234/2003. (XII. 16.) Korm. rendelet

az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-a alapján a következőket rendeli el:

1. §

(1) Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) E rendelet alkalmazásában: ]

"a) utazásszervező az, aki saját szervezésű vagy egyedi megrendelés szerint összeállított utazást belföldről belföldre, belföldről külföldre, illetőleg külföldről belföldre közvetlenül vagy közvetítő útján értékesít, valamint aki külföldi utazásszervező Magyarországra történő utazásait belföldön szervezi, illetőleg külföldi utazásszervező vagy egyéni utas részére Magyarországra történő utazásokat értékesít, külföldről külföldre történő utazást szervez, továbbá aki külföldi szálláshelyet belföldön értékesít,"

(2) Az R. 1. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) E rendelet alkalmazásában:]

"f) utazási csomag az a szolgáltatás, amely a személyszállítás, szállás és egyéb turisztikai szolgáltatások közül legalább kettőnek az előre meghatározott együttese, feltéve hogy a kínált ár valamennyi szolgáltatás teljes ellenértékét együttesen tartalmazza és a szolgáltatás 24 óránál hosszabb időszakot érint, vagy éjszakai szállást is tartalmaz,"

(3) Az R. 1. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Az utazási csomagra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha az utazási csomag egyes szolgáltatásainak (elemeinek) számlázása külön-külön történik."

(4) Az R. 1. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A rendeletben foglaltakat kell alkalmazni abban az esetben is, ha valamely szervezet a (2) bekezdés a) -d),f) és h) pontjában meghatározottaknak megfelelő tevékenységet is végez."

2. §[1]

3. §

(1) Az R. 8. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Vagyoni biztosíték lehet:

a) bankgarancia,

b) biztosítóval (biztosítókkal) kötött biztosítási szerződés, amely utaslétszámra (közvetlenül az utas javára) is megköthető,

c) az utazási vállalkozó által hitelintézetnél lekötött, a 10. § (1) bekezdésében meghatározott célokra elkülönített és zárolt pénzösszeg (a továbbiakban: pénzbeni letét).

Az egyes vagyoni biztosítékformák külön-külön, illetőleg együttesen is alkalmazhatók. A biztosítékformák együttes alkalmazása esetén a vagyoni biztosíték szolgáltatására kötött szerződésekben rendelkezni kell a fizetési kötelezettség feltételeiről.

(2) A vagyoni biztosíték mértéke a bankgarancia, a biztosítási szerződés megkötésének, illetőleg a pénzbeni letét elhelyezésének hónapját követő időszakra a belföldről külföldre történő kiutaztatásból, a külföldi szálláshely belföldi értékesítéséből, valamint a külföldi utazásszervező által szervezett utazásnak bizományosként való értékesítéséből származó - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint elszámolandó értékesítési nettó (a bruttó árbevétel áfával csökkentett összege) - tervezett árbevétel 12%-a, de legalább négymillió forint, a belföldről belföldre történő utazás szervezése esetében a tervezett árbevétel 3%-a. Ha az utazási vállalkozó a belföldről külföldre történő kiutaztatás szervezése során nem menetrend szerinti járatú repülőgépet (charter járatot) vesz igénybe, illetőleg a (8) bekezdés szerinti garantált szerződésből származó kötelezettségei a tervezett árbevétel 25%-át meghaladják, a vagyoni biztosíték mértéke a tervezett értékesítési nettó árbevétel 20%-a, de legalább húszmillió forint. Ha a tervezett árbevétel kevesebb, mint a tárgyévet megelőző évben - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint - elszámolt értékesítési nettó árbevétel, akkor a vagyoni biztosíték megállapításánál a tárgyévet megelőző évi árbevételt kell alapul venni. Ha az utazási vállalkozó belföldről belföldre és belföldről külföldre történő utaztatással egyaránt foglalkozik, vagy a belföldről belföldre történő utaztatás mellett külföldi szálláshelyet is értékesít belföldön, illetve a külföldi utazásszervező által szervezett utazást bizományosként értékesíti, a vagyoni biztosíték összegét külön-külön kell számításba venni."

(2) Az R. 8. §-ának (4) -(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A (2) bekezdésben meghatározott időszakot január 1-jétől december 31-éig kell számítani. Tárgyév alatt az a naptári év értendő, amelyre vonatkozóan az utazási vállalkozó a vagyoni biztosíték igazolására köteles. Az utazási vállalkozó köteles minden év május 31-éig a vagyoni biztosítékot hozzáigazítani a tárgyévet megelőző évben a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint elszámolt értékesítési nettó árbevétel alapján irányadó értékhez. Ennek megtörténtét és az árbevételt az utazási vállalkozó köteles a GKM EKH-nak megfelelően igazolni.

(5) Az utazási vállalkozó köteles minden év október 31-éig a GKM EKH-nak igazolni, hogy rendelkezik az előírt mértékű - a (2) bekezdés szerinti időszakra szóló -vagyoni biztosítékkal. Ha a tárgyév tényleges árbevétele várhatóan 10%-ot meghaladó mértékben több lesz, illetve több a vagyoni biztosíték alapját képező tervezett árbevételnél, az utazási vállalkozó köteles a következő naptári negyedév első hónapjának 15. napjáig a GKM EKH-nak igazolni, hogy a vagyoni biztosíték összegét megfelelően módosította. A vagyoni biztosítéknak ebben az esetben is a (2) bekezdés szerinti időszakra kell szólnia.

(6) A vagyoni biztosítékra kötött szerződésnek meg kell felelni e rendelet előírásainak. A szerződést legalább egy évi időtartamra kell megkötni. A szerződés hatályát az utazási vállalkozó köteles minden év október 31-éig (függetlenül a lejárat időpontjától) meghosszabbítani, és ennek megtörténtét a GKM EKH-nak igazolni. Ha a felek a szerződést nem hosszabbítják meg, az utazási vállalkozónak október 31-éig azt kell igazolnia a GKM EKH részére, hogy más hitelintézettel vagy biztosítóval kötött szerződést. A vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződés megkötését, valamint annak folyamatos hatályban tartását a biztosítási kötvény, illetőleg a hitelintézettel kötött szerződés tanúsítja."

4. §

(1) Az R. 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Vagyoni biztosítékként csak olyan szerződés vehető figyelembe, amely szerint a vagyoni biztosíték terhére a biztosító, illetve a hitelintézet pénzügyi fedezetet nyújt]

"a) az utazáskor szükséghelyzetbe került utasok érdekében teendő intézkedések (pl. hazaszállítás) és a kényszerű tartózkodás költségeinek fedezésére, valamint"

(2) Az R. 10. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) A vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződés akkor felel meg e rendelet rendelkezéseinek, ha]

"c) rendelkezik arról, hogy abban az esetben, ha az utazási vállalkozó nem gondoskodik az utasai el-, illetve hazautaztatásáról, vagy az előlegeket, illetve részvételi díjakat nem fizeti vissza, az ezekre vonatkozó szükséges intézkedéseket a vállalkozó helyett a biztosító, illetve a hitelintézet megteszi. A kárenyhítés módjáról a hitelintézet vagy a biztosító dönt."

(3) Az R. 10. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Az utas az utazási vállalkozó kötelezettségeinek elmulasztásából eredő igényeit közvetlenül a hitelintézettel, illetve a biztosítóval szemben érvényesítheti.

A bankgarancia, illetve a biztosítási szerződésből eredő kifogásokat a hitelintézet, illetve a biztosító az utassal szemben nem érvényesítheti. Az utasnak az utazási vállalkozóval szemben fennálló jogai átszállnak a hitelintézetre, illetve a biztosítóra."

5. §

(1) Az R. 11. §-a (1) bekezdésének g) és h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A GM EKH hivatalból, illetve az ellenőrzésre feljogosított szervezet kezdeményezésére határozatával törli a nyilvántartásból azt az utazási vállalkozót, aki]

"g) nem gondoskodik az utasok elutaztatásáról vagy hazahozataláról,

h) a tevékenységének felfüggesztésére okot adó körülményt a felfüggesztés ideje alatt nem szüntette meg, vagy vele szemben ismételten felmerült valamely felfüggesztésre okot adó körülmény,"

(2) Az R. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A GKM EKH a határozatával legfeljebb három hónapi időtartamra felfüggesztheti annak az utazási vállalkozónak a működését, aki az utasokat megtéveszti, nem tesz eleget az utasok tájékoztatására vonatkozó kötelességének, veszélyezteti az utasok el-, illetve hazautaztatását, a hatósági ellenőrzéskor hitelt érdemlően nem igazolja, hogy az utasok el-, illetve hazautaztatását biztosítani tudja, a közúti személyszállításra vonatkozó szabályokat nem tartja be, és ezáltal a meghirdetett program lebonyolítását veszélyezteti."

6. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az R. 2. §-a (5) bekezdése b) pontjának 4. alpontja, 8. §-ának (3) bekezdése, valamint az R. módosításáról szóló 265/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése, továbbá 5. § (1) bekezdése első mondatának gondolatjelbe foglalt szövegrésze és második mondata.

(2) A rendelet hatálybalépésekor már működő utazási vállalkozóknak 2004. május 31-éig kell igazolniuk a GKM EKH részére, hogy rendelkeznek az e rendeletben meghatározott feltételekkel is.

(3) Az R.-ben

a) a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala elnevezés helyébe Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala,

b) a GM EKH elnevezés helyébe GKM EKH lép.

A miniszterelnök helyett:

Kiss Péter s. k.,

a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter