EH 2015.07.K27 I. A 2004/38/EK Irányelv 37. cikke folytán a hazai (tagállami) megengedő szabályozás alapján a közjegyző - mint hatóság által - a felek nyilatkozata szerint nyilvántartott élettársi kapcsolat a 2007. évi I. törvény 2. § b) pont, bj) alpontja szerinti hatóság előtt regisztrált élettársi kapcsolattal azonos.
II. A törvényi hatály elismerése nem zárja ki, hogy a hatóság az élettársi kapcsolat valós tartalmát érdemben vizsgálja [2007. évi I. tv. 1. § (1) bek.; 2. §, 2007. évi II. tv. 13. § (1) bek., 42. § (6) bek., 42. § (7) bek., 43.§ (2) bek.; 2008. évi XLV. tv. 36/E. § (2) bek., 1. § (2) bek., 13. § (1) bek.].
[1] A koszovói állampolgár felperessel szemben a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság 2013. február 22-én - kiutasítása mellett - 36 hónapos beutazási és tartózkodási tilalmat (a továbbiakban: BTT) rendelt el. A felperes e tilalom ellenére 2014. január 4-én Magyarország területére lépett, majd állítása szerint élettársi kapcsolatot létesített H. N. Sz.-szel, melyet egy, a közjegyző által kiállított Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába való felvételről szóló végzéssel igazolt. Ezt követően 2014. április 15. napján magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerinti tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő. Az idegenrendészeti hatóság a kérelmet befogadta, egyidejűleg a felperessel szemben idegenrendészeti eljárást indított.
[2] Az eljárás eredményeképpen 2014. április 15. napján kelt határozatával a felperest - mivel a magyarországi tartózkodási feltételeket nem teljesítette - az Európai Unió területéről Koszovó területére kiutasította, vele szemben három év beutazási tilalmat rendelt el.
[3] A határozat indokolása szerint a BTT hatálya alatt álló felperes magyarországi tartózkodására más jogcímen jogot nem szerzett, mert az élettársi kapcsolata révén nem tartozik az Szmtv. 1. § (1) bekezdés d) pont da) alpontja szerint annak hatálya alá. A fentiek folytán az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13. § (1) bekezdés i) pontja alapján - tekintettel a 42. § (6) és (7) bekezdéseire - rendelkezett a felperes kitoloncolással történő kiutasításról.
[4] A felperes - az Szmtv. hatályával kapcsolatos hatósági álláspontot vitató - keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott, az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte.
[5] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete, annak indokai minden vonatkozásában megalapozottak, a közjegyzői nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat az Szmtv. 2. § b) pont bj) alpontjának megfelel. A jogerős ítélet indokolása hivatkozott a 2011. augusztus 1-jén hatályba lépett jogszabály-módosításra, melynek folytán újabb elemekkel bővült a családtag fogalma, mivel az új rendelkezés kimondja, hogy családtag a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, ha a magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített.
[6] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mind a közjegyző által nyilvántartott, mind az anyakönyvvezető által bejegyzett élettársi kapcsolat beleesik a családtag fogalmába, mivel ezzel ellentétes értelmezés sem a jogszabály céljából, sem szövegéből nem következik. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor elismerte, hogy az azonos neműek anyakönyvvezető által bejegyzett élettársi kapcsolatához (2009. évi XXIX. törvény) a jogalkotó több jogot fűz, mint az akár egyező, akár különnemű felek közjegyző által nyilvántartásba vett kapcsolatához, e körben utalt a 2004/38/EK, az európai parlament és tanács irányelvére (a továbbiakban: Irányelv).
[7] Az elsőfokú bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a közjegyző által bejegyzett élettársi kapcsolat a felperes számára családtagi státust teremt, az Szmtv. hatálya alá tartozik, ennélfogva a tartózkodási kártya kiadása folyamatban létére tekintettel rendelkezett tartózkodási jogcímmel, így kiutasítása jogsértő. Az elsőfokú bíróság a tartózkodási kártya iránti, folyamatban lévő eljárásra tekintettel az új eljárás elrendelését mellőzte.
[8] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete hibás jogértelmezésen alapul, téves és okszerűtlen megállapításokat tartalmaz.
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[10] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.
[11] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az alperes döntését két különböző, egymástól független jogi indokolással támasztotta alá, melyek jogszerűsége egyenként vizsgálandó.
[12] Az alperes a felperes kiutasítását elsősorban azért rendelte el, mert a felperes megszegve a Harmtv. 13. § (1) bekezdésében foglaltakat, érvényes tartózkodási engedély nélkül, mi több, a 13. § (1) bekezdés i) pontjában nevesített, a rá vonatkozó beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt utazott be Magyarország, illetve a schengeni térség területére, s ehhez nem kérte az elrendelő hatóság külön engedélyét. Ez olyan körülmény, amely a felperes jogszerű magyarországi tartózkodását nem egyszerűen megkérdőjelezi, hanem egyenesen kizárja. E kategorikus megállapítás indoka az, hogy a felperessel szemben a megelőző eljárásban elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időben minden későbbi - a felperes által előállott körülményt - eseményt megelőz. Ennélfogva nem tekinthető jogsértőnek, hogy a felperessel szemben a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtását követően az alperesi hatóság a Vhr. 114. § (1) bekezdése alapján eljárást kezdeményezett és a Harmtv. 43. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint ismételten kiutasította hazánkból, vele szemben újfent beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. Az elsőfokú bíróság sajnálatos módon a fentieket figyelmen kívül hagyta, illetőleg a határozat jogszerűségéről hozott ítéletében e körülményt nem súlyának megfelelően kezelte.
[13] A Kúria álláspontja szerint ezen - felperes által sem vitatott - érvelés önmagában megalapozza a hatósági intézkedés törvényességét.
[14] Az alperes határozatában másodlagosan a tényállás részévé tette azt a körülményt is, hogy a felperes jogellenes beutazását követően magyar állampolgárral létesített élettársi kapcsolatára hivatkozással tartózkodási kártya iránti kérelmet terjesztett elő. Az alperes erről úgy foglalt állást, hogy a felperes az élettársi kapcsolat folytán nem tartozik az Szmtv. személyi hatálya alá, a kérelem benyújtása pedig magyarországi tartózkodási jogot átmenetileg sem igazol. Ezen alperesi érvelés kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá.
[15] A felperes a tartózkodási kártya iránti kérelmének előterjesztése céljából kereste meg az idegenrendészeti hatóságot, amely a kérelmet átvette. Az átvétel - figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (1) bekezdésében foglaltakra is - helyes eljárási cselekmény volt, ugyanakkor megállapítható, hogy az átvétel ténye a felperes számára nem keletkeztetett jogosultságot a tartózkodásra, még ideiglenes jelleggel sem. Az Szmtv. 22. §-a rendelkezik a családtag tartózkodási jogát igazoló okmányról, e jogszabályhely (2) bekezdése rendezi a kérelem benyújtására tekintettel kiadandó igazolásokat.
[16] A Kúria hangsúlyozza, hogy a Ket. 29. § (1) bekezdésére tekintettel történt kérelem átvétele olyan egyszerű eljárási cselekmény, amely nem jár együtt az Szmtv. 22. § (2) bekezdésének sem első, sem - a 8. §-ra utaló - második fordulatában nevesített igazolások kiadásával, ily módon a kérelem átvételének ténye a jogszerű tartózkodást ebben és a hasonló tényállású esetekben ideiglenes jelleggel sem alapozza meg. A felperes, tekintve, hogy BTT hatálya alatt álló személy, sem belépésre, sem magyarországi tartózkodásra nem rendelkezik jogosultsággal, melyből eredően részére a hatóság - a kógens jogszabályi rendelkezésekkel szemben [Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) és i) pontja, 13. § (2) bekezdés, 40. § (1) bekezdés] - nem adott ki és nem is adhatott ki ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást.
[17] A Kúria ezt követően vizsgálta, hogy a felperes az Szmtv. személyi hatálya alá tartozik-e, megfeleltethető-e családtag fogalomnak. Az Szmtv. 2. § b) pont bj) alpontja szerint e törvény alkalmazásában családtagnak minősül a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, amennyiben magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített.
[18] Az nem vitás, hogy a felperes az alperessel - formai értelemben - élettársi kapcsolatot létesített, mely tényt egy, a közjegyző által kiállított Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába való felvételről szóló végzéssel igazolt. Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 36/E. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a felek nyilvántartásba vett nyilatkozata igazolja az élettársi kapcsolatot. A Tv. több rendelkezése pedig alátámasztja, hogy a közjegyző eljárása hatósági szintű eljárás, a bíróság eljárásával azonos hatályú [1. § (2) bekezdése] határozata a járásbíróság határozatával azonos hatályú [13. § (1) bekezdése].
[19] Mindebből következik az Szmtv. 2. § b) pont bj) alpontnak való megfelelés, melyet az alperes sikerrel nem tudott megcáfolni. Az a felvetés ugyanis, hogy az Irányelv 2. cikk 2. pont b) alpontja kimondja azt, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat akkor keletkeztet családtagi státust, ha a tagállam azt a házassággal egyenértékűnek tekinti, és a magyar szabályozást is eszerint kell értelmezni, nem foghatott helyt. Hazánk jogrendszere ezt az egyenértékűséget nem ismeri el, ugyanakkor az Irányelv direkt módon nem is alkalmazható, azt a jogalkotó módosítással az Szmtv. részévé tette anélkül, hogy a fenti kizáró okot nevesítette volna. Sőt a jogalkotó az Irányelv 37. cikkének megfelelően a magyar jogszabályban az uniós rendelkezéshez képest [2. cikk 2. pont b) alpont] kedvezőbb tartalmú szabályt alkotott az élettársi kapcsolat értékelésére. A felperes tehát az Szmtv. hatálya alá tartozik, miként ezt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította. Ugyanakkor hangsúlyozza a Kúria, hogy a törvényi hatály elismerése nem zárja ki, hogy a hatóság az élettársi kapcsolat valós tartalmát érdemben vizsgálja, tekintve, hogy a közjegyző az előtte megtett nyilatkozat valós, tényleges tartalmát nem ellenőrzi, azt csupán nyilvántartja.
[20] Az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást a további kérdésekben. A hatóságot ugyanis a felperes tartózkodási kérelmének befogadása és az azzal kapcsolatos eljárási kötelezettség nem fosztja meg attól, hogy a korábbi beutazási, tartózkodási tilalomra, az ezt sértő, súlyosan jogellenes felperesi magatartásra tekintettel a felperessel szemben alkalmazandó idegenrendészeti kényszerintézkedés kérdésében döntsön. A hatóság mérlegelheti a kiutasítási eljárás felfüggesztését, de ez számára nem kötelező. Így az alperes jogszerűen folytatta le a per tárgyát képező határozat meghozatalát eredményező eljárását, melyben jogszerű döntést hozott, annak ellenkezőjét a felperes csak állította, kellően alátámasztani nem tudta. A felperes által beadott, a családtagi státusra alapított kérelem nem írja, nem írhatja fölül a felperes korábban rögzült jogi helyzetét, a beutazási és tartózkodási tilalom fennállásának tényét.
[21] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Szűcs A. Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt B. L. felperesnek a Dr. Váradi György jogtanácsos által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 2. napján kelt 17.K.31.647/2014/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.31.647/2014/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A koszovói állampolgár felperessel szemben a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság 2013. február 22-én - kiutasítása mellett - 36 hónapos beutazási és tartózkodási tilalmat (a továbbiakban: BTT) rendelt el. A felperes e tilalom ellenére 2014. január 4-én Magyarország területére lépett, majd állítása szerint élettársi kapcsolatot létesített H. N. Sz.-l, melyet egy, a közjegyző által kiállított Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába való felvételről szóló végzéssel igazolt. Ezt követően 2014. április 15. napján magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerinti tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő. Az idegenrendészeti hatóság a kérelmet befogadta, egyidejűleg a felperessel szemben idegenrendészeti eljárást indított. Az eljárás eredményeképpen 2014. április 15. napján kelt határozatával a felperest - mivel a magyarországi tartózkodási feltételeket nem teljesítette - az Európai Unió területéről Koszovó területére kiutasította, vele szemben három év beutazási tilalmat rendelt el. A határozat indokolása szerint a BTT hatálya alatt álló felperes magyarországi tartózkodására más jogcímen jogot nem szerzett, mert az élettársi kapcsolata révén nem tartozik az Szmtv. 1.§ (1) bekezdés d) pont da) alpontja szerint annak hatálya alá. A fentiek folytán az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13.§ (1) bekezdés i) pontja alapján - tekintettel a 42.§ (6) és (7) bekezdéseire - rendelkezett a felperes kitoloncolással történő kiutasításról.
A felperes - az Szmtv. hatályával kapcsolatos hatósági álláspontot vitató - keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott, az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete, annak indokai minden vonatkozásában megalapozottak, a közjegyzői nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat az Szmtv. 2.§ b) pont bj) alpontjának megfelel. A jogerős ítélet indokolása hivatkozott a 2011. augusztus 1-én hatályba lépett jogszabály módosításra, melynek folytán újabb elemekkel bővült a családtag fogalma, mivel az új rendelkezés kimondja, hogy családtag a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, ha a magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mind a közjegyző által nyilvántartott, mind az anyakönyvvezető által bejegyzett élettársi kapcsolat beleesik a családtag fogalmába, mivel ezzel ellentétes értelmezés sem a jogszabály céljából, sem szövegéből nem következik. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor elismerte, hogy az azonos neműek anyakönyvvezető által bejegyzett élettársi kapcsolatához (2009. évi XXIX. törvény) a jogalkotó több jogot fűz, mint az akár egyező, akár különnemű felek közjegyző által nyilvántartásba vett kapcsolatához, e körben utalt a 2004/38/EK, az európai parlament és tanács irányelvére (a továbbiakban: Irányelv). Az elsőfokú bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a közjegyző által bejegyzett élettársi kapcsolat a felperes számára családtagi státuszt teremt, az Szmtv. hatálya alá tartozik, ennélfogva a tartózkodási kártya kiadása folyamatban létére tekintettel rendelkezett tartózkodási jogcímmel, így kiutasítása jogsértő. Az elsőfokú bíróság a tartózkodási kártya iránti, folyamatban lévő eljárásra tekintettel az új eljárás elrendelését mellőzte.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete hibás jogértelmezésen alapul, téves és okszerűtlen megállapításokat tartalmaz. Az alperes hivatkozott arra, hogy a 2011. augusztus 1. napjától hatályos jogszabály módosítás, amely az Irányelv átültetése, önmagában nem teremtett a magyar jogalkalmazásban új helyzetet, mivel a magyar jog nem ismeri a regisztrált élettárs fogalmát, mint önálló jogintézményt. A magyar szabályozás átvette az Irányelv kifejezését, mely szerint a regisztrált élettárs is csak akkor tekinthető családtagnak, ha azt a fogadó állam jogi szabályozása a házastársi kapcsolattal egyenértékűnek tekinti. Ennek tükrében nem lehetséges, hogy olyan alanyok számára, akik házasságkötési joggal bírnak, egy azzal felcserélhető jogintézmény is létezik, melyhez ugyanolyan joghatások fűződnek. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 154/2008.(XII.17.)AB határozatára, valamint a 2009. évi XXIX. törvényre. Hangsúlyozta, hogy ha a felperes az élettársi kapcsolatát a közjegyző által kiállított végzéssel sikerrel tudná igazolni, akkor sem minősülne az Szmtv. 2.§-a szerinti családtagnak, mivel a közjegyző az élettársi nyilatkozat megtétele során nem hatóságként jár el, végzése nem alkalmas az élettársi kapcsolat fennállásának bizonyítására.
Az alperes nyomatékosan hivatkozott a Kúria Kfv.III.37.168/2014/5. számú ítéletére. Az alperes hangsúlyozta, miután a felperes nem igazolta, hogy az Szmtv. hatálya alá tartozik, így az Szmtv. előírásainak megsértését sem lehetett volna az alperesen számon kérni.
Alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes, mint a BTT hatálya alatt álló személy, jogszerűen került kiutasításra, ezt a bíróság nem vette figyelembe.
A felperes írásban felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, a tárgyaláson tett nyilatkozatában - korábbi előadásai fenntartása mellett - a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272.§ (2) bekezdése és a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az alperes döntését két különböző, egymástól független jogi indokolással támasztotta alá, melyek jogszerűsége egyenként vizsgálandó.
Az alperes a felperes kiutasítását elsősorban azért rendelte el, mert a felperes megszegve a Harmtv. 13.§ (1) bekezdésében foglaltakat, érvényes tartózkodási engedély nélkül, mi több, a 13.§ (1) bekezdés i) pontjában nevesített, a rá vonatkozó beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt utazott be Magyarország, illetve a schengeni térség területére, s ehhez nem kérte az elrendelő hatóság külön engedélyét. Ez olyan körülmény, amely a felperes jogszerű magyarországi tartózkodását nem egyszerűen megkérdőjelezi, hanem egyenesen kizárja. E kategorikus megállapítás indoka az, hogy a felperessel szemben a megelőző eljárásban elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időben minden későbbi - a felperes által előállított körülményt - eseményt megelőz. Ennélfogva nem tekinthető jogsértőnek, hogy a felperessel szemben a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtását követően az alperesi hatóság a Vhr. 114.§ (1) bekezdése alapján eljárást kezdeményezett és a Harmtv. 43.§ (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint ismételten kiutasította hazánkból, vele szemben újfent beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. Az elsőfokú bíróság sajnálatos módon a fentieket figyelmen kívül hagyta, illetőleg a határozat jogszerűségéről hozott ítéletében e körülményt nem súlyának megfelelően kezelte.
A Kúria álláspontja szerint ezen - felperes által sem vitatott - érvelés önmagában megalapozza a hatósági intézkedés törvényességét.
Az alperes határozatában másodlagosan a tényállás részévé tette azt a körülményt is, hogy a felperes jogellenes beutazását követően magyar állampolgárral létesített élettársi kapcsolatára hivatkozással tartózkodási kártya iránti kérelmet terjesztett elő. Az alperes erről úgy foglalt állást, hogy a felperes az élettársi kapcsolat folytán nem tartozik az Szmtv. személyi hatálya alá, a kérelem benyújtása pedig magyarországi tartózkodási jogot átmenetileg sem igazol. Ezen alperesi érvelés kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá.
A felperes a tartózkodási kártya iránti kérelmének előterjesztése céljából kereste meg az idegenrendészeti hatóságot, amely a kérelmet átvette. Az átvétel - figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29.§ (1) bekezdésében foglaltakra is - helyes eljárási cselekmény volt, ugyanakkor megállapítható, hogy az átvétel ténye a felperes számára nem keletkeztetett jogosultságot a tartózkodásra, még ideiglenes jelleggel sem. Az Szmtv. 22.§-a rendelkezik a családtag tartózkodási jogát igazoló okmányról, e jogszabályhely (2) bekezdése rendezi a kérelem benyújtására tekintettel kiadandó igazolásokat. A Kúria hangsúlyozza, hogy a Ket. 29.§ (1) bekezdésére tekintettel történt kérelem átvétele olyan egyszerű eljárási cselekmény, amely nem jár együtt az Szmtv. 22.§ (2) bekezdésének sem első, sem - a 8.§-ra utaló - második fordulatában nevesített igazolások kiadásával, ily módon a kérelem átvételének ténye a jogszerű tartózkodást ebben és a hasonló tényállású esetekben ideiglenes jelleggel sem alapozza meg. A felperes, tekintve, hogy BTT hatálya alatt álló személy, sem belépésre, sem magyarországi tartózkodásra nem rendelkezik jogosultsággal, melyből eredően részére a hatóság - a cogens jogszabályi rendelkezésekkel szemben (Harmtv. 13.§ (1) bekezdés h) és i) pontja, 13.§ (2) bekezdés, 40.§ (1) bekezdés) - nem adott ki és nem is adhatott ki ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást.
A Kúria ezt követően vizsgálta, hogy a felperes az Szmtv. személyi hatálya alá tartozik-e, megfeleltethető-e családtag fogalomnak. Az Szmtv. 2.§ b) pont bj) alpontja szerint e törvény alkalmazásában családtagnak minősül a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, amennyiben magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített. Az nem vitás, hogy a felperes H. N. Sz-val - formai értelemben - élettársi kapcsolatot létesített, mely tényt egy, a közjegyző által kiállított Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába való felvételről szóló végzéssel igazolt. Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 36/E.§ (2) bekezdése rögzíti, hogy a felek nyilvántartásba vett nyilatkozata igazolja az élettársi kapcsolatot. A Tv. több rendelkezése pedig alátámasztja, hogy a közjegyző eljárása hatósági szintű eljárás, a bíróság eljárásával azonos hatályú [1.§ (2) bekezdése] határozata a járásbíróság határozatával azonos hatályú [13.§ (1) bekezdése]. Mindebből következik az Szmtv. 2.§ b) pont bj) alpontnak való megfelelés, melyet az alperes sikerrel nem tudott megcáfolni. Az a felvetés ugyanis, hogy az Irányelv 2. cikk 2. pont b) alpontja kimondja azt, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat akkor keletkeztet családtagi státuszt, ha a tagállam azt a házassággal egyenértékűnek tekinti, és a magyar szabályozást is e szerint kell értelmezni, nem foghatott helyt. Hazánk jogrendszere ezt az egyenértékűséget nem ismeri el, ugyanakkor az Irányelv direkt módon nem is alkalmazható, azt a jogalkotó módosítással az Szmtv. részévé tette anélkül, hogy a fenti kizáró okot nevesítette volna. Sőt, a jogalkotó az Irányelv 37. cikkének megfelelően a magyar jogszabályban az uniós rendelkezéshez képest [2. cikk 2. pont b) alpont] kedvezőbb tartalmú szabályt alkotott az élettársi kapcsolat értékelésére. A felperes tehát az Szmtv. hatálya alá tartozik, miként ezt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította. Ugyanakkor hangsúlyozza a Kúria, hogy a törvényi hatály elismerése nem zárja ki, hogy a hatóság az élettársi kapcsolat valós tartalmát érdemben vizsgálja, tekintve, hogy a közjegyző az előtte megtett nyilatkozat valós, tényleges tartalmát nem ellenőrzi, azt csupán nyilvántartja.
Az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást a további kérdésekben. A hatóságot ugyanis a felperes tartózkodási kérelmének befogadása és az azzal kapcsolatos eljárási kötelezettség nem fosztja meg attól, hogy a korábbi beutazási tartózkodási tilalomra, az ezt sértő, súlyosan jogellenes felperesi magatartásra tekintettel a felperessel szemben alkalmazandó idegenrendészeti kényszerintézkedés kérdésében döntsön. A hatóság mérlegelheti a kiutasítási eljárás felfüggesztését, de ez számára nem kötelező. Így az alperes jogszerűen folytatta le a per tárgyát képező határozat meghozatalát eredményező eljárását, melyben jogszerű döntést hozott, annak ellenkezőjét a felperes csak állította, kellően alátámasztani nem tudta. A felperes által beadott, a családtagi státusra alapított kérelem nem írja, nem írhatja fölül a felperes korábban rögzült jogi helyzetét, a beutazási és tartózkodási tilalom fennállásának tényét.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította a Pp. 339.§ (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában.
Az alperesi határozat a döntést tekintve jogszerű, ezért a részbeni indokolási hibák ellenére a Kúria a felperest teljes mértékben pervesztesnek értékelte, így a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (3) és (5) bekezdései alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel.
Az alperest az elsőfokú eljárásban nem jogi képviselő képviselte, így részéről felszámítható perköltség nem keletkezett [Pp. 75.§ (2) bekezdése], ezért erről rendelkezni nem kellett.
A pervesztes felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a kereseti, illetőleg a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43.§ (3) bekezdése és 50.§ (1) bekezdése alapján állapította meg a Kúria.
Budapest, 2015. február 11.
Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Krajcsovics Józsefné Dr. Illés Ibolya s.k. bíró