BH 2022.10.271 A foglalkoztatási kötelezettséget ellehetetlenítő elháríthatatlan külső ok fennállása a munkaviszony esetén mindaddig nem értelmezhető, ameddig van olyan munkaköri feladat, amelynek az ellátására a munkavállalónak a megváltozott körülmények mellett is lehetősége van [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146. § (1) bek.].

A tényállás

[1] Az alperes a kézilabda sportágban, látványcsapatsportban működő, az Országos Sportági Szövetség által kiírt versenyrendszerben szereplő sportszervezet.

[2] A felek 2018. április 11-én 2018. július 1-jétől 2020. június 30-ig terjedő határozott időre munkaszerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes hivatásos sportoló munkakört töltött be havi 587 982 forint alapbér ellenében. Munkaköri kötelezettségét képezte, hogy sportképességeit legjobb tudása szerint a munkáltató rendelkezésére bocsássa, mindent megtegyen sportolói adottsága megőrzése, illetve fokozása érdekében, valamint tartózkodjon minden olyan tevékenységtől, amely sportteljesítményére káros hatással lehet. Ennek keretében köteles volt a munkáltató által előírt edzéseken, edzőmérkőzéseken részt venni, ott az edző utasításait maradéktalanul végrehajtani, a bajnoki mérkőzéseken a munkáltató rendelkezésére állni, a mérkőzéseken a legjobb tudása és az edzői utasítások szerint játszani és a csapat eredményességét mindenben elősegíteni. Köteles volt továbbá az előírt helyen és időben a számára megjelölt mérkőzéseken, edzéseken, fizikai felméréseken, edzőtáborozásokon, sporteseményeken sporttevékenységre alkalmas állapotban megjelenni és folyamatosan, a sportfegyelmet betartva, képességei teljes kifejtésével a megjelölt időtartamot sporttevékenységgel tölteni és a tőle elvárható legmagasabb szintű teljesítményt nyújtani.

[3] Az edzésekre túlnyomórészt a városi sportcsarnokban került sor, de különösen a nyári időszakban szabadtéren, illetve az alperes által használt kondicionáló gépekkel felszerelt teremben is.

[4] A koronavírus járvány miatt a kormány a 40/2020. (III. 11.) számú Kormányrendeletével Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki. Erre tekintettel a városi sportcsarnok üzemeltetője 2020. március 14-én akként rendelkezett, hogy 2020. március 16-ával kezdődő hatállyal az intézkedés visszavonásáig szünetelteti a sportcsarnokban és a sportudvaron az edzés és verseny lehetőségeit, valamint 2020. március 18-tól kezdődően az irodahasználatot. A környék egyéb sportlétesítményei is bezártak.

[5] A Magyar K. Szövetség 2020. március 14-től további intézkedésig a bajnokság és kupasorozat mérkőzéseit felfüggesztette, majd az április 9-én kelt elnökségi határozattal a mérkőzéssorozatokat befejezetté nyilvánította.

[6] Az alperes a 2020. március 31-én kelt iratában tájékoztatta a felperest, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, ezért a munkavégzési kötelezettség alól 2020. április 1-jétől felmentette, a további kormányzati intézkedésig állásidőt rendelt el azzal a kiegészítéssel, hogy elháríthatatlan külső ok miatt munkabért nem fizet.

[7] Az Országos Sportegészségügyi Intézet és az Országos Sportegészségügyi Hálózat 2020. április 8-án állásfoglalást adott ki a Covid19 pandémiás helyzettel kapcsolatban, amelyben egyebek mellett elsősorban az izolált otthoni edzéseket javasolta, közös edzések esetére pedig egészségvédelmi ajánlásokat fogalmazott meg.

[8] A 142/2020. (IV. 22.) Kormányrendelet a látvány-csapatsportban működő országos sportági szakszövetséget döntésre jogosította fel annak érdekében, hogy a feltételeknek megfelelő sportszervezet a munkaviszony keretében foglalkoztatott hivatásos sportolóját megillető rendszeres havi díjazást írásbeli nyilatkozatával egyoldalúan csökkenthesse a veszélyhelyzet ideje alatt. A kormányrendelet alapján a Magyar K. Szövetség Elnöke határozatával úgy rendelkezett, hogy a hivatásos sportolót megillető rendszeres havi díjazás írásbeli nyilatkozattal egyoldalúan csökkenthető és a csökkentés mértéke legfeljebb 70% lehet.

[9] Az alperes az olyan hivatásos sportolók részére, akiket a következő idényben foglalkoztatni kívánt, a velük folytatott tárgyalások alapján minimálbérnek megfelelő juttatást adott. A felperes és egy csapattársa azonban - tekintettel arra, hogy őket az alperes a következő idényre már nem kívánta foglalkoztatni - nem részesült munkabérben.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[10] A felperes a módosított keresetében 1 763 946 forint állásidőre járó alapbér, valamint ezen összeg részösszegeinek kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdés b) pontját, a 136. § (2) és (3) bekezdését, valamint a 146. § (1) bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint 2020. áprilistól júniusig - elháríthatatlan külső ok hiányában - állásidőre járó alapbér, illetve munkabére havi 587 982 forint összegben megillette. Kizárólag a veszélyhelyzet alapján elháríthatatlan külső ok, vis maior helyzet nem volt megállapítható.

[11] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Állította, hogy a felperes foglalkoztatása elháríthatatlan külső ok miatt lehetetlenült el, ezért elrendelhette a bérfizetés nélküli állásidőt. Intézkedésének indokolásában hangsúlyozta, hogy a városi sportcsarnok és valamennyi sportcsarnok jogszabályi előírás szerinti bezárásával a foglalkoztatás tárgyi feltételei megszűntek, a bajnokság befejezése miatt pedig a foglalkoztatás lényege veszett el.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[12] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest a 2020. június 18-tól június 30-ig terjedő időszakra 254 792 forint munkabér és ezen összeg 2020. június 16-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a mérkőzéssorozatok felfüggesztése, majd a bajnokság befejezése, illetve a felperes munkahelyének tekintendő sportcsarnokot, sportudvart üzemeltető köznevelési intézmény bezárása az alperes foglalkoztatási lehetőségeit beszűkítette, ellehetetlenítette. A 47/2020. (III. 18.) Kormányrendelet 6. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltató csupán jogosult volt, de nem volt köteles az otthoni munkavégzés elrendelésére és a szerződésmódosításra. Hangsúlyozta, hogy az alapbér fizetési kötelezettséget kizáró elháríthatatlan külső ok fennállt, mert a járványügyi veszélyhelyzet következtében a munkaszerződésben vállalt foglalkoztatás/munkavégzés a perbeli időszakban az alperes hatókörén kívül első körülmények miatt nem teljesülhetett. Rámutatott arra, hogy a perbeli esetben az Mt. 146. § (1) bekezdésének kivételes szabályát a járványügyi veszélyhelyzet időszakának sajátos élet- és szabályozási viszonyai kontextusában kell értelmezni és alkalmazni. Az előbbiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes 2020. április 1-jétől június 17-ig alapbérre nem volt jogosult.