EH 2006.1516 A bíróság letéti számlájára kifizetett összeg teljesítési letétként való elfogadását megtagadó jogerős végzés felülvizsgálattal támadható [Pp. 270. §].
A Magyar Állam nevében eljáró Á. Rt. az M4-es főközlekedési út v.-i elkerülő szakaszának megépítése érdekében kisajátítási kérelmet nyújtott be a perbeli ingatlanok meghatározott tulajdoni hányadaira. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal a többször kijavított határozatával a perbeli ingatlanok meghatározott tulajdoni hányadát meghatározott egyösszegű kártalanítás ellenében kisajátította, és kötelezte az Á. Rt.-t, hogy a kisajátított ingatlanrészekért járó teljes kártalanítási összeget fizesse meg és azt igazolja.
Az Á. Rt. 2004 augusztusában 65 733 forintot, és 2005 januárjában 221 453 forintot befizetett a Pest Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának bírói letéti számlájára és kérte ezek teljesítési letétként való elfogadását. Ezt azzal indokolta, hogy a kisajátított ingatlanhányadok tulajdonosi köre nem állapítható meg, illetőleg kétséges a tulajdonjoguk, miután a tulajdoni lapokon elintézetlen tulajdonjog bejegyzési, hagyaték iránti, jelzálogjog bejegyzés, valamint végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelmek szerepelnek és a teherlapokból megállapíthatóan többen bírósági jogorvoslati kérelmet, illetőleg fellebbezést nyújtottak be.
A bíróság jogerős végzésével megtagadta a Gazdasági Hivatal által bevételezett 65 733 forint és 221 453 forint teljesítési letétként való elfogadását. A határozatát azzal indokolta, hogy a kérelmező többszöri hiánypótlásra való felhívás ellenére is hiányosan nyújtotta be a kérelmét. Nem jelölte meg egyenként, személyenként pontosan, hogy az ismeretlen tulajdonosokat illetően miért állanak fenn a letétbehelyezés indokai, így a letét elfogadásának sem az anyagi jogi - a Ptk. 287. §-ában foglalt - sem az eljárásjogi - a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet (továbbiakban: R.) 19. §-ában foglalt - feltételei nem állanak fenn.
A jogerős határozat ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és a Ptk. 287. §-ának (1) bekezdésében, a Ptké. 57. §-a (1) bekezdésében, valamint a kisajátítással kapcsolatos kártalanítási összeg kifizetéséről, valamint az értékkülönbözet megfizetéséről szóló 21/1976. (IX. 5.) PM rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) 6. §-ának a), d) és e) pontjaiban foglaltak megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint igazolta, hogy önhibáján kívül nem tudta megállapítani a kártalanítási összegre jogosultak körét, ezért a bíróságnak a befizetett összegeket teljesítési letétként el kellett volna fogadnia. A rendelkezésre álló bizonyítékokat azonban tévesen, az R. 12. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen értékelte. Kérte a jogerős határozat megváltoztatását, és a joggyakorlat egysége, illetőleg továbbfejlesztése érdekében elvi jellegű iránymutatás adását.
A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot az ügy érdemében hozott olyan jogerős végzésnek tekintette, amelynek felülvizsgálatára a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése lehetőséget ad. A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte, az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatából következően azonban csak abban a kérdésben foglalt állást, hogy a jogerős határozat a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e.
A Ptk. 287. §-ának (1) bekezdése - egyebek mellett - akkor ad lehetőséget a pénz fizetésére irányuló kötelezettség bírósági letétbehelyezéssel való teljesítésére, ha a jogosult személye bizonytalan. Ezzel összhangban áll a PM rendelet 6. §-ának a) pontja. A Ptké. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult személye akkor bizonytalan, ha a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani a szolgáltatás jogosultját.
Az adott ügyben a kisajátítást kérő fizetési kötelezettségének teljesítéséről van szó, ezért helyesen vizsgálták a bíróságok, hogy a kártalanítási összeg bírósági letétbehelyezés útján való teljesítésének a feltételei fennállanak-e. Ehhez a kérelmezőnek a Gazdasági Hivatalnál befizetett összegek teljesítési letétként való elfogadása iránt az R. 1. §-ának a) pontja, a 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja, a 18. §-ának (1) bekezdése szerint előterjesztendő kérelmét kellett vizsgálnia, mert abban fel kellett tüntetnie az R. 14. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat [R. 19. § (1) bek. a) pontja]. A bíróság a kérelmet hiányosnak tartva, a kérelmezőt hiánypótlásra hívta fel, majd jogerős végzésével azért tagadta meg a befizetett összegek teljesítési letétként való elfogadását, mert a kérelmező nem jelölte meg egyenként, személyenként, hogy az ismeretlen tulajdonosokat illetően miért állanak fenn a letétbehelyezés engedélyezésének indokai. A kérelmező ezt valóban nem tette meg, de az ismeretlen tulajdonosok eleve a jogosult személyének bizonytalanságát jelzik, és ez a tény önmagában megalapozza a letét elfogadása iránti kérelmet. Erre hivatkozással tehát a kérelem teljesítésének megtagadására nem volt alap. Lehetnek ugyanakkor olyan tulajdonosok, akiknek a személye ismert ugyan, mégsem állapítható meg, hogy jogosultak-e a kártalanításra. Az elsőfokú bíróságnak ezért a letét elfogadása iránti kérelem tartalma, valamint a hiánypótlásra való felhívást követően bejelentett adatok alapján - a reá vonatkozó szabályok betartásával az R. 22-25. §-aiban foglaltaknak megfelelően - kell dönteni a kérelem teljesítéséről.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot utasította új határozat hozatalára.