BH 2022.3.67 I. A részes felelősségének megállapítása törvényes, ha a jogerős ítéleti tényállás az alapbűncselekmény törvényi tényállási elemeit és a részes ahhoz nyújtott szándékos rábíró vagy segítő magatartásának leírását tartalmazza [Btk. 14. § (2) bek.].

II. A tárgyalási jelenlét jogáról való szabályszerű lemondást követően a terhelt eljárásba való visszatérése - a jelenlétre való kötelezés esetét ide nem értve - a terhelt fellépését igényli akkor is, ha időközben más ügyben fogvatartásba kerül. Ezért - amennyiben a kézbesítési megbízott a kézbesítés sikertelenségét nem jelzi - nem sért törvényt a másodfokú bíróság, ha a jelenlét jogáról az elsőfokú eljárásban lemondott terheltet a másodfokú nyilvános ülésről kézbesítési megbízottja útján értesíti. A kézbesítési megbízott e tevékenységéért a polgári jog szabályai szerint felelős, esetleges mulasztása feltétlen eljárási szabálysértés megállapításához nem vezethet [Be. 136. § (5) és (7) bek., 430. § (5) és (7) bek.].

[1] A járásbíróság a 2019. március 21-én kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, részben mint felbújtót, részben mint bűnsegédet [Btk. 373. § (1) bek., (6) bek. b) pont, (2) bek. b) pont bc) alpont], 6 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében, részben, mint felbujtót, részben mint bűnsegédet (Btk. 345. §) és közokirat-hamisítás bűntettében mint felbujtót [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 3 év 10 hónap szabadságvesztésre, 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra, valamint 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének a kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A bíróság az I. r. terheltet az ellene emelt 3 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) vádja alól felmentette.

[3] A XXIV. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont], hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) és közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért a XXIV. r. terheltet halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 1 év 10 hónap szabadságvesztésre, 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, és rendelkezett arról, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

[4] Az I. r. terhelt tekintetében kétirányú, a XXIV. r. terhelt tekintetében védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. szeptember 25-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében megváltoztatta.

[5] Az I. r. terhelt folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének minősített cselekményét akként minősítette, hogy az 1 rendbeli, a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és - figyelemmel a (2) bekezdés b) pont bc) alpontjára - az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett csalás bűntette, valamint 5 rendbeli, a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette, amelyből az I. r. terhelt 4 rendbeli cselekményt bűnsegédként, 1 rendbeli cselekményt felbujtóként követett el. A járásbíróság 6 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében bűnösnek kimondó rendelkezést kiegészítette azzal, hogy az I. r. terhelt 5 rendbeli cselekményben bűnsegéd, 1 rendbeli cselekményben felbujtó. Az I. r. terhelttel szemben intézkedésül 5 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében írt 3 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétsége mellett 3 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont; X., XIII. és XIV. tényállások] vádja alól is felmentette az I. r. terheltet, és a felmentő rendelkezések - fellebbezés hiányában - 2019. év március hó 25. napján jogerőre emelkedtek.

[6] A XXIV. r. terhelt vád tárgyává tett cselekményeit a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, a korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és minősülő közokirat-hamisítás bűntettének és a korábbi Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.

[7] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a XXIV. r. terheltek tekintetében helybenhagyta.

[73] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. A XXIV. r. terhelt - perújrafelvételi kérelem megnevezéssel, az első fokon eljárt bíróságnak címzett beadványában - a tartalmát tekintve ugyancsak felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. A Kúria az indítványok alapján külön-külön megindult felülvizsgálati eljárásokat a 2021. április 15. napján meghozott végzésével egyesítette.

[74] Az I. r. terhelt érdekében benyújtott indítványát a védő a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapította; abban a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását és az I. r. terhelt felmentését indítványozta.

[75] Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásokkal szemben az ítélet általános és részletes indokolása olyan - álláspontja szerint tényállásba tartozó - megállapításokat tartalmaz, amelyek alapján a bíróságnak az I. r. terheltet az ellene emelt vád alól tényállási elem hiánya, illetve büntethetőséget kizáró ok miatt (tévedés) fel kellett volna mentenie.

[76] A védő utalt arra, hogy az I. r. terheltnek bűnsegédként tudnia kellett - vagy közlésből vagy a körülményekből -, hogy az általa benyújtott iratok valótlan tartalmúak, de ennek ellenére alkalmasak joghatás kiváltására, felbujtóként pedig olyan magatartást kell tanúsítania a tettes irányába, amely a tettes és a felbujtó által is tudottan bűncselekmény végrehajtását jelenti. Álláspontja szerint azonban az ítéleti tényállásokban az I. r. terhelt vonatkozásában sem tényállítás, sem utalás sincs arra, hogy akár bűnsegédként vagy akár felbujtóként tudomása volt arról, hogy az általa fizikailag a pénzintézetekbe benyújtott iratok valótlan tartalmúak. Sem az elsőfokú ítéletből, sem a teljes iratanyagból következtetni sem lehet az I. r. terhelt bűnös tudattartalmára, így az a reális lehetőség sem zárható ki, hogy az I. r. terhelt az iratok benyújtásakor jóhiszemű tévedésben volt, vagy - a hiteligénylések nagy számára tekintettel - nem volt elég körültekintő.

[77] A védő kifejtette, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével megállapítható a két szükségképpeni tényállási elem, az elkövetési magatartás és a célzat hiánya, ez pedig a büntető anyagi jogszabály sérelmét jelenti, ami felülvizsgálatot alapoz meg. Megjegyezte, hogy a vád tárgyává tett cselekmények szándékos bűncselekmények, a csalás pedig csak egyenes szándékkal megvalósítható bűncselekmény, így az I. r. terhelt gondatlansága kizárja a büntetőjogi felelősséget, míg a tévedés lehetőségei közül a tényben való tévedés merülhet fel, amely büntethetőséget kizáró ok, továbbá felvethető még a gondatlan tévedés esete is, amely csalás és a hamis magánokirat felhasználása szándékos jellegére tekintettel irreleváns.