BH 2012.11.265 A szokásos szerződési gyakorlattól eltér a bérleti szerződésnek minősülő blankettaszerződésnek a "futamidő végi maradványérték" devizakockázatának viselésével kapcsolatos rendelkezése, ezért az külön figyelemfelhívó tájékoztatás hiányában nem válik a szerződés részévé.

[Ptk. 205/B. § (1)-(2) bek., 207. § (1) bek., 423. §, GK 37. számú állásfoglalás].

A felperes végleges keresetében az alperessel mint bérbevevővel 2007. március 14-én, május 3-án, augusztus 14-én, október 1-jén valamint 2008. február 29-én megkötött bérleti szerződések alapján kérte az alperes marasztalását. Valamennyi bérleti szerződés tárgyát olyan személygépkocsi képezte, melyeket a felperes az alperes megrendelése alapján szerzett be, majd mint bérbeadó az alperes részére kétéves időtartamra bérbe adott. A bérleti díj meghatározására a CIB által - az egyes szerződésekben megjelöltek szerinti időpontban - megállapított CHF báziskamatlábak alapján került sor. A bérleti szerződések 2. pont 3. bekezdés első és második mondata a következőképpen rendelkezett: "A gépjármű finanszírozásából adódó árfolyam és kamat különbözet elszámolásra kerül negyedévente. A futamidő végi maradványérték deviza kockázatát Bérlő viseli."

A felperes keresetében összesen 2 727 688 Ft és ennek kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. A tőkeösszegen belül 2 716 064 Ft megfizetésére azért kérte kötelezni az alperest, mert az alperes egyik bérleti szerződés alapján sem fizette meg részére a futamidő végi maradványértékkel kapcsolatos árfolyam és kamatkülönbözetet, az érvényesített további 12 624 Ft tőke megfizetésére pedig a 2007. október 1-jei bérleti szerződés alapján járó gépjárműadó és állapotjavítási költség címén tartott igényt.

Előadása szerint az általa lízingbe vett személygépkocsikat adta bérbe az alperesnek. A lízingdíj megfizetését a felperes CHF-ben vállalta, így a bérleti szerződés 2. pont 3. bekezdésének második mondata a lízingszerződés futamidejének lejártakor fennálló maradványérték devizakockázatának viselésére vonatkozott.

Az alperes 12 624 Ft tekintetében elismerte a keresetet, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. Ellenkérelmét elsődlegesen a Ptk. 205/B. § (2) bekezdésére alapította. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a maradványérték devizakockázatára vonatkozó rendelkezés a felperes figyelemfelhívó tájékoztatása hiányában nem vált a szerződés részévé. Másodlagosan a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdésére alapítottan állította, hogy a kereset alapját képező szerződéses kikötés tisztességtelen.

Az elsőfokú bíróság 16. sorszámú ítéletében kötelezte az alperest 12 624 Ft és ennek kamatai megfizetésére, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli jogvita alapját képező szerződéses rendelkezés ugyan egyedileg nem megtárgyalt általános szerződési feltétel volt, azonban a szerződés aláírásával azt az alperes elfogadta, így az a perbeli bérleti szerződések részévé vált. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a perbeli kikötés tisztességtelen, így az alperesnek arra alapítottan nem keletkezett fizetési kötelezettsége. Rámutatott arra, hogy a felperest terhelte a lízingdíj fizetési kötelezettség, és mivel a gépjárművek lízingszerződése svájci frank finanszírozás mellett köttetett, a szerződéskötéskor megjelölt maradványérték és a futamidő végi maradványérték forint értéke eltérhetett egymástól. A felperes a lízingszerződésből eredő devizakockázatot kívánta a vele bérleti szerződést kötő alperessel megfizettetni, miközben ennek fejében semminemű ellenszolgáltatást nem nyújtott. Ez pedig az alperes kötelezettségének egyoldalú terhesebbé tételét jelentette. A futamidő végi maradványérték fogalom egyébként is idegen a bérleti szerződéstől.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.

Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a kereset alapjául szolgáló szerződéses feltétel a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése szerinti általános szerződési feltételnek minősül, álláspontja szerint azonban az nem vált a perbeli szerződések részévé.

A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság szűken értelmezte a Ptk. 205/B. § (1) bekezdésében írtakat, és nem volt figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság GK 37. számú állásfoglalásban foglaltakra. Hangsúlyozta, a szerződéskötési gyakorlat tapasztalatai alapján számolni kell azzal, hogy hosszabb szövegű blanketta-szerződések esetében a gazdálkodó szervezetek vezetői esetleg nem figyelnek fel egyes feltételek kihatására, vagy újszerűségére. A perbeli szerződések vonatkozásában a felperes olyan új kikötést alkalmazott, amelyet korábban a felek bérleti szerződése nem tartalmazott, ezért arra külön, kifejezetten fel kellett volna hívni az alperes figyelmét. Ilyen figyelemfelhívás azonban nem történt, ezt a hiányosságot pedig nem pótolja az, hogy az alperes átolvashatta a szerződést majd azt utóbb aláírta. Erre tekintettel a másodfokú bíróság okafogyottnak találta a szerződés tisztességtelenségének vizsgálatát.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a keresetének teljes mértékben helyt adó új határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelésével megalapozatlan ítéletet hozott, mely sérti a Ptk. 205/A. §-ának és 277. § (1) bekezdésének rendelkezéseit. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta.

Igaz ugyan, hogy a felperes szerződésminta alapján készítette el a bérleti szerződéseket, de minden esetben az ügyféllel folytatott egyeztetések alapján, az ügyfél szándékainak megfelelően. A perbeli esetben is megtárgyalták a felek a szerződés lényegi elemeit, amit a felperes írásbeli ajánlattétele, az alperes írásbeli megrendelése és a megrendelés írásbeli visszaigazolása is bizonyít. Mivel ezek mindegyikében szerepelt a vitatott kikötés, az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, hogy az általános szerződési feltételnek minősült. Ha a rendelkezés mégis általános szerződési feltételnek lenne minősíthető akkor is azt kellene megállapítani, hogy arról a felek tárgyaltak, arról az alperes kellő tájékoztatást kapott. A másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a felperes által 2010. július 24-én csatolt okirati bizonyítékokat. Ezen okiratok bizonyítják, hogy az írásbeli ajánlathoz csatolt kísérőlevélben a felperes képviselője felhívta az alperes figyelmét arra, hogy CHF alapú bérleti díjak esetén a gépjármű finanszírozásából adódó árfolyam és kamat különbözet negyedévenként elszámolásra kerül, valamint arra is, hogy a futamidő végi maradványérték deviza kockázatát a bérlő viseli. Mivel az alperes ezen ajánlat alapján rendelte meg a gépkocsit - kifejezetten hivatkozva arra, hogy a bérlet CHF alapú - nem vitatható, hogy pontosan tisztában volt a felperes ajánlatával. Egyébként a felperes ismételten felhívta a figyelmet a megrendelés visszaigazolásakor is arra, hogy a futamidő végi maradványérték devizakockázatát a bérlő viseli. A CHF alapon történő finanszírozásra tehát kifejezetten az alperesi igény szerint került sor. Az alperes pontosan tudta, hogy a gépjárművek bérlete CHF alapon történik.