A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20556/2008/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 228. §, 239. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 277. §, 306. §, 332. §, 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (Ptké.) 5. §, 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §, 3. §, 5. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.556/2008/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Misetics Gábor ügyvéd által képviselt Közhasznú Társaság felperesnek, a dr. Baricz Péter jogtanácsos által képviselt Részvénytársaság alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008 február 11. napján meghozott, 29.P.22.021/2007/11. számú ítélete ellen, a felperes részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig részben megváltoztatja, és az alperessel szerződő minden szerződő félre kiterjedő hatállyal megállapítja, hogy az alperes hírlap előfizetők részére nyújtott, lapterjesztéshez kapcsolódó szolgáltatásainak általános szerződési feltételei 3.2. pontja (3) bekezdésének "illetve az ÁSZF hatályba lépésének napján fennálló előfizetői jogviszony 3.1.1. pont szerinti megszüntetésének mellőzésével" szövegrésze, valamint a 3.3.3. pontja és a 8.4.1.1. pontjának (1) bekezdése érvénytelen. Eltiltja az alperest attól, hogy általános szerződési feltételei szerződéskötésnél történő alkalmazását e kikötésekkel ajánlja. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kimondja, hogy a felek a másodfokú perköltségüket maguk viselik.

Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak felhívásra 10.500 (tízezer-ötszáz) forint kereseti, és 12.000 (tizenkettőezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, míg a további 10.500 (tízezer-ötszáz) forint kereseti, és 12.000 (tizenkettőezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes többször módosított keresetében az alperes által, a hírlap előfizetők részére nyújtott, lapterjesztéshez kapcsolódó szolgáltatásainak Általános Szerződési Feltételei (a továbbiakban ÁSZF) 3.2. pontjának (3) bekezdése, a 3.3.3. pontja, a 6.7. pontjának (1) bekezdése, és a 8.4.1.1. pontjának (1), (2) és (3) bekezdései, valamint a 8.4.2. pontja semmisségének megállapítását és az alperesnek e kikötések alkalmazásától történő eltiltását kérte. Előadta, hogy az alperes az Általános Szerződési Feltételek támadott pontjait módosította és az ennek eredményeként megváltozott tartalom a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe ütköző módon azt a célt szolgálja, hogy az alperes szerződéses kötelezettsége alól kibújhasson, és - az előfizetők érdekeire tekintet nélkül - ügyfélkörét más szolgáltatónak átadhassa. Álláspontja szerint az ÁSZF kifogásolt kikötései azért tisztességtelenek, mert a 3.2. pont (3) bekezdése a 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 2. § a) és b) pontjaiba, továbbá az 1992. évi LXIII. törvény 5. § (4) bekezdésébe, az ÁSZF 3.3.3. pontja pedig a R. 1. § g) pontjába és a R. 2. § a) és b) pontjaiba, az ÁSZF 8.4.1.1. pont (1) bekezdése a R. 2. § g) pontjába, az ÁSZF 8.4.1.1 pont (2) és (3) bekezdései a R. 2. § f) pontjába, míg az ÁSZF 8.4.2. pontja a R. 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontjaiba ütközik.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a felperes a keresetét nem fogyasztóként terjesztette elő, ezért álláspontja szerint annak elbírálására a R. szabályai nem alkalmazhatók. Vitatta, hogy az általános szerződési feltételek módosításakor a jóhiszeműség és tisztesség követelményeibe ütköző módon járt volna el. Kiemelte, hogy a módosításkor kényszerhelyzetben volt, mert a lapkiadók más terjesztő igénybe vétele mellett döntöttek. Hangsúlyozta, hogy az előfizetőket előzetesen tájékoztatta a bekövetkező jogutódlásról.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Úgy foglalt állást, hogy mivel a felperes a Ptk. 209/B. § szerinti közérdekű keresetet terjesztett elő, perbeli legitimációval is rendelkezik és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet rendelkezései is alkalmazhatók. Érdemben megállapította, hogy az ÁSZF módosításakor az alperes nem szegte meg a jóhiszeműség alapelvi követelményét, mivel rajta kívül álló okból, a kiadók döntésének következtében kialakult helyzetet kellett megoldania. Az alperes a módosítással nem került kedvezőbb helyzetbe, az előfizetők pedig nem szenvedtek indokolatlan, egyoldalú hátrányt. Így a szerződéses egyensúly nem bomlott fel, ezért az alkalmazott feltételek ez okból nem tisztességtelenek. A támadott kikötések közül az ÁSZF 3.2. és 3.3.3. pontjai nem ütköznek a kormányrendelet 1. § (1) bekezdés g) pontjába, mivel az alperes lehetőséget nyújtott arra, hogy az előfizetők részben személyes adataik átadásához, részben a szolgáltatóváltáshoz szükséges hozzájárulásukat megtagadják. A tartozásátvállaláshoz való hozzájárulásra a Ptk. 332. § (1) bekezdése nem ír elő alakszerű kötelezettséget, ezért e körben elégséges az előfizetők ráutaló magatartása. A 8.4.1.1. és 8.4.2. pontokkal kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy ezek a kikötések ésszerűek, és nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek az előfizetők egyoldalú hátrányára állapítják meg az alperes kötelezettségeit. Kiemelte, hogy egy nap elteltével a napi lapok esetében sem következik be érdekmúlás, és ennél rövidebb határidő alatt az adott panaszt objektíve lehetetlen elintézni. Ezért nem valósult meg a kormányrendelet 2. § (1) bekezdés g) pontjának sérelme. A 8.4.2. pont azon rendelkezése, mely szerint díjfizetésnek akkor van helye, ha a kézbesítés elmulasztása bizonyítottan szolgáltatói hibára vezethető vissza, azért nem ütközik a rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontjába, mert nem jogosítja fel az alperest annak egyoldalú megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. Emellett a fogyasztó hátrányára sem változtatja meg a bizonyítási terhet. Az eladási árra vonatkozó rendelkezés pedig egyértelmű, félreérthetetlenül azt a költséget jelenti, amelyért a lap bárhol beszerezhető, ezért e rendelkezés a rendelet 1. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem tisztességtelen.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását, az ÁSZF 3.2. pontja, 3.3.3. pontja, 8.4.1.1. pont (1) bekezdése, és 8.4.2. pontja tekintetében a keresete teljesítését kérte. Azért támadta az elsőfokú bíróság döntését, mert az általános szerződési feltételek sérelmezett módosítását nem minősítette tisztességtelennek, figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes egyidejűleg hosszabbította meg az előfizetéseket és állapodott meg az üzletág átadásáról. Az ÁSZF 3.3.3. pontjával kapcsolatban azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tartozásátvállaláshoz szükséges jogosulti hozzájárulások megszerzésére vonatkozó rendelkezést jogszabályoknak megfelelőnek tekintette. Hangsúlyozta, hogy bár a Ptk. vagy más jogszabály nem ír elő alakszerű követelményt a jogosulti hozzájáruláshoz, azonban a bírói gyakorlat a hozzájárulás megadását megköveteli. A tiltakozás elmaradását csak abban az esetben lehetne hozzájárulásként értékelni, hogyha ezt jogszabály lehetővé tenné. E rendelkezés a hozzájárulás megtagadása esetére aktív magatartásra és költségek viselésére kényszeríti az előfizetőt. Mivel ez nyilvánvalóan ellentétes a tartozásátvállalás jogintézményével, a R. -be is ütközik. A 3.2. pont tekintetében arra hivatkozott, hogy az adatvédelmi törvény az érintett kifejezett hozzájárulásához köti a szenzitív adatok kezelését, és nem teszi lehetővé a tiltakozás elmaradásának hozzájárulásként történő figyelembevételét. A 8.4.1.1. pontra vonatkozó döntést azért támadta, mert az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a tárgynapot követően pótolt napilap már aktualitását vesztette, és az lényegében értéktelen. A 8.4.2. pont tekintetében pedig azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a kikötést, és figyelmen kívül hagyta, hogy az nem a reklamáció elintézésének szabályozását határozza meg, hanem a bizonyítási terhet fordítja át, így ez a kikötés is tisztességtelen.