31983L0513[1]

A Tanács irányelve (1983. szeptember 26.) a kadmiumkibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1983. szeptember 26.)

a kadmiumkibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről

(83/513/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. és 235. cikkére,

tekintettel a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről szóló, 1976. május 4-i 76/464/EGK tanácsi irányelvre ( 1 ) és különösen annak 6. és 12. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 2 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 3 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 4 ),

mivel a Közösség környezetének védelmére az egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésekkel szemben a 76/464/EGK irányelv 3. cikke bevezette az előzetes engedélyeztetés rendszerét, amellyel a hozzá tartozó melléklet I. listájában felsorolt anyagok kibocsátására vonatkozó kibocsátási követelményeket határoznak meg; mivel az említett irányelv 6. cikke előírja azt, hogy az ilyen kibocsátási követelményekre határértékeket és az ilyen anyagok kibocsátása által érintett vízi környezetre minőségi célkitűzéseket is meg kell állapítani;

mivel a kadmium és vegyületei szerepelnek az I. listán;

mivel a tagállamoknak alkalmazniuk kell a határértékeket, kivéve olyan esetekben, ahol minőségi célkitűzéseket alkalmazhatnak;

mivel a kadmiumkibocsátás által a vizekben okozott szennyezés nagyszámú ipari létesítménynek tudható be, szükség van arra, hogy az érintett iparág típusára jellemző határértékeket szabjanak meg, és hogy minőségi célkitűzéseket határozzunk meg azon vízi környezetre vonatkozóan, amelybe az ilyen iparágak kadmiumot bocsátanak ki;

mivel azonban jelenleg nem lehet határértékeket megállapítani a foszforsav és foszfortartalmú műtrágyák foszfáttartalmú kőzetből történő előállításából eredő kibocsátásokra;

mivel a minőségi célkitűzések célja az kell legyen, hogy a kadmiumszennyezést kiküszöböljék a vízi környezet azon különböző részeiből, amelyeket a kadmiumkibocsátások érinthetnek;

mivel ezeket a minőségi célkitűzéseket kifejezetten erre a célra kell előírni, és a fogyasztóvédelemre vagy a vizekből származó termékek marketingjére vonatkozó szabályok alkotásának szándékával;

mivel folyamatos ellenőrző eljárásra van szükség annak érdekében, hogy a tagállamok képesek legyenek bizonyítani, hogy megfelelnek a minőségi célkitűzéseknek;

mivel rendelkezéseket kell alkotni arra vonatkozóan, hogy a fent említett kadmiumkibocsátások által érintett vízi környezetet a tagállamok folyamatosan ellenőrizzék ezen irányelv hatékony végrehajtása szempontjából; mivel a 76/464/EGK irányelv 6. cikke nem biztosítja a felhatalmazást a folyamatos ellenőrzés bevezetésére; mivel ilyen felhatalmazás nincs biztosítva a Szerződésben, a 235. cikkre kell hivatkozni;

mivel fontos, hogy a Bizottság ötévente összehasonlító felmérést készítsen ezen irányelv tagállamok általi végrehajtásáról;

mivel a felszín alatti víz a 80/68/EGK irányelv ( 5 ) tárgya, és ezért ki van zárva ezen irányelv hatálya alól;

mivel az iparosítás szintje Grönlandon igen alacsony a sziget általános helyzete miatt és különösen amiatt, hogy ritkán lakott, jelentős a mérete és különleges a földrajzi elhelyezkedése, ezért ez az irányelv nem vonatkozik Grönlandra,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ez az irányelv:

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján határértékeket ír elő az ezen irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti ipari üzemekből történő kadmiumkibocsátásokra vonatkozó kibocsátási szabványokra,

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján minőségi célkitűzéseket ír elő a vízi környezetre a kadmiumra vonatkozóan,

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján határidőket határoz meg azoknak a feltételeknek a teljesítésére, amelyeket a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai írtak elő a meglévő kibocsátásokra kiadott engedélyekben,

- a 76/464/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése alapján előírja azokat a mérési referenciamódszereket, amelyek alkalmasak a kadmiumtartalom meghatározására a kibocsátásokban és a vízi környezetben,

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján folyamatos ellenőrzési (monitoring) eljárást hoz létre,

- előírja, hogy a tagállamok együttműködjenek egymással olyan kibocsátások esetében, amelyek több mint egy tagállam vizeit érintik.

(2) Ez az irányelv a 76/464/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott vizekre vonatkozik a felszín alatti víz kivételével.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában

a) "kadmium":

- elemi kadmium,

- a bármelyik vegyületében jelenlévő kadmium;

b) "határértékek": az I. mellékletben megadott értékek;

c) "minőségi célkitűzések": a II. mellékletben megadott követelmények;

d) "kadmium használata": bármely ipari folyamat, beleértve a kadmium előállítását vagy felhasználását is vagy bármely egyéb ipari folyamat, amelyben a kadmium van jelen;

e) "ipari üzem": bármely üzem, amelyben kadmiumot vagy kadmiumot tartalmazó bármely anyagot használnak;

f) "meglévő üzem": olyan ipari üzem, amely az ezen irányelvről szóló értesítéskor üzemel;

g) "új üzem":

- olyan ipari üzem, amely az ezen irányelvről szóló értesítést követően kezd üzemelni,

- egy meglévő ipari üzem, amelynek kadmiumhasználati kapacitása lényegesen megnő az ezen irányelvről szóló értesítést követően.

3. cikk

(1) A határértékeket, az azok betartására vonatkozó határidőket, valamint a kibocsátások ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozó eljárásokat az I. melléklet tartalmazza.

(2) A határértékeket normál körülmények között annál a pontnál kell alkalmazni, ahol a kadmiumot tartalmazó szennyvizek elhagyják az ipari üzemet.

Ha kadmiumot tartalmazó szennyvíz tisztítását az ipari üzemen kívül, egy kadmium eltávolítására szolgáló tisztítótelepen végzik, a tagállamok engedélyezhetik azt, hogy a határértéket annál a pontnál alkalmazzák, ahol a szennyvizek a tisztítótelepet elhagyják.

(3) A 76/464/EGK irányelv 3. cikkében meghatározott engedélyeknek legalább olyan szigorú rendelkezéseket kell tartalmazniuk, mint az ezen irányelv I. mellékletében lévők, kivéve akkor, ha egy tagállam a 76/464/EGK irányelv 6. cikke (3) bekezdésének ezen irányelv II. és IV. melléklete alapján tesz eleget.

Az engedélyeket legalább négyévenként felül kell vizsgálni.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésből és a 76/464/EGK irányelv rendelkezéseiből eredő kötelezettségeik sérelme nélkül a tagállamok csak akkor adhatnak ki engedélyt új üzemeknek, ha azok az elérhető legjobb műszaki megoldásnak megfelelő követelményeket alkalmazzák, amennyiben erre a szóban forgó irányelv 2. cikkével összhangban a szennyezés kiküszöbölése vagy a verseny torzulásának megakadályozása érdekében szükség van.

Bármilyen módszert is fogad el a tagállam, ha műszaki okokból az alkalmazni kívánt intézkedések nem felelnek meg az elérhető legjobb műszaki megoldásnak, az engedélyezés előtt be kell nyújtania a Bizottsághoz az okokat alátámasztó indokait.

A Bizottság azonnal továbbítja ezt az indoklást a többi tagállamnak, és haladéktalanul jelentést küld a tagállamoknak, amelyben kinyilvánítja véleményét a második albekezdésben meghatározott eltérésről. Ha szükséges, egyidejűleg megfelelő javaslatokat tesz a Tanácsnak is.

(5) A kadmium jelenlétének meghatározására szolgáló elemzési referenciamódszert a III. melléklet 1. pontja tartalmazza. Más módszerek is alkalmazhatók, ha azok kimutatási határa, precizitása és pontossága legalább olyan jó, mint amilyeneket a III. melléklet 1. pontja előír. Az elfolyó térfogatáram mérésére vonatkozó pontosság a III. melléklet 2. pontjában van megadva.

4. cikk

Az érintett tagállamok felelősek az ipari kibocsátások által érintett vízi környezet folyamatos ellenőrzéséért.

Olyan kibocsátások esetében, amelyek több tagállam vizeit érintik, az érintett tagállamok együttműködnek egymással a folyamatos ellenőrzési (monitoring) eljárások összehangolása érdekében.

5. cikk

(1) A tagállamok 3 éves időközönként tájékoztatást küldenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról ágazati jelentés formájában, amely más, ehhez tartozó közösségi irányelveket is felölel. Ez a jelentés a 91/692/EGK irányelv ( 6 ) 6. cikkében megállapított eljárással összhangban, a Bizottság által kidolgozott kérdőív vagy vázlat alapján készül el. A kérdőívet vagy vázlatot a jelentés által felölelt időszak kezdeteelőtt 6 hónappal küldik meg a tagállamoknak. A tagállamok a jelentést az általa felölelt 3 éves időszak végétől számított 9 hónapon belül küldik meg a Bizottságnak.

Az első jelentés az 1993-tól 1995-ig terjedő időszakot öleli fel.

A Bizottság a tagállamok jelentésének benyújtását követő 9 hónapon belül közösségi jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról.

(2) Abban az esetben, ha a tudományos ismeretek megváltoznak, főleg a kadmium élő szervezetekre való és üledékben felhalmozódás esetén kialakuló mérgező tulajdonságaira, biológiai bonthatóságára és felhalmozódására vonatkozóan, vagy ha tökéletesednek az elérhető legjobb műszaki eszközök, a Bizottság megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz azzal a céllal, hogy - ha szükséges - szigorítsa a határértékeket és a minőségi célkitűzéseket, vagy további határértékeket és további minőségi célkitűzéseket állapítson meg.

6. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

7. cikk

Ez az irányelv Grönlandra nem vonatkozik.

8. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

Határértékek, a betartásukra vonatkozó határidők és a kibocsátások ellenőrzésének és felügyeletének eljárásai

1. Határértekek és határidők

2.

A koncentrációban kifejezett határértékek, amelyek átlépése főszabály szerint tilos, az ipari szektorokra a fenti táblázatban a 2., 3., 4., 5. és 6. pontban vannak megadva. Határértékeket egyetlen esetben sem lehet úgy kifejezni, hogy a maximum koncentrációk nagyobbak legyenek, mint a maximális mennyiség és az egy kilogramm kezelt kadmiumra vonatkoztatott vízigény hányadosa.

Ugyanakkor, mivel az elfolyó szennyvízben a kadmium koncentrációja függ a felhasznált víz mennyiségétől, és ez a különböző folyamatokban és üzemekben más és más, a fenti táblázatban a kibocsátott kadmium mennyiségének a használt kadmium mennyiségéhez viszonyított fajlagosaként kifejezett határértékeket minden esetben be kell tartani.

3.

A napi átlagos határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagértékek kétszeresei.

4.

Folyamatos eljárást kell kialakítani annak ellenőrzésére, hogy a kibocsátások megfelelnek-e azoknak a kibocsátási szabványoknak, amelyeket az e mellékletben előírt határértékekkel összhangban állapítottak meg.

Ebben az eljárásban rendelkezni kell a minták vételéről és elemzéséről, valamint a kibocsátás térfogatáramának és - ahol lehetséges - a használt kadmium mennyiségének méréséről.

Ha a használt kadmium mennyiségének meghatározása lehetetlen, akkor a folyamatos ellenőrzési eljárás alapja a kadmiumnak azon mennyisége lehet, amely az engedély alapjául szolgáló termelési kapacitás figyelembevételével felhasználható.

5.

A kibocsátásra reprezentatív mintát 24 órán keresztül kell venni. Az egy hónapon keresztül kibocsátott kadmium mennyiségét a kibocsátott kadmium napi mennyiségei alapján kell kiszámítani.

Olyan ipari üzemek esetében, amelyek nem bocsátanak ki több mint 10 kilogramm kadmiumot évente, egyszerűsített folyamatos ellenőrző eljárást lehet bevezetni. Ipari galvanizáló üzemek esetén egyszerűsített folyamatos ellenőrző eljárást csak akkor lehet bevezetni, ha a galvanizáló kádak össztérfogata kisebb, mint 1,5 m3.

II. MELLÉKLET

Minőségi célkitűzések

Azon tagállamoknál, amelyek a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kivételt alkalmazzák, az irányelv 5. cikke alapján a tagállamok által kötelezően megállapítandó és betartandó kibocsátási szabványokat úgy kell meghatározni, hogy a kadmiumkibocsátás által érintett területen kielégítsék az alább felsorolt minőségi célkitűzést vagy célkitűzéseket. Minden egyes esetben a hatáskörrel rendelkező hatóság határozza meg az érintett területet, és választja ki az 1. bekezdésben felsorolt célkitűzések közül azt a célkitűzést vagy azokat a célkitűzéseket, amelyet, illetve amelyeket megfelelőnek ítél az érintett területen a terület hasznosítási céljára tekintettel, egyidejűleg figyelembe veszi azt a tényt, hogy ezen irányelv célja minden szennyezés kiküszöbölése.

1. A 76/464/EGK irányelv szerinti szennyezés 2. cikke szerinti megakadályozása érdekében az alábbi minőségi célkitűzéseket ( 7 ) határozták meg, amelyeket a kibocsátás helyéhez megfelelően közel kell mérni ( 8 ):

1.1.

A kibocsátások által érintett szárazföldi felszíni vizekben az összes kadmium koncentrációja nem haladhatja meg az 5 μg/liter értéket.

1.2.

A kibocsátások által érintett torkolati vizekben az oldott kadmium koncentrációja nem haladhatja meg az 5 μg/liter értéket.

1.3.

A kibocsátások által érintett területi (tenger) vizekben és belső parti vizekben - a torkolatvizek kivételével - az oldott kadmium koncentrációja nem haladhatja meg az 2,5 μg/liter értéket.

1.4.

Az ivóvíz kivételére szolgáló vizek esetében a kadmium koncentrációjának meg kell felelnie a 75/440/EGK irányelv ( 9 ) követelményeinek.

2. A fenti követelményeken túl a kadmiumkoncentrációkat az 5. cikkben meghatározott nemzeti hálózat révén kell meghatározni és az eredményeket a következő koncentrációkkal kell összehasonlítani: (9)

2.1.

A szárazföldi felszíni vizek esetében az összes kadmium koncentrációja 1 μg/liter.

2.2.

Torkolati vizek esetében az oldott kadmium koncentrációja 1μg/liter.

2.3.

Területi (tenger) vizek és belső parti vizek esetében - a torkolati vizek kivételével - az oldott kadmium koncentrációja 0,5 μg/liter.

Ha ezeknek a koncentrációknak a nemzeti hálózat pontjainak bármelyike nem tesz eleget, az okokat jelenteni kell a Bizottságnak.

3.

A kadmium koncentrációja az üledékekben és/vagy puhatestűekben vagy kagylókban, ha lehetséges akkor a Mytilus edulis fajtában, nem növekedhet jelentősen az időben.

4.

Ahol több minőségi célkitűzés alkalmazható egy területen, ott a vizek minőségének valamennyi célkitűzéseknek meg kell felelni.

III. MELLÉKLET

Mérési referenciamódszerek

1.

A vizek, üledékek, puhatestűek és kagylók kadmiumtartalmának meghatározására használt mérési referenciamódszer a minta megőrzése és megfelelő kezelése után az atomabszorpciós spektrofotometria.

A kimutatási határ ( 10 ) olyan kell legyen, hogy a kadmiumkoncentráció ± 30 %-os precizitással (2) és ± 30 %-os pontossággal (10) legyen mérhető a következő koncentrációk esetén:

- kibocsátások esetében az engedélyben előírt maximális kadmiumkoncentráció egytizede,

- felszíni vizek esetében 0,1 μg/liter vagy a minőségi célkitűzésben előírt kadmiumkoncentráció egytizede közül amelyik magasabb,

- puhatestűek és kagylók esetében 0,1 mg/kg nedves súly,

- üledékek esetében a mintában lévő kadmiumkoncentráció egytizede vagy 0,1 mg/kg száraz súly, ha a szárítást 105 és 110 °C között végezték súlyállandóságig, amelyik érték nagyobb.

2.

Az elfolyó térfogatáram mérését ± 20 %-os pontossággal kell végezni.

IV. MELLÉKLET

A minőségi célkitűzésekre vonatkozó folyamatos ellenőrzési eljárások

1.

Az érintett minőségi célkitűzés vagy célkitűzések betartása érdekében minden olyan engedély estén, amelyet ezen irányelv végrehajtása körében adnak meg, az illetékes hatóság határozza meg az előírásokat, ellenőrzési módszereket és a határidőket.

2.

A 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállam minden egyes kiválasztott és alkalmazott minőségi célkitűzésre vonatkozóan az alábbiakról tesz jelentést a Bizottságnak:

- a kibocsátási pontok és az eloszlás módja,

- azok a területek, amelyeken a minőségi célkitűzéseket alkalmazzák,

- a mintavételi helyek elhelyezkedése,

- a mintavételezés gyakorisága,

- a mintavételezés és a mérés módszerei,

- a kapott eredmények.

3.

A mintáknak kellően reprezentatívnak kell lenniük a vízi környezet minőségére a kibocsátások által érintett területen, és a mintavételezés gyakoriságának elégendőnek kell lennie ahhoz, hogy kimutasson bármely változást a vízi környezetben, különös figyelemmel a hidrológiai rendszer természetes változásaira.

( 1 ) HL L 129., 1976.5.18., 23. o.

( 2 ) HL C 118., 1981.5.21., 3. o.

( 3 ) HL C 334., 1982.12.20., 138. o.

( 4 ) HL C 230., 1981.9.10., 22. o.

( 5 ) HL L 20., 1980.1.26., 43. o.

( 6 ) HL L 377., 1991.12.31., 48. o.

( 7 ) Az 1.1., 1.2. és az 1.3. pontokban meghatározott kadmiumkoncentrációk a vízi élet védelméhez szükséges minimális követelményeket jelentik.

( 8 ) Az 1.4 pontban meghatározott minőségi célkitűzés kivételével a koncentrációk az egy év alatt mért eredmények számtani közepére vonatkoznak.

( 9 ) A 75/440/EGK irányelv vonatkozik az ivóvíz kivételére szolgáló felszíni vizek minőségére a tagállamokban (HL L 194., 1975.7.25., 26. o.). Ebben a kadmiumra előírt kötelező érték 5 μg/liter a kivett minták 95 %-a esetében.

( 10 ) A meghatározást lásd a tagállamokban az ivóvízkivételre szánt felszíni víz mérésének módszereiről, valamint a mintavételek és elemzések gyakoriságáról szóló, 1979. október 9-i 79/869/EGK tanácsi irányelvben. (HL L 271., 1979.10.29., 44. o.)