2011. évi C. törvény

a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról[1]

PREAMBULUM

A magyarországi egyházak és vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezői, amelyek hitéleti tevékenységük mellett, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek-és ifjúságvédelmi, valamint kulturális, környezetvédelmi, sport- és más tevékenységükkel, valamint a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország és a nemzet életében. Magyarország elismeri és támogatja a külhoni magyar közösségek életében meghatározó szerepet játszó egyházak és vallási közösségek tevékenységét is.

Az Országgyűlés

- a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, a mások meggyőződését tiszteletben tartó és ennek biztosítékaként az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatainak szabályozása céljából;

- figyelemmel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság alapvető emberi jogával kapcsolatban megfogalmazott nemzetközi dokumentumokra, valamint arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikke szerint az Európai Unió tiszteletben tartja és nem változtatja meg az egyházak és vallási egyesületek vagy közösségek tagállamokban meglévő státuszát;

- az Alaptörvényben foglaltakkal összhangban, az állam és egyház különvált működésének alkotmányos követelményét figyelemben tartva, de az együttmunkálkodás kölcsönös előnyökön alapuló elveit megfelelően érvényesítve;

- folytatva a vallásszabadságot biztosító törvényekben, különösen a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényben testet öltő hagyományt;

- tekintettel az állam világnézeti semlegességére és a felekezetek közötti békés együttélésre való törekvésre;

- tiszteletben tartva az egyházakkal megkötött megállapodásokat;

- felismerve, hogy a közjó előmozdításának kulcsa az emberi személy méltóságának a tisztelete, amely lehetővé teszi nemcsak az emberek és a családok számára, hanem az egyházak részére is, hogy szabadon teljesítsék küldetésüket;

- külön is elismerve Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró egyházak kiemelkedő szerepét

az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény VII. cikk (3) bekezdése alapján, a következő törvényt alkotja:

I. FEJEZET

A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG JOGA

1. §[2]

2. §[3]

3. §[4]

4. §[5]

5. §[6]

II. FEJEZET

AZ EGYHÁZAK, VALLÁSFELEKEZETEK ÉS VALLÁSI KÖZÖSSÉGEK JOGÁLLÁSA

A vallási tevékenység

6. §[7]

Az egyház

7. §[8]

8. §[9]

9. §[10]

10. §[11]

Az egyházi jogi személy

11. §[12]

Az egyházi intézmény

12. §[13]

Az egyházi személy

13. §[14]

III. FEJEZET

AZ EGYHÁZ NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

14. §[15]

15. §[16]

16. §[17]

17. §[18]

18. §[19]

IV. FEJEZET

AZ EGYHÁZAK MŰKÖDÉSE

19. §[20]

20. §[21]

21. §[22]

22. §[23]

23. §[24]

24. §[25]

25. §[26]

V.FEJEZET

AZ EGYHÁZAK MEGSZŰNÉSE

26. §[27]

27. §[28]

28. §[29]

29. §[30]

30. §[31]

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. Felhatalmazó rendelkezések

31. § (1) A Kormány a jelen törvény hatályba lépéséig a közcélú tevékenységet végző egyházakkal megkötött megállapodások tiszteletben tartása mellett azokat áttekinti és szükség szerint új megállapodásokat kezdeményez.

(2) A Kormány az e törvény alapján egyháznak nem minősülő - közfeladatot ellátó - szervezetekkel a megállapodásokat legkésőbb 2011. december 31-ig megkötheti.

32. §[32]

33. §[33]

34. §[34]

2. Hatályba léptető rendelkezések

35. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) E törvény 1-30. §-a, 32-34. §-ai és 36-38. §-ai, valamint a melléklete 2012. január 1-jén lép hatályba.

3. Átmeneti rendelkezések

36. §[35]

4. Módosuló jogszabályok

37. §[36]

5. Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelés

38. §[37]

Dr. Schmitt Pál s. k.,

köztársasági elnök

Kövér László s. k.,

az Országgyűlés elnöke

Melléklet a 2011. évi C. törvényhez[38]