BH 2020.8.230 Oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, annak közvetlen közelében követi el a kábítószer-kereskedelem bűntettét, aki kábítószert az egyetem területén - ideértve az odatartozó kollégiumok, diákszállók -, valamint ezek közvetlen közelében levő szórakozóhelyen értékesít, akkor is, ha az eladás felnőttkorú személy részére történik.

Az oktatási feladatok ellátására rendelt épület fogalma nem szűkíthető le kizárólagosan a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény hatálya alá tartozó közoktatási intézményekre, hanem a campus (egyetem zárt területe és a hozzá tartozó épületek) mint felsőoktatási intézmény teljes területe annak minősül [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont; 2011. évi CCIV. tv. 2. § (1) bek., 8. § (7) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kereskedéssel, oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, annak közvetlen közelében elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont], ezért őt két év börtön végrehajtási fokozatú, három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét, továbbá vele szemben 136 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. március 7. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt cselekményét a Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulata szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette, a pártfogó felügyelet elrendelését mellőzte és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések pontosításával az elsőbírói határozatot egyebekben helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege szerint a terhelt 2015. év elején elhatározta, hogy saját fogyasztásra és értékesítésre kábítószert szerez meg, és 2015 márciusától ismeretlen személytől azt beszerezve az Ny.-i Egyetem területén lévő S. Hotel közvetlen közelében - az előtte lévő parkolóban, a sörözőben, az I. elnevezésű szórakozóhelyen és a botanikus kertnél - 44 alkalommal kilenc személynek értékesített kannabiszt alkalmanként 3-4 ezer forint/gramm áron. A terhelt 2017. február hónap végén kábítószert tartott tartózkodási helyén, az Ny.-i Egyetem S. Hotel egyik szobájában azzal a szándékkal, hogy különböző személyeknek értékesítse; 2017. március 10. napját megelőzően, pontosan már meg nem határozható időben maga is fogyasztott kannabiszt, kokaint vagy hasist. A terhelt által értékesített és tőle lefoglalt kábítószer összhatóanyag-tartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát.

[4] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a törvény ugyan nem határozza meg, milyen távolságot ölel fel a "közvetlen közelében" meghatározás, azonban tekintve azt, hogy az I. kávézó az S. Hotellel szemben helyezkedik el az úttest túloldalán, tehát gyakorlatilag pár méterre a szállótól, a minősített eset megállapítható.

[5] A törvényszék a másodfokú ítélet indokolásában rögzítette, hogy a terhelt kábítószert értékesített az Ny.-i Egyetem környékén és közvetlen közelében, ám akként foglalt állást, hogy ez a tény nem alapozza meg a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti minősítést. A törvényszék álláspontja szerint a jogalkotó célja az volt, hogy jogharmonizáció keretében átvegye azokat az uniós jogszabályokat, amelyek alapvetően a 18. életévüket be nem töltött gyermekek védelmét szolgálják; a büntetőtörvényben szereplő oktatási intézmény fogalma nem azonos a hétköznapi értelemben vett oktatási intézmény fogalmával, mert ellenkező esetben minden olyan intézmény, ahol oktatás - akár kizárólag felnőttképzés - folyik, e fogalom alá tartozna. A törvényszék az oktatási intézmény fogalmát a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 7. § (1) bekezdése, illetőleg a korábban hatályban volt közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2. § (1) bekezdése és 37. § (1) bekezdése szerinti meghatározásra korlátozta.

[6] A törvényszék további indokai között szerepelt, miszerint a tényállásban nevesített fogyasztók valamennyien betöltötték 18. életévüket, és a törvényszék álláspontja szerint a minősített eset bevezetése a 18. életévüket be nem töltött személyek erkölcsi, testi fejlődésének védelmét hivatott szolgálni, azaz a jogalkotó tényleges célja az volt, hogy azokban az intézményekben, ahol gyermekek tanulnak, megfordulhatnak, ne jussanak kábítószerhez.

[7] A törvényszék másodfokú jogerős ítélete ellen a megyei főügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt okból a terhelt terhére, anyagi jogszabály megsértése és ezzel összefüggésben törvénysértően enyhe büntetés kiszabása miatt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[8] Indokai szerint a törvényszék fenti - a cselekmény minősítése körében tett - jogi okfejtése téves jogszabály-értelmezésen alapul, így a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette a terhelt cselekményét kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetének, ebből következően a terhelttel szemben törvénysértően enyhe büntetés kiszabására került sor.

[9] A főügyészség szerint a kábítószer-kereskedelem Btk. 177. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban szabályozott súlyosabban minősülő esetei elemzésével megállapítható, hogy a jogalkotói szándék nem szűkíthető le a 18. év alatti fiatalkorúak, illetőleg a gyermekek védelmére, mert egyrészt ezen bekezdés a) pontja szabályozza a 18. életévét be nem töltött személynek történő kábítószer kínálását, átadását, illetőleg a b) pont az ilyen személy felhasználását a kábítószer forgalomba hozatala vagy azzal való kereskedés során, majd a c) pont külön nevesíti az oktatási, köznevelési, gyermekjóléti, vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében való kábítószer kínálását, átadását, annak forgalomba hozatalát vagy azzal való kereskedést.

[10] Kifejtette: a törvényszék által is hivatkozott nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 7. § (1) bekezdése értelmében köznevelési intézménynek minősül az óvoda, az általános iskola, a gimnázium, szakgimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola, így amennyiben a jogalkotó kizárólag a 18. év alatti - tehát általános iskolás vagy középiskolás korú, vagy még fiatalabb - gyermekek védelmét tartotta volna szem előtt, akkor a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pontjában az oktatási feladatok ellátására rendelt épület megjelölésnek semmilyen tényleges jogi tartalma nem lenne, hiszen a köznevelési intézmények lefedik azt a védelmi kört, melyet a törvényszék tulajdonított a jogszabálynak.

[11] A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felsőoktatási intézmény az e törvényben meghatározottak szerint - az oktatás, a tudományos kutatás, a művészeti alkotótevékenység mint alaptevékenység folytatására - létesített szervezet.