A Kúria Kfv.37894/2014/13. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi I. törvény (Szmtv.) 1. §, 2. §, 2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 13. §, 42. §, 43. §, 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.) 1. §, 13. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Krajcsovics Józsefné dr. Illés Ibolya, Rothermel Erika

A határozat elvi tartalma:

I. A 2004/38/EK Irányelv 37. cikke folytán a hazai (tagállami) megengedő szabályozás alapján a közjegyző - mint hatóság által - a felek nyilatkozata szerint nyilvántartott élettársi kapcsolat a 2007. évi I. törvény 2. § b), bj) pontja szerinti hatóság előtt regisztrált élettársi kapcsolattal azonos.

II. A törvényi hatály elismerése nem zárja ki, hogy a hatóság az élettársi kapcsolat valós tartalmát érdemben vizsgálja.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.894/2014/13.szám

A Kúria a Dr. Szűcs A. Gábor Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Szűcs A. Gábor ügyvéd) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (1117 Budapest, Budafoki út 60.) alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 2. napján kelt 17.K.31.647/2014/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.31.647/2014/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A koszovói állampolgár felperessel szemben a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság 2013. február 22-én - kiutasítása mellett - 36 hónapos beutazási és tartózkodási tilalmat (a továbbiakban: BTT) rendelt el. A felperes e tilalom ellenére 2014. január 4-én Magyarország területére lépett, majd állítása szerint élettársi kapcsolatot létesített H.N.-val, melyet egy, a közjegyző által kiállított Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába való felvételről szóló végzéssel igazolt. Ezt követően 2014. április 15. napján magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerinti tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő. Az idegenrendészeti hatóság a kérelmet befogadta, egyidejűleg a felperessel szemben idegenrendészeti eljárást indított. Az eljárás eredményeképpen 2014. április 15. napján kelt 106-1-21157/4/2014-Ké. számú határozatával a felperest - mivel a magyarországi tartózkodási feltételeket nem teljesítette - az Európai Unió területéről Koszovó területére kiutasította, vele szemben három év beutazási tilalmat rendelt el. A határozat indokolása szerint a BTT hatálya alatt álló felperes magyarországi tartózkodására más jogcímen jogot nem szerzett, mert az élettársi kapcsolata révén nem tartozik az Szmtv. 1.§ (1) bekezdés da) pontja szerint annak hatálya alá. A fentiek folytán az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13.§ (1) bekezdés i) pontja alapján - tekintettel a 42.§ (6) és (7) bekezdéseire - rendelkezett a felperes kitoloncolással történő kiutasításról.

A felperes - az Szmtv. hatályával kapcsolatos hatósági álláspontot vitató - keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott, az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete, annak indokai minden vonatkozásában megalapozottak, a közjegyzői nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat az Szmtv. 2.§ b) pont bj) alpontjának megfelel. A jogerős ítélet indokolása hivatkozott a 2011. augusztus 1-én hatályba lépett jogszabály módosításra, melynek folytán újabb elemekkel bővült a családtag fogalma, mivel az új rendelkezés kimondja, hogy családtag a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, ha a magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mind a közjegyző által nyilvántartott, mind az anyakönyvvezető által bejegyzett élettársi kapcsolat beleesik a családtag fogalmába, mivel ezzel ellentétes értelmezés sem a jogszabály céljából, sem szövegéből nem következik. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor elismerte, hogy az azonos neműek anyakönyvvezető által bejegyzett élettársi kapcsolatához (2009. évi XXIX. törvény) a jogalkotó több jogot fűz, mint az akár egyező, akár különnemű felek közjegyző által nyilvántartásba vett kapcsolatához, e körben utalt a 2004/38/EK, az európai parlament és tanács irányelvére (a továbbiakban: Irányelv). Az elsőfokú bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a közjegyző által bejegyzett élettársi kapcsolat a felperes számára családtagi státuszt teremt, az Szmtv. hatálya alá tartozik, ennélfogva a tartózkodási kártya kiadása folyamatban létére tekintettel rendelkezett tartózkodási jogcímmel, így kiutasítása jogsértő. Az elsőfokú bíróság a tartózkodási kártya iránti, folyamatban lévő eljárásra tekintettel az új eljárás elrendelését mellőzte.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete hibás jogértelmezésen alapul, téves és okszerűtlen megállapításokat tartalmaz. Az alperes hivatkozott arra, hogy a 2011. augusztus 1. napjától hatályos jogszabály módosítás, amely az Irányelv átültetése, önmagában nem teremtett a magyar jogalkalmazásban új helyzetet, mivel a magyar jog nem ismeri a regisztrált élettárs fogalmát, mint önálló jogintézményt. A magyar szabályozás átvette az Irányelv kifejezését, mely szerint a regisztrált élettárs is csak akkor tekinthető családtagnak, ha azt a fogadó állam jogi szabályozása a házastársi kapcsolattal egyenértékűnek tekinti. Ennek tükrében nem lehetséges, hogy olyan alanyok számára, akik házasságkötési joggal bírnak, egy azzal felcserélhető jogintézmény is létezik, melyhez ugyanolyan joghatások fűződnek. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 154/2008.(XII.17.)AB határozatára, valamint a 2009. évi XXIX. törvényre. Hangsúlyozta, hogy ha a felperes az élettársi kapcsolatát a közjegyző által kiállított végzéssel sikerrel tudná igazolni, akkor sem minősülne az Szmtv. 2.§-a szerinti családtagnak, mivel a közjegyző az élettársi nyilatkozat megtétele során nem hatóságként jár el, végzése nem alkalmas az élettársi kapcsolat fennállásának bizonyítására.