BH 2013.8.219 Az orvosnak a beteg aktuális állapotából kiindulva, a műtéti kockázatokról és várható szövődményekről olyan tájékoztatást kell nyújtania, amelynek eredményeként a beteg olyan helyzetbe kerül, amelyben önrendelkezési jogát gyakorolhatja. Ezt a követelményt kielégíti, ha a műtét lehetséges szövődményei között általánosságban a bénulás lehetőségét is megemlíti, tájékoztatási kötelezettsége azonban nem terjedhet addig, hogy előzetesen "prognózist" adjon arról, hogy ez bizonyosan bekövetkezik-e és ha igen, az milyen súlyosságú vagy időtartamú lesz [1997. évi CLIV. tv. 13. §, 15. § (1) bek., 134. § és 135. §].

A felperes 2010. január 22-én az alperes egészségügyi intézményben hátsóoldali mellkasi metszésből végzett szívaorta érszűkület miatt szívműtéten esett át. A műtét előtt, 2010. január 21-én a felperes aláírta a "Betegfelvilágosító és műtéti beleegyezési nyilatkozat koszorúsér áthidalás előtt álló betegek számára" című okiratot, amely azokat a szövődményeket is tartalmazta, amelyek a szívműtét kapcsán kialakulhatnak. Ezek között azt, hogy a "műtét során ér- és idegsérülések keletkezhetnek(...). A műtéthez szükséges testhelyzetbe történő fektetés miatt lágyrész sérülések (bőr, ideg) alakulhatnak ki(...)". Ritkább esetben pedig kialakulhat a "végtagok átmeneti vagy tartós gyengesége, illetve bénulása(...) idegrendszeri károsodás (beszéd és/vagy mozgászavarok)". A műtétet követően a felperesnél alsó végtagi bénulás és jobb csípőtájéki lokalizált bőrsérülés alakult ki.

A felperes a keresetében az alsó végtagi bénulás miatt 34 000 000 forint, a bőrsérülés miatt 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy károsodásai az alperes felróható szakmai hibájával összefüggésben keletkeztek, másrészt pedig azért, mert a műtét előtt nem kapott megfelelő tájékoztatást és így az önrendelkezési jogát megfelelően nem gyakorolhatta.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy sem a végtagi bénulás, sem a jobb csípőtájéki sérülés nem hozható okozati összefüggésbe felróható orvosi szakmai magatartással vagy mulasztással, ezek a műtéti beavatkozás körébe tartozó szövődmények. A becsatolt iratok, az orvosszakértői vélemény és a felperes személyes nyilatkozata alapján az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felperes a szükséges tájékoztatást megkapta, beleegyező nyilatkozatát a releváns információk birtokában tette meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezésében a felperes a bénulással kapcsolatos tájékoztatás tényét vitatta. A másodfokú bíróság szerint azonban az alperes nem sértette meg a tájékoztatási kötelezettségét azzal, hogy "maradandó" helyett a "tartós" bénulás kockázatára figyelmeztetett, figyelemmel a szavaknak a Magyar Értelmező Kéziszótár szerinti jelentésére is.

A felülvizsgálati kérelemben a felperes a jogerős ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettsége teljesítését és ezzel megakadályozta, hogy az önrendelkezési jogát gyakorolhassa.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a tekintetben támadta, hogy a bíróság az alperes kártérítési felelősségét a tájékoztatási kötelezettség megsértése miatt nem tartotta megállapíthatónak, a Kúria ezért e körben vizsgálta, hogy a jogerős döntés jogszabálysértő-e [Pp. 270. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §-a szabályozza a betegnek a tájékoztatáshoz való jogát és a 134. §-a, valamint a 135. §-a a tájékoztatás körében a kezelőorvost terhelő kötelezettségeket. E jogszabályi rendelkezések szerint a műtét előtt álló betegnek a kockázatokról és a szövődményekről adott tájékoztatás akkor megfelelő, ha részletes és egyéniesített. A tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy a beteg minden olyan lényeges információ birtokába kerüljön, amely alapján megalapozottan tud dönteni a műtéthez való hozzájárulás megadásáról vagy annak megtagadásáról, azaz megfelelően gyakorolhatja az Eütv. 15. §-ának (1) bekezdésében szabályozott önrendelkezési jogát. Mindezeket figyelembe véve kellett a bíróságoknak állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes a megfelelő tájékoztatást megkapta-e. Az alperes kártérítő felelőssége csak ennek hiányában és az ezzel okozati összefüggésben álló személyhez fűződő jogsérelem esetén állapítható meg. A felperes által aláírt írásbeli tájékoztató, függetlenül attól, hogy a címe koszorúsér áthidalást tüntet fel, tartalmazza azokat a szövődményeket, amelyek a felperesen tényelegesen elvégzett műtéttel kapcsolatban is felmerülhetnek. A végtagok bénulására utalást az írásbeli nyilatkozat tartalmazza, annak átmeneti vagy tartós jellegére utalva. A sebészeti kórlap első oldalán kézzel írott szöveg lehetséges szövődményként a végtaggyengeséget és a "bénulást" - annak időtartamára utalás nélkül - tartalmazza, ezt a beteg ugyancsak aláírta. Az alperes orvosának a tájékoztatás során a beteg adott egészségi állapotából kell kiindulnia, de nem adhat biztos "prognózist" arról, hogy a szövődmények közül a betegnél melyik és milyen súllyal következik majd be, csupán a műtét szövődményeinek lehetőségére és a műtét elmaradásának következményeire hívhatja fel a beteg figyelmét, így azt sem tudja eldönteni, hogy a szövődmények tartósan vagy maradandóan következnek-e be. Ezt egyébként a műtét után alkalmazható, lehetséges kezelések hatékonysága is befolyásolhatja. A kártérítési felelősség szempontjából annak volt jelentősége, hogy a beteg tájékoztatása megfelelt az Eütv. hivatkozott előírásainak. A jogerős ítéletben a bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a tájékoztatási kötelezettségét azzal nem sértette meg, hogy nem maradandó bénulás kockázatára figyelmeztetett. A felperes mindazzal az információval rendelkezett, amely alapján az önrendelkezési jogát megfelelően gyakorolhatta, ezért a bíróság a jogerős ítéletben megalapozottan utasította el a keresetet.

A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv. III. 20 571/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Sárközi István ügyvéd által képviselt L. A. felperesnek, a Dr. Matúz Éva Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Matúz Éva ügyvéd) által képviselt egyetem alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 6.P.20.902/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.662/2011/5. számú ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Dr. Polecsák Mária Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Polecsák Mária ügyvéd) által képviselt biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperes által 24. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő