53/2002. (XII. 29.) GKM rendelet

a gázfogyasztásmérők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. §

(1) E rendelet hatálya a gázfogyasztásmérők gyártására és forgalmazására terjed ki.

(2) E rendelet hatálya nem terjed ki a nem közüzemi szolgáltatási szerződés keretében átadott-átvett gáz mérésére szolgáló gázfogyasztásmérők gyártására és forgalmazására.

(3) Az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény, a végrehajtásáról intézkedő 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet, valamint a mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet (a továbbiakban: mérésügyi jogszabályok) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

2. §

a) Gázfogyasztásmérő: a térfogatos gázmérő (membrános, azaz változó falú és forgódugattyús mérő), valamint a nem térfogatos gázmérő (turbinás mérő);

b) nyomásesés: a gázfogyasztásmérő nyomásesése a gáz áramlása közben a mérő bemeneténél és a kimeneténél mért nyomás közötti különbség;

c) referencia nyomás: a gázfogyasztásmérő pr referencia nyomása az a nyomás, amelyre a megjelölt gáztérfogat vonatkozik. A referencia nyomás megméréséhez szükséges nyomásmegcsapolást a rendelet mellékletének III. fejezete határozza meg;

d) tengelykimenet állandója: a tengelykimenet állandója a tengelykimenet egy teljes körbefordulásához tartozó térfogat; ez az érték az ellenőrző egység teljes körbefordulásához tartozó térfogatnak, valamint a tengely és a hozzá tartozó számláló egység áttételének a szorzata;

e) terhelési tartomány: egy gázfogyasztásmérőnek a Qmax legnagyobb térfogatáram és a Qmin legkisebb térfogatáram által határolt mérési tartománya;

f) a térfogatos mérő V ciklustérfogata: a mérő egy működési ciklusához tartozó térfogat, azaz a mérő mozgó alkatrészeinek teljes elmozdulásához tartozó térfogat, amely után a kijelző és a közbenső áttételek kivételével az összes mozgó alkatrész először ér vissza az eredeti helyzetébe. A ciklustérfogat az ellenőrző egység teljes körbefordulásának megfelelő érték és a mérőeszköz számlálóegységének megfelelő áttételi arány összeszorzásával számítható ki;

g) üzemi nyomás: a gázfogyasztásmérő üzemi nyomása a mérő bemeneténél fellépő gáz nyomása és a légköri nyomás közötti különbség.

Típusvizsgálati eljárás

3. §

(1) A gázfogyasztásmérő belföldi forgalomba hozójának típusvizsgálati eljárást az újonnan gyártott gázfogyasztásmérő típusokra kell kezdeményeznie.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a mérő leírását, amely megadja annak műszaki jellemzését és működésének alapelvét,

b) a mérő távlati rajzát vagy fényképét,

c) az alkatrészek jegyzékét, az alkatrészek anyagának leírásával együtt,

d) az összeszerelési rajzot a jegyzékben megadott alkatrészek azonosításával,

e) a méretezett rajzot,

f) a hitelesítő jelek és plombák elhelyezkedését mutató tervrajzot,

g) a kijelző eszköz tervrajzát, a beállító szerkezettel együtt,

h) a mérésügyi szempontból lényeges alkotórészek méretezett rajzát,

i) a számlap és a feliratok elrendezésének tervrajzát,

j) az e rendelet melléklete I. fejezetének 2.1. pontjában hivatkozott kiegészítő eszközök tervrajzát,

k) az e rendelet melléklete I. fejezetének 2.2. pontjában hivatkozott hajtótengely jellemzőinek beállításait megadó táblázatot,

l) a bemutatott dokumentumok listáját,

m) a nyilatkozatot, ami igazolja, hogy az ennek a típusnak megfelelően előállított mérők megfelelnek a biztonsági követelményeknek, különösen azoknak, amelyek az adattáblákon feltüntetett legnagyobb üzemi nyomással kapcsolatosak.

4. §

(1) Abban az esetben, ha a típusvizsgálatra benyújtott dokumentáció megfelel a rendeletben meghatározott követelményeknek, a típusminta mellett a kérelmezőnek 2-6 db további mintapéldányt is a hitelesítő szervezet rendelkezésére kell bocsátania, amelyet a típusmintának megfelelően gyártottak.

(2) Ha a kérelem különböző méretű mérők jóváhagyására irányul, akkor a hitelesítő szervezet kívánságára a mintapéldányok mennyiségét ki kell terjeszteni több különböző méretre. Ha a vizsgálati eredmények alapján a hitelesítő szervezet ezt igényli, akkor további mintapéldányok rendelkezésre bocsátását kérheti.

(3) Megengedhető az eltérés, amennyiben ezeket a mintapéldányokat később a hitelesítő szervezet rendelkezésére bocsátják.

(4) A mintapéldányok a kérelmező tulajdonában maradnak és a típusjóváhagyás megadása után kerülnek vissza hozzá.

5. §

(1) A gázfogyasztásmérők típusvizsgálati eljárása a mérésügyi jogszabályokban előírtakon kívül kiterjed

a) a membrános gázfogyasztásmérő esetében az e rendelet melléklete II. fejezetének 7. pontjában,

b) a forgódugattyús és turbinás gázfogyasztásmérő esetében az e rendelet melléklete III. fejezetének 6. pontjában meghatározottak vizsgálatára is.

(2) A hitelesítő szervezet a típusjóváhagyásra vonatkozó döntést akkor hozza meg, ha az összes mintapéldányt megvizsgálta.

6. §

(1) A hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően igazolja, hogy a típusminta megfelel a gyártó által megadott specifikációnak, valamint az adott mérőeszköztípussal szemben támasztott mérésügyi követelményeknek, és hitelesítési engedélyt állít ki. Ellátja a gázfogyasztásmérőt a külön jogszabályban' meghatározott típus-jóváhagyási jellel.

(2) A hitelesítési engedély tartalmazza:

a) a típusjóváhagyást kérelmező és engedélyes nevét és címét,

b) a típust és/vagy a kereskedelmi megnevezést,

c) az alapvető műszaki és mérésügyi jellemzőket (ilyen a legkisebb térfogatáram, legnagyobb üzemi nyomás, az összekötő darabok névleges belső átmérője és - térfogatos gázmérők esetén - a ciklustérfogat névleges értéke),

d) a típus-jóváhagyásijelölést,

e) a típusjóváhagyás érvényességi idejét,

f) hajtótengellyel felszerelt mérők esetében:

fa) a tengely jellemzőit az e rendelet melléklete I. fejezetének 2.2.1. pontjában meghatározottaknak megfelelően (amennyiben csak egy tengely van),

fb) minden egyes tengely jellemzőit és az e rendelet melléklete I. fejezetének 2.2.2. pontjában meghatározott képletet (amennyiben kettő vagy több tengely van),

g) a típus-jóváhagyási jelöléseket, az első hitelesítési jelek és plombák elhelyezkedését tartalmazó tájékoztatást (ha lehetséges, akkor fotók vagy rajzok formájában),

h) a típusjóváhagyást kísérő dokumentumok felsorolását.

Első hitelesítés

7. §

(1) A hitelesítő szervezet az első hitelesítést az általa hitelesítésre feljogosított laboratóriumban végzi. A helyiség elrendezésének és a vizsgálati berendezéseknek olyannak kell lenni, amely alkalmas a vizsgálat biztonságos, megbízható feltételek között történő elvégzésére, és nem okoznak időveszteséget a hitelesítést végzőnek.

(2) Az első hitelesítésre bemutatott gázmérőknek üzemkész állapotban kell lenniük.

(3) A gázfogyasztásmérők első hitelesítése a mérésügyi jogszabályokban előírtakon kívül kiterjed

a) a membrános gázfogyasztásmérő esetében az e rendelet melléklete II. fejezetének 8. pontjában,

b) a forgódugattyús és turbinás gázfogyasztásmérő esetében az e rendelet melléklete III. fejezetének 7. pontjában meghatározottak vizsgálatára is.

8. §

A hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően tanúsítja, hogy a típusvizsgálati eljárás során ellenőrzött gázfogyasztásmérő megfelel a hitelesítési engedély szerinti típusmintának és a méréstechnikai követelményeknek. Ellátja a gázfogyasztásmérőt a külön jogszabályban2 meghatározott első hitelesítési jellel.

A gázfogyasztásmérőn elhelyezhető jelölések és feliratok

9. §

(1) Az e rendelet szerinti jelöléseket és feliratokat jól láthatóan, egyértelműen és maradandó módon a külön jogszabályban3 és az e rendelet melléklete I. fejezetének 3. és 7. pontjában meghatározottak szerint kell elhelyezni a gázfogyasztásmérőn.

(2) A gázfogyasztásmérőn nem helyezhető el a tanúsító jelölésekkel összetéveszthető egyéb jelölés.

Ellenőrzés

10. §

Az e rendelet szerinti előírások betartását a külön jogszabályban4 meghatározott hatóság jogosult ellenőrizni, és a jogszabályi felhatalmazás alapján a szükséges intézkedéseket megtenni.

Záró rendelkezések

11. §

(1) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a tagállamoknak a gázfogyasztásmérőkről rendelkező jogszabályai összehangolásáról szóló, a 74/33 l/EGK irányelvvel, a 78/365/EGK irányelvvel és a 82/623/EGK irányelvvel módosított, 71/318/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

Dr. Csillag István s. k.,

gazdasági és közlekedési miniszter

Melléklet az 53/2002. (XII. 29.) GKM rendelethez

A gázfogyasztásmérők műszaki előírásai, valamint a mérőkön elhelyezhető feliratok

I. Fejezet A gázfogyasztásmérőkre vonatkozó általános előírások

1. Felépítés

1.1. Alapanyagok

A mérőket kis belső feszültséggel rendelkező, szilárd, időtálló, olyan alapanyagokból kell előállítani, amelyek megfelelően ellenállóak a rozsdásodással és a rendszerint előforduló, különböző gázok káros hatásaival, vagy az ezekből származó bármely lerakódással szemben.

1.2. A gázmérők nyomásbiztossága

A mérőháznak (burkolatnak) a legnagyobb üzemi nyomás mellett is gázok által áthatolhatatlannak kell lenni.

1.3. Külső beavatkozás elleni védelem

A mérőket úgy kell készíteni, hogy minden olyan külső beavatkozás, ami a mérés pontosságát befolyásolhatja kizárt legyen a törvényes tanúsító jelek és a biztonsági plombák megrongálása nélkül.

l .4. A gázáramlás iránya

Azon mérők esetében, amelyeknek a kijelző eszköze csak az egyik irányban történő átfolyás esetén működik pozitív irányban, ezt az irányt nyíllal kell jelezni. Erre a nyílra nincs szükség, ha a gázáramlás irányát a konstrukció meghatározza.

1.5. Metrológiai tulajdonságok

A Qmax-szal egyenlő térfogatáram esetén a mérőnek alkalmasnak kell lennie a folyamatos működésre e melléklet II. és III. fejezetében megadott időtartamon keresztül, miközben a metrológiai teljesítőképessége azon fejezetekben meghatározott határok között marad.

2. Kiegészítő eszközök

2.1. A gázfogyasztásmérők felszerelhetek a következőkkel:

a) előrefizetéses eszközök;

b) beépített impulzusgenerátorok, amelyeknek a kimenete az impulzus értékére vonatkozó jelölést tartalmaz a következő formában:

'l imp. = .... m3 (vagy dm3)' vagy

'l m3 = ... imp.'.

Ezeket a kiegészítő eszközöket a mérő szerves részének kell tekinteni; és az első hitelesítéskor ezeknek a gázfogyasztásmérőn kell lenniük. Nincs külön követelmény a mérők méréstechnikai tulajdonságaira gyakorolt hatásuk tekintetében.

2.2. A gázmérőket fel lehet szerelni kimeneti hajtótengelyekkel, amelyeknek értelemszerűen tartalmazniuk kell a leválasztható kiegészítő eszközök működtetésére szolgáló hajtótengelyeket vagy egyéb alkatrészeket. A gázmérők által előállított megkövetelt forgatónyomaték, amelyre a felszerelt kiegészítő eszközök meghajtásához van szükség, nem változtathatja meg a mérőn leolvasott értékeket a II. fejezet 5.2.1. és a III. fejezet 5.2.1. pontjaiban megadottaknál nagyobb mértékben.

2.2.1. Ha csak egy hajtótengely van, akkor azt az '1 tr = ... m3 (vagy dm3)' formában megadott állandóval, az 'Mmax = ... N.mm' formában megadott legnagyobb megengedhető forgatónyomatékkal és a forgás irányának a feltüntetésével kell jellemezni.

2.2.2. Ha több hajtótengely van, akkor mindegyiket jellemezni kell az alsó indexszel megkülönböztetett M jellel 'M1; M2; ... Mn' és az '1 tr = ... m3 (vagy dm3)' formában megadott állandóval és a forgás irányának a feltüntetésével.

A következő képletnek kell megjelennie a mérőn, lehetőleg a számlapon:

k1 M1 + k2 M2 + ... + kn Mn £ A N.mm,

ahol:

az "A" jel adja meg a legnagyobb megengedhető forgatónyomaték értékét, amelyet a hajtótengelyre a legnagyobb állandó mellett alkalmazni lehet, amennyiben a forgatónyomatékot csak erre a tengelyre fejtik ki; ezt a tengelyt M1 jellel kell megjelölni;

ki (i = 1; 2; ... n) a következő módon megállapított számbeli értéket adja meg:

Mi (i = 1; 2;... n) az Mi jellel jellemzett forgatónyomaték értékét adja meg az adott hajtótengelyen;

Ci (i = 1; 2; ... n) az Mi jellel jellemzett hajtótengelyen adja meg az állandó értékét.

2.2.3. A kimeneti tengelyek kinyúló végeit megfelelő védőburkolattal vagy a segédberendezés és a mérő között védett csatlakozással kell biztosítani.

2.2.4. A mérő és a közbenső áttétel közötti kapcsolat nem sérülhet, és nem változhat meg akkor sem, ha a 2.2.1. és a 2.2.2. pontokban megadott megengedhető forgatónyomaték háromszorosát alkalmazzák.

3. Feliratok

3.1. Minden mérőn vagy a számlapon vagy egy külön adatlapon vagy a kettőn elosztva fel kell tüntetni a következő feliratokat:

a) a típus-jóváhagyásijelölés;

b) a gyártó neve vagy azonosítási jele;

c) a mérő gyártási (azonosító) száma és gyártási éve;

d) a mérő méretjelölése: ennek a formája egy nagy nyomtatott G betű, amelyet egy a II. és III. fejezetben meghatározottak szerinti szám követ;

e) a Qmax ... m3/h formában kifejezett legnagyobb térfogatáram;

f) a Qmin ... m3/h (vagy dm3/h) formában kifejezett legkisebb térfogatáram;

g) a legnagyobb üzemi nyomás pmax... MPa (vagy kPa vagy Pa vagy bar vagy mbar) formában kifejezve;

h) térfogatos mérők esetében a ciklustérfogat névleges értéke, V ... m3 (vagy dm3) formában kifejezve;

i) ha értelmezhető, akkor a 2.1. és 2.2. pontokban megadott feliratok, amelyek elhelyezhetők egyéb adattáblákon vagy magán a mérőn.

A feliratoknak tisztán láthatónak és könnyen olvashatónak kell lenniük a mérő szokásos használata közben.

3.2. A hitelesítő szervezet határozza meg azokat az eseteket, amikor az adattáblán a gáz fajtáját is fel kell tüntetni.

3.3. A mérőn fel lehet tüntetni továbbá a kereskedelmi megnevezést, az egyedi sorozatszámot, a gázszolgáltató nevét, a közösségi szabványoknak való megfelelést tanúsító jelölést, és az esetleges javításokra utaló jelzést. Egyedi jóváhagyás nélkül minden más jelzés vagy felirat tiltott.

4. A számláló és az ellenőrző egység

4.1. Számláló

4.1.1. A számlálóknak - az utolsó elem kivétel - dob alakúaknak kell lenniük. A dobokat köbméterrel vagy a köbméter tízes többszöröseivel vagy törtrészeivel kell skálázni. A számlapon fel kell tüntetni a m3 jelét.

4.1.1.1. A köbméter törtrészeit jelölő doboknak - ha vannak ilyenek - világosan megkülönböztethetőeknek kell lenniük a többi dobtól, és jól látható tizedes jellel kell őket elválasztani.

4.1.1.2. Azokban az esetekben, amikor az utolsó dob a köbméter tízes többszöröseinek megfelelően van beszámozva, a számlapon fel kell tüntetni:

a) szükség szerint egy vagy több rögzített nullát, az utolsó dobnak megfelelően; vagy

b) a 'x 10, x 100, x 1000 stb.' jelzést olyan módon, hogy a leolvasás mindig köbméterben történjen.

4.1.2. A számláló egységnek elegendő számú dobbal kell rendelkeznie ahhoz, hogy az utolsóként működni kezdő dob egy egységének megfelelő felbontással jelezze azt a térfogatot, amely a legnagyobb térfogatáramon történő 1000 órás működés alatt áthalad.

4.2. Ellenőrző egység

4.2.1. A mérőket olyan módon kell megtervezni, hogy az ellenőrzést a megkívánt pontossággal lehessen elvégezni. Ebből a célból a terv szerint magukba kell foglalniuk egy beépített ellenőrző egységet, vagy lehetőséget egy hordozható ellenőrző egység csatlakoztatására.

4.2.2. A beépített ellenőrző egység lehet a számláló utolsó eleme a két következő formában kivitelezve:

a) egy beosztásos skálát tartalmazó, folyamatosan forgó dob;

b) egy beosztásos skálát tartalmazó rögzített számlap mellett elhaladó mutató, vagy egy beosztásos skálát tartalmazó tárcsa, amely rögzített vonatkoztatási jel mellett halad el.

4.2.3. Ezeknek az ellenőrző egységeknek a beosztásos skáláján az osztások egységét világos módon és félreérthetetlenül m3-ben vagy a m3 tízes törtrészeiben kell feltüntetni; a skála kezdetét a nulla jellel kell megjelölni.

4.2.3.1. A skála osztásai közötti távolságnak a skála teljes tartományán belül állandónak kell lennie, és nem lehet kisebb l milliméternél.

4.2.3.2. A skála osztásainak értékét 1x 10n, 2x 10n vagy 5x 10n m3 formában kell megadni, ahol n pozitív vagy negatív egész szám, vagy nulla.

4.2.3.3. Az osztások vonalainak vékonynak és egyformának kell lenniük. Azokban az esetekben, amikor az osztás 1x 10n vagy 2x 10n formában van megadva, minden, az 5 többszörösének megfelelő vonalat, illetve abban az esetben, amikor az osztás 5x 10n m3 formában van megadva, minden, a 2 többszörösének megfelelő vonalat nagyobb hosszúsággal kell megkülönböztetni.

4.2.4. A mutatónak vagy a vonatkoztatási jelnek megfelelően vékonynak kell lennie a pontos és könnyű leolvasás érdekében.

Az ellenőrző egységnek lehet eltávolítható vonatkoztatási jele, és annak olyan méretűnek kell lennie, ami lehetővé teszi az opto-elekronikus leolvasást. A vonatkoztatási jel nem takarhatja el a fokbeosztást, de - ha szükséges - helyettesítheti a O jelet. Nem befolyásolhatja a leolvasás pontosságát.

4.3. A dobok és számlapok átmérője

A dobok átmérőjének legalább 16 milliméternek kell lennie.

A 4.2.2. b) pontban meghatározott beosztásos skála átmérőjének legalább 32 milliméternek kell lennie.

4.4. A számláló leolvasása

A számlálót úgy kell megtervezni, hogy a számjegyek egyszerű melléhelyezése által leolvasható legyen.

4.5. A számjegyek előrehaladása

A kijelző bármely részének egy számjeggyel előbbre kell lépnie, mihelyt a közvetlenül szomszédos, eggyel alacsonyabb helyi értéken a számjegy a tartomány utolsó tizedét megteszi.

4.6. A számláló eltávolítása

A mérőket úgy kell megtervezni, hogy a számlálót a vizsgálat alatt könnyen el lehessen távolítani.

5. A legnagyobb megengedett hiba

5.1. A mérési hiba relatív érték formájában van kifejezve, a kijelzett térfogat és a mérőn ténylegesen áthaladt térfogatok különbségének az utóbbi térfogatra vonatkoztatott százalékos arányaként.

5.2. A legnagyobb megengedett hibák az 1,2 kg/m3 referencia sűrűségű levegő térfogatának a mérésére vonatkoznak. Általános atmoszférikus környezetben úgy lehet tekinteni, hogy a laboratórium környezeti levegője megfelel ennek a feltételnek.

5.3. A legnagyobb megengedett hibákat a II. és a III. fejezet sorolja fel; azok az áramlás előírt irányában érvényesek.

6. Nyomásesés

A nyomásesés megengedhető legnagyobb értékeit a II. és a III. fejezet tartalmazza.

7. A hitelesítő jelek és plombák elhelyezése

7.1. A jelek és plombák helyét úgy kell megválasztani, hogy a leplombált rész esetleges kiszerelése a felvitt jel vagy plomba megsérülését vonja maga után.

7.2. Ha a 3.1. pontban megnevezett feliratokat egy különálló, nem tartósan rögzített adattáblán helyezték el,

akkor az egyik hitelesítő jelet úgy kell rögzíteni, hogy az adattábla eltávolításakor a jel vagy a plomba megsérüljön.

7.3. A hitelesítő jelek és plombák helyeiről gondoskodni kell

a) minden olyan adattáblán, amelyek nincsenek tartósan rögzítve, és e mellékletben előírt adatok valamelyikét tartalmazzák;

b) a mérőház minden olyan részén, amelyet egyéb módon nem lehet biztosítani a beavatkozások ellen, ami által lehetséges

ba) a mérő számlálóművének adatait befolyásolni vagy megváltoztatni,

bb) a mérőmű és a számlálómű közötti átvitelt módosítani vagy megszakítani,

bc) a mérő méréstechnikai szempontból fontos részeit eltávolítani, vagy az előírt helyzetből elmozdítani;

c) a leszerelhető kiegészítő berendezések, illetve védőburkolatok csatlakozási helyein, a 2.2.3. pont alapján.

8. Első hitelesítés

Az első hitelesítés nem garantálja a 2.1. és a 2.2. pontok alapján csatlakoztatható kiegészítő berendezések szabályszerű működését vagy pontos adatközlését. A 7.3. c) pont szerinti csatlakozások kivételével ezeken a kiegészítő berendezéseken nem kell az első hitelesítő jelet vagy plombát feltüntetni.

9. Hitelesítő jelek és plombák

9.1. Érvényesség

Azokat a mérőket, amelyek a hitelesítés során megfeleltek, el kell látni

a) hitelesítő jellel,

b) plombával a 7.3. pontban előírt helyeken.

9.2. Elhelyezés

A hitelesítő jelek és plombák elhelyezése egy gázfogyasztásmérőn kizárólag azt igazolja, hogy a mérő megfelel e rendelet előírásainak.

II. Fejezet

A membrános gázfogyasztásmérőkre vonatkozó előírások

1. Alkalmazási terület

Ez a fejezet az I. fejezet előírásaival együtt azokra a gázfogyasztásmérőkre vonatkozik, amelyekben az áthaladó gáz mérése membrános mérőkamrákkal történik.

2. Terhelési-tartomány és megjelölés

2.1. A következő táblázat megadja a legnagyobb térfogatáram jóváhagyott értékeit, az ezekhez tartozó legkisebb térfogatáram felső határát és a ciklustérfogat legkisebb értékeit, a mérő (G) megjelölésének megfelelően:

2.2. Ha egy mérőtípus esetén a Qmin értéke kisebb, mint az e fejezet 2.1. pontja táblázatában megadott szám, akkor a Qmin számszerű értékét az e táblázat 3. oszlopában szereplő számmal vagy annak tízes törtrészével kell kifejezni.

2.3. Ha egy mérő az e fejezet 2.1. pontja táblázatában megadott számnál kisebb ciklustérfogattal rendelkezik, azt azzal a feltétellel lehet jóváhagyni, ha e vonatkozásban teljesíti az e fejezet 7.4.3. pontjában megadott tartóssági vizsgálat követelményeit.

3. A felépítés részletei

3.1. A V ciklustérfogat számított értéke, és a mérőn erre a térfogatra meghatározott érték egy mérő esetében sem haladhatja meg az utóbbi 5%-át.

3.2.A G 1,6, a G 6 és a közöttük lévő mérők felszerelhetek olyan eszközzel, ami megakadályozza a számláló működését, ha a gáz nem az előírt irányban áramlik.

4. Ellenőrző egység

4.1. A G 1,6, a G 6 és a közöttük lévő mérők számára az ellenőrző egységet az I. fejezet 4.2.2. pontjában megadottak szerint készítik. A G 10, a G 650 és a közöttük lévő mérők számára az ellenőrző egység:

a) vagy az I. fejezet 4.2.2. pontjában megadottak szerint készül;

b) vagy leszerelhető.

4.2. Ha az ellenőrző egység az I. fejezet 4.2.2. pontjában megadottak szerint készül, akkor az egység skálaosztásainak távolsága és értéke ki kell elégítse az adott típusra vonatkozó, a következő táblázat szerinti követelményeket:

4.3. Azon mérők esetében, amelyekhez az ellenőrző egység az I. fejezet 4.2.2. pontjában megadottak szerint készült, a 0,1 Qmax nagyságrendű térfogatáram mellett végzett, legalább harminc, egymást követő mérés eredményének átlagos szórását, és a mérések során alkalmazott levegő legkisebb mennyiségét a következő táblázat tartalmazza:

A megmérendő levegő térfogata helyettesíthető azzal a térfogattal, ami közelítőleg megfelel az ellenőrző egység körbefordulásait megadó egész számnak.

5. Legnagyobb megengedett hibák

5.1. Általános előírások

5.1.1. A legnagyobb megengedett pozitív vagy negatív hibákat a következő táblázat tartalmazza:

5.1.2. Az első hitelesítés során olyan Q térfogatáramok esetén, amik a 2 Qmin és a Qmax tartományban vannak, ha a hibák azonos előjelűek, akkor egyik sem haladhatja meg az 1%-ot.

5.2. Különleges előírások

A kimeneti tengelyek megterhelése során az I. fejezet

2.2.1. vagy az I. fejezet 2.2.2. pontjaiban megnevezett megengedett forgatónyomatékkal fellépő változások a mérőn Qmin-nél legfeljebb 1,5%-ot érhetnek el, a II. fejezet

6.3.2. pontjában írtakat szintén be kell tartani.

6. Nyomásesés

6.1. Teljes nyomásesés

A teljes nyomásesés átlaga 1,2 kg/m3 sűrűségű levegő Qmax térfogatárama mellett, nem haladhatja meg a következő értékeket:

6.2. Mechanikus nyomásesés

A mechanikus nyomásesés, azaz az 1,2 kg/m3 sűrűségű levegő Qmin és 2 Qmin közötti térfogatáram mellett fellépő nyomásesés átlaga nem haladhatja meg a következő értékeket:

Az értékek a mechanikus nyomásesés maximumára vonatkoznak.

6.3. Különleges előírás

6.3.1. Azon mérők esetében, amelyeknél az üzemi nyomás meghaladja a 0,1 MPa-t (1 bar) a II. fejezet 6.2. pontjának az előírásait kell alkalmazni a mechanikus nyomásesés tekintetében, de ezeknek a mérőknek a teljes nyomásesését - amelyre a II. fejezet 6.1. pontja hivatkozik - nem kell figyelembe venni.

6.3.2. Kiegészítő eszközök felszerelése nem okozhatja a mérők mechanikus nyomásesésének 20 Pa-nál (0,2 mbar) nagyobb növekedését.

7. A vizsgálat

7.1. A típusmintának és a mintapéldányoknak meg kell felelniük az I. fejezet, és e fejezet 2., 3., 4., 5. és 6. pontjai követelményeinek.

7.2. Az egyes mérők esetében a mérési tartomány egészében a legnagyobb és a legkisebb hibák közötti különbség a Q térfogatáram függvényében nem haladhatja meg a 3%-ot.

7.3. A típusmintát és a mintapéldányokat tartóssági vizsgálatnak kell alávetni a következők szerint:

7.3.1. A G 1,6-tól G 10-ig bezárólag: a mérő legnagyobb terhelése mellett, levegővel: azoknál a mérőknél azonban, amelyeknél az adattábla meghatározza a mérendő gáz fajtáját, a vizsgálatot teljes egészében vagy részben el lehet végezni ezzel a gázzal.

7.3.2. A G 16-tól G 650-ig bezárólag: amennyire ez lehetséges, a mérő legnagyobb terhelése mellett, levegővel vagy gázzal.

7.4. A tartóssági vizsgálat időtartama azoknál a mérőknél, amelyek esetében a ciklustérfogat egyenlő az e fejezet

2.1. pontja táblázatában meghatározott értékkel, vagy nagyobb annál:

7.4.1. A G 1,6-tól G 10-ig bezárólag: 1000 óra. A vizsgálatot meg lehet szakítani, de hatvan napon belül be kell fejezni.

7.4.2. A G 16-tól G 650-ig bezárólag: olyan módon, hogy a művelet során megmért levegő vagy gáz mennyisége megfeleljen a mérő legnagyobb terhelése mellett 1000 óra alatt átáramló mennyiségnek. A vizsgálatot hat hónapon belül be kell fejezni.

7.5. Azoknál a mérőknél, amelyek esetében a ciklustérfogat kisebb az e fejezet 2.1. pontja táblázatában meghatározott értéknél, a tartóssági vizsgálat időtartama 2000 óra, és azt az e fejezet 7.1. pontjában meghatározottnál több mérőn kell végrehajtani, a mérő leírásának megfelelően és az általános jellemzői alapján.

7.6. A tartóssági vizsgálat után a mérőknek (ha a vizsgálatot a minimálisan megkövetelt három mérőn végezték el, akkor legfeljebb egy kivételével) meg kell felelniük a következő követelményeknek:

a) az egyes mérők teljes mérési tartományában a legnagyobb és a legkisebb hiba különbsége a Q térfogatáram függvényében nem haladhatja meg a 4%-ot;

b) a hibaértékek egyetlen pontban sem lehetnek nagyobbak 1,5%-kal, mint a kezdeti legnagyobb hiba, és kisebbek 1,5%-kal, mint a kezdeti legkisebb hiba; Qm térfogatáramnál ez a hiba csak negatív értelmű változásokra vonatkozik,

c) a mechanikus nyomásesés nem növekedhet jobban, mint 20 Pa (0,2 mbar).

7.7. Az egy vagy több hajtótengellyel rendelkező mérők esetében minden G méretben legalább három mérőt kell vizsgálni levegővel, 1,2 kg/m3 sűrűség mellett (Id. I. fejezet

5.2. pont) az I. fejezet 2.2.4., a II. fejezet 5.2.1. és a II. fejezet 6.3.2. pontjaiban meghatározott követelmények teljesülése tekintetében.

Több hajtótengellyel rendelkező mérők esetében az ellenőrzést a legkedvezőtlenebb eredményt adó tengellyel kell elvégezni.

Azonos G méretű mérők esetében az ellenőrzés során kapott legkisebb forgatónyomaték értéket kell alkalmazni, mint a legnagyobb megengedhető forgatónyomatékot.

Ha a típus különböző G méretű mérőket foglal magába, akkor a forgatónyomaték vizsgálatot csak a legkisebb G méretű mérőkön kell elvégezni, feltéve, hogy a nagyobb mérőkre is ugyanazt a forgatónyomatékot határozzák meg, és az utóbbi hajtótengelyének állandója azonos vagy nagyobb.

7.8. Jóváhagyott típusminta módosítása

Ha a jóváhagyási kérelem egy, már korábban jóváhagyott típusminta módosítását tartalmazza, az előző típusmintát jóváhagyó hitelesítő szervezet a módosítások természete alapján dönt arról, hogy az e fejezet 7.4.2., 7.4.4. és 7.4.5. pontjainak az előírásai alkalmazhatóak-e, és ha igen, akkor milyen mértékben.

8. Első hitelesítés

8.1. Pontossági vizsgálatok

A mérőről akkor lehet feltételezni, hogy teljesíti a legnagyobb megengedett hiba tekintetében támasztott követelményeket, ha ezek a követelmények a következő térfogatáramoknál teljesülnek:

a) a Qmin térfogatáramnál;

b) a Qmax 1/5-ének megfelelő térfogatáramnál;

c) a Qmax térfogatáramnál.

Ha a vizsgálatot eltérő körülmények között végezték, az adatoknak a megbízhatóság tekintetében legalább egyenértékűeknek kell lenniük a fent említett módszer alapján szerzettekkel.

III. Fejezet

A forgódugattyús és a turbinás gázmérőkre vonatkozó előírások

1. Alkalmazási terület

Ez a fejezet az I. fejezet előírásaival együtt a következő a gázmérőkre vonatkozik:

1.1. Forgódugattyús gázmérők - amelyekben az áthaladó gáz mérése forgó falú mérőkamrák által történik.

1.2. Turbinás gázmérők - amelyekben a gáz tengelyirányú áramlása egy turbinalapátot hajt meg és a kerék körbefordulásainak száma határozza meg az áthaladt gáz térfogatát.

2. Terheléstartomány

2.1. A gázfogyasztásmérőknek (G) jelölésüknek megfelelően a következő táblázatban megadott tartományok egyikével kell rendelkezniük:

és az utolsó öt sor tízes többszörösei.

3. A felépítés részletei

3.1. Forgódugattyús mérő

3.1.1. A mérőknek a nyomásesés mérése céljából rendelkezniük kell a bemeneti és a kimeneti csatlakozásoknál a statikus nyomás mérését lehetővé tevő megcsapolásokkal; a bemeneti csatlakozásnál mért nyomás számít referencia nyomásnak.

3.1.2. A mérő tartalmazhat eszközt a dugattyú kézi elfordítására, azzal a feltétellel, hogy azt nem lehet a helyes működést befolyásoló módon alkalmazni.

3.1.3. A G 160 méretű és az ennél nagyobb mérőkben lévő forgódugattyúk tengelyeinek csapágyazását lehet úgy készíteni, hogy ahhoz a plomba feltörése nélkül hozzá lehessen férni.

3.2. Turbinás mérő

3.2.1. A mérők tartalmazhatnak nyomásmegcsapolásokat, hogy a lapátkerék fölött a közvetlen közelben lévő nyomást, mint referencia nyomást - ha szükséges, akkor közvetett módon - meg lehessen határozni.

3.2.1.1. Ha a forgórész fölött a gáz áramlásának visszafojtására szolgáló eszköz van, akkor a mérő az e fejezet 3.2.1. pontjában megkövetelt nyomásmegcsapolás mellett, közvetlenül a fojtószelep előtt tartalmazhat egy másik nyomásmegcsapolást is a fojtószelepen fellépő nyomásesés meghatározása érdekében.

3.3. A nyomásmegcsapolás

3.3.1. A nyomásmegcsapolási furatok átlagos átmérője 3 mm legyen. Amennyiben a nyomásmegcsapolások résformájúak, akkor az áramlás irányában legalább 2 mm szélesnek kell lenniük, a legkisebb keresztmetszetük pedig 10 mm2 legyen.

3.3.2. A nyomásmegcsapolásoknak záró-szerkezettel kell rendelkezniük.

3.3.3. A referencia nyomás nyomásmegcsapolását látható és tartós formában el kell látni "pr", az egyéb nyomásmegcsapolásokat pedig "p" jelöléssel.

4. Ellenőrző egység

4.1. Az I. fejezet 4.2.2. a) és b) pontjai előírásainak megfelelően az ellenőrző egység skála osztásértéke nem haladhatja meg a következőket:

4.2. A skálán megadott számok közötti tartomány nem lehet nagyobb, mint:

5. Legnagyobb megengedett hibák

5.1. Általános előírások

5.1.1. A pozitív és negatív legnagyobb megengedett hibákat az alábbi táblázat tartalmazza:

5.1.2. Ha a hibák azonos előjelűek, akkor nem megengedett, hogy ezek mindegyike meghaladja a legnagyobb megengedett hiba felét.

5.2. Különleges előírások

5.2.1. Ha a mérő hajtótengelyeire a mérőn feltüntetett, az I. fejezet 2.2.1. és az I. fejezet 2.2.2. pontjai szerint megadott legnagyobb forgatónyomatékot alkalmazzák, akkor a mérő kijelzése nem ingadozhat jobban Qmin esetén a következő táblázatban megadottnál:

6. A vizsgálat

6.1. A vizsgálat elsősorban az egyes mérők hibáinak megállapítását célozza 1,2 kg/m3 sűrűségű levegővel végezve. Minden vizsgálati eredményt önállóan kell értékelni.

6.1.1. Minden egyes mérő hibagörbéjének a térfogatáram teljes tartományán belül az első hitelesítés során a legnagyobb megengedett hibák által meghatározott sávon belül kell maradnia.

6.1.2. Minden egyes mérő esetében a hibák legnagyobb és legkisebb értéke közötti különbség nem haladhatja meg az 1%-ot a 0,5 Qmax és Qmax tartományon belül.

6.2. A mérőket tartóssági vizsgálatnak kell alávetni levegővel vagy gázzal.

6.2.1. Amennyire lehetséges, a tartóssági vizsgálatot a mérő legnagyobb terhelése mellett kell végrehajtani, olyan módon, hogy a művelet során megmért levegő vagy gáz mennyisége megfeleljen a mérő legnagyobb terhelése mellett 1000 óráig tartó mérés mennyiségének. A vizsgálatot hat hónapon belül be kell fejezni.

6.2.2. A tartóssági vizsgálat után a mérőket ismét ellenőrizni kell 1,2 kg/m3 sűrűségű levegővel, ugyanazon készülékek segítségével, mint amelyeket e fejezet 6.2.1. pontjában hivatkozott vizsgálat során alkalmaznak.

Az alábbi feltételek mellett:

a) Az e fejezet 7.1. pontjában megadott térfogatáramok mellett az egyes mérőkre meghatározott hibák értékei

(nem több, mint egy kivételével) az e fejezet 6.2.1. pontjában hivatkozott vizsgálat során talált hibáktól nem különbözhetnek jobban, mint 1%.

b) A mérők hibagörbéjének legnagyobb és legkisebb értékei közötti különbsége (nem több mint egy mérő kivételével) a 0,5 Qmax és a Qmax térfogatáram tartományon belül nem haladhatja meg az 1,5%-ot.

6.3. Hajtótengellyel rendelkező mérők

6.3.1. Az egy vagy több hajtótengellyel rendelkező mérők esetében minden G méretben legalább három mérőt kell vizsgálni levegővel, 1,2 kg/m3 sűrűség mellett (Id. I. fejezet 5.2. pontja) az I. fejezet 2.2.4. és a III. fejezet 5.2.1. pontjaiban meghatározott követelmények teljesülése érdekében.

Több hajtótengellyel rendelkező mérők esetében az ellenőrzést a legkedvezőtlenebb eredményt adó tengellyel kell elvégezni.

Azonos G méretű mérők esetében az ellenőrzés során kapott legkisebb forgatónyomaték értéket kell alkalmazni, mint a megengedhető legnagyobb forgatónyomaték.

Ha a típus különböző G méretű mérőből áll, akkor a forgatónyomaték vizsgálatot csak a legkisebb G méretű mérőkön kell elvégezni, feltéve, hogy a nagyobb mérőkre is ugyanazt a forgatónyomatékot határozzák meg, és az utóbbi hajtótengelyének állandója azonos vagy nagyobb.

6.3.2. Azoknak a mérőknek az esetében, amelyek több Qmin értékkel rendelkeznek, a III. fejezet 6.2.3.1. pontjában megadott ellenőrzést csak a legkisebb Qmin érték esetére kell elvégezni. A többi térfogatáram esetén érvényes megengedhető forgatónyomatékot ebből az eredményből lehet kiszámítani.

Az átszámítás a többi Qmin értékre a következő szabályok szerint történik:

a) állandó térfogatáramnál a hiba változása arányos a forgatónyomatékkal;

b) ha a forgatónyomaték állandó, akkor a forgódugattyús mérők esetében a hiba fordítottan arányos a térfogatárammal, a lapátkerekes mérők esetében pedig a hiba fordítottan arányos a térfogatáram négyzetével.

7. Első hitelesítés

7.1. Pontossági vizsgálatok

Egy mérő akkor felel meg a hibahatárokra vonatkozó követelményeknek, ha a követelményeket az alábbi térfogatáramoknál teljesíti:

Qmin' 0,10 Qmax', ha ez az érték magasabb, mint Qmin' 0,25 Qmax' 0,40 Qmax' 0,70 Qmax és Qmax.

Ha a vizsgálatot más feltételek mellett végzik, akkor annak a fent megnevezett mérésekkel egyenértékű eredményt kell hoznia.

7.2. Az e fejezet 7.1. pontjában meghatározott értékek + 5%-kal módosulhatnak.

1 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 1. pontja.

2 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 2. pontja.

3 A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény végrehajtásáról intézkedő 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet 3. számú melléklete.

4 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja.