1995. évi CI. törvény

a vámtarifáról[1]

A nemzetgazdaság fejlesztését és a hazai gazdaság védelmét szolgáló korszerű vámrendszer megteremtése, az aktív vámpolitika érvényesítése, a kereskedelempolitika és a vámokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek összhangjának megteremtése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

Általános rendelkezések

1. § E törvény hatálya kiterjed a vámhatárt átlépő minden árura.

2. § A termék tarifális besorolásához, valamint a vám mértékének megállapításához - amennyiben a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény (a továbbiakban: vámtörvény) eltérően nem rendelkezik - e törvény előírásait kell alkalmazni.

A vámtarifa

3. § A vámtarifa az Összehangolt Áruleíró és Kódrendszeren alapul, tartalmazza az áruk vámtarifaszámát, a hozzá tartozó árumegnevezést és a vámtételeket.

Tarifális besorolás

4. § A vámhatárt átlépő minden áru esetében el kell végezni a vámtarifa szerinti árubesorolást, amennyiben a vámtörvény írásbeli árunyilatkozat benyújtását írja elő, illetve írásbeli árunyilatkozat kiállításra kerül.

5. § (1) A tarifális besorolás a termék azonosításához szükséges, az árumegnevezések alapján legközvetlenebbül meghatározható, a termék fajtájának, jellegének megfelelő, a vámtarifában feltüntetett vámtarifaszámok alkalmazását jelenti.

(2) A vámtarifaszám első hat helyi értéke jelöli a nemzetközi előírásoknak megfelelő osztályozást, a további alszámos bontás pedig a hazai gazdaságpolitikai és statisztikai szempontokat érvényesíti.

6. § A tarifális besorolás (áruosztályozás) általános szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

7. § A vámtarifaszámokhoz tartozó árumegnevezésnél részletesebb áruleírást is alkalmazni kell, az ezt meghatározó Vámtarifa Magyarázatot pénzügyminiszteri rendelet határozza meg.

Vámtétel

8. § (1) A vámtétel az árubesorolásnak megfelelő árukra kivetendő vám mértékét határozza meg.

(2) A vámtételek kialakítása

a) két- vagy többoldalú nemzetközi megállapodásokban, egyezményekben foglalt kötelezettség szerint (szerződéses vámtételek), vagy

b) ha a nemzetközi kötelezettségek lehetővé teszik, a nemzetgazdasági érdekek figyelembevételével, autonóm módon (autonóm vámtételek)

történhet.

9. § A vámtarifa legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti, valamint autonóm és szerződéses preferenciális vámtételeket tartalmaz. A büntető vámtételekről a 13. § rendelkezik.

Legnagyobb kedvezményes elbánás alapján alkalmazandó vámtételek

10. § A vámtarifa legnagyobb kedvezményes (II.) hasábjában az 1995. január 1-jével létrehozott Világkereskedelmi Szervezet (a továbbiakban: WTO) szerves részét képező megállapodások [(Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, a továbbiakban: GATT) GATT 1947 és GATT 1994] szerinti legnagyobb kedvezményes elbánásnak megfelelő vámtételeket kell feltüntetni, és azokból az országokból származó áruk vámkezelésénél kell alkalmazni, amely országok a magyar származású árukat a korlátlan és feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény elvének megfelelő elbánásban részesítik.

Preferenciális vámtételek

11. § (1) A vámtarifa preferenciális (I.) hasábjában kell feltüntetni azon vámtételeket, amelyeket az Általános Preferencia Rendszer (a továbbiakban: GSP) keretében (autonóm módon) preferenciális vámelbánásban részesített országokból származó és onnan közvetlenül vásárolt áruk vámkezelésénél kell alkalmazni.

(2) Ahol a vámtarifa preferenciális hasábja nem tartalmaz vámtételt, ott a legnagyobb kedvezményes hasáb vámtételét kell alkalmazni.

(3)[2] A preferenciális hasáb vámtételei azon fejlődő országokból származó termékek esetében alkalmazhatók, amely országok a magyar árukat a legnagyobb kedvezmény elvének megfelelő elbánásban részesítik, és nem alkalmaznak Magyarországgal szemben hátrányos megkülönböztető intézkedéseket. Az (1) bekezdés szerint preferenciális vámelbánásban részesített országok felsorolását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

12. § Nemzetközi szerződések, két- vagy többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások is megállapíthatnak kedvezményes vámtételeket. Ezek mértékét a vámtarifa megfelelő, külön-külön hasábjai tartalmazzák. A kedvezményes vámtételek alkalmazásánál a vonatkozó nemzetközi szerződések, megállapodások előírásait figyelembe kell venni.

Büntető vámtételek

13. §[3] A legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti vámtétel háromszorosát, de legalább húszszázalékos vámtételt kell alkalmazni azokból az országokból származó áruk vámkezelésénél, amely országok nem részesítik a magyar származású árukat a korlátlan és feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény elvének megfelelő elbánásban. Azon országot (országokat), amelyből (amelyekből) származó vámárukra büntető vámtételeket kell alkalmazni, a külügyminiszter és a pénzügyminiszter együttes rendeletben határozza meg.

A vámtételek módosítása

A vámtételek felemelése

14. § A vámtarifa vámtételeinek felemelésére a versenyszabadság és versenysemlegesség szem előtt tartásával az alábbiak szerint kerülhet sor:

a) a 10. §-ban említett vámtételek esetében a WTO által meghatározott feltételekkel;

b) a 11. § hatálya alá tartozó vámtételeknél autonóm módon, a legnagyobb kedvezményes hasábban megállapított vámtétel szintjéig;

c) a 12. §-ban meghatározott esetekben a vonatkozó nemzetközi szerződésekben foglalt feltételeknek megfelelően.

A vámtételek csökkentése

15. § A vámtételeket - ugyancsak a versenyszabadság és versenysemlegesség szem előtt tartásával - csökkenteni lehet, feltéve, hogy a csökkentés nemzetközi szerződésekben rögzített kötelezettségvállalásainkkal, illetve a hazai termelés szükséges mértékű védelmének igényével nem ellentétes, és költségvetési fedezete biztosítható:

a) a gazdaság műszaki fejlettségi színvonala növelésének elősegítése céljából, a környezet védelme érdekében, valamint a kultúra, a tudomány és az oktatásinformatika területén való fejlődése céljából;

b) születő iparágakban vagy szerkezeti átalakítás alatt álló szektorokban felhasználásra kerülő termékek esetében, valamint

c) gazdaságilag indokolt hosszabb távon is elsősorban importból beszerezhető termékek esetében.

Átmeneti eltérés a vámtarifa vámtételeitől

16. § (1) A vámtarifában meghatározott vámtételekből nemzetközi szerződés alapján vagy nemzetgazdasági szempontok érvényesítése érdekében autonóm módon, naptári évre meghatározva - a versenyszabadság és a versenysemlegesség szem előtt tartásával - a külügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben mind egyedi, mind általános formában vámkönnyítést adhat, különösen olyan termékekre vonatkozóan,[4]

a) amelyekből nincs, vagy nem elegendő mennyiségű a hazai termelés,

b) amelyek régiók fejlesztése, termékszerkezet átalakítása, munkahelyek teremtése érdekében szükségesek, vagy

c) amelyek a környezetvédelem érdekeit szolgálják.

(2) A vámkönnyítés (vámsemlegesítés) lehetséges formái: a vámkontingens (értékben vagy mennyiségben megadva), a vámfelfüggesztés és a felhasználási célhoz kötött vámtételcsökkentés (engedélyjegy).

(3) A vámtarifában meghatározott vámtételnél kedvezőbb vámtétel alkalmazása feltételhez is köthető.

17. §[5] A vámtarifát, valamint az átmeneti jelleggel érvényesülő vámtételkedvezményeket a külügyminiszter és a pénzügyminiszter meghatározott időre, általában egy naptári évre, de szükség esetén több évre szólóan is, együttes rendeletben* állapítja meg.[6]

Vámtarifa Bizottság

18. § A vámtarifa módosítását, illetve a vámtarifa vámtételeiről történő átmeneti eltérítést érintő kérdések vizsgálatát a Vámtarifa Bizottság végzi.

19. § A Vámtarifa Bizottság vizsgálatát hivatalból vagy kérelemre végzi. A Vámtarifa Bizottsághoz kérelemmel bárki fordulhat. A kérelmet a termelés, forgalmazás vagy felhasználás szempontjából érintett minisztériumon, országos hatáskörű szerven, köztestületen vagy érdekképviseleti szerven keresztül is be lehet nyújtani.

20. § A Vámtarifa Bizottság tesz javaslatot és készíti elő a döntést

a) a vámtarifa nemzeti alszámainak, a hozzá tartozó árumegnevezéseknek és vámtételeinek módosítására, valamint

b) a vámtarifa vámtételeinek módosításaira

vonatkozóan.

21. § A Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét, továbbá a Vámtarifa Bizottsághoz benyújtható kérelem alaki és tartalmi kellékeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Felhatalmazás és záró rendelkezések

22. § Felhatalmazást kap a külügyminiszter és a pénzügyminiszter, hogy együttes rendeletben szabályozza[7]

a) az áruosztályozás általános szabályait;

b) azon országok meghatározását, amelyekből származó termékek vámkezelésénél a preferenciális hasábban feltüntetett vámtételeket kell alkalmazni;

c) azon országok meghatározását, amelyekből származó termékek vámkezelésénél büntető vámtételeket kell alkalmazni;

d) a vámtarifát, annak hatályban tartását, a vámtételek emelését, csökkentését, továbbá az átmeneti jelleggel érvényesíthető vámtételkedvezményeket;[8]

e) a Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét, valamint a Vámtarifa Bizottságnak benyújtható kérelem kellékeit.

23. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza a Vámtarifa Magyarázatot.

24. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 4. hónap első napján lép hatályba, és ezzel egyidejűleg hatályát veszti a Kereskedelmi Vámtarifáról szóló 21/1976. (VI. 29.) MT rendelet, az ezt módosító 46/1977. (XII. 8.) MT rendelet, az 1/1980. (I. 16.) MT rendelet és az 58/1984. (XII. 8.) MT rendelet, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.

(2) Az e törvény hatálybalépéséig megállapított vámtarifa és vámkontingensek 1996. december 31-ig hatályban maradnak.

(3) A többször módosított 21/1976. (VI. 29.) MT rendelet 2. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott időtartamra szóló vámpótlék megállapítására vonatkozó közös miniszteri felhatalmazás az általános vámpótlék bevezetéséről szóló 9/1995. (III. 17.) IKM-PM együttes rendelet hatályban maradásáig érvényes.