7/1998. (IV. 8.) HM rendelet

a kegyeleti gondoskodással kapcsolatos egyes feladatokról

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 342. §-a (2) bekezdésének i) pontjában, valamint a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 146. §-a (2) bekezdésének d) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) hivatásos (szerződéses), valamint az elhunyt hadköteles katonáról való kegyeleti gondoskodás érdekében a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. § A rendelet hatálya kiterjed a Honvédelmi Minisztériumban (a továbbiakban: HM), a HM hivatalaiban és háttérintézményeiben, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a katonai felsőoktatási intézményekben, továbbá az MH katonai szervezeteinél (a továbbiakban együtt: MH szervek) szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses (a továbbiakban együtt: hivatásos) katonára, a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyre (a továbbiakban: nyugállományú katona), valamint a hadköteles katonára.

A kegyeleti gondoskodás formái

2. § (1) Az MH szerv vezetője a minősítésre jogosultnak a kegyelet hivatalos kifejezésére javaslatot terjeszt elő a következők szerint:

a) hősi halottá minősíthető, aki a Hszt. 208. §-ának (1) bekezdésében, illetve a Hkt. 134. §-ának (1) bekezdésében meghatározott körülmények között vesztette el az életét;

b) a katonai szolgálat halottjává minősíthető az a hivatásos katona, aki a szolgálatteljesítés során tanúsított bátor helytállással, esküjéhez híven, nem fegyveres küzdelem során áldozta életét, vagy ilyen körülmények között elszenvedett sérülései következtében hunyt el,

c) a Magyar Honvédség halottjává minősíthető az elhunyt hivatásos, hadköteles vagy nyugállományú katona, aki a szolgálati viszonyának fennállása alatt az MH szervnél kifejtett munkája során a feladatait kimagasló hivatástudattal, átlagon felüli szakértelemmel és eredményességgel teljesítette, vagy egyébként a tevékenységével kiemelkedő érdemeket szerzett az MH fejlesztésében, harckészültségének magas szinten tartásában;

d) a fegyvernem halottjává minősíthető az a hivatásos vagy nyugállományú elhunyt katona, aki tudásával és szakmai tevékenységével az adott fegyvernem eredményességében, szakterületének fejlesztésében szerzett jelentős érdemeket, és a beosztásában huzamos időn át kiemelkedő színvonalon teljesítette feladatait, továbbá az elhunyt hadköteles katona a szolgálat teljesítése során szerzett érdemeire figyelemmel;

e) a helyőrség halottjává lehet minősíteni azt a hivatásos vagy nyugállományú elhunyt katonát, aki a szolgálati beosztásában kifejtett tevékenységével a katonai szervezet és a helyőrség lakossága, valamint a polgári szervek között a jó kapcsolatok kialakítását szolgálta, és ezzel elősegítette a honvédség jó hírnevének, a helyi lakosság általi megbecsülésének fokozását, továbbá hasonló érdemei alapján azt a nyugállományú katonát is, akinek utolsó állományilletékes katonai szervezete az adott helyőrségben - jogutódlással vagy anélkül - megszűnt, illetőleg az elhunyt hadköteles katonát a szolgálat teljesítése során szerzett érdemeire figyelemmel;

f) a katonai szervezet (szervezeti egység) halottjává minősíthető az az elhunyt hivatásos vagy nyugállományú katona, aki az adott szervezet állományában végzett eredményes munkát és e tevékenysége vagy életútja alapján az a)-e) pontok szerint kegyeleti gondoskodásban nem részesíthető, valamint az elhunyt hadköteles katona a szolgálat teljesítése során szerzett érdemeire figyelemmel.

(2) Az elhunyt (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti minősítésének lehetőségét az állományilletékes parancsnok egyezteti a Honvéd Vezérkar (a továbbiakban: HVK) humán főcsoportfőnökével - vagy e jogkör átruházása esetén annak gyakorlójával (HVK humánszolgálati csoportfőnökével) - majd javaslatot terjeszt fel szolgálati úton a minősítésre jogosult elöljáróhoz.

(3) A minősítésre vonatkozó javaslat tartalmazza:

a) az elhunyt nevét, személyi adatait, rendfokozatát és utolsó beosztását;

b) a halál időpontját és körülményeit;

c) az elhunyt katonai pályafutásának leírását és értékelését, valamint

d) a minősítési javaslat részletes indokolását.

(4) A nyugállományú katona esetében figyelembe kell venni a szolgálati viszonya megszűnésének jogcímét és a megszűnés körülményeit is.

(5) A Hszt. 81. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Hkt. 134. §-ának (3) bekezdésében meghatározott esetben az előléptetésre vonatkozó javaslatot a minősítési javaslattal egyidejűleg kell felterjeszteni.

(6) Eltérő rendelkezés hiányában minősítésre jogosult: az (1) bekezdés a)-b) pontjai esetében a honvédelmi miniszter, a c) pont alkalmazása esetén az MH parancsnoka, vezérkari főnök, a d) pont esetében az MH illetékes fegyvernemi főnöke, az e) pont szerinti esetben az illetékes helyőrségparancsnok.

A kegyeleti gondoskodással kapcsolatos egyéb feladatok

3. § (1) A hivatásos vagy hadköteles katona haláláról való tudomásszerzést követően az elhunyt állományilletékes parancsnoka, illetve az MH szerv vezetője, nyugállományú katona halála esetén az elhunyt lakóhelye szerinti illetékes hadkiegészítő parancsnok haladéktalanul felveszi a kapcsolatot az elhunyt hozzátartozójával. Egyezteti a halaszthatatlan teendőket a temetés módjáról, helyéről, időpontjáról, tájékoztatást ad az MH kötelezettségeiről - közöttük költségviseléséről - és a további gondoskodás formáiról, lehetőségeiről.

(2) A temetés megszervezését és lebonyolítását, a költségviselés engedélyezését, elszámolását és kifizetését, továbbá a temetési segély kifizetését - az elhunyt lakóhelye és a temetés helye szerint illetékes hadkiegészítő parancsnok bevonásával - az elhunyt hivatásos és hadköteles katona állományilletékes parancsnoka, illetve a HM szerv vezetője végzi. A nyugállományú katona halála esetén e feladatokat az elhunyt lakóhelye szerint illetékes hadkiegészítő parancsnok látja el.

(3) A más polgári szervnél szolgálatot teljesítő hivatásos katona elhalálozása esetén a kegyeleti gondoskodással kapcsolatos feladatokat a HVK Humán Főcsoportfőnökség személyügyi főcsoportfőnöke végzi, a vezénylés helye szerinti munkáltató (vezető) bevonásával. Ha az elhunytat más szerv is a saját halottjának tekinti, az MH kegyeleti költségeinek megosztott viseléséről a másik szerv vezetőjével megállapodás köthető.

(4) A síremlék állítását, a sírgondozást és az ünnepi megemlékezések előkészítését a temető helye szerint illetékes helyőrségparancsnok a hadkiegészítő parancsnokkal együttesen végzi.

A kegyeleti bizottság

4. § (1) A minősítésre jogosult elöljáró a kegyeleti feladatok végrehajtására kegyeleti bizottságot jelöl ki. A bizottság elnöke a munkáltatói vagy minősítési jogkört gyakorló elöljáró által kijelölt helyettese; tagjai a személyügyi (humán) vezető, a HM Pénzügyi és Számviteli Szolgálat illetékes munkatársa és - igény esetén - a HM Tábori Lelkész Szolgálat képviselője.

(2) A 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontja szerinti minősítések előkészítésére központi kegyeleti bizottságot kell létrehozni. A bizottság összetételére az MH parancsnoka, vezérkar főnöke tesz javaslatot a honvédelmi miniszternek.

(3) Az illetékes kegyeleti bizottság tesz javaslatot a kegyeleti gondoskodás formájára, az elhunyt életútjának elismerésére, valamint - a hozzátartozókkal egyeztetve - a temetéssel kapcsolatos intézkedésekre. A hozzátartozó egyetértésével a kegyeleti bizottság gondoskodik az elhunyt búcsúztatásáról, illetve sajtóközlemény kiadásáról.

A kegyeleti gondoskodás módja

5. § (1) A rendelet hatálya alá tartozó személyek halála esetén - a Hszt.-ben, a Hkt.-ben, illetőleg a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvényben szabályozottak szerint - az elhunyt eltemetése és temetésének teljes vagy részbeni költségei az MH szervet terhelik. A 7. § (2) bekezdés szerinti költségeket csak a 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontja szerint minősítettek esetében viseli az MH szervezet.

(2) Kivételes méltánylást érdemlő esetekben - ha azt a jogszabály nem írja elő - a honvédelmi miniszter engedélyezheti, hogy az MH szervezete viselje a temetés teljes költségét.

6. § (1) Figyelemmel az 5. § (1) bekezdésében foglaltakra, az elhunyt személy sírjának gondozásáról, karbantartásáról, a sírhely vagy urnafülke használati idejének meghosszabbításáról, illetőleg szükség szerinti áthelyezéséről a temető helye szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokság az MH költségvetése terhére gondoskodik.

(2) Az elhunytról való megemlékezésként a síremlék avatáskor, a Magyar Honvédség napja, illetőleg Halottak napja alkalmából a síremléknél, sírnál vagy urnafülkénél koszorút helyezhet el az a katonai szervezet vagy jogutódja, amely az elhunyt utolsó szolgálati helye volt. A koszorúzás időpontját és ünnepélyessé tételét a koszorúzó szervezet és a temető helye szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokság előzetesen egyezteti.

A temetési és a kegyeleti gondoskodás költségei

7. § (1) E rendelet alkalmazásában temetési költségek alatt a következőket kell érteni:

a) sírhely, urnasírhely (urnafülke) megváltásának (meghosszabbításának) költségei;

b) szolgáltatási költségek (különösen az elhunyt temetésre történt előkészítése, a ravatalozás, a búcsúztatás, a sírásás, a behantolás, urnaelhelyezés, a hamvak szétszórása);

c) temetési kellékek (különösen koporsó, szemfedél, fejfa);

d) helyi és helyközi halottszállítás költségei;

e) temetéskor elhelyezett koszorúk költsége.

(2) A kegyeleti gondoskodás egyéb költségei, így különösen:

a) emlékmű, síremlék, emléktábla állítás és karbantartás költségei;

b) sírgondozás költségei;

c) az exhumálás, a hamvak, a síremlék esetleges áthelyezésének költségei;

d) koszorúzási kiadások.

A temetési és kegyeleti költségek elszámolása

8. § (1) A 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontja szerint minősítettek temetési és síremlék állítási, külföldi halottszállítási költségeinek kifizetését és elszámolását számlával igazolt összegben - a (központi) kegyeleti bizottság javaslata alapján - a honvédelmi miniszter vagy felhatalmazás alapján a HM közigazgatási államtitkára, illetőleg az MH parancsoka, vezérkar főnöke engedélyezi.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó hadköteles katona szolgálatteljesítés ideje alatt bármely ok miatt, továbbá a leszerelés után egy éven belül a katonai szolgálattal összefüggő baleset vagy betegség miatt bekövetkezett halála esetén a temetésről, a hozzátartozókkal történő megegyezés szerint, az illetékes MH szerv gondoskodik. Ilyen esetben az MH szerv költségvetése terhére külön utasítás szerint megállapított mértékig, a számlával igazolt temetési költségek számolhatók el.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó, a Hszt. 208. §-ának (2) bekezdése szerint minősített hivatásos vagy nyugállományú katona elhalálozása esetén külön utasítás szerint megállapított, legfeljebb a számlával igazolt temetkezési költség 50%-a számolható el.

A temetési segély

9. § A hivatásos és hadköteles katonák, illetőleg azok közeli hozzátartozója halála esetén az elhunyt temetési költségeit viselő hozzátartozó segélyezésére a 10-11. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez nem érinti a szociális törvény szerinti temetési segélyt.

10. § (1) A szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy betegség következtében elhalálozott hivatásos és hadköteles katona után a (3) bekezdés szerinti közeli hozzátartozója részére egyszeri alkalommal (intézményes) temetési segélyt kell folyósítani. A segélyt abban az esetben is folyósítani kell, ha a halál a leszerelést, illetőleg a kötelezettség teljesítést követő egy éven belül következik be. A hadköteles után a temetési segély akkor is jár, ha a halál a szolgálatteljesítéssel vagy a hadkötelezettséggel kapcsolatos jelentkezési, bevonulási, leszerelési kötelezettség teljesítése közben, azzal összefüggő baleset vagy betegség miatt következett be.

(2) Az (1) bekezdés szerint járó temetési segély összege

a) a hivatásos katonai esetében a havi távolléti díj,

b) a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők esetében a rendfokozati és a beosztási illetmény,

c) a sor- vagy póttartalékos katonai szolgálatot teljesítők esetében a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló mindenkori kötelező legkisebb munkabérének

háromszorosa.

(3) Az (1) bekezdés szerinti segélyt sorrendben a következő, egyik hozzátartozó részére kell kifizetni:

a) az elhalálozást megelőzően közös háztartásban együtt élt házastárs;

b) az élettárs, ha az együttélés időtartama az egy évet meghaladta, vagy abból gyermek származott;

c) a saját háztartásban eltartott, önálló keresettel nem rendelkező gyermek;

d) a szülő.

(4) Az MH szerv tényleges állományából elhalálozottak esetében a segélyt - az elhunyt jogszabály alapján történő minősítése után - az állományilletékes MH szerv, állományon kívüliek esetében a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokság folyósítja.

11. § (1) A hivatásos állomány tagja kérelmére egyéni elbírálás alapján szociális helyzetének figyelembevételével (eseti) temetési segélyben részesíthető, ha a vele közös háztartásban élő vagy tartásra kötelezett közeli hozzátartozója elhalálozott.

(2) Az (1) bekezdés szerinti temetési segélyt az állományilletékes parancsnok a köztisztviselői illetményalap 100%-ának megfelelő összegben engedélyezheti.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint temetési segélyben részesíthető a 10. § (3) bekezdés szerinti közeli hozzátartozó is, aki az elhunyt hivatásos vagy tényleges hadköteles szolgálatot teljesítő katona temetéséről gondoskodott, kivéve, ha az elhunytat a 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontja szerint minősítették.

12. § Méltánylást érdemlő esetekben e rendelet szerinti temetési segély összegénél nagyobb összeg folyósítását engedélyezheti a honvédelmi miniszter, valamint az MH parancsnoka, vezérkari főnök.

13. § (1) E rendelet szerinti kegyeleti költségnormákat - a kegyeleti költségek általános alakulása, a szokásos és a társadalmi elvárásoknak megfelelő gondoskodás figyelembevételével - külön HM utasítás állapítja meg.

(2) A HM Központi Pénzügyi és Számviteli Hivatal főigazgatója javaslata figyelembevételével az (1) bekezdés szerinti kegyeleti költségnormát e rendelet hatálybalépését követő 2 hónapon belül kell megállapítani.

14. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Magyar Néphadsereg állományából kivált katonaszemélyekkel és a közülük elhunytak hozzátartozóival kapcsolatos tevékenység szabályozásáról szóló 24/1980. (HK 12.) HM utasítás és a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy megbetegedés következtében elhunyt személyek hozzátartozóinak intézményes segélyezéséről szóló, a 14/1994. (HK 9.) MH KPF intézkedéssel módosított 44/1984. (HK 11.) MN PÜSZF intézkedés.

(3) Az elhunyt katonaszemélyek és kinevezett polgári alkalmazottak szolgálati érdemek szerinti minősítése, eltemetése, emléke megőrzése és ápolási rendjéről szóló 26/1980. (HK 12.) HM utasítást e rendelet hatálya alá tartozók esetében nem lehet alkalmazni.

Dr. Fodor István s. k.,

honvédelmi minisztériumi politikai államtitkár