1014/B/1997. AB határozat
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 44. § (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány ügyében meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 44. § (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 44. § (2)-(4) bekezdéseit az Alkotmány a 70/B. § (2) és (3) bekezdését sértő rendelkezésnek ítélte, mert hátrányos megkülönböztetést jelent a helyi és körzeti illetékességű szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők, illetőleg az önkormányzatoknál dolgozók bérezése között. Az eltérés oka - az indítványozó szerint - az, hogy az önkormányzatok nem kapják meg a feladataikkal arányos megfelelő pénzügyi fedezetet a költségvetéstől. Ez sérti az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontját és a 43. § (1) bekezdésben biztosított alapjogait is.
II.
A Ktv. 44. § (2) bekezdése szerint:
"A köztársasági elnök, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztos hivatalaiban, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Irodánál, a minisztériumokban és a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerveknél, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál a felsőfokú végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke 50%.
(3) A megyei, fővárosi közigazgatási hivatalban, valamint a központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél az illetménykiegészítés mértéke a köztisztviselő alapilletményének 10%-a.
(4) A felsőfokú iskolai végzettségű tisztviselők illetménykiegészítésének mértéke
a) az (1) bekezdésben felsorolt szerveknél - a (2) bekezdés kivételével - foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 25%-a,
b) a (3) bekezdésben felsorolt szerveknél foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 20%-a,
c) a (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (megyei) illetékességű szerveinél foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 10%-a."
Az Alkotmány 43. § (1) "A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek."
44. § (1) bekezdés c) pontja szerint: "az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül."
70/B. § (2) "Egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."
III.
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján e rendelkezéseket vizsgálta meg. Megállapította, hogy az indítvány nem megalapozott.
A Ktv. 44. §-a rendelkezik az állami közigazgatásban működő köztisztviselők illetménykiegészítéséről. A (2) bekezdés az országos és a kormány mellett működő felsőszintű hivatalokban foglalkoztatott felsőfokú iskolai végzettségű állami köztisztviselői illetménykiegészítésének mértékét 50%-ban; a (3) bekezdésében felsorolt megyei, fővárosi valamint központi állami közigazgatási szerveinél foglalkoztatott köztisztviselők illetménykiegészítésének mértékét, ha felsőfokú végzettséggel rendelkeznek (4) bekezdés b) pontja szerint az alapilletmény 20%-ában, míg ugyanezen bekezdés c) pontja a (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (megyei) illetékességű szerveinél felsőfokú végzetséggel rendelkező köztisztviselői tekintetében az alapilletmény 10%-ában határozza meg az illetménykiegészítés mértékét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Ktv. 44. § (2)-(3) bekezdése, valamint a (4) bekezdés b) és c) pontja a különböző sajátosságokat felmutató állami köztisztviselői kör javadalmazását a feladatellátásukban jelentkező eltérésekre figyelemmel szabályozza.
Kétségtelen, hogy mind a (2) bekezdésben felsorolt, mind a (4) bekezdésben szereplő foglalkozási körben honorálja a jogalkotó az előírt magasabb szintű iskolai végzettséget. A javadalmazás azonban nem az azonos minőségű iskolai vagy szakképesítést igazoló dokumentumokhoz, hanem a végzettség birtokában, a meghatározott szintű szervnél betöltött pozícióhoz kötődik. S különbözik aszerint, hogy az a legmagasabb szintű állami, vagy központi hatáskörű szervnél elvégzendő feladathoz, vagy helyi államigazgatási feladathoz kapcsolódik.
Az Alkotmánybíróság szerint nem sért alkotmányos rendelkezést - sem a diszkrimináció tilalmát megfogalmazó Alkotmány 70/A. §-át, sem pedig az egyenlő munkáért egyenlő bért biztosító 70/B. §-át - az, ha a feladatok sajátosságaira, követelményszintjére, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra. Az indítványozó által felhívott Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság - más összefüggésben ugyan, de a jelen ügyben is irányadónak tekinthetően - megállapította, "Az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdése összemérhető minőségű munkák tekintetében tűzi ki követelményként, hogy a jövedelemnek a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez kell igazodnia. Ez a szabály nem jelenti azt, hogy alkotmányellenes a közszolgálatban a közalkalmazástól eltérő javadalmazási rendszer bevezetése." (422/B/1993. AB határozat, ABH 1993. 656, 657.)
Az Alkotmánybíróság a fenti indokolást is figyelembe véve megállapította tehát, hogy a Ktv. 44. § (2)-(4) bekezdésében jelentkező eltérő javadalmazási rendelkezései nem sértik az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdését.
Az indítványozó által felvetett probléma oly módon is értelmezhető, hogy a tulajdonképpeni sérelem az: a felsőfokú iskolai végzettség erre vonatkozó rendelkezés hiányában az önkormányzatok dolgozóinál illetménykiegészítéssel nem honorálható. Az 1997. évi CI. törvénnyel módosított Ktv. 44/A. § alapján 1998. január 1-jétől ez orvoslást nyert.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtásakor hatályos Ktv. szövegében az önkormányzatokra vonatkozó különleges rendelkezés valóban nem szerepelt. Ezt a hiányt azonban az 1997. évi CI. törvénnyel beiktatott Ktv. 44/A. § 1998. január 1-jétől pótolta.
E szerint ugyanis
"A helyi önkormányzat rendeletben
a) a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőinek - községi önkormányzat esetében - legfeljebb a 44. § (4) bekezdésének c) pontjában -, egyéb helyi önkormányzat esetében - legfeljebb a 44. § (4) bekezdésének b) pontjában,
b) a középiskolai végzettségű köztisztviselőknek - a községi önkormányzat kivételével - legfeljebb a 44. § (3) bekezdésében meghatározott mértékű illetménykiegészítést állapíthat meg."
A rendelkezés az önkormányzatok önálló döntésére bízza, él-e az illetménykiegészítés megállapítási jogával. Kétségtelen, hogy ezzel a lehetőséggel az önkormányzat akkor tud élni, ha az illetménykiegészítésekhez megfelelő fedezettel rendelkezik. Ez sem alapozza meg azonban az indítványozóknak azt a kifogását, amely szerint az önkormányzatok alapjogairól szóló Alkotmány 43. § (1) bekezdését, a 44/A. § (1) bekezdés c) pontját sérti az, hogy az állam nem biztosít fedezetet az önkormányzati dolgozók magasabb iskolai végzettségének illetménykiegészítéssel való elismeréséhez.
Utal itt az Alkotmánybíróság a 2/1997. (I. 22.) AB határozatában foglaltakra, amelyben elvi éllel mondotta ki:
"Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből nem vezethető le a törvényhozónak az a kötelezettsége, hogy minden, törvényi szabályozásból eredő önkormányzati többletkiadást, a többletkiadás fedezeteként, célhoz rendelt állami költségvetési hozzájárulással köteles kompenzálni." (ABH 1997. 27, 31.)
Az illetménykiegészítésnek a helyi önkormányzatoknál való bevezetését lehetővé tevő jogszabálymódosítás nem keletkeztetett új feladatot az önkormányzatok számára, bár kétségtelen annak fedezetéről gondoskodnia kell.
Tehát ezzel kapcsolatban is irányadónak kell tekinteni azonban az Alkotmánybíróság már idézett határozatának azt a következtetését is, amelyet a tizenharmadik havi illetménnyel összefüggésben megállapított:
"Az államnak az Alkotmány vonatkozó rendelkezései között nagy szabadsága van megfelelő gazdasági megoldás megválasztására, amelynek során többek között figyelemmel lehet a központi költségvetés, illetve az önkormányzati költségvetés terhelhetőségére is. Az illetményrendszer módosításából eredő többletterhek számításba vétele során az állam figyelembe vette, hogy a módosítás nem vezethet az önkormányzatok ellehetetlenüléséhez és ezért a tehermegosztás olyan formáját választotta, amely biztosítani képes az önkormányzatok működőképességének megőrzését." (ABH 1997. 32.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ktv.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezései nem sértik az Alkotmány 43. §-át, sem pedig a 44/A. § (1) bekezdés c) pontját, ezért az indítványt elutasította.
Az indítványozó beadványában hivatkozott a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (Kjt.) 44. §-ára is, mivel azonban e §-nak a felvetett problémával összefüggése nincs, a rendelkezéssel az Alkotmánybíróság nem foglalkozott.
Budapest, 1998. május 5.
Dr. Lábady Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró