BH+ 2015.3.108 A civil szervezetnek a tagsági viszonyt kizárással történő megszüntetését megállapító határozatának megsemmisítése iránt indult perben csupán a fegyelmi eljárás megindításának és a fegyelmi büntetés kiszabásának indokoltsága vizsgálható. A fegyelmi büntetés súlyát a civil szervezet autonómiájára tekintettel a bíróság nem mérlegelheti. [1959.évi IV.tv.62.§]

A jogerős ítélet elutasította a felperesnek a civil szervezet alperes közgyűlésének határozata megsemmisítése iránt előterjesztett keresetét és a felperest az alperes részére első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás lényegi tartalma szerint a civil szervezet alperes egyik tagja, a felperes 2006-2009. években számos peres eljárást indított az alperessel szemben annak szervei által hozott határozatok megsemmisítése iránt. Az alperes 2007-ben a Nemzeti Civil Alapprogram (a továbbiakban: NCA) keretében 5 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesült. A felperes 2009. szeptember 15-i bejelentése alapján az NCA tájékozódott a Törvényszéknél, melynek alapján megállapította, hogy az alperes nem rendelkezik a pályázat egyik kötelező elemével, a 2005. évre vonatkozó közhasznúsági jelentéssel, mert az erről szóló határozatot a bíróság ítéletével megsemmisítette, erre tekintettel a szerződéstől elállt. Ezt követően a Bíróság az alperes kérelmére indult eljárásban határozatával megállapította, hogy az NCA elállása nem volt jogszerű, mert az alperes a pályázat benyújtásakor és elbírálásakor még rendelkezett a 2005. évi közhasznúsági jelentéssel, mert az erről szóló határozatot megsemmisítő ítélet csak később emelkedett jogerőre.

Az alperes elnöksége által a 2011. május 19-én tartott ülésén hozott 14/2011. (05.19.) számú határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el. Ennek keretében a fegyelmi bizottság a 2012. február 20-án hozott 1/2012. FB számú határozatában megállapította, hogy a felperes az alperes alapszabályát súlyosan megszegte, ezért az elnökség felé a kiszabható legsúlyosabb szankció alkalmazását, a felperes tagsági viszonyának a kizárással történő megszüntetését javasolta. A fegyelmi bizottság határozatának indokolása szerint a felperes az alperes ellen több megalapozatlan pert indított, amelyek az egyesület fennmaradását is veszélyeztették, így az nem tekinthető az egyesület érdekében történő eljárásnak. Az alaptalanságok tényét az Ítélőtábla két ítéletében is megállapította és a Törvényszék egyik hivatkozott ítéletének indokolása is alátámasztja, hogy a felperes magatartása nem egyeztethető össze egy tagtól elvárható magatartással. A fegyelmi bizottság fegyelmi vétséget megalapozó körülményként értékelte a felperes közvetlen közrehatását is abban, hogy az NCA kollégiumának eljárása során jogalap nélkül került hatályon kívül helyezésre a támogatást megítélő határozat, amelyet utóbb a Bíróság végzésével is megállapított.

Az alperes elnöksége a 2012. március 1-jén tartott ülésén hozott 4/2012. (03.01.) számú határozatával elfogadta a fegyelmi bizottság elnökének beszámolóját a fegyelmi bizottság munkájáról és a felperes kizárása ügyében hozott határozatról, majd az elnökség az 5/2012. (03.01.) számú határozatában a fegyelmi bizottság ismertetett határozata alapján, az alapszabály 8. § (9) pontjára utalással, a felperest az alperes tagjai közül kizárta. A határozat indokolása utalt a fegyelmi bizottság megállapítására, kiemelve, hogy a felperes súlyosan károsította az alperes jó hírnevét és akadályozta az alperest a célkitűzéseinek zavartalan megvalósításában, tevékenysége az alperesnek anyagi hátrányt is okozott. A felperes a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő és kérte a fellebbezés közgyűlés elé terjesztését. Az alperes a 2012. május 29-én tartott küldöttgyűlésén a 28/2012. (05.29.) számú határozatával megerősítette az elnökség 5/2012. (03.01.) számú, a felperest a tagok közül kizáró határozatát. A küldöttgyűlésen a felperes is jelen volt.

A felperes a 2012. június 28-án benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes 2012. május 29-én tartott közgyűlésének 15. napirendi pontjában a felperes tagsági jogviszonyának megszüntetése tárgyában hozott 28/2012. (05.29.) számú határozatát semmisítse meg, mert az nem felel meg az alperes belső szabályzataiban foglaltaknak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy eljárása szabályszerű, döntése pedig indokolt volt.

A jogerős ítélet indokolása szerint tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy a fegyelmi bizottság, az alperes elnöksége és az alperes közgyűlésének határozatai nem felelnek meg a határozat követelményeinek, mert azok indokolást nem tartalmaznak. Az alperes belső szabályzatai a határozatok formai követelményeiről nem rendelkeznek, ettől függetlenül a határozatok tartalmazzák a döntés indokait. Nem sért eljárási szabályt az sem, hogy a felperest az alperes tagjai közül kizáró határozat csupán visszautal a fegyelmi eljárásban elhangzottakra, mivel az eljárás részévé vált a fegyelmi eljárás teljes anyaga. A felperes nem vitásan az elnökség döntése előtt a fegyelmi bizottság határozatáról nem értesült, az iratokba azonban betekintési joga volt, amellyel nem élt, a fegyelmi bizottság és az elnökség üléseiről pedig értesítést kapott, ott is megismerhette volna az ellene indult eljárás anyagát. Azt pedig a felperes sem tagadta, hogy a közgyűlés döntése előtt már értesült az elsőfokú határozat pontos tartalmáról.

A jogerős ítélet érdemben kifejtett álláspontja szerint helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a perben csak a támadott alperesi határozatok indokolásában szereplő bírósági döntések tehetők a vizsgálat tárgyává, az ezt meghaladóan keletkezett ítéletek, valamint a felperesnek az alperessel összefüggésben tanúsított teljes magatartása, így a felperesnek az alperes javára történő esetleges közreműködése sem vizsgálható. A felperes téves álláspontjával szemben a fegyelmi bizottság és az elnökség tagjai kizárásának, valamint az elfogultsági kifogás előterjesztésének lehetőségéről a belső szabályzatok nem rendelkeznek, ilyen tárgyú eljárás nem volt lefolytatható. A fegyelmi eljárást pedig - a belső szabályzatok erre vonatkozó rendelkezésének hiányában - nem kellett megelőznie az etikai bizottság határozatának. A felperes által indított eljárások önmagukban nem tekinthetők olyan fegyelmi vétségnek, amelyek a kizáráshoz vezetnének. A felperesnek azonban az az álláspontja, hogy az NCA előtt az eljárást az alperes törvényes működésének biztosítása érdekében kezdeményezte, nem volt osztható. A felperes által kezdeményezett eljárásból eredően az alperest jelentős hátrány érte, amely önmagában is indokolta a fegyelmi büntetés kiszabását. Erre tekintettel a további okok vizsgálata szükségtelen. Azt azonban, hogy a felperes e magatartásával arányban állt-e az alkalmazott fegyelmi büntetés, a bíróság nem mérlegelheti, mivel az az alperes autonómiájába ütközne.

A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a keresetének való helytadás érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint annak helyes megállapítását követően, hogy az általa indított eljárások önmagukban nem tekinthetők olyan fegyelmi vétségnek, amely a kizárásához vezetne, tévesen jutott arra a következtetésre a jogerős ítélet, hogy az NCA előtt folyamatba tett eljárás a fegyelmi büntetés kiszabását indokolta. A nevezett szervezethez tett bejelentése az iratok tanúsága szerint is általános jellegű volt és nem a törvényes működés helyreállítása érdekében történt, mint ahogy arra a jogerős ítélet tévesen utalt. Az említett szervezetet kár sem érhette, mivel "intézkedését" a bíróság végzésével "hatálytalanította". A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a fegyelmi eljárást az etikai felelősség vizsgálatának meg kellett volna előznie, továbbá az alperes elnökségének döntése előtt nem értesült a fegyelmi bizottság döntéséről és a határozatot sem közölték hivatalosan. Az eljárt bíróságoknak a kizárás indokoltságának megítélésénél azt is vizsgálniuk kellett volna, hogy az alperesnél kifejtett tevékenysége összességében milyen mértékben mozdította elő az alperes céljainak teljesítését a perbeli időszakban. Az eljárt bíróságok azt sem határozták meg, hogy az egyesület melyik célját veszélyeztette és milyen mértékben.