14/2001. (III. 9.) PM rendelet

a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló, többször módosított 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 235. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:

1. §

(1)[1] E rendelet hatálya a Hpt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hitelintézetekre és a hitelintézetek összevont alapú felügyeletének ellátása érdekében a Hpt. 90. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti pénzügyi holding társaságra terjed ki.

(2) A hitelintézetnek a Hpt. 87. §-ának (1) bekezdésében említett egyedi kockázatok felméréséhez, az eszközei és a mérlegen kívüli tételei valós értékének a meghatározásához és a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendeletben meghatározott értékvesztés és annak visszaírása, valamint kockázati céltartalékképzés, céltartalék-felhasználás, illetve céltartalék-felszabadítás megállapításához eszközeit és mérlegen kívüli tételeit rendszeresen, negyedévente minősítenie kell.

(3) E rendeletben meghatározott minősítést a 2. §-ban meghatározott eszköztételek; illetve mérlegen kívüli tételek vonatkozásában kell elkészíteni.

(4)[2] A Hpt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézet, illetve a Hpt. 90. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti pénzügyi holding társaság köteles gondoskodni arról, hogy a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdése szerinti, ellenőrző befolyása alatt álló vállalkozások az e rendeletben szabályozott minősítések során prudenciális szempontból azonos minősítési elveket alkalmazzanak.

(5) E rendelet alkalmazásában bruttó könyv szerinti érték: az eszköz beszerzési értéke, illetve bekerülési értéke, a hitelintézet által kötött szerződésből fakadó követelés esetén a bekerülési érték még nem törlesztett tőkeösszege, vásárolt követelés esetén a bekerülési értékből még nem törlesztett rész.

Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek

2. §

(1) A hitelintézet-a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - legalább negyedévente minősíteni köteles minden eszközét, továbbá minden olyan mérlegen kívüli tételét, amely pénzügyi és befektetési szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján áll fenn. Minősítési kötelezettség alá tartoznak az eszközök között nyilvántartott peresített követelések, továbbá minden egyéb, a hitelintézetet érintő peres eljárás perértéke.

(2) Az (1) bekezdésben jelzett minősítési kötelezettség alá nem tartozó tételek:

a) immateriális javak,

b) tárgyi eszközök,

c) vásárolt készletek, ide nem értve a követelés fejében átvett, készletként kimutatott eszközöket,

d) az eszközök között szereplő saját kibocsátású értékpapírok,

e) pénztárkészlet,

f) a Magyar Nemzeti Banknál (a továbbiakban: MNB) vezetett elszámolási betétszámla,

g) az MNB-nél elhelyezett betétek, h) az MNB-nek nyújtott hitelek,

i) a központi költségvetésnek nyújtott hitelek,

j) a magyar állampapír, valamint az MNB által kibocsátott értékpapír,

k) a jegybanki kötelező tartalék előírást a levelező bankon keresztül teljesítő hitelintézetek levelező banknál vezetett elszámolási betétszámlája,

I) a kamat-, díj- és jutalékbevételekkel kapcsolatos aktív időbeli elhatárolások,

m) a költségekkel és ráfordításokkal kapcsolatos aktív időbeli elhatárolások,

n) a halasztott ráfordításokkal kapcsolatos aktív időbeli elhatárolások,

o) a lakáscélú, illetőleg a tandíjhitelek esetében a fennálló követelésnek a halasztott kamatok tőkésített részére eső összege, amely a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet szerint kockázati céltartalékkal fedezett.

Minősítési kategóriák

3. §

A hitelintézet a 2. §-ban meghatározott eszközeit és mérlegen kívüli tételeit köteles a

a) problémamentes,

b) külön figyelendő,

c) átlag alatti,

d) kétes, vagy

e) rossz

kategóriák valamelyikébe besorolni.

A hitelintézetek egyes belső szabályzatai

4. §

A hitelintézet e rendeletben meghatározott minősítési

kötelezettsége érdekében

a) kockázatvállalási,

b) befektetési,

c) ügyfél-, illetve partnerminősítési,

d) fedezetértékelési,

e) ügyletminősítési és értékelési,

f) értékvesztési és céltartalék-képzési

szabályzatot köteles készíteni.

Kockázatvállalási szabályzat

5. §

(1) A kockázatvállalási szabályzatban a hitelintézetnek meg kell határoznia a kockázatvállalási folyamatot és módszereket, beleértve a kockázatvállalásaihoz kapcsolódó döntési jogköröket, illetve feladatköröket, valamint a kockázatvállalásai ellenőrzésére vonatkozó követelményeket.

(2) A kockázatvállalási szabályzatban elkülönülten kell szabályozni az alábbi ügyletekkel, illetve személyekkel kapcsolatos kockázatvállalások döntés-előkészítési, döntési rendjét:

a) a nagykockázatvállalás,

b)[3] a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésében meghatározott bármely vállalkozás,

c) a hitelintézet tulajdonosa, a tulajdonosok befolyásoló részesedésű vállalkozása,

d)[4] a hitelintézetnek, továbbá a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vállalkozásnak vezető állású személye (ideértve az igazgatósági tagot, a felügyelő bizottsági tagot, a könyvvizsgálót, valamint a hitelintézeti ügyvezetőt, illetve más vállalkozás esetében az ügyvezetésért felelős első számú vezetőt és helyettesét) és a hitelintézet azon vezető beosztású személye, akinek közvetlen felettese a hitelintézet ügyvezetője,

e) a c) és d) pontban szereplő személyek közeli hozzátartozója,

f) mindazon vállalkozás, amelyben a c)-e) pontban felsorolt személyek együttesen befolyásoló részesedéssel rendelkeznek,

g) a konzorciális (szindikált) hitel (a szindikátus vezetésére vagy a szindikátusban való részvételre egyaránt),

h) a projektfinanszírozási ügylet.

(3) A kockázatvállalási szabályzatnak tartalmaznia kell az intézményben alkalmazott limitrendszerek (ideértve az ügyfél-, illetve partnerlimit rendszert, az országlimit rendszert, terméklimiteket, ágazati limiteket) alapelveit, felépítését, a limitek megállapításával, felülvizsgálatával, megváltoztatásával kapcsolatos belső eljárásrendet.

(4) A hitelintézetnek olyan belső ügyfél-, illetve partnerlimitrendszert kell kialakítania, amely megfelel az alábbi szempontoknak:

a) meghatározza az egyes ügyfelekkel szemben vállalható legmagasabb kockázat mértékének számítási módját,

b) felhasználja az ügyfél-, illetve partnerminősítési eljárás megállapításait, és meghatározza a kizárólag biztosíték nyújtása esetén vállalható kockázat arányát és feltételeit,

c) meghatározza, hogy az egyes kockázatvállalási ügyletfajták hogyan terhelik a limitet,

d) összhangban van a Hpt.-ben és más jogszabályokban foglalt prudenciális előírásokkal,

e) összhangban van az intézménynek a limitek megállapítására, kezelésére és kockázatvállalási ügyletekkel történő kitöltésére vonatkozó kockázatkezelési politikájával, és biztosítja a felelősségi körök elhatárolását,

f) biztosított informatikai támogatása.

(5) A hitelintézet dönthet úgy, hogy lakossági hitelek, illetve kis összegű hitelek esetében nem alkalmaz limiteket.

(6) A kockázatvállalási szabályzatnak tartalmaznia kell azokat az összeghatárokat, amelyek alatt az egy ügyféllel szembeni kockázatvállalásra a hitelintézet nem alkalmaz

limiteket.

(7) A szabályzatban be kell mutatni azokat az elveket és eljárásrendeket, amelyekkel az intézmény biztosítja, hogy a limitrendszer alá nem tartozó kockázatvállalási ügyleteknél az intézmény az egy ügyféllel szembeni kockázatvállalást ellenőrzés alatt tartja.

Befektetési szabályzat

6. §

(1) A befektetési szabályzatban a hitelintézetnek elkülönítve kell foglalkoznia a befektetési célú részvényekkel, részesedésekkel, más változó hozamú értékpapírokkal, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal, valamint a forgatási célú részvényekkel, részesedésekkel, más változó hozamú értékpapírokkal, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal, továbbá az értékpapírokhoz kapcsolódó mérlegen kívüli tételekkel és a származtatott ügyletekkel.

(2) A befektetési szabályzatnak a következőket kell tartalmaznia:

a) a tartós befektetésekkel kapcsolatosan

1.[5][6] a tartós befektetésekkel kapcsolatos eljárásrendet, különös tekintettel a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vállalkozások közötti és a pénzügyi szektorbeli befektetésekre,

2. azokat a kockázatfelmérési módszereket és szempontokat, amelyek a hitelintézet befektetési döntéseinek megalapozásául szolgálnak,

3. a hitelintézet befektetései rendszeres, évi legalább egy alkalommal történő részletes felülvizsgálatának szabályait,

4. a 3. pont szerinti vizsgálat eredményéhez kapcsolódó konzekvenciákat, és a befektetések értékesítésére vonatkozó döntési rendet és eljárásrendet,

5. a Hpt. befektetési korlátozásainak figyelemmel kísérésével kapcsolatos eljárásrendet,

6. a hitel-tulajdonrész csereügylet lebonyolításának részletes feltételeit,

7. a befektetések minősítésével és értékvesztésével kapcsolatos sajátos szabályokat vagy eljárásrendeket, amennyiben ezeket az ügyletminősítési és értékelési, valamint értékvesztési és céltartalék- képzési szabályzat nem tartalmazza;

b) a forgatási célú tulajdonosi részesedésekkel, értékpapírokkal, valamint az (1) bekezdés szerinti mérlegen kívüli tételekkel kapcsolatosan

1. a forgatási célú tulajdoni részesedésekkel és értékpapírokkal, valamint származtatott ügyletek kel kapcsolatos tranzakciós célok felsorolását (fedezeti ügyletek, készpénzszükséglet, lejárati összhang biztosítását szolgáló ügyletek, rövid távú nyereségszerzés céljából kötött ügyletek stb.) és az egyes tranzakciós célokhoz tartozó forgatási célú eszközöket, illetve az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény szerint befektetési eszköznek minősülő ügyleteket,

2. a kockázatkezeléssel kapcsolatos alapelveket, módszereket, eljárásrendeket, ideértve a vonatkozó – a kockázatvállalási szabályzathoz nem tartozó – limitek (üzletkötői limiték, nyereség- veszteség limitek stb.) megállapítását, figyelését, felfüggesztését meghatározó belső szabályokat, továbbá a kereskedési könyvet nem vezető hitelintézetek esetében a származékos ügyletek kezelését,

3. a forgatási célú befektetések, valamint az értékpapírokhoz kapcsolódó mérlegen kívüli tételek, továbbá a származtatott ügyletek minősítésével és értékvesztésével kapcsolatos eljárásrendet, amennyiben ezt az ügyletminősítési és értékelési, valamint az értékvesztési és céltartalékképzési szabályzat nem tartalmazza.

7. §

(1) Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a kibocsátót az ügyfélminősítési szabályzat szerint kell minősíteni, azzal a különbséggel, hogy a minősítéshez a kibocsátótól egyedi információt nem kell beszerezni.

(2) Ha a hitelintézetnek egy adott vállalkozással szemben tartós befektetése és egyéb banki kockázatvállalása is van, a tartós, tulajdoni részesedést megtestesítő befektetés minősítése nem lehet jobb, mint az ugyanazon személlyel szembeni legrosszabb minősítésű egyéb banki kockázatvállalásé.

Ügyfél-, illetve partnerminősítési szabályzat

8. §

(1) Az ügyfél-, illetve partnerminősítési szabályzatban a hitelintézetnek rögzítenie kell a kockázatvállalási döntés (ideértve a halasztott fizetést is) előtt az ügyfél, illetve partner pénzügyi helyzetének, jövőbeni fizetőképességének elbírálása során alkalmazott szempontokat, mutatószámokat, a minősítés elvégzéséhez kapcsolódó belső szabályokat, valamint a minősítési eljárás során nyert megállapítások felhasználásának módját.

(2) A minősítési eljárásnak arra kell törekednie, hogy az adott gazdálkodó egység hitelképessége, illetve a hitelezhetőségének mértéke egyértelműen megállapítható legyen.

(3) Az ügyfél-, illetve partnerminősítési szabályzatnak meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

a) Az ügyfélminősítést vagy partnerminősítést a kockázatvállalási szerződés megtörténte előtt el kell végezni minden olyan személyre, illetve vállalkozásra, amellyel szemben a hitelintézet kockázatot vállal (Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 10.1. pont), kivéve, ha

1. a teljes összeget bankgaranciával vagy készfizető kezességgel harmadik személy biztosítja (ez esetben a minősítést a kötelezettségvállalóra kell elvégezni), illetve

2. az ügylet mögött a hitelintézet fedezetértékelési szabályzata szerint minősített és az ügyfél vagyoni és jogi helyzetétől független olyan biztosíték áll, amelyből a teljes összeg megtérülése egyértelműen biztosítható. Ilyen biztosítéknak tekinthetők azok a fedezetek, amelyek a tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendelet szerint nulla súlyozásúvá teszik a kockázatvállalást.

b) Az ügyfél-, illetve partnerminősítés során az egyes ügyfeleket vagy partnereket minősítési kategóriákba kell besorolni. Az intézmény a rövid, közép- és hosszú távú hitelképesség jelölésére eltérő kategorizálást alkalmazhat. Lakossági ügyfeleket, egyéni vállalkozókat, egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozókat, nem jogi személyiségű kis méretű vállalkozásokat minősítő rendszerek esetében az ügyfeleket legalább három kategóriába kell sorolni. Egyéb vállalkozásokra, jogi személyekre vonatkozó minősítési rendszereknél a kategóriák száma - idősávonként - nem lehet ötnél kevesebb. Az idősávot nem alkalmazó minősítési rendszert a kategóriák számára vonatkozó követelmény szempontjából egy idősávot alkalmazó rendszernek kell tekinteni.

c) A szabályzatban rögzíteni kell, hogy a minősítést legalább évente egyszer felül kell vizsgálni, illetve újra el kell végezni minden olyan esetben, amikor a hitelintézet olyan információ birtokába jut, amely feltételezhetően a besorolási kategória változtatását vonja maga után (minősítési szempontok között jelentős tényező változása, csődeljárás, felszámolási eljárás megindításának közzététele, tartós fizetési késedelem, prolongáció stb.).

d) A hitelintézet a minősítési szempontok között nem adhat preferenciát annak a személynek vagy ügyfélcsoportnak, amely a hitelintézet anyavállalata vagy leányvállalata, az adott anyavállalat leányvállalata, a hitelintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos, vagy olyan vállalkozás, amelyben a hitelintézet vagy a hitelintézet tulajdonosa, igazgatósági tagja, felügyelő bizottsági tagja, ügyvezetője, illetve ezek közeli hozzátartozója együttesen vagy külön-külön befolyásoló részesedéssel rendelkezik.

e) A hitelintézetnek évente legalább egyszer - a mérlegkészítéshez kapcsolódóan - nyilvántartást kell készítenie arról, hogy az egyes minősítési kategóriákban szereplő ügyfelekkel szemben kategóriánként mekkora eszközállománnyal, illetve mérlegen kívüli kockázatvállalással rendelkezik.

f)[7] A Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vállalkozásoknak az ügyfélminősítési szempontok közé be kell építenie az ügyfélről az ezen vállalkozások körén belül rendelkezésre álló információ figyelembevételét, ideértve a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vállalkozások körén belül már fennálló kockázatvállalás mértékét.

9. §

(1) A hitelintézetnek a minősítés során egyaránt vizsgálnia kell az ügyfél gazdálkodási adataiból nyert számszerűsíthető adatokat, valamint a nem számszerűsíthető szubjektív megítélésű információkat.

(2) A szabályzatnak tartalmaznia kell a hitelintézet által megkövetelt minimális információk körét, illetve az információ szolgáltatásának gyakoriságát.

(3) A számszerűsíthető mutatók vizsgálata során a hitelintézetnek az ügyfél-, illetve partnerminősítési szabályzatában legalább az alábbi tényezők figyelembevételével mutatószámrendszert kell kialakítania:

a) saját vagyon részaránya (összes forráshoz, idegen forráshoz viszonyítva stb.), tőkeellátottság, tőkeszerkezet,

b) likviditás rövid és középtávon,

c) jövedelmezőség, valamint

d) adósságszolgálat (éven túli lejáratú hitellel rendelkező adós esetében).

(4) A számszerűsíthető mutatók közül a (3) bekezdésben felsoroltakon túlmenően ajánlott kiemelten vizsgálni a következőket:

a) cash-flow jellegű mutatók, pénzjövedelem alakulása, pénzforgalmi terv,

b) eszközök, vevőállomány, szállítóállomány, készletek forgási sebessége,

c) eladósodottság, tőke- és kamattörlesztési kötelezettségek eredményhez, működési cash-flow-hoz viszonyított aránya,

d) kötelezettségállomány aránya,

e) hitelintézetekre vonatkozó speciális vizsgálati szempontok (céltartalék, vállalt kötelezettségek),

f) a gazdasági adatokból számítható dinamikus mutatók,

g) árbevétel viszonyszámok,

h) más hitelintézetekkel szemben fennálló kötelezettségek.

(5) A szubjektív, nem számszerűsíthető elemek közül a hitelintézetnek az alábbiakat kell vizsgálnia:

a) tulajdonosi struktúra, a tulajdonosok magatartása (esetleges tőkeemelés lehetősége, kapcsolódási pontok stb,),

b) menedzsment szakmai megítélése,

c) jövőbeni kilátások értékelése, tervezés minősége,

d) piaci helyzet és várható alakulása, monopolhelyzet, rendelésállomány összetétele,

e) az ágazatra, szakágazatra vonatkozó információk, az attól való lényeges eltérések indokai.

(6) Az (5) bekezdésben felsoroltakon túlmenően a szubjektív szempontok között ajánlott vizsgálni:

a) banki kapcsolatok, hitelfelvevői, betétesi pozíció tartóssága,

b) költségvetési kapcsolatok alakulása,

c) telephely megítélése, marketingtevékenység, piaci megjelenés,

d) egyéb, az értékesítési tevékenységhez kötődő szempontok,

e) termelési színvonal, hatékonyság,

f) együttműködési hajlandóság, fizetőkészség,

g) termékgörbe, termékösszetétel, fejlesztési szándékok és lehetőségek,

h) szervezeti felépítés, döntési jogkörök telepítése.

(7) Az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályi előírások figyelembevételével a lakossági ügyfelek esetében a hitelintézet a fentiektől eltérő szempontokat vizsgáló, egyszerűsített minősítési rendszert is kialakíthat, illetve gyakorlatot követhet, ideértve az éves minősítési felülvizsgálatot.

(8) Az ügyfél-, illetve partnerminősítés során pontozással, mátrixok yagy egyéb módszerek felhasználásával biztosítani kell, hogy a megfelelő kategória megállapításakor a szubjektív szempontok figyelembevételének aránya ne lehessen ötven százaléknál magasabb.

(9) Az újonnan alakult vagy éves beszámoló készítésére nem kötelezett ügyfelek vonatkozásában az ügyfélminősítési vagy partnerminősítési rendszert a fenti szempontoknak megfelelően kell kialakítani, de az ilyen ügyfelekre, partnerekre a hitelintézet az általánostól eltérő minősítési elveket alkalmazhat.

(10) A minősítési szabályzatokban biztosítani kell, hogy az egyes vizsgált tényezők figyelembevételi súlya, aránya vagy a számszerű és a nem számszerűsített elemek közötti kapcsolat a minősítés során egyértelműen megállapítható legyen.

10. §

(1) A szabályzatban rögzíteni kell a minősítési eljárás hitelintézeten belüli szabályait, a minősítést végzők megjelölését, illetve annak esetleges magasabb szintű felülbírálási lehetőségét.

(2) A szabályzatban rögzíteni kell az ügyfél-, illetve partnerminősítési eljárás megállapításainak figyelembevételét a konkrét kockázatvállalási eljárás során, rögzíteni kell azokat a konzekvenciákat, amelyek az egyes kategóriákhoz tartoznak, így különösen a hitelezhetőség, a megfelelő mértékű fedezet megkövetelése, a konkrét hitelfeltételek (lejárat, kamat megállapítása), illetve a kialakított limitrendszer terén.

(3) Külföldi ügyfelek, partnerek esetében a minősítés a Felügyelet által elfogadott külső minősítő ügynökségek minősítésén is alapulhat, feltéve, hogy az ügyfél hosszú távú minősítése a megelőző kettő évben legalább két minősítő ügynökségnél befektetési minőségű fokozatot kapott.

(4) Külföldi ügyfelek, partnerek esetében a hitelintézet külföldi anyavállalata minősítési rendszerét is alkalmazhatja, feltéve, hogy a minősítési rendszer alapjában megfelel e rendeletben foglalt szempontoknak, és magyar nyelven dokumentált. Ha a szabályzat a Felügyelet véleménye szerint nem megfelelően segíti a kockázatkezelési munkát; a Felügyelet felszólíthatja az intézményt saját szabályzat kidolgozására.

(5) Jelzálog hitelezés esetén - a jelzálog-hitelintézetet kivéve - egyszerűsített ügyfél-, illetve partnerminősítés alkalmazható. Jelzálog-hitelintézet más hitelintézettől csak olyan hitelt vásárolhat, amelyet a saját ügyfélminősítési szabályzatának megfelelően minősített.

(6) Konzorciális (szindikált) hitelezés, valamint bármilyen társfinanszírozás esetén a konzorciumot vezető vagy a konzorciumban részt vevő hitelintézet, illetve a társfinanszírozásban részt vevő hitelintézet köteles a konzorciumot vezető intézménytől minden olyan információt beszerezni, amely lehetővé teszi, hogy a hitelt felvevő ügyfelet, illetve partnert a hitelintézet saját belső szabályzata alapján minősítse. A minősítést, minősítési felülvizsgálatot, illetve újraminősítést az információk alapján az intézménynek minden esetben ugyanúgy kell elvégeznie, mintha a kockázatot a hitelintézet egyedül vállalná. A konzorciumot vezető hitelintézet az előzőekben említett információt köteles a részt vevő hitelintézetek vagy más pénzügyi intézmények részére megadni.

Fedezetértékelési szabályzat

11. §

(1) A fedezetértékelési szabályzatnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) a szerződésekben szereplő leggyakrabban alkalmazott jogi kikötéseket és biztosítékokat, amelyeket a hitelintézet alkalmaz,

b) azokat a szempontokat, amelyeket a hitelintézet a fedezetek elfogadhatóságának (milyen típusú fedezeteket és milyen feltételekkel fogad el), valamint értékének, az értékesíthetőség és a hozzáférhetőség megállapításához vizsgál,

c) a fedezetek értékelése során a hitelintézet által alkalmazott módszereket, és azt, hogy milyen értéket vesz alapul a fedezet értékelésekor,

d) a fedezetek értékelése során alkalmazott eljárási, hatásköri, illetőleg felelősségi rendet, valamint a személyi felelősöket,

e) a fedezetek meglétében, értékében és érvényesíthetőségében bekövetkezett változások esetén alkalmazandó eljárásokat, valamint a rendszeres, utólagos értékelés gyakoriságát.

(2) A hitelintézetnek a fedezetértékelési szabályzatban meg kell határoznia, hogy kockázatvállalásai során milyen fedezeteket fogad el. Meg kell jelölnie azoknak a biztosítékoknak a körét, amelyek a kockázatvállalás megtérülésénél elsődleges fedezetet jelenthetnek, és az ügyfél, illetve partner hitelképességi vizsgálata nélkül a kockázatvállalás megalapozásául szolgálhatnak. Az adósok minősítése, az ügyletek típusa és a kockázatvállalás nagyságrendje alapján kialakított kockázatvállalási kategóriák mindegyikéhez külön-külön kell hozzárendelni a fedezettségi követelményeket és az elfogadható fedezeteket, meghatározva a különféle fedezetek együttes alkalmazásának gyakorlatát is. Az adósminősítéstől való eltekintés azoknál a kockázatvállalásoknál lehetséges, ahol a biztosíték típusa és feltételei olyanok, hogy megfelelnek a tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendeletben nulla százalékos kockázati súlynál szereplő biztosítéki feltételeknek.

(3) Az ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó kockázatvállalás esetében a biztosíték figyelembevétele során a jövőbeni várható hozam vagy a jövőben megváltozó érték nem vehető figyelembe. Az értékhelyesbítés összegéből a biztosíték értékelésénél legfeljebb hetven százalékot lehet beszámítani, amennyiben az értékhelyesbített értéknél alacsonyabb értéket mutató fél évnél nem régebbi ingatlanértékelés nem áll a hitelintézet rendelkezésére. A jelzálogterhelésnél figyelembe kell venni a bejegyzés ranghelyét, az előző ranghelyeken szereplő bejegyzéseknek az ingatlan könyv szerinti nettó értékéhez vagy a vagyonértékelő által meghatározott értékéhez (ha ez utóbbi az alacsonyabb) viszonyított hányadát. Az ingatlan könyv szerinti értékének, illetve a vagyonértékelő által meghatározott értékének (ha ez utóbbi az alacsonyabb) hetven százalékát meghaladó jelzálog bejegyzés esetén a hetven százalék feletti értékből való várható megtérülést a fedezet elfogadása során nem lehet figyelembe venni.

(4) Készpénz, olyan közraktárjegy, amely mögött álló áru a tőzsdei kereskedésben is részt vesz, valamint tőzsdén forgalmazott értékpapír és áru kivételével a hitelintézet szavatoló tőkéjének öt százalékát meghaladó értékű vagyontárgyat csak abban az esetben vehet figyelembe kockázatcsökkentő tételként, ha annak értékét - a külön jogszabályok szerint erre feljogosított - szakértő írásos formában is igazolta.

(5) A százmillió forintnál alacsonyabb szavatoló tőkével rendelkező szövetkezeti hitelintézet esetében a (4) bekezdésben említett határérték ötmillió forint.

(6) Garancia vagy készfizető kezességvállalás, illetve óvadékba helyezett értékpapír esetén a fedezet értékelését a garantőr vagy a készfizető kezes, illetve a kibocsátó minősítéséhez kell kapcsolni. Ha a garancia vagy készfizető kezességvállalás nem biztosítja a teljes kockázatvállalást, a további fedezetek értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a garancia vagy a készfizető kezességvállalás érvényesítése esetén a további biztosítékból való megtérülésnél a garantőr, illetve a készfizető kezességvállaló a hitelintézettel a követelés arányában osztozik.

(7)[8] Tagsági jogot megtestesítő értékpapír, illetve üzletrész vásárlása céljára nyújtott kölcsön esetében az értékpapír, illetve üzletrész legfeljebb a vételár ötven százalékának mértékéig fogadható el fedezetként.

(8)[9] Ha a hitelintézet biztosítéki ügynököt alkalmaz, a fedezetértékelési szabályzatban rögzíteni kell a biztosítéki ügynökkel szembeni általános, minimális elvárásokat. A hitelintézet köteles rendszeresen beszerezni és ellenőrizni saját szabályzatának megfelelően a biztosítéki ügynök általi fedezetértékeléseket.

(9)[10] A fedezet értékelését végző személy a kockázatvállalásról szóló döntésben nem vehet részt.

(10)[11] A hitelintézetnek a hitelbírálatot megelőzően kell beszereznie a fedezetekre vonatkozó okiratokat. Ha ez a hitelbírálatot megelőzően nem lehetséges, akkor legkésőbb a kockázatvállalási szerződés megkötését megelőzően kell azokat a hitelintézetnek megvizsgálnia.

(11)[12] A hitelintézetnek a fedezetértékelési szabályzatban kell rögzítenie, hogy az egyes fedezettípusokat milyen értéken veszi figyelembe a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli tételek minősítése során.

(12)[13] A fedezetértékelési szabályzatot a hitelintézetnek a könyvvizsgálójával véleményeztetnie kell, és gondoskodnia kell arról, hogy a könyvvizsgáló annak betartását évente legalább egyszer megvizsgálja.

Ügyletminősítési és értékelési szabályzat

12. §

(1) A kintlevőségek, befektetések és a mérlegen kívüli vállalt kőtelezettségek minősítése során a hitelintézetnek a szabályzatában legalább a 12-15. §-ban meghatározott szempontokat kell érvényesítenie.

(2) A szabályzatban a hitelintézetnek külön ki kell térnie a Hpt. 79. §-ában említett nagykockázatvállalás kategóriába tartozó kintlevőségeinek minősítésére.

(3) A lakossági, fogyasztási és a 16. § (1) bekezdésben meghatározott összeghatárt meg nem haladó hitelek esetében a hitelintézet egyszerűsített minősítési eljárást (elsősorban a késedelmi határidőhöz kötődően) alkalmazhat.

(4) A törlesztési határidővel rendelkező kintlevőségek közül problémamentesnek csak az minősíthető, amelyről dokumentálhatóan valószínűsíthető, hogy az megtérül, és a hitelintézetnek veszteséggel nem kell számolnia, vagy tőke-, illetve kamattörlesztésének vagy egyéb törlesztési kötelezettségének fizetési késedelme a tizenöt napot, lakossági hitelek esetében a harminc napot nem haladja meg. A határidővel nem rendelkező kintlevőségek, valamint a függő és jövőbeni kötelezettségek közül csak azok minősíthetők problémamentesnek, amelyekkel kapcsolatosan a jövőben veszteség bekövetkezése a rendelkezésre álló adatok alapján nem valószínűsíthető.

(5) Külön figyelendő kategóriába kell sorolnia a hitelintézetnek azokat a kintlevőségeit, befektetéseit és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatosan veszteség a minősítés időpontjában még nem valószínűsíthető, de a hitelintézet olyan információ birtokába került, amely következtében az adott kockázatvállalás az általánostól eltérő kezelést igényel. Ebbe a kategóriába tartozhatnak azok a tételek is, amelyek esetében a hitel típusa, az adós személye vagy a kapcsolódó egyéb feltételek (futamidő, törlesztés ütemezése stb.) következtében különleges kezelést igényelnek, de a minősítés időpontjában konkrét, veszteségre utaló tényező még nem jelentkezett.

(6) Átlag alattinak azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek minősülnek, amelyek

a) a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minősülnek, illetve

b) a minősítés időpontjában bizonytalan mértékű veszteség valószínűsíthető.

(7) Kétesnek minősülnek azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében

a) egyértelműen megállapítható, hogy a hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a minősítés időpontjában még nem ismert, illetve

b) a törlesztési késedelem tartós (legalább kilencven napot meghaladó) vagy rendszeres. (8) A peresített követeléseket, illetve a 2. § (1) bekezdése szerinti peres ügyekhez kapcsolódó függő kötelezettségeket a peresélyek alapján kell minősíteni. A peresített követelések, illetve a peres ügyekhez kapcsolódó függő kötelezettségek kétesnél jobb minősítését külön indokolni kell. A peresély meghatározásához használt szempontokat a szabályzatban rögzíteni kell.

(9) Rossznak minősülnek azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében

a) a keletkező veszteség a kockázatvállalás összegének hetven százalékát előreláthatóan meghaladja, és az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget,

b) felszámolási eljárás indult meg (kivéve azokat a követeléseket, amelyek a felszámolási eljárás során keletkeztek.

13. §

(1) Nem lehet problémamentesnek minősíteni a kintlevőséget, ámennyiben

a) a hitelintézetnek tudomása van arról, hogy az ügyfél vagy a partner vagy az értékpapír kibocsátója olyan ügyfélcsoport (Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 20. pont) tagja, amely esetében a tulajdoni, illetve az üzleti kapcsolat szorossága azt eredményezheti, hogy a csoport bármelyik tagja pénzügyi pozíciójának romlása veszélyezteti az adós határidőben történő törlesztési képességét, és a csoport bármely tagjával szemben fennálló követelés törlesztésében tizenöt napon túli késedelem következett be,

b) a hitelintézetnek az ügyféllel, a kereskedési partnerrel, illetve az értékpapír kibocsátójával szemben több jogcímen is van követelése, és az adós valamely törlesztési kötelezettségének nem képes eleget tenni,

c) az ügyfél vagy a partner pénzügyi problémáinak, hitelképességének romlása következtében a kockázatvállalásra vonatkozó szerződést módosítani kellett (prolongált vagy újratárgyalt szerződések stb.).

(2) Az egyedi minősítések elvégzésekor a hitelintézetnek a kintlevőség, befektetés. és mérlegen kívüli vállalt kötelezettség azon teljes fennálló részét minősítenie kell, amellyel kapcsolatosan a veszteség keletkezésének kockázata fennáll.

(3) Az egyedi minősítések elvégzésekor a hitelintézet a kintlevőség, befektetés és mérlegen kívüli vállalt kötelezettség teljes összegét szerződésenként csak egy minősítési kategóriába sorolhatja be. Ha a szerződés mérlegen belüli és mérlegen kívüli tételből áll össze (hitelkeret lehívott és nem lehívott része stb.) a mérlegen belüli és a mérlegen kívüli tételnek azonos minősítésűnek kell lennie.

(4) A befektetések minősítése során elsősorban az abból származó várható veszteség valószínűségét és nagyságát kell felbecsülni.

(5) Az olyan függő kötelezettség minősítése során, amelyhez mérlegtétel nem kapcsolódik, figyelembe kell venni, hogy mennyiben valószínű az, hogy az ügyletből mérlegtétel keletkezzen (a garancia beváltásának esélye, vagy a még részlegesen sem lehívott hitelkeretek lehívásának valószínűsége stb.). Ennek, valamint az ügyfél pénzügyi helyzetéből és egyéb jellemzőiből megállapítható kockázat együttes mérlegelésével kell kialakítani a minősítési besorolást.

14. §

(1) A kockázatvállalások minősítése során a hitelintézetnek együttesen kell vizsgálnia és mérlegelnie az alábbiakat:

a) a kintlevőség törlesztésével kapcsolatban keletkezett tőke- és kamattörlesztési késedelmeket,

b) az ügyfél pénzügyi helyzetében, stabilitásában, jövedelemtermelő képességében beállott változásokat,

c) a hitelintézet kockázatvállalási koncentrációját az ügyfél gazdasági ágazatában,

d) az ügyfélhez kapcsolódó országkockázatot (politikai kockázatra és transzferkockázatra nézve egyaránt), illetve e) a fedezetként felajánlott biztosítékok értékében, mobilizálhatóságában és hozzáférhetőségében bekövetkezett negatív változásokat.

(2) A nem problémamentes eszközöket érintő valódi és nem valódi-penziós ügyleteket a hitelintézetnek a helyszínen kívüli ellenőrzés keretében a Felügyelet részére rendszeresen küldött szöveges jelentésben külön részleteznie kell. Nem valódi penziós ügylet esetén a visszavásárlási kötelezettséggel eladott eredeti követelés kockázatának megfelelően a visszavásárlási árral arányban a kockázati céltartalékot meg kell képezni a visszavásárlási kötelezettség után. Ha az ügylethez halasztott fizetés is kapcsolódik, és a halasztott fizetés miatt értékvesztés elszámolására kerül sor, akkor a halasztott fizetésből származó követelésre elszámolt értékvesztés és a visszavásárlási kötelezettségre képzett kockázati céltartalék összege nem haladhatja meg az eredeti követelés száz százalékát.

(3) A halasztott fizetéssel, visszavásárlási kötelezettséggel, visszkereseti joggal vagy a hitelintézet egyéb kockázatvállalásával együtt eladott eszközök esetében a hitelintézetnek az eladott eszköz minőségéről az eszköz vásárlójától a halasztott fizetés teljesüléséig vagy a visszavásárlási kötelezettség, illetőleg a kockázatvállalás megszűnéséig legalább negyedévente információt kell kérnie, és az eszköz minőségében bekövetkező változást a minősítés során figyelembe kell vennie.

(4) Ha a hitelintézet eszközét halasztott fizetéssel adja el, vagy az eszköz megvásárlásához bármilyen módon kockázatot vállal, a hitelintézetnek a helyszínen kívüli ellenőrzés során a Felügyeletnek küldött szöveges jelentésben az ilyen követeléseit külön részleteznie kell.

(5) Ha a hitelintézet eszközét halasztott fizetéssel vagy visszavásárlási kötelezettséggel adja el, vagy az eszköz eladásához bármilyen módon kockázatot vállal, az eszköz minősítését és értékelését, az eladást megelőzően külön eljárás keretében - az intézmény vonatkozó belső szabályzatában külön meghatározott módon - köteles felülvizsgálni és azt dokumentálni.

(6) A hitelintézetnek külön belső szabályzatban rögzítenie kell, hogy milyen eljárásokat alkalmaz minősítési kategóriánként a nem problémamentes kategóriába tartozó kintlevőségei, befektetései és mérlegen kívüli tételei figyelésére, kezelésére és behajtására.

(7) A hitelintézetnek - a lakossági ügyfelek kivételével - az ügyfél pénzügyi helyzetének és fizetőképességének megállapításához, és a minősítés elvégzéséhez, az ügyféltől rendszeres adatszolgáltatást kell kérnie.

(8) A hitelintézetnek az ügyletminősítési és értékelési szabályzatát a könyvvizsgálóval egyeztetve kell elkészítenie.

15. §

(1) A hitelintézetnek a vállalt kockázat minősítése során a biztosítékokat is vizsgálnia kell a fedezetértékelési szabályzatában meghatározott elvek és módszerek alapján.

(2) A minősítési kategória megállapításához a hitelintézet a fedezetül szolgáló biztosítékot köteles figyelembe venni a vállalt kockázat teljes összegével szemben.

(3) Nem vehető figyelembe a vállalt kockázat minősítésekor az olyan biztosíték,

a) amely esetében a hitelintézet a biztosíték érvényesítését megkísérelte, de azt huszonnégy hónapon belül realizálni nem tudta,

b) amelyet az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott, ide nem értve az ingatlanra vonatkozó jelzálogjoggal terhelt zálogtárgyat,

c) amely az ingatlanra vonatkozó jelzálogjog esetén a jelzálog bejegyzés sorrendjét figyelembe véve a megelőző jelzálog bejegyzések összegével együtt meghaladja a biztosíték - ügyfél számviteli nyilvántartásában szereplő könyv szerinti értékének vagy a vagyonértékelő által megállapított értékének (ha ez utóbbi az alacsonyabb) hetven százalékát.

Értékvesztési és céltartalék-képzési szabályzat

16. §

(1) A hitelintézetnek az értékvesztési és eéltartalék-képzési szabályzatában meg kell határoznia a minősítés során egyedileg felmért kockázatok alapján elszámolt értékvesztés és annak visszaírása, valamint céltartalékképzés, felszabadítás és felhasználás rendjét. A szabályzatban meg kell határozni azt az összeghatárt, amely alatt az értékvesztés elszámolása, illetve a képzendő céltartalék meghatározása a szabályzatban rögzített, az egyes minősítési kategóriákhoz tételesen hozzárendelt százalékos mutató alapján történik. Az összeghatárt meghaladó kintlevőség, befektetés vagy mérlegen kívüli vállalt.kötelezettség esetében az értékvesztés vagy annak visszaírása, illetve a céltartalék mértékét a hitelintézetnek minden esetben a minősítéshez kapcsolódó egyedi vizsgálat alapján kell meghatároznia. Az értékvesztés, illetve annak visszaírása, vagy a céltartalékképzés, felszabadítás, illetve felhasználás meghatározásánál alapvetően a várható megtérülést kell figyelembe venni. A várható megtérülés meghatározásánál tekintettel kell lenni a veszteség valószínűségére és nagyságára, a megtérülés valószínűségére, valamint az ügylet minősítési kategóriájára és a befolyó pénzbevételre vonatkozó számviteli előírásokra. Ha eszközök esetében a könyv szerinti érték a várható megtérülésnél magasabb, akkor értékvesztést kell elszámolni, ha alacsonyabb, akkor az értékvesztés visszaírásával kell az eszköz könyv szerinti értékét növelni.

(2) Az egyedileg minősített - a szabályzatban rögzített összeghatárt meghaladó - minősítési kötelezettség alá tartozó eszközöknél minősítési kategóriánként az egyedileg elszámolt értékvesztést úgy kell meghatározni, hogy az értékvesztés állománya, azaz a halmozott értékvesztés és a bruttó könyv szerinti érték vagy a halmozott értékvesztés

és a bekerülési érték hányadosa a (3) bekezdésben meghatározott sávokon belül legyen. A minősítési kötelezettség alá tartozó mérlegen kívüli tételek esetében az egyedileg meghatározott céltartalékképzést úgy kell meghatározni, hogy az egyedi hozzárendelés alapján képzett céltartalék állományának és a mérlegen kívüli tétel nyilvántartási értékének a hányadosa a (3) bekezdésben meghatározott sávokon belül legyen. Az így meghatározott hányados és a könyv szerinti értéknek a bruttó könyv szerinti értékhez vagy a nyilvántartási érték céltartalékkal csökkentett értékének a nyilvántartási értékhez viszonyított arányának az összege egy (száz százalék).

(3) A minősítési kategóriákhoz rendelt (2) bekezdésben meghatározott sávok:

a) külön figyelendő - legfeljebb tíz százalék,

b) átlag alatti - tíz százalék felett, de legfeljebb harminc százalék,

c) kétes - harminc százalék felett, de legfeljebb hetven százalék,

d) rossz - hetven százalék felett.

Az arányok meghatározásához a devizaeszközök és mérlegen kívüli tételek esetében a bruttó könyv szerinti értéket az értékeléskori - a devizaeszközök értékeléséhez használt - devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.

(4) Peresített követelések, illetve a peres ügyek miatti függő kötelezettségek esetében az értékvesztés elszámolását, az értékvesztés visszaírását vagy a céltartalékképzést, illetve felszabadítást a perösszeg és a pernyerési esélyek figyelembevételével kell meghatározni. A peresély meghatározásához használt szempontokat a szabályzatban rögzíteni kell. A mérlegen kívül nyilvántartott peres ügyekkel kapcsolatos nyilvántartásokat és a peres ügyekkel kapcsolatos értékvesztést, illetve visszaírást, valamint a kockázati céltartalékképzést és felszabadítást a belső ellenőrzésnek kiemelten kell kezelnie.

(5) Az értékvesztés visszaírásánál, illetve a céltartalék felszabadításánál a várható megtérülés változását írásban dokumentálni és a hiteldossziéhoz csatolni kell. A devizában denominált eszközök, illetve a forintban denominált, de devizaként viselkedő eszközök és mérlegen kívüli tételek esetében az értékvesztést és visszaírást, illetve áz egyedi minősítés szerinti céltartalékokat devizában is nyilván kell tartani. Az ilyen eszközöknél, illetve mérlegen kívüli tételeknél különös óvatossággal kell eljárni az értékelésnél, ha a várható megtérülés devizaneme és az eszköz, illetve mérlegen kívüli tétel devizaneme nem azonos.

(6) Eszközeladásnál vagy halasztott fizetéssel eladott eszközök esetében a vevő által érvényesíthető visszkereseti jog miatt a visszkereseti jog miatt fennálló függő kötelezettségre - legfeljebb az eladási ár mértékéig - céltartalékot kell képezni. A céltartalékképzésnél figyelembe kell venni, hogy a prudens értékelési szempontok megkövetelik, hogy a visszkereseti jog érvényesíthetőségének lejáratáig a nem-problémamentes minősítésű eladott eszközökből a hitelintézetnek jelentős eredménye ne keletkezhessen. Ha a visszkereseti jog érvényesítéséről a vevő lemond, de az eszközértékesítéshez bármilyen hitelintézeti kockázatvállalás tartozik (halasztott fizetés stb.), akkor a kockázatvállalást megtestesítő eszköz értékelésnél mérlegelni kell az eladott eszköz megtérülésének valószínűségét és a fennálló hitelintézeti kockázatvállalásból fakadó veszteség valószínűségét és nagyságát. Az eszköz értékelésénél az óvatosság elvének figyelembevételére hangsúlyozott figyelmet kell fordítani.

(7) Az értékvesztési és céltartalék-képzési szabályzatot a hitelintézeti könyvvizsgálóval egyeztetve kell elkészíteni.

Átmeneti és záró rendelkezések

17. §

(1) Ez a rendelet 2001. április 1-jén lép hatályba azzal, hogy a hitelintézeteknek a 4. § szerinti belső szabályzatokat - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az ezt követő hatvan napon belül kell e rendeletnek megfelelően átdolgozniuk, a rendelet egyéb előírásait pedig először a 2001. június 30-i minősítés során kell alkalmazniuk.

(2) A fedezetértékelési szabályzatot a hitelintézeteknek 2001. szeptember 30-ig kell e rendeletnek megfelelően átdolgozniuk.

(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól szóló 27/1998. (X. 21.) PM rendelet,

b) a helyszínen kívüli ellenőrzéshez az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet részére szolgáltatandó adatok köréről és az adatszolgáltatás módjáról szóló 35/1999. (XII. 26.) PM rendelet.

Varga Mihály s. k.,

pénzügyminiszter