32008R0900[1]

A Bizottság 900/2008/EK rendelete ( 2008. szeptember 16. ) a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkek behozatali szabályainak végrehajtásához szükséges analitikai módszerek és más technikai jellegű rendelkezések megállapításáról (kodifikált változat)

A BIZOTTSÁG 900/2008/EK RENDELETE

(2008. szeptember 16.)

a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkek behozatali szabályainak végrehajtásához szükséges analitikai módszerek és más technikai jellegű rendelkezések megállapításáról

(kodifikált változat)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendeletre ( 1 ), és különösen annak 9. cikkére,

(1)

A mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról szóló 3033/80/EGK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges analitikai módszerek és más technikai jellegű rendelkezések megállapításáról szóló, 1987. december 22-i 4154/87/EGK bizottsági rendeletet ( 2 ) jelentősen módosították ( 3 ). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.

(2)

A mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról szóló, 1993. december 6-i 3488/93/EK tanácsi rendelet ( 4 ) hatálya alá tartozó áruk Közösségbe való behozatala egységes bánásmódjának biztosításához szükség van az analitikai módszerek és más technikai jellegű rendelkezések meghatározása során az analitikai módszerek tudományos és technológiai fejlődésének figyelembevételére.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság vám- és statisztikai nómenklatúrával foglalkozó részlegének véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Hatály

Ez a rendelet az alábbiakat állapítja meg:

a) az 1216/2009/EK tanácsi rendelet ( 5 ) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett mezőgazdasági termékek, illetve a mezőgazdasági termékek azon különleges alkotóelemei tartalmának meghatározására szolgáló módszertan és módszerek, amelyek az 1216/2009/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett importált árucikkben felhasználtnak minősülnek.

b) az egyes árucikkek behozatala tekintetében az 1216/2009/EK rendeletnek, a 2658/1987/EGK rendelet I. mellékletének és az 514/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletnek ( 6 ) a végrehajtásához szükséges analitikai módszerek, illetve analitikai módszer hiányában az elvégzendő analitikai műveletek jellege vagy az alkalmazandó módszer elve.

2. cikk

Az anyagtartalom kiszámítása

Az 514/2011/EU rendelet III. mellékletének 1., 2. és 3. lábjegyzetében, valamint a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének harmadik része 1. szakasza 1. melléklete 1. táblázata 1., 2. és 3. lábjegyzetében foglalt meghatározásoknak megfelelően a tejfehérje-tartalom, a keményítő-/glükóztartalom és a szacharóz-/invertcukor-/izoglükóz-tartalom tekintetében az alábbi képleteket, eljárásokat és módszereket kell alkalmazni:

a) az 514/2011/EU rendelet II. és III. mellékletének alkalmazására;

b) a tejzsírtartalom, a tejfehérje-tartalom, a keményítő-/glükóztartalom és a szacharóz-/invertcukor-/izoglükóz-tartalom meghatározására a megfelelő mezőgazdasági alkotóelem kiválasztása céljából és nem preferenciális behozatal esetén a cukorra és lisztre vonatkozó kiegészítő vám meghatározása céljából a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének második részében és harmadik része I. szakaszának 1. mellékletében található rendelkezéseknek megfelelően:

1. Keményítő-/szőlőcukor-tartalom

(az áruk 100 %-osan vízmentes keményítőtartalmaként kifejezve, a benyújtott állapotukban)

a) (Z - F) × 0,9,

ha a szőlőcukor-tartalom nem kisebb, mint a gyümölcscukor-tartalom; vagy

b) (Z - G) × 0,9,

ha a szőlőcukor-tartalom kisebb, mint a gyümölcscukor-tartalom

ahol:

Z

=

a rendelet I. mellékletében előírt módszerrel meghatározott szőlőcukor-tartalom,

F

=

a HPLC (nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia) segítségével meghatározott gyümölcscukor-tartalom,

G

=

a HPLC segítségével meghatározott szőlőcukor-tartalom.

Az a) pont esetében, ha laktóz hidrolizátum jelenléte bizonyított és/vagy laktóz- és galaktózmennyiségeket mutattak ki, a (HPLC segítségével meghatározott) galaktóztartalommal megegyező szőlőcukor-tartalmat le kell vonni a szőlőcukor-tartalomból (Z), bármilyen más számítás elvégzése előtt.

2. Szacharóz-/invertcukor/izoglükóz-tartalom

(az áruk szacharóztartalmaként kifejezve, a benyújtott állapotukban)

a) S + (2F) × 0,95,

ha a szőlőcukor-tartalom nem kisebb, mint a gyümölcscukor-tartalom;

b) S + (G + F) × 0,95,

ha a szőlőcukor-tartalom kisebb, mint a gyümölcscukor-tartalom

ahol:

S

=

a HPLC segítségével meghatározott szacharóztartalom,

F

=

a HPLC segítségével meghatározott gyümölcscukor-tartalom,

G

=

a HPLC segítségével meghatározott szőlőcukor-tartalom.

Ha laktóz hidrolizátum jelenléte bizonyított és/vagy laktóz- és galaktózmennyiségeket mutattak ki, a (HPLC segítségével meghatározott) galaktóztartalommal megegyező szőlőcukor-tartalmat le kell vonni a szőlőcukor-tartalomból (G), bármilyen más számítás elvégzése előtt.

3. Tejzsírtartalom

a) Ha a b) vagy a c) pont másként nem rendelkezik, az áruk tejzsírtartalmának tömegszázalékát sósavval történő hidrolízist követően petroléterrel történő oldószeres kivonással kell meghatározni.

b) Ha tejzsírokon kívül más zsírok jelenléte is bizonyított az áru összetételében, a következő eljárást kell alkalmazni:

- az áruban a teljes zsírtartalom tömegszázalékát az a) pont szerint kell meghatározni,

- a tejzsírtartalom meghatározásához petroléterrel történő oldószeres kivonáson alapuló módszert használnak, amelyet sósavval történő hidrolízis előz meg és a zsírsavak metil-észtereinek gázkromatográfiája követ. Ha a tejzsírok jelenlétét kimutatták, százalékos részarányukat a metil-butirát százalékos koncentrációját 25-tel szorozva, a szorzatot az áruk teljes zsírtartalmának tömegszázalékával szorozva és 100-zal osztva kell kiszámítani.

c) Azokra az árukra, amelyek esetében a rájuk vonatkozó díjat a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletében megállapított Kombinált Nómenklatúra második részében és harmadik része I. szakaszának 1. mellékletében előírt mezőgazdasági alkotóelem alapján határozzák meg, és összetételüket illetően úgy nyilatkoznak, hogy a tejzsíron kívül más zsírokat is tartalmaznak, továbbá tejfehérje-tartalmuk az e cikk 4. pontjában előírt meghatározás szerint legalább 30 % és tejzsírtartalmuk a nyilatkozattevő nyilatkozata szerint kevesebb mint 6 %, akkor esetükben a b) pontban meghatározott eljárás helyett a következő eljárást kell alkalmazni:

- az áruk teljes zsírtartalmának tömegszázalékát az a) pont szerint kell meghatározni,

- a tejzsírtartalom meghatározásához petroléterrel történő oldószeres kivonáson alapuló módszert kell használni, amelyet sósavval történő hidrolízisnek kell megelőznie, és a zsírsavak metil-észtereinek gázkromatográfiája kell hogy kövessen. Ha a tejzsírok jelenlétét kimutatták, százalékos részarányukat a metil-butirát százalékos koncentrációját 50-nel szorozva, a szorzatot az áruk teljes zsírtartalmának tömegszázalékával szorozva és 100-zal osztva kell kiszámítani.

4. Tejfehérje-tartalom

a) A b) pont rendelkezéseire is figyelemmel, az áruk tejfehérje-tartalmát a (Kjeldahl-módszerrel meghatározott) nitrogéntartalom 6,38-dal történő szorzásával kell kiszámítani;

b) Ha tejfehérjéken kívül más fehérjetartalmú alkotóelemek jelenléte is bizonyított az áruk összetételében:

- a teljes nitrogéntartalmat a Kjeldahl-módszerrel kell meghatározni,

- a tejfehérje-tartalmat az a) pont szerint kell kiszámítani, a teljes nitrogéntartalomból kivonva a nem a tejfehérjének megfelelő nitrogéntartalmat.

3. cikk

Árucikkek osztályozása

Az 514/2011/EU rendelet I. mellékletének és a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének alkalmazása céljából a következő módszereket és eljárásokat kell alkalmazni az alábbi árucikkek osztályozására:;

1. A 0403 10 51 -0403 10 59 , 0403 10 91 -0403 10 99 , 0403 90 71 -0403 90 79 és 0403 90 91 -0403 90 99 KN-kód alá tartozó áruknak az osztályozásához a tejzsírtartalmat az e rendelet 2. cikkének 3. pontjában említett módszerrel kell meghatározni.

2. A 1704 10 10 és 1704 10 90 KN-kód, valamint a 1905 20 10 -tól 1905 20 90 -ig terjedő KN-kódok alá tartozó árucikkek osztályozásához a szacharóztartalmat, beleértve a szacharózban kifejezett invertcukrot is, nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás (HPLC-) módszerrel kell meghatározni; (a szacharózban kifejezett invertcukor kiszámítása: egyenlő mennyiségű szőlőcukor és gyümölcscukor összege, megszorozva 0,95-tel).

3. A 1806 10 15 -től 1806 10 90 -ig terjedő KN-kódok alá tartozó árucikkek osztályozásához a szacharóz-/invertcukor-/izoglükóz-tartalmat az e rendelet 2. cikkének 2. pontjában megállapított képleteknek, módszernek és eljárásoknak megfelelően kell meghatározni.

4. A 3505 20 10 -3505 20 90 KN-kód alá tartozó áruknak az osztályozásához a keményítő-, dextrin- vagy egyéb módosított keményítő tartalmat az e rendelet II. mellékletében megállapított módszernek megfelelően kell meghatározni.

5. A 3809 10 10 -3809 10 90 KN-kód alá tartozó áruknak az osztályozásához a keményítő- vagy keményítőszármazék-tartalmat az e rendelet II. mellékletében megállapított módszernek megfelelően kell meghatározni.

6. Az 1901 90 11 és az 1901 90 19 KN-kód alá tartozó áruknak az osztályozásához a 103 ± 2 °C-on tömegállandóságig való szárítással meghatározott száraz kivonat alapján kell megkülönböztetni.

7. Az 1902 19 10 -1902 19 90 KN-kód alá tartozó áruknak az osztályozásához az e rendelet III. mellékletében megállapított módszert kell használni a közönséges búzalisztek és -darák száraztésztában való jelenlétének vizsgálatára.

8. A 2905 44 11 -2905 44 99 és 3824 60 11 -3824 60 99 KN-kód alá tartozó áruk mannit és D-glucital (szorbit) tartalmát HPLC módszeren alapuló módszerrel kell meghatározni.

4. cikk

Vizsgálati jelentés

(1) Vizsgálati jelentést kell megfogalmazni.

(2) A vizsgálati jelentés tartalmazza a következő adatokat:

- a minta azonosításához szükséges összes információ,

- az alkalmazott közösségi módszer és pontos hivatkozás az azt megállapító jogszabályra vagy szükség esetén részletes hivatkozás a módszerre, részletezve az elvégzendő analitikai műveletek jellegét vagy az alkalmazandó módszer elvét, e rendeletben meghatározottak szerint,

- bármilyen tényező, amely alkalmas az eredmény befolyásolására,

- az analízis eredményei, olyan formában, ahogy azt az alkalmazott módszer előírja, és az analízist kérő vám- vagy közigazgatási szervezeti egységek igényeinek megfelelően.

4a. cikk

(1) A tagállamok 2017. december 17-ig tájékoztatják a Bizottságot a 2. cikk 3. és 4. pontjában előírt eljárások szerint olyan termékeken elvégzett elemzések eredményeiről, amelyeknek a 2. cikk 4. pontja szerint meghatározott tejfehérje-tartalma legalább 30 %, és amelyeket 2015. június 17. és 2017. június 17. között vámkezeltek.

(2) Az (1) bekezdésben említett információkat elektronikus formában közlik, és azok a következőket tartalmazzák:

a) a vámáru-nyilatkozat átvételének időpontja;

b) az érintett termékek mennyisége;

c) az érintett áruk tarifális besorolása;

d) a nyilatkozat szerinti kiegészítő kód, valamint azon áruk esetében, amelyek tekintetében a 2. cikk 3. pontjának c) alpontjában megállapított analitikai módszert alkalmazták, a szóban forgó módszer eredménye alapján alkalmazandó kiegészítő kód;

e) a 2. cikk 4. pontjában említett analitikai módszerrel meghatározott tejfehérje-tartalom;

f) a 2. cikk 3. pontjának megfelelően a tejzsírtartalom meghatározására alkalmazott analitikai módszer;

g) a 2. cikk 3. pontjának a) alpontjában említett analitikai módszerrel meghatározott teljes zsírtartalom;

h) a 2. cikk 3. pontjában említett analitikai módszerek egyikével meghatározott tejzsírtartalom;

i) adott esetben a feldolgozott mezőgazdasági termékben található egyéb - tejzsíron kívüli - zsír típusa.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés szerint a tagállamoktól kapott információk alapján a Bizottság jelentést nyújt be a tagállamoknak a 2. cikk 3. pontjának c) alpontjában előírt eljárás működéséről. A Bizottság legkésőbb 2018. június 17-ig benyújtja a szóban forgó jelentést.

5. cikk

Záró rendelkezések

A 4154/87/EGK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni az V. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

6. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

A keményítő és bomlástermékei, köztük a szőlőcukor enzimatikus meghatározása élelmiszerekben nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC)

1. Alkalmazási terület

Ez a módszer az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben lévő keményítő és bomlástermékei, köztük a szőlőcukor (a továbbiakban: keményítő) tartalmának meghatározására szolgál. A keményítőtartalom a szőlőcukor nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC) végzett mennyiségi elemzése alapján kerül meghatározásra, miután a keményítőt és bomlástermékeit enzimatikus úton szőlőcukorrá alakították át.

2. A teljes szőlőcukor-tartalom és a keményítőként kifejezett teljes szőlőcukor-tartalom fogalmának meghatározása

A teljes szőlőcukor-tartalom az e melléklet 7.2.1. pontja szerint kiszámított Z értéknek felel meg. A keményítő és összes bomlásterméke, köztük a szőlőcukor tartalmát jelenti.

Az 1460/96/EK rendelet III. mellékletében meghatározott keményítő-/szőlőcukor-tartalmat a "Z" teljes szőlőcukor-tartalom alapján és e rendelet 2. cikkének 1. pontjában megadott módon kell kiszámítani.

Az 1043/2005/EK bizottsági rendelet ( 7 ) IV. mellékletének 3. oszlopában meghatározott keményítő- vagy dextrintartalmat a 904/2008/EK bizottsági rendelet ( 8 ) 2.1. cikkében megadott "Z" teljes szőlőcukor-tartalom alapján kell kiszámítani.

Az ezen melléklet 1. pontjában említett keményítőtartalom megfelel a melléklet 7.2.2. pontja szerint kiszámított, %-ban (m/m) kifejezett "E" értéknek, és egyenértékű a keményítőként kifejezett "Z" teljes szőlőcukor-tartalommal. Ez az "E" érték a fent említett számítási módszereket nem befolyásolja.

3. Alapelvek

A mintákat homogenizálják és feloldják vízben. A mintákban található keményítőt és annak bomlástermékeit az alábbi két lépésben enzimatikus úton szőlőcukorrá alakítják át:

1. A keményítőt és bomlástermékeit hőstabil alfa-amilázt használva 90 °C-on részben átalakítják oldható szőlőcukorláncokká. A hatékony átalakítás érdekében a mintát tökéletesen fel kell oldani, vagy nagyon kicsi szilárd darabokat tartalmazó szuszpenziót kell létrehozni.

2. Az oldható szőlőcukorláncokat 60 °C-on amiloglükozidáz használatával szőlőcukorrá alakítják át.

A nagy fehérje- vagy zsírtartalmú termékeket derítik és szűrik.

A cukrok meghatározását HPLC-analízissel végzik.

Mivel az enzimatikus kezelés alatt a szacharóz részleges inverziójára kerülhet sor, a helyesbített szőlőcukor-tartalom kiszámítása céljából a szabad cukrok meghatározását is HPLC-analízissel végzik.

4. Reagensek és egyéb anyagok

Minden reagensnek elismert analitikai tisztaságúnak, a víznek pedig ásványmentesítettnek kell lennie.

4.1.

Szőlőcukor, legalább 99 %-os.

4.2.

Gyümölcscukor, legalább 99 %-os.

4.3.

Szacharóz, legalább 99 %-os.

4.4.

Maltóz-monohidrát, legalább 99 %-os.

4.5.

Laktóz-monohidrát, legalább 99 %-os.

4.6.

Hőstabil alfa-amiláz-oldat (1,4-alfa-D-glükán-glükanohidroláz), melynek aktivitása mintegy 31 000 egység/ml (1 egység 3 perc alatt 6,9 pH-érték mellett, 20 °C-on 1,0 mg maltózt szabadít fel a keményítőből). Ez az enzim kis mennyiségben szennyeződéseket (pl. szőlőcukrot vagy szacharózt) és egyéb interferáló enzimeket tartalmazhat. Tárolás kb. 4 °C-on. Más alfa-amiláz-forrást is lehet használni, ha az hasonló enzimaktivitással rendelkező végső oldatot eredményez.

4.7.

Amiloglükozidáz (1,4-alfa-D-glükán glükohidroláz) Aspergillus niger-ből, kb. 120 egység/mg vagy 70 egység/mg aktivitású por (1 egység percenként 4,8 pH érték mellett, 60 °C-on 1 micromol szőlőcukrot szabadít fel a keményítőből). Ez az enzim kis mennyiségben szennyeződéseket (pl. szőlőcukrot vagy szacharózt) és egyéb interferáló enzimeket (pl. invertázt) tartalmazhat. Tárolás kb. 4 °C-on. Más amiloglükozidáz-forrást is lehet használni, ha az hasonló enzimaktivitással rendelkező végső oldatot eredményez.

4.8.

Cink-acetát-dihidrát, p.a.

4.9.

Kálium-hexaciano-ferrát (II) (K4[Fe(CN)]6.3H2O), extra tisztaságú.

4.10.

Vízmentes nátrium-acetát, p.a.

4.11.

Jégecet, 96 % (v/v) (legalább).

4.12.

Nátrium-acetát puffer (0,2 mol/l). Mérjünk ki 16,4 gramm nátrium-acetátot (lásd 4.10. pont) egy főzőpohárba. Oldjuk fel vízben, és öntsük bele egy 1 000 ml-es mérőlombikba. Öntsük fel a jelzésig vízzel, és a pH-értéket ecetsav hozzáadásával (pH-mérő segítségével, lásd 5.7. pont) állítsuk be 4,7-re. Az így kapott oldat 4 °C-on tárolva legfeljebb hat hónapig használható fel.

4.13.

Amiloglükozidáz-oldat. Készítsünk oldatot amiloglükozidáz-porból (lásd 4.7. pont) nátrium-acetát puffer (lásd 4.12. pont) felhasználásával. Az oldatot elegendő mértékű, a mintában található keményítő mennyiségének megfelelő enzimaktivitás kell, hogy jellemezze (pl. 100 ml végső térfogatú oldatban a minta 1 g keményítőtartalmára jutó kb. 600 egység/ml aktivitás 0,5 g 120 egység/mg-os amiloglükozidáz-porból nyerhető, lásd 4.7. pont). Közvetlenül a felhasználás előtt készítsük el.

4.14.

Referenciaoldatok. Készítsünk a cukrok HPLC-analízisében szokásosan használt szőlőcukor-, gyümölcscukor-, szacharóz-, maltóz- és laktózoldatot (vízben való feloldással).

4.15.

Derítő reagensek (Carrez I). Oldjunk fel egy főzőpohár vízben 219,5 gramm cink-acetátot (lásd 4.8. pont). Öntsük át egy 1 000 ml-es mérőlombikba, és adjunk hozzá 30 ml ecetsavat (lásd 4.11. pont). Alaposan keverjük össze, és öntsük fel a jelzésig vízzel. Az így kapott oldat szobahőmérsékleten tárolva legfeljebb hat hónapig használható fel. Más reagens is használható a derítéshez, ha egyenértékű a Carrez-oldattal.

4.16.

Derítő reagensek (Carrez II). Oldjunk fel egy főzőpohár vízben 106,0 gramm kálium-hexaciano-ferrátot (II) (lásd 4.9. pont). Öntsük egy 1 000 ml-es mérőlombikba. Alaposan keverjük össze, és öntsük fel a jelzésig vízzel. Az így kapott oldat szobahőmérsékleten tárolva legfeljebb hat hónapig használható fel. Más reagens is használható a derítéshez, ha egyenértékű a Carrez-oldattal.

4.17.

A HPLC mozgó fázisa. Készítsük el a cukrok HPCL-analízise során szokásosan használt mozgó fázist. Amennyiben aminopropil szilikagél-oszlopot használunk, az egyik általánosan használt mozgó fázis például a HPLC-tisztaságú víz és az acetonitril elegye.

5. Berendezések

5.1.

Normál laboratóriumi üvegedények.

5.2.

Redős szűrők, pl. 185 mm-esek.

5.3.

Fecskendőszűrők, 0,45 μm, vizes oldatokhoz megfelelő.

5.4.

Mintatartó ampullák a HPLC automata mintavevőhöz.

5.5.

100 ml-es mérőlombikok.

5.6.

Műanyag fecskendők, 10 ml.

5.7.

PH-mérő.

5.8.

Analitikai mérleg.

5.9.

60 °C-ra és 90 °C-ra beállítható, hőfokszabályzóval ellátott vízfürdő.

5.10.

Cukoranalízisre alkalmas HPLC-berendezés.

6. Eljárás

6.1. Különböző terméktípusok mintáinak előkészítése

A terméket homogenizálják.

6.2. A minta mennyisége

A minta mennyiségét a feltüntetett összetevők és a HPLC-analízis feltételei (a szőlőcukor-referenciaoldat koncentrációja) alapján állapítják meg. Nem lépheti túl a következő értékeket:

A mintát 0,1 mg-os pontossággal kell kimérni.

6.3. Vakpróba

A vakpróba elvégzéséhez a teljes elemzést végrehajtjuk (a 6.4. pontban leírtak szerint) a minta hozzáadása nélkül. A vakpróba eredményét felhasználjuk a keményítőtartalom kiszámításánál (lásd 7.2. pont).

6.4. Elemzés

6.4.1. A minták előkészítése

Rázogatással vagy keveréssel homogenizáljuk a mintát. A vizsgálati minta kiválasztott mennyiségét (lásd 6.2. pont) bemérjük a mérőlombikba (lásd 5.5. pont), és hozzáadunk körülbelül 70 ml meleg vizet.

Feloldódás vagy szuszpendálás után adjunk hozzá 50 mikroliter hőstabil alfa-amilázt (lásd 4.6. pont), és vízfürdőben (lásd 5.9. pont) melegítsük 30 percen keresztül 90 °C-on. Amilyen gyorsan csak lehet, hűtsük le vízfürdőben 60 °C-ra, és adjunk hozzá 5 ml amiloglükozidáz-oldatot (lásd 4.13. pont). A reakcióoldat pH-értékét befolyásoló mintáknál ellenőrizzük a pH-értéket, és 4,6-4,8 közötti értékre állítsuk be, ha szükséges. Hagyjuk 60 percen keresztül, hogy a reakció 60 °C-on végbemenjen. Hűtsük le a mintákat szobahőmérsékletűre.

6.4.2. Derítés

A magas fehérje- vagy zsírtartalmú mintákat deríteni kell: adjunk hozzá 1 ml Carrez I-et (lásd 4.15. pont) a mintaoldathoz. Rázzuk fel a mintaoldatot, majd adjunk hozzá 1 ml Carrez II-t (lásd 4.16. pont). Rázzuk fel a mintát megint.

6.4.3. A HPLC-analízis előkészítése

A mérőlombikban található mintát a jelzésig felöntjük vízzel, homogenizáljuk, majd egy redős szűrőn (lásd 5.2. pont) átszűrjük. A mintakivonatot elkülönítjük.

A kivonatokat az extraktummal előzőleg átmosott fecskendővel (lásd 5.6. pont) felszerelt fecskendőszűrőn (lásd 5.3. pont) átszűrjük. A szűrletet ampullákba (lásd 5.4. pont) gyűjtjük.

6.5. Kromatográfia

A HPLC-t a cukoranalízis szokásos módján végezzük el. Ha a HPLC-analízis nyomokban maltózt mutat ki, a keményítő konverziója nem ment teljes mértékben vége, aminek túl alacsony szőlőcukor-kinyerés az eredménye.

7. Az eredmények kiszámítása és kifejezése

7.1. A HPLC-eredmények kiszámítása

A keményítőtartalom kiszámításához két HPLC-elemzés eredményeire van szükség, mégpedig az enzimatikus kezelés előtt ("szabad cukrok") és után (e módszer leírása szerint) a mintában jelen lévő cukrokra vonatkozó értékekre. Az enzimekben jelen lévő cukrokra vonatkozó értékek kiigazítása céljából vakpróbát is kell végezni.

A HPLC-analízisben a csúcsterületet integrálással kell meghatározni, a koncentrációt pedig a referenciaoldatokkal (lásd 4.14. pont) való kalibrálás után kell kiszámítani. Az enzimatikus kezelés utáni szőlőcukor-koncentrációból (g/100 ml) ki kell vonni a vakpróba során kapott szőlőcukor-koncentrációt (g/100 ml). Végezetül a cukrok koncentrációját (100 g minta g-ban kifejezett cukortartalma) a minta súlyozott mennyiségét használva kell kiszámolni, a következő bontásban:

1. A szabad cukrok koncentrációját (g/100 g) kimutató HPLC-analízis az enzimatikus kezelés előtt:

- szőlőcukor (glükóz): "G"

- gyümölcscukor (fruktóz): "F"

- szacharóz: "S"

2. A cukrok koncentrációját (g/100 g) kimutató HPLC-analízis az enzimatikus kezelés után:

- a vakpróbát követően korrigált szőlőcukorérték (glükóz): "Ge cor"

- gyümölcscukor (fruktóz): "Fe"

- szacharóz: "Se"

7.2. A keményítőtartalom kiszámítása

7.2.1. A "Z" teljes szőlőcukor-tartalom kiszámítása

Ha a gyümölcscukor enzimatikus kezelés utáni mennyisége (Fe) nagyobb, mint az enzimatikus kezelés előtti mennyisége (F), akkor a mintában található szacharóz részben gyümölcscukorrá, részben szőlőcukorrá alakult át. Ez azt jelenti, hogy a felszabadított szőlőcukor értékét korrigálni kell (Fe - F).

Z, azaz a korrekció utáni teljes szőlőcukor-tartalom g/100 g-ban kifejezve:

Z = (Ge cor) - (Fe - F)

7.2.2. A keményítőként kifejezett teljes szőlőcukor-tartalom kiszámítása

E = "keményítőtartalom" g/100 g-ban kifejezve

E = [(Ge cor) - (Fe - F)] × 0,9

8. Pontosság

Ez a pont a két mintán elvégzett módszer pontossági adataival kapcsolatos laboratóriumi körvizsgálat részletes adatait tartalmazza. Az adatok az ebben a mellékletben leírt módszerre vonatkozó teljesítménykövetelményeket fejezik ki.

Egy laboratóriumi körvizsgálat eredményei (tájékoztatásként)

Az európai vámlaboratóriumok részvételével laboratóriumi körvizsgálatot hajtottak végre 2008-ban.

A pontossági adatokat a következő jegyzőkönyv szerint értékelték: "Protocol for the design, conduct and interpretation of method-performance studies", W. Horwitz, (az IUPAC műszaki jelentése), Pure & Appl. Chem., 67. kötet, No 2, 331-343. o., 1995.

A pontossági adatokat az alábbi táblázat mutatja.

II. MELLÉKLET

A 3505 20 10 -3505 20 90 KN-kódjai alá tartozó áruk keményítő vagy dextrin vagy más módosított keményítő-tartalmának és a 3809 10 10 -3809 10 90 KN-kódjai alá tartozó áruk keményítő- és keményítőszármazék-tartalmának meghatározása

I. A MÓDSZER ELVE

A keményítőt savas hidrolízissel redukáló cukrokká alakítják át, amelyeket térfogat szerint határoznak meg Fehling-oldat segítségével.

II. FELSZERELÉS ÉS REAGENSEK

1. 250 ml-es lombik;

2. 200 ml-es mérőlombik;

3. 25 ml-es büretta;

4. 1,19-es sűrűségű sósav;

5. kálium-hidroxid-oldat;

6. színtelenítő aktív szén;

7. Fehling-oldat;

8. metilén-kék oldat (1 %).

III. A MÓDSZER

250 ml-es lombikba körülbelül 1 g keményítőt tartalmazó mintát teszünk. Hozzáadunk 100 ml desztillált vizet és 2 ml sósavat. Felforraljuk és három órán keresztül visszafolyatjuk.

A lombik tartalmát átöntjük és átöblítjük egy 200 ml-es mérőlombikba. Lehűtjük és közel semlegesítjük kálium-hidroxid-oldattal. Desztillált vízzel 200 ml-re töltjük és átszűrjük egy kevés aktív szénen.

Ezután az oldatot bürettába töltjük és 10 ml Fehling-oldatot redukálunk a következő módszerrel:

Körülbelül 250 ml-es talpas lombikba 10 ml Fehling-oldatot öntünk (5 ml A oldat és 5 ml B oldat). Addig rázzuk, amíg tiszta nem lesz, hozzáteszünk 40 ml desztillált vizet és egy kevés kvarcot vagy horzsakövet.

A lombikot négyszögletes, a közepén körülbelül 6 cm átmérőjű kerek lyukkal ellátott azbesztlapra tesszük, az azbeszt pedig dróthálón van elhelyezve. A lombikot olyan sebességgel melegítjük, hogy a folyadék körülbelül két perc múlva forrni kezdjen.

A bürettából a forrásban lévő folyadékba a cukoroldatot apránként adagolva addig engedjük, amíg a Fehling-oldat kék színe alig észrevehetővé nem válik; ezután indikátorként 2 vagy 3 csepp metilén-kéket teszünk az oldathoz, és befejezzük a titrálást további cukoroldat-mennyiségek cseppenkénti hozzáadásával, amíg az indikátor kék színe el nem tűnik.

A nagyobb pontosság kedvéért megismételjük a titrálást azonos körülmények között, de megszakítás nélkül hozzáadjuk majdnem az összes cukoroldatot, ami a Fehling-oldat redukálásához szükséges. Ennél a második titrálásnál a Fehling-oldat redukciójának három perc alatt meg kell történnie. Pontosan további két percig forrásban tartjuk, a forrásban lévő oldathoz egy percen belül cseppenként hozzáadjuk a reagenst, amíg a kék szín el nem tűnik.

A mintában lévő keményítő tömegszázaléka a következő képlet segítségével határozható meg:

keményítő % = ((T × 200 × 100)/(n × p)) × 0,95

ahol:

T

:

a 10 ml Fehling-oldatnak (5 ml A-oldat és 5 ml B-oldat) megfelelő vízmentes D-glükóz mennyisége grammokban. Ez a titer 0,04945 g vízmentes D-glükóznak felel meg, ha az A-oldat 17,636 g rezet tartalmaz literenként,

n

:

a titráláshoz felhasznált cukoroldat ml-einek száma,

p

:

a mintamennyiség tömege,

0,95

:

a vízmentes D-glükóz keményítővé alakulási hányada.

IV. A FEHLING-OLDATOK ELKÉSZÍTÉSE

A oldat

:

Mérőlombikban feloldunk 69,278 g tiszta, átkristályosított, - analitikai tisztaságú (CuSO4 5H2O) - vasmentes rézszulfátot desztillált vízben és a térfogatát 1 literre egészítjük ki desztillált vízzel. Az oldat megfelelő koncentrációját réz kvantitatív meghatározásával kell igazolni.

B oldat

:

Mérőlombikban feloldunk 100 g nátrium-hidroxidot és 346 g kálium-nátrium-tartarátot (Seignette-só) desztillált vízben és a térfogatát 1 literre egészítjük ki desztillált vízzel.

A két, A és B oldatot egyenlő mennyiségben kell összekeverni, közvetlenül a felhasználás előtt. 10 ml Fehling-oldatot (5 ml A oldat és 5 ml B oldat) teljesen redukál 0,04945 g vízmentes D-glükóz, a III. pontban leírt feltételek mellett.

III. MELLÉKLET

Közönséges búzaliszt vagy -korpa kimutatása makaróniban, spagettiben és hasonló termékekben (száraztészta)

(a Bernaerts és Gruner által módosított Young-Gilles módszerrel)

I. A MÓDSZER ELVE

A száraztésztaminta-kivonatot az analízishez apoláris oldószerrel készítik elő.

A kivonatot vékony réteg szilikagélen kromatografálják úgy, hogy a jelen lévő szterinek különböző sávalakú frakciókba váljanak szét.

A világos színű sávok számának megfelelően meghatározható, hogy a vizsgált termék kizárólag durumbúzából vagy közönséges búzából készült-e, vagy pedig a kettő keverékéből. Az is meghatározható, hogy adtak-e hozzá tojást.

II. FELSZERELÉS ÉS REAGENSEK

1. Homogenizáló készülék vagy őrlőgép olyan őrlemény előállításhoz, mely átjut 0,200 mm-es lyukbőségű standard szitán.

2. 0,200 mm-es lyukbőségű standard szita.

3. Elpárologtató, vízfürdővel csökkentett nyomás alatti bepárláshoz.

4. Szilikagél vékony rétegével borított 20 cm × 20 cm-es méretű üveglemez, alumíniumlemez vagy más megfelelő hátlap. Ha a vékony réteget el kell készíteni, körülbelül 13 % gipsszel kevert szilikagélt kell használni, és 0,25 mm-es rétegben kell felvinni egy arra alkalmas készülékkel, a gyártó utasításainak megfelelően.

5. Mikropipetta 20 mikroliter méréséhez.

6. Tartály, kromatogramok előhívására alkalmas fedéllel.

7. Porlasztó.

8. Petroléter 40 és 60 °C közötti forrásponttal, felhasználás előtt újradesztillálva.

9. Analitikai tisztaságú vízmentes etiléter.

10. Szén-tetraklorid a kromatográfiához, felhasználás előtt újradesztillálva.

11. Analitikai tisztaságú foszfomolibdénsav.

12. 94°-os etil-alkohol.

III. A MÓDSZER

A minta körülbelül 20 g-ját megőröljük az analízishez úgy, hogy az egész átmenjen a szitán. A mintát Erlenmeyer-lombikba tesszük és 150 ml petrolétert öntünk rá. Szobahőmérsékleten hagyjuk a következő napig. Időnként felrázzuk.

Ezután átszűrjük szűrőfeltéttel ellátott Büchner-tölcséren vagy szinterelt szűrőn. Az így nyert tiszta oldatot fokozatosan átvisszük egy 100 ml-es kalibrált lombikba. Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, a lombikot 40-50 °C-os vízfürdőben melegítve. Ha az oldószer elpárolgott, csökkentett nyomáson még tíz percig melegítjük.

Ha a lombik lehűlt, meghatározzuk a kivonat tömegét. A kivonatot etiléterrel hígítjuk, 1 ml etilétert adva 60 mg kivonathoz.

A vékony rétegeket három órán keresztül 130 °C-os hőkezeléssel aktiváljuk. Szilikagéllel töltött exszikkátorban hagyjuk kihűlni. A fel nem használt lemezek azonnal ugyanabba az exszikkátorba téve őrizhetők meg.

Lehetőleg újonnan aktivált rétegre felviszünk cseppenként 20 mikroliter tiszta oldatot, úgy hogy azonos szélességű 3 cm hosszúságú sávot képezzen. Hagyjuk az oldószert elpárologni.

A kromatogramot szobahőmérsékleten hívjuk elő széntetrakloriddal, olyan kromatográfiás tartályt használva, amelynek a falait oldószerbe áztatott szűrőpapír borítja. Körülbelül egy óra múlva az oldószer 18 cm-es magasságig fog érni. Kivesszük a lemezeket és a szabad levegőn hagyjuk elpárologni az oldószert. A sávok jobb elkülönüléséhez másodszor is előhívjuk a kromatogramot. Az oldószert ismét szabad levegőn hagyjuk elpárologni.

A vékony réteg szilikagélt foszfomolibdénsav 20 %-os etil-alkoholos oldatával bepermetezzük. A réteg színének egyenletes sárgának kell lenni. A sávokat a bepermetezett lemez 110 °C-on való öt perces melegítésével hívjuk elő.

IV. A KROMATOGRAMOK ÉRTELMEZÉSE

Ha a kromatogram egyetlen, körülbelül 0,4-0,5 Rf értékű, világos színű fő sávot mutat, a szóban forgó száraztészta előállításánál felhasznált búza durumbúza volt. Azonban ha két, egyenlő világosságú fő sáv tűnik elő, a használt nyersanyag közönséges búza volt. Durumbúza és közönséges búza keverékeit a két sáv relatív világosságának kiértékelésével lehet azonosítani.

Ha három sáv van (két sáv abban a magasságban, ahol a közönséges búza fő sávjai találhatóak, és egy további sáv közöttük), tojást adtak a tésztához. Ebben az esetben a felhasznált nyersanyag durumbúza, ha a középső sáv világosabb, mint a felső sáv. Azonban ha a felső sáv világosabb, mint a középső sáv, a felhasznált nyersanyag közönséges búza.

IV. MELLÉKLET

A hatályon kívül helyezett rendelet és annak módosítása

V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

( 1 ) HL L 256., 1987.9.7., 1. o.

( 2 ) HL L 392., 1987.12.31., 19. o.

( 3 ) Lásd a IV. mellékletet.

( 4 ) HL L 318., 1993.12.20., 18. o.

( 5 ) HL L 328., 2009.12.15., 10. o.

( 6 ) HL L 138., 2011.5.26., 18. o.

( 7 ) HL L 172., 2005.7.5., 24. o.

( 8 ) HL L 249., 2008.9.18., 9. o.