AVI 2017.3.21 A szerencsejáték minősítése jogkérdés, ennek eldöntésére a hatóságnak nincs hatásköre [2004. évi CXL. tv. 50. § (1) bek.]

Az alperesi hatóság ellenőrei 2013. március 5. napján fedett ellenőrzést folytattak le a "N. Eszpresszó" nevű vendéglátó helyen, ahol a bejárat mellett egy Touch Net típusú internet terminál (a továbbiakban: terminál) üzemelt.

Az ellenőrök először 200 forintos érmével próbajátékot játszottak a "Bonus Dice" játékkal. A kezdeti érték 3 perc alatt elfogyott, a terminált tovább az ellenőrök nem tudták használni. Ezt követően újabb 200 forintot helyeztek el az érmeelfogadóba és "Turbo Dice" nevű programot játszottak, melyen véletlenszerűen nyerve, és veszítve az összeget 6 perc alatt elveszítették.

Ezután az ellenőrök a terminál bankjegy fogadójába 500 forintot helyeztek, és a "Fruit Poker" elnevezésű programot választva a tizes téten a szimbólumok véletlenszerű együtt állásának függvényében hol nyerve, hol veszítve 7 perccel a játék elkezdése után úgy tettek szert nyereményre, hogy a $ feliratú szimbólum mellett az eredetileg 505 forint érték 515 forintra nőtt. A helyszínen tapasztaltakról az ellenőrök jegyzőkönyvet vettek fel, melyre vonatkozóan a felperes észrevételt nem terjesztett elő.

Az alperes a 2013. augusztus 8. napján kelt határozatával a felperes terhére 2 000 000 forint bírságot szabott ki és kötelezte ezen összeg megfizetésére. Felhívta a felperes figyelmét, hogy a jövőben a jogszabályi előírásokat tartsa be, mert ismételt jogsértés esetén szigorúbb szankció is alkalmazásra kerülhet.

Az indokolás szerint a helyszínen lefoglalt iratokra figyelemmel megállapítható, hogy a felperes bérbe vesz 2 nm területet a perbeli vendéglátó egységben annak üzemeltetőjétől a terminál kihelyezése és üzemeltetése céljából. A terminál a berendezésbe helyezett készpénz ellenében képzett egyenleg terhére internet használatot biztosít, a berendezés azonban játékokban való részvételre is jogosít, amely során a játék eredménye alapulvételével változik az egyenleg. Az ellenőrök próbajáték keretében a berendezésbe helyezett összegből képzett egyenleg terhére tétet tudtak felvenni, játékjogot szereztek, továbbá a terminál használata során fennállt a nyeremény elérhetőségének lehetősége. Ugyanis a "Fruit Poker" típusú játékon a játék végére tíz egységgel nőtt a krediegyenleg a kezdő értékhez képest, vagyis nyeremény értek el, míg a "Bonus Dice" és a "Turbo Dice" típusú játékban a játék végére vesztettek. A felhasználható időkeret nem a tényleges idővel arányosan csökkent, hanem a játék eredménye szerint változott, valamit a nyerés vagy a vesztés kizárólag a véletlentől függött. A dokumentáció alapulvételével a kreditegyenleg növekedése, mint nyeremény vagyoni értékkel bír.

A felperest terheli a felelősség azért, hogy az ellenőrzés időpontjában az állami adóhatóság engedélye nélkül üzemeltetett olyan terminált a vendéglátó egységben, amely szerencsejátékban való részvételt biztosított. A fentiekre tekintettel került sor a bírság kiszabására azon súlyosbító körülmény értékelése mellett, miszerint a felperes a jogsértés elkövetését megelőző két éven belül öt alkalommal volt hasonló jogsértések miatt jogerősen bírságolva.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát és ennek eredményeként - helyesen - hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését. A 7. alszámú jegyzőkönyvvel dokumentált tárgyaláson a felperes bizonyítási indítványokat terjesztett elő, így kérte meghallgatni a terminálok működése kapcsán T. A., a társaság képviselőjét. Indítványozta, hogy a bíróság szerezze be a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon folyamatban lévő büntető eljárásban a terminálok ügyében keletkezett szakértői vélemény eredeti példányát, illetőleg a bizonyítási kísérlet során készült videófelvételt. Indítványozta, hogy a bíróság igazságügyi szakértőt rendeljen ki a terminál működésével kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság a 13. számú jegyzőkönyvvel dokumentált tárgyaláson hozott végzésével a bizonyítási indítványokat mellőzte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Hivatkozott a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 1. § (1) bekezdésére, 2. § (2) bekezdésére, 12. § (1) bekezdésére, (3) bekezdés d) pontjára, 26. § (1) bekezdésére, 37. § 1. pontjára, a közigazgatási hatósági eljárási és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésére, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (4) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozatában foglaltakra.

Álláspontja szerint három tényállási elem együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy adott játék szerencsejátéknak minősüljön: legyen tétfizetés, a játék végén nyeremény, végül pedig a nyerés, illetve vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlenen múljon.

A tétfizetéssel kapcsolatban a bíróság kifejtette, miszerint az ellenőrök a próbajáték során pénzt fizettek be, melynek következtében jogosulttá váltak a játékprogram használatára, vagyis a tét fizetése aggálytalanul megállapítható. Az a tény, hogy a felhasználók a játék mellett internetezhettek is, vagy kuponokat is vásárolhattak nem zárja ki a tétfizetés megállapíthatóságát.

A nyerés tényállási elemének megvalósulása körében a bíróság rögzítette, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyv értelmében az ellenőrök kreditegyenlege nyerés esetén növekedett. A pénznyerő automata minőség megállapíthatóságának nem feltétele a pénzkifizetés, az pedig nem kétséges, a játékosok az összegyűjtött kredit megfelelő ellenértékére tarthattak igényt.

A véletlen tényállás elemének tekintetében az ellenőröknek nem volt ráhatásuk a nyerő vagy vesztes kombináció elérésére, a játék kapcsán mindösszesen a start gomb megnyomása függött a felhasználók elhatározásától. A felhasználók sem a nyeremény elérésének időpontját, sem annak gyakoriságát, mértékét befolyásolni nem tudják, az teljes mértékben a véletlenen múlik.

A fentiekre tekintettel a bíróság arra megállapításra jutott, hogy az Szjtv. 1. § (1) bekezdése szerinti tényállási elemek megvalósultak, a berendezésen szerencsejáték funkció volt elérhető, így a terminál az Szjtv. 26. § (1) bekezdését is alapul véve pénznyerő automatának minősül. Erre figyelemmel a felperes marasztalása jogszerű volt.

Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntésére figyelemmel az állami adóhatóság korábban kiadott szakmai állásfoglalása kötelező erővel nem bír, erre tekintettel szükségtelen a feljegyzést készítő egyik ellenőr tanúkénti meghallgatása. Szintén nem releváns a Magyar Kereskedelmi Engedélyi Hivatal (a továbbiakban: MKEH) kiadott állásfoglalása, melyre figyelemmel az annak ügyintézője és kiadmányozója tanúkénti meghallgatására irányuló felperesi bizonyítási indítvány mellőzésre került.

A bíróság nem fogadta el a felperes által hivatkozott, más eljárásban született döntéseket a támadott határozat jogszabálysértő voltának alátámasztásául, azok ugyanis egyrészt eltérő anyagi jogi jogszabályokon alapulnak, másrészt az azokban megállapított tényállás a bíróságot nem köti.