BH 2011.10.293 A jogerős építési engedély elleni ügyészi óvás alapján folyt eljárás irányát, kereteit az óvásban foglaltak határozzák meg, azon az eljáró közigazgatási szerv nem terjeszkedhet túl. A bírósági felülvizsgálat során sincs lehetőség az óvással nem érintett rendelkezések vitatására. Az új eljárás nem új elbírálást jelent, hanem csak az óvásban megjelölt jogszabálysértés orvoslására nyújt lehetőséget [1997. évi LXXVIII. tv. 48. §, 45/1997. (XII. 29.) KTM r. 5. §, 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 35. §, 253/1997. (XII. 20.) Korm. r. 42. §].

Pertörténet:

Szombathelyi Törvényszék K.20102/2009/35., Kúria Kfv.37858/2010/10. (EH 2011.2358, *BH 2011.10.293*)

***********

A II. r. felperes és az oldalán beavatkozó tulajdonában álló 1101 helyrajzi számon felvett lakóház, udvar, garázs megnevezésű, 943 m2 térmértékű, természetben B., H. u. 20. szám alatt található ingatlant érintően az elsőfokú építési hatóság 1996-ban két ütemben a földszinten két szoba, egy nappali, egy konyha, egy kamra, egy fürdő, egy WC, egy háztartási helyiség, egy gardrób, egy közlekedő, egy lépcsőház, egy tetőtér, egy szélfogó, egy terasz; majd a tetőtérben két szoba + két félszoba, négy mosdó, egy társalgó, egy tetőtér, egy padlástér, egy erkély helyiségekből álló lakóépület építését engedélyezte. Annak megépültét követően 1998-ban a használati engedélyt megadta.

Az elsőfokú hatóság 2004-ben a II. r. felperes és a beavatkozó, mint építtető kérelmére ingatlanukon egy újabb lakóépület építését engedélyezte. Az engedély szerint az építkezés során a következő helyiségek alakíthatók ki:

- földszinten az első lakás egy szobával, egy fürdővel és egy konyhával,

- a második lakás egy szobával, egy fürdővel, egy konyhával és egy garázzsal,

- a tetőtérben a harmadik lakás egy előtérrel, egy szobával, egy fürdővel és egy loggiával.

A határozat I. r. felperesnek, mint a szomszédos 1102 helyrajzi számon felvett, természetben B., H. u. 22. szám alatt található ingatlan tulajdonosának kézbesítést nyert. A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az elsőfokú hatóság 2005-ben építtetők részére a használatbavételi engedélyt megadta azzal a megállapítással, hogy az építési engedélytől a megvalósult építkezés nem tér el. A határozat ellen az I. r. felperes fellebbezéssel élt, arra hivatkozva, hogy az ingatlan rendeltetésszerű használatát a 2005-ben megépült épület zavarja.

Az alperes jogelődje kezdeményezésére a K.-i Városi Ügyészség a jogerős építési engedéllyel szemben óvást jelentett be, indítványozva annak hatályon kívül helyezését, valamint az általa meghatározott szempontok figyelembevételével új eljárás lefolytatását és új határozat hozatalát. Az óvásban rögzítettek szerint az építtetői ingatlanon meglévő új lakóépület 3,7 méterre van a hátsó telekhatártól, ezért nem felel meg a B. Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testülete 6/2004. (V. 12.) számú a Bük Nagyközség Szabályozási Tervének jóváhagyásáról, valamint Helyi Építési Szabályzatáról szóló (a továbbiakban: HÉSZ) által támasztott követelményeknek, ugyanis az HÉSZ 1. számú mellékletében foglaltak szerint a KEL-SZ-006 besorolási övezetben (ahová az ingatlan tartozik) a megengedett épületmagasság 4,5 m, amelyet a lakóépület hátsó telekhatárától számított távolságának el kell érnie. Az épület felépülte miatt az engedélyt kiadó határozat megváltozására nincs mód, mindösszesen az eltérést kell az új határozatban feltüntetni.

A építési engedélyhez csatolt tervdokumentáció nem tartalmazta az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § 2/f. pontjában megjelölt mutatószámokat, ezért indítványozta ennek pótlását.

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm.rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 42. § (1) bekezdésében és 4. számú mellékletében foglaltak ellenére az engedélyezési tervben nem került megjelölésre a lakásegységek után kialakítandó parkolási helyek száma.

Az óvás eredményeként az elsőfokú hatóság az építési és használatbavételi engedélyt kiadó határozatát visszavonta, majd új eljárás lefolytatását követőn határozatával az ez irányú kérelmet teljesítve, megismételt eljárást követően, határozatával az építtetői ingatlanon három lakásos lakóépület építését és használatbavételét engedélyezte. Határozatában rögzítette a beépítettség, valamint a kialakított zöldfelület mértékét és az építmény magasságát, megállapítva, hogy a HÉSZ-ben meghatározott beépített­ségi százalék minimális mértékben túllépésre került, illetőleg az épület hátsó telekhatártól számított távolsága 3,7 méter, amely eltér a HÉSZ-ben előírtaktól.

Kötelezte az építtetőket az I. r. felperes felé néző délkeleti homlokzaton található loggián, zsalugáter elhelyezésére, az átlátás, mint szomszédjogi sérelem enyhítése érdekében.

A határozat elleni fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd 2008. március 3. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva, a II. r. felperes és az oldalán beavatkozó részére a háromlakásos épületre fennmaradási és egyben használatbavételi engedélyt adott. Előírta az épület tetőterének a 2007. januári tervdokumentáció szerinti visszaalakítását, a szobát kettéválasztó falszerkezet és a szoba északnyugati sarkában kialakított fürdőhelyiség megszüntetését.

Az erkély zsalugáteres kialakítására vonatkozó rendelkezést törölte, továbbá előírta a zöldterület határozat jogerőre emelkedését követő 120 napon belüli kialakítását. Az építmény műszaki jellemzőiben feltüntetett zöldterület értékét 42,6%-ra módosította. Határozata indokolásában hivatkozott a HÉSZ 12. § (2) bekezdésében foglaltakra, mely szerint az adott kertvárosias lakóterületen lakás telkenként legfeljebb négy lakás és vendégszoba egységgel helyezhető el. Az építtetői ingatlanon elsőként felépült épület egy rendeltetési egységnek felel meg, másodikként tervezett három lakószobás lakóépülettel az előírt négy egység biztosítható. A tetőtéri lakószoba kettéválasztásával és a fürdőegység kialakításával a rendezési tervben foglalt szobaegységek száma jogszabálysértő módon megnövekedett, ezért írta elő annak visszaalakítását.

Az engedélyezett szobaegységek számából következően a parkolóhelyek száma és a zöldfelület nagysága is megfelelően biztosítható. A másodikként helyezett épület az I. r. felperesre nézve kedvezőbb helyen, az előírttól 80 cm-rel hátrébb került elhelyezésre, ezért mellőzte a zsalugáterek beépítési kötelezettségét.

Rámutatott az alperesi jogelőd arra, hogy az építtetők jogerős építési engedély alapján végezték az építési munkálatokat, azonban a helyszínrajzi elrendezés a rendezési tervi előírásokat sérti. A tetőtéri szoba átalakítása engedély nélkül készült, ezért az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (8) bekezdése szerinti munkálatok elvégzését írta elő a szabályossá tétel érdekében.

Az alperesi jogelőd határozatával szemben I. r. és II. r. felperes is keresettel élt.

Az I. r. felperes sérelmezte a kialakított lakásegységek számát, telken belüli elhelyezését, a beépítés mértékét, a zöldterület HÉSZ-be ütközően történő csökkenését, továbbá azt a tényt, hogy az új épület erkélyéről teljes rálátás nyílik ingatlanára.