A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20082/2011/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 170. §, 195. §, 228. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 350. §, 355. §, 2003. évi LX. törvény (Bit.) 33. §, 48. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20114/2010/11., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20082/2011/12.*, Kúria Pfv.22134/2011/7., Győri Törvényszék B.284/2008/300., Győri Ítélőtábla Bf.42/2013/30., Fővárosi Törvényszék P.22802/2015/3., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21467/2015/5.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.082/2011/12.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Glegyák Jenő ügyvéd által képviselt I-III. rendű, a dr. Balczó Gábor ügyvéd által képviselt IV. rendű felperesnek, a dr. Magyar György ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. október 21. napján meghozott, 39.P.20.114/2010/11. számú ítélete ellen, az I-III. rendű felperesek részéről 16., az alperes részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az I-III. rendű felperesek keresetét teljes terjedelmében elutasítja, míg a IV. rendű alperes esetében az ítélet fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig hatályon kívül helyezi, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasítja.

Az I. rendű felperes 1.868.700 (egymillió-nyolcszázhatvannyolcezer-hétszáz) forint, a II. rendű felperes 1.237.900 (egymillió-kettőszázharminchétezer-kilencszáz) forint, a III. rendű felperes 821.700 (nyolcszázhuszonegyezer-hétszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget köteles megfizetni 15 nap alatt az alperesnek.

Az I. rendű felperes 455.700 (négyszázötvenötezer-hétszáz) forint, a II. rendű felperes 294.000 (kétszázkilencvennégyezer) forint, a III. rendű felperes 150.300 (százötvenezer-háromszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket köteles megtéríteni az államnak felhívásra.

A fellebbezési eljárás költségét a IV. rendű felperes részére 500.000 (ötszázezer) forintban, míg a IV. rendű felperes vonatkozásában az alperes részére 671.700 (hatszázhetvenegyezer-hétszáz) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Sz. Zs. egyéni vállalkozó a 2006. december 28. napjáig ... Biztosító Zrt. néven működött alperes függő biztosításközvetítője volt. A felperesek 2006. július-augusztus hónapokban az ő közreműködésével kötöttek ... biztosítási szerződést az alperessel. Ez a biztosítás egy befektetéssel kombinált életbiztosítási forma, amely eseti díjak befizetését is lehetővé teszi. A felperesek több alkalommal adtak át készpénzben eseti díjakat Sz. Zs.-nak, aki azokat nem fizette be az alperes számlájára. Emiatt ellene büntetőeljárás van folyamatban.

A felperesek keresetükben az általuk befizetett eseti díjak továbbításának elmulasztásából eredő káruk megtérítése iránt támasztottak igényt az alperessel szemben. Az I. rendű felperes 80.950.000 Ft, a II. rendű felperes 52.044.000 Ft, a III. rendű felperes 26.500.000 Ft, a IV. rendű felperes 37.400.000 Ft eseti díj átadását állította. Az alperes kártérítési felelősségét a megbízottért, illetőleg alkalmazottért fennálló felelősség szabályaira alapították.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Védekezésében azt fejtette ki, hogy álláspontja szerint nem róható a terhére az a körülmény, miszerint az ügynök a felpereseket megtévesztette. Vitatta a felperesek által megjelölt pénzek átadásának tényét, valamint azok összegét is. Kiemelte, hogy a díjfizetésről szóló eseti értesítők nem hitelesek, továbbá rámutatott, hogy a közjegyzői okiratok sem rendelkeznek megdönthetetlen bizonyító erővel. Tisztázatlannak látta, hogy az ügynök melyik felperesnek mennyi pénzt fizetett vissza, és ennek erre figyelemmel az egyes felpereseket milyen összegű kár érte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 64.280.000 Ft-ot, a II. rendű felperesnek 41.475.200 Ft-ot, a III. rendű felperesnek 21.200.000 Ft-ot, a IV. rendű felperesnek 29.920.000 Ft-ot fizessen meg, továbbá rendelkezett a késedelmi kamatokról is. Abból indult ki, hogy az alperes a függő biztosításközvetítője magatartásáért akkor is felelősséggel tartozik, ha az a megbízás kereteit túllépte, de a károkozásra az ügynöki tevékenység folytatása teremtett számára lehetőséget. Megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége az ügynöke bűncselekmény elkövetésével megvalósuló magatartásáért fennáll, mert a megkötött biztosítási konstrukció tette lehetővé az ügynök számára, hogy bármikor különböző nagyságú pénzösszegeket vegyen át. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperesek a káruk megelőzése körében nem a megkívánt gondossággal jártak el, mert szó nélkül elfogadták, hogy az ügynök eltért az eseti díjak befizetésére vonatkozó rendelkezésektől. Erre figyelemmel a bíróság az alperesre terhesebb, 80-20 %-os kármegosztás alkalmazott. A bíróság elegendőnek ítélte annak igazolását, hogy a felperesek a pénzt saját nevükben adták át az ügynöknek és nem tartotta szükségesnek annak további vizsgálatát, hogy kinek a pénze kerül befektetésre, illetve, hogy ebben a körben milyen tartalommal jött létre megállapodás a felperesek és harmadik személyek között. A bíróság az "Értesítő eseti díj befizetéséről" elnevezésű okiratok, Sz. Zs. közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata, valamint a büntetőeljárás során tett vallomása alapján bizonyítottnak látta az átadott pénzek összegét és a befizetések időpontját is. Álláspontja szerint az alperes az okiratokkal szemben nem tudta igazolni, hogy más összegek kerültek átadásra, illetve, hogy hozamként mikor, milyen összegeket kaptak vissza a felperesek.

Az ítélet ellen az I-III. rendű felperes, valamint az alperes is fellebbezéssel élt. A felperesek az ítélet megváltoztatását oly módon kérték, hogy a bíróság kármegosztás nélkül marasztalja az alperest a keresetben érvényesített károk megtérítésében. Sérelmezték, hogy a bíróság a kármegosztás alkalmazásával túlterjeszkedett az alperes ellenkérelmén. Állították, hogy sem a biztosító objektív felelőssége miatt, sem az erre alapul szolgáló felperesi magatartás hiánya miatt nincs lehetőség a kármegosztásra. Hivatkoztak arra, hogy az elvárható magatartást tanúsították, amikor meggyőződtek Sz. Zs. ügynök voltáról. Kérték a képviselőjük számára megállapított ügyvédi munkadíj összegének megemelését.

Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte. Fenntartotta azt az érvelését, miszerint az ügynök számára a pénzösszegek átvételét hogy nem a befektetési konstrukció, hanem a felperesek gondatlan eljárása tette lehetővé. Ismét kihangsúlyozta, hogy a felperesek az eseti díjak befizetése során figyelmen kívül hagyták a biztosítási szerződés feltételeit, és a használt formanyomtatvány szövegét is. Ebből olyan következtetés levonását kérte, hogy nem tartozik felelősséggel a bekövetkezett kárért, illetve az jóval csekélyebb mértékben felel. Állította, hogy a felperesek perbeli előadása, a büntetőeljárás során tett vallomása, Sz. Zs. vallomása és a rendelkezésre álló okiratok tartalma egymáshoz képest ellentmondásos. Így a felperesek kétséget kizáróan nem bizonyították, hogy pénzt adtak át az ügynöknek, továbbá azt sem, hogy azt milyen célból tették, mi volt annak az összege, illetőleg milyen forrásból származik. Változatlanul szükségesnek tartotta a büntető tárgyalás jegyzőkönyvének beszerzését és Sz. Zs. tanúkénti kihallgatását.