1946. évi XIII. törvénycikk

a szénbányászat államosításáról

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Nemzetgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

I. FEJEZET

A földtulajdonosi szénjogok megszüntetése

1. § (1) Mindennemű ásványszén (feketeszén, barnaszén, lignit) tekintetében a földtulajdonost megillető jog (továbbiakban: szénjog) az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal megszűnik, tekintet nélkül arra, hogy ezt a jogát az ingatlan tulajdonosa átruházta-e.

(2) A szénjognak időszakos ellenszolgáltatás (terrágium) fejében történő átruházása tárgyában kötött jogügyletek az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal megszűnnek.

(3) A szénjogra vonatkozó telekkönyvi bejegyzéseket a telekkönyvi hatóságok hivatalból törlik.

2. § A szénjognak a jelen törvény alapján bekövetkezett megszűnéséért kártalanítás nem jár.

II. FEJEZET

Az állami tulajdonbavétel

3. § Az ásványszén feltárására adományozott bányatelkek (kiegészítő bányatelkek) és határközök, valamint az engedélyezett segédvájások, mindennemű kintfekvő alkatrészeikkel és tartozékaikkal, úgyszintén az esetleg fennálló bányaszolgalmakkal együtt az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal tehermentesen az állam tulajdonába vétetnek.

4. § (1) Az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal tehermentesen az állam tulajdonába vétetnek - és pedig tekintet nélkül arra, hogy a 3. §-ban meghatározott bányajogosítványok tulajdonosának, birtokosának vagy más személynek tulajdonában állanak-e:

a) az 1854. évi általános bányatörvény 117., 121. és 131. §-a alá eső létesítmények és vagyontárgyak;

b) az állami tulajdonba vett üzemek energia-ellátására szolgáló minden magánhasználatú villamosmű, valamint az említett üzemek energia-ellátására szolgáló közhasználatú villamosművek és pedig az Első Dunagőzhajózási Társaság pécsi,

a Borsodi Szénbányák Rt. barcikai,

az Edelényi Kőszénbánya Vállalat Rt. edelényi,

a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. kurityáni,

az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Rt. egercsehi,

a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi, várpalotai, zagyvarónai, mázai,

a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. felsőgallai és két tatabányai,

a Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt. nagybátonyi és

az Ajkai Kőszénbánya Rt. ajka-csingervölgyi villamos erőműve;

c) az állami tulajdonba vett üzemek kezelésében levő, illetve az egészen vagy nagyobb részben az említett üzemek használatára rendelt iparvasutak, sodronykötélpályák és függősínpályák;

d) a dorogi és felsőgallai karbidgyárak;

továbbá, amennyiben a bányajogosítvány tulajdonosának vagy birtokosának tulajdonában állanak:

e) az állami tulajdonba vett üzemek helyi vagy központi igazgatásához szükséges ingatlanok és berendezések;

f) azok a mezőgazdasági ingatlanok, amelyeket az állami tulajdonba vett üzemek munkavállalói illetményföldek gyanánt használtak, valamint a munkavállalók ellátására szolgáló kertészetek és gyümölcsösök;

g) a szénbányaüzemek céljára szolgáló egyéb külszíni ingatlanok;

h) az állami tulajdonba vett üzemek céljára szolgáló élelem- és ruhaneműkészletek.

(2) Abban a kérdésben, hogy valamely üzemet, létesítményt vagy egyéb vagyontárgyat a jelen § alapján állami tulajdonba kell-e venni, vita esetén a tulajdonos (birtokos), valamint a kerületi államosítási megbízott meghallgatása után a bányahatóság határoz; határozata ellen a tulajdonos (birtokos) birtokon kívül a 7. § (2) bekezdésében említett döntőbírósághoz fordulhat.

5. § (1) A bányatelekkönyvi hatóság a 3. § értelmében az állam tulajdonába vett bányajogosítványokra vonatkozóan - beleértve a bányajogosítványok gyakorlására szükséges alkatrészeket (bányatörvény 117. § második bekezdése) is - hivatalból, a polgári telekkönyvi hatóság pedig a 4. § értelmében az állam tulajdonába vett ingatlanokra vonatkozóan az iparügyi miniszter megkeresésére feljegyzi, hogy azok a jelen törvény alapján államosítás alá kerülnek.

(2)[1]

III. FEJEZET

Kártalanítás

6. § (1) A jelen törvény alapján való állami tulajdonbavétel kártalanítás ellenében történik. A bányajogosítványokért kártalanítás nem jár. A kártalanításról - beleértve a hitelezők kielégítését is - külön törvény fog rendelkezni.

(2)[2] Utasíttatik az iparügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a jelen törvény hatálybalépésétől számított négy hónap alatt az (1) bekezdésben említett törvény javaslatát nyujtsa be.

IV. FEJEZET

Az államosítással kapcsolatos külön rendelkezések

7. § (1) A jelen törvény alapján állami tulajdonba vett üzemekkel gazdasági összefüggésben álló ipari üzemek (elválasztott ipartelepek, leányvállalatok) tekintetében az államnak ós az ilyen üzem tulajdonában vagy birtokában megmaradt vállalkozónak (vállalatnak) rendezniök kell:

a) az egyes üzemek termelvényeiből kölcsönösen szükséges mennyiség megfelelő biztosítását;

b) az egyes üzemek közötti kölcsönös kisegítést;

c) az egyes üzemek közös használatára rendelt segédüzemek helyzetét s az elválasztott üzemek számára teljesítendő bérmunka feltételeit;

d) az esetleges közös élelemtár helyzetét;

e) az állami tulajdonba vett és az elválasztott üzemekben alkalmazott munkavállalók fizetésének (bérezésének), munkafeltételeinek és természetbeni juttatásainak lehető összhangját;

f) a munkásjóléti és művelődési intézmények (iskolák, kultúrház, mozgóképszínház, fürdők stb.) fenntartását és közös használatát.

(2) A jelen § (1) bekezdésében szabályozott esetekben megegyezés hiányában döntőbíróság határoz. A döntőbíróság egy tagját az iparügyi miniszter, egy tagját az (1) bekezdésben említett vállalkozó (vállalat) jelöli ki, a döntőbíróság elnökét a tagok választják. Ha a tagok az elnök személyében megegyezni nem tudnak, az elnököt az illető szakkérdésre állandóan alkalmazott hites törvényszéki szakértők sorából a Kúria elnöke jelöli ki. A döntőbíróság határozata végérvényes.

8. § Az államosítás alá vont vagyonösszesség üzletvitele az 1946. évi január hó 1. napjától az állam javára, illetve terhére történik.

9. § (1) A szénbányák állami kezelésbe vétele tárgyában kibocsátott 12.200/1945. M. E. számú rendelet, valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 101.300/1945. Ip. M. számú és 3.900/1946. Ip. M. számú rendeletek a jelen törvény 27. §-ában nem érintett részeikben jóváhagyatnak.

(2) A jelen törvény alapján állami tulajdonba vett vagyontárgyaknak a 11. §-ban említett állami vállalat birtokába adásával az (1) bekezdésben említett jogszabályok alapján történt állami kezelésbevétele megszünik, egyszersmind az állami kezelést végző cégek megszünnek és jogaikat és kötelezettségeiket az állami vállalat veszi át.

10. § (1) Az állam mindazon munkavállalók számára, akik a jelen törvény alapján állami tulajdonba vett üzemeknél állottak szolgálati jogviszonyban, szerzett jogaikat (felmondási, végkielégítési, nyugdíj-, illetőleg nyugbérigényeiket) biztosítja arra az esetre, ha őket az állami szénbányászat keretébe átveszi. A munkavállalók átvételének részletes szabályait az iparügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

(2) Az állami szénbányászat keretébe át nem vett munkavállalók szolgálati viszonya az eddigi munkáltatóval változatlanul fennmarad. Ha az államosítás folytán a munkáltató a munkavállaló szolgálati viszonyát megszünteti, az állam a munkavállalót megillető felmondási járandóságokat a munkáltató helyett a kártalanítás terhére kifizetheti.

11. § Felhatalmaztatik az iparügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a jelen törvény alapján állami tulajdonba vett vagyontárgyak, valamint az állam egyéb bányászati vagyonának kezelésére megfelelő állami vállalatot létesíthessen; a jelen törvény alapján az államot megillető kutatási és bányaművelési jogot és az állam tulajdonába vett egyéb vagyontárgyak tulajdonjogát az állami vállalatra ruházza, továbbá, hogy az állami vállalat adó- és illetékmentességét rendelettel szabályozza.

V. FEJEZET

Az állami szénbányászat tevékenysége

12. §[3]

13. §[4]

14. §[5]

15. §[6]

16. §[7]

VI. FEJEZET

Országos Szénbányászati Szaktanács

17. §[8]

18. §[9]

VII. FEJEZET

Átmeneti és vegyes rendelkezések

19. §[10]

20. § A már folyamatban levő, vagy már az adományozás megengedhetősége feletti kérdésben kedvező elintézést nyert felkérések alapján az adományozás az állam nevére és javára történik.

21. § Az 1945. évi VI. törvénycikkbe iktatott 600/1945. M. E. számú rendelet és a végrehajtása tárgyában kiadott egyéb rendeletek az ingatlanra vonatkozóan korábban megszerzett bányajogosítványokat, a bányatörvényben a bányavállalkozó javára biztosított egyéb jogokat, úgyszintén a bányászat javára vízjogi, kisajátítási, villamos áramvezetéki és egyéb rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok hatályát nem érintik.

22. § A bányakapitányság vezetőjét a hatósága területén működő városi és vármegyei törvényhatósági bizottságoknak arra az ülésére, amelyen a bányászatot vagy a bányamunkásságot érintő ügyet tárgyalnak, meg kell hívni, a közgyűlésen fel is szólalhat, de szavazati jogot csak akkor gyakorolhat, ha tagja a törvényhatósági bizottságnak.

23. § A volt szénbányavállalat cégét csak a szénbányászatra utaló szövegrész megváltoztatásával használhatja, azonban az új cégszöveg mellett eddigi cégszövegét is feltüntetheti a változásra mutató toldattal. Az iparügyi miniszter megkeresésére a cégbíróság a vállalatot a cégszöveg módosítására az 1875. évi XXXVII. tc. (a továbbiakban: KT.) 21. §-ának harmadik bekezdése alapján bírság terhével kötelezi.

24. § Utasíttatik a népjóléti miniszter, hogy a jelen törvény alapján állami tulajdonba vett üzemekben és az állam egyéb bányaüzemeiben foglalkoztatott munkavállalók társadalombiztosítási jogviszonyét ós az ezzel, valamint a bányatárspénztáraidiai és az elismert vállalati pénztárakkal kapcsolatos kérdéseket az iparügyi miniszterrel egyetértésben a munkavállalók szerzett jogainak sérelme nélkül rendelettel szabályozza. A rendelet az 1927. évi XXI. és az 1928. évi XL. törvénycikkben, valamint az ezeket módosító és kiegészítő, úgyszintén a mindezek alapján kiadott rendeletekben foglalt rendelkezések alól kivételeket tehet és a szóbanlévő rendelkezéseket módosíthatja.

25. §[11]

26. § Az 1861. évi országbírói értekezlet által alkotott ideiglenes törvénykezési szabályok VII. részének I. fejezete,

az 1862. évi szeptember hó 3. napján kelt 13.622. számú udvari utasításnak a szénjogra vonatkozó rendelkezései,

az országbírói értekezlet által alkotott ideiglenes törvénykezési szabályok VII. része I. fejezetének értelmezése tárgyában kiadott 1862. évi 41.335. számú helytartótanácsi rendelet,

az állam mint földtulajdonos szénjogainak hasznosításánál követendő eljárás szabályozása tárgyában kiadott 6.082/1931. P. M. számú rendelet,

a közös legelők alatt található ásványszénre vonatkozó kutatási stb. jog bérbeadásáról szóló 79.999/1929. F. M. számú rendelet,

a kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és kőszénkiaknázási jog bekebelezése és előjegyzése tárgyában kiadott 2.819/1888. I. M. számú rendelet és

a szénjogi térilletékről szóló 1921. évi XVII. törvénycikk az 1946. évi január hó 1. napjával hatályon kívül helyeztetnek.

27. § (1) A jelen törvény az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt brennbergi és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdkörnyéki, salgó-bányai és kurityáni szénbánya- és egyéb üzemei tekintetében az iparügyi miniszter által külön rendelettel meghatározott napon, egyéb vonatkozásban pedig a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az iparügyi miniszter gondoskodik.

(2) A jelen törvény rendelkezései nem vonatkoznak a Szövetséges Szocialista Szovjet Köztársaságoknak, az Egyesült Brit Királyságnak és Észak-irországnak, az Északamerikai Egyesült Államoknak, úgyszintén a felsorolt államok állampolgárainak tulajdonában álló szénbányavagyonra és tartozékaira; ezek tekintetében külön törvény fog rendelkezni.

(3) Utasíttatik az iparügyi miniszter, hogy a szénbányák államosításának befejezéséről a törvényhozásnak annakidején részletes jelentést tegyen.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvenhatodik évi június hó hetedik napján.

Tildy Zoltán s. k.,

Magyarország köztársasági elnöke

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök