EH 2011.2358 A jogerős építési engedély elleni ügyészi óvás alapján folyt eljárás irányát, kereteit az óvásban foglaltak határozzák meg, azon az eljáró közigazgatási szerv nem terjeszkedhet túl. [1997. évi LXXVIII. tv. 48. §, 253/1997. (XII. 20.) Korm. r. 42. §, 45/1997. (XII. 19.) KTM r. 5. §, 46/1997. (XII. 29.) KTM 35. §].
Pertörténet:
Szombathelyi Törvényszék K.20102/2009/35., Kúria Kfv.37858/2010/10. (*EH 2011.2358*, BH 2011.10.293)
***********
A II. r. felperes és az oldalán beavatkozó tulajdonában álló 1101 helyrajzi számon felvett lakóház, udvar, garázs megnevezésű, 943 m2 térmértékű, természetben B., H. u. 20. szám alatt található ingatlant érintően az elsőfokú építési hatóság 1996-ban két ütemben a földszinten két szoba, egy nappali, egy konyha, egy kamra, egy fürdő, egy WC, egy háztartási helyiség, egy gardrób, egy közlekedő, egy lépcsőház, egy tetőtér, egy szélfogó, egy terasz; majd a tetőtérben két szoba + két félszoba, négy mosdó, egy társalgó, egy tetőtér, egy padlástér, egy erkély helyiségekből álló lakóépület építését engedélyezte. Annak megépültét követően 1998-ban a használati engedélyt megadta.
Az elsőfokú hatóság 2004-ben a II. r. felperes és a beavatkozó, mint építtető kérelmére ingatlanukon egy újabb lakóépület építését engedélyezte. Az engedély szerint az építkezés során a következő helyiségek alakíthatók ki:
- földszinten az első lakás egy szobával, egy fürdővel és egy konyhával,
- a második lakás egy szobával, egy fürdővel, egy konyhával és egy garázzsal,
- a tetőtérben a harmadik lakás egy előtérrel, egy szobával, egy fürdővel és egy loggiával.
A határozat I. r. felperesnek, mint a szomszédos 1102 helyrajzi számon felvett, természetben B., H. u. 22. szám alatt található ingatlan tulajdonosának kézbesítést nyert. A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az elsőfokú hatóság 2005-ben építtetők részére a használatbavételi engedélyt megadta azzal a megállapítással, hogy az építési engedélytől a megvalósult építkezés nem tér el. A határozat ellen az I. r. felperes fellebbezéssel élt, arra hivatkozva, hogy az ingatlan rendeltetésszerű használatát a 2005-ben megépült épület zavarja.
Az alperes jogelődje kezdeményezésére a K.-i Városi Ügyészség a jogerős építési engedéllyel szemben óvást jelentett be, indítványozva annak hatályon kívül helyezését, valamint az általa meghatározott szempontok figyelembevételével új eljárás lefolytatását és új határozat hozatalát. Az óvásban rögzítettek szerint az építtetői ingatlanon meglévő új lakóépület 3,7 méterre van a hátsó telekhatártól, ezért nem felel meg a Bük Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testülete 6/2004. (V. 12.) számú a Bük Nagyközség Szabályozási Tervének jóváhagyásáról, valamint Helyi Építési Szabályzatáról szóló (a továbbiakban: HÉSZ) által támasztott követelményeknek, ugyanis az HÉSZ 1. számú mellékletében foglaltak szerint a KEL-SZ-006 besorolási övezetben (ahová az ingatlan tartozik) a megengedett épületmagasság 4,5 m, amelyet a lakóépület hátsó telekhatárától számított távolságának el kell érnie. Az épület felépülte miatt az engedélyt kiadó határozat megváltozására nincs mód, mindösszesen az eltérést kell az új határozatban feltüntetni.
A építési engedélyhez csatolt tervdokumentáció nem tartalmazta az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § 2/f. pontjában megjelölt mutatószámokat, ezért indítványozta ennek pótlását.
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 42. § (1) bekezdésében és 4. számú mellékletében foglaltak ellenére az engedélyezési tervben nem került megjelölésre a lakásegységek után kialakítandó parkolási helyek száma.
Az óvás eredményeként az elsőfokú hatóság az építési és használatbavételi engedélyt kiadó határozatát visszavonta, majd új eljárás lefolytatását követőn határozatával az ez irányú kérelmet teljesítve, megismételt eljárást követően, határozatával az építtetői ingatlanon három lakásos lakóépület építését és használatbavételét engedélyezte. Határozatában rögzítette a beépítettség, valamint a kialakított zöldfelület mértékét és az építmény magasságát, megállapítva, hogy a HÉSZ-ben meghatározott beépítettségi százalék minimális mértékben túllépésre került, illetőleg az épület hátsó telekhatártól számított távolsága 3,7 méter, amely eltér a HÉSZ-ben előírtaktól.
Kötelezte az építtetőket az I. r. felperes felé néző délkeleti homlokzaton található loggián, zsalugáter elhelyezésére, az átlátás, mint szomszédjogi sérelem enyhítése érdekében.
A határozat elleni fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd 2008. március 3. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva, a II. r. felperes és az oldalán beavatkozó részére a háromlakásos épületre fennmaradási és egyben használatbavételi engedélyt adott. Előírta az épület tetőterének a 2007. januári tervdokumentáció szerinti visszaalakítását, a szobát kettéválasztó falszerkezet és a szoba északnyugati sarkában kialakított fürdőhelyiség megszüntetését.
Az erkély zsalugáteres kialakítására vonatkozó rendelkezést törölte, továbbá előírta a zöldterület határozat jogerőre emelkedését követő 120 napon belüli kialakítását. Az építmény műszaki jellemzőiben feltüntetett zöldterület értékét 42,6%-ra módosította. Határozata indokolásában hivatkozott a HÉSZ 12. § (2) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a adott kertvárosias lakóterületen lakás telkenként legfeljebb négy lakás és vendégszoba egységgel helyezhető el. Az építtetői ingatlanon elsőként felépült épület egy rendeltetési egységnek felel meg, másodikként tervezett három lakószobás lakóépülettel az előírt négy egység biztosítható. A tetőtéri lakószoba kettéválasztásával és a fürdőegység kialakításával a rendezési tervben foglalt szobaegységek száma jogszabálysértő módon megnövekedett, ezért írta elő annak visszaalakítását.
Az engedélyezett szobaegységek számából következően a parkolóhelyek száma és a zöldfelület nagysága is megfelelően biztosítható. A másodikként helyezett épület az I. r. felperesre nézve kedvezőbb helyen, az előírttól 80 cm-rel hátrébb került elhelyezésre, ezért mellőzte a zsalugáterek beépítési kötelezettségét.
Rámutatott az alperesi jogelőd arra, hogy az építtetők jogerős építési engedély alapján végezték az építési munkálatokat, azonban a helyszínrajzi elrendezés a rendezési tervi előírásokat sérti. A tetőtéri szoba átalakítása engedély nélkül készült, ezért az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (8) bekezdése szerinti munkálatok elvégzését írta elő a szabályossá tétel érdekében.
Az alperesi jogelőd határozatával szemben I. r. és II. r. felperes is keresettel élt.
Az I. r. felperes sérelmezte a kialakított lakásegységek számát, telken belüli elhelyezését, a beépítés mértékét, a zöldterület HÉSZ-be ütközően történő csökkenését, továbbá azt a tényt, hogy az új épület erkélyéről teljes rálátás nyílik ingatlanára.
A megyei bíróság bizonyítási eljárás keretében tanúmeghallgatást foganatosított, helyszíni szemlét tartott, igazságügyi építész szakértői véleményt szerzett be, majd jogerős ítéletével új eljárásra kötelezés mellett, az alperesi jogelőd határozatát hatályon kívül helyezte. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy a perbeli ingatlanon két épület elhelyezése nem sérti a HÉSZ 2. számú melléklet 3. számú mintájában foglaltakat, amelyet az OTÉK 1. számú 20. pontjában lévő fogalommeghatározás is alátámaszt. A HÉSZ a két tömbben való építést nem tiltja, nem az épülethez, hanem a telekhez rendeli a lakás vagy szobaegység számot. A HÉSZ 12. § (2) bekezdése határozza meg, hogy az adott területen milyen rendeltetési egységek helyezhetők el. Az Étv. és az OTÉK az értelmező rendelkezései között a lakásegység, illetve a vendégszoba fogalmát nem határozza meg. A HÉSZ 53. § (5) bekezdésében megfogalmazott lakásegység meghatározás a telken elhelyezendő gépkocsi mennyiség szempontjából vehető figyelembe, így a HÉSZ 12. § (2) bekezdésénél nem alkalmazható. Tényként rögzítette, amennyiben a HÉSZ 53. § (5) bekezdése a 12. § (2) bekezdése vonatkozásában alkalmazható lenne, úgy a kiadott fennmaradási és használatvételi engedélyt ezen jogszabályi helyeket sértené, ugyanis a második épületben újabb lakó vagy vendégszoba egységet nem lehetett volna elhelyezni, figyelemmel az elsőként engedélyezett épületben elhelyezett egységek számára. Ezen álláspont miatt nem sérti a tetőtéri lakás leválasztása és az új fürdőszoba kialakítása a HÉSZ 12. § (2) bekezdését, noha ezen munkák a tervdokumentációban nem szerepeltek. Erre alapozottan a szobát kettéválasztó falszerkezet és fürdőegység megszüntetése nem írható elő.
Az I. r. felperes sem vitatta, hogy a csapadékvíz elvezetése a terveknek megfelelő, annak megállapítása, hogy ezt veszélyezteti-e az I. r. felperes ingatlan álló lakóház állékonyságát, nem építési hatósági eljárásra tartozó kérdés.
A közigazgatási iratok között fellelhető az engedélyezési eljárás során beszerzett kéményseprői nyilatkozat, amely a használatbavételi engedélyezési eljárásban is felhasználható volt.
A megyei bíróság a HÉSZ 53. § (5) bekezdésének értelmezése körében felhívta a figyelmet arra, hogy a perbeli ingatlanon nyolc lakóegység és vendégszoba egység került elhelyezésre, amelyhez azonban a parkolószám biztosított. A hátsókert mérete 3,82 m, amely nagyobb, mint az engedélyezett mérték, de kisebb, mint a HÉSZ szerint megengedett 4,5 méteres építménymagasság. Ennek ellenére ez az eltérés a használatbavételi engedély megadásának nem lehetett akadálya. A hátsókertet érintő méretkülönbségek I. r. felperesnek érdeksérelmet nem okoznak, bár az Étv. 36. §-ában meghatározott feltételek nem állnak fenn, és már nem is teremhetőek meg. A megyei bíróság vizsgálta ugyanakkor az I. r. felperes ez irányú kereshetőségi jogát, rámutatva, hogy az I. r. felperesi ingatlan nem hátsó, hanem oldalszomszédja a perbeli ingatlannak. A hátsókert csökkenése közvetlenül jogát vagy törvényes érdekét nem érinti.
Az igazságügyi szakértő véleményére alapozottan megállapította a megyei bíróság, hogy az ingatlan 943 m2-es térmértékéhez képest a tényleges beépítés 31,6%, a burkolt felület nagysága 388 m2, a zöldfelületnek az ingatlanhoz mért aránya 27,25%, amely az elvárható minimális 36%-ot nem éri el, de utóbbi önmagában a fennmaradási és használatbavételi engedélykérelem elutasítására nem ad alapot. A megfelelő zöldfelület biztosítása végrehajtási kérdés.
Az I. r. felperes csatolta azon építész kamarai véleményt, amely szerint az engedélyezési tervek tartalma és színvonala erősen kifogásolható, azonban a keresetlevélben hivatkozott tervbeli problémák kapcsán kereshetőségi joga nem áll fenn.
Végezetül hangsúlyozta a bíróság, hogy az engedéllyel érintett épület egyes részeiről (loggiájáról) rá lehet látni az I. r. felperesi ingatlanra, amely intimitás vesztést okoz, ez azonban nem olyan mértékű, amely az építés engedély kiadását meggátolná. Az ingatlanok közötti építménytávolság, oldalkertméret betartott, az OTÉK 50. § (2) bekezdésében foglaltak nem sérültek azáltal, hogy 1 m mélységű loggia határolja a tetőtéri szobát. Az sem lett volna tiltott, ha nem ez, hanem szobaablakok került a szomszéd felőli falba.
A jogerős ítélet ellen az I. r. felperes és alperesi jogelődje felülvizsgálati kérelemmel élt.
Az I. r. felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a megyei bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a kereseti kérelmének való helyt adást kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság jogkérdés eldöntését írta elő a szakértőnek, és nem műszaki vagy egyéb szakértelmet igénylő kérdés megválaszolására hívta fel, sértve ezzel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 1. §-át, 2. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését a közigazgatási és hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (1) bekezdését az Alkotmány 45. § (1) bekezdését, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 6. cikkét. Ezen túlmenően a Pp. 3. § (6) bekezdésével és a 8. § (1)-(2) bekezdésében írtak érvényesülése is sérült, amikor a 2008. november 5-én tartott helyszíni szemlén a II. r. felperes tiltása miatt nem vehetett részt.
A bíróság által végzett jogértelmezés a HÉSZ 12. § (2) bekezdésének kiterjesztő értelmezését eredményezi, hiszen a lakóegységek számát limitáló kógens rendelkezéseit a lakás és vendégszobaegység fogalmának meghatározásával nem tölti meg tartalommal. A HÉSZ 53. § (5) bekezdésének a gépkocsimennyiség meghatározására való szűkítése, megszorító nyelvtani értelmezésen alapul. Kiemelte, hogy az OTÉK 1. számú mellékletének 57. pontja szerint is önálló rendeltetési egységnek tekintendők a perbeli ingatlan szobái.
A csapadékvíz elvezetése körében is jogsértőnek és az Étv. 36. § (1) bekezdés db) alpontjába ütközőnek tartotta a jogerős ítéletet, ugyanis az elvezetés módjának ingatlanára gyakorolt hatását vizsgálni kellett volna.
A parkolóhelyek kapcsán kifejtette, a szakvélemény nem tesz utalást arra vonatkozóan, azok milyen paraméterekkel kell, hogy rendelkezzenek, és az ingatlanon található parkolók ezen követelményeknek megfelelnek-e. Nem vitatta, hogy az ingatlanon rendszeresen nyolc vagy több gépkocsi parkol, amelyről a bíróság a helyszíni szemle során is meggyőződhetett.
A kialakított zöldfelület kapcsán kiemelte, hogy az a HÉSZ előírásainak nem felel meg, márpedig az Étv. 48. § (1) és (2) bekezdésében írtak értelmében a fennmaradási engedély kiadásának feltétele az építési engedélynek megfelelő helyzet kialakítása, illetőleg annak átalakítással történő szabályossá tétele. A parkolóhelyek kialakítása szükségszerűen a zöldfelület csökkentésével járt.
A hátsókert tekintetében I. r. felperes rendelkezik perbeli legitimációval (amelyet a megyei bíróság a zöldfelület kapcsán el is ismert) ugyanis a telke mentén végighúzódó épületek és parkolók befolyásolják az épületek közötti légmozgást, a benapozottságot és nyugalmat. A megyei bíróság Pp. 3. § (3) bekezdésébe ütközően nem oktatta ki e körben a bizonyítás irányáról, illetve ugyanilyen jogsértően járt el az engedélyezési tervek kapcsán tett megállapításai során is.
A loggia kialakítása körében előadta, hogy az huzamosabb tartózkodást szolgál, amely így nagyobb mértékben zavarja az ingatlan lakó- és pihenőfunkciója használatát, mintha csak ablakok kerültek volna kialakításra. Mindezt a fennmaradási engedély kiadásakor OTÉK 50. § (2) bekezdése mentén értékelni kellett volna.
Az alperes jogelődje felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a felperes keresetének elutasítását kérte. Tévesnek tartotta a megyei bíróságnak a HÉSZ 12. § (2) bekezdésében és 53. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezései értelmezését, ebből fakadóan a lakó-, illetve vendégszoba egység meghatározásánál a HÉSZ 12. §-ában foglaltak mellőzését. Az 1996. évi építési engedélyben lakóépület, így egy lakóegység került engedélyezésre. A 2004. évben elfogadott HÉSZ visszamenőleges hatállyal nem alkalmazható.
A tetőtéri lakás leválasztása és újabb fürdőszoba kialakítása engedély nélkül készült, ezért az eredeti terv szerinti kialakításról kellett rendelkeznie az Étv. 48. § (8) bekezdésére alapozottan, amely előírást a bíróság jogsértően mellőzte.
A zöldfelület kialakítására határozatában kötelező előírást tett, így a bíróság ezzel kapcsolatos iránymutatása nem helytálló.
A jogerős ítélet sérti a Pp. 339/A. §-ában foglaltakat, amennyiben az új eljárás lefolytatására a bíróság útmutatása alapján kerülne sor, olyan helyzet alakulna ki, hogy a kisvárosias övezetben a lakóegységek számára vonatkozóan nem lenne korlát, amely sértené az OTÉK 13. § (2) bekezdését is. A megyei bíróság a Pp. 339. § (3) bekezdésébe ütközően iratellenesen adott iránymutatást az új eljárására vonatkozóan, ezért kénytelenek az indokolásban foglalt megállapításokat vitatni.
A felülvizsgálattal nem támadott részében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A II. r. felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.
Az I. r. felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, míg az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az I. r. felperes és az oldalán beavatkozó részére kiadott fennmaradási és használatbavételi engedély jogszerű-e.
A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátja, hogy az építtetők 2005. január 17. napján jogerőre emelkedett építési engedély birtokában kezdték meg és fejezték be az ingatlanukon második lakóépületük felépítését, ugyanis az ellen - egyebek mellett - az I. r. felperes, mint a szomszédos ingatlan tulajdonosa sem élt fellebbezéssel. Az I. r. felperes a három lakóegységet magában foglaló épület felépülte után, annak használatbavételi engedélyét támadta jogorvoslattal, és ezen eljárás során került sor óvás kezdeményezésére, majd annak az ügyészség által történő bejelentésére. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az eljárás irányát, annak kereteit az óvásban foglaltak határozzák meg, azaz az óvásban foglaltakon túl az eljáró közigazgatási szerv nem terjeszkedhet túl. Az új eljárás nem új elbírálást nyit meg, hanem csak az óvásban megjelölt jogszabálysértés orvoslására nyújt lehetőséget. Az ügyészi óvás az abban meghatározott szempontok figyelembevétele mellet indítványozta új eljárás lefolytatását és az ügyben új határozat hozatalát. Az elsőfokú építési hatóság az óvással egyetértve mind az építési, mind a használatbavételi engedélyét visszavonta. Az ügyészi óvás három irányú volt:
1. Az új lakóépület hátsó telekhatártól való elhelyezkedése,
2. a tervdokumentáció mutatószámainak hiányosságai,
3. a lakásegységek után kialakítandó parkolóhelyek megjelölésének engedélybeli hiánya.
Minthogy az építési engedély visszavonásra került, így az építtetőknek az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezés eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.1.) 35. § (1) bekezdése értelmében fennmaradási engedélyt kellett kérnie. A fennmaradás engedélyezésére az R.1. 35. § (4) bekezdése szerint az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, valamint az Étv. 48-49. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. Az ügyészi óvás maga is rögzítette, hogy az épület felépülte okán az építési engedélyt kiadó határozat megváltoztatására a hátsó telekhatártól számított épülettávolság vonatkozásában nincs mód, mindösszesen azt kell feltüntetni az új határozatban, hogy a HÉSZ-től eltérő módon került sor ezen távolság meghatározására.
Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már utalt rá, az épület megépítésére jogerős építési engedély birtokában került sor, így annak léte, elhelyezkedése az óvás folytán indult eljárásban már nem sérelmezhető. A bírósági felülvizsgálat során nincs lehetőség az óvással nem érintett rendelkezések vitatására még akkor sem, ha azok egyébként esetlegesen jogszabálysértőek.
A megyei bíróság helyesen vizsgálta és állapította meg a felperes perindításra vonatkozó jogosultságát, valamint azt is, hogy az I. r. felperesnek a perbeli ingatlan hátsó kertjének csökkenéséhez nem kapcsolható olyan közvetlen érdeksérelme, amely a határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethetne. A Legfelsőbb Bíróság annyiban pontosítja az ítéletben ehhez kapcsolódóan írtakat, hogy a szomszédos ingatlan tulajdonosának jogát, jogos érdekét a megvalósult épület közvetlenül érinti. A kereshetőségi jog fennállta azonban nem jelenti egyben azt is, hogy a feltárt jogszabálysértés egyben olyan jog vagy érdeksérelmet is jelentene, amely az ügy érdemére is kihathatna. Egy adott épület ingatlanon belüli elhelyezése akkor is okozhat érdeksérelmet, illetve befolyásolhatja a szomszédos ingatlan használatát, hasznosíthatóságát, ha arra a jogszabályi előírásoknak megfelelően került sor, ezzel kapcsolatos igényét az I. r. felperes polgári perben érvényesítheti.
Az ügyészi óvás 2. pontja az R. 5. § (2) bekezdés f) pontjában felhívott mutatószámokkal kapcsolatos hiányosságot rótta az építési engedély terhére, amelyeket a fennmaradási engedélyezési eljárásban az építtetők pótoltak. Az I. r. felperes ehhez kapcsolódóan konkrét jog vagy érdeksérelmet nem igazolt, a szükséges mutatószámok a megismételt eljárás során hozott közigazgatási határozatokban szerepelnek.
Az I. r. felperes nem volt elzárva attól, hogy a keresetlevelében, illetőleg felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabálysértést megjelöljön, ez azonban nem történt meg. A Pp. 3. § (3) bekezdése a bizonyítási teherről és a bizonyításra szoruló tényekről való tájékoztatást teszi a bíróság kötelezettségévé, ezen jogszabályi rendelkezéseket a megyei bíróság nem sértette meg. Széles körű és igen alapos bizonyítást folytatott, majd a tárgyalás berekesztése előtt esetleges nyilatkozataik, indítványuk megtételére a feleket felhívta, az I. r. felperes pedig akként nyilatkozott, hogy a bizonyítás indítványa nincs.
Az I. r. felperes a per során maga sem vitatta, hogy az OTÉK 42. § (1) bekezdése szerinti parkolóhely számmal az építtetői ingatlan rendelkezik, mint ahogy az is tény, hogy azok kialakítása a zöldfelület rovására történt. Az alperes a használatbavételi engedély kiadásának feltételéül szabta ugyanakkor a megfelelő nagyságú zöldfelület kialakítását, ennek be nem tartása végrehajtási eljárásra tartozó kérdés.
A Legfelsőbb Bíróság részben eltérő jogi álláspontja okán nem tartotta szükségesnek a HÉSZ 12. § (2) bekezdésében és 53. § (5) bekezdésében foglaltak összevetését. A HÉSZ 12. § (2) bekezdéséből kétségkívül megállapítható, hogy az adott építési övezetben lakás telkenként legfeljebb négy lakás-, vagy vendégszoba egységgel helyezhető el. A Legfelsőbb Bíróság ehelyütt utal vissza az ügyészi óvás kapcsán kifejtettekre, valamint arra, hogy a lakás vagy vendégszoba egység számának meghatározásánál az 1996-ban kiadott építési engedélyben és a fennmaradási engedélyben rögzítettek nem hagyhatók figyelmen kívül. Mindebből következik az is, hogy az I. r. felperes a lakóépület tetőterét az általa benyújtott tervdokumentációhoz képest megváltoztatta, eredményeként a lakásegység szám megnövekedett, amely így mindenképpen meghaladja a HÉSZ 12. § (2) bekezdésében engedélyezett mértéket. Ez a körülmény, illetve a tervtől való eltérés az Étv. 48. § (8) bekezdés a) pontja értelmében a tetőtéri szobát kettéválasztó falszerkezet és a fürdőhelyiség megszüntetésének előírását kellett, hogy maga után vonja.
A tetőtéri szoba I. r. felperesi ingatlan felé eső homlokzatán található erkély valóban jelent egyfajta intimitás vesztést, azonban annak elhelyezése konkrét építésügyi szabályokat nem sért, az építmények közötti távolság és az oldalkertméret is betartása került, létét az ügyészi óvás sem sérelmezte. Az OTÉK 50. § (2) bekezdésében rögzítettek általános előírásokat tartalmaznak, az ezzel kapcsolatos birtokháborítási, szomszédjogi és kártérítési igényeket az I. r. felperes szintén polgári perben terjesztheti elő.
A csapadékvíz-elvezetésre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a megyei bírósággal egyezően rámutat arra, hogy az e körbeni I. r. felperesi előadás szintén nem építési hatósági eljárásra tartozik.
Összegezve, megállapítható, hogy az alperesi jogelőd eljárását az ügyészi óvásban indítványozottaknak megfelelően folytatta le és hozta meg jogerős fennmaradást és használatbavételt engedélyező határozatát, illetve miután észlelte a tervektől való eltérő eltérést, rendelkezett a jogsértés kiküszöböléséről is.
A megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban a HÉSZ-ben foglaltak eltérő értelmezése miatt abból részben téves következtetést vont le, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint eljárva ítéletét hatályon kívül helyezte és mindkét felperes keresetét elutasította figyelemmel arra, hogy a keresettel támadott körben a jogerős határozat mindenben megfelel az alapul szolgáló jogszabályi előírásoknak.