62013CJ0291[1]

A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2014. szeptember 11. Sotiris Papasavvas kontra O Fileleftheros Dimosia Etaireia Ltd és társai. Az Eparchiako Dikastirio Lefkosias (Ciprus) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2000/31/EK irányelv - Hatály - Rágalmazás miatti jogvita. C-291/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2014. szeptember 11. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2000/31/EK irányelv - Hatály - Rágalmazás miatti jogvita"

A C-291/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Eparchiako Dikastirio Lefkosias (Ciprus) a Bírósághoz 2013. május 27-én érkezett, 2013. március 27-i határozatával terjesztett elő az előtte

Sotiris Papasavvas

és

az O Fileleftheros Dimosia Etaireia Ltd,

Takis Kounnafi, valamint

Giorgos Sertis között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, J.-C. Bonichot (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- S. Papasavvas képviseletében Ch. Christaki dikigoros,

- az O Fileleftheros Dimosia Etaireia Ltd képviseletében L. Paschalidis dikigoros,

- a ciprusi kormány képviseletében K. Lykourgos, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa-Lacombe és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az egyfelől S. Papasavvas, másfelől az O Fileleftheros Dimosia Etaireia Ltd, valamint T. Kounnafi és G. Sertis között az S. Papasavvas által rágalmazásnak minősülő cselekmények okán elszenvedett kár miatt benyújtott kártérítés iránti kereset tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2000/31 irányelv (17) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

"Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások fogalommeghatározása már létezik a közösségi jogban [...]; ez a fogalommeghatározás magában foglal minden olyan, szokás szerint díjazás ellenében nyújtott és a szolgáltatás igénybe vevőjének egyedi kérésén alapuló távszolgáltatást, amelyhez adatfeldolgozásra (ideértve a digitális tömörítést) és adattárolásra szolgáló elektronikus berendezést vesznek igénybe [...]."

4 Ezen irányelv (18) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"[...] az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások [...] amennyiben gazdasági tevékenységként jelennek meg [...] olyan szolgáltatásokat is magukban foglalnak, amelyekért az igénybevevők nem fizetnek, mint például az online információszolgáltatás vagy online kereskedelmi tájékoztatás, vagy az adatok kereséséhez, az azokhoz való hozzáféréshez vagy azok visszakereséséhez eszközt nyújtó szolgáltatások; az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások olyan szolgáltatásokat is magukban foglalnak, amelyek adatok hírközlő hálózaton keresztüli továbbításából, vagy egy hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából, vagy a szolgáltatás igénybevevője által rendelkezésre bocsátott adat számára tárhely szolgáltatásából állnak; [...]"

5 Az említett irányelv (22) preambulumbekezdése értelmében:

"Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások felügyeletét a tevékenység forrásánál kell ellátni a közérdekű célok hatékony védelmének biztosítása érdekében; [...]; ezen túlmenően, a szolgáltatásnyújtás szabadságának hatékony biztosítása érdekében, valamint a szolgáltatások nyújtói és igénybevevői számára a jogbiztonság hatékony biztosítása érdekében, az ilyen információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra elvben annak a tagállamnak a joga vonatkozik, amelyben a szolgáltató letelepedett."

6 Ugyanezen irányelv (42) preambulumbekezdése kimondja:

"Az ebben az irányelvben megállapított, felelősség alóli mentességek csak azokra az esetekre vonatkoznak, amelyekben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó tevékenysége olyan hírközlő hálózat működtetésének és az ahhoz való hozzáférés biztosításának technikai folyamatára korlátozódik, amely hálózaton keresztül harmadik személyek által rendelkezésre bocsátott adatokat továbbítanak és ideiglenesen tárolnak, a továbbítás hatékonyabbá tételének kizárólagos céljával; ez a tevékenység pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtónak sem tudomása nincs a továbbított, illetve tárolt adatról, se nem kezeli azt az adatot."

7 A 2000/31 irányelv (43) preambulumbekezdése a következőképpen került megfogalmazásra:

"A szolgáltató akkor részesülhet az »egyszerű továbbítás« és a »gyorsítótárolóban történő rögzítés (caching)« eljárásokra vonatkozó mentességekből [helyesen: mentességekben], ha a továbbított adat őt semmilyen módon nem érinti; ez egyebek között azzal a követelménnyel is jár, hogy ne módosítsa az adatot, amelyet továbbít; ez a követelmény nem vonatkozik az olyan technikai jellegű változtatásokra, amelyekre a továbbítás folyamán kerül sor, mivel azok nem érintik a továbbított adat integritását."

8 Ezen irányelv 2. cikke előírja: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: [...] [...]"

a) »információs társadalommal összefüggő szolgáltatások«: az [1998. július 20-i] 98/48/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelvvel [(HL L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.)] módosított, [a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i] 98/34/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [(HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.; a továbbiakban: 98/34 irányelv)] 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szolgáltatások;

b) »szolgáltató«: minden, információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy;

c) »letelepedett szolgáltató«: olyan szolgáltató, aki, illetve amely állandó telephelyen, határozatlan ideig ténylegesen gazdasági tevékenységet végez. A szolgáltatás nyújtásához szükséges technikai eszközök és technológiák jelenléte és használata önmagában nem képezi a szolgáltató telephelyét;

h) »szabályozott terület«: a tagállamok jogrendszereiben meghatározott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra, illetve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra alkalmazandó követelmények, tekintet nélkül arra, hogy általános jellegűek vagy kifejezetten e szolgáltatókra és szolgáltatásokra vonatkoznak.

i. A szabályozott terület azokat a követelményeket tartalmazza, amelyeket a szolgáltatónak a következők tekintetében teljesítenie kell: [...]

- információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység folytatása, mint például a szolgáltató magatartásával kapcsolatos követelmények, a szolgáltatás minőségével, illetve tartalmával kapcsolatos követelmények, ideértve a reklámozásra és a szerződésekre alkalmazandókat is, vagy a szolgáltató felelősségével kapcsolatos követelmények;

9 Az említett 2000/31 irányelv "Belső piac" című 3. cikke értelmében: "(1) Minden tagállam biztosítja, hogy a területén letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak a szabályozott területbe. (2) A tagállamok nem korlátozhatják a szabályozott területtel összefüggő okokból az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát. (3) Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazható a mellékletben említett területekre. (4) A tagállamok tehetnek a (2) bekezdéstől történő eltérésre irányuló intézkedéseket egy adott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás tekintetében, ha a következő feltételek teljesülnek: [...]"

a) az intézkedés:

i. szükséges a következő okok egyike miatt: [...]

- közrend, [...]

- a fogyasztók védelme, [...]

ii. egy olyan, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás ellen irányul, amely az i. alpontban említett célokat sérti, vagy e célokat komolyan és súlyosan veszélyezteti;

iii. az említett célokkal arányos;

10 Ugyanezen irányelv 12-14. cikke az irányelv "A közvetítő szolgáltatók felelőssége" című 4. szakasza alá tartozik.

11 A 2000/31 irányelv "Egyszerű továbbítás" című 12. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: "(1) Ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybevevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a továbbított információért, azzal a feltétellel, hogy nem a szolgáltató: (2) Az (1) bekezdésben említett adatátvitel és hozzáférés biztosítása magában foglalja a továbbított információ automatikus, közbenső és átmeneti tárolását annyiban, amennyiben ez az adatátvitel hírközlő hálózaton történő végrehajtásának a kizárólagos céljával történik, és feltéve, hogy az információt nem tárolják az adatátvitelhez ésszerűen szükségesnél hosszabb ideig. (3) Ez a cikk nem érinti a bíróságok és közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a tagállamok jogrendszereivel összhangban a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék."

a) kezdeményezi az adatátvitelt;

b) választja ki az adatátvitel címzettjét; és

c) választja meg vagy módosítja a továbbított információt.

12 A 2000/31 irányelv "Gyorsítótárolóban történő rögzítés (caching)" című 13. cikke az alábbiakat írja elő: "(1) Ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybevevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség az információ automatikus, közbenső és átmeneti tárolásáért, amennyiben ez azzal a kizárólagos céllal történik, hogy az információ későbbi továbbítását a szolgáltatás más igénybe vevői számára azok kérésére hatékonyabbá tegye, azzal a feltétellel, hogy: (2) Ez a cikk nem érinti a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a tagállamok jogrendszereivel összhangban a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék."

a) a szolgáltató nem módosítja az információt;

b) a szolgáltató megfelel az információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos feltételeknek;

c) a szolgáltató betartja az információk frissítése tekintetében az ágazatban széles körben elismert és alkalmazott szabályokat;

d) a szolgáltató a technológiát csak az ágazatban széles körben elfogadott és alkalmazott jogszerű módon használja arra a célra, hogy adatokat szerezzen az információ felhasználásáról; valamint

e) a szolgáltató haladéktalanul intézkedik a tárolt információ törléséről vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről, amint ténylegesen tudomást szerez arról, hogy az információt az adatátvitel forrásánál törölték a hálózatról vagy megszüntették az ahhoz való hozzáférést, vagy bíróság, illetve közigazgatási hatóság rendelte el a törlést vagy a hozzáférés megszüntetését.

13 Ezen irányelv "Tárhelyszolgáltatás" címet viselő 14. cikke szerint: "(1) Ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybevevője által küldött információ tárolásából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a szolgáltatás igénybevevőjének kérésére tárolt információért, azzal a feltétellel, hogy: (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható arra az esetre, ha a szolgáltatás igénybe vevője a szolgáltató irányítása alatt vagy ellenőrzése mellett jár el. (3) Ez a cikk nem érinti a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a tagállamok jogrendszereivel összhangban a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék, nem érinti továbbá a tagállamoknak azt a lehetőségét sem, hogy eljárásokat alakítsanak ki az információ eltávolításának vagy a hozzáférés megszüntetésének szabályozására."

a) a szolgáltatónak nincsen tényleges tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, és - ami a kárigényeket illeti - nincsen tudomása olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek nyilvánvalóan jogellenes tevékenységre vagy információra utalnának; vagy

b) a szolgáltató, amint ilyenről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről.

14 Az említett irányelv "Bírósági keresetek" című 18. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti jog alapján indítható, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységekkel kapcsolatos bírósági keresetek tegyék lehetővé az olyan intézkedések - így ideiglenes intézkedések - gyors elfogadását, amelyek célja az állítólagos jogsértés megszüntetése és az érintett érdekek minden további sérelmének megelőzése."

15 A 98/34 irányelv 1. cikke így rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában az következő meghatározásokat kell alkalmazni: [...] [...]"

2) »szolgáltatás«: az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás. E meghatározás alkalmazásában: Azoknak a szolgáltatásoknak a tájékoztató jegyzékét, amelyek nem tartoznak e meghatározás alá, az V. melléklet tartalmazza.

- »távolról« azt jelenti, hogy a szolgáltatást a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják,

- »elektronikus úton« azt jelenti, hogy a szolgáltatás kezdőpontjától való elküldése és célállomásán való fogadása adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezés útján történik, valamint annak elküldése, továbbítása és vétele teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy egyéb elektromágneses eszköz útján történik,

- »a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére« azt jelenti, hogy az adatok továbbításával nyújtott szolgáltatás egyéni kérelemre történik.

A ciprusi jog

16 A polgári jogi jogsértésekről szóló törvény 148. fejezetének 17-25. cikke szabályozza a rágalmazással okozott jogsértést.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 2010. november 11-én S. Papasavvas keresetet indított az Eparchiako Dikastirio Lefkosias előtt az O Fileleftheros Dimosia Etaireia Ltd, sajtóipari társaság, valamint T. Kounnafi, az O Fileleftheros újság főszerkesztője, illetve újságírója és G. Sertis, ugyanezen újság újságírója ellen, állítása szerint rágalmazásnak minősülő cselekmények miatt.

18 S. Papasavvas kártérítést követel az országos terjesztésű Ο Fileleftheros napilap 2010. november 7-i számában megjelent cikkek által neki okozott kárért, amelyeket két weboldalon tettek közzé (http://www.philenews.com és http://www.phileftheros.com). S. Papasavvas továbbá azt kéri a nemzeti bíróságtól, hogy fogadjon el ideiglenes intézkedéseket a jogvita tárgyát képező cikkek közzétételének megtiltására.

19 Az Eparchiako Dikastirio Lefkosias úgy ítéli meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása részben a 2000/31 irányelv értelmezésétől függ.

20 E körülmények között az Eparchiako Dikastirio Lefkosias felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Figyelemmel arra, hogy a tagállamok rágalmazásra vonatkozó szabályozása mind nemzeti szinten, mind az Európai Unión belül érinti az információs szolgáltatások elektronikus úton történő nyújtására irányuló képességet, a [2000/31] irányelv végrehajtása szempontjából minősülhet-e ez a szabályozás az információs szolgáltatás nyújtása korlátozásának?

2) Igenlő válasz esetén, a [2000/31] irányelv 12-14. cikkének a felelősséggel kapcsolatos rendelkezései alkalmazhatók-e a rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősségre vonatkozókhoz hasonló, magánszemélyek közötti polgári jogi jogvitákra is, vagy azok a kereskedelmi tevékenységgel, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekkel összefüggő polgári jogi felelősségre korlátozódnak?

3) A [2000/31] irányelvnek az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtók felelősségére vonatkozó 12-14. cikke szerinti célra tekintettel, és figyelemmel arra, hogy a határozathozatalig valamely magatartástól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget előíró ideiglenes intézkedések elrendeléséhez számos tagállamban először keresetet kell indítani, e cikkek milyen mértékben biztosítanak olyan egyéni jogokat, amelyekre a rágalmazás miatt indított polgári jogi kereset esetén a védelem érdekében hivatkozni lehet, vagy azok az ilyen kereset megindításának jogi akadályait képezik?

4) A [2000/31] irányelv 2. cikkében és a [98/34] irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt »információs társadalommal összefüggő szolgáltatások«, valamint »[információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó] szolgáltató« fogalommeghatározásainak mennyiben tartoznak a hatálya alá az olyan online információs szolgáltatások, amelyek díját nem közvetlenül a szolgáltatások igénybevevői fizetik meg, hanem amelyre a weboldalon megjelenő kereskedelmi reklámok révén, közvetetten kerül sor?

5) Figyelemmel az »[információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó] szolgáltatónak« a [2000/31] irányelv 2. cikkében és a [98/34] irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt fogalommeghatározására, a [2000/31] irányelv 12-14. cikke szempontjából az alábbi esetek mennyiben tekinthetők úgy, hogy »egyszerű továbbításnak« vagy »gyorsítótárolóban történő rögzítésnek (caching)«, illetve »tárhelyszolgáltatásnak« minősülnek:

a) olyan ingyenesen hozzáférhető weboldallal rendelkező újság, amelyen pdf vagy hasonló elektronikus formátumban közzéteszik a nyomtatott újság elektronikus kiadását annak valamennyi cikkével és az abban szereplő reklámokkal együtt;

b) olyan szabadon hozzáférhető online újság, amely esetében a szolgáltatójának díjazását a weboldalon megjelenő kereskedelmi reklámok biztosítják. Az online újságban közzétett információk az újság alkalmazottjaitól és/vagy független újságíróktól származnak;

c) fizetős weboldal, amely a fenti a) vagy b) pont szerinti szolgáltatások egyikét nyújtja?"

Az elfogadhatóságról

21 S. Papasavvas azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.

22 Többek között arra hivatkozik, hogy e kérelmet a kérdést előterjesztő bíróság "idő előtt" terjesztette elő, amennyiben az alapügy alperesei még nem nyújtottak be ellenkérelmet, és a tényállás még nem került megállapításra. Ekképpen a kérdést előterjesztő bíróság még nem ismerhette meg teljes mértékben az előtte folyamatban lévő jogvita által felvetett jogi problémákat, és a feltett kérdések hipotetikusak.

23 S. Papasavvas úgy véli továbbá, hogy a 2000/31 irányelv nem függ össze az alapüggyel, amennyiben az csupán a szolgáltatást nyújtókra vonatkozik és nem az azt igénybe vevőkre, és hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre adott válaszok nem szükségesek e jogvita eldöntéséhez.

24 Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a jogvita jogi és ténybeli hátteréről található ismertetés elegendőnek tűnik ahhoz, hogy a Bíróság határozatot tudjon hozni, és a negyedik kérdésnek pontosan az a tárgya, hogy az alapügy a 2000/31 irányelv hatálya alá tartozik-e, vagy sem.

25 Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A negyedik kérdésről

26 A kérdést előterjesztő bíróság az elsőként vizsgálandó negyedik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti "információs társadalommal összefüggő szolgáltatások" fogalom magában foglalja az olyan online információt nyújtó szolgáltatásokat, amelyek esetén a szolgáltatónak nem a szolgáltatás igénybe vevője fizet díjat, hanem a weboldalon közvetített reklámokból származó bevételek biztosítják a díjazását.

27 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatások" kifejezést úgy határozza meg, hogy a 98/34 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésére utal vissza, amely bármely "általában térítés ellenében", távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatásra irányul.

28 Azon kérdést illetően, hogy ezt a térítést szükségszerűen magának a szolgáltatás igénybe vevőjének kell-e megfizetnie, meg kell jegyezni, hogy az ilyen feltétel kifejezetten kizárt a 2000/31 irányelv (18) preambulumbekezdése szerint, amelynek fényében a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját értelmezni kell, és amely úgy rendelkezik, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, amennyiben gazdasági tevékenységként jelennek meg, olyan szolgáltatásokat is magukban foglalnak, "amelyekért az igénybevevők nem fizetnek, mint például az online információszolgáltatás vagy online kereskedelmi tájékoztatás".

29 Ez az értelmezés megfelel az EUMSZ 57. cikk szerinti "szolgáltatások" fogalmának is, amely szintén nem írja elő, hogy a szolgáltatást igénybe vevőknek kell fizetniük a szolgáltatásért (lásd különösen: Bond van Adverteerders és társai ítélet, 352/85, EU:C:1988:196, 16. pont).

30 A fentiekre tekintettel azt kell válaszolni a negyedik kérdésre, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti "információs társadalommal összefüggő szolgáltatások" fogalom magában foglalja az olyan online információt nyújtó szolgáltatásokat, amelyek esetén a szolgáltatónak nem a szolgáltatás igénybevevője fizet díjat, hanem a weboldalon közvetített reklámokból származó bevételek biztosítják a díjazását.

Az első kérdésről

31 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2000/31 irányelvvel ellentétes-e, ha a rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősség rendszerét alkalmazzák az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra.

32 Ezen irányelv 3. cikke szerint minden tagállam biztosítja, hogy a területén letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak a szabályozott területbe, amely területhez tartozik többek között a szolgáltató polgári jogi felelősségi rendszere, amint azt ezen irányelv 2. cikkének h) pontja előírja.

33 Ebből következően a 2000/31 irányelvvel nem ellentétes az, ha valamely tagállam létrehozza a rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősség rendszerét, amely alkalmazandó a területén letelepedett információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra.

34 Ellenben a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok nem korlátozhatják a szabályozott területtel összefüggő okokból az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát.

35 A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból valószínűsíthetően kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatások nem valamely Ciprustól eltérő tagállamból származnak, hanem azokat egy Cipruson letelepedett szolgáltató nyújtja. Ilyen esetben, mivel ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható, annak esetleges hatását nem kell megvizsgálni.

36 Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság kiegészítő pontosításának hiányában azt kell válaszolni az első kérdésre, hogy a 2000/31 irányelvvel nem ellentétes, ha a rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősség rendszerét alkalmazzák egy olyan ügyben, mint amelyről az alapeljárásban is szó van.

Az ötödik kérdésről

37 A kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2000/31 irányelv 12-14. cikkében szereplő polgári jogi felelősségkorlátozások alkalmazandók-e annak a sajtókiadó társaságnak az esetében, amely olyan weboldallal rendelkezik, amelyen elektronikus formátumban közzéteszik az alkalmazásában álló vagy független újságírók által írt újságot, és amely társaság díjazását egyébiránt az ezen a weboldalon közvetített kereskedelmi reklámokból származó bevételek biztosítják. A kérdést előterjesztő bíróság azt is szeretné megtudni, hogy az erre a kérdésre adott válasz ugyanaz-e, függetlenül attól, hogy az említett weboldalhoz való hozzáférés ingyenes vagy fizetős.

38 A 2000/31 irányelv 12-14. cikke olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó egyszerű továbbítási ("mere conduit"), vagy gyorsítótárolóban történő rögzítési, azaz "caching", illetve tárhely-szolgáltatási tevékenységet végez.

39 Amint az ezen irányelv 4. szakaszának a címéből következik, az e cikkek szerinti szolgáltató magatartása a "közvetítő szolgáltató" magatartására kell, hogy korlátozódjon.

40 Egyébiránt a 2000/31 irányelv (42) preambulumbekezdéséből következik, hogy az ezen irányelvben szabályozott felelősség alóli mentességek kizárólag azon esetekre vonatkoznak, amelyekben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtójának tevékenysége pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy nincs tudomása a továbbított, illetve tárolt adatról, és nem is kezeli azt az adatot (lásd: Google France és Google ítélet, C-236/08-C-238/08, EU:C:2010:159, 113. pont).

41 A Bíróság ebből arra következtetett, hogy annak ellenőrzése céljából, hogy a szolgáltatás nyújtójának felelőssége korlátozható-e a 2000/31 irányelv 14. cikke alapján, meg kell vizsgálni, hogy az említett szolgáltató által játszott szerep semleges-e, amennyiben tevékenysége pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy nincs tudomása a tárolt adatról, és nem is kezeli azt az adatot (lásd ebben az értelemben Google France és Google ítélet, EU:C:2010:159, 114. pont; L'Oréal és társai ítélet, C-324/09, EU:C:2011:474, 113. pont).

42 A Bíróság ekképpen megállapította, hogy azon egyedüli körülmény, hogy a reklámszolgáltatást ellenérték fejében nyújtják, hogy a fizetés feltételeit a szolgáltató rögzíti, vagy akár hogy általános tájékoztatást nyújt ügyfelei részére, nem eredményezheti azt, hogy e szolgáltatót megfossza a 2000/31 irányelvben szabályozott felelősségkorlátozások előnyétől (lásd: Google France és Google ítélet, EU:C:2010:159, 116. pont; L'Oréal és társai ítélet, EU:C:2011:474, 115. pont).

43 Relevanciával bír azonban a szolgáltatónak a promóciós linket kísérő reklámüzenet megszövegezésében, illetve a kulcsszavak létrehozásában és kiválasztásában betöltött szerepe (lásd: Google France és Google ítélet, EU:C:2010:159, 118. pont).

44 Ugyanígy, ha a szolgáltató olyan segítséget nyújt, amely különösen a szóban forgó eladásra való felkínálások megjelenítésének optimalizálásában vagy azok elősegítésében áll, nem foglal el semleges pozíciót az érintett eladóként tevékenykedő ügyfél és a lehetséges vásárlók között, hanem olyan tevőleges szerepet játszik, amelynek révén ismeri vagy kezeli az ilyen felkínálásokkal kapcsolatos adatokat (L'Oréal és társai ítélet, EU:C:2011:474, 116. pont).

45 Következésképpen, mivel az olyan sajtókiadó társaságnak, amely elektronikus formátumban tesz közzé valamely újságot weboldalán, főszabály szerint tudomása van az általa közzétett információkról, és kezeli azokat, e társaság nem minősülhet a 2000/31 irányelv 12-14. cikke értelmében vett "közvetítő szolgáltatónak", függetlenül attól, hogy a weboldalhoz való hozzáférés fizetős vagy ingyenes.

46 A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni az ötödik kérdésre, hogy a 2000/31 irányelv 12-14. cikkében szereplő polgári jogi felelősségkorlátozások nem vonatkoznak a sajtókiadó társaságnak az esetére, amely olyan weboldallal rendelkezik, amelyen elektronikus formátumban tesznek közzé valamely újságot, és amely társaság díjazását egyébiránt az ezen a weboldalon közvetített kereskedelmi reklámokból származó bevételek biztosítják, mivel e társaságnak tudomása van a közzétett információkról, és kezeli azokat, függetlenül attól, hogy az említett weboldalhoz való hozzáférés ingyenes vagy fizetős.

A második kérdésről

47 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2000/31 irányelv 12-14. cikkében szereplő felelősségkorlátozások alkalmazhatók-e rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősségre vonatkozó, magánszemélyek közötti jogvitákra, annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozását ennek megfelelően tudja értelmezni.

48 Figyelembe véve az ötödik kérdésre adott választ, amelynek értelmében az alapügyben szóban forgó szolgáltatók úgy tűnik, hogy nem minősülhetnek a 2000/31 irányelv 12-14. cikke szerinti közvetítő szolgáltatóknak, előfordulhat, hogy e kérdést nem kell megválaszolni. Mindazonáltal, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki egyértelműen, hogy az ötödik kérdésben említett feltételek azonosak az alapügyben fennálló feltételekkel, a Bíróság úgy véli, hogy hasznos, ha megválaszolja a második kérdést.

49 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének b) pontja úgy határozza meg a "szolgáltató" fogalmát, mint minden, információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy.

50 Következésképpen azt kell válaszolni a második kérdésre, hogy a 2000/31 irányelv 12-14. cikkében szereplő polgári jogi felelősségkorlátozások alkalmazhatók egy rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősségre vonatkozó, magánszemélyek közötti jogvita keretében, amennyiben az említett cikkekben szereplő feltételek teljesülnek.

A harmadik kérdésről

51 A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2000/31 irányelv 12-14. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azok alapján az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó megakadályozhatja, hogy keresetet nyújtsanak be vele szemben, és következésképpen azt, hogy valamely nemzeti bíróság ideiglenes intézkedéseket alkalmazzon. Ha ez a helyzet nem áll fenn, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy e cikkek olyan egyéni jogokat biztosítanak-e, amelyekre az érintett szolgáltató védelme érdekében az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló bírósági eljárás keretében hivatkozhat.

52 Ugyanúgy, mint fentebb, meg lehetne állapítani, hogy nem szükséges erre a kérdésre válaszolni, amennyiben az alapügyben szóban forgó szolgáltatók úgy tűnik, hogy nem minősülhetnek a 2000/31 irányelv 12-14. cikke szerinti közvetítő szolgáltatóknak.

53 Mindazonáltal a Bíróság jelezni szeretné a kérdést előterjesztő bíróságnak, hogy e cikkekben - tárgyuknál fogva - nem szerepelnek azok a feltételek, amelyek teljesülése esetén polgári jogi felelősség megállapítására irányuló kereseteket lehet benyújtani e szolgáltatók ellen, és tekintve, hogy az uniós jog e feltételekről nem rendelkezik, azok meghatározása a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, figyelembe véve az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.

54 Azt a kérdést illetően, hogy e cikkek biztosítanak-e olyan egyéni jogokat, amelyekre a szolgáltató védelme érdekében egy rágalmazással kapcsolatos polgári jogi keresettel szemben hivatkozhat, emlékeztetni kell arra, hogy az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló, magánszemélyek közti jogvitával kapcsolatosan a Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlatában úgy ítélte meg, hogy valamely irányelv önmagában nem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni (lásd különösen: Marshall-ítélet, 152/84, EU:C:1986:84, 48. pont; Faccini Dori ítélet, C-91/92, EU:C:1994:292, 20. pont), ami mindazonáltal nem érinti egy esetleges felelősség megállapítása iránti kereset megindításának lehetőségét a tagállam ellen az uniós jog megsértésével felróhatóan okozott károk miatt (lásd különösen: Francovich és társai ítélet, C-6/90 és C-9/90, EU:C:1991:428, 35. pont).

55 Mindamellett a 2000/31 irányelv átültetési határidejének lejárta óta a tagállamoknak a nemzeti jogukban rendelkezniük kellett az említett cikkekben szereplő felelősségkorlátozásokról.

56 Abban az esetben, ha az ilyen korlátozásokat nem ültették át a nemzeti jogba, a nemzeti jog értelmezésére hivatott bíróságnak - annak érdekében, hogy elérje az irányelv által meghatározott eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének - mindent meg kell tennie azért, hogy e feladatát az irányelv szövege és célja alapján lássa el (lásd különösen: von Colson és Kamann ítélet, 14/83, EU:C:1984:153, 26. pont; Marleasing-ítélet, C-106/89, EU:C:1990:395, 8. pont).

57 Következésképpen azt kell válaszolni a harmadik kérdésre, hogy a 2000/31 irányelv 12-14. cikke alapján az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó nem akadályozhatja meg, hogy polgári jogi felelősség megállapítására irányuló keresetet nyújtsanak be vele szemben, és következésképpen azt, hogy valamely nemzeti bíróság ideiglenes intézkedéseket alkalmazzon. A szolgáltató az e cikkekben előírt felelősség-korlátozásokra az azokat átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelően, vagy azok hiányában a nemzeti jog összhangban álló értelmezése érdekében hivatkozhat. Ellenben, az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló jogvita keretében a 2000/31 irányelv önmagában nem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni.

A költségekről

58 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti "információs társadalommal összefüggő szolgáltatások" fogalom magában foglalja az olyan online információt nyújtó szolgáltatásokat, amelyek esetén a szolgáltatónak nem a szolgáltatás igénybe vevője fizet díjat, hanem a weboldalon közvetített reklámokból származó bevételek biztosítják a díjazását.

2) A 2000/31 irányelvvel nem ellentétes, ha a rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősség rendszerét alkalmazzák egy olyan ügyben, mint amelyről az alapeljárásban is szó van.

3) A 2000/31 irányelv 12-14. cikkében szereplő polgári jogi felelősségkorlátozások nem vonatkoznak annak a sajtókiadó társaságnak az esetére, amely olyan weboldallal rendelkezik, amelyen elektronikus formátumban tesznek közzé valamely újságot, és amely társaság díjazását egyébiránt az ezen a weboldalon közvetített kereskedelmi reklámokból származó bevételek biztosítják, mivel e társaságnak tudomása van a közzétett információkról, és kezeli azokat, függetlenül attól, hogy az említett weboldalhoz való hozzáférés ingyenes vagy fizetős.

4) A 2000/31 irányelv 12-14. cikkében szereplő felelősségkorlátozások alkalmazhatók egy rágalmazás esetén fennálló polgári jogi felelősségre vonatkozó, magánszemélyek közötti jogvita keretében, amennyiben az említett cikkekben szereplő feltételek teljesülnek.

5) A 2000/31 irányelv 12-14. cikke alapján az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó nem akadályozhatja meg, hogy polgári jogi felelősség megállapítására irányuló keresetet nyújtsanak be vele szemben, és következésképpen azt, hogy valamely nemzeti bíróság ideiglenes intézkedéseket alkalmazzon. A szolgáltató az e cikkekben előírt felelősségkorlátozásokra az azokat átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelően, vagy azok hiányában a nemzeti jog összhangban álló értelmezése érdekében hivatkozhat. Ellenben, az alapügyben is szóban forgóhoz hasonló jogvita keretében a 2000/31 irányelv önmagában nem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: görög.