BH 2012.4.106 Önmagában a CMR fuvarokmány és a mérlegjegy nem lehet kizárólagos bizonyítéka az adómentes értékesítésnek. Az okmányok tartalma meg kell feleljen a tényleges gazdasági eseménnyel. Ennek ellenkezőjét - kétség esetén - az adóhivatal jogosult vizsgálni [1992. évi LXXIV. tv. 29/A. §, 44. §, 2003. évi XCII. tv. 97. §, 99. §].

A felperes 1997 óta folytat export tevékenységet, melynek keretében 2007. augusztus 16-án adásvételi szerződést kötött a romániai székhelyű társasággal 2500 tonna kombájn tiszta állapotú búza értékesítésére. A vételárat 54 000 Ft/tonna összegben határozták meg, melyben benne volt a felperes telephelyén a kamionba rakás ellenértéke is. A jogügyletben a R. S.R.L. cég oldalán részt vett a M. S.R.L. nevű engedményes, és egy - vélhetően belföldi illetékességű - képviselő, F. E. is. Az ügylet dokumentálása 3 példány CMR okmány és mérlegjegyek kiállításával történt, melyből 2 példány kiküldésre került a külföldi vevőnek, aki 1 példányt aláírva visszaküldött.

Az adóhatóság 2007. év augusztus-szeptember hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott, melynek megállapításait a 2009. július 3-án lezárt jegyzőkönyvben rögzítette. E szerint az érintett hónapok áfa-bevallása 2. számú sorában Közösségen belülre történő adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítésként tüntette fel az általa kibocsátott bizonylatok ellenértékét, 108 070 200 Ft összeget. Ehhez képest az adóhatóság a következőket állapította meg:

A román adóhatóság szerint a román társaság nem vallott közösségi termékértékesítést, így erre nézve áfa-kötelezettséget sem állapított meg. A CMR fuvarleveleken szereplő társaságok sem tulajdonosai, sem üzemeltetői nem voltak (egy kivétellel) a megjelölt forgalmi rendszámú gépjárműveknek. Az erre nézve lefolytatott kapcsolódó vizsgálat azt tárta fel - figyelemmel a gépjárművek adott időpontban való úti céljára -, hogy 2001,3 tonna búzából 1924,52 tonna nem hagyta el az országot, azaz belföldi helyszínre került.

Ez okból az elsőfokú adóhatóság 20 266 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, és előírta ennek adóbírság és késedelmi pótlék vonzatát is.

A fellebbezés folytán eljáró másodfokú hatóság határozatával a járulékokra nézve változtatta meg az elsőfokú határozatot, és 10 133 000 Ft bírság, valamint 4 025 547 Ft késedelmi pótlék megfizetését írta elő.

A másodfokú határozattal szemben a felperes keresetet nyújtott be a bírósághoz. Kereseti kérelmében elsődlegesen az alperesi határozat megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint a felperes részéről megfelelően bizonyított a Közösségen belüli termékértékesítés. Másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Harmadsorban az összegszerűségre nézve kérte megváltoztatni az alperesi határozatot, azaz annak megállapítását, hogy az adókülönbözet csak 16 888 000 Ft, és ehhez igazodóan alacsonyabbak a járulékok is.

A felperes állította, hogy a közösségi termékértékesítés szabályszerűen megtörtént, annak minden mozzanata dokumentumokkal alátámasztott, az áruk külföldi átvétele és az ellenérték kifizetése igazolt (CMR fuvarlevelek és a fuvarozó által aláírt mérlegjegyek, a vevő által leigazolt és visszaküldött példányok). Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 29/A. § feltételei teljesültek. A belföldi fuvarlevelek és jognyilatkozatok ennek cáfolatára nem alkalmasak. Tisztázatlan a tényállás arra nézve, hogy ezen belföldi vállalkozások milyen körülmények között szereztek rendelkezési jogot az árura, illetve teljesítették-e áfa fizetési kötelezettségüket. Sérült az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (6) bekezdése, ezáltal megalapozatlan a határozat. Utalt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. § (2) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére. Kifejtette, hogy mivel az áfát senki nem igényelte vissza, így az állam terhén adóhiány nem maradt.

Az összegszerűségre nézve kifejtette, hogy a következetes joggyakorlat szerint a vételárat ilyen esetben bruttónak kell tekinteni, és ez lehet az áfa-különbözet alapja. Nem lehet a vételárra az áfát rászámítani, hiszen az módosítaná a felek közötti szerződést (BH 2008/158.). A bírság és pótlék felemelését az alperes nem indokolta meg.

A megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Hivatkozott az Áfa. tv. 29/A. § a) pontjára, az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésére, 99. § (2) bekezdésére. Ennek alapján az ügyben fennálló bizonyítási teher kérdésében akként foglalt állást, hogy miután az adózót adómentesség illeti meg, ennek fennálltát okirattal vagy egyéb módon neki kell bizonyítania. Ezen bizonyítási kötelezettségének a felperes a bemutatott okmányokkal nem tudott eleget tenni, illetve az abban foglaltak valódiságát az adóhivatal cáfolni tudta egyéb bizonyítási eszközökkel, kapcsolódó vizsgálatokkal. Ennek eredményeként megállapította, hogy a fuvarozásban résztvevő egyik vállalkozás sem szállított külföldre a szóban forgó áruból. Az áru az ország területét ténylegesen nem hagyta el. A romániai székhelyű társaság sem nyújtott be bevallást Közösségen belüli beszerzésről.

A felperesi cég nem járt el kellő gondossággal annak megelőzése érdekében, hogy az ügylet ne eredményezzen adókijátszást. A belföldi meghatalmazott, a belföldi fuvarozó, a belföldi rendszámú járművek és vezetői, a készpénzfizetés ténye alaposabb ellenőrzésre kellett volna, hogy sarkallja az eladót. E helyett lényegében csak a külföldi cég létét kontrollálták, azaz, hogy bejegyzett adószámmal rendelkező romániai cég-e, de a magyarországi képviselő személyét nem. Az adómentes értékesítés objektív feltételeit a felperes nem tudta bizonyítani, így az áfa megfizetésére kötelezése jogszerű. A CMR nem a valós adatokat tartalmazta, a mérlegjegy pedig jellegénél fogva a külföldre szállítást nem képes bizonyítani. Az összegszerűséget tekintve is helyes az alperesi határozat, ugyanis az Áfa. tv. 44. § (3) bekezdése alapján - figyelemmel a 29. § a) pontjára - az ár nettó ár. Ha az adóalany nem adófizetésre kötelezett, a számlában nem tüntethet fel áthárított adót. A felperes által a keresetlevélben felhívott jogeset nem alkalmazható, nem a felek közös tévedéséről volt szó. A bírság és a pótlék felemelését a határozat megindokolta. Az Art. 171. § (1) bekezdés szerinti 50%-os bírság azért indokolt, mert a kivételes méltányosság nem áll fenn. Mivel az alperesi határozat nem jogszabálysértő, ezért a bíróság a keresetet elutasította.

A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A jogalap és összegszerűség miatt egyaránt támadta az ítéletet, és a jogszabálysértést okszerűtlen mérlegelésben is megjelölte. Kifejtette, hogy az alperesi bizonyítékok nem tudták lerontani a CMR-ben foglaltakat, a külföldi partner aláírással igazolt áruátvételét. Helytelen következtetésre jutott a jogerős ítéletet hozó bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése miatt. A kellő körültekintés hiányát sem lehet a felperes terhére róni. Az EGK Hatodik Tanácsi Irányelv is csak az ésszerű intézkedések megtételét várja el az eladótól. Az adózó javára szolgáló körülményeket is fel kellett volna tárni [Art. 97. § (6) bekezdés]. Azt sem állapította meg az alperes és ennek nyomán az elsőfokú bíróság, hogy a kft.-k kinek a búzáját fuvarozták. A román partner nyilatkoztatása sem történt meg az áru megérkezéséről, ez utóbbi a bizonyítás fontos módja lett volna. A költségvetést nem érte hiány, hiszen nincs arra adat, hogy a két kft. igényelt volna vissza áfát. Így az Art. 1. § (2) bekezdés alapján az alperes mérlegelés jogkörében lemondhatott volna joga érvényesítéséről. A felperes az adókijátszásban nem vett részt, ezért adóval sújtani nem jogszerű, ez túllépi az Európai Bíróság joggyakorlatában megkívánt - adókijátszás elkerülését szolgáló - ésszerűség mértékét (C-409/04. számú ügy). A felperes terhére nem bizonyítható olyan konkrét mulasztás, amely okozati összefüggésbe hozható az adókijátszással. Abban az esetben, ha ettől a bíróság mégis el kívánna térni, akkor a felperes kezdeményezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság indítványozzon előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Közösség Bíróságán.