EH 2005.1222 I. Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. Az engedményezés megtörténtének igazolására csak akkor van szükség, ha az értesítés az engedményestől származik és az adós az igazolást kéri [Ptk. 328. § (3)-(4) bek.].
II. A kötelezett értesítése - bármelyik féltől is származik - kizárja, hogy a kötelezett a régi jogosult kezéhez a kötelmet megszüntető hatállyal teljesíthessen [Ptk. 328. § (3) bek., 329. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes mint kölcsönbeadó és a KR. Elektronikai Kft. (továbbiakban: Kft.) mint kölcsönbevevő között 2002. június 12-én kötött, 20 000 000 Ft összegről szóló kölcsönszerződés biztosítékaként engedményezési szerződés jött létre, melyben a Kft. a felperesre engedményezte az alperessel kötött bérmunkaszerződésből eredő követelését. E szerződésben a Kft. hozzájárult ahhoz, hogy amennyiben a kölcsön összegét vagy a kamatokat nem vagy nem határidőre fizeti meg, úgy az alperes a Kft. által az alperes felé kibocsátott számlák ellenértékét - a követelés teljes megtérüléséig - a felperes részére fizesse meg. A Kft. a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségét nem teljesítette, ezért a felperes az alperest 2003. április 10-én kelt és az alperes által 2003. április 11-én kézhez vett levelében - az engedményezési és kölcsönszerződés megküldésével - fizetésre szólította fel. Az alperes vitatta az engedményezési szerződés érvényes létrejöttét és a számlák ellenértékét továbbra is a kft. felé egyenlítette ki.
A felperes keresetében a Ptk. 328. § (1) bekezdése alapján 20 000 000 Ft tőke, 2003. április 11-éig 1 533 643 Ft ügyleti kamat és 2003. április 11-étől késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a kft. és az alperes között bérmunka végzésére irányuló tartós jogviszony állt fenn, amely alapján a kft.-nek rendszeres követelései keletkeztek az alperessel szemben. E követelések engedményezéséről szóló értesítést követően az alperes már nem teljesíthetett volna a kft. részére.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy az engedményezési szerződést az alperes nevében aláíró személynek cégjegyzési joga nem volt. Álláspontja szerint az engedményezési szerződés érvénytelen, mert abban az engedményezett követelés egyrészt nincsen egyértelműen megjelölve, másrészt az engedményezés időpontjában még nem jött létre.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A BH 1996.380 és a BH 1993.95 számú eseti döntésekre hivatkozással megállapította, hogy az alperesnek az engedményezési szerződésről való értesítése hitelt érdemlően megtörtént, ugyanakkor az engedményezési szerződés érvénytelen, mert - a követelés egyértelmű meghatározásának hiányában - az engedményezési szerződés időpontjában a követelés még nem jött létre.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A fellebbezési tárgyaláson kereseti kérelme jogcíméül a Ptk. 339. § (1) bekezdését is megjelölte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - indokolásának módosításával - helybenhagyta. Megállapította, hogy a biztosítéki célú engedményezési szerződésben - tekintettel az alperes és a Kft. közötti tartós jogviszonyból eredő folyamatos elszámolásra - nem létre sem jött követelés, hanem jövőben esedékessé váló követelések kerültek engedményezésre. Nem találta kétséget kizáróan megállapíthatónak az engedményezés hitelt érdemlő, aggálymentes igazolásának megtörténtét. Az alperesnek kétség esetén csak lehetősége van az igazolás kérésére, ami nem mentesíti az engedményesként fellépő személyt e minőségének hitelt érdemlő igazolása alól. A Ptk. 328. § (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette; "az alperesnek kógens jogszabályi rendelkezés hiányában nem kötelezettsége a felperes felé felszólítással élni az engedményezés további igazolása végett. Az alperes részéről a letétbe helyezéssel való teljesítés elmulasztása szintén nem valósít meg kártérítési igény alapjául szolgáló jogellenes magatartást, ezért a felperes keresete a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján sem alapos. A felperes volt az, aki gondatlanul szerződött, amikor elfogadta a számára eleve hátrányosabb megoldást az engedményezés részéről történő érvényesítésével".
A jogerős ítélet ellen - a Ptk. 328. § (4) bekezdésének és 4. § (1) bekezdésének megsértésére mint jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát. Álláspontja szerint az engedményezői hozzájárulás (értesítés) már az engedményezési szerződés aláírásával megtörtént. Az engedményező ugyanis a hozzájárulását adta ahhoz, hogy nem teljesítés esetén a követelés kötelezettje az engedményesnek teljesítsen. Ilyen előzetes engedményezői értesítés mellett utólagos engedményezői értesítés megkövetelése az engedményes jogsérelmét jelenti és ellentétes az engedményezés céljával. Az eljáró bíróságok tényként állapították meg, hogy az alperes - a 2003. április 10-én kelt felszólításhoz mellékelve - a kölcsönszerződést és engedményezési szerződést is megkapta. Ezzel a felperes egyértelműen igazolta az alperes felé, hogy a követelést megszerezte. A Ptk. 328. § (4) bekezdésének helyes értelmezése szerint csak az engedményezés igazolásának hiányában áll fenn a kötelezett saját veszélyére való teljesítése. Hangsúlyozta továbbá, hogy az engedményezési szerződés érvényességének nem feltétele a kötelezett aláírása, ezért alaptalan az alperes azon hivatkozása, mely szerint az engedményezési szerződést az alperes részéről nem a cégjegyzésre jogosult személy írta alá. Álláspontja szerint az alperes magatartása sértette a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdését, amikor a felperesi fizetési felszólítást válasz nélkül hagyva továbbra is a kft. részére teljesített kifizetést, viszont azt állította, hogy a kft.-nek az értesítést követően nem keletkezett olyan követelése, amelyet a felperes részére teljesíthetne. Csak amikor a felperes beszerezte a kft. által kibocsátott számlákat ismerte el a teljesítést, majd alaptalanul azt állította, hogy az engedményezésről szóló értesítést nem kapta meg a felperestől.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Téves a Ptk. 328. §-a (4) bekezdésének a másodfokú bíróság által adott értelmezése, miszerint az engedményesnek hitelt érdemlően igazolnia kellene az engedményezés megtörténtét akkor is, ha az adós azt nem igényli. Iratellenesen mellőzte továbbá a tényállásból annak megállapítását, illetve értékelését, hogy 2003. április 11-én nemcsak az engedményezésről értesült az alperes, hanem magát az engedményezési okiratot is megkapta.
A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményezéssel a kötelezett és az engedményező közötti jogviszonyban jogutódlás következik be, az engedményes a régi jogosult helyébe lép. Az engedményezés a kötelezettel szemben csak az arról kapott értesítéssel válik hatályossá. Értesítés hiányában tehát annak ellenére a régi jogosultnak teljesíthet, hogy a jogutódlás bekövetkezett. Az értesítést követően azonban a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése szerint már nem jogosult az engedményezőnek való teljesítésre.
A Ptk. 329. §-ának (3) bekezdésében a törvény a szerződést kötő felek számára előírja, hogy a kötelezettet értesíteni kell, de egyik fél számára sem teszi kötelezővé az értesítéssel egyidejűleg az engedményezés megtörténtének "hitelt érdemlő" igazolását, és még az értesítéshez sem fűz alakszerűségi követelményt. A kötelezett maga döntheti el, hogy elfogadja-e az értesítést (megbízik-e az engedményesben, vagy mert már vannak ismeretei más forrásból az engedményezésről), vagy megköveteli az engedményezés megtörténtének igazolását. Ha ez utóbbi megtörtént, akkor a kétszeres fizetés veszélye nélkül teljesíthet az új jogosultnak, az engedményesnek.
Az értesítés maga azonban - bármelyik féltől is származik - kizárja a régi jogosult kezéhez való joghatályos teljesítés lehetőségét. Ha a kötelezett az engedményezésről igazolást kapott - amely az engedményezési okirat megküldését jelenti - és ezt tárgyi alapon aggályosnak tartja, ez nem jogosítja fel arra, hogy az értesítés és az engedményezés megismerése ellenére a régi jogosultnak teljesítsen. Amennyiben nem akar késedelembe esni, úgy a kötelezettség alól bírósági letétbehelyezéssel szabadulhat.
A perbeli esetben az engedményes az írásban megküldött értesítés mellé az engedményezési okiratot is mellékelte, amelyet az alperes az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint megkapott. E tényt a fellebbezési ellenkérelmében már nem is vitatta, de egyébként a 2003. július 31-ei keltezésű levelében beismerte ("…A részünkre megküldött engedményezési szerződés…"). Az írásba foglalt engedményezési szerződésben kikötötték, hogy a kötelezett az "engedményezett" (engedményes) "jelzése" alapján mindaddig az engedményesnek köteles teljesíteni, amíg az engedményes nem jelzi, hogy a kölcsönkövetelése kifizetésre került. Ez a kikötés feljogosította az engedményest, hogy egyoldalúan hatályba léptesse az engedményezési szerződést, ha az engedményező a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségének nem tesz eleget.
Az engedményezési szerződés létrejöttét nem érinti, hogy aki a kötelezett képviseletében tudomásul vette, aláírta az engedményezést és vállalta, hogy erre tekintettel a felperesnek fizet, nem volt jogosult a kötelezett alperes képviseletére. Ez csak annyit jelent, hogy 2002. június 12-én még nem történt meg az alperes joghatályos értesítése az engedményezésről.
Az alperes mind az értesítést, mind az engedményezési szerződést megkapta, ennek ellenére továbbra is a régi jogosultnak fizetett, amely tényt először le is tagadta. Nem érthető, hogy milyen további igazolásra lett volna szükség a felperes részéről, amelyet a másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem is lett volna köteles megkérni.
Az alperes az értesítés megküldése és az engedményezés igazolása után a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése értelmében már nem volt jogosult az engedményezőnek teljesíteni, ezért ez a teljesítés nem szüntette meg a kötelezettségét, annak teljesítésére a felperes jogszerűen tart igényt, mivel az alperesnek a perben felhozott egyéb kifogásai - amint azt a másodfokú bíróság helyesen állapította meg - alaptalanok voltak.
Nincs jogi jelentősége annak, hogy a kötelezett ellen utóbb (2003. október 28-án) felszámolási eljárás indult, mert az alperes az engedményezésről szóló értesítést követően 2003. április 14-e és május 26-a között fizetett jogtalanul a kötelezettnek, amely fizetés nem szüntette meg a szerződés új jogosultja felé fennálló tartozását.
A követelés összegszerűsége az iratokból (15/A/7.) csak részben, a tőkekövetelés tekintetében volt megállapítható. Az engedményezés a felperesnek e kölcsönszerződésből eredő követelésének erejéig - tehát 20 millió forint és annak kamatai - történt. Az alperes 2003. április 14-e és május 26-a között 31 997 514 Ft-ot fizetett ki a KR. Kft.-nek. V. L. tanúvallomásából kitűnően a kft. a tőketartozást nem fizette, csak az ügyleti kamatokat. A kölcsönszerződés lejárata 2002. december 12-én volt. Ezt követően a tőke után már ügyleti kamat nem jár. A felperes 1 533 643 Ft ügyleti kamatkövetelést jelölt meg, amelyet 2003. április 11-ig számított ki, a kamatkövetelés kezdő időpontjának megjelölése nélkül. A késedelmi kamat megítélését egységesen 2003. április 11-étől kérte, holott az alperes késedelembe a KR. Kft.-nek való részletekben történő teljesítés eltérő időpontjaiban esett. Az ügyleti kamat tartozás azért sincsen bizonyítva, mert Dr. Sz. F. a felperes egyesületének elnöke a 13. sorszámú jegyzőkönyvben azt vallotta, hogy a futamidő alatt az adós KR. Kft. a kamatokat rendszeresen fizette.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése szerint részítéletet hozott, amellyel a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperest a tőke megfizetésére kötelezte, míg az elsőfokú ítéletet a kamatkövetelést elutasító részében hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Tisztázni kell, hogy a felperes milyen időtartamra, milyen összegű ügyleti kamatot igényel, ebből az adós mennyit teljesített és milyen időpontokban esett késedelembe az alperes a teljesítéssel.