63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet

a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 40. § d) pontjában, valamint a 10. § tekintetében a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 75. § a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § h) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § A közvetítői névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék) történő felvételhez szakmai képzésként a 2-5. §-okban foglalt követelményeknek megfelelő, közvetítői tárgyú, csoportos formában tartott képzés elvégzése (a továbbiakban: képzés) fogadható el.

2. § (1) A képzés során egy csoportban legfeljebb 25 tag vehet részt.

(2) A képzésnek tematikájában egymásra épülő elméleti és gyakorlati részből kell állnia.

3. § (1) A képzés legalább 60 órás (óránként 45 perces időtartamú) elméleti részének a következő ismereti és készségelemeket kell magában foglalnia:

a) konfliktuselméleti alapismeretek és készségek,

b) tárgyalási alapismeretek és készségek,

c) közvetítői technikai, módszertani ismeretek és készségek,

d) folyamatvezetési, dinamikai ismeretek és készségek,

e) kérdezéstechnikai ismeretek és készségek,

f) különféle konfliktus-szintekhez illeszkedő közvetítői technikai ismeretek és készségek,

g) problémás szereplők kezelésével kapcsolatos közvetítői technikai ismeretek és készségek,

h) pszichológiai ismeretek és készségek, valamint

i) a közvetítői tevékenységre vonatkozó jogszabályi ismeretek.

(2) Az elméleti képzési rész két, legalább 30 órás időtartamú modulra bontható.

(3)[1] Egy modul a képzés részét képező ismereti és készségelemek közül azoknak az együttese, amelyek a többi ismereti és készségelemhez képest önállóan kezelhetők, és a modul elsajátítását követően a bejelentő képes az abban foglalt ismereteket, készségeket egyénileg alkalmazni.

4. § (1) A képzés gyakorlati része során a gyakorlatszerzést - legalább egy befejezett, teljes közvetítői ügy vonatkozásában - a következő módozatok valamelyikével kell biztosítani:

a) szimulált esetgyakorlat,

b) mentorált esetgyakorlat,

c) esetmegbeszélő csoportban való részvétel,

d) esettanulmány készítése,

e) módszerspecifikus szupervízió.

(2) A szimulált esetgyakorlat célja egy megtörtént közvetítői ügy rekonstruálása, ennek során a közvetítő és a felek szerepének kiértékelése a képzés során szervezett csoport oktatójának és tagjainak részvételével.

(3) A mentorált esetgyakorlat során egy valós közvetítői eljárás tényleges lefolytatására kerül sor. A közvetítői eljárás lefolytatása, valamint a közvetítő és a felek szerepének kiértékelése folyamatos oktatói irányítás mellett valósul meg.

(4) A módszerspecifikus szupervízió oktató irányításával megvalósuló gyakorlatszerzési módozat, mely egy megtörtént közvetítői ügy elemzésére, az annak során történt hibák és legjobb módszerek feltárására szolgál, csoportos vagy konzultációs formában. A módszerspecifikus szupervízió során kizárólag az alkalmazott módszerek helyessége, és nem a közvetítés tartalma, eredménye alapján történik meg a közvetítői ügy vizsgálata.

5. § (1) A képzés szakmai irányításában és megtartásában olyan oktatónak is közre kell működnie, aki a képzés megindításakor legalább hároméves közvetítői oktatói gyakorlattal rendelkezik.

(2) Közvetítői oktatói gyakorlatnak a 3. § (1) bekezdés szerinti ismeretek, készségek, valamint a 4. § (1) bekezdés szerinti gyakorlatszerzési módozatok tárgyában oktatóként szerzett gyakorlat minősül.

(3) Az oktatók számának a képzésben szervezett csoport tagjainak számához kell igazodnia úgy, hogy a csoportban 15 főig legalább egy, 15 fő felett legalább két, az (1) bekezdés szerinti gyakorlattal rendelkező oktató részvételét kell biztosítani.

6. §[2]

7. § (1) A továbbképzési kötelezettség továbbképzési kreditpontok megszerzésével teljesíthető.

(2) A közvetítői névjegyzékben szereplő természetes személynek (a továbbiakban: közvetítő) egy továbbképzési időszak folyamán 50 továbbképzési kreditpontot kell elérnie a következő továbbképzési formák közül legalább kétféle továbbképzési forma elvégzésével:

a) a 3. §-ban meghatározottak szerinti valamely elméleti képzési modul,

b) a 4. §-ban meghatározottak szerinti gyakorlati képzés valamely gyakorlatszerzési módozata,

c) a képzést szervező intézmény oktatójával együtt közvetítői eljárás lefolytatása, vagy

d) közvetítői tárgyú szakmai konferencián való részvétel.

(3)[3] Közvetítői tárgyú szakmai konferenciaként olyan konferencia vehető figyelembe, amelyen legalább három előadás tárgya a polgári vagy közigazgatási jogi közvetítés. A továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez legfeljebb három szakmai konferencia vehető figyelembe.

(4) Egy továbbképzési forma elvégzéséért 10 továbbképzési kreditpont jár.

8. §[4]

8/A. §[5] (1) A szakmai képzésben való oktatókénti közreműködés a közvetítő továbbképzési időszaka alatt a 7. § (2) bekezdés a) és b) pontjainak megfelelő alkalmazásával 10-10 kreditpont megszerzésének minősül.

(2) A felsőfokú oktatási intézményben történő oktatás a közvetítő továbbképzési időszaka alatt a 7. § (2) bekezdés a) és b) pontjainak megfelelő alkalmazásával 10-10 kreditpont megszerzésének minősül. A közvetítés jogintézményével kapcsolatos tudományos fokozatszerzés a közvetítő továbbképzési időszaka alatt 50 kreditpont megszerzésének minősül.

9. § (1) E rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba.

(2) E rendelet 1-6. §-ait a hatálybalépése után indult névjegyzékbe való felvételi eljárások során kell alkalmazni.

(3)[6] E rendelet 8/A. §-át az egyes igazságügyi tárgyú miniszteri rendeleteknek az új Ptk. hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 21/2014. (III. 13.) KIM rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.

10. §[7]

11. § E rendelet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) 4. cikk (2) bekezdésének való megfelelést szolgálja.

Budapest, 2009. december 11.

Dr. Draskovics Tibor s. k.,

igazságügyi és rendészeti miniszter

1. melléklet a 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelethez[8]

2. melléklet a 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelethez[9]