4/2000. (IX. 27.) KüM rendelet
a személyi szabadságukban külföldön korlátozott magyar állampolgároknak nyújtandó konzuli segítségről
A konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1987. évi 13. törvényerejű rendelet 3. §-ának (3) bekezdése, valamint a külügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet 11. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. §
(1) A Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviselete, valamint a Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya (a továbbiakban együtt: konzuli szolgálat) külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak, ha ellene a fogadó államban őrizetbe vételt, előzetes letartóztatást alkalmaznak, vagy személyi szabadságát egyéb módon korlátozzák (a továbbiakban együtt: fogva tartják), a jelen rendeletben szabályozott támogatást és segítséget nyújtja.
(2) Olyan államban, ahol a magyar konzuli szolgálatnak nem működik képviselete, nemzetközi megállapodás vagy egyedi felkérés alapján más állam konzuli szolgálata elláthatja a magyar állampolgár érdekvédelmét, a jelen rendeletben írt módon.
(3) A konzuli szolgálat az eljárás kezdetén tisztázza, hogy a fogvatartott kívánja-e az érdekében történő fellépést, és nem léphet fel annak a személynek érdekében, aki ezt ellenzi. A 2. § (1) bekezdése szerinti intézkedést a konzuli tisztviselő azonban ilyen esetben is megteszi. Cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy esetén a konzuli szolgálat lehetőség szerint beszerzi a törvényes képviselő nyilatkozatát, és annak alapján dönt a további eljárásról.
2. §
(1) A konzuli tisztviselő a magyar állampolgár fogva tartásáról a fogadó állammal fennálló nemzetközi szerződés alapján kapott értesítés, vagy bármely egyéb forrásból származó értesülés alapján haladéktalanul megkísérli az alábbi adatok tisztázását:
- a fogvatartott természetes személyazonosító adatait és lakcímét,
- a fogvatartott legközelebbi hozzátartozója nevét, lakcímét és azt, hogy a fogvatartott kéri-e az ő vagy más személyek értesítését,
- a fogva tartást elrendelő hatóság megnevezését, a fogva tartás alapjául szolgáló bűncselekményt, a fogva tartás helyét, várható leghosszabb idejét,
- a kapcsolattartás megengedett nyelvét,
- van-e a fogvatartottnak jogi képviselője, ha igen, annak nevét,
- van-e helye óvadék fejében szabadlábra helyezésnek, - a kiszabható büntetést, különös tekintettel a halálbüntetésre.
(2) A konzuli szolgálat a fogva tartásról késedelem nélkül értesíti a fogvatartott által megjelölt hozzátartozót; ennek hiányában a fogvatartott által megjelölt más személy is értesíthető.
(3) A közeli hozzátartozó érdeklődése esetén a konzuli szolgálat az ügyről és annak körülményeiről felvilágosítást ad, amennyiben a tájékoztatás az érdekvédelem ellátásé-, hoz szükséges, és azt a fogvatartott nem ellenzi.
(4) A konzuli tisztviselő a legrövidebb időn belül köteles a fogadó állam hivatalos szerveivel tisztázni, hogy a nem hivatalos forrásból tudomására jutott kényszerintézkedés valóban megtörtént-e.
3. §
(1) A konzuli tisztviselő elsődleges feladata annak figyelemmel kísérése, hogy a magyar állampolgárral szemben folytatott eljárás során tiszteletben tartják-e a nemzetközi emberi jogi normákat, továbbá; hogy a fogva tartás körülményei nem rosszabbak-e, mint amelyeket a fogadó ország a saját állampolgárai számára biztosít.
(2) A konzuli tisztviselő a fogvatartottal haladéktalanul kapcsolatba lép, és vele, az eset által indokolt gyakorisággal, a helyi körülményeknek megfelelő módon, a fogva tartása ideje alatt tartja a kapcsolatot.
(3) A konzuli tisztviselő a fogvatartott állapotáról és a fogva tartás körülményeiről lehetőség szerint személyes látogatás keretében győződik meg. A személyes látogatás különösen akkor indokolt, ha a fogvatartott a fogva tartása körülményeire panaszt tesz. Amennyiben a fogvatartott kiskorú, cselekvőképessége egyéb okból hiányzik vagy korlátozott, vagy várandós anya, a látogatást soron kívül kell megtenni.
(4) Amennyiben a konzuli tisztviselő megállapítása szerint a fogadó ország hatóságai nem biztosítják a magyar állampolgárnak az (1) bekezdésben említett emberi jogait, vagy a fogva tartás körülményei kedvezőtlenebbek annál, amelyeket a fogadó állam a saját állampolgárainak biztosít, a konzuli tisztviselő haladéktalanul fellép a fogadó állam hatóságainál a körülmények javítása érdekében, és erről értesíti a Konzuli Főosztályt.
4. §
(1) A konzuli tisztviselő a fogvatartott személy részéről hozzá intézett mindenfajta közlést vagy kérelmet köteles megvizsgálni, mérlegelni és a helyi körülményekhez és a lehetőségekhez képest azok teljesítését elősegíteni. A konzuli tisztviselő által tett intézkedésről a kérelmezőt tájékoztatni kell.
(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a Konzuli Főosztályt arról, ha a fogvatartott kegyelmi kérvény vagy kedvezményes szabadítás iránti kérvény benyújtásához kér támogatást, és a továbbiakban a Konzuli Főosztály utasítása szerint jár el. Ugyanez irányadó a humanitárius vagy egészségügyi ok miatti kedvezményes bánásmód kérvényezése esetén.
(3) A konzuli tisztviselő - a fogadó állam eljárási szabályainak és a fogva tartó intézet rendtartásának figyelembevételével - közreműködik abban, hogy a hozzátartozók a szabadságától megfosztott személyt meglátogathassák.
5. §
(1) A konzuli tisztviselő nem látja el a fogva tartott magyar állampolgárok jogi képviseletét.
(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatást ad a fogvatartottnak a fogadó állam jogrendje szerint őt megillető jogokról, valamint a jogi képviselet biztosításának lehetőségéről. Amennyiben a fogadó állam nem biztosítja a fogvatartott részére az ingyenes jogi képviseletet, vagy azt a fogvatartott nem kívánja igénybe venni, segíti őt ügyvéd meghatalmazásában. Ha a fogvatartott a fizetendő ügyvédi munkadíj összegével nem rendelkezik, a konzul a 2/1998. (XII. 9.) KüM rendelet 2. § a) - c) pontjaiban, illetőleg 3. §-ában írt segítséget nyújtja.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem zárják ki, hogy a konzuli tisztviselő az eljáró jogi képviselő munkáját elősegítse és támogassa.
6. §
(1) Ha a fogvatartott óvadék fejében történő szabadlábra helyezésére van lehetőség, és a fogvatartott nem rendelkezik az óvadék letételéhez szükséges összeggel, a konzul a 2/1998. (XII. 9.) KüM rendelet 2. § a) -c) pontjaiban, illetőleg 3. §-ában írt segítséget nyújtja.
(2) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a szabadlábra helyezés bírság vagy kártérítés megfizetésétől függ, és a fogvatartott nem rendelkezik a fizetendő összeggel.
7. §
A konzuli szolgálat figyelemmel kíséri, hogy a külföldi állam hatóságai a konzuli érdekvédelemmel kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeiket, ezen belül különösen a fogvatartottakkal kapcsolatos értesítésadásra, a személyes kapcsolat felvételére és az érintett személy meglátogatására vonatkozó nemzetközi jogi normákat betartják-e. Amennyiben a kötelezettségek teljesítésének elmulasztását észleli, a fogadó állam helyi és központi hatóságainál haladéktalanul fellép a jogszerű gyakorlat kialakítása vagy helyreállítása érdekében. Amennyiben a fogadó tartósan megszegi e kötelezettségeit, a Külügyminisztérium dönthet arról, hogy a fogadó állam állampolgárai tekintetében megszorítóan értelmezi e nemzetközi kötelezettségeket.'
8. §
A konzuli tisztviselő a jogerősen elítélt magyar állampolgárt - amennyiben ennek a lehetősége nemzetközi egyezményben vagy az elítélés helye szerinti állam belső jogában biztosított- tájékoztatja a büntetés végrehajtása átengedésének és a büntetés Magyarországon történő letöltésének lehetőségeiről.
9. §
A konzuli szolgálat - a fogva tartott személy elleni büntetőeljárást folytató magyar hatóságok, továbbá a 2. § (3) bekezdésében megjelölt személy kivételével - a fogvatartott személyes adatairól, az ellene folyó eljárásról másnak csak akkor adhat felvilágosítást, ha a fogvatartott ehhez írásban hozzájárult.
10. §
A rendeletben szabályozott eljárásokra az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni.
11. §
E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az EU Tanács 95/553/EK sz. határozatával, összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
12. §
Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Dr. Martonyi János s. k.,
külügyminiszter