1960. évi III. törvény

a bányászatról

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Fejezet

A törvény célja és hatálya

1. § (1) Ez a törvény a szocializmus építése érdekében és a népgazdaság szükségleteinek kielégítése céljából az ország ásványi nyersanyagkészletének legbiztonságosabb és leggazdaságosabb kitermelését szabályozza.

(2) A törvény rendelkezéseit a Magyar Népköztársaság társadalmi és gazdasági rendjével összhangban kell értelmezni.

2. § (1) A törvény hatálya alá tartoznak a földkéregnek azok a szilárd, folyékony vagy gáznemű alkotórészei, amelyeknek bányászati művelettel történő kitermelése vagy hasznosítása a népgazdaság számára szükséges (a továbbiakban: ásványi nyersanyag).

(2) A vizekre, ha ez a törvény másképp nem rendelkezik, a vízügyi jogszabályok irányadók.

2. Fejezet

A bányászati jog

3. § A bányászat joga az államot illeti.

4. §[1] Szövetkezet (szövetkezeti vállalat) vagy társadalmi szerv számára a jegyző a bányahatóság (57-61. §) hozzájárulásával indokolt esetben engedélyt adhat arra, hogy saját szükségletére vagy helyi szükségletek kielégítése végett segédüzemi jelleggel, a bányahatóság szakfelügyelete alatt felszini bányászati tevékenységet folytasson. A Minisztertanács engedélyt adhat a helyi szükségleten túlmenő vagy a segédüzemi bányászatot meghaladó tevékenység folytatására.

5. § (1) A föld tulajdonosa (kezelője, használója) - ha jogszabály másként nem rendelkezik - jogosult személyes szükséglete vagy kisebb helyi szükséglet kielégítése végett a felszínen előforduló kavics, kő, homok és agyag kitermelésére, amennyiben az állam ezekre az ásványi nyersanyagokra bányászati jogát nem érvényesíti.

(2) Az (1) bekezdés alapján a kitermelés csak felszíni műveléssel, robbantás vagy gépi erő nélkül végezhető.

6. § E törvény kiterjed az ország területén működő külföldi vagy vegyes vállalatok bányászati tevékenységére is, ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik.

3. Fejezet

Bányavállalat, bányaüzem

7. § (1) Az állam bányászati jogát erre a célra alakított gazdálkodó szervek (vállalat, bányatröszt, a továbbiakban: bányavállalat) útján gyakorolja.

(2)[2] A bányavállalat működését az illetékes minisztérium (országos hatáskörű szerv), illetve önkormányzati vállalat esetén az illetékes települési önkormányzatnak irányítása és ellenőrzése alatt folytatja (a továbbiakban együttesen: felügyeleti szerv). A felügyeleti szervek irányító és ellenőrző jogkörét külön jogszabályok határozzák meg.

8. § (1) A bányavállalat bányászati tevékenysége felett a bányahatóság a törvényben megszabott hatáskörében szakfelügyeleti hatósági jogkört gyakorol.

(2) A bányahatóság szakfelügyeleti hatósági jogköre a bányavállalat melléktevékenységére (pl. ércdúsítás, ásványelőkészítés, osztályozás, szénnemesítés, brikettgyártás, gazolintermelés) is kiterjed.

9. § Az az állami gazdálkodó szerv, amelynek a bányászat nem fő tevékenysége, a feladatainak megvalósításához szükséges mértékben segédüzemi jelleggel folytathat - a bányavállalatokra megállapított szabályok szerint és a bányahatóság szakfelügyelete alatt - bányászati tevékenységet.

10. § A bányászati tevékenységet a bányavállalatok és egyéb bányászatra jogosult szervek üzemegységekben (bányaüzem) végzik.

11. § (1) A bányaüzemben felelős műszaki vezetőt és felelős műszaki vezetőhelyettest kell kijelölni. A megbízatáshoz a bányahatóság előzetes hozzájárulása szükséges. A bányahatóság a hozzájárulást alapos indokból visszavonhatja. A visszavonásnál a bányahatóság köteles a termelés folyamatosságát figyelembe venni és ezért a felügyeleti szervvel együttesen jár el.

(2) Bányaüzemet a bányahatóság hozzájárulásával kijelölt felelős műszaki vezető, illetve helyettes hiányában üzemben tartani tilos.

(3) Felelős műszaki vezetői vagy vezetőhelyettesi munkakört csak az tölthet be, akinek bányamérnöki képesítése és e minőségben szerzett 3 évi bányaüzemi gyakorlata vagy bányatechnikusi képesítése és e minőségben szerzett 6 évi bányaüzemi gyakorlata van. E feltételek alól a bányahatóság indokolt esetben felmentést adhat,

12. § (1) A felelős műszaki vezető felel e törvény és az ennek alapján kiadott műszaki és biztonsági rendelkezések végrehajtásáért, valamint megtartásuk ellenőrzéséért. A műszaki vezető felelőssége nem érinti más személyeknek beosztásuk, illetve munkakörük alapján fennálló felelősségét.

(2) A felelős műszaki vezető felelősségi körébe tartozó kérdésben a bányaüzem dolgozóinak a műszaki vezető felettesei csak vele egyetértésben adhatnak utasítást, kivéve, ha közvetlen életveszély vagy egyéb súlyos károsodás veszélye fenyeget.

MÁSODIK RÉSZ

FÖLDTANI KUTATÁS, BÁNYAMŰVELÉS

1. Fejezet

Földtani kutatás

13. § (1) Az állami szerveknek az ásványi nyersanyagkészletek lelőhelyének, minőségének és mennyiségének megállapítására, valamint nyilvántartására irányuló tevékenységét a központi földtani hatóság tervszerűen irányítja és ellenőrzi.

(2) Az állami szervek kutatási tevékenységét a központi földtani hatóság által egyeztetett és a Minisztertanács által jóváhagyott országos földtani kutatási terv állapítja meg.

14. § (1) A bányavállalatok kutatási tevékenységüket az országos földtani kutatási terv alapján készített és jóváhagyott kutatási terv alapján végzik. A jóváhagyás módját a Minisztertanács szabályozza.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik a termeléssel közvetlenül kapcsolatos kutatási munkákat.

(3) Egyéb vállalatok, szövetkezetek és társadalmi szervek vagy magánszemélyek kutatást csak a központi földtani hatóság engedélyével folytathatnak.

15. § (1) A kutatásokat úgy kell megtervezni és végrehajtani, hogy azok valamennyi fellelhető ásványi nyersanyag vizsgálatára, a tudományos és gyakorlati kérdések együttes megoldására terjedjenek ki és ezzel összességükben az ország földtani megismerését szolgálják.

(2) A kutatás biztonságos végrehajtása felett a bányahatóság szakfelügyeletet gyakorol.

(3) A Minisztertanács határozza meg azokat a területeket, amelyeken kutatást csak a bányahatóságnak az illetékes hatósággal egyetértésben adott engedélyében megszabott feltételek mellett szabad folytatni.

16. § Az állami szervek és szövetkezetek kötelesek a jogszerű kutatási tevékenységet előmozdítani.

17. § (1) Az az állami vagy társadalmi szerv, illetve szövetkezet (szövetkezeti vállalat), amely működési körébe nem tartozó ásványi nyersanyag eddig ismeretlen lelőhelyére bukkan, köteles azt haladéktalanul a központi földtani hatóságnak bejelenteni.

(2) Köteles jelentést tenni a központi földtani hatóságnak az a magánszemély is, aki ásványi nyersanyag lelőhelyére bukkan.

18. § A kutatást végző szerv a bányaművelésre vonatkozó rendelkezések szerint jogosult a felszíni ingatlanok és a vizek használatára (46-50. §), köteles azonban a károk és veszélyek elhárítására, illetve a bekövetkezett károk megtérítésére (42-45. §).

2. Fejezet

Bányaművelés - Bányatelek

19. § (1) Ásványi nyersanyagot kitermelni csak a föld felszínének és mélyének e célra elhatárolt részén szabad (bányatelek).

(2) Bányatelket kell megállapítani az ásványi nyersanyagnak közvetlenül a felszínen vagy a takaróréteg teljes eltávolításával történő kitermelésére is (külfejtés).

(3) A törvény 5. §-a alapján folytatott termelési tevékenységhez bányatelek megállapítása nem szükséges.

20. § (1) A bányatelket a bányászatra jogosult szerv kérelmére - az érdekeltek meghallgatásával - a bányahatóság állapítja meg, ha a területen a kutatást a megszabott mértékben elvégezték.

(2) A bányatelkekről a bányahatóság nyilvántartást vezet.

Bányák telepítése

21. § (1) Új bányát telepíteni vagy működő bányát korszerűsíteni, illetve lényegesen bővíteni akkor szabad, ha a tervek a biztonsági követelményeket kielégítik.

(2) A bányatelepítés (korszerűsítés, bővítés) egyéb feltételeit a Minisztertanács határozza meg.

22. § Új, korszerűsített vagy bővített bányában a termelést csak a bányahatóság engedélyével szabad megkezdeni, illetve folytatni.

Műszaki üzemi terv

23. § (1) A bányaüzem köteles - jóváhagyott tervével összhangban - műszaki üzemi tervet készíteni. A műszaki üzemi tervet a biztonsági szabályok figyelembevételével kell elkészíteni és abban biztosítani kell az ásványi nyersanyagkészletek védelmét, a felszíni és föld alatti létesítmények, valamint a mező- és erdőgazdasági rendeltetésű földek megóvását, a bányakárok megelőzését és csökkentését.

(2) A műszaki üzemi tervet jóvá kell hagyni. A Minisztertanács állapítja meg, hogy a műszaki üzemi terv mely részéhez szükséges a bányahatóság előzetes engedélye.

24. § (1) Jóváhagyott műszaki üzemi terv nélkül bányaművelést végezni nem szabad.

(2) A jóváhagyott műszaki üzemi tervtől abban a körben, amely a bányahatóság engedélyezése alá tartozik, eltérni vagy a tervet módosítani csak a bányahatóság engedélyével szabad, kivéve, ha életbiztonsági vagy népgazdasági érdek megóvása végett az eltérés nem tűr halasztást. Ilyen esetben az eltérést egyidejűleg be kell jelenteni a bányahatóságnak.

Üzemeltetési szabályok

25. § (1) A bányavállalat (bányaüzem) köteles - a felügyeleti szerv, illetve a bányahatóság által meghatározott körben - a személy- és vagyonbiztonság, a szakszerű és gazdaságos termelés előmozdítása, valamint a gépek és üzemi berendezések helyes kezelésének biztosítása végett műszaki szabályzatokat és technológiai előírásokat készíteni.

(2) A műszaki szabályzatokat és technológiai előírásokat a bányahatóság hagyja jóvá.

26. § (1) A bányavállalat (bányaüzem) a jogszabályok keretei között üzemi célra létesítményeket, gépeket és berendezéseket építhet, illetve tarthat üzemben.

(2) Ha jogszabály egyes létesítmények, gépek vagy berendezések építését, illetve üzembentartását más szakhatóság engedélyéhez köti, a szakhatóság az engedélyezés során a bányahatóság meghallgatásával jár el.

(3) A bányahatóság egyes, a (2) bekezdés alá nem tartozó bányászati létesítmények, gépek és berendezések építését, illetve üzembentartását biztonsági okokból engedélyhez kötheti.

27. § A bányászati létesítmények, gépek és berendezések építését, illetve üzembentartását a bányahatóság ellenőrzi. Ez nem érinti a létesítményt, gépet vagy berendezést engedélyező hatóság szakfelügyeleti jogkörét.

28. § (1) A bányaüzem köteles a bányaműveléssel kapcsolatos térképeket (bányatérkép) elkészíteni és folyamatosan kiegészíteni.

(2) Biztosítani kell a mérések pontosságát és azt, hogy a bányatérkép a valóságnak megfeleljen. E célra felelős személyt kell kijelölni.

(3) A bányaművelés befejezésével a bányatérképek egy példányát megőrzés végett át kell adni a bányahatóságnak.

29. § (1) A felügyeleti szerv a bányahatósággal egyetértésben állapítja meg azokat a szabályokat, amelyek szerint művelés alatt álló bányában (telepben) ásványi nyersanyagkészlet visszahagyható. A megállapítás során figyelemmel kell lenni a biztonsági szempontokra és az esetleges későbbi termelés gazdaságosságára.

(2) Az ásványi nyersanyagkészlet visszahagyására vonatkozó rendelkezések megtartását a bányahatóság ellenőrzi; életbiztonsági vagy népgazdasági érdekből a bányahatóság a rendelkezéstől eltérést engedélyezhet.

30. § A bányavállalat (bányaüzem) a művelést csak a bányahatóság által előzetesen jóváhagyott műszaki terv alapján szüneteltetheti vagy szüntetheti meg.

3. Fejezet

A bányászat biztonsága

Általános biztonsági szabályok

31. § (1) A bányamunka biztonságának fokozása érdekében biztonsági szabályzatokat kell kiadni.

(2) A bányaüzem köteles gondoskodni a biztonsági szabályzatok végrehajtásáról. A biztonsági szabályzatokat minden bányászati dolgozó köteles megtartani és az irányítása alatt álló dolgozókkal megtartatni.

(3) A bányászat biztonságát - hatáskörükhöz mérten - az államigazgatási szervek kötelesek előmozdítani és az ehhez megkívánt feltételeket biztosítani.

32. § A bányászatban a korszerű technika alkalmazása révén is törekedni kell a dolgozók élete, testi épsége és egészsége, az ásványi nyersanyagkészlet és a bányavagyon, valamint a bányaművelés által érintett egyéb társadalmi érdekek védelmére.

33. § (1) A bányaüzem dolgozóit rendszeres balesetelhárítási oktatásban kell részesíteni. Bányamunkát csak az végezhet, aki az alapvető balesetelhárítási ismeretekből vizsgát tett.

(2) A bányavállalatnak (bányaüzemnek) és felügyeleti szerveinek vezető és ellenőrző munkakört betöltő műszaki dolgozói kötelesek a bányahatóság által előírt időszakonként a biztonsági szabályzatok ismeretéből vizsgát tenni.

34. § A bányahatóság által kijelölt bányaüzemekben (bányavállalatoknál) bányamentő szolgálatot kell szervezni, illetve központi vagy önálló bányamentő állomásokat kell létesíteni.

A bányát fenyegető veszélyek megelőzése

35. § A bányavállalat (bányaüzem) köteles dolgozóit a bányászat veszélyeivel szemben megvédeni és ezért a kutatás, a bányatelepítés és bányaművelés során megfelelő intézkedéseket kell tennie a bányát fenyegető veszélyek megelőzésére.

36. § A bányaüzemeket a vízveszély, a sújtólég- vagy szénporrobbanás és a tűzveszély szempontjából minősíteni kell. Ezekben bányamunkát csak a minősítésnek megfelelő biztonsági szabályok megtartásával szabad végezni.

37. § A víz- és gázveszély, sújtólég- vagy szénporrobbanás, tűzveszély, porártalom, sugárveszély és kőzetomlás megelőzésére szolgáló intézkedéseket fel kell venni a bányaüzem műszaki üzemi tervébe.

Intézkedések üzemzavar és balesetek esetén

38. § (1) Ha a bányaüzemben üzemzavar vagy baleset következik be, a bányaüzem felelős műszaki vezetője köteles megtenni minden olyan intézkedést, amely a további veszélyt és a kár mértékét a legkisebbre korlátozza.

(2) A súlyos üzemzavar esetén megteendő intézkedések tervszerűségének biztosítása érdekében a bányaüzem köteles - a bányahatóság jóváhagyásával - a bányát fenyegető veszélyek (37. §) esetére üzemzavarelhárítási tervet készíteni.

39. § A súlyos üzemzavart és a balesetet a bányahatóság köteles megvizsgálni. Ennek során megállapítja az üzemzavar vagy baleset okát, az egyes érdekelt személyek felelősségét és megteszi a felelősségrevonásra, valamint a hasonló esetek megelőzésére szükséges intézkedéseket. A bányahatóság megállapításai a bíróságot nem kötik.

40. § A bányaüzem felelős műszaki vezetője köteles a súlyos üzemzavarokról és a belesetekről nyilvántartást vezetni.

Védőpillér

41. § (1) Ha a bányászati műveletek lakótelepülést, felszíni vagy föld alatti egyéb létesítményt, folyó- vagy állóvizet veszélyeztetnek, megóvásukra védőpillért kell kijelölni.

(2) A védőpillért az érdekeltek meghallgatásával és az illetékes szakhatóság előírásainak figyelembevételével a bányahatóság jelöli ki. A védőpillért fel kell venni a műszaki üzemi tervbe.

(3)[3] A bányahatóság - népgazdasági érdekből - az érdekelt felügyeleti szerveknek, valamint a jegyző hozzájárulásával védőpillér kijelölése helyett a veszélyeztetett létesítmény lebontását vagy áttelepítését vagy a vízfolyás (állóvíz) áthelyezését is elrendelheti, illetve az illetékes hatóságnál ilyen intézkedést kezdeményezhet.

(4) A bányahatóság az érdekelt szervek meghallgatásával engedélyezheti a védőpillér meggyengítését vagy lefejtését, ha annak rendeltetése megszűnt, vagy ha azt a népgazdaság érdeke megkívánja és az életbiztonsági követelmények egyéb módon is kielégíthetők.

4. Fejezet

Bányakárok - Újrahasznosítás

42. § (1) A bányászati tevékenység során törekedni kell a kutatás és bányaművelés által okozott károk megelőzésére és elhárítására.

(2) A bányászati tevékenység folytán másnak okozott kárt meg kell téríteni.

(3) Az ingatlanban, épületben, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában bekövetkezett, továbbá a vízelvonás folytán keletkezett károkat, valamint az ezekkel kapcsolatos károkat (a továbbiakban együttesen: bányakárok) e törvény rendelkezései szerint kell megtéríteni. A bányászati tevékenység folytán okozott egyéb károk megtérítésére, úgyszintén a bányakárokkal kapcsolatos, e törvényben nem szabályozott kérdésekre a polgári jog általános szabályai az irányadók.

(4) A bányakárok megtérítésének módját a Minisztertanács szabályozza.

43. § (1) A mező- és erdőgazdálkodásban okozott bányakárt pénzben, az egyéb bányakárt lehetőleg természetben kell megtéríteni.

(2) Természetbeni kártalanítás esetén az esetleges értékkülönbözetet pénzben kell megtéríteni. Ha a természetben nyújtott kártalanítás értéke meghaladja az okozott kárt, a károsult választhat, hogy a különbözetet méltányos határidő alatt megtéríti, vagy természetbeni kártalanítás helyett pénzbeni kártalanítást igényel.

(3) Nem jár, kártalanítás az építményben keletkezett kárért, ha az építményt bányaművelésre fenntartott területen (49. §) vagy bányatelek határain belül építési engedély (47. §) nélkül, vagy az abban - a kárelhárítás érdekében - megszabott feltételek megsértésével emelték.

(4) A szocialista szervezetek között a kártalanításról a Minisztertanács eltérően is rendelkezhetik.

44. §[4] Bányakár megállapítása, valamint az ennek fejében járó kártalanítás felől - megegyezés hiányában - a járási, városi jogú kisajátítási eljárás lefolytatására jogosult köztársasági megbízott a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz.

45. § (1) A bányavállalat - a népgazdasági érdek és a gazdaságosság figyelembevételével - mielőbb, de legkésőbb a bányászati tevékenység befejeztével köteles a külszíni területen, amelynek használhatósága a bányászati tevékenység következtében megszűnt, vagy lényegesen korlátozódott, tájrendezési kötelezettségének fokozatosan eleget tenni és ezzel a területet újrahasznosítás céljára alkalmas állapotba hozni.

(2)[5] Az újrahasznosításról a bányavállalat által készített terv alapján, a bányahatóság javaslatára és az érdekeltek meghallgatásával a köztársasági megbízott határoz. A határozathozatal előtt ki kell kérni a belterület esetében az illetékes jegyző, külterület esetében az illetékes földhivatal véleményét.

(3)[6] A bányászat céljára szükségtelenné vált ingatlanokat újrahasznosításra - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - az illetékes települési önkormányzatnak kell átadni.

5. Fejezet

Ingatlanok és vizek használata

A felszíni ingatlantulajdon korlátozása

46. §[7] (1) Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) térítési igény nélkül köteles tűrni, hogy a bányavállalat az ingatlanon annak rendeltetésszerű használatát nem akadályozó módon megfigyeléseket, méréseket végezzen, jeleket helyezzen el, illetve az ingatlan felszíne alatt vagy felett a rendeltetésszerű használatot nem akadályozó függőpályát vagy vezetéket helyezzen el.

(2) Az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozó vezetékoszlopok, állomások és egyéb létesítmények elhelyezése céljára a bányavállalat - az akadályoztatás mértékének megfelelő kártalanítás ellenében - szolgalom alapítását igényelheti. A kártalanítás módjáról és mértékéről külön jogszabály rendelkezik.

(3)[8] Megegyezés hiányában a szolgalom alapítását és a kártalanítást a kisajátítási eljárás lefolytatására jogosult köztársasági megbízott állapítja meg.

(4) A határozatnak a kártalanítás megállapítására vonatkozó rendelkezése ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye. Aki a megállapított kártalanítási összeget sérelmesnek tartja, a határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül az ellenérdekű fél ellen indított perben a bíróságtól kérheti a kártalanítási összeg módosítását.

(5) Ha a (2) bekezdésben említett bányászati létesítmények az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszüntetik, vagy jelentős mértékben akadályozzák, továbbá ha a bányavállalatnak az ingatlanra tartósan szüksége van, az ingatlan megvásárlásának, kisajátításának, illetve a kezelői jog megszerzésének van helye.

(6) Az (1) és (2) bekezdés alapján végzett tevékenység során az ingatlanon okozott kárért a bányavállalat a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint köteles kártalanítást nyújtani.

(7) A bányavállalat az (1) és (2), valamint az (5) bekezdésben foglalt jogokat a honvédség kezelésében levő, illetve honvédelmi szempontból fontos területek tekintetében csak a honvédelmi miniszter előzetes hozzájárulásával gyakorolhatja.

47. § (1) A bányatelek határai közt fekvő ingatlant házhelykialakítás céljára megosztani vagy azon építkezni csak az építésügyi hatóságnak a bányavállalat hozzájárulásával adott engedélyével, illetve az engedélyben megszabott feltételek megtartásával szabad.

(2) Ha az építésügyi hatóság határozata ellen az érdekelt ügyfél a bányavállalat hozzájárulásának hiánya miatt történt elutasítás vagy a bányavállalat által kikötött feltételek miatt él jogorvoslattal, a másodfokú építésügyi hatóság a bányavállalat felügyeleti szervének és a bányahatóságnak meghallgatásával határoz.

48. § A bányavállalat az építésügyi hatóságtól kérheti, hogy a bányatelek határai közt fekvő házhelyekre rendeljen el építési tilalmat vagy korlátozást. Az ezzel kapcsolatos esetleges kártalanításra az építésügyi jogszabályok irányadók.

49. § Az ásványi nyersanyagkészletet tartalmazó területeket az illetékes miniszter és a központi földtani hatóság javaslatára a területrendezési tervek megállapításánál figyelembe kell venni. A területrendezési tervekben bányaművelés céljára fenntartott területen területfelhasználási, illetve építési korlátozásokat lehet életbe léptetni.

Vízhasználati jog

50. § (1) A bányavállalat a bányában feltárt, az ott fakadó vagy oda behatoló vizet (bányavizet) e törvény szabályai szerint, az egyéb vizeket pedig a vízügyi jogszabályok szerint jogosult használni. A vízügyi jogszabályok irányadók a bányászati tevékenység folytán a bányából a felszínre kerülő víz, illetve áthelyezett élő vízfolyás és csapadékvíz elvezetésére is.

(2) A bányavíz mennyiségének változásáért a bányavállalat nem felelős.

(3) Bányavállalat vízhasználatára vonatkozó vízjogi engedélyezési eljárás során a vízügyi hatóság a bányahatóság meghallgatásával határoz.

6. Fejezet

Műszaki fejlesztés

51. § (1) A bányászatban a termelékenység növelése, a munka megkönnyítése, a nehéz és az egészségre ártalmas fizikai munka fokozatos megszüntetése érdekében törekedni kell - a gazdaságosság szem előtt tartósával - a legfejlettebb technika feltételeinek megvalósítására és alkalmazására.

(2) A műszaki fejlesztést a szervezett tudományos kutatómunka eredményeinek és a nemzetközi tapasztalatoknak gyakorlati alkalmazásával is elő kell segíteni.

52. § Gondoskodni kell a bányászati dolgozók szakmai képzéséről és továbbképzéséről. Egyes munkakörök képesítéshez kötését az illetékes miniszter a munkaügyi miniszterrel, a bányahatósággal és a szakszervezettel egyetértésben, az érintett oktatási intézmények felügyeleti hatóságának meghallgatásával szabályozza,

HARMADIK RÉSZ

A BÁNYÁSZOK ERKÖLCSI ÉS ANYAGI MEGBECSÜLÉSE

53. § A bányászokat nehéz munkájuk és a bányászatnak az ország gazdasági életében elfoglalt jelentősége alapján - mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben - elismerésben kell részesíteni.

54. § (1) Minden év szeptember havának első vasárnapját az ország "bányásznap"-ként ünnepli.

(2) Azoknak a bányászoknak, akik jó munkájukkal és fegyelmezett magatartásukkal arra érdemesnek bizonyultak, kitüntetéseket, illetve kitüntető jelvényeket kell adományozni. A kitüntetéseket és kitüntető jelvényeket, valamint adományozásuk feltételeit külön jogszabály állapítja meg.

(3) A bányászok jogosultak a múlt harcos hagyományait és a bányászmunka megbecsülését kifejezésre juttató díszegyenruha viselésére.

(4) Gondoskodni kell a magyar bányászat és bányászélet haladó hagyományainak ápolásáról, a műszaki-történeti és a magyar bányászatra vonatkozó emlékek felkutatásáról és megőrzéséről.

55. §[9]

56. § A baleseti sérülteket és a baleset áldozatainak hátramaradottait - a társadalombiztosítási juttatásokon felül - megillető külön kedvezményeket az illetékes miniszter a szakszervezettel egyetértésben állapítja meg.

NEGYEDIK RÉSZ

BÁNYAHATÓSÁG

57. § A bányahatóság - e törvényben reáruházott feladatkörében - őrködik a dolgozók életére és testi épségére, egészségvédelmére, a biztonságos üzemvitelre, az ásványi nyersanyagkészlet és bányavagyon, valamint a felszín megóvására vonatkozó rendelkezések megtartása felett. A bányahatóság tevékenysége során intézkedéseket tehet a bányászat által érintett egyéb társadalmi érdekek védelmére is.

58. § (1)[10] A bányahatóság országos hatáskörű szerve az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelete alatt működő Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség; elnökét a miniszterelnök, helyettesét az ipari és kereskedelmi miniszter nevezi ki.

(2) A bányahatóság területi szervei a kerületi bányaműszaki felügyelőségek. A bányavállalatok (bányaüzemek) rendszeres ellenőrzését a kerületi bányaműszaki felügyelőségek és ezek kijelölt körzeti bányaműszaki felügyelői látják el.

59. §[11]

60. § A bányahatóság:

a)[12]

b) más módon el nem hárítható, közvetlen veszély vagy fenyegető súlyos károsodás esetén a munka folytatását megtilthatja vagy korlátozhatja és megszabhatja a munka újrafelvételének feltételeit;

c)[13] a pénzbírság kiszabása nem zárja ki a fegyelmi vagy büntető eljárást;

d) kisebb bányaüzemnél - a biztonsági követelmények figyelembevételével - a bányatörvény egyes rendelkezései alól felmentést adhat, illetve azoktól eltérést engedélyezhet.

61. § (1) A bányahatóság eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései irányadók.

(2)[14] A kerületi bányaműszaki felügyelőség határozata ellen az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőséghez fellebbezésnek van helye.

(3)[15]

(4)[16] A munka folytatását megtiltó vagy korlátozó intézkedések ellen előterjesztett fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

ÖTÖDIK RÉSZ

VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

A mélységi vizek felszínre hozatalának bányahatósági szakfelügyelete

62. § A bányahatóság szakfelügyeletet gyakorol a mélységi vizek felszínre hozatalára irányuló, bányászati technológiával végzett munkálatok felett. A szakfelügyelet gyakorlása során a bányahatóság a munkálatok és az üzembentartás biztonságára és szakszerűségére vonatkozó kérdésekben közvetlenül intézkedik, a vízvagyon védelmére szolgáló intézkedések megtételét pedig a vízügyi hatóságnál kezdeményezi.

63. § A bányahatóság bányaműszaki szempontból közreműködik a mélységi vizek felszínre hozatalával kapcsolatos vízjogi engedélyezési eljárás, továbbá a védőterületek megállapítására vonatkozó eljárás során.

A bányahatósági szakfelügyelet kiterjesztése

64. § A Minisztertanács a bányahatóság szakfelügyeleti jogkörét és a bányatörvény egyes rendelkezéseinek hatályát kiterjesztheti egyéb tevékenységre, ha annak veszélyessége vagy az alkalmazott bányászati jellegű technológia ezt indokolttá teszi.

Szakszervezetek

65. § E törvény rendelkezéseit az állami szervek a szakszervezetekkel együttműködve hajtják végre. Az együttműködés részleteit külön jogszabályok rendezik.

Hatálybalépés, végrehajtás

66. § (1) Ez a törvény 1961. évi július hó 1. napján lép hatályba.

(2) A törvény hatálybalépésével hatályát veszti:

a) a felszabadulás előtt kibocsátott valamennyi, még hatályos bányajogi jogszabály (különösen az 1854. évi általános bányatörvény, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok VII. része, az ásványolajfélékről és földgázokról szóló 1911: VI. törvény, a káliumsókról szóló 1911: VII. törvény);

b) az 1946. évi XIII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése, 12-19. §-a és 22. §-a;

c) az 1948. évi XIII. törvény 1., 6-8. és 11. §-a.

(3) A törvény végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik, s ezzel kapcsolatban megállapítja a végrehajtáshoz szükséges átmeneti rendelkezéseket.

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára