105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet

a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről

A Kormány a felsőoktatásról szóló, többször módosított, 1993. évi LXXX. törvény 72. §-ának d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. § A művészeti - a színház- és mozgókép-művészeti, az iparművészeti, a zeneművészeti, a képzőművészeti, valamint a táncművészeti - felsőoktatásban alapképzésben egyetemi és főiskolai végzettség szerezhető.

2. § A színház- és mozgókép-művészeti felsőoktatás általános képesítési követelményeit e rendelet 1. számú melléklete, a sajátos képesítési követelményeit a 2. számú melléklete, az iparművészeti felsőoktatás általános képesítési követelményeit a 3. számú melléklete, a sajátos képesítési követelményeit a 4. számú melléklete, a zeneművészeti felsőoktatás általános képesítési követelményeit a 5. számú melléklete, a sajátos képesítési követelményeit a 6. számú melléklete, a képzőművészeti felsőoktatás általános képesítési követelményeit a 7. számú melléklete, a sajátos képesítési követelményeit a 8. számú melléklete, a táncművészeti felsőoktatás képesítési követelményeit pedig a 9. számú melléklete tartalmazza.

3. § A művészeti felsőoktatás tanárszakjainak szakterületi és sajátos tanári képesítési követelményeit az adott tanárszak képesítési követelményei tartalmazzák, a tanári képesítés követelményeit külön jogszabály tartalmazza.

4. § (1) E rendelet hatálybalépését megelőző időszakban az egyetemi szintű

- táncrendező szakon,

- dramaturg szakon,

- filmdramaturg szakon,

- rajz-környezetkultúra szakon,

- középiskolai ének-zenetanár és karmesterképző szakon,

- sokszorosító grafika szakon,

- alkalmazott grafika szakon,

- díszlet-jelmeztervező szakon

szerzett szakképesítések - azok sorrendjében - a következőkben felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítésekkel egyenértékűek:

- koreográfus szak,

- színháztudományi szak,

- mozgókép-tudományi szak,

- vizuális és környezetkultúra-tanári szak,

- ének-zenetanár, karvezetés szak,

- képgrafika szak,

- tervezőgrafika szak,

- látványtervező szak.

(2) E rendelet hatálybalépését megelőző időszakban a főiskolai szintű táncelmélet szakon szerzett szakképesítés a főiskolai szintű táncelméleti szakíró szakon szerzett szakképesítéssel egyenértékű.

(3) Egyetemi szintű

a) film- és televíziórendező szakon szerezhető okleveles film- és televíziórendező szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- filmrendező szak,

- televíziórendező szak;

b) film- és televízióoperatőr szakon szerezhető okleveles film- és televízióoperatőr szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- operatőr szak,

- televízióoperatőr szak;

c) építész szakon szerezhető okleveles építész tervező művész szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- belsőépítő szak,

- bútortervező szak,

- kiállítástervező szak;

d) textiltervező szakon szerezhető okleveles textiltervező művész szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- szövöttanyagtervező szak,

- szövöttanyag-, szőnyeg- és faliképtervező szak,

- nyomottanyag-tervező szak,

- kézifestő- és nyomottanyag-tervező szak,

- kötöttanyag- és modelltervező szak,

- ruhatervező szak;

e) vizuális nevelőtanári szakon szerezhető okleveles vizuális nevelőtanár szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- művészeti rajz és művészettörténet tanári szak,

- művészeti rajz-művészettörténet és ábrázológeometria tanári szak;

f) formatervező szakon szerezhető okleveles formatervező művész szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- fém és ötvös szak,

- csomagolástervező szak,

- ipari formatervező szak;

g) szilikátipari tervező szakon szerezhető okleveles szilikátipari tervezőművész szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- fajansz, vörösagyag, fazekasáru szak,

- fehéragyag, kőedény, porcelán szak,

- üveg szak,

- kerámia szak,

- porcelán szak;

h) restaurátor szakon szerezhető restaurátorművész szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

- festőrestaurátor szak,

- kőszobrász-restaurátor szak,

- faszobrász-restaurátor szak,

- megjelölt szakirányú, iparművészeti tárgyrestaurátor szak.

(4) Alkalmazás és munkakör betöltése szempontjából az egyetemi szintű szakokon szerezhető szakképzettségekkel egyenértékűek a művészeti főiskolák egyetemi jellegű főiskolákká átszervezéséről szóló 1971. évi 20. törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt szerzett, az (1) és (3) bekezdésekben foglaltakra is tekintettel azonos megnevezésű, főiskolai szintű szakképzettségek.

(5) Alkalmazás és munkakör betöltése szempontjából a főiskolai szintű

a) balettművész szakon szerezhető balettművész szakképzettséggel az alább felsorolt oklevelekkel igazolt képesítések egyenértékűek:

- az Állami Balett Intézet szervezeti szabályzata és tanulmányi rendje tárgyában kiadott 1011-5-57/1951. (II. 25.) Np.M rendelet 19. §-ában meghatározott táncművészeti képesítő oklevél, valamint

- e rendeletet módosító 5/1975. (IX. 14.) KM rendelet 4. §-ában meghatározott balettművész oklevél;

b) táncpedagógus szakon szerezhető táncpedagógus szakképzettséggel az alább felsorolt oklevelekkel igazolt képesítések egyenértékűek:

- a balettoktatók működésének felülvizsgálatáról és képzéséről szóló 6/1955. (XII. 15.) Np.M rendelet alapján kiadott balettmesteri oklevél,

- a táncpedagógusok szakosító képzéséről szóló 4/1975. (IX. 14.) KM rendelet szerinti, a képzés szakirányát feltüntető táncpedagógusi oklevél.

(6) Az (1)-(5) bekezdésekben nem érintett szakokon kiadott oklevelek az azokban foglalt szakképzettségnek, illetve végzettség szintjének felelnek meg.

5. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) A rendelettel meghatározott képesítési követelmények rendelkezéseit az 1998-99. évi tanévben az első évfolyamra kell alkalmazni.

Horn Gyula s. k.,

miniszterelnök

1. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

A SZÍNHÁZ- ÉS MOZGÓKÉP-MŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK ÁLTALÁNOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

1. A színház- és mozgókép-művészeti képzés célja

a) Egyetemi szinten

Okleveles művészek és művészeti szakemberek képzése, akik tehetségük alapján az egyetemes kultúra értékeinek ismeretében, általános és szakelméleti műveltség, megalapozott szaktudás és a művészeti területük által meghatározott szakmai gyakorlat, valamint kellő szintű idegennyelv-ismeret birtokában képesek magas művészi színvonalon megoldani azokat a sokféle és változó művészeti, illetőleg művészetelméleti feladatokat, amelyeket a társadalom kulturális élete a színház, a film, a televízió, a rádió, a multimédia művészeti szakterületein igényel.

b) Főiskolai szinten

Művészeti szakemberek képzése, akik általános és szakelméleti műveltségük, szakmai felkészültségük és gyakorlatuk, technikai ismereteik és kellő szintű idegennyelv-tudásuk birtokában képesek alkotótársként részt venni film- és televíziós produkciók létrehozásában, valamint felkészültek a szakonként megállapított műfajokban és követelmények szerint, önálló művészi feladatok megoldására is.

2. A végzettség szintje

A színház- és mozgókép-művészeti felsőoktatásban alapképzésben szakképzettség

a) egyetemi szinten,

b) főiskolai szinten

szerezhető.

3. A képzési idő

a) Egyetemi szinten

Legalább 8 és legfeljebb 10 félévben összesen legalább 4200 és legfeljebb 5250 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény 140-175 kredit.

Egyes egyetemi szintű szakokon a harmadik évet sikeresen lezárt hallgató szakmai minősítéssel a 2. számú melléklet szerinti, főiskolai szintű szakon záróvizsgára bocsátható, ha ennek egyéb feltételeit is teljesíti. Ebben az esetben a harmadik tanév végén tett gyakorlati vizsga a főiskolai szintű záróvizsga részének tekinthető.

b) Főiskolai szinten

6 félévben összesen legalább 3150 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény legalább 105 kredit.

Egyes főiskolai szintű szakok három évfolyamán kiemelkedő képességeket bizonyító hallgató szakmai minősítéssel a 2. számú melléklet szerinti megfelelő egyetemi szintű szak negyedik évfolyamán folytathatja tanulmányait, az egyetem az átvételt további feltételekhez is kötheti.

c) Értelmező rendelkezések

E melléklet alkalmazásában:

1. tanóra: a tananyag elsajátításához és szorgalmi időn belüli ellenőrzéséhez oktató közreműködését igénylő idő;

2. kredit: 30 tanóra;

3. tanév: a szorgalmi és vizsgaidőszakokra tagozódás szempontjából általában két félévből, de egyes szakok egyes évfolyamain a sajátosságokra tekintettel három trimeszterből tevődik össze.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Általános és szakelméleti ismeretek

Az egyetemes emberi és nemzeti kultúrán belül elsősorban a művészet értékeinek befogadására irányuló képzés, amely az általános művelődés- és művészettörténeti, irodalmi ismereteken túl, a művészeti területnek megfelelő szakelméletet is felöleli - a tanórák mintegy egyharmadában.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A színház- és mozgóképművészet adott részterületének műveléséhez szükséges készségek fejlesztése, képességek kibontása és tudatosítása, technikai ismeretek elsajátítása, a szakmai tudás megalapozása és gyakorlása, önálló színpadi, illetve film és televíziós alkotások létrehozása - a tanórák mintegy kétharmadában.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere, az ellenőrzés formái

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga, gyakorlati vizsga, egyes szakokon "rostavizsga" -, valamint több részből álló záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. A gyakorlati vizsga

A szakmai alkotási gyakorlatok során kibontakozó, a művészi produkció létrehozásához, illetőleg az abban való közreműködéshez szükséges képességek értékelését szolgáló, a szak sajátosságaitól függően egyes trimeszterek, félévek, tanévek végén önálló, illetőleg alkotóközösségben létrehozott produkció bemutatása - és egyes szakokon megvédése - vizsgabizottság előtt.

5.2. A rostavizsga

A szakmai főtárgyból bizottság előtt tett gyakorlati vizsgán elégtelen minősítést - egyes szakokon az első év végén "nem felelt meg" minősítést - kapott hallgató az adott szakon nem folytathatja tanulmányait.

5.3. A szakdolgozat

A szakdolgozat a szakképzettségnek megfelelő önálló munkán alapuló, eredményében írásosan is megjelenő dolgozat, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja.

5.4. A diplomamunka

A képzés utolsó évében egy-három önálló - egyes szakokon írásosan is megjelenő - művészi alkotás létrehozása, illetőleg a művészi produkciót előkészítő és kidolgozó alkotóközösség munkájában való részvétel a szakképzettségnek megfelelő önálló tevékenységgel.

5.5. A záróvizsga

5.5.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei:

A tantervben előírt követelmények, különösen

- legalább két kötelező szigorlat,

- legalább középfokú, C típusú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga egy idegen nyelvből,

- szakdolgozat.

5.5.2. A záróvizsga részei:

- a diplomamunka szakonként meghatározott követelmények szerinti (diploma-előadás, diplomafilm stb.) - általában nyilvános - bemutatása és egyes szakokon megvédése, illetőleg a diplomamunka létrehozásában egyénileg is értékelhető közreműködés,

- a szakdolgozat megvédése,

- szóbeli elméleti vizsga.

5.5.3. A záróvizsga eredménye

A sikeres záróvizsgát a vizsgabizottság a vizsgarészeket együttesen, "kiválóan megfelelt" vagy "jól megfelelt", illetőleg "megfelelt" minősítéssel értékeli.

2. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

A SZÍNHÁZ- ÉS MOZGÓKÉP-MŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK SAJÁTOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

EGYETEMI SZINTŰ SZAKOK

SZÍNÉSZ SZAK

1. A képzési cél

Színművészek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - alkotó képzeletük fejlesztésével, erőteljes megfigyelő, koncentráló és kapcsolatteremtő képességgel rendelkezve, színészi kifejezési eszközeiket, mozgáskészségüket, beszéd- és énektudásukat technikailag kiművelve képesek eljátszandó szerepeiket hitelesen megszemélyesíteni, továbbá jártasak a különböző műfajokban, korokban és játékstílusokban, sokoldalú professzionista felkészültséget szereztek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles színész.

3. A képzési idő

4 tanévben összesen 5100 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 170 kredit.

A legalább két tanévet elvégzett hallgatókat a vizsgabizottság szakmai minősítés alapján "gyakorlatos színész" képesítéssel az intézményből elbocsáthatja.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A művelődéstörténet, a költészettan, a dráma- és színháztörténet, a műelemzés és szerepelemzés a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

A magyar és világirodalom, az európai kultúra története, a művészettörténet, a filmtörténet, a dramaturgia, valamint a zeneismeret a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

A magyar és világirodalom, az európai kultúra története, a művészettörténet, a filmtörténet, a dramaturgia, valamint a zeneismeret a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

A magyar és világirodalom, az európai kultúra története, a művészettörténet, a filmtörténet, a dramaturgia, valamint a zeneismeret a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

Az első tanévben az előkészítő jellegű mozgás- és tánctréning, a hangképzés és az énekgyakorlatok, a beszédoktatás, az improvizációk és a játékos gyakorlatok elsősorban a technikai készségek, a színészi képzelet, a kifejező erő fejlesztését, továbbá a személyiség és az alkotó tehetség biztonságosabb megismerését, a rendszeres munkára szoktatást, a magas követelményekhez igazodó szelekciót szolgálják. A második és harmadik tanévben a szakmai képzés trimeszterekre tagozódik. A színjáték oktatása periódusonként, növekvő követelmények szerint kijelölt tananyagra koncentráltan, műhelymunkaszerűen történik. A hallgatók tanévenként három különböző jellegű feladat megoldásával jutnak megmutatkozási lehetőséghez és megmérettetéshez. A technikai képzés a mozgás, az ének-zene és a beszéd tárgyakban közös és egyéni órákon a fizikai képességek, a ritmusérzék, a muzikalitás fejlesztése, a zenei anyanyelv, valamint a beszéd kifejező erejének és nyelvhelyességének elsajátítása mellett kapcsolódik a trimeszterek szakmai feladatainak technikai kidolgozásához és gyakorlásához. A harmadik és negyedik tanévben a hallgatók szakmai gyakorlatot folytatnak színházi, film, televíziós, rádiós és szinkron feladatok megoldásában, közreműködnek főiskolai rendezőhallgatók vizsgamunkáiban, vizsgafilmek és televíziós játékok szerepeiben. A negyedik tanévben a szakmai képzés három különböző karakterű drámai mű nyilvános előadásának előkészítésében és bemutatásában összegeződik.

A szak operett-musical tagozatán a szakmai képzés a zenés színpadi műfajok - opera, operett, musical - különlegesen sokoldalú igényeihez igazodik, kiemelkedő énekhangot és tánctudást kíván, ennek megfelelően a hangképzés és énekgyakorlat, a színpadi mozgás- és táncoktatás, a zenés színpadi művek szerepeiben való jártasság áll a követelmények középpontjában.

A szak bábszínész tagozatán a színészképzés általános követelményei kiegészülnek az animációs kifejezés, a bábjáték, a különböző bábtechnikák elsajátításával, bábkészítési műhelygyakorlatokkal.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- szakmai főtárgyból félévenként, illetőleg trimeszterenként gyakorlati vizsga,

- kötelező szigorlati tárgyak: művelődéstörténet, valamint dráma- és színháztörténet,

- a szakdolgozat témáját a hallgató dráma- vagy szerepelemzés, egy színházi korszak vagy irányzat bemutatása, egy előadás kritikai feldolgozása, a magyar színháztörténet vagy a kortárs művészet valamely jeles személyiségének portréja területekről szabadon választhatja,

- a záróvizsga részét képező nyilvános diploma-előadásokon a jelöltnek három különböző jellegű színpadi szerep megformálásával kell számot adnia szakmai felkészültségéről, technikai tudásáról, művészi kifejező erejéről.

SZÍNHÁZRENDEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Színházrendezők képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - az írói alkotás és szándék elemzése alapján kialakítva az elképzelt előadás stílusát, a színpadi cselekvések és összeütközések fő vonulatait, a szerepek karakterét és fejlődését, felépítve azt a színpadi világot, amelyben a cselekmény lejátszódik, képesek a drámai művet színpadra állítani, továbbá felkészültek arra, hogy egy társulat meghatározó művészi irányítói legyenek, rendelkeznek az ehhez szükséges szervező készséggel és pedagógiai érzékkel, olyan alkotó atmoszférát és munkakapcsolatot tudnak teremteni, elsősorban a színészekkel, amelyben azok legjobb képességeiket nyújthatják a színpadi alakok formálásában.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles színházrendező.

3. A képzési idő

10 félévben összesen 5250 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 175 kredit.

A színész, illetőleg színháztudományi szakok első két évfolyamát vagy magasabb évfolyamait sikeresen elvégzett hallgatók - szakmai megfelelés esetén és esetleges különbözeti vizsga letételével - a színházrendezői szak harmadik évfolyamán folytathatják tanulmányaikat.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A művelődéstörténet, az egyetemes és magyar színházi- és drámatörténet, a dramaturgia, a filozófia, az esztétika, a művészettörténet és a zene a képzési idő mintegy 40%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés a rendező hallgatókat végigvezeti a színpadi előadást alkotó folyamat minden fázisán, hogy saját gyakorlati tapasztalataik alapján ismerjék meg a színpadi kifejezés eszközét, a színpadi alkotás törvényszerűségeit, a színpadi cselekvés és hatás valamennyi alkotó elemét, a színészi játék, a díszlet, a jelmez, a bútorok és kellékek, a zenei és hangeffektusok, a világítás egymáshoz kapcsolódó összhangját. A szakmai képzés szerves része a színészi játék és beszédoktatás, továbbá a színházi asszisztencia, jelentős rendező személyiségek mellett egy-egy produkció létrehozásában végzett közös munka.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- szakmai főtárgyból tanévenként gyakorlati vizsga: a tantervben meghatározott rendezői feladatok eredményének intézményen belüli - a negyedik tanévben nyilvános - bemutatása vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak: a művelődéstörténet, a színház- és drámatörténet, a művészettörténet és a dramaturgia,

- a szakdolgozat témáját a hallgató színházelméleti vagy történeti tárgykörökből szabadon választhatja, a dolgozat lehet egy drámaírói, rendezői vagy színészi életmű bemutatása, valamely színházi irányzat vagy rendezői iskola elemzése, egy színmű vagy előadás kritikai feldolgozása, vagy más, a hallgató önálló meglátásairól, tapasztalatairól, irodalmi tájékozottságáról számot adó írásbeli munka,

- diplomarendezés hivatásos színházi körülmények között, a színház műsortervében szereplő színmű nyilvános bemutatójának létrehozása.

KOREOGRÁFUS SZAK

1. A képzési cél

Táncos előképzettséggel rendelkező koreográfusok képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a drámai szerkesztés, a zenei kompozíció és formanyelv, a képzőművészeti tájékozottság, a képi látásmód birtokában képesek a klasszikus, a népi és a modern táncnyelv változatos koreográfiai alkalmazásával, a zenei kompozíció, a drámai szituáció, a különböző karakterek és jellemek táncban való kifejezésére személyes hangvételű, eredeti táncművészeti alkotás létrehozására, alkotói elképzeléseik megértetésére és elfogadtatására, az előadóművészekkel való kreatív együttműködésre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles koreográfus.

3. A képzési idő

8 félévben összesen 4200 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 140 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A dráma-, színház- és tánctörténeti, valamint az esztétikai tárgyak, továbbá a zeneelmélet, a zenetörténet, a hangszerismeret és a művészettörténet a képzési idő mintegy 40%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés, a táncmű elemzés, a koreográfiai ismereteket nyújtó tárgyak, együttesi és színházi próbák és koreográfus gyakorlatok keretében történik.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- szakmai főtárgyból tanévenként gyakorlati vizsga,

- kötelező szigorlati tárgyak: a dráma- és színháztörténet, az egyetemes és magyar tánctörténet,

- a szakdolgozat témája a diplomamunkaként bemutatott saját koreográfiai mű szellemi koncepciójának összefoglalása,

- a diplomamunka: szabadon választott zenére meghatározott idejű táncmű elkészítése, betanítása és bemutatása,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: táncmű elemzés.

FILM- ÉS TELEVÍZIÓRENDEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Rendezők képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a képi látásmód, a vizuális fantázia, a képekben való dramaturgiai gondolkodás képessége és gyakorlata, valamint az európai kultúra, az irodalom, a képzőművészet, a zene, a mozgóképtörténet, a különböző alkotói stílusok és módszerek ismeretköréből szerzett sokoldalú műveltségük, a filmalkotás teljes formakincsének birtokában, jártasságot szerezve a forgatókönyv kidolgozásában, a színészvezetésben, a forgatások lebonyolításában, a vágásban, a zenei és akusztikai hatások létrehozásában, a mozgóképi kifejezés technikai eszközeinek alkalmazásával képesek magas színvonalú művészi alkotásokat készíteni a film és a televízió különböző műfajaiban, idegennyelv-tudásukkal követni tudják a szakirodalmat, alkalmassá válnak külföldi produkciókban végzendő munkákra is.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles film- és televíziórendező.

3. A képzési idő

10 félévben összesen 5250 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 175 kredit.

A legalább két tanévet elvégzett hallgatókat a vizsgabizottság a gyakorlati vizsga szakmai minősítése alapján mozgóképrendező asszisztensi képesítéssel az intézményből elbocsáthatja.

A harmadik tanév végén - az 1. számú melléklet 3. a) pontjában foglaltak figyelembevételével - a hallgató szakmai minősítéssel a főiskolai szintű adásrendező szakon záróvizsgára bocsátható.

A főiskolai szintű adásrendező szakon záróvizsgára bocsátható hallgató - az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével - a negyedik évfolyamra vehető át.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A magyar és világirodalom, az európai kultúra története, a zene, a dramaturgia és a műelemzés, a művészettörténet, valamint a filmtörténet a képzési idő mintegy 40%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés tárgykörei: rendezési gyakorlat, operatőri ismeretek, film- és videotechnika, látványtervezés, laboratóriumi ismeretek, hangismeret, vágás. A gyakorlati filmkészítési feladatokat alkotói közösségekben együtt készítik a rendező, az operatőr, a producer, a vágó és a hangmester szakos hallgatók.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- szakmai főtárgyból tanévenként gyakorlati vizsga: a tantervben meghatározott, növekvő terjedelmű és nehézségi fokú, különböző műfajokban megvalósított etűdök, vizsgafilmek és televíziós játékok készítése, intézményen belüli bemutatása és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak a magyar és világirodalom, az európai kultúra története, valamint a dramaturgia,

- a szakdolgozat témája valamely szabadon választott és elfogadott, a mozgókép elméletével vagy történetével foglalkozó tárgy, egy film vagy televíziós játék irodalmi forgatókönyve, valamely stílusirányzat, vagy rendezői pálya, vagy egy meghatározott alkotás önálló elemzése,

- a diplomamunka: mintegy húszperces, színes, 16 mm-es diplomafilm megvalósítása,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

FILM- ÉS TELEVÍZIÓOPERATŐR SZAK

1. A képzési cél

Operatőrök képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a mozgóképi kifejezés valamennyi felvevő és képrögzítő technikai eljárásával - film, televízió, video - egyaránt képesek művészi alkotások létrehozására, rendelkeznek az ehhez szükséges képi látásmóddal, vizuális fantáziával, kompozíciós érzékkel, valamint a képi ábrázolás stílusjegyeinek, hatáselemeinek ismeretével; a rendezői szándékhoz alkalmazkodva bármely műfajban meg tudják teremteni a film vagy a televíziós játék képi világát, továbbá elsajátították a fényhatások létrehozását, a képszögek és gépmozgások, az optikák és expozíciók alkalmazását, a játéktér kialakítását, a színdramaturgiát, a laboratóriumi ismereteket; folyamatosan követni tudják a film- és videotechnika műszaki fejlődését.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles film- és televízióoperatőr.

3. A képzési idő

10 félévben összesen 5250 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 175 kredit.

A legalább két tanévet elvégzett hallgatót a vizsgabizottság a gyakorlati vizsga szakmai minősítése alapján operatőr-asszisztensi képesítéssel az intézményből elbocsáthatja.

A harmadik tanév végén - az 1. számú melléklet 3. a) pontjában foglaltak figyelembevételével - a hallgató szakmai minősítéssel a főiskolai szintű kameraman szakon záróvizsgára bocsátható.

A főiskolai szintű kameraman szakon záróvizsgára bocsátható hallgató - az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével - a negyedik évfolyamra vehető át.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A magyar és világirodalom, az európai kultúra története, a zene, a művészettörténet, a filmtörténet, valamint jelentős alkotók műveinek elemzése a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés tárgykörei: a főtárgyat képező operatőri ismeretek mellett a film- és videotechnika, világítás, optika, laboratóriumi és hangtechnikai ismeretek, rajz, szcenika, trükk, videografika. A gyakorlati filmkészítési feladatokat alkotói közösségekben együtt készítik a rendező, az operatőr, a vágó, a producer és a hangmester szakos hallgatók. Az operatőri gyakorlatok során a hallgatók elsajátítják a műtermi munka, a külső felvételek technológia ismereteit, a képalkotás teljes eszköztárát, felkészülnek a főiskolai vizsgafilmek önálló fotografálására, amelyet a tanterv szerint meghatározott és tanévenként növekvő követelményeket támasztva mint a rendezőhallgatók alkotótársai készítenek el.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- szakmai főtárgyból tanévenként gyakorlati vizsga: a tantervben meghatározott, növekvő terjedelmű és nehézségi fokú, különböző műfajokban megvalósított etűdök, vizsgafilmek, televíziós játékok fotografálása, intézményen belüli bemutatása és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak a magyar és világirodalom, valamint az európai kultúra története,

- a szakdolgozat témája valamely szabadon választott és elfogadott, a képi kifejezés szakelméletével foglalkozó tárgy, egy film vagy televíziós játékoperatőri megoldása, a képi ábrázolás valamely stílusirányzata, illetőleg egy operatőri pályakép önálló elemzése,

- a diplomamunka: mintegy húszperces, színes, 16 mm-es diplomafilm fotografálása, rendezőhallgatóval együttműködve,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

FILM- ÉS TELEVÍZIÓPRODUCER SZAK

1. A képzési cél

A film- és televíziós szakma szervezési, pénzügyi és jogi területein megfelelő ismereteket és jártasságot szerzett, kreatív, irányító-szervező személyiségeinek, producereinek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a filmalkotás, a televíziós műsorok készítése teljes folyamatának ismeretében, a szakma nemzetközi jellege által támasztott követelményeknek megfelelő idegennyelv-tudás birtokában képesek a produkciók létrehozásában aktív, alkotó és vállalkozó jellegű menedzseri feladatok megoldására, felkészültek arra, hogy kezdeményezői, irányítói lehessenek filmtervek megszületésének, megbízások létrejöttének és finanszírozásának, a forgatócsoportok és a gyártás megszervezésének, az elkészült mű forgalmazásának, valamint önállóan tudnak dolgozni koprodukciókban, nemzetközi fesztiválok munkájában és a külkereskedelemben.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles film- és televízióproducer.

3. A képzési idő

10 félévben összesen 5250 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 175 kredit.

A harmadik tanév végén - az 1. számú melléklet 3. a) pontjában foglaltak figyelembevételével - a hallgató szakmai minősítéssel a főiskolai szintű gyártásszervező szakon záróvizsgára bocsátható.

A főiskolai szintű gyártásszervező szakon záróvizsgára bocsátható hallgató - az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével - a negyedik évfolyamra vehető át.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A magyar és világirodalom, az európai kultúra története, a művészettörténet, a filmtörténet, a dramaturgia, valamint a zeneismeret a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

Az oktatás középpontjában a filmművészet és televíziós műsorkészítés teljes vertikuma áll, ennek keretében rendezési és operatőri ismeretek szerepelnek, továbbá film- és videotechnika, vágás, szcenika, hangtechnika, laboratóriumi ismeretek. A hallgatók megismerkednek a producer szerepével a filmterv megszületésétől, a megvalósítás különböző fázisain át a forgalmazásig. A gyakorlati filmkészítési feladatokat alkotói közösségekben együtt készítik a rendező, az operatőr, a vágó és a hangmester szakos hallgatókkal.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként gyakorlati vizsga: a tantervben meghatározott műfajokban és feltételek mellett, növekvő szakmai követelmények szerint - a rendező és operatőr hallgatók alkotó társaként - gyakorlati film és video vizsgamunkák készítése, intézményen belüli bemutatása és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak: a magyar és világirodalom, valamint a dramaturgia,

- a szakdolgozat: egy elképzelt film- vagy televíziós produkció létrehozásának teljes írásbeli terve, témaválasztástól a forgalmazásig, amelyen a hallgató számot ad alkotói invenciójáról, a mozgókép szakmákban megszerzett tudásáról, a produceri, munkaszervezési, pénzügyi, jogi, kereskedelmi ismereteinek elsajátításáról,

- a diplomamunka: diplomafilm vagy televíziós játék létrehozásában végzett gyakorlati produceri munka,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

TELEVÍZIÓS MŰSORVEZETŐ, RENDEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Tömegkommunikációs szakemberek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a műsorvezetői, riporteri, publicisztikai, rendezői, operatőri ismereteik, széles körű műveltségük, fejlett kommunikációs készségeik alapján a mozgóképek kifejező eszközeinek birtokában felkészültek a legkülönbözőbb műfajban televíziós közéleti, gazdasági és kulturális műsorok önálló készítésére is, továbbá képernyős személyiségekké válhatnak, és kellő szintű idegennyelv-tudásukra támaszkodva eredményesen működhetnek mind a hazai, mind a nemzetközi média területein.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles televíziós műsorvezető, rendező.

3. A képzési idő

8 félévben összesen 4200 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 140 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

Az irodalom- és a stílustörténet, a pszichológia, a politológia, a szociológia, a filmtörténet, valamint a kommunikáció- és a mozgóképelmélet a képzési idő mintegy felét alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A képi kifejezés, a vágás, a hang- és világítástechnika, továbbá a videotechnika és az informatika alapismereteinek elsajátítása mellett a szakmai oktatás logopédiai gyakorlattal és számítógépes szövegszerkesztéssel egészül ki. A hallgatók szakmai gyakorlataik során tanévenként egyre bonyolultabb gyakorlatokat, publicisztikai feladatokat, riportokat, dokumentumműsorokat készítenek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- szakmai főtárgyból tanévenként gyakorlati vizsga: évenként növekvő követelményeknek megfelelő riport-, illetve dokumentumműsorok készítése, intézményen belüli bemutatása és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak: az irodalomtörténet és a művészettörténet,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele legalább két idegen nyelvből C típusú, középfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga is,

- a szakdolgozat: a tömegkommunikáció tárgyköréből valamely szabadon választott és elfogadott témában a hallgató szakirodalmi ismereteinek, saját tapasztalatainak, önálló meglátásainak feldolgozása,

- a diplomamunka: húsz-egynéhány perces dokumentum-, illetve riportműsor, melyben a hallgatónak műsorvezetői és rendezői képességeit egyaránt bizonyítania kell, nyilvánosság előtt is,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a kommunikációelmélet és a politológia.

MULTIMÉDIA PROGRAMSZERKESZTŐ-RENDEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Programszerkesztő-rendezők képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a multimédiumok - azaz a hang, a kép és a szöveg együttes, számítógép felhasználásával előállítható művészi produkció információ beviteli, feldolgozó és visszajátszó rendszerei - eszközeinek, szerkezeti elveinek megértésére és felhasználására támaszkodva, a számítógépes hálózatok működési elméletének és gyakorlatának ismeretében alkotó módon képesek multimédia termékek forgatókönyvének megírására, szerkesztésére, oktatási felhasználására, e termékek gyártásának szoftverfejlesztésében szerkesztői és rendezői feladatok ellátására, különös tekintettel a mozgóképek alkotására, számítógépes tömörítésére és alkalmazására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles multimédia programszerkesztő-rendező.

3. A képzési idő

8 félévben összesen 4200 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 140 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A magyar és világirodalom, a művelődéstörténet (különös hangsúllyal a számítógépes képrögzítésre és képszerkesztésre), a zenetörténet (különös hangsúllyal a zene elektronikus megjelenítésére, rögzítésére és digitalizálására), a számítógéppel támogatott idegennyelv-tanulás (mind a nyelv, mind az oktatómédium a tanulmányok tárgya) a képzési idő mintegy felét alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A mozgóképi kifejezés rendezői, operatőri, vágási, kép- és hangtechnikai ismeretei.

Informatika, különös tekintettel a szöveges, képi és zenei információk számítógépes tárolásának elveire és módszereire, az adatbázisok felépítési elveire, az információtömörítésre és kibontásra, a nemzetközi és hazai adatbankok elérésének és kezelésének elveire és technikájára, a kapcsolatteremtés protokolljaira, sebességére, ellenőrzésére, az elektronikus adattovábbítók specifikációira, az Internet (Unix) nyelvére.

Felhasználói szintű számítógép-kezelés, ezen belül operációs rendszerek (DOS, OS/WARP, UNIX), hálózati rendszerek (Novell-rendszerek, PC-összekötések), professzionális szövegszerkesztés, elektronikus levelezés és postaláda-rendszerek, BBS (Bulletin board system) rendszerek.

Az interaktív multimédia hordozók gyártási technológiájának, a CD-ROM készítés szoftveroldalának középszintű ismerete, valamint gazdasági, üzleti és marketing alapismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként szakmai vizsga: a tantervben meghatározott feladatok megoldása és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak: a magyar és világirodalom, valamint a művelődéstörténet,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele legalább két idegen nyelvből C típusú, középfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga is,

- szakdolgozat a multimédia tárgyköréből választott és elfogadott téma kidolgozása, a tárgy szelleméhez illő hordozón,

- a diplomamunka egy téma multimédia hordozókra megszerkesztett forgatókönyvének elkészítése,

- a záróvizsga részei: a szakdolgozat és a diplomamunka bemutatása és megvédése,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: az informatika.

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZAK

1. A képzési cél

A színházművészet elméleti szakembereinek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű irodalmi, színház- és drámatörténeti, zenei és képzőművészeti felkészültséggel rendelkeznek, továbbá a színházművészet alkotó folyamatai, a színjáték elmélete, a színházi irányzatok és műfajok ismeretében, valamint a tudományos kutatásban és a kritikai munkásságban szerzett jártasságukra támaszkodva, kellő szintű idegennyelv-tudás birtokában a színháztörténeti kutatás és a színházi kritika művelői lehetnek, íráskészségük és alkotói invenciójuk alapján képesek gyakorlati dramaturgiai feladatok megoldására, a színházi alkotóműhelyek irodalmi munkatársaivá válhatnak.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles színházdramaturg-esztéta.

3. A képzési idő

10 félévben összesen 4800 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 160 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

Az általános színház- és drámatörténet, a magyar színház- és drámatörténet, a dramaturgia, a színjáték elmélete, a művelődéstörténet, a költészettan, a művészettörténet, a zeneismeret, a műelemzés, valamint az írásgyakorlatok a képzési idő mintegy 80%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek, alkotási gyakorlatok

A szakmai képességek fejlesztése a tantervben meghatározott követelmények szerinti írásbeli dolgozatok, műelemzések, kritikai munkák, gyakorlati dramaturgiai feladatok, alkotó jellegű irodalmi vizsgamunkák elkészítéséből tevődik össze. A tantervek együttműködési és áthallgatási lehetőséget biztosítanak a színháztudományi és a színházrendező szakok között. Az első két tanévet sikeresen elvégzett arra alkalmas hallgató szakmai minősítéssel lehetőséget kaphat, hogy a színházrendező szak harmadik évfolyamán folytathassa tanulmányait.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként gyakorlati vizsga: szakmai főtárgyból a tantervben meghatározott írásbeli dolgozatok, műelemzések, kritikai munkák, gyakorlati dramaturgiai feladatok vagy alkotó jellegű irodalmi vizsgamunkák elkészítése,

- kötelező szigorlati tárgyak: a művelődéstörténet, az esztétika, valamint a művészettörténet,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele legalább két idegen nyelvből C típusú, középfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga is,

- a szakdolgozat: a választott szakosodásnak megfelelő, önálló kutatómunka eredményeinek tudományos összegzése, valamely színházelméleti vagy történeti témában, lehet például kritikai elemzés egy alkotói irányzatról, kiemelkedő színházművészeti életműről, egy jelentős előadásról, továbbá egy irodalmi mű dramaturgiai feldolgozása, esetleg saját irodalmi alkotás,

- a diplomamunka: egy színházi vizsgaelőadás létrehozásában végzett, a vizsgabizottság által minősített gyakorlati dramaturgi munka,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a színház- és drámatörténet.

MOZGÓKÉP-TUDOMÁNYI SZAK

1. A képzési cél

A mozgóképművészet elméleti szakembereinek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű irodalmi, filmtörténeti, zenei és képzőművészeti tudásuk alapján, a szakmai alkotó folyamatok, a mozgóképi ábrázolás sajátosságai és hatáselemei ismeretében, a tudományos kutatásban, kritikai munkásságban szerzett jártasságukra támaszkodva képesek a mozgóképi kultúra valamennyi területe: a film, a televízió és más telekommunikációs rendszerek művészi kifejezési lehetőségei és eredményei történetével és elméletével alkotó módon foglalkozni, továbbá íráskészségük, alkotói invenciójuk és kellő szintű idegennyelv-tudás birtokában felkészültek gyakorlati dramaturgiai feladatok megoldására, a szakterület nemzetközi jellegének megfelelően képesek tájékozódni és megnyilatkozni a szakirodalomban és nemzetközi fórumokon.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles mozgóképdramaturg-esztéta.

3. A képzési idő

10 félévben összesen 4800 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 160 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A magyar és világirodalom, a filmtörténet, a műelemzés, a művészettörténet, a dramaturgia, a zeneismeret, a művelődéstörténet, az esztétika, a pszichológia, valamint forgatókönyvírói és kritikai írásgyakorlatok a képzési idő mintegy 80%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek, alkotási gyakorlatok

A szakmai képességek fejlesztése a tantervben meghatározott követelmények szerinti írásbeli dolgozatok, műelemzések, kritikai munkák, gyakorlati dramaturgiai feladatok, forgatókönyvek elkészítéséből tevődik össze. A mozgókép-tudományi szak tantervi kapcsolatban áll a film- és televíziórendező, valamint az -operatőr szakokkal, a hallgatók, mint az alkotócsoportok tagjai, részt vesznek a vizsgafilmek, televíziós gyakorlatok előkészítésében és megvalósításában.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként gyakorlati vizsga: szakmai főtárgyból a tantervben meghatározott írásbeli dolgozatok, műelemzések, kritikai munkák, gyakorlati dramaturgiai feladatok, forgatókönyvek elkészítése,

- kötelező szigorlati tárgyak: a magyar és világirodalom, a művelődéstörténet, valamint az esztétika,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele legalább két idegen nyelvből C típusú, középfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga is,

- a szakdolgozat: a mozgóképi kommunikáció és művészi ábrázolás elméletének és történetének tárgyköréből választott témában önálló elméleti munka, amely számot ad a hallgató szakelméleti felkészültségéről, a hazai és nemzetközi szakirodalom ismeretéről, tudományos kutatásainak eredményeiről,

a diplomamunka: egy vizsgafilm létrehozásában végzett önálló dramaturgi munka, illetőleg egy film vagy televíziós játék forgatókönyvének elkészítése,

FŐISKOLAI SZINTŰ SZAKOK

ADÁSRENDEZŐ SZAK

1. A képzési cél

A mozgókép szakterületein rendezői ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező szakemberek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - a film és televíziós produkciók alkotói folyamatainak ismeretében, a telekommunikációs technikai eszközök alkalmazási és kifejezési lehetőségeinek birtokában, alkotó képességükre, fantáziájukra, művészi ízlésükre, szerkesztő és szervező készségükre támaszkodva alkalmasak különböző típusú és műfajú stúdióműsorok, videoprogramok, helyszíni közvetítések, riport- és dokumentumfilmek önálló rendezői feladatainak megoldására, illetve első asszisztensi feladatokra drámaigényű filmek vagy televíziós játékok vezető-rendezői mellett, ehhez megfelelő gyakorlattal rendelkeznek az alkotótársakkal végzett közös munkában.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Adásrendező.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak a mérvadók.

A záróvizsgára bocsátható hallgató - az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével - az egyetemi szintű film- és televíziórendező szak negyedik évfolyamára vehető át.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés tárgykörei: rendezési ismeretek és gyakorlatok, operatőri gyakorlatok, film- és videotechnika, laboratóriumi ismeretek, hangtechnika, vágás.

A szak televíziós tagozatán a szakmai képzés a műsorokat készítő műhelyek - közszolgálati és kereskedelmi adók, kábeltelevíziók, helyi tv-állomások - igényeihez igazodva elsősorban a riport és dokumentum műfajokban nyújt rendezői és szerkesztői ismereteket. A gyakorlati feladatok középpontjában is a televíziós riport- és dokumentumműsorok, reklámok, a "non-fiction" videoprogramok, a helyszíni közvetítések állnak.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- szakmai főtárgyból tanévenként gyakorlati vizsga: a tantervben meghatározott igények szerint és feltételek mellett a párhuzamos kameraman évfolyammal közösen készített gyakorlati vizsgamunkák, film, televízió és video gyakorlatok intézményen belüli bemutatása és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak: a magyar és világirodalom, valamint az európai kultúra története,

- a diplomamunka: mintegy húszperces film, tv-játék, televíziós vagy videoműsor készítése, a hallgató által választott és jóváhagyott műfajban és témakörben,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

KAMERAMAN SZAK

1. A képzési cél

A mozgókép szakma számára operatőri ismeretekkel rendelkező szakemberek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - a film és az elektronikus képalkotás és képrögzítés technikáinak ismeretében, az operatőri kifejezési lehetőségek birtokában képesek televíziós és videoműsorok készítésében, riport-, dokumentum-, reklámfilmek forgatásában önálló fényképezési feladatok megoldására, illetve játékfilmek és televíziós játékok forgatásánál a vezető operatőr mellett kameramani feladatok ellátására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Kameraman.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak a mérvadók.

A záróvizsgára bocsátható hallgató - az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével - az egyetemi szintű film- és televízióoperatőr szak negyedik évfolyamára vehető át.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A magyar és világirodalom, a művelődéstörténet, az esztétika, a művészettörténet, a filmtörténet, a zeneismeret, valamint a látványtervezés a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés világítási, kompozíciós, gépmozgási, film-, televízió- és videotechnikai, optikai, vágási, hangtechnikai, laboratóriumi ismereteket tartalmaz. A hallgatók a szakelméleti oktatáshoz kapcsolódó műtermi gyakorlatokban és az adásrendező hallgatókkal közösen készített film, televízió és video vizsgafeladatok megoldásában szerzik meg a mozgókép fényképezéséhez szükséges szakmai tudást és jártasságot.

A szak televíziós tagozatán a szakmai képzés a műsorokat készítő műhelyek - közszolgálati és kereskedelmi adók, kábeltelevíziók, helyi tv-állomások - igényeihez igazodva elsősorban a riport és dokumentum műfajokban nyújt operatőri ismereteket. A gyakorlati feladatok középpontjában is a televíziós riport- és dokumentumműsorok, reklámok, a "non-fiction" videoprogramok, helyszíni közvetítések állnak.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként szakmai főtárgyból gyakorlati vizsga: a tantervben előírt követelmények szerint az adásrendező hallgatókkal közösen film, televízió és video gyakorlatok készítése és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak: a magyar és világirodalom, valamint az európai kultúra története,

- a diplomamunka: az adásrendező hallgatókkal együttműködve megtervezett mintegy húszperces diplomafilm, tv-játék, televíziós vagy videoműsor fényképezése és megvédése a vizsgabizottság előtt,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

VÁGÓ SZAK

1. A képzési cél

A filmvágás és az elektronikus montírozás feladataira egyaránt felkészült szakemberek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - a film és televíziós műsorkészítés alkotói folyamata alapismereteinek, valamint a vágás és a montírozás technikájának és gyakorlatának birtokában, képi látásmódjukra, zenei felkészültségükre, dramaturgiai tudásukra, ritmusérzékükre, valamint variációs készségükre támaszkodva képesek önálló vágói munkát végezni: a rendező alkotótársaként részt venni az utómunkálatokban, a leforgatott anyagok összeállításában, a film-, a televízió- vagy a videoprodukció végső formájának kialakításában.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Film- és televízióvágó.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak a mérvadók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A vágó szak hallgatói az adásrendező és kameraman hallgatókkal közös évfolyamon tanulnak. Szakmai képzésük kiegészül a montázs elméletének és gyakorlatának ismereteivel, filmelemzéssel, a számítógép alkalmazásának elsajátításával. A vágó hallgatók adásrendező és kameraman osztálytársaik vizsga gyakorlatainak elkészítésében mint alkotótársak vesznek részt.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként szakmai főtárgyból gyakorlati vizsga: az adásrendező és kameraman, illetve a rendező és operatőr szakos hallgatókkal közösen készített gyakorlati vizsgafeladatok, etűdök, filmek és televíziós játékok vágási feladatainak megoldása és megvédése vizsgabizottság előtt,

- kötelező szigorlati tárgyak: a magyar és világirodalom, valamint az európai kultúra története,

- a diplomamunka: egy intézményen belüli diplomafilm vágási feladatainak megoldása,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

GYÁRTÁSSZERVEZŐ SZAK

1. A képzési cél

A film-, televízió- és videostúdiók, valamint a produceri irodák számára gyártási szakemberek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - a film-, a televízió- és videoprodukciók készítésének szakmai, technikai, pénzügyi, szervezési és jogi ismereteinek birtokában alkalmasak a forgatókönyv alapján, a megvalósítás teljes folyamatát felölelő gyártási terv, költségvetés kidolgozására, a személyi és technikai feltételek megteremtésére, a forgatás, az utómunkálatok megszervezésére, a produkciók pénzügyi irányítására és ellenőrzésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Film és televízió gyártásszervező.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak a mérvadók.

A záróvizsgára bocsátható hallgató - az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével - az egyetemi szintű film- és televízióproducer szak negyedik évfolyamára vehető át.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés végigvezeti a hallgatót a filmkészítés, a televízió-, a videoprodukciók létrehozásának teljes szakmai vertikumán; tárgykörei: rendezési és operatőri ismeretek, film-, televízió- és videotechnika, szcenika, hangtechnika, laboratóriumi ismeretek, továbbá vezetéselmélet, közgazdasági, számviteli és jogi ismeretek, számítógépes programozás.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként gyakorlati vizsga: az adásrendező és kameraman szakok szerint előírt gyakorlati vizsgafeladatok elkészítésében végzett gyártásvezetői munka,

- kötelező szigorlati tárgyak: a magyar és világirodalom, valamint az európai kultúra története,

- a szakdolgozat: egy kijelölt forgatókönyv megvalósítását célzó gyártási terv, költségvetés, teljes gyártási dokumentáció,

- a diplomamunka: egy diplomafilmben végzett gyakorlati gyártásvezetői munka,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: a művészettörténet és a filmtörténet.

HANGMESTERI SZAK

1. A képzési cél

A mozgókép szakterületei, a film-, televízió- és videostúdiók számára a hanghatások létrehozására felkészült szakemberek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - a felvételek akusztikai feladatainak megoldására hangtechnikai és zenei ismeretekkel rendelkeznek, a művészi alkotófolyamat alapjait és gyakorlatát is ismerik, a képi kifejezés alkotófolyamatában képesek a hang- és a zenei effektusok egyenértékű művészi alkalmazására, elsajátították az ehhez szükséges technikákat és jártasságot szereztek az alkotótársakkal való együttműködésben.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Hangmester.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében az 1. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak a mérvadók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjára is tekintettel:

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A magyar és világirodalom, a művészettörténet, a filmtörténet, az európai kultúra története, az esztétika, valamint a zeneismeret a képzési idő mintegy harmadát alkotják.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A szakmai képzés a rendezési, operatőri és vágási ismeretek, a film- és tv-technika tárgyakban együtt történik az adásrendező és kameraman szakos hallgatókkal. A speciális hangmesteri képzés felöleli a stúdiók hangtechnikai, műszaki és rendszertechnikai ismereteit, a számítógépek alkalmazását, a hangfelvétel-készítést külső helyszíneken, műteremben, stúdióban, színpadon, zenei és prózai anyagoknál, továbbá az élőadást és szinkronizálást, a hang utómunkálatokat, a többcsatornás felvételeket, a szintetizátorok használatát, valamint a hangmester szerepét és feladatait a filmgyártásban, a televízióban, a színházi hangosításban és a rádiós felvételeknél.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- tanévenként gyakorlati vizsga: az adásrendező és a kameraman szakos hallgatókkal alkotóközösségben készített vizsgafilmek hangi részével,

- kötelező szigorlati tárgyak: az európai kultúra története és a zeneelmélet,

- a szakdolgozat: a hangmesterségi ismeretek tárgyköréből egy szabadon választott és a vezető tanár által elfogadott téma feldolgozása 10-15 oldal terjedelemben,

- a diplomamunka: egy diplomafilm vagy televíziós játék hangjának, zenei felvételeinek önálló elkészítése,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya: film- és tv-technika, valamint stúdióismeretek.

SZÍNÉSZ SZAK[1]

1. A képzési cél

Színészek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - képesek a változó igényű színészi feladatok magas szintű megoldására, jártasak a művészetek - színházművészet - szakterületén, ismerik a művészetek elméletét, értik a művészetek társadalmi, kulturális szerepét. Kellő szintű idegennyelvtudásuk birtokában alkotótársként vagy önállóan művészi feladatokra felkészülve tevékenyen képesek bekapcsolódni a művészeti-esztétikai kultúra folyamatainak formálásába.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Színész.

3. A képzési idő

6 félév.

Az 1. számú melléklet 3. b) pontjára is tekintettel a tanórák száma 3100-3200, a megszerezhető kreditpontok száma: 180.

A teljes képzési időhöz tartozó kreditértékhez viszonyítva:

- a kötelező tantárgyakhoz rendelt kreditek aránya: legalább 75%;

- a kötelezően választható tantárgyakhoz rendelt kreditek aránya: 5-10%;

- a szabadon választható tantárgyakhoz rendelt kreditek aránya: 4-10%.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Általános és szakelméleti ismeretek az összes kredit 25-30%-ában:

A tananyagszerkezetben meghatározó jelentőségű - az egyetemes és nemzeti kultúrán belül - a művészet értékeinek befogadására irányuló képzés, melynek része a művelődéstörténet, költészettan, egyetemes és magyar dráma-és színháztörténet, művészettörténet, műelemzés és szerepelemzés, informatika, tanulásmódszertan, az önismeret fejlesztése, az idegennyelvi képzés.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek az összes kredit 60-70%-ában:

A szakmai képzés a hallgatókat végigvezeti a színházi alkotás folyamatán, a céltudatos színpadi cselekvés, a partnerrel és az előadás további szereplőivel való kapcsolatteremtés, kapcsolattartás lépcsőfokain.

A képzés első szakaszában történik a technikai készségek megerősítése (mozgás, tánc, hangképzés, beszédművelés), a színészi képzelet és kifejezőerő fejlesztése (improvizációk, helyzetgyakorlatok, zenés előgyakorlatok), valamint a személyiség és alkotótehetség megismerése. A második szakaszban a színjáték oktatása műhelymunkaszerűen folyik. El kell sajátítani az eltérő műfajú előadások és a különböző karakterű szerepek megformálásának eszközeit, ezeket a készségeket színpadi formában be kell tudni mutatni. Ebben a szakaszban lehetőséget kell teremteni színházi, film-, televíziós, rádiós és szinkronfeladatok megoldásában való közreműködésre. A képzés lezárásaként egy prózai és egy zenés produkció előkészítésében és bemutatásában kell részt venni.

c) Kötelezően, illetve szabadon választható tárgyak (az intézmény tantervében meghatározottak szerint):

A színháztudományok és az ahhoz kapcsolódó művészetpszichológia, etika, művészetszociológia, kutatásmódszertan, tanulásmódszertan, önismereti gyakorlat, informatika, színházelmélet, nevelőszínház-drámapedagógia.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

5.1. Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével a kötelező szigorlati tárgyak: művészettörténet, illetve egyetemes és magyar dráma- és színháztörténet.

5.2. A szakmai főtárgyakból a tantervben előírt gyakorlati vizsgák, amelyek egyben rostavizsgák is. A "nem felelt meg" minősítéssel a tanulmányok nem folytathatók.

5.3. A szakdolgozat követelményei: egy dráma- vagy szerepelemzés, színházi korszak vagy irányzat, komplex színészpedagógia bemutatása, a magyar színháztörténet vagy a kortárs színészi szakma valamely jeles személyiségének portréja. A szakdolgozat 10 kreditpont értékű.

6. Záróvizsga

6.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei:

- a két kötelező szigorlat sikeres letétele,

- a szakdolgozat elkészítése,

- egy idegen nyelvből legalább alapfokú C típusú, vagy középfokú A vagy B típusú államilag elismert, vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga letétele.

6.2. A záróvizsga részei:

- a szakdolgozat megvédése, az azzal kapcsolatos kérdések megválaszolása,

- egy, színházban bemutatott nyilvános előadás legalább két különböző jellegű színpadi szerep megformálásával,

- a színházelméleti kérdéseket felölelő szóbeli vizsga.

6.3. A záróvizsga eredményének kiszámítása:

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott osztályzatok számított számtani átlaga.

3. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

AZ IPARMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK ÁLTALÁNOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

1. Az iparművészeti képzés célja

Alkotószemélyiségek képzése, akik mesterségbeli, művészi és tudományos ismereteik alapján a tárgy- és környezetalakítás és képi közlés, tehát a tágan értelmezett iparművészet területén képesek az iparművészeti, ezen belül kézműves és ipari tervezőművészeti feladatok ellátására a téralakítás, a terméktervezés és a vizuális kommunikáció adott területén; birtokában vannak a környezetalakítási alkotófolyamat lépéseinek, tehát az emberi, társadalmi, környezeti problémákat képesek felismerni és megfogalmazni, az adott problémára tervet készíteni és azt a megoldásig végigkísérni; rendelkeznek az alkotótevékenységhez kellő gyakorlati tudással, információkkal, tehát az anyagra, a technológiára, az energiára, esztétikai és gazdasági tényezőkre, valamint a felhasználóra vonatkozó ismeretekkel egyaránt; kommunikációs képességeik kiterjednek a vizuális és verbális nyelven túl a számítástechnikára és legalább egy világnyelvre; alkalmasak az együttműködésre a munkamegosztásnak megfelelően más szakemberekkel; tudásukat képesek a helyzetre alkalmazni, a kor követelményének megfelelően megújítani; alkotó, értelmiségi magatartásuk szerves része az értékes hagyomány megőrzése, az új értékek keresése, a kultúra és a természeti környezet védelme.

2. A végzettség szintje és a szakképzettség

Az iparművészeti felsőoktatásban alapképzésben egyetemi végzettség és okleveles - a szakra utaló megjelöléssel - tervező művész (pl. okleveles építész tervező művész, okleveles textiltervező művész stb. szakképzettség), valamint ezek bármelyikéhez kapcsolódó, okleveles vizuális és környezetkultúra szakos tanár, továbbá design menedzser szakképzettség szerezhető.

3. A képzési idő

a) Egyetemi szinten

10 félévben összesen 3600 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény 120 kredit, a tanárszakon párhuzamosan megkezdett képzés esetén további 2 félévben 810 tanóra, 27 kredit.

b) Értelmező rendelkezések

E melléklet alkalmazásában:

1. tanóra: a tananyag elsajátításához és szorgalmi időn belüli ellenőrzéséhez oktató közreműködését igénylő idő;

2. kredit: 30 tanóra;

3. félév: 15 hét szorgalmi idő és vizsgaidőszak.

4. A képzés főbb tanulmányi területei és arányai

a) Művészeti alapozó ismeretek

Az egyetemes emberi és nemzeti kultúrán belül elsősorban a művészet értékeinek befogadására irányuló képzés, amely egyben alkalmassá tesz arra is, hogy ezen értékek a tárgykultúra és különösen a szakképzettségnek megfelelő területen végzett alkotótevékenységet segítsék. Általános elméleti tanulmányok művészetelméleti és -történeti, valamint a szakma gyakorláshoz kötődő társadalomtudományi ismeretek köréből a tanórák mintegy 20%-ában, az ennek megfelelő teljesítmény 30 kredit.

b) Általános szakelméleti ismeretek és képességek

A művészeti alapozó ismeretekre épülő szakmai tervezési, szaktechnológiai ismeretek és az ezekhez kapcsolódó műszaki kifejezőképesség, továbbá a műszaki megvalósítás és működtetés feltételeit szolgáló mérnöki ismeretek, valamint a szakmai tevékenység önálló végzését szolgáló marketing, gazdasági, jogi és üzleti alapismeretek. Szakmai elméleti tanulmányok a szakmatörténet és elmélet, valamint a szakmai tervezési gyakorlatokat megalapozó, illetve kiegészítő ismeretek köréből a tanórák mintegy 20%-ában, az ennek megfelelő teljesítmény 30 kredit.

c) Differenciált szakmai ismeretek és képességek

Szakmai készségfejlesztő, tervezési és szaktechnológiai tanulmányok, valamint szakmai gyakorlati ismeretek, tréningek a tanórák mintegy 60%-ában, az ennek megfelelő teljesítmény 90 kredit.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat és diplomamunka elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak:

Művészettörténet, társadalomtudományok és tervezésmódszertan.

5.2. A szakdolgozat

A szakdolgozat társadalomtudományi tárgyakhoz kapcsolódó dolgozat, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja.

5.3. A diplomamunka

A diplomamunka a szakképzettségnek megfelelő konkrét mű (tárgy vagy terv), a szakmai tárgyakhoz vagy tervhez kapcsolódó dolgozat, amely a hallgató művészi, szakmai tájékozottságát, problémafelismerő, elemző és megoldó képességét, illetve a szakmájához szükséges műszaki, technológiai tájékozottságot bizonyítja.

5.4. A záróvizsga

5.4.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei:

A tantervben előírt valamennyi tanulmányi és vizsgakötelezettség, különösen

- szakdolgozat és diplomamunka,

- egy idegen nyelvből középfokú, C típusú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga.

5.4.2. A záróvizsga részei:

- szóbeli, elméleti vizsga általános és szakelméleti tárgyakból,

- a diplomamunka megvédése, melynek kapcsán a hallgató válaszol a tervezési feladatokkal kapcsolatban feltett kérdésekre is,

- a szakdolgozat megvédése.

5.4.3. A záróvizsga eredménye

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott osztályzatok átlaga.

4. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

AZ IPARMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK SAJÁTOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

EGYETEMI SZINTŰ SZAKOK

ÉPÍTÉSZ SZAK

1. A képzési cél

Okleveles építész tervező művészek képzése, akik - a 3. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - az építészet területén önálló alkotások tervezésére, létrehozására képesek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles építész tervező művész.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében a 3. számú melléklet 3. pontjában foglaltak a mérvadók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 3. számú melléklet 4. pontjában foglaltakon túlmenően a belsőépítészet, a bútortervezés, valamint az építészeti tervezésen belül az építészeti formaalakítás, az épített környezet működésének, használatának, működésének összefüggései, ezek technikai-technológiai feltételeit jelentő szerkezettani, erőtani és méretezési ismeretek, továbbá az ezekkel kapcsolatos gyártási, fenntartási, felújítási, technikai és művészeti rekonstrukciós ismeretek, a korszerű tervezési technikák, CAD módszerek, alapfokú építészvállalkozási ismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 3. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

További kötelező szigorlati tárgyak: a statika (tartószerkezetek), a szerkezet- és anyagismeret.

TEXTILTERVEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Okleveles textiltervező művészek képzése, akik - a 3. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a textiltervezés területén önálló alkotások tervezésére, létrehozására képesek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles textiltervező művész.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében a 3. számú melléklet 3. pontjában foglaltak a mérvadók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 3. számú melléklet 4. pontjában foglaltakon túlmenően a kötött, nyomott, illetve szövött anyag tervezés, a bőr- és ruhatervezés általános szakelméleti kérdései, ezen belül a társadalmi használat és alkalmazás aktuális kérdései, az egyes szakmai képzési területek technológiái, anyagtan, szerkezettan, gyártásismeret, a műszaki megvalósítás mérnök-technológiai kérdéseinek esztétikai, művészi-művészeti és design vonatkozásai, az alkalmazott képzőművészet, a szakmai képzési területek kötődő speciális művészeti alkotó és társművészeti ismeretek; szakesztétika, tervezésmódszertan és tervezés-informatológia, általános textil- és szakterületi művészettörténet.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 3. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ SZAK

1. A képzési cél

Okleveles vizuális kommunikációs tervezőművészek képzése, akik - a 3. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a vizuális kommunikáció szakterületen önálló alkotások tervezésére, létrehozására képesek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles vizuális kommunikációs tervezőművész.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében a 3. számú melléklet 3. pontjában foglaltak a mérvadók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 3. számú melléklet 4. pontjában foglaltakon túlmenően a grafikustervezés, a video- és fotótervezés, illetőleg az animáció tervezés általános szakelméleti kérdései, a társadalmi használat és alkalmazás, a szóban forgó szakmai képzési területek általános médiavilágba való beillesztése, új kifejezési, interpretációs utak és módszerek fejlesztésének és alkalmazásának aktuális kérdései, technológia, anyagtan, gyártásismeret, a tervezőművészethez közvetlenül kapcsolódó mérnök-technológiai ismeretek, ezek esztétikai, szakesztétikai, művészeti és design vonatkozásai, látványtervezés, reklámstratégiák, a vizuális nyelv fejlesztési-alkalmazási kérdései a társművészetek felé, alkalmazott képző- és társművészeti ismeretek, tervezésmódszertan és tervezés-informatológia, általános és szakterületi művészettörténet.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 3. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

További kötelező szigorlati tárgy a nyomdaipari technológiák, a videotechnika, a fotográfia története, illetőleg a filmtörténet tárgyak egyike, a választott szakterületnek megfelelően.

FORMATERVEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Okleveles formatervező művészek képzése, akik - a 3. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a formatervezés területén önálló alkotások tervezésére, létrehozására képesek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles formatervező művész.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében a 3. számú melléklet 3. pontjában foglaltak a mérvadók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 3. számú melléklet 4. pontjában foglaltakon túlmenően az ipari formatervezés, a csomagolástervezés, valamint a fémműves tervezés általános szakelméleti kérdései, ezen belül a társadalmi használat és alkalmazás, a termék- és termékcsalád fejlesztés aktuális kérdései, technológiák, anyagtan, szerkezettan, gyártásismeret, a tervezőművészethez közvetlenül kapcsolódó mérnök-technológiai ismeretek, ezek esztétikai, művészi, művészeti és design vonatkozásai, az alkalmazott képző- és társművészeti ismeretek, szakesztétika, tervezésmódszertan és tervezés-informatológia, általános és szakterületi művészettörténet.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 3. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

SZILIKÁTIPARI TERVEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Okleveles szilikátipari tervezőművészek képzése, akik - a 3. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a kerámiaművészet területén önálló alkotások tervezésére, létrehozására képesek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles szilikátipari tervezőművész.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében a 3. számú melléklet 3. pontjában foglaltak a mérvadók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 3. számú melléklet 4. pontjában foglaltakon túlmenően a kerámia-, a porcelán- és az üvegtervezés általános szakelméleti kérdései, a társadalmi használat és alkalmazás, a termék- és termékcsalád fejlesztés aktuális kérdései, technológiák, anyagtan, szerkezettan, gyártásismeret, a tervezőművészethez közvetlenül kapcsolódó mérnök-technológiai ismeretek, ezek esztétikai, szakesztétikai, művészeti és design vonatkozásai, alkalmazott képző- és társművészeti ismeretek, tervezésmódszertan és tervezés-informatológia, általános és szakterületi művészettörténet.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 3. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

DESIGN MENEDZSER SZAK

1. A képzési cél

Szakmenedzserek képzése, akik - a 3. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - képesek a vállalkozáson belüli tervezőmunka minden síkját érintő, nem csupán a termékek esztétikai feljavítására és piacképessé tételére vonatkozó olyan irányító-koordinációs tevékenységre, amely a vállalkozási stratégiák, a terméktervezés, a gyártási és értékesítési folyamatok közötti összhangot biztosítja; alkalmasak a társadalmi követelmények elemzésére és összehangolására, a rendelkezésre álló eszközökkel való optimális gazdálkodás és műszaki megoldás feltételei teljesítésére, a termékfunkciók interpretálására a marketing a tervezés, a termékfejlesztés és a gyártás integráló összehangolására; jól ismerik a team-munka módszereit, fejlett kommunikációs készséggel rendelkeznek a hazai, illetve más nyelvi és kulturális környezetben egyaránt.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles design menedzser.

3. A képzési idő

A képzési idő tekintetében a 3. számú melléklet 3. a) pontjában a tervezőművészi szakokon előírtakon túlmenően - legalább 810 óra, az ennek megfelelő 27 kredit. Az adott tervezőművészi szakon folyó képzéssel legalább 8 félévben párhuzamosan folytatott menedzserképzés az okleveles iparművészi végzettség megszerzése után további két félévet igényel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 3. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével a művészetszociológiai ismereteket, menedzserkultúra, a vállalkozói szervezet felépítése és működése, a vállalkozói személyiség és motivációi ismereteket, a marketing ismeretek és marketing menedzsment, business ismeretek és vállalkozói menedzsment, információs rendszerek felépítése és kezelése, finanszírozási kérdések, műkereskedelem ismereteket, valamint tárgyalási és befolyásolási készségfejlesztő tréninget foglal magában.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 3. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra is tekintettel:

- a diplomamunka témáját egy konkrét menedzserprobléma széles körű megoldása területéről kell választani,

- záróvizsgára bocsátás feltétele továbbá egyetemi szintű tervező művészi végzettség.

VIZUÁLIS ÉS KÖRNYEZETKULTÚRA-TANÁRI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles vizuális és környezetkultúra szakos tanárok képzése, akik - a 3. számú melléklet 1. pontjában, valamint a tanári képesítés követelményeire vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel - általános és speciális képzési és oktatási célokat valósítanak meg, az általános és szakképzést folytató, valamint az alapfokú művészetoktatási intézményekben az 5-12(13)-ik, a szakképző évfolyamokon, a szakterületi végzettségüknek megfelelő oktató-nevelő munkát végezzenek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles vizuális és környezetkultúra szakos tanár.

3. A képzési idő

A képzési idő a 3. számú melléklet 3. a) pontjában a tervezőművészi szakokon előírtakon felül - a külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel - legalább 810 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény 27 kredit.

A tervezőművészi szakon folyó képzéssel legalább 8 félévben párhuzamosan folytatott tanárképzés az okleveles iparművészi végzettség megszerzése után további két félévet igényel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 3. számú melléklet 4. pontjában és a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével a tanári képesítés megszerzésére irányuló felkészítés részeként a vizuális és környezetkultúra oktatáselméletére és módszertanára legalább 120 tanóra, az iskolai tanítási gyakorlatra pedig legalább 180 tanóra fordítandó.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 3. számú melléklet 5. pontjában, valamint a tanári képesítés általános pedagógiai követelményeire vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel:

- a tanári képesítés részét képező záródolgozat témáját a vizuális és környezetkultúra oktatásmódszertana vagy pedagógiája területéről kell választani,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele az okleveles tervező művészi végzettség és szakképzettség, valamint a tanári képesítés követelményeiről szóló külön jogszabályban foglaltak.

5. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

A ZENEMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK ÁLTALÁNOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

1. A zeneművészeti képzés célja

Alkotó- és előadóművészek, tanárok képzése, akik az egyetemes és a nemzeti kultúra, ezen belül elsősorban a zeneművészet értékeinek birtokában, széles körű, korszerű zenei képzettségük, magas fokú mesterségbeli tudásuk, sokoldalú, a tanári munkára orientált pedagógiai, pszichológiai, szakmódszertani képzettségük és általános műveltségük, idegennyelv-ismeretük alapján alkalmasak a hazai és a nemzetközi zenei életben az előadóművészi, az alkotói, a zenetudományi és a tanári tevékenységre, továbbá felkészültek arra, hogy a zenei nevelés sajátos eszközeit a tanulók szakmai képzésére, érzelmi és esztétikai nevelésének szolgálatába állítsák.

2. A végzettség szintje és a szakképzettség

A zeneművészeti felsőoktatásban alapképzésben - a 6. számú mellékletben foglaltak figyelembevételével -:

a) egyetemi szinten

a karmesterképző szak kivételével előadóművészi, alkotóművészi, zenetudományi szakképzettségek csak a megfelelő tanári képesítéssel együtt szerezhetők;

b) főiskolai szinten

magánének-, hangszer- vagy jazzhangszertanári szakképzettségek csak a megfelelő kamaraművészi, illetőleg előadóművészi szakképzettséggel együtt szerezhetők;

c) egyetemi szintű, előképzettséget igénylő szakon

zeneelmélet-tanár, a zongorakísérő-korrepetítor, a rádiós és televíziós zenei rendező és a zenei menedzser szakképzettségek a 6. számú mellékletben az adott szakoknál meghatározott főiskolai szintű szakképzettség megszerzését követően, vagy az ott megjelölt egyetemi szintű szak első hat félévének lezárása után kezdődő, azzal részben párhuzamosan, kétszakos képzésben szerezhetők;

d) főiskolai szintű, előképzettséget igénylő szakon

szolfézstanár, egyházzene-tanár, fúvószenekari karnagy szakképzettségek főiskolai szintű zeneművészeti alapképzési szak első két félévének lezárása után kezdődő, kétszakos képzésben szerezhetők.

3. A képzési idő

a) Egyetemi szinten

10 félévben 2400-4800 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény 80-160 kredit;

b) Főiskolai szinten

8 félévben 3000-3800 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény 100-120 kredit;

c)-d) pontban megjelölt szakokon mindkét szinten:

6 félévben 900 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény 30 kredit, amelybe a megelőző, illetőleg párhuzamos képzésben nyújtott teljesítmény beszámítandó.

e) Értelmező rendelkezések

E melléklet alkalmazásában:

1. tanóra: a tananyag elsajátításához és szorgalmi időn belüli ellenőrzéséhez oktató közreműködését igénylő idő;

2. egy kredit 30 tanórának felel meg;

3. egy félév 15 hét szorgalmi időből és vizsgaidőszakból tevődik össze.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Zenei elméleti ismeretek és gyakorlati készségek

A zenei főtárgy (amely a választott szaktól függően hangszeres, ének vagy elméleti főtárgy), a mindenki számára kötelező zenei tárgyak - zeneelmélet, szolfézs, zongora, zenetörténet, népzene, kamarazene, zenekar, karének -, továbbá a szaktól függően további kötelező tárgyak a tanórákban kifejezett képzési időnek - a karmesterképző szak kivételével - mintegy 65%-át alkotják.

b) Általános elméleti ismeretek

Filozófiai, esztétikai, etikai, művészet- és vallástörténeti ismeretek, valamint egyes szakokon további általánosan művelő tárgyak a tanórákban kifejezett képzési időnek - a karmesterképző szak kivételével - mintegy 15%-át alkotják.

c) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés területei

Tanári szakképzettséget is nyújtó szakokon - a tanári képesítés követelményeiről rendelkező külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel - a tanári felkészítés követelményei a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 20%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga, zárótanítás -, szakmai és pedagógiai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat elkészítéséből, diplomamunkából, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak

A 2. c)-d) pontban megjelölt szakok kivételével a legalább négy kötelező szigorlat között szerepel az esztétika, illetőleg a főiskolai szintű ének-zenetanári szakokon a filozófia, valamint - a karmesterképző szak kivételével - a zenetörténet, illetőleg a zenetudományi szakon a zeneelmélet, jazz-zenei szakokon a jazztörténet és a jazzelmélet, továbbá a tanári szakképzettséget is nyújtó szakokon a tanári képesítés követelményei komplex szigorlatán kívül a megfelelő tárgy tanításának módszertana is.

5.2. A szakdolgozat

A szakdolgozat a jelölt tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott téma önálló, írásbeli kidolgozása, amely a hazai és nemzetközi szakirodalom felhasználásával igazolja, hogy a hallgató képes az elsajátított ismeretanyag gyakorlati alkalmazására, önálló szakmai munka végzésére.

5.3. A diplomamunka

A diplomamunka: felkészülés a záróvizsga részét képező nyilvános diplomahangversenyre, amelynek előadásában, illetőleg előkészítésében való aktív részvételével a jelölt bizonyítja, hogy a végzettsége szintjének megfelelően önálló művészi alkotásra, illetőleg előadóművészi tevékenységre képes.

5.4. A záróvizsga

5.4.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

A tantervben előírt valamennyi tanulmányi és vizsgakötelezettség, különösen

- legalább négy kötelező szigorlat,

- szakdolgozat,

- egy idegen nyelvből egyetemi szinten középfokú, főiskolai szinten alapfokú, C típusú állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga,

- a 2. c)-d) pontban megjelölt egyetemi és főiskolai szintű szakon a másik szak záróvizsgájára bocsátás feltételei.

5.4.2. A záróvizsga részei:

- a szakdolgozat megvédése,

- az egyetemi szintű zenetudományi, zeneelmélet-tanári, zenei menedzser, rádiós és televíziós zenei rendező, továbbá a főiskolai szintű ének-zenetanári, szolfézstanári szakok kivételével nyilvános diplomahangverseny,

- tanári szakképzettséget is nyújtó szakokon a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglalt előírások,

- egyes szakok sajátos képesítési követelményeiben előírt szóbeli vagy gyakorlati vizsga.

5.4.3. A záróvizsga eredménye

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott osztályzatok átlaga.

6. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

A ZENEMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK SAJÁTOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

EGYETEMI SZINTŰ SZAKOK

ZENESZERZÉS, TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Zeneszerzők és tanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük, magas fokú mesterségbeli, zeneszerzés-technikai felkészültségük alapján alkotói és tanári tevékenységre alkalmasak, tájékozottak a zenei múlt irányzataiban éppúgy, mint a kortárs zene sokrétű jelenségeiben, továbbá sokoldalú zenei és pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak zeneművészeti szakközépiskolában és pedagógusképző intézményben a zeneszerzés és az azzal összefüggő tárgyak (zeneelmélet, formatan, hangszerelés, prozódia, transzponálás-partitúraolvasás) oktatására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles zeneszerző, tanár.

3. A képzési idő

10 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a zeneszerzés,

- további tárgyak: a hangszerelés, az ellenponttan, az elektronikus zeneszerzés, a prozódia, a karmesteri gyakorlat, a continuo-játék, a formatan, a transzponálás-partitúraolvasás, a gregorián, a XX. századi zene.

- további tárgyak: a korrepetíció, a színpadi beszéd, a színészmesterség, a mozgástechnika, a hangegészségtan, a dalirodalom, a szerepgyakorlat, a színpadi játék, a kamaraének, valamint az operatörténet.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a hangszerelés is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott alkotóművészeti, zeneelméleti, zenetörténeti vagy módszertani téma,

- a diplomahangversenyen a hallgató két műve hangzik el: egy vokális (operarészlet, oratóriumrészlet, kantáta, dalciklus vagy a cappella kórusmű) és egy instrumentális (zenekari, kamarazenei, versenymű, vagy szólóhangszerre írt) kompozíció, amelyek közül az egyik zenekart is foglalkoztat.

KARMESTERKÉPZŐ SZAK

1. A képzési cél

Zenekari karmesterek képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük, magas fokú mesterségbeli, vezényléstechnikai felkészültségük alapján alkalmasak zenei együttesek (zenekarok, operaegyüttesek) irányítására, továbbá képesek azok tagjaival megfelelő szakmai-emberi kapcsolatok kialakítására és fenntartására, jártasak az interpretációs művészet különböző irányzataiban és képesek azok között biztos stílusismerettel tájékozódni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles karmester.

3. A képzési idő

10 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a zenekari vezénylés,

- további tárgyak: a zeneszerzés, a hangszerelés, az ellenponttan, a formatan, a continuo-játék, a gregorián, a transzponálás-partitúraolvasás, az operakorrepetíció, az ütőhangszerek, valamint a XX. századi zene,

- a zenei elméleti ismeretek és gyakorlati készségek a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 85%-át, az általános elméleti ismeretek pedig mintegy 15%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a hangszerelés, a zongora és a partitúraolvasás is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott karmesteri, előadó-művészi, zenetörténeti vagy módszertani kérdéseket elemző téma,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele a nyári szakmai gyakorlat teljesítése is,

- a zenekari diplomahangversenyen a hallgató egy teljes zenekari hangversenyt vezényel, melynek műsora több zenetörténeti korszakot fog át, ezzel számot ad vezényléstechnikai felkészültségéről, formáló készségéről, stílusismeretéről, valamint zenekar-irányító képességéről,

- a záróvizsga szóbeli részén a hallgató számot ad a zenetörténet különböző korszakait érintő egyes kérdések ismeretéről, valamint jártasságáról a különböző stílusú művek elemzésében.

ZENETUDOMÁNYI TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Muzikológusok és tanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - sokoldalú elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkeznek, jártasak a zenetudományi kutatás különböző módszereiben és így képesek a zenetudományi kutatásban való részvételre, valamint zenekritikusi, zeneműkiadói, zenei ismeretterjesztői és zenei könyvtárosi feladatok ellátására, továbbá magas szintű zenetörténeti és pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak zeneművészeti szakközépiskolában és pedagógusképző intézményben a zenetörténet, a zeneirodalom és a népzene oktatására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles muzikológus, tanár.

3. A képzési idő

10 félévben 4800 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a zenetörténet,

- további tárgyak: a XX. századi zene, a népzeneelmélet és gyakorlat, az operatörténet, a XX. századi stíluselemzés, a gregorián, a zeneszerzés, a bibliográfia, a paleográfia, az urtext, a continuo-játék, a transzponálás-partitúraolvasás, az ellenponttan, a drámaelemzés, valamint a kamarazene,

- általánosan művelő tárgyak közé tartoznak a zenetudományi kutatás szempontjából sajátos jelentőségű idegen nyelvek (latin, angol, német, olasz) is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a szakdolgozat a zenetudomány bármely szakterületéhez tartozó téma, amely új tudományos ismereteket is tartalmaz,

- a záróvizsga szóbeli részét képező zenetörténeti vizsgán a hallgató zárthelyi esszék és zongora melletti elemzések keretében számot ad a különböző típusú, a zenetudomány különböző területeit, a zenetörténet különböző korszakait érintő egyes kérdések ismeretéről, valamint jártasságáról a különböző stílusú művek elemzésében.

HANGSZERMŰVÉSZ, TANÁR SZAKOK

A hangszeres szakok - a zongora, az orgona, a csembaló, a hárfa, a gitár, a hegedű, a mélyhegedű, a gordonka, a gordon, a fuvola, az oboa, a klarinét, a fagott, a kürt, a trombita, a harsona, a tuba, valamint az ütőhangszer szak - sajátos képesítési követelményeinek értelmezésekor az alábbi egységes szövegben a dőlt betűs hangszer szó rendre a felsorolt konkrét hangszerek nevével helyettesítendő.

1. A képzési cél

Hangszerművészek és tanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - magas fokú hangszertechnikai és sokoldalú zenei képzettségük alapján biztos stílusismerettel képesek interpretálni a zeneművészet alkotásait, átfogóan ismerik a hangszer irodalmát (zeneművek), valamint a hangszertanítás pedagógiájára és módszertanára vonatkozó irodalmat, hangszeres és pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak szóló és zenekari, illetve kamarazenei előadó-művészi tevékenységre, továbbá zeneművészeti szakközépiskolában és pedagógusképző intézményben egyéni és kamarazenei hangszertanításra.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles hangszerművész, -tanár.

3. A képzési idő

10 félévben 2400-3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a hangszer.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a szakdolgozat tárgya hangszertörténeti, előadó-művészi, szakmódszertani, zenetörténeti, illetve zeneelméleti téma,

- a diplomahangversenyen a hallgató különböző stíluskorszakokból származó művek - köztük egy kamaramű - előadásával számot ad hangszertechnikai felkészültségéről, formáló készségéről, stílusismeretéről.

ÉNEKMŰVÉSZ, -TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Énekművészek és magánénektanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - magas fokú énektechnikai és sokoldalú zenei képzettségük alapján biztos stílusismerettel képesek interpretálni a zeneművészet alkotásait, átfogóan ismerik a vokális irodalmat (dal, oratórium, opera, kórusirodalom), valamint a magánének-tanítás pedagógiájára és módszertanára vonatkozó irodalmat, énekművészi és pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak szóló és kamaraének előadó-művészi tevékenységre, továbbá zeneművészeti szakközépiskolában és pedagógusképző intézményben a magánének, a hangképzés és a kamaraének oktatására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles énekművész, -tanár.

3. A képzési idő

10 félévben 3150 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a magánének,

- további tárgyak: a korrepetíció, a színpadi beszéd, a színészmesterség, a mozgástechnika, a hangegészségtan, a dalirodalom, a szerepgyakorlat, a színpadi játék, a kamaraének, valamint az operatörténet.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs és a zeneelmélet is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott előadó-művészi, módszertani, zeneelméleti vagy zenetörténeti téma,

- a diplomahangversenyen a hallgató különböző stíluskorszakokból származó művek - köztük egy kamaraénekmű - eredeti vagy magyar nyelvű előadásával számot ad énektechnikai felkészültségéről, formáló készségéről és stílusismeretéről.

OPERAÉNEKES, MAGÁNÉNEKTANÁR SZAK

1. A képzési cél

Operaénekes és magánénektanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - magas fokú énektechnikai és sokoldalú zenei képzettségük, színpadi megjelenítő készségük alapján jártasak az operaművészet különféle irányzataiban és képesek azok között biztos stílusismerettel tájékozódni, művészi szuverenitásuk megőrzése mellett képesek beilleszkedni egy adott produkció együttesébe, a zenei vezető és a rendező instrukciói szerint, továbbá énekművészi és pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak zeneművészeti szakközépiskolában és pedagógusképző intézményben a magánének, a hangképzés és a kamaraének oktatására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles operaénekes, magánénektanár.

3. A képzési idő

10 félévben 3150 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a magánének-opera,

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs és a zeneelmélet is,

- a szakdolgozat tárgya a tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott operatörténeti, előadó-művészi, módszertani, zeneelméleti vagy zenetörténeti kérdéseket elemző téma,

- a diplomahangverseny színpadi operavizsga, melyen a hallgató szerepét operadíszletek között, zenekari kísérettel eredeti vagy magyar nyelven adja elő, számot adva technikai és zenei felkészültségéről, stílusismeretéről, színpadi megjelenítő készségéről.

ÉNEK-ZENETANÁR, KARVEZETÉS SZAK

1. A képzési cél

Ének-zenetanárok, karvezetők képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük alapján alkalmasak a közoktatás területén az ének-zene tárgy oktatására, a tanulók zenei műveltségének megalapozására és fejlesztésére, érzelmi kultúrájának gazdagítására, valamint zeneművészeti szakközépiskolákban és pedagógusképző intézményekben a szolfézs és a karvezetés tárgyak tanítására, továbbá magas fokú karvezetői felkészültségük alapján alkalmasak mind az iskolai, mind az iskolán kívüli öntevékeny és hivatásos kórusok, színházi és más énekegyüttesek vezetésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles ének-zenetanár, karvezető.

3. A képzési idő

10 félévben 3600 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgyak: a szolfézs, a zeneelmélet (gregorián, modális zene, formatan, klasszikus és romantikus összhangzattan, XX. századi zene),

- további tárgyak: a continuo-játék, a transzponálás-partitúraolvasás, a karirodalom, a vezénylési gyakorlat, a karvezetés, a karének, a kamaraének, a hangképzés, a hangegészségtan, a hangszerismeret, valamint a beszédgyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs, valamint a zeneelmélet is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott zenepedagógiai, zeneelméleti, zenetörténeti, művelődéstörténeti vagy módszertani téma,

- a karvezetői diplomahangversenyen a hallgató különböző stílusú és műfajú kórusműveket vezényel, számot adva vezényléstechnikai felkészültségéről, stílusismeretéről, formáló készségéről, valamint kórusbetanító-irányító képességéről.

EGYHÁZZENE, TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Egyházzenészek, -tanárok képzése, akik széles körű zenei képzettségük, magas fokú egyházzenei felkészültségük alapján alkalmasak egyházzenei feladatok ellátására, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak zeneművészeti szakközépiskolában, pedagógusképző intézményben az egyházzene és az azzal összefüggő tárgyak (egyházzenei irodalom, gregorián, liturgika, népének-korál) tanítására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles egyházzenész, tanár.

3. A képzési idő

10 félévben 4770 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: az egyházzene,

- további tárgyak: az egyházzene irodalom, a gregorián, a protestáns graduál és műzene, a népének-korál, a beszéd- és recitáció gyakorlat, a zenei paleográfia, az orgona, a zeneelmélet (modális zene, formatan, klasszikus és romantikus összhangzattan, XX. századi zene), a continuo-játék, a transzponálás-partitúraolvasás, a karvezetés, a vezénylési gyakorlat, a karirodalom, a hangképzés, a hangszerismeret, valamint a hangegészségtan,

- általános elméleti ismeretek között szerepel a liturgika is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs, a zeneelmélet, az egyházzenei irodalom, a népének-korál, valamint a gregorián is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott egyházzenei, zenetörténeti vagy módszertani téma,

- a komplex szóbeli záróvizsgán a hallgató egy megadott témához csoportosítva, valamennyi tárgyban szerzett elméleti és gyakorlati ismereteinek összegyűjtésével és bemutatásával igazolja mind a résztudások, mind azok integrálására való képességét,

- a nyilvános diplomahangversenyen a hallgató orgonából vagy karvezetésből különböző stílusú művek előadásának során számot ad zenei és technikai felkészültségéről, stílusismeretéről, formáló készségéről.

EGYETEMI SZINTŰ, ELŐKÉPZETTSÉGET IGÉNYLŐ SZAKOK

ZENEELMÉLET-TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Zeneelmélet-tanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - átfogóan ismerik a zeneelmélet tárgy irodalmát (példatárak, zeneművek), valamint a zeneelmélet oktatásának pedagógiájára és metodikájára vonatkozó irodalmat, továbbá széles körű zenei képzettségük, magas fokú zeneelméleti, zenetörténeti felkészültségük alapján alkalmasak zeneművészeti szakközépiskolában, pedagógusképző intézményben a zeneelmélet tárgy oktatására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles zeneelmélet-tanár.

3. A képzési idő

6 félévben 900 tanóra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel - egyetemi szintű zeneszerzés, zenetudományi, karmesterképző, orgona- vagy ének-zenetanár szakon lezárt hat félév után.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Zenei elméleti ismeretek és gyakorlati készségek

A zeneelmélet (klasszikus és romantikus összhangzattan, formatan, ellenponttan, continuo-játék, XX. századi zene), a szolfézs, a zongora, a transzponálás-partitúraolvasás a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 67%-át alkotják.

b) Általános elméleti ismeretek

A párhuzamosan folytatott szak részét képezik.

c) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés területei

A tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabály figyelembevételével a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 33%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs is,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele a párhuzamosan folytatott szak záróvizsgájára bocsátás feltételeinek teljesítése is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott műelemzés, zenetörténeti, zenetudományi vagy módszertani téma,

- a záróvizsga szóbeli részén a hallgató számot ad a különböző stíluskorszakok zeneelméleti (harmóniai és formatani) sajátosságainak ismeretéről, ezzel kapcsolatos hallás- és írásbeli feladatokat old meg, illetve zongoránál kivitelez.

ZONGORAKÍSÉRŐ-KORREPETITOR SZAK

1. A képzési cél

Zongorakísérő-korrepetitorok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük, magas fokú hangszertechnikai felkészültségük alapján alkalmasak énekesek és hangszeresek zenei irányítására, dalok, operajelenetek és hangszeres művek korrepetálására és betanítására, továbbá zeneoktatási intézményekben, illetve hivatásos zenei együttesekben, valamint hangversenyeken énekesek, illetve hangszeresek kísérésére előadó-művészi szinten.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles zongorakísérő-korrepetitor.

3. A képzési idő

6 félévben 900 tanóra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel - egyetemi szintű zongora szakon lezárt hat félév után, illetőleg főiskolai szintű zongoratanári végzettség birtokában.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A zongorakíséret főtárgy, a csembaló, a korrepetíció, a transzponálás-partitúraolvasás, a continuo-játék, a dalirodalom, hospitálás magánének és hangszeres órákon, opera szakon, korrepetitor tanároknál, valamint szemeszteren kívüli (nyári) szakmai gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgyak: a zongorakíséret-elmélet, a continuo-játék, valamint a transzponálás-partitúraolvasás,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele egyetemi vagy főiskolai szintű zongoratanári oklevél is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott zongorakísérői, előadó-művészi, módszertani kérdéseket elemző téma,

- a diplomahangversenyen a hallgató énekes vagy hangszeres szólisták kísérőjeként különböző stílusú és karakterű műveket ad elő, ezzel számot ad előadó-művészi szintű technikai és zenei felkészültségéről, partnereivel való együttműködési képességéről,

- a korrepetitori gyakorlati vizsgán a hallgató zártkörű vizsga keretében különböző stílusú dalokat, operajeleneteket vagy hangszeres műveket tanít be, korrepetál, illetve vezényel zongora mellől.

RÁDIÓS ÉS TELEVÍZIÓS ZENEI RENDEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Rádiós és televíziós zenei rendezők képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük, általános műszaki, hangtechnikai és akusztikai felkészültségük alapján alkalmasak zenei rendezői, zenei szerkesztői, zenei riporteri, valamint zenei műsorvezetői tevékenységre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles rádiós és televíziós zenei rendező.

3. A képzési idő

6 félévben 900 tanóra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel - bármely egyetemi szintű zenei szakon lezárt hat félév után, illetőleg főiskolai szintű zenei végzettség birtokában.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A partitúraolvasás, a hangszerismeret, a hangfelvételi műsorelemzés, a zenei műsorszerkesztés elmélete és gyakorlata, a művészi és szórakoztató zenei műsorszerkesztés, szórakoztató zenei ismeretek, a hangszerakusztika, az elektroakusztika, általános műszaki ismeretek, valamint a szemeszteren kívüli (nyári) szakmai gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgyak: a zenei akusztika, a zenei rendezés, valamint a hangfelvétel, műsorelemzés,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele egyetemi vagy főiskolai szintű zenei oklevél is,

- a szakdolgozat tárgya a zenei rendezői tevékenységgel összefüggő téma: egy műről készült hangfelvétel és annak elemzése,

- a diplomamunka: önálló zenei műsor szerkesztése - azaz szöveges jellegű, komoly- és szórakoztató zenei program szinopszisának elkészítése, valamint rövid, ráutaló konferálást is tartalmazó, megadott időtartamú komoly- és szórakoztató zenei műsor szerkesztése - és önálló hangfelvétel készítése - azaz próza-zene összejátszás tesztszöveggel, továbbá egy kamarazenei élő adás vagy hangfelvétel, valamint egy nagyzenekari, illetve oratorikus élő adás vagy hangfelvétel zenei rendezése,

- a záróvizsga három része: a szakdolgozat megvédése, a zenei műsor, valamint a hangfelvétel bemutatása.

ZENEI MENEDZSER SZAK

1. A képzési cél

Zenei menedzserek képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a zenében és más művészeti ágakban, a kultúra különféle területein szerzett sokoldalú műveltségükre és megfelelő szervező készségükre támaszkodva a zenei intézmények különböző szintű beosztásaiban képesek a hagyományos értékek ápolására, új jelenségek értékeinek felismerésére, új módszerek meghonosítására és kifejlesztésére, alkalmasak zenei és más kulturális intézményekben az előadóművészek fellépéseinek szervezésére, zenei és más kulturális rendezvényekkel összefüggő szakmai, gazdasági, irányítási, lebonyolítási tevékenységekre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles zenei menedzser.

3. A képzési idő

6 félévben 900 tanóra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel - bármely egyetemi szintű zenei szakon lezárt hat félév után, illetőleg főiskolai szintű zenei végzettség birtokában.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A zenei intézményrendszer, a zeneirodalom, a XX. századi zenetörténet, a zenei előadó-művészet, a műsorszerkesztés, az alkalmazott zeneszociológia, a gyakorlati pszichológia, közgazdasági, jogi, pénzügyi ismeretek, társművészetek, a művelődéstörténet, valamint a szemeszteren kívüli (nyári) szakmai gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgyak: a közgazdasági, jogi, pénzügyi ismeretek, a zenei intézményrendszer ismerete,

- a záróvizsgára bocsátás feltétele egyetemi vagy főiskolai szintű zenei oklevél, valamint "Cambridge first certificate" nyelvvizsga is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott közgazdasági, piackutatási, zenei menedzseri vagy módszertani kérdéseket elemző téma,

- a diplomamunka: önálló menedzseri program készítése, melynek során a hallgató egy általa szerkesztett zenei programot megszervez és lebonyolít, amelynek során bizonyítja rátermettségét a menedzseri pályára,

- a záróvizsga komplex szóbeli részének tárgya a piac és az intézménytípusok elemzése, valamint a hazai és a nemzetközi zenei intézmények munkássága,

- a záróvizsga három része: a szakdolgozat megvédése, a diplomamunka, valamint a komplex szóbeli vizsga.

FŐISKOLAI SZINTŰ SZAKOK

HANGSZERTANÁR, KAMARAMŰVÉSZ SZAKOK

A hangszertanár, kamaraművész szakok - a zongora, az orgona, a hárfa, a harmonika, a cimbalom, a hegedű, a mélyhegedű, a gordonka, a gordon, a gitár, a fuvola, az oboa, a klarinét, a fagott, a kürt, a trombita, a harsona, a tuba-, valamint az ütőhangszertanár, kamaraművész szak - sajátos képesítési követelményeinek értelmezésekor az alábbi egységes szövegben a dőlt betűs hangszer szó rendre a felsorolt konkrét hangszerek nevével helyettesítendő.

1. A képzési cél

Hangszertanárok és kamaraművészek képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a hangszer irodalma (zeneművek), valamint a hangszertanítás pedagógiájára és metodikájára vonatkozó irodalom átfogó ismeretére támaszkodva, magas fokú hangszertechnikai és sokoldalú zenei képzettségük, továbbá pedagógia felkészültségük alapján alkalmasak alapfokú zeneoktatási intézményben az egyéni hangszertanításra, valamint kamarazenei előadó-művészi, illetve zenekari tevékenységre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Hangszertanár, kamaraművész.

3. A képzési idő

8 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a hangszer,

- további tárgyak: a hangszerismeret és az akusztika.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a zeneelmélet is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott hangszertörténeti, zenepedagógiai, zenetörténeti vagy módszertani téma,

- a diplomahangversenyen a hallgató különböző stílusú és műfajú műveket ad elő, melyek közül az egyik kamaramű, számot adva hangszertechnikai felkészültségéről, formáló készségéről, stílusismeretéről.

RÉGIZENETANÁR, KAMARAMŰVÉSZ SZAKOK

A régizenetanár, kamaraművész szakok - a csembaló, a barokkhegedű, a barokkgordonka, a viola da gamba, a blockflöte, a barokkfuvola, a barokkoboa, a barokkfagott, a cornetto, a naturtrombita, a naturkürt, a barokkharsona, a barokkének, valamint a lanttanár, kamaraművész szak - sajátos képesítési követelményeinek értelmezésekor az alábbi egységes szövegben a dőlt betűs hangszer szó rendre a felsorolt konkrét hangszerek nevével helyettesítendő.

1. A képzési cél

Régizene hangszertanárok és kamaraművészek képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a régizene irodalma (zeneművek), valamint a régizenei hangszertanítás pedagógiájára és metodikájára vonatkozó irodalom átfogó ismeretére támaszkodva, magas fokú hangszer-, illetve énektechnikai és sokoldalú zenei képzettségük, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak alapfokú zeneoktatási intézményben a régizenei hangszertanításra, valamint kamarazenei előadó-művészi, illetve zenekari tevékenységre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Régizene hangszertanár, kamaraművész.

3. A képzési idő

8 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a régizene,

- további tárgyak: a hangszerismeret, az akusztika, a műfaj- és stílusismeret, valamint az improvizáció.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a zeneelmélet is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott lejegyzésmód, előadási lehetőségek, hangszertörténeti vagy módszertani téma,

- a diplomahangversenyen a hallgató a reneszánsz és a barokk zene különböző korszakait, műfajait reprezentáló műveket szólaltat meg a régi korok gyakorlatának megfelelően, egy vagy több hangszeren, szólóban és partnerekkel, számot adva hangszertechnikai felkészültségéről, formáló készségéről, stílusismeretéről.

MAGÁNÉNEKTANÁR, ÉNEK-KAMARAMŰVÉSZ SZAK

1. A képzési cél

Magánénektanárok és ének-kamaraművészek képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a vokális irodalom (dal, oratórium, kórusirodalom), valamint a magánének-tanítás pedagógiájára és metodikájára vonatkozó irodalom átfogó ismeretére támaszkodva, magas fokú énektechnikai és sokoldalú zenei, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak alapfokú művészetoktatási intézményben a magánének, a hangképzés és a kamaraének tanítására, valamint kamaraének-előadó-művészi, illetve hivatásos és színházi kórusokban, színpadi együttesekben énekművészi tevékenységre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Magánénektanár, ének-kamaraművész.

3. A képzési idő

8 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a magánének,

- további tárgyak: az akusztika, a dalirodalom, a beszédtechnika, a színpadi játék, az operairodalom, a hangegészségtan, a stúdiógyakorlat, valamint az interpretációs gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a zeneelmélet is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott énekesképzési, zenepedagógiai, zenetörténeti vagy módszertani téma,

- a diplomahangversenyen a hallgató különböző stílusú és műfajú énekműveket ad elő, melyek közül az egyik kamaraének mű, számot adva énektechnikai felkészültségéről, formáló készségéről, stílusismeretéről.

ZENEELMÉLET-SZOLFÉZSTANÁR, KARVEZETÉS SZAK

1. A képzési cél

Zeneelmélet-szolfézs tanárok, karvezetők képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a zeneelmélet-szolfézs tárgy irodalma és a kórusirodalom (zeneművek, példatárak, kórusművek), valamint e tárgyak oktatásának pedagógiájára és metodikájára vonatkozó irodalom átfogó ismeretére támaszkodva, sokoldalú zenei képzettségük, magas fokú karvezetői, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak alapfokú művészetoktatási intézményben a zeneelmélet-szolfézs tárgy oktatására, valamint hivatásos és öntevékeny kórusok, színházi és más énekegyüttesek vezetésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Zeneelmélet-szolfézstanár, karvezető.

3. A képzési idő

8 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a zeneelmélet-szolfézs (hallásfejlesztés, ritmusképzés, vokális polifónia, stíluselemzés, modális, klasszikus és romantikus összhangzattan, formatan, ellenponttan, continuo-játék, analízis, kompozíció, műfajelmélet),

- további tárgyak: a kórusirodalom, a transzponálás-partitúraolvasás, a hangképzés, a hangegészségtan, a kórushangképzés, az akusztika, valamint a vezénylési gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a szakdolgozat tárgya jelölt tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott zenepedagógiai, zenetörténeti, művelődéstörténeti vagy módszertani téma,

- a karvezetői diplomahangversenyen a hallgató különböző stílusú és műfajú kórusműveket vezényel, számot adva vezényléstechnikai felkészültségéről, formáló készségéről, valamint kórusbetanító-irányító képességéről,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya a zeneelmélet-szolfézs, amelyen a hallgató számot ad a különböző stíluskorszakok zeneelméleti (harmóniai és formatani) sajátosságainak ismeretéről, interpretációs követelményeiről, továbbá vokális műveket szólaltat meg magas igényű zenei megformálással.

ÉNEK-ZENETANÁR, KARVEZETÉS SZAK

1. A képzési cél

Ének-zenetanárok, karvezetők képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük alapján alkalmasak a közoktatás területén az ének-zene tárgy oktatására, a tanulók zenei műveltségének megalapozására és fejlesztésére, érzelmi kultúrájának gazdagítására, továbbá magas fokú karvezetői felkészültségük alapján alkalmasak mind az iskolai, mind az iskolán kívüli öntevékeny és hivatásos kórusok, színházi és más énekegyüttesek vezetésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Ének-zenetanár, karvezető.

3. A képzési idő

8 félévben 3800 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kiemelt főtárgy nincs,

- további tárgyak: a szolfézs (hallásfejlesztés, ritmusképzés, vokális polifónia, stílusismeret), a zeneelmélet (modális, klasszikus és romantikus összhangzattan, formatan, ellenponttan, XX. századi zenei analízis), a transzponálás-partitúraolvasás, a magánének, a vezénylési gyakorlat, a karvezetés, a kórusmódszertan, a hangszerismeret, a drámajáték, a néptánc, valamint a historikus tánc,

- általános elméleti ismeretek között szerepel a nyelvművelés és az informatika is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs, a zeneelmélet, a magánének, valamint a zongora is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott zenepedagógiai, zeneelméleti, zenetörténeti, művelődéstörténeti vagy módszertani téma,

- a karvezetői diplomahangversenyen a hallgató különböző stílusú és műfajú kórusműveket vezényel, számot adva vezényléstechnikai felkészültségéről, stílusismeretéről, formáló készségéről, valamint kórusbetanító-irányító képességéről,

- a záróvizsga komplex szóbeli részén a hallgató a zenetörténet különböző stíluskorszakait reprezentáló műalkotásokat mutat be, elemez, egyszersmind számot ad zenepedagógiai ismereteiről.

ÉNEK-ZENETANÁR, EGYHÁZZENE SZAK

1. A képzés célja

Ének-zenetanárok, egyházzenészek képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük alapján alkalmasak a közoktatás területén az ének-zene tárgy tanítására, a tanulók zenei műveltségének megalapozására és fejlesztésére, érzelmi kultúrájának gazdagítására, továbbá magas fokú egyházzenei felkészültségük alapján alkalmasak egyházzenei feladatok ellátására, valamint alapfokú zeneoktatási intézményben az egyházzene tanítására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Ének-zenetanár, egyházzenész.

3. A képzési idő

8 félévben 3800 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kiemelt főtárgy nincs,

- további tárgyak: a szolfézs (hallásfejlesztés, ritmusképzés, vokális polifónia, stílusismeret), a zeneelmélet (modális, klasszikus és romantikus összhangzattan, formatan, ellenponttan, XX. századi zenei analízis), a transzponálás-partitúraolvasás, a magánének, a vezénylési gyakorlat, a karvezetés, a kargyakorlat, a kórusmódszertan, az orgona, a gregorián, a népének-korál, a liturgika elmélet és gyakorlat, valamint az egyházzenei irodalom,

- általános elméleti ismeretek között szerepel a nyelvművelés, a latin nyelv és az informatika is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs, a zeneelmélet, valamint az orgona is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott zenepedagógiai, zeneelméleti, zenetörténeti, egyházzenei, művelődéstörténeti vagy módszertani téma,

- az egyházkarnagyi diplomahangversenyen a hallgató az egyházzenei repertoárból különböző stílusú és műfajú kórusműveket vezényel, számot adva vezényléstechnikai felkészültségéről, stílusismeretéről, formáló készségéről, valamint kórusbetanító-irányító képességéről,

- a záróvizsga komplex szóbeli részén a hallgató a zenetörténet különböző stíluskorszakait reprezentáló műalkotásokat mutat be, elemez, egyszersmind számot ad zenepedagógiai ismereteiről is.

ÉNEK-ZENE-, NÉPZENETANÁR SZAK

1. A képzési cél

Ének-zene-, népzenetanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük alapján alkalmasak a közoktatás területén az ének-zene tárgy oktatására, a tanulók zenei műveltségének megalapozására és fejlesztésére, érzelmi kultúrájuk gazdagítására, továbbá magas fokú népzenei felkészültségük, népi hangszeres tudásuk alapján alkalmasak népi hangszerek oktatására, iskolai és iskolán kívüli népzenei csoportok vezetésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Ének-zene-, népzenetanár.

3. A képzési idő

8 félévben 3800 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kiemelt főtárgy nincs,

- további tárgyak: a szolfézs (hallásfejlesztés, ritmusképzés, vokális polifónia, stílusismeret), a zeneelmélet (modális, klasszikus és romantikus összhangzattan, formatan, ellenponttan, XX. századi zenei analízis), a transzponálás-partitúraolvasás, a magánének, a vezénylési gyakorlat, a karvezetés, a kórusmódszertan, a drámajáték, a néptánc, a népi hangszerek, a hangszerismeret, a néprajz, a népdaléneklés, valamint a népzene elmélet és gyakorlat,

- általános elméleti ismeretek között szerepel az informatika is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs, a zeneelmélet, valamint a népzeneelmélet is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott zenepedagógiai, népzenei, zeneelméleti, zenetörténeti, művelődéstörténeti vagy módszertani téma,

- a népzenei diplomahangversenyen a hallgató különböző dialektusok szerinti eredeti népzenei anyagot mutat be, valamint színpadi előadásra alkalmas, saját összeállítású műsort szerkeszt és mutat be együttessel,

- a záróvizsga komplex szóbeli részén a hallgató a zenetörténet különböző stíluskorszakait reprezentáló műalkotásokat mutat be, elemez, egyszersmind népzene-elméleti és zenepedagógiai ismereteiről is számot ad.

ÉNEK-ZENETANÁR SZAK (A szak csak más szakkal szakpárban végezhető el.)

1. A képzési cél

Ének-zenetanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük alapján alkalmasak a közoktatás területén az ének-zene tárgy oktatására, a tanulók zenei műveltségének megalapozására és fejlesztésére, érzelmi kultúrájának gazdagítására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Ének-zenetanár.

3. A képzési idő

8 félévben 2100 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kiemelt főtárgy nincs,

- további tárgyak: a szolfézs (hallásfejlesztés, ritmusképzés, vokális polifónia, stílusismeret), a zeneelmélet (modális, klasszikus és romantikus összhangzattan, formatan, ellenponttan, XX. századi zenei analízis), a transzponálás-partitúraolvasás, a magánének, a vezénylési gyakorlat, valamint a karvezetés,

- általános elméleti ismeretek között szerepel az informatika is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgy a szolfézs, a zeneelmélet, a karvezetés, valamint a magánének vagy hangszer is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott zenepedagógiai, zeneelméleti, zenetörténeti, művelődéstörténeti vagy módszertani téma,

- a záróvizsga komplex szóbeli részén a hallgató a zenetörténet különböző stíluskorszakait reprezentáló műalkotásokat mutat be, elemez, egyszersmind számot ad zenepedagógiai ismereteiről.

JAZZ-ZENESZERZÉS ÉS HANGSZERELÉS, JAZZELMÉLET TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Jazz-zeneszerzők és hangszerelők képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - megfelelő áttekintéssel rendelkeznek a jazzművészet stíluskorszakairól és kapcsolatáról a zene egyéb területeivel, magas fokú jazz-zeneszerzői és hangszerelői képzettségük birtokában, a jazzművészet játékgyakorlatának, improvizációs technikájának átfogó ismeretére támaszkodva, a jazzalkotói tevékenység mellett hangszerelési feladatok megoldására is képesek, továbbá jazzelméleti és pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak alapfokú művészetoktatási intézményben a jazzelmélet tárgy oktatására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Jazz-zeneszerző és hangszerelő, jazzelmélet-tanár.

3. A képzési idő

8 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a jazz-zeneszerzés és hangszerelés,

- további tárgyak: a klasszikus zeneszerzés és hangszerelés, a jazz kis- és nagyzenekari hangszerelés, a jazz-zenetörténet, a hallásfejlesztés, valamint a hangszerismeret,

- általános elméleti ismeretek között szerepel a jazz-zene sajátosságaira tekintettel az angol nyelv is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a szakdolgozat témája a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott jazzelméleti, jazztörténeti, zenepedagógiai vagy módszertani téma,

- az önálló zeneszerzői diplomahangversenyen a hallgató több műve hangzik el, különböző összeállítású együttesek bemutatásában, számot adva a hallgató zeneszerzés-technikai és hangszerelési felkészültségéről, alkotói mondanivalójáról,

- a záróvizsga komplex szóbeli részén a hallgató több vizsgakompozíciót, valamint hangszerelési mintákat mutat be combóra, big bandre és nagyzenekarra, számot adva stílusismeretéről, a különböző zeneszerzői és improvizációs technikák elsajátításáról.

JAZZHANGSZER ELŐADÓMŰVÉSZ, TANÁR SZAKOK

A jazzhangszer előadóművész, tanár szakok - a jazz-zongora, a jazzbőgő, a jazzgitár, a jazzbasszusgitár, a jazztrombita, a jazzharsona, a jazzszaxofon, valamint a jazzdob előadóművész, tanár szak - sajátos képesítési követelményeinek értelmezésekor az alábbi egységes szövegben a dőlt betűs jazzhangszer szó rendre a felsorolt konkrét jazzhangszerek nevével helyettesítendő.

1. A képzési cél

Jazzhangszer előadóművészek és tanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a jazzhangszer-irodalom, valamint a jazzhangszertanítás pedagógiájára és módszertanára vonatkozó irodalom átfogó ismeretére támaszkodva, magas fokú jazzhangszer-technikai és sokoldalú zenei képzettségük, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak szóló és zenekari jazzelőadó-művészi tevékenységre, valamint alapfokú zeneoktatási intézményben a jazzhangszer oktatására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Jazzhangszer-előadóművész, tanár.

3. A képzési idő

8 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a jazzhangszer,

- további tárgyak: a jazzelmélet, a jazztörténet, a hallásfejlesztés, a hangszerismeret, a kis- és nagyzenekari hangszerelés, a kis- és nagyzenekari gyakorlat, az improvizációs gyakorlat, valamint a szintetizátor-elektronika,

- általános elméleti ismeretek között szerepel a jazz-zene sajátosságaira tekintettel az angol nyelv is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott hangszertörténeti, zenepedagógiai, jazztörténeti vagy módszertani téma,

- a zenekari diplomahangversenyen a hallgató különböző stílusú műveket ad elő, számot adva előadó-művészi és improvizációs tehetségéről, hangszertechnikai felkészültségéről,

- a záróvizsga komplex szóbeli részén a hallgató számot ad a jazz-standardek repertoárszerű ismeretéről, ezekre egyszerű rögtönzést mutat be kísérettel, továbbá egy transzkripciót, egy hasonló stílusú megkomponált szólót és egy ehhez kapcsolódó rögtönzést.

JAZZÉNEK ELŐADÓMŰVÉSZ, TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Jazzének előadóművészek és tanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a jazz vokális irodalom, valamint a jazzének tanításának pedagógiájára és annak metodikájára vonatkozó irodalom átfogó ismeretére támaszkodva, magas fokú énektechnikai és sokoldalú zenei képzettségük, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak szóló és együttes jazzelőadó-művészi tevékenységre, valamint alapfokú művészetoktatási intézményben a jazzének tanítására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Jazzének előadóművész, tanár.

3. A képzési idő

8 félévben 3000 tanóra - az 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

- főtárgy: a jazzének,

- további tárgyak: a klasszikus ének és hangképzés, a jazzelmélet, a jazztörténet, valamint az improvizációs gyakorlat,

- általános elméleti ismeretek között szerepel a jazz-zene sajátosságaira tekintettel az angol nyelv is.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott énekesképzési, zenepedagógiai, jazztörténeti vagy módszertani téma,

- a zenekari diplomahangversenyen a hallgató különböző stílusú műveket ad elő, számot adva előadó-művészi és improvizációs tehetségéről, énektechnikai felkészültségéről,

- a záróvizsga komplex szóbeli részén a hallgató számot ad a jazz-standardek repertoárszerű ismeretéről, ezekre egyszerű rögtönzést mutat be, továbbá egy transzkripciót, egy hasonló stílusú megkomponált szólót és egy ehhez kapcsolódó rögtönzést.

FŐISKOLAI SZINTŰ, ELŐKÉPZETTSÉGET IGÉNYLŐ SZAKOK

SZOLFÉZSTANÁR SZAK

1. A képzési cél

Zeneiskolai szolfézstanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a szolfézs tárgy irodalma (zeneművek, példatárak), valamint a szolfézs tárgy tanításának pedagógiájára és metodikájára vonatkozó irodalom átfogó ismeretére támaszkodva, sokoldalú zenei képzettségük, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak a szolfézs tárgy oktatására, elősegítve a tanulók zenei készségszintjének általános fejlődését, a hangszer, illetve a magánének eredményes tanítását.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Szolfézstanár.

3. A képzési idő

6 félévben 900 tanóra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel - bármely főiskolai szintű zenei szakon lezárt két félév után azzal párhuzamosan.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Zenei elméleti ismeretek és gyakorlati készségek

A párhuzamosan folytatott szak zenei tárgyai, továbbá a szolfézs főtárgy (hallásfejlesztés, ritmusképzés), a hangegészségtan, a műfajelmélet, a stílusismeret, a modális, klasszikus és romantikus összhangzattan, az ellenponttan, a formatan, a transzponálás-partitúraolvasás, valamint a vezénylési gyakorlat a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 67%-át alkotják.

b) Általános elméleti ismeretek

A párhuzamosan folytatott szak részét képezik.

c) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés területei

Bármely tanár szakkal párhuzamosan folytatott képzésben a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott követelmények közül a módszertani és tanítási gyakorlatok azaz a szolfézstanítás módszertana és gyakorlata a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 20%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével, a párhuzamosan folytatott szak követelményeire is tekintettel

- kötelező szigorlati tárgy a zeneelmélet, a karvezetés, valamint a szolfézstanítás módszertana is,

- a szakdolgozat tárgya zenepedagógiai, módszertani, zenetörténeti vagy zeneelméleti téma,

- a záróvizsga szóbeli és gyakorlati részének tárgya a szolfézs, amelynek keretében a hallgató számot ad a zene különböző stílusirányzatainak átfogó ismeretéről, az igényes interpretáció követelményeiről, a művek elméleti elemzésének módjairól, továbbá vokális műveket szólaltat meg magas igényű zenei megformálással.

EGYHÁZZENE, TANÁR SZAK

1. A képzési cél

Egyházzenészek, tanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - széles körű zenei képzettségük, magas fokú egyházzenei felkészültségük alapján alkalmasak egyházzenei feladatok ellátására, továbbá pedagógiai felkészültségük alapján alkalmasak alapfokú zeneoktatási intézményben az egyházzene tanítására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyházzenész, tanár.

3. A képzési idő

6 félévben 900 tanóra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel - bármely főiskolai szintű zenei szakon lezárt két félév után azzal párhuzamosan.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Zenei elméleti ismeretek és gyakorlati készségek

A párhuzamosan folytatott szak zenei tárgyai, továbbá az egyházzenei irodalom, a gregorián, a protestáns graduál és műzene, a népének-korál, a beszéd- és recitáció gyakorlat, az orgona, a liturgika elmélet és gyakorlat, az egyházzenei módszertan és gyakorlat a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 65%-át alkotják.

b) Általános elméleti ismeretek

A párhuzamosan folytatott szak részét képezik.

c) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés területei

Bármely tanár szakkal párhuzamosan folytatott képzésben a tanári képesítésre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott követelmények közül a módszertani és tanítási gyakorlatok azaz az egyházzene-tanítás módszertana és gyakorlata a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 20%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével, a párhuzamosan folytatott szak követelményeire is tekintettel

- kötelező szigorlati tárgy az egyházzene irodalom, a népének-korál, valamint a gregorián is,

- a szakdolgozat tárgya a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott egyházzenei, zenetörténeti vagy módszertani téma,

- a komplex szóbeli záróvizsgán a hallgató egy megadott témához csoportosítva, valamennyi tárgyban szerzett elméleti és gyakorlati ismereteinek összegyűjtésével és bemutatásával igazolja mind a résztudások, mind azok integrálására való képességét,

- a nyilvános diplomahangversenyen a hallgató orgonából vagy karvezetésből különböző stílusú művek előadásának során számot ad zenei és technikai felkészültségéről, stílusismeretéről, formáló készségéről.

FÚVÓSZENEKARI KARNAGY SZAK

1. A képzési cél

Fúvószenekari karnagyok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - alkalmasak ifjúsági és felnőtt fúvószenekar vezetésére, továbbá a fúvószenekari irodalom átfogó ismeretére és hangszeres képzettségükre támaszkodva maguk is képesek fúvószenekari átiratok készítésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Fúvószenekari karnagy.

3. A képzési idő

6 félévben 900 tanóra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel - bármely főiskolai szintű fúvós szakon lezárt két félév után azzal párhuzamosan.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A párhuzamosan folytatott szak zenei tárgyaival együtt, az általános elméleti és zenepedagógiai ismeretek, továbbá a fúvószenekari vezénylés főtárgy, a fúvós hangszerismeret, a vezénylési gyakorlat, a fúvószenekari irodalom, a hangszerelés, a transzponálás-partitúraolvasás, az analízis, a kompozíció, a műfaj- és stílusismeret, a stúdiómunka, a kulturális menedzsment, valamint a szemeszteren kívüli (nyári) szakmai gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével, a párhuzamosan folytatott szak követelményeire is tekintettel

- kötelező szigorlati tárgy a fúvószenekari irodalom, a hangszerismeret, valamint a transzponálás-partitúraolvasás is,

- a szakdolgozat tárgya a fúvószenekari irodalom és tevékenység valamely kérdése,

- a diplomamunka ifjúsági zenekarra hangszerelt mű önálló elkészítése, amelynek során a hallgató számot ad hangszerismereti felkészültségéről, stílusismeretéről,

- a fúvószenekari karnagyi diplomahangversenyen a hallgató ifjúsági vagy felnőtt fúvószenekart vezényel, számot adva vezényléstechnikai felkészültségéről, stílusismeretéről, formáló készségéről, fúvószenekar-irányító képességéről,

- a záróvizsga három része: a szakdolgozat megvédése, a diplomamunka, valamint a diplomahangverseny.

BLOCKFŐTE SZAK[2]

1. A képzési cél

Olyan zenetanárok képzése, akik rendelkeznek a blockflőte hangszeri sajátosságainak ismeretével és oktatásának módszertanával. A hangszer játékmódjának kiváló elsajátítása, megtanulása, mely elengedhetetlen feltétele annak, hogy az oktatás színvonala emelkedjen. A megfelelő stílusismereti és előadásmód-beli ismeretek megszerzése, amely a régi korok előadói gyakorlatainak megismerését és blockflőtén való alkalmazását jelenti. A hallgatók anyagismeretének szélesítése, szóló- és kamarazenei feladatok megoldása blockflőtén történő előadásának lehetőségeivel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Blockflőte tanár.

3. A képzési idő

6 félévben 900 óra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel -,bármely főiskolai szintű fúvós szakon lezárt két félév után azzal párhuzamosan, illetve korábban fúvós szakon (megfelelő előképzettség után bármely szakon) végzetteknek.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A párhuzamosan folytatott szak zenei tárgyaival együtt, az általános elméleti és zenepedagógiai ismeretek, valamint blockflőte főtárgy, kamarazene, korrepetíció, stílusismeret, hospitálás, tanítási gyakorlat, módszertan és anyagismeret.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével, a párhuzamosan folytatott szak követelményeire is tekintettel

- szigorlati tárgyak: módszertan és stílusismeret, illetve mivel a szak zeneművészeti főiskolai előképzettséghez kötött, annak kiegészítő szaka, ezért a zeneművészeti főiskola szigorlatai érvényesek (zenetörténet, zeneelmélet, filozófia, esztétika, módszertan, pedagógia, idegen nyelv),

- a diplomamunka követelményei: diplomahangverseny kb. 45-60 perces műsor közönség előtti előadása szóló és kamarazenei feladatokban,

- a záróvizsga: két különböző karakterű szólódarab, nagybarokk szonáta, korabarokk mű vagy francia szvit tételek, barokk concerto gyors és lassú tétele, kamaramű.

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott osztályzatok átlaga.

1. A képzési cél

Olyan zongorakísérő művésztanárok képzése, akik partnerei a szólistáknak, segítik azok munkáját A korrepetitorok feladata a zeneművek zenei betanítása, elemzése, énekes művek esetében a szövegek értelmezése, stílusok elsajátítatása. A zeneoktatási intézmények elvárásának megfelelően korrepetítori feladatok ellátására alkalmas zongoratanárok nevelése. A növendék zenetörténeti és előadói stílus ismeretének elmélyítése a fenti cél elérése érdekében. Az előadó művészeti képzés gyakorlatiasabbá válása, a növendékek önálló elemzési és feldolgozási képességének fejlesztése.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Zongorakísérő-korrepetítor tanár.

3. A képzési idő

6 félévben 900 óra - az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel -,főiskolai szintű zongora (megfelelő zongoratudással rendelkező zeneelmélet-szolfézs) szakon lezárt két félév után azzal párhuzamosan, illetve korábban zongora szakon végzetteknek.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A párhuzamosan folytatott szak zenei tárgyaival együtt, az általános elméleti és zenepedagógiai ismeretek, valamint kíséret és korrepetíció főtárgy, ének metodika, hospitálás korrepetíciónál, számozott basszus, transzponálás-partitúraolvasás, idegen nyelv (német/olasz).

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 5. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével, a párhuzamosan folytatott szak követelményeire is tekintettel

- szigorlati tárgyak: mivel a szak a zongora főtárgyhoz kötött, annak kiegészítő szaka, ezért a zongora szak szigorlatai érvényesek (zenetörténet, zeneelmélet, filozófia, esztétika, módszertan, pedagógia, idegen nyelv),

- a diplomamunka követelményei: diplomahangverseny kb. 60 perces műsor közönség előtti előadása énekes és hangszeres partnerekkel, legalább 4 stílus megjelenésével,

- a záróvizsga: többszólamú darabrészlet tanítása, lapról játszott nehezebb dal tanítása és elemzése.

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott osztályzatok átlaga.

SZOLFÉZSTANÁR SZAK[3]

1. A képzési cél

Szolfézstanárok képzése, akik - az 5. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - kiművelt hallással, alapos zenetörténeti és stílusismerettel, pedagógiai érzékkel és gazdag alkotó fantáziával alapozzák meg, illetve fejlesztik a zenei hivatásra készülő tanulók képességeit. Ezek alapján megfelelnek a közép- és felsőfokú szolfézstanári követelményeknek, oktathatnak zeneművészeti szakközépiskolákban, felsőoktatási intézmények zenei tanszékein.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles szolfézstanár.

3. A képzési idő

4 félévben legalább 930 tanóra. A kreditek száma: 120.

Az 5. számú melléklet 2. és 3. pontjában foglaltakra is tekintettel a szolfézstanár szak egyetemi szintű ének-zenetanár, karvezetés, zeneszerzés, tanár, zenetudományi tanár, karmesterképző, egyházzene tanár szakon lezárt 6 félév után vehető fel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 5. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével.

a) Zenei elméleti ismeretek és gyakorlati készségek A szolfézs fő tárgy (hallásfejlesztés, ritmusképzés, vokális polifónia, stílusismeret), a zeneelmélet, a transzponálás-, partitúraolvasás, a népzene, az ellenpont, a hangszerismeret, a karvezetés és a vezénylési gyakorlat együtt a tanórákban kifejezett képzési idő mintegy 66%-át alkotják.

b) Általános elméleti ismeretek

A párhuzamosan folytatott szak részét képezik.

c) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés területei

A tanári képesítésre vonatkozó jogszabályok figyelembevételével a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 34%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

5.1. Az ismeretek ellenőrzésének rendszere a tantervben meghatározott

- gyakorlati jegyek megszerzéséből,

- vizsgákból, szigorlatokból, nyelvvizsgából, zárótanításból,

- a szakmai és pedagógiai gyakorlatok elvégzéséből,

- szakdolgozat elkészítéséből, valamint

- a záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.2. Kötelező szigorlati tárgyak:

- zeneelmélet,

- a szolfézs tanítás módszertana.

5.3. A szakdolgozat

A szakdolgozat a hallgató tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott téma önálló, írásbeli kidolgozása, amely a hazai és a nemzetközi szakirodalom felhasználásával igazolja, hogy a hallgató képes az elsajátított ismeretanyag gyakorlati alkalmazására, önálló szakmai munka végzésére.

6. Záróvizsga

6.1. A záróvizsgára bocsátás feltétele:

- a tanulmányi és vizsgakötelezettségek teljesítése,

- két szigorlat letétele,

- szakdolgozat elkészítése,

- egy idegen nyelvből legalább középfokú C típusú államilag elismert nyelvvizsga igazolása.

6.2. A záróvizsga részei

a) A szakdolgozat megvédése: a zenei elemző, történeti vagy zenepedagógiai tárgyú szakdolgozat nyilvános megvédése, ahol a jelölt jártásságát és speciális felkészültségét bizottság előtt bizonyítja.

b) Záróvizsga tanítás: a jelölt zeneművészeti szakközépiskolai osztályban vagy felsőoktatási intézményben tanítási óra keretében, bizottság előtt igazolja zenepedagógiai rátermettségét és módszertani ismereteit.

c) Szóbeli vizsga: tárgya a szolfézs, amelynek keretében a támogató számot ad a zene különböző korszakainak, stílusköreinek átfogó ismeretéről, zeneirodalmi tájékozottságáról, a zeneművek elméleti elemzésének módjairól, a zenei képességfejlesztés lehetőségeiről, valamint vokális mű megszólaltatásával igényes előadói jártasságáról.

6.3. A záróvizsga eredménye

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott osztályzatok számtani átlaga.

6.4. Az oklevél minősítése

A szigorlati tárgyak érdemjegyeinek és a záróvizsga részosztályzatainak átlagából kerül kiszámításra.

7. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

A KÉPZŐMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK ÁLTALÁNOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

1. A képzőművészeti képzés célja

a) Egyetemi szinten

A cél alkotó művészek képzése a vizuális kommunikáció területén, akik korszerű általános műveltséggel, problémafelismerő elemző- és rendező képességgel, magas színvonalú tudással, az önkifejezés készségével, a korszerű és klasszikus alapokra épített esztétikai és társadalomtudományi ismeretekkel, valamint idegennyelv-tudással rendelkezve képesek elemezni a szakterületükkel kapcsolatos általános és egyedi társadalmi igényeket, a nemzetközi és hazai képzőművészeti tendenciák ismeretében alkalmasak az eszmei tartalmak képzőművészeti formában történő megjelenítésére, továbbá a művészeti hagyományokban és a kortárs művészetben tájékozottak, fejlett esztétikai érzékkel és sajátos szuggesztív művészeti arculattal rendelkeznek. Az egyetemes emberi és nemzeti kultúrán belül elsősorban a művészet értékeinek befogadására irányuló képzés elősegíti azt, hogy ezen értékek a képzőművészet területén végzett alkotó tevékenységüket segítsék.

b) Főiskolai szinten

A cél tanárok képzése, akik képesek a tanárképzés általános pedagógiai követelményeire vonatkozó külön jogszabályban megfogalmazott célkitűzéseknek a képzőművészet, illetve a vizuális kommunikáció területéről választott szakjuk (szakjaik) vonatkozásában megfelelni.

2. A végzettség szintje és a szakképzettség

a) Egyetemi szint,

melyen - a szakra utaló megjelöléssel - művész (pl. festőművész, látványtervező-művész stb.), illetőleg okleveles vizuális nevelőtanár szakképzettség szerezhető.

b) Főiskolai szint,

melyen - a szakokra utaló megjelöléssel - tanár szakképzettség szakpárban szerezhető.

3. A képzési idő

a) Egyetemi szinten

10 félévben 3840-4920 tanóra - az ennek megfelelő teljesítmény 128-164 kredit.

b) Főiskolai szinten

8 félévben legalább 500 tanóra általános tanári, továbbá legalább 1000 tanóra szakonkénti képzés, mely utóbbi a - pedagógiai felkészítéshez szükséges, a külön jogszabályban is szereplő - szakmódszertani és szaktanítási tanórákat is tartalmazza.

c) Értelmező rendelkezések

E melléklet alkalmazásában:

1. tanóra: a tananyag elsajátításához és szorgalmi időn belüli ellenőrzéséhez oktató közreműködését igénylő idő;

2. kredit: 30 tanóra;

3. félév: 15 hét szorgalmi idő és vizsgaidőszak.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Általános alapismeretek

Egyetemi szinten általános elméleti tanulmányok a művelődéstörténet, az esztétika, a művészettörténet és - a restaurátor szak kivételével - az építészet, valamint - a restaurátor és a látványtervező szak kivételével - az irodalom, továbbá a szakmai tevékenység önálló végzését szolgáló társművészeti, szerzői jogi és egyéb ismeretek köréből.

b) Szakmai ismeretek

Egyetemi szinten elméleti és technikai tanulmányok - az intermédia és a restaurátor szak kivételével - az anatómia és térábrázolás, továbbá egyéb ismeretek köréből.

c) Gyakorlati készségek

Szakonként eltérő, sajátos szakmai készségfejlesztő és gyakorlati tanulmányok.

d) A tanári képesítés megszerzésére irányuló felkészítés

Tanári szakokon - a külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel - a tanári hivatás gyakorlásához nélkülözhetetlen általános, a szakok sajátosságaitól független, illetve azokkal csak részben összefüggő ismeretek és képességek megszerzését elősegítő általános, valamint a szaktanítás módszertanának elsajátítását szolgáló elméleti és gyakorlati képzés és a pedagógiai gyakorlat összessége.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat és diplomamunka elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak

a) Egyetemi szinten

Az intermédia szak kivételével az anatómia és térábrázolás, valamint az építészet.

b) Főiskolai szinten

Legalább két elméleti és egy gyakorlati tárgyból szigorlat kötelező.

5.2. A diplomamunka

A választott szakterület sajátosságainak megfelelő egy vagy több önálló művészi alkotás.

5.3. A szakdolgozat

a) Egyetemi szinten

A diplomamunkához konkrétan vagy általánosan kapcsolódó gyakorlati, elméleti vagy szakmódszertani téma részletes ismertetését, a hazai és külföldi tapasztalatokat, eredményeket, illetőleg a diplomamunka tárgyát jelentő alkotás művészi szándékát, elkészítésének és megvalósításának módszerét, témájának elemzését bemutató írásbeli dolgozat.

b) Főiskolai szinten

A hallgató által választott egyik szakjához kapcsolódóan elkészített írásbeli tanulmány vagy művészi (pl. képzőművészeti, médiaművészeti stb.) alkotás, alkotássorozat, illetőleg más jellegű, anyagban kivitelezett mű, melynek témája, illetve tárgya a vizualitás területével érintkező bármely (művészeti, pedagógiai, szervezési) problémakör lehet.

5.4. A záróvizsga

5.4.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

a) Egyetemi szinten

A tantervben előírt követelmények, különösen

- legalább két kötelező szigorlat,

- diplomamunka és szakdolgozat,

- tanári szakon a tanári képesítés megszerzésére irányuló, külön jogszabály szerinti követelmények,

- egy idegen nyelvből középfokú, C típusú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga.

b) Főiskolai szinten

A tantervben előírt követelmények, különösen

- legalább két elméleti és egy gyakorlati tárgyból szigorlat,

- szakdolgozat,

- a tanári képesítés megszerzésére irányuló, külön jogszabály szerinti követelmények,

- egy idegen nyelvből középfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga.

5.4.2. A záróvizsga részei

a) Egyetemi szinten:

- a szóbeli vizsga tárgya a művészettörténet, valamint - a restaurátor szak kivételével - az esztétika,

- a diplomamunka bemutatása, megvédése, melynek kapcsán a hallgató válaszol a diplomamunkával kapcsolatban feltett kérdésekre is,

- a szakdolgozat megvédése.

b) Főiskolai szinten:

- szóbeli vizsga a hallgató mindkét szakját felölelő tárgykörökből, melyek elméleti tételei a vizuális terület gyakorlati tárgyainak kérdéskörét is tartalmazzák,

- a szakdolgozat megvédése.

A diplomamunka, illetőleg a szakdolgozat megvédése a képző intézmény belső rendjének megfelelően, nyilvánosan, a záróvizsga többi részétől elkülönítve is történhet.

5.4.3. A záróvizsga eredménye

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott osztályzatok átlaga.

8. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

A KÉPZŐMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK SAJÁTOS KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

EGYETEMI SZINTŰ SZAKOK

FESTŐ SZAK

1. A képzési cél

Festőművészek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - ismerik a festészet kifejezési eszközeit, a felhasználható anyagokat és technikákat, szuverén látásmódjuk, sajátos szemléletük, összehasonlító, rendszerező kritikai érzékük és önálló ítélőképességük alapján, a festészeti ismeretek és az önkifejezés készségének birtokában, festőművészi tevékenységet képesek folytatni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Festőművész.

3. A képzési idő

10 félévben legalább 3930 tanóra - a 7. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

10 félévben legalább 3930 tanóra - a 7. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

10 félévben legalább 3930 tanóra - a 7. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

10 félévben legalább 3930 tanóra - a 7. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

A művészetszociológia vagy művészetpszichológia, valamint a kortársművészet tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 40%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A festészeti elméleti ismeretekkel - ábrázolás, figurativitás, nonfigurativitás, konceptualitás - és technikákkal - papír, fa, fém, foto alapozás, vizes és olaj alapú vegyes technikák, kollázs, montázs, applikációs és mediális technikák, történeti festészeti eljárások és módszerek - együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A műteremben, illetve művésztelepen folytatott szakmai gyakorlati tanulmányok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a diplomamunka festészeti törekvést kifejező, szakmai igényességgel megoldott feladatsor, kamarakiállítás, vagy közösségi hely számára készített megbízás is lehet,

- a diplomamunkát, illetőleg a diplomamunka szándékát körülíró szakdolgozatot két bíráló írásbeli és szóbeli véleményére tekintettel kell megvédeni.

SZOBRÁSZ SZAK

1. A képzési cél

Szobrászművészek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a képzés során fokozatosan megismerkedtek a szobrászat kifejezési eszközeivel és lehetőségeivel, a felhasználható anyagokkal és technikákkal, továbbá szuverén látásmódjuk, sajátos szemléletük, kritikai érzékük és önálló ítélőképességük alapján, a plasztikai ismeretek és az önkifejezés készségének birtokában, szobrászművészi tevékenységet képesek folytatni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Szobrászművész.

3. A képzési idő

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

Az ábrázoló geometria, a kortársművészet, valamint a néprajz tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 38%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A szobrász elméleti ismeretekkel - szakmai tervezés, szaktechnológiák, történeti, technikai módszertan -, valamint technikákkal - kisplasztika, relief, érem, plakett, kivitelezési technikák, gipsz, terrakotta, fa, kő, fém (öntési, domborítási) módszerek, elektronikus többdimenziós tervezési és installálási módszerek, szobrászati tér- és környezetszervezési, építészeti, díszítőművészeti eljárások - együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 31%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A műteremben, illetve művésztelepen folytatott szakmai gyakorlati tanulmányok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 31%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a diplomamunka önálló plasztikai mű, a diplomázó által választott méretben, anyagban és technikával elkészítve,

- a szakdolgozat a művészi szándékot hivatott bemutatni.

KÉPGRAFIKA SZAK

1. A képzési cél

Grafikusművészek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a grafikai alapgondolkodás szabályainak, a hagyományos sokszorosító eljárások: a magas-, mély- és síknyomó műfajok történeti, technikai és művészi módszereinek, valamint a különböző anyagoknak lenyomatok készítése céljából történő mechanikus és vegyi megmunkálási technikájának ismeretében, egyéni invenciók alapján, különféle műfaj-variációkra épülő grafikai sorozatok, szabad grafikák, könyvillusztrációk, valamint grafikai installációk formájában képesek elsősorban az autonóm, alkalmazott, sokszorosító képgrafikai műfajok területén alkotó tevékenységet végezni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Képgrafikus művész.

3. A képzési idő

10 félévben legalább 3940 tanóra - a 7. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

Az ábrázoló geometria és a kortársművészet tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 40%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A festészeti technikákkal, a betűismerettel, valamint a grafikai ismeretekkel együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A műteremben, illetve művésztelepen folytatott szakmai gyakorlati tanulmányok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a diplomamunka: előzetes konzultáció alapján kialakított éves grafikai program megvalósítása (pl. különféle műfajvariációkra épülő grafikai sorozat, könyvillusztráció, illetve illusztrációs sorozat stb.),

- a szakdolgozat a diplomamunka témájának elemzése.

TERVEZŐGRAFIKA SZAK

1. A képzési cél

Grafikusművészek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a szakterület sokrétű feladatai, a grafikai tervezés, a nyomdaipari grafikai tervezés és technológiák, a történeti sokszorosítási eljárások és módszerek, az egy- és többdimenziós rendszerek, a könyv- és betűismeret, a grafikai, művészeti és szakillusztrálás, az elektronikus grafikai rendszerek, valamint a képi környezet és arculat tervezés ismeretében, a különböző grafikai eszközök és mesterségbeli tudásuk, fejlett rajz- és képi kifejezőkészségük, rugalmas és gyakorlati látásmódjuk birtokában, továbbá annak tudatában, hogy a korszerű grafika esztétikus megjelenése környezetünk alakítója és a vizuális nevelés eszköze, képesek a tervezőgrafika területén alkotó tevékenységet végezni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Tervezőgrafikus művész.

3. A képzési idő

10 félévben legalább 3940 tanóra - a 7. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

Az ábrázoló geometria és a néprajz tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 40%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A festészeti technikákkal, a betűismerettel, a grafikai tervezési, valamint a nyomdatechnikai ismeretekkel együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A műteremben, illetve művésztelepen folytatott szakmai gyakorlati tanulmányok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a diplomamunka a választott grafikai téma - plakát, vállalati komplex képi arculatterv, könyvillusztráció és grafikai szerkesztés, csomagolásterv stb. - mélyreható tanulmányozása, művészi megjelenítése és technikai előadása,

- a szakdolgozat a diplomamunka témájának elemzése.

LÁTVÁNYTERVEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Tervezőművészek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a művészeti alapokra, a gyakorlati élethez kapcsolódó szakmai képzettségre, átfogó művészetszemléletre épülő, a szakmai tervezés, szaktechnológiák, színházi és mozgókép-művészeti, történeti látvány-, díszlet-, jelmez-, viselet-, báb-, tér- és környezettervezési eljárások és megoldások, installációs technikák, elektronikával segített egy- és többdimenziós tervezési módszerek, történeti rajz és sokszorosító grafikai eljárások ismeretében, művészi és műszaki kifejezőképességük birtokában, a színházi, televíziós és filmalkotási összmunkáról a tanulmányaik során szerzett ismereteikre támaszkodva minden részletre kiterjedő alapossággal, szakmailag megbízhatóan, művészi színvonalon képesek megoldani a színházakban, filmnél, televíziónál a díszlet-, jelmez- és bábtervezési feladatokat.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Látványtervező-művész.

3. A képzési idő

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

Az ábrázoló geometria tárggyal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 51%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A dramaturgia, a környezetkultúra, a viselettörténet, a magyar viselettörténet, a stílus és szcenika, a jelmez- és anyagismeret, a szabászat, a világítástechnika, a színpadtechnika, a jelképtan, a filmdíszlet, a televíziódíszlet, a színházépítészet, a bábtörténet, a bábművészet esztétikája, a népviselet, a hadiviselet, a formaruhák tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 25%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A szakmai tervezési és a szcenikai gyakorlati tanulmányok, a maszk, a díszletmesterség, valamint a művésztelepi gyakorlatokkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 24%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a diplomamunka: egy színházi előadás díszleteinek, jelmezeinek megtervezése; a rendezői koncepcióhoz kapcsolódó tervezői elképzelés kidolgozása, ennek alapján a tervek elkészítése: színpadi látványtervek felvonásonként, makett készítése, valamint az összes szereplő jelmezeinek terve; az összes műszaki dokumentáció: alaprajzok, díszlet-részletrajzok, jelmeztechnikai rajzok elkészítése; a tervezés után az előadás megvalósításának vezetése a színházban, művezetés, színpadra-állítás és világítás vezetése a premierig; ha a megvalósítható előadás egyszerű tervezői feladatot tartalmaz, akkor a diplomamunkához második tételként egy bonyolult mű elméleti tervezése járul, amely a hallgató képzettségét reprezentálja,

- a szakdolgozat a tervezői koncepció részletes leírása és elemzése.

INTERMÉDIA SZAK

1. A képzési cél

Médiaművészek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - önálló alkotói egyéniségük sajátosságait felismerve képesek aktív, kreatív jelenlétre az információs társadalom kulturális szféráiban, továbbá képesek a művészi kifejezés különböző technikáinak, eszközeinek, módszereinek, funkcióinak együttlátására, s ezen belül egy vagy több tradicionális képzőművészeti eljárás művészileg értékelhető gyakorlati alkalmazására, ismerik és képzőművészeti kontextusban tudják használni az új, technikai médiumokat (fotó, film, video, komputer) nemcsak kezelői, hanem alkotói szinten is, jártasak az egyetemes és magyar kultúra történetében, különösképpen a XX. századi képzőművészetben megjelent műformák és művészeti technikák (mint például a fotó-kinetikus és elektronikus művészetek, intermédia, installációs-, környezet- és akcióművészet, új kommunikációs technikák, képzőművészeti határterületek), valamint e művészeti-tudományos változásokból adódó kérdések lényegének és ezek gyökereinek vonatkozásában, azonkívül képesek ismereteik átadására előadói, gyakorlatvezetői, publicisztikai szinten, illetve tevékenységük lényegének megfogalmazására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Médiaművész.

3. A képzési idő

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

A művészetszociológia, a kortársművészet, valamint a médiatörténet tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 40%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A technikai médiumok elmélete és története, az általános médiatörténet, a XX. századi művészet története és elmélete, továbbá az alapvető tradicionális művészeti technikák, az új médiumokkal kapcsolatos technikai alapok tanulmányozásával együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A szakmai gyakorlati, műtermi és stúdiómunka, ezen belül az elektronikán alapuló (komputer, video, akusztikus eszközök) valamint a fotó-kinetikán alapuló, optikai-mechanikai eszközök (fotó, film, képalkotó és mozgás illúzióval kapcsolatos technikai gépek) kezelésének elsajátítása, továbbá az alkotó elemzés - pl. kreatív gyakorlatok és alkotásminták változó anyagokkal és módszerekkel - a művésztelepi gyakorlattal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 30%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- második kötelező szigorlati tárgy a technikai médiumok elmélete,

- a diplomamunka létrehozható bármely művészi kifejezésre alkalmas technikával, követelmény, hogy döntő eleme kapcsolódjon az új médiumok valamelyikéhez, vagy ezek használatával készüljön el.

RESTAURÁTOR SZAK

1. A képzési cél

Restaurátorművészek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltakra is tekintettel - a restaurálás gyakorlatának és elméletének, ezen belül a restaurálásban alkalmazott anyagoknak és manuális módszereknek ismeretében, a speciális fizikai, kémiai vizsgálatok elvégzésére és kiértékelésére alkalmas tudásuk birtokában képesek a választott specializációnak megfelelő egyedi restaurálási feladatok elvégzésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Restaurátorművész.

3. A képzési idő

10 félévben legalább 4500 tanóra - a 7. számú melléklet 3. pontjában foglaltakra is tekintettel.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

Az ábrázoló geometria, a néprajz, a régészet, a restaurálás története, a vallástörténet, valamint az etika tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 47%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

Az ikonográfia, a viselettörténet, a műemlékvédelem, a muzeológia, a fizika, a kémia, a biológia, az analitika, a festészeti, szobrászati, iparművészeti tárgykészítő technikák, az anyagismeret, valamint a műtárgyvédelem tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 26%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A hallgatók gyakorlati tanulmányaikat a táblakép és freskó, a faszobor, illetve a kőszobor, valamint az iparművészeti tárgyak restaurálása közül választott egyik specializációban folytatják. Az alakrajz, a mintázás, a szaktechnológiai és művésztelepi gyakorlati tanulmányokkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 27%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- a diplomamunka a választott specializációnak megfelelően egy műtárgy - táblakép vagy freskó, faszobor vagy kőszobor, illetőleg iparművészeti tárgy - teljes restaurálása, a munka írásos, rajzos és foto dokumentálása,

- a szakdolgozat a diplomamunkához konkrétan vagy általánosan kapcsolódó gyakorlati vagy elméleti téma részletes ismertetése, a hazai és külföldi tapasztalatok, eredmények bemutatása,

- a záróvizsga szóbeli részének tárgya a muzeológia és a műemlékvédelem is.

VIZUÁLIS NEVELŐTANÁR SZAK

1. A képzési cél

Az egyetemes és magyar vizuális kultúrát a képzőművészetek és a vizuális kommunikáció oldaláról teremtő és közvetítő hivatásra felkészült tanárok képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. a) pontjára, valamint a tanári képesítés egységes követelményeire vonatkozó külön jogszabályban megfogalmazott célkitűzésekre is tekintettel - képesek ismereteiket és készségeiket szakszerűen átadni: a tantervi követelményeknek megfelelően (pl. a rajz, művészi rajz, művészettörténet tantárgyak tanításán keresztül) a közoktatásban, az alapfokú művészeti oktatási intézményekben, illetőleg a művészeti szakképzésben, valamint a vizuális közművelés területén, továbbá vizuális és művészettudományi megalapozottságú pedagógiai, pszichológiai kultúrájukra támaszkodva, a vizuális ábrázolás és kifejezés kortársi és történeti értékeinek birtokában képesek növendékeiket a megismerési, tanulási folyamatokban differenciáltan irányítani, kulturális és művészeti személyiségfejlődésüket elősegíteni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles vizuális nevelőtanár.

3. A képzési idő

10 félévben legalább 4500 tanóra - az ennek megfelelő teljesítmény 150 kredit - a 7. számú melléklet 3. a) és 3. c) pontjaiban foglaltakra is tekintettel.

A képzés három formában valósítható meg:

1. nappali tagozatos képzésben önálló szakként;

2. nappali tagozatos képzésben e melléklet szerinti, egyetemi szintű képzőművészeti szakokkal párhuzamosan, ez esetben a párhuzamos képzésben teljesített követelmények a tanterv szerint beszámítandók;

3. főiskolai szintű rajz, valamint rajz és vizuális kommunikáció szakos tanári végzettség birtokában levelező tagozaton 5, illetve 4 féléves képzésben, ez esetben a pedagógiai felkészítés követelményei a külön jogszabályban foglaltakra tekintettel beszámítandók, a főiskolai szinten teljesített egyes szakmai követelmények pedig beszámíthatók.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

Az ábrázoló geometria, a műszaki ábrázolás, a filozófia, a kortársművészet, valamint a művészetpszichológia tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek 20-24%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A rajz (művészi és műszaki rajz), a színtan, a fotó, a képzőművészet, valamint a stílusismeret tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek 25-35%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A rajzolás, festés, mintázás, grafika, tárgyábrázolás, képalkotás vegyes technikával, montázs, térformálás, animáció, speciális művészi technikák, sokszorosító technikák (nyomtatás, öntés, fotó), műhelymunka, műtermi és művésztelepi szakmai gyakorlatok a tanórákban kifejezett képzési időnek 25-35%-át alkotják.

d) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés

A külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével a művészetpedagógia módszertanát, továbbá a rajz- és a művészettörténet-tanítási gyakorlatot is magában foglaló felkészítés a tanórákban kifejezett képzési időnek 20-24%-át alkotja.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgyak a rajz, az ábrázoló geometria, a művészettörténet, valamint a művészetpszichológia is,

- az intézmény által felajánlottak közül választott, szakmódszertani témájú szakdolgozat személyes programvázlatot és tanmenetet is tartalmaz,

- a diplomamunka a szakdolgozathoz tartozó képi anyag kidolgozása.

FŐISKOLAI SZINTŰ, TANÁRI SZAKOK

RAJZTANÁRI SZAK

(A szak csak más szakkal szakpárban végezhető el.)

1. A képzési cél

Tanárok képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - képesek a tanulók vizuális képességeit (kognitív, gondolkodási és kreativitási) kifejleszteni és alkalmassá tenni őket mind a vizuális területen jelentkező élmények és információk befogadására, mind azok feldolgozására, illetve bizonyos kommunikációs készség kifejlesztésére. A hallgatók képzésében az elérendő cél a fentieknek megfelelő vizuális, illetve képzőművészeti kultúrájú, kiváló kreatív készségű pedagógus személyiség kifejlesztése.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Rajz szakos tanár.

3. A képzési idő

8 félév, a 7. számú melléklet 3. b) és 3. c) pontjaiban foglaltak figyelembevételével.

A szak csak más szakkal szakpárban végezhető el.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

A művészettörténet, az esztétika, valamint a képzőművészet a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 10%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A művészeti anatómia, a rajz, az ábrázoló geometria, valamint a színtan a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 20%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A rajzolás, festés, mintázás, grafika, tárgyábrázolás, a nyári szakmai, illetve műhelygyakorlatokkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 45%-át alkotják.

d) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés

A külön jogszabályban, valamint a 7. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével a rajztanítás módszertana és a rajztanítási gyakorlat a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 25%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgyak a művészettörténet és az esztétika, valamint gyakorlati szigorlat: rajz-festés-mintázás tárgyban önállóan készített, legalább három műből álló alkotássor bemutatása.

VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ TANÁRI SZAK

(A szak csak a rajztanári szakkal együtt végezhető el.)

1. A képzési cél

Rajztanárok és vizuális kommunikációs szakemberek képzése, akik - a 7. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltakra is tekintettel - a vizualitás, a képi gondolkodás és kifejezésmód mélyebb törvényszerűségeiben, a vizuális jelrendszerben és információs nyelvben, valamint a különböző médiumok alkalmazásban való jártasságuk alapján pedagógusként képesek a vizuális kultúrában szerzett ismereteiket a szakterület autentikus képviselőként átadni a tanulóknak.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Vizuális kommunikáció szakos tanár.

3. A képzési idő

8 félév, a 7. számú melléklet 3. b) és 3. c) pontjaiban foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével:

a) Általános alapismeretek

A művészettörténet, a médiához kapcsolódó elméleti, esztétikai tárgyak, a vizuális kommunikáció elmélete, a design, a marketing a tanórákban kifejezett szakonkénti képzési időnek mintegy 25%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A színtan gyakorlat keretében a képalkotás technikái, valamint a színkompozíción alapuló kifejezési rendszerek tanulmányozása - ugyancsak a tárgykörök a tér témakörében, továbbá a fotó, video és animáció tantárgyak, és alkalmazott grafikai tervezés adják a tanórákban kifejezett szakonkénti képzési időnek mintegy 30%-át.

c) Gyakorlati készségek

A szakműhelyekben, műteremben, illetve a külső és belső nyári gyakorlatokon folytatott szakmai gyakorlati tanulmányok teszik ki a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 25%-át.

d) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés

A külön jogszabályban, valamint a 7. számú melléklet 3. b) pontjában foglaltak figyelembevételével a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 25%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A 7. számú melléklet 5. pontjában és a rajztanári szak 5. pontjában foglaltak figyelembevételével

- kötelező szigorlati tárgyak a képelemzés, a színtan, a térelemzés, a média gyakorlatok és a vizuális esztétika tárgykörei.

Főiskolai szintű, nem tanári szakok[4]

LÁTVÁNYTERVEZŐ SZAK

1. A képzési cél

Látványtervezők képzése, akik művészeti és gyakorlati ismereteikre építve, átfogó művészetszemlélettel képesek megoldani a szakmai tervezés, szaktechnológiák, színházi- és mozgóképművészeti feladatokat. Alkalmasak a történeti szemléletre épülő látvány-, díszlet-, jelmez-, viselet-, báb-, tér- és környezettervezési eljárások és megoldások, installációs technikák kivitelezésére. Tevékenységükben felhasználják az elektronikával segített egy- és többdimenziós tervezési módszereket. A történeti rajz és sokszorosító grafikai, valamint a művészi és műszaki eljárásokat ismerve, a tanulmányaik során szerzett ismereteikre támaszkodva szakmailag megbízhatóan, magas színvonalon képesek megtervezni a színházakban, a filmnél, a televíziónál felmerülő díszlet-, jelmez- és bábtervezési feladatokat, valamint közreműködnek ezek kivitelezésében.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Látványtervező.

3. A képzési idő

8 félévben legalább 3700 tanóra. A kreditek száma: 240.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A 7. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével

a) Általános ismeretek

Az ábrázoló geometria, művészettörténet, kortárs művészet, művészeti anatómia, alakrajz, tárgy- és térábrázolás, mintázás, tárgy- és makettkészítés, mediális technikák (számítógép, fotó, film, videó, animáció), betűismeret, festés, alkalmazott grafika, képgrafika, valamint idegen nyelv együtt a tanórákban kifejezett képzési időszak mintegy 47%-át alkotják.

b) Szakmai ismeretek

A dramaturgia, környezetkultúra, viselettörténet, magyar viselettörténet, stílus és szcenika, jelmez- és anyagismeret, szabászat (női, férfi), világítástechnika, színpadtechnika, jelképtan, film- és tv-díszlet, színházépítészet, a bábművészet esztétikája, bábtörténet, népviselet, hadviselet, formaruhák tárgyakkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időszak mintegy 27%-át alkotják.

c) Gyakorlati készségek

A szakmai tervezési és szcenikai gyakorlati tanulmányok, a maszk- és díszlet mesterség, valamint a művésztelepi gyakorlatokkal együtt a tanórákban kifejezett képzési időszak mintegy 26%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

5.1. A szigorlati tárgyak: a 7. számú melléklet 5. pontjában foglaltak figyelembevételével a művészettörténet és a dramaturgia, valamint a mediális technikák.

5 2. A szakdolgozat és diplomamunka követelményei:

a) A diplomamunka egy színházi előadás díszleteinek, jelmezeinek megtervezése, a rendezői koncepcióhoz kapcsolódó tervezői elképzelés kidolgozása, ennek alapján a tervek elkészítése, valamint az összes szereplő jelmezének terve, a teljes műszaki dokumentáció, alaprajzok, díszletrajzok, jelmeztechnikai rajzok elkészítése, a tervezés után az előadás megvalósításának vezetése a színházban, művezetés, színpadraállítás és világítás vezetése a premierig,

b) A szakdolgozat a tervezői koncepció részletes leírását és elemzését tartalmazza.

6. A záróvizsga

6.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei:

- a két elméleti és gyakorlati tárgyból szigorlat,

- a diplomamunka és a kapcsolódó szakdolgozat elkészítése,

- egy idegen nyelvből legalább, középfokú államilag elismert nyelvvizsga igazolása.

6.2. A záróvizsga részei:

- szóbeli vizsga, amelyen a hallgató számot ad a tárgyai elméleti és gyakorlati kérdésköreinek ismeretéből,

- a diplomamunka és a szakdolgozat bemutatása, megvédése az azzal kapcsolatos kérdések megválaszolása.

6.3. A záróvizsga eredményének kiszámítási módja:

A záróvizsga eredménye a vizsgarészekre kapott eredmények számtani átlaga. A vizsgarészek a diplomamunka és a szakdolgozat, valamint a védés osztályzata, és a szóbeli vizsga osztályzata.

9. számú melléklet a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelethez

A TÁNCMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS ALAPKÉPZÉSI SZAKJAINAK KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

FŐISKOLAI SZINTŰ SZAKOK

BALETTMŰVÉSZ SZAK

NÉPTÁNC-SZÍNHÁZI TÁNC[5]

1. A képzési cél

Balettművészek képzése, akik más táncágazatok terén is megfelelő technikai képzettséggel rendelkezve, a klasszikus és modern balettművészet terén szerzett magas fokú technikai képzettségük és művészi készségeikre támaszkodva képesek a koreográfus és a rendező elképzeléseihez, valamint az együttes szelleméhez igazodva különböző stílusú és jellegű, szóló- és kartáncosi szerepek önálló megformálására tánckari tagként, címzetes magántáncosként, illetőleg magántáncosként színházaknál és hivatásos táncegyütteseknél.

Olyan néptáncművészek, illetve színházi táncművészek képzése, akik magas fokú technikai képzettséggel és művészi képességgel rendelkeznek a táncművészet különböző területein: képesek különböző stílusú és jellegű szóló és kartáncosi szerepek szuverén megformálására; felkészültek kollektív művészeti alkotómunka végzésére; képesek alkalmazkodni a koreográfus, a rendező elképzeléseihez, az együttes szelleméhez; tájékozottak a klasszikus és modern táncirodalom, valamint a kortárs táncművészet repertoárjában. A végzettek tánckari tagként vagy szólótáncosként működhetnek hivatásos táncegyütteseknél és színházaknál.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Balettművész.

Néptánc-színházi táncművész.

3. A képzési idő

8 félévben 1440 tanóra, továbbá 2400 óra tanrendi és egy év színházi szakmai gyakorlat.

A sajátosságokra tekintettel a főiskolai szintű képzés első négy féléve párhuzamos a középiskolai képzés utolsó két tanévével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Általános és szakelméleti ismeretek

A művelődés- és művészettörténeti, zenetörténeti, tánctörténeti stúdiumokat tartalmazó általános elméleti alapképzés 690 tanórát igényel.

b) Szakmai ismeretek, készségek és képességek

A klasszikus balettből, pas de deux-ből, repertoárból, modern táncból és színészi játékból álló szakmai gyakorlati képzés 750 tanórát igényel.

c) Szakmai gyakorlat

A tanrendi szakmai gyakorlatokat az utolsó tanévben egy év párhuzamosan zajló színházi szakmai gyakorlat egészíti ki.

8 félévben 3800 óra.

A sajátosságokra tekintettel a főiskolai szintű képzés első négy féléve párhuzamos a középiskolai képzés utolsó két tanévével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei és arányai

a) Az általános és szakelméleti alapképzés, amely magában foglal művészet- és művelődéstörténeti, zeneismereti, zenetörténeti, tánctörténeti és kinetográfiai stúdiumokat. E terület a képzés mintegy 30%-át alkotja.

b) Szakmai gyakorlati képzés, amely néptánc, modern tánc, klasszikus balett repertoárt, népzenét, jazzt és zenés játékot és táncegyüttesi vagy színházi szakmai gyakorlatot tartalmaz. E terület a képzés mintegy 70%-át alkotja.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt részben egymásra épülő, részben egymástól független aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

Az értékelés öt- vagy háromfokozatú értékelési rendszerben történik (jeles, jó, közepes, elégséges, elégtelen, illetve kiválóan megfelelt, megfelelt, nem felelt meg).

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak

A tánctörténet, a művelődéstörténet, valamint a művészettörténetet, az irodalmat és zenetörténetet átfogó komplex szigorlat.

5.2. A szakdolgozat

Valamely tánctudományi vagy kultúrtörténeti téma önálló munkán alapuló, eredményében írásosan is megjelenő feldolgozása, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja.

5.3. A záróvizsga

5.3.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

A tantervben előírt követelmények, különösen

- a három szigorlat,

- alapfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga egy idegen nyelvből,

- a szakdolgozat.

5.3.2. A záróvizsga részei

- Zártkörű képesítővizsgák klasszikus balett és pas de deux tárgyakból, amelyeken a hallgató számot ad magas fokú technikai felkészültségéről a klasszikus balett területén.

- Nyilvános színpadi vizsgakoncert, amelyen a hallgató technikai tudásán túl bizonyságot tesz előadói képességeiről, művészi tehetségéről.

- A szakdolgozat megvédése.

5.3.3. A záróvizsga eredménye

A képesítővizsgákra, a nyilvános színpadi vizsgára, valamint a szakdolgozatra és a védésére kapott érdemjegyek számtani közepe.

KOREOGRÁFUS SZAK

1. A képzési cél

Koreográfusművészek képzése, akik képesek művészileg értékes, eredeti és személyes hangvételű táncművészeti alkotások szellemi megtervezésére és gyakorlati megvalósítására, alkotói elképzeléseik személyes megértetésére és elfogadtatására, valamint az előadóművészekkel való kreatív együttműködésre, továbbá, akik hivatásos együtteseknél a klasszikus balett, a néptánc, a társastánc terén asszisztensként, koreográfusként működhetnek; illetve amatőr táncegyütteseket, csoportokat vezethetnek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Koreográfus.

3. A képzési idő

6 félévben legalább 720 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 24 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Általános művelődéstörténeti ismeretek

Az általános esztétikai, a művelődéstörténeti, a művészettörténeti, a zeneelméleti és a zenetörténeti stúdiumok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 24%-át alkotják.

b) Szakelméleti ismeretek

Az egyetemes színház- és drámatörténeti, az egyetemes és magyar tánctörténeti, a táncesztétikai, valamint a táncetnológiai stúdiumok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 24%-át alkotják.

c) Szakmai gyakorlati ismeretek és készségek

A színpadtechnikai alapismeretek (szcenika, világítás stb.) mellett a táncírás, a mozdulatelemzés, a táncmű elemzés, a hangszerismeret és a koreográfiai ismereteket fejlesztő gyakorlatok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 52%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat és diplomamunka elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak

Két komplex szigorlat: egyik az egyetemes színház- és drámatörténet, valamint az egyetemes és magyar tánctörténetből, a másik a táncmű elemzés és a koreográfiai ismeretekből.

5.2. A diplomamunka

Szabadon választott zenére meghatározott idejű táncmű elkészítése és betanítása.

5.3. A szakdolgozat

A saját táncmű szellemi koncepciójáról készített írásbeli dolgozat, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit is bizonyítja.

5.4. A záróvizsga

A záróvizsgán a jelölt számot ad koreográfusi alkotókészségéről és művészi rátermettségéről, bizonyítja a tánccal és egyéb színházi előadóművészetekkel kapcsolatos elméleti felkészültségét és széles körű műveltségét.

5.4.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

A tantervben előírt követelmények, különösen

- a két szigorlat,

- középfokú, C típusú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga egy idegen nyelvből.

5.4.2. A záróvizsga részei

- Gyakorlati vizsga: a saját táncmű bemutatása.

- Szóbeli vizsga, melynek tárgya: táncmű elemzés zenei, dramaturgiai, szcenikai szempontok szerint.

- A szakdolgozat megvédése.

5.4.3. A záróvizsga eredménye

A diplomamunka bemutatására, a szóbeli vizsgára, a szakdolgozatra és a védésére kapott érdemjegyek számtani közepe.

Tánctörténet, művészettörténet, zenetörténet (klasszikus, népzene, jazz).

5.2. Szakdolgozat

Valamely tánctudományi vagy kultúrtörténeti téma önálló munkán alapuló feldolgozása, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja.

6. Záróvizsga

6.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei:

- az intézményi tantervben előírt követelmények teljesítése,

- a szakmai gyakorlat teljesítése,

- alapfokú állami nyelvvizsga megszerzése,

- szakdolgozat benyújtása.

6.2. A záróvizsga része

Zártkörű képesítővizsgák néptánc, modern tánc, klasszikus balett tárgyakból, amelyeken a jelölt számot ad magas fokú technikai és gyakorlati felkészültségéről.

Nyilvános színpadi vizsgakoncert, amelyen a jelölt technikai tudásán túl bizonyosságot tesz előadói képességéről, művészi tehetségéről, repertoárjáról.

A szakdolgozat megvédése.

6.3. A záróvizsga eredménye

A képesítővizsgákon, a színpadi vizsgán elért, valamint a szakdolgozatra és annak megvédésére kapott érdemjegyek számtani átlaga.

TÁNCELMÉLETI SZAKÍRÓ SZAK

1. A képzési cél

Elméleti szakemberek képzése, akik a szerteágazó táncművészet (illetve tánckultúra) legfontosabb alapismeretei birtokában széles körű szakírói, ismeretterjesztő és kutató tevékenységet képesek folytatni a tánctörténet, a táncelmélet (táncesztétika) és a szakkritika területén.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Táncelméleti szakíró.

3. A képzési idő

6 félévben legalább 750 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 25 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Általános művelődéstörténeti ismeretek

A világirodalom-történeti, művelődéstörténeti, zeneelméleti, zenetörténeti, művészettörténeti és általános esztétikai stúdiumok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 24%-át alkotják.

b) Szakelméleti ismeretek

Az egyetemes és magyar színház- és drámatörténeti, tánctörténeti, táncetnológiai és táncesztétikai stúdiumok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 44%-át alkotják.

c) Szakmai gyakorlati ismeretek és készségek

Az egyéni írásbeli elemző feladatok megvalósítása és összehasonlítása révén stilisztikai ismereteket nyújtó gyakorlatok a tanórákban kifejezett képzési időnek mintegy 32%-át alkotják.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak

Az általános zenetörténetet, a művelődéstörténetet és a világirodalom-történetet átfogó komplex szigorlat, az egyetemes és magyar tánctörténetet, valamint az egyetemes színháztörténetet átfogó komplex szigorlat, továbbá az általános és táncesztétika.

5.2. A szakdolgozat

Önálló munkán alapuló műelemzés, műbírálat, kritika; valamely koreográfus, táncművész vagy társulat értékelése, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja.

5.3. A záróvizsga

5.3.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

A tantervben előírt követelmények, különösen

- a három szigorlat,

- középfokú állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga egy idegen nyelvből,

- a szakdolgozat.

5.3.2. A záróvizsga részei

- Szóbeli elméleti vizsga, amely a szakelméleti stúdiumok anyagából tevődik össze.

- A szakdolgozat megvédése, melynek során a vizsgázó számot ad széles körű tánctudományi felkészültségéről, szellemi igényességéről, valamint elemző- és íráskészségéről is.

5.3.3. A záróvizsga eredménye

A szakdolgozatra, a védésre és a szóbeli vizsgára kapott érdemjegyek számtani közepe.

TÁNCPEDAGÓGUS SZAK

1. A képzési cél

1. A képzési cél

Táncpedagógusok képzése, akik - a tanári képesítés egységes követelményeire vonatkozó külön jogszabályban megfogalmazott célkitűzésekre is tekintettel - magas fokú technikai és pedagógiai képzettséggel rendelkeznek a klasszikus balett, a néptánc, modern tánc, gyermektánc, illetve a társastánc oktatása terén, széles körű táncszakmai, zenei, pszichológiai, pedagógiai képzettségük révén alkalmasak arra, hogy a közoktatási és közművelődési intézményekben a végzettségüknek megfelelő területen egyéni és csoportos táncpedagógusi munkát végezzenek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Táncpedagógus.

3. A képzési idő

3. A képzési idő

8 félévben legalább 1620 tanóra, az ennek megfelelő teljesítmény - az 1. számú melléklet 3. c) pontjára is tekintettel - 54 kredit.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

a) Általános és kiegészítő ismeretek

A filozófiai, esztétikai, egészségtani, edzéselméleti, informatikai és kutatásmódszertani stúdiumok a tanórákban kifejezett képzési időnek 8-12%-át alkotják.

b) Szakelméleti ismeretek

A zeneelméleti, zenetörténeti, táncesztétikai, tánctörténeti, mozgásbiológiai, mozdulatelemzési, táncdramaturgiai, valamint etnográfiai és kinetográfiai (táncírás) stúdiumok a tanórákban kifejezett képzési időnek 28-34%-át alkotják.

c) Szakmai, differenciált módszertani ismeretek, készségek és képességek

A klasszikus balett, a modern tánc, a néptánc, a társastánc, illetőleg a gyermektánc specializációk közül választottnak megfelelően különféle arányokban a klasszikus balett, néptánc, modern tánc, gyermektánc, történelmi és modern társastánc, pas de deux módszertan, gimnasztika, gyermekjátékok, képességfejlesztés, kiegészítő tánctechnikák a tanórákban kifejezett képzési időnek 30-34%-át alkotják.

d) A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés

A tanári képesítés követelményeiről szóló külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével a tanári képesítés, emellett a 6-10 éves korosztály oktatásának-nevelésének területén a pedagógiai-pszichológiai felkészítés a tanórákban kifejezett képzési időnek 25-32%-át alkotja.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakdolgozat elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak

A külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel a zeneelmélet-zenetörténet, a tánctörténet-táncesztétika, a kinetográfia (táncjelírás), valamint a választott specializációnak megfelelő tánctanítás módszertana.

5.2. A szakdolgozat

Önálló munkán alapuló, szakmódszertani vagy szakelméleti tárgykörben készített írásbeli dolgozat, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja.

5.3. A záróvizsga

5.3.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

A tantervben előírt követelmények, különösen

- a külön jogszabályban foglalt követelmények, azonkívül

- a négy szigorlat,

- a szakdolgozat.

5.3.2. A záróvizsga részei

A külön jogszabályban foglaltakra is tekintettel

- szóbeli vizsga a választott specializáció elméleti és módszertani tárgyköreiből,

- a szakdolgozat megvédése,

- vizsgatanítás.

5.3.3. A záróvizsga eredménye

A szóbeli vizsgákon, a vizsgatanításon elért, valamint a szakdolgozatra és a védésére kapott érdemjegyek számtani közepe.