730/B/2004. AB határozat
az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 52. § (1) és (3) bekezdése, 57. § (1) bekezdése, 59. § (3) bekezdése, 60. § (5) bekezdése és 63. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 52. § (1) és (3) bekezdése, 57. § (1) bekezdése, 59. § (3) bekezdése, 60. § (5) bekezdése és 63. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés törvénymódosításra történő kötelezésé re irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panasz megnevezéssel indítványt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa Üft./3421/2003. számú határozata ellen.
Indítványában kérte a fent hivatkozott határozat hatályon kívül helyezését, valamint indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) alkotmányellenességét és határidő megjelölése mellett kötelezze az Országgyűlést a törvény módosítására.
Indítványa indokaként arra hivatkozott, hogy az Üt. a panaszos által előterjesztett panasz alapján az ügyvéd ellen lefolytatott fegyelmi eljárásban meghozott határozat ellen a fellebbezés előterjesztését, illetve a határozattal szembeni perindítást csak az ügyvéd, továbbá az ügyvédi kamara számára teszi lehetővé. Ennek következtében "[a] panasztevő semmiféle jogorvoslattal nem élhet a panaszával kapcsolatos határozatok ellen, ami ellentétes az Alkotmányban meghatározott alapvető jogokkal."
Kifejtette, hogy az Üt. olyan irányú módosítását tartja szükségesnek - és erre nézve kérte az Országgyűlés kötelezését -, amely a panasztevő számára is lehetőséget biztosít a fellebbezés előterjesztésére, illetve a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére az ügyvédi kamara fegyelmi határozatával szemben.
Hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa Üft./3421/2003. számú határozatának a hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát visszavonta, továbbra is fenntartotta azonban az Üt. alkotmányellenességének a megállapítására irányuló indítványát.
Ismételt hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó az Üt. 52. § (1) és (3) bekezdése, 57. § (1) bekezdése, 59. § (3) bekezdése, 60. § (5) bekezdése és 63. § (1) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az Üt. fegyelmi eljárásra vonatkozó támadott rendelkezéseit továbbra is azért tekintette alkotmányellenesnek, mert azok nem biztosítják a panaszt előterjesztő számára az ügyvédi kamara fegyelmi határozatával szemben a jogorvoslat lehetőségét.
További érvként adta elő az indítványozó, hogy az Üt. támadott rendelkezései a panaszt előterjesztő részére nem biztosítják az eljárásban való teljes jogú részvételt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint "[a] törvény akkor felelne meg az alkotmányosság követelményének, ha a panasztevőnek a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatban ugyanazokat a jogokat biztosítaná mint a bepanaszolt ügyvédnek."
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. (...)"
2. Az Üt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"52. § (1) A tárgyalásra az eljárás alá vont ügyvédet és képviselőjét meg kell idézni. A tárgyalásról a kamara elnökét értesíteni kell.
(...)
(3) Az eljárás alá vont ügyvéd, a képviselője, a kamara elnöke és a fegyelmi megbízott az eljárás bármely szakában az eljárásra, valamint a bizonyítékokra nyilatkozatot tehet, az iratokba betekinthet, a tanúhoz, a szakértőhöz kérdést intézhet, és további bizonyítási indítványt terjeszthet elő."
"57. § (1) Az első fokú fegyelmi tanács határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd, a képviselője és a kamara elnöke a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezhet."
"59. § (3) A tárgyaláson ismertetni kell az első fokú eljárás iratait és a fellebbezésben foglaltakat. A tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd, a képviselője, a kamara elnöke és a fegyelmi főmegbízott felszólalhat."
"60. § (5) A másodfokú határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd, a képviselője és a kamara elnöke a kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhat. A perre a Fővárosi Bíróság illetékes."
"63. § (1) A jogerős határozat meghozatala után a kamara elnöke vagy az ügyvéd, az ügyvéd halála esetén hozzátartozója [Pp. 13. § (2) bek.] új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetve olyan jogerős hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a fegyelmi tanács nem bírált el, feltéve, hogy az elbírálás esetén a fegyelmi határozatra lényeges kihatással lett volna. Új eljárásnak van helye akkor is, ha az alapügyben a fegyelmi tanács tagja a kötelességét a Büntető Törvénykönyvbe ütköző módon megszegte."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlatának megfelelően - az indítványozó által előterjesztett indítványt nem annak elnevezése, hanem annak tartalma alapján - a jelen ügyben - utólagos normakontrollra irányuló indítványként bírálta el.
Az indítvány alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó - pontos alkotmányi hivatkozással - nem jelölte meg, hogy az Alkotmány mely konkrét rendelkezéseinek a sérelmét állítja az Üt. támadott rendelkezéseivel összefüggésben, azonban az indítvány egészének tartalma alapján megállapítható volt, hogy az indítványozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos jog sérelmére hivatkozott.
Az Üt. fegyelmi eljárásra vonatkozó vitatott szabályozásával összefüggésben az indítványozó egyrészt azt kifogásolta, hogy az nem biztosítja a panaszt előterjesztő számára az ügyvédi kamara fegyelmi határozatával szemben a jogorvoslatot (a fellebbezést, illetve a bírósághoz fordulás lehetőségét) másrészt azt, hogy a fegyelmi eljárásban nem biztosít a panasztevő számára azonos eljárási jogokat (pozíciót) az eljárás alá vont ügyvéddel.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos jog - a törvényben meghatározottak szerint - a bírósági, közigazgatási és más hatósági döntésekkel szemben biztosítja a jogorvoslat lehetőségét.
Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában megállapította, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos jog szervi hatálya korlátozott, az csak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében megjelölt szervek döntéseire terjed ki. [1129/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 604, 605.; 59/E/1994. AB határozat, ABH 1995, 851, 852.; 51/1998. (XI. 27.) AB határozat ABH 1998, 478, 481.]
Az Üt. 12. § (1) bekezdése értelmében az ügyvédi kamarák az ügyvédek - önkormányzati elven alapuló - köztestületei, amelyek szakmai és érdek-képviseleti feladatokat látnak el.
A fegyelmi vétséget [Üt. 37. § a) és b) pont] elkövető ügyvéddel szemben a fegyelmi eljárás lefolytatását az Üt. 42. § (1) bekezdése első fokon a kamara fegyelmi bizottságából, másodfokon a Magyar Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottságából alakított fegyelmi tanács hatáskörébe utalja.
Az Üt. a fegyelmi eljárásban részt vevő felek mindegyike (az eljárás alá vont ügyvéd, ennek képviselője, a kamara elnöke) számára biztosítja az első fokú fegyelmi határozattal szemben a fellebbezés, míg a másodfokúhatározattal szemben a bírósághoz fordulás lehetőségét. A panaszos, aki egyébként nem résztvevője a fegyelmi eljárásnak, nincs elzárva attól, hogy a fegyelmi eljárás alá vont ügyvéddel szemben fennálló igényét peres eljárás útján érvényesítse.
A fentiekből következően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Üt. 57. § (1) bekezdése, 60. § (5) bekezdése és 63. § (1) bekezdése nem áll ellentétben az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos joggal, az Üt. 52. § (1) és (3) bekezdése, valamint 59. § (3) bekezdése pedig nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban - és ebből következően ellentétben sem - ezen alkotmányi rendelkezéssel. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész 1. pontjában foglaltak szerint határozott.
2. Az indítványozó - a hiánypótlásra történt felhívásokat és az Alkotmánybíróság hatáskörére is kiterjedő indítványozói tájékoztatást követően - továbbra is fenntartotta azt az indítványát, amelyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze az Országgyűlést az Üt. vitatott szabályozásának az indítványában megjelölt módosítására.
Az Alkotmánybíróság sem az alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény, sem más törvény alapján nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az Országgyűlést törvénymódosításra kötelezze, erre tekintettel az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2005. november 22.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró