BH 2013.7.189 I. Amennyiben az alperes a követelés elévülésével is védekezett, a bíróságnak elsődlegesen az elévülés kérdésében kell állást foglalnia. Az elévült követelés ugyanis bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a követelés elévülése esetén annak érdemi vizsgálata szükségtelenné válik.

II. Az elévülési idő lejárta után, az elévülés nyugvása folytán rendelkezésre álló egyéves határidő már nem elévülési jellegű, annak nyugvása nem állapítható meg és ez a határidő már semmilyen jogi ténnyel nem hosszabbítható meg [Ptk. 325. § (1) bek., 326. § (1) bek., 349. § (1) bek., 360. § (1) bek.].

A felperesnek az 1992. augusztus 4-én született iker gyermekei után a társadalombiztosítási kirendeltség családi pótlékot folyósított, majd a nyugdíj igazgatóság a folyósítást megszüntette és 1996. október 1-jétől ún. növelési pótlékot fizetett a felperesnek. A felperes 2005 szeptemberében ismerte fel azt a tévedését, hogy a növelési pótlék nem azonos a családi pótlékkal, amelytől 1998. január 1-jétől elesett; majd kérelme alapján 2005. december 1-jétől a családi pótlékot ismét megkapta.

A felperes a módosított keresetében az 1998. január 1-jétől 2005. november 30-ig járó elmaradt családi pótlékkal azonos mértékű, összesen 1 026 000 forint kártérítés és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén. Az alperes kártérítési felelősségét a felperes szerint az alapozza meg, hogy jogellenesen mulasztotta el 1998 januárjától a családi pótlék folyósítását, mert ettől kezdve a jogszabály már lehetővé tette a növelési pótlék mellett a családi pótlék kifizetését is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy 1998. január 1-je után a felperes családi pótlék iránti igényt nem nyújtott be, ezért ennek folyósítására nem volt lehetőség, azt megelőzően pedig a növelési pótlék és a családi pótlék együttesen nem volt folyósítható. Vitatta, hogy a társadalombiztosítási jogviszonnyal összefüggésben mulasztás terheli és hivatkozott a követelés elévülésére is.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperest 663 600 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a károkozás miatt az alperes köteles helytállni. A nyugdíj-igazgatóságtól elvárható lett volna, hogy felhívja a felperest a családi pótlék igénylés ismételt előterjesztésére akkor, amikor a jogszabályváltozás folytán a kétféle pótlék együttesen is folyósíthatóvá vált, illetőleg annak sem lett volna akadálya, hogy a családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolvány alapján a folyósítást az alperes újabb igénybejelentés nélkül megkezdje. Ennek elmulasztása miatt az alperes a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján az általános elévülési időre tekintettel köteles a 2001. április 1-jétől 2005. november 30-ig terjedő időre járó, elmaradt családi pótlékkal azonos kár megtérítésére, figyelembe véve azt, hogy a felperes írásbeli felszólítása 2006. április 18-án kelt, ezért az elévülés megszakítása [Ptk. 327. § (1) bekezdés] folytán a 2001. április 1-jétől esedékes követelés érvényesíthető.

Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva a keresetet teljes egészében elutasította. A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján elsődlegesen az elévülés kérdésében foglalt állást és kiemelte: az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a tartás kiegészítés jellegű járadékkövetelés egészére az elévülési idő akkor kezdődik, amikor az első járadékrészlet esedékessé válik (PK 52. áf.). Az elévülési idő ezért az első járadék folyósításának elmaradásakor, azaz 1998. március 1-jén elkezdődött és a követelés 2003. március 1-jén elévült. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy az elévülés mindaddig nyugodott, amíg a felperes nem volt az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokában, az elévülés nyugvása 2006. február 28-án befejeződött, mert ekkor a felperes átvette azt a levelet, amelyből tudomást szerzett arról, hogy a családi pótlékot nem folyósították részére. Ehhez képest azonban a felperes a keresetet több mint egy év elteltével nyújtotta be, azaz az elévülés nyugvása miatt nyitva álló egyéves igényérvényesítési határidő [Ptk. 326. § (2) bekezdés] is eltelt.

Az elévülés vizsgálata mellett a másodfokú bíróság a keresetet érdemben is alaptalannak tartotta. Az elsőfokú bíróságtól eltérően sem a tájékoztatási kötelezettség megsértése, sem a családi pótlék ismételt folyósításának elmulasztása miatt nem tartotta megállapíthatónak az alperes kártérítési felelősségét. Kifejtette, hogy kellő gondosság mellett a felperes maga is tudhatta, hogy családi pótlékban nem részesül, az 1998. január 1-jén hatályba lépett jogszabályváltozás folytán pedig a nyugdíj-igazgatóságot újabb kötelezettség nem terhelte, a családi pótlék újabb kérelem nélkül ismételten nem volt folyósítható.

A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helytadó döntésre irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdését, 349. §-ának (1) bekezdését, a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 4. §-ának (1) bekezdését, 5. §-ának (1) és (2) bekezdését. A felperes szerint a másodfokú bíróság a követelés elévülését tévesen állapította meg. Nem vette figyelembe, hogy 2006. február 28-a után késedelem nélkül eljárt az igénye érvényesítése érdekében. Házastársa 1996. október 1-jétől kezdődően a családi pótlékra való igényt bejelentette és mindaddig, amíg az igényt a Magyar Államkincstár jogerősen el nem bírálta, az elévülés további nyugvását kellett volna megállapítani. Az elévülés nyugvása ezért a felperes szerint e jogerős határozat átvételekor, azaz 2007. május 15-én fejeződött be, a kereset benyújtási időpontja pedig 2007. július 2-a volt, azaz a keresetet elévülés miatt elutasítani nem lehet. A felperes jogi képviselője 2006. április 18-án kelt levelében felszólította a nyugdíj-igazgatóságot az 1996 októberétől járó családi pótlék megfizetésére. A Ket. 4. §-ának (1) bekezdése, valamint az 5. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint megállapítható a tájékoztatási kötelezettség megsértése, figyelembe véve a felperes alacsony iskolázottságát és a többszöri "érdeklődésének" tényét is. A jogszabályváltozást követően meg kellett volna kezdeni a családi pótlék automatikus folyósítását vagy tájékoztatást kellett volna adni a családi pótlék megújításának feltételeiről.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett keresetét arra alapította, hogy az alperes hibájából esett el az általa 1998. január 1-jétől 2005. november 30-ig igényelhető családi pótléktól. Miután az alperes a követelés elévülésére hivatkozott, a bíróságnak elsődlegesen ebben a kérdésben kellett állást foglalnia, mert a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Ebből következően az elévült követelés érdemi vizsgálata szükségtelen, az e körben kifejtetteknek nincs jelentősége. A jogerős ítélet indokolásában a bíróság helyesen állapította meg, hogy a követelés egészére a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése zárja ki a bíróság előtti érvényesítés lehetőségét. A keresetben hivatkozott időszakban ki nem fizetett családi pótlék együttes összegében meghatározott kárigény elévülése - miként ezt a másodfokú bíróság helyesen állapította meg - az első járadékrészlet kifizetésének elmaradásakor, azaz 1998. február 28-án kezdődött. A kereset benyújtása, illetőleg a felperesnek a 2006. február 28-a utáni eljárása - amelyre a felülvizsgálati kérelem hivatkozik - az általános elévülési idő letelte, azaz 2003. március 1-je után történt, ezek a cselekmények a már elévült követelés esetén az elévülést nyilvánvalóan nem szakíthatták meg.