BH 2019.5.127 A pótmagánvádló meghatalmazott képviselőjének díja bűnügyi költség, melyet azonban nem az állam előlegez. Pótmagánvádas eljárásban hozott bűnösséget megállapító ítéletben a terheltet kötelezni kell a pótmagánvádló jogi képviselői díjának viselésére. Ebből az is következik, hogy amennyiben a Kúria felülvizsgálati eljárás eredményeképpen hozott ítéletében az alapeljárásban hozott ítélet marasztaló rendelkezését megváltoztatja és a terheltet felmenti, úgy a pótmagánvádló jogi képviselője részére a terhelt által kifizetett díj terheltnek történő visszatérítéséről is rendelkezni kell, mert így a pótmagánvádló jogi képviselőjének díját a felmentett terhelt már nem viseli [Be. 145. § (1) bek. c) pont; 856. § (1) bek.; 857. § (1) bek. c) pont; 25/2016. (XII. 23.) IM rend.].

[1] A járásbíróság a 2017. december 7-én meghozott ítéletében a terheltet becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. a) és b) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért megrovásban részesítette. Ugyanakkor a terheltet az ellene zaklatás bűntette [Btk. 222. § (1) bek., és (3) bek. c) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2018. május 8-án kihirdetett ítéletével a terhelt cselekményét rágalmazás vétségének minősítette [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont], egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal támadott részének lényege szerint a terhelt 2014. január 15-én az M., K. utca 9. szám alatti volt MSZP-irodában tévé és hallgatóság előtt tartott sajtótájékoztatót. Ennek során a jelenlévők, így a sajtó képviselői részére is kiosztásra került egy, a terhelt aláírásával ellátott anyag, ami a pótmagánvádlóra vonatkozóan a "K. Á., ez a rendszerváltás előtti Romániában a Securitate ölelésében szocializálódott ember..." kijelentést tartalmazza.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt felmentés érdekében.

[5] Az indítvány hivatkozott arra, hogy - álláspontja szerint - a bíróság azt rótta a terhére, miszerint a kijelentésével - köznyelvre fordítva - azt fejezte ki, hogy a pótmagánvádló a Securitate ügynöke volt. Ez azonban téves, mint ahogy téves a bíróság azon hivatkozása is, miszerint a polgármesteri tisztség betöltése előtt ellenőrzik, hogy a jelölt rendelkezik-e román titkosszolgálati múlttal, és ekként tudnia kellett, hogy állítása valótlan. Ezen túl az sem felel meg a valóságnak, hogy a bíróság által vélelmezett kijelentés valóságtartalma jelenleg már nem ellenőrizhető.

[6] Az indítvány szerint a terhelt közlése sem nyelvtani, sem logikai értelmezés alapján nem azt jelentette, amit a bíróság tulajdonított neki. Az ítélet ellentétes indokokat tartalmaz annak kapcsán, hogy a közlés valóságtartalmának a bűnösség megállapítása kapcsán van-e jelentősége.

[7] Nyilvánvaló, hogy a terhelti közlésre közügyben került sor, és ekként a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy kijelentése nem tekinthető tényállításnak vagy híresztelésnek, ez azonban kizárja a bűnösség megállapítását. Az Alkotmánybíróság pedig több határozatában kifejtette, hogy bizonyításra csak tényállítás esetén kerülhet sor.

[8] Az indítvány szerint jelentősége van annak, hogy a terhelt közlése valós volt-e, azt azonban a közlés egésze, és nem annak szubjektív átértelmezése alapján kell vizsgálni. Ehhez képest pedig a közlés nem vitásan valós volt, hiszen köztudomású, hogy a rendszerváltás előtti Romániában mindenkinek együtt kellett élnie a Securitatéval.

[9] Az indítvány szerint az ítélet tévesen állapította meg azt, hogy a terhelt közlésével a Securitate ügynökének nevezte a pótmagánvádlót. A Securitate 11 000 ügynököt és félmillió informátort alkalmazott egy 22 milliós országban; ez meghatározta azt a szocializációs környezetet, melyben a pótmagánvádló felnőtt, és ezért az a vélemény alakult ki a terheltben, hogy ez hatott a pótmagánvádlóra. A pótmagánvádlót a terheltre tett valótlan állításai miatt a bíróság más ügyben jogerősen elmarasztalta; a pótmagánvádló azonban bocsánatkérés helyett 74 különböző feljelentést tett ellene, melyeket a nyomozó hatóságok kivétel nélkül elutasítottak.

[10] Végül a terhelt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság rágalmazásnak minősítette a cselekményét, azonban ez ellen nem védekezhetett, így a védekezéshez való joga is sérült.

[11] A pótmagánvádló - jogi képviselője útján megtett - észrevételében a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[12] Indokai szerint a bíróság más ügyben nem kötelezte elégtétel adására a pótmagánvádlót. Idézte a terhelt közleményében szereplő, a jogerős ítéletben a terheltnek felrótt közlésen kívüli további nagyszámú, álláspontja szerint becsület csorbítására alkalmas közlést is, melyek megtételével - álláspontja szerint - a terheltnek kizárólag az a szándéka volt, hogy a pótmagánvádlótól a bíróság által el nem rendelt elégtétel adását kikényszerítse.

[13] A pótmagánvádló állítása szerint a bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt közlése tényállítás, ami a becsület csorbítására alkalmas; a Securitatéval való bármiféle kapcsolatba kerülés - az áldozati státuszt kivéve - önmagában ilyen. A terhelt a bíróság által neki felrótt kijelentésében arra utalt, hogy a pótmagánvádló nem áldozat, hanem a Securitatéval együttműködő személy volt.

[14] Helytálló volt a bíróság arra történő hivatkozása is, hogy a megyei jogú város polgármesteri tisztségére jelölt személy mind az induláskor, mind a megválasztásakor különböző szintű nemzetbiztonsági ellenőrzéseken esik át. A terhelt az eljárás során nem terjesztett elő a valóság bizonyítására vonatkozó indítványt, ezért a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy e tekintetben bizonyítást vegyen fel.

[15] A pótmagánvádló szerint a felrótt közlés szövegkörnyezete is azt támasztja alá, hogy a közlés szerint a pótmagánvádló a Securitate ügynöke volt. A közlés további része szerint ugyanis a "Securitate baráti ölelésében történő szocializáció" oda vezetett, hogy a pótmagánvádló azt hiszi, mindent megengedhet magának; ez pedig olyan következtetés levonására alkalmas, miszerint a pótmagánvádló ügynök volt, és ez vezetett a fenti jellemvonásának kialakulásához. A bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy a terhelt tényre közvetlenül utaló kifejezést használt, ami objekítve alkalmas volt a pótmagánvádló becsületének csorbítására. Ugyanakkor a becsület tényleges csorbulása nem követelmény, elegendő a sérelem absztrakt lehetősége. A bűncselekménynek nem tényállási eleme az állítás valótlansága sem.

[16] A pótmagánvádló álláspontja szerint a terhelt közlése nem véleménynyilvánítás volt, és nem is közügyre vonatkozott, mert az magánjogi szerződések tartalmának értékelésével összefüggésben hangzott el. Ugyanakkor a közlés közvetlenül utalt arra, hogy a pótmagánvádló - nem áldozatként - kapcsolatban állt a Securitatéval.