BH 2019.9.242 I. A költségvetési csalás elkövetési magatartása más tévedésbe ejtése, tévedésben tartása, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele, vagy a valós tény elhallgatása. Ezért tényállásszerű magatartást tanúsít és társtettese a költségvetési csalás bűntettének a kft. ügyvezetője, aki a cégcsoport vezetőjével - az I. r. terhelttel - egyetértésben pályázatok benyújtásával vissza nem térítendő támogatások igénylése érdekében a pályázatok lebonyolítóját megtévesztve új gépsor megrendeléséről szóló, ám valótlan tartalmú szerződést a korlátolt felelősségű gazdasági társaság ügyvezetőjeként aláír, majd ugyanezzel a céllal már nem ügyvezetőként egy új gépsor üzembe helyezéséről szóló, de ténybelileg úgyszintén valótlan (a cégcsoport nem vásárolt új gépeket, hanem már meglevő gépeit tüntette fel újonnan vásároltként) jegyzőkönyvet tanúként aláír, s mindezek eredményeképpen a cégcsoport jogtalanul 189 584 706 forint támogatáshoz jut, mellyel részben az Európai Unió, részben pedig Magyarország költségvetésében vagyoni hátrányt okoz [Btk. 13. § (3) bek., 396. § (1) bek. a) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.229/2017/85., Fővárosi Ítélőtábla Bf.141/2018/14., Kúria Bhar.173/2019/4. (*BH 2019.9.242*), Kúria Bfv.314/2019. (BH 2020.4.93), 3057/2021. (II. 19.) AB végzés

***********

II. Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és nyilvános ülés kitűzését az ügyészség, valamint a fellebbező vádlott és védő sem indítványozta, a harmadfokú bíróság a másodfellebbezést tanácsülésen bírálhatja el [Be. 621. § (2) bek.].

[1] A törvényszék a 2018. február 20. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont - nem jelölve: tényállás 3. pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A főügyészség vádiratában a IV. r. vádlott ellen a vádirat 1/c. vádpontja kapcsán emelt vádat, ami megfelel az elsőfokú ítéleti tényállás 12-15. oldalán rögzített 3. pontjával.

[3] Az ügyész a IV. r. vádlott bűnösségének megállapítására és büntetés kiszabására, azaz a terhére irányuló fellebbezése alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 6. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében megváltoztatta: bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont - nem jelölve: tényállás 3. pont], ezért őt 1 év 2 hónap - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.

[4] Az elsőfokú bíróság azzal indokolta a IV. r. vádlott felmentését, hogy az F. Kft.-ben rövid ideig volt ügyvezető és ezalatt igazoltan gyermekének születése miatt nem vett részt a cég tevékenységében. Továbbá e cégben tényleges szerepet nem töltött be, kizárólag főnöke utasításait teljesítette. Nem látta át, hogy az általa aláírt okiratokkal milyen jogosulatlan kifizetésekhez segíti hozzá e céget. Az pedig, hogy egyes pályázatokban kapcsolattartóként az ő neve is feltüntetésre került, még nem igazolja, hogy a pályázatok a tényleges tartalmáról tudomással bírt.

[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - egyaránt részben - hiányosnak, iratellenesnek és a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetőnek, azaz megalapozatlannak találta. A megalapozatlanságot a tárgyaláson további iratok ismertetésével kiküszöbölte, s az ekként korrigált tényállást már irányadónak vette a felülbírálathoz.

[6] A tényállás korrigálásában szerepel, hogy a II. r. és a IV. r. vádlott "tisztában volt az iratok valótlan tartalmával, illetve hogy magatartásukkal költségvetési támogatások jogosulatlan igénybevételéhez járulnak hozzá".

[7] A másodfokú bíróság az indokolásának lényege értelmében - a IV. r. vádlott védekezésével szemben - a részletezett bizonyítékok bizonyítják, hogy a hosszabb ideig a cégcsoportot irányító I. r. vádlottnak dolgozó, a cégek nevében is eljáró IV. r. vádlott több projekthez kapcsolódóan is számtalan iratot írt alá, így az adott projekt megvalósulásához releváns adásvételi szerződést is. A támogatási szerződésekhez kapcsolódó ellenőrzések során a támogatási összeg kifizetése érdekében a támogatás feltételeinek meglétéről érdemi nyilatkozatot tett. Mindez bizonyítja, hogy az okiratok elkészültekor, a nyilatkozatok megtételekor tisztában volt a pályázatok benyújtásának tényével, az iratok és nyilatkozatok valótlan tartalmával, és azzal, hogy az I. r. vádlott utasítására végzett tevékenységével közreműködik az M. Zrt. megtévesztésében. A IV. r. vádlottnak ténylegesen nem állt szándékában a pályázat során igényelt összegeknek pályázati célra történő fordítása, az elnyert pályázati támogatást jogtalanul saját céljaira kívánta felhasználni.

[8] A másodfokú ítélet kihirdetésén a IV. r. vádlott és védője nem jelent meg. A IV. r. vádlott és védője utóbb fellebbezést terjesztettek elő, azok egyaránt felmentésére irányulnak, s indokolást nem tartalmaznak.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket nem találta alaposnak.

[10] A másodfokú bíróság - a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 593. § (2) bekezdésére is figyelemmel - a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának törvényes alkalmazásával küszöbölte ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás Be. 592. § (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjai szerinti részbeni megalapozatlanságát. A másodfokú bíróság által megállapított, a IV. r. vádlott cselekvőségére vonatkozó tényállás megalapozott, összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás ekként a Be. 619. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó.

[11] A másodfokú bíróság a tényállásból okszerűen következtetett a IV. r. vádlott bűnösségére, törvényesen minősítette a cselekményét, jogi indokai pedig teljes körűek és helytállóak.

[12] Az enyhítő körülmények méltányos értékelésével és a Btk. 82. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott enyhítő rendelkezések alkalmazásával kiszabott és végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetés törvényes, a vádlott-társaival szemben kiszabott büntetésekre is figyelemmel arányos.

[13] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében tanácsülésen hagyja helyben.

[14] A IV. r. vádlott nem tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség indítványára.

[15] A IV. r. vádlott védője - a fellebbezése indokolásának is tekintett - észrevételében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tartotta megalapozottnak.

[16] A másodfokú bíróság ismertetett többkötetnyi iratot, de ezek a IV. r. vádlott cselekvőségére nem tartalmaznak releváns tényeket. Tévesen állapította meg, hogy a IV. r. vádlott tisztában volt az általa aláírt iratok valótlan tartalmával, illetve azzal, hogy magatartásával költségvetési támogatások jogosulatlan igénybevételéhez járul hozzá. Ítéletének legnagyobb hiányossága, hogy nem ad számot arról, hogy miként jutott az iménti megállapításra.