BH 2020.4.93 I. A bűncselekményegységet alkotó bűncselekmények egyes részcselekményeinek önálló elévülése a törvényi egység fajtájától függetlenül - így összefoglalt bűncselekmény esetén is - kizárt [Btk. 27. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.229/2017/85., Fővárosi Ítélőtábla Bf.141/2018/14., Kúria Bhar.173/2019/4. (BH 2019.9.242), Kúria Bfv.314/2019. (*BH 2020.4.93*), 3057/2021. (II. 19.) AB végzés

***********

II. A költségvetési csalás elkövetési magatartásának része az a megtévesztés is, amit az elkövető a tévedésbe ejtést követően, annak fenntartása, illetve a kifizetések kieszközlése érdekében tanúsít [Btk. 396. §].

[1] A törvényszék a 2018. február 20. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, valamint (5) bek. a) pont]. Ezért 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 5 évi gazdasági társaság ügyvezető tisztségének gyakorlásától eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az I. r. terhelt tekintetében a kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 6. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette, szabadságvesztésének tartamát 6 évre, a közügyektől eltiltást ugyancsak 6 évre súlyosította, valamint a terheltet 500 napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, összesen 5 000 000 forint pénzbüntetésre is ítélte. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] Az I. r. terhelt egy cégcsoport keretein belül végzett szerteágazó gazdasági tevékenységet. A cégcsoportban különböző profillal működtek cégek, melyek közül egyeseket az I. r. terhelt maga irányított, más cégekben másokat kért fel az ügyvezetői pozíció betöltésére, de a tényleges irányítás ezen cégek tekintetében is az övé volt, a gazdasági döntéseket valamennyi társaságban ő hozta meg.

[5] A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, illetve a Gazdaságfejlesztési Operatív Program 2. keretében pályázatokat hirdetett meg, amelyek útján hazai és uniós forrásból származó, vissza nem térítendő támogatás igénylésére volt lehetőség. Az I. r. terhelt ezt a lehetőséget kihasználva több ízben vissza nem térítendő támogatást igényelt különböző, a vállalkozásaiban megvalósítandó beruházásokra, elsősorban gépbeszerzésre. A pályázatokban megjelölt új gépek megvásárlására azonban ténylegesen nem került sor, hanem a cégcsoport már meglévő gépeit tüntette fel akként, mintha újonnan vásárolta volna.

[6] Ezen magatartásával az I. r. terhelt több költségvetésnek összesen 772 115 252 forint vagyoni hátrányt okozott, melyből 633 797 964 forinttal az Európai Unió, 138 317 288 forinttal Magyarország költségvetését károsította meg.

[7] Az egyes részcselekmények megvalósulása kapcsán releváns időpontok, és az okozott vagyoni hátrány összege az alábbiak.

[8] Az 1. tényállási pont kapcsán a támogatási szerződés megkötésére 2006. október 16. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésére 2007. december 7. napján került sort, az okozott vagyoni hátrány mértéke 150 000 000 forint.

[9] A 2. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2008. május 5. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2008. október 10. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2011. április 21. napján

került sor, az okozott vagyoni hátrány mértéke 233 344 546 forint.

[10] A 3. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2008. december 2. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2010. február 2. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2011. február 10. napján került sor, az okozott vagyoni hátrány összege 189 584 706 forint.

[11] A 4. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2010. november 25. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2011. május 23. napján, előlegfizetési kérelem benyújtására 2011. november 30-án, majd hiánypótlás keretében 2012. október 25. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2012. december 17. napján került sor, az okozott vagyoni hátrány összege 199 186 000 forint.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben annak törvény szerinti okaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és b) pont ba) alpontját, valamint (2) bekezdés d) pontját jelölte meg. Ebben az indítvány I. része alapján a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt törvénysértő büntetésének enyhítését, az indítvány II. része alapján pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítást kérte.

[13] Az indítvány indokai szerint a bíróság jogerős ítéletét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozta meg, mert figyelmen kívül hagyta az 1. tényállási pontban írt cselekmény elévülését. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a folytatólagos bűncselekmény egyes részcselekményeinek önálló elévülése kizárt. A jogalkotó ugyanis a költségvetési csalás tényállásával törvényi egységet teremtett, ami a folytatólagosság megállapítását kizárja; ekként az utóbbira vonatkozó ítéleti hivatkozás nem értelmezhető.

[14] A törvényi egységbe foglalás viszont - a védői álláspont szerint - az egyes cselekményeket nem olvasztja egyetlen cselekménnyé, hanem azok a törvény által teremtett egység ellenére önállóan is léteznek. Erre lehet következtetni abból, hogy a költségvetési csalás az üzletszerű elkövetés minősítő körülményének alapja lehet, noha annak törvény szerinti feltétele a több hasonló jellegű bűncselekmény elkövetése. Ugyanez következik abból is, hogy a Kúria 87. BK véleménye szerint az érték-egybefoglalás során a már elévült szabálysértéseket figyelmen kívül kell hagyni.

[15] Amennyiben a 31. BK vélemény az összefoglalt bűncselekmény tekintetében is alkalmazható lenne, úgy az elévülést csak az utolsó részcselekmény befejezésétől lehetne számítani, a korábbi részcselekményeknek viszont nem lenne időbeli korlátja. Ez azt jelentené, hogy akár évtizedekkel korábbi bűncselekmények is a törvényi egységbe vonhatók lennének, ami ellentétben áll az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában foglaltakkal, miszerint a bűncselekmény időben korlátlan büntethetősége az állam büntetőigényének utólagos feltétlen érvényesítését jelentené.

[16] A védő kifejtette, miszerint a Btk. 396. §-ában a jogalkotó törvényi, és nem természetes egységet hozott létre; a törvényi egységbe vonás lehetőségét pedig kizárólag az elévülés, illetve az egységbe tartozó bűncselekményeket elbíráló jogerős ítélet zárja ki. Ekként az ítélőtábla tévesen határozta meg az elévülés kezdőnapját egységesen 2012. december 17. napjában, és törvénysértően állapította meg azt is, miszerint a tényállás 1. pontjában írt cselekmény önálló, 2015. december 7-i elévülése kizárt.