62014CO0092[1]

A Bíróság (hatodik tanács) 2014. július 3-i végzése. Liliana Tudoran és társai kontra SC Suport Colect SRL. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Judecătoria Câmpulung - Románia. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 93/13/EGK irányelv és 2008/48/EK irányelv - Időbeli és tárgybeli alkalmazhatóság - Románia Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően megvalósult tényállás - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - Az uniós jog végrehajtása - Hiány - A hatáskör nyilvánvaló hiánya - EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 56. cikk - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság. C-92/14. sz. ügy

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2014. július 3.( * )

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 93/13/EGK irányelv és 2008/48/EK irányelv – Időbeli és tárgybeli alkalmazhatóság – Románia Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően megvalósult tényállás – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – Az uniós jog végrehajtása – Hiány – A hatáskör nyilvánvaló hiánya – EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 56. cikk – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

A C-92/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Judecătoria Câmpulung (Románia) a Bírósághoz 2014. március 5-én érkezett, 2014. február 25-i határozatával terjesztett elő az előtte

Liliana Tudoran,

Florin Iulian Tudoran,

Ilie Tudoran

és

az SC Suport Colect SRL

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: A. Borg Barthet tanácselnök, E. Levits (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 49. cikknek és az EUMSZ 56. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 3. és 10. cikkének, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 133., 66. o.) egyes rendelkezéseinek az értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Liliana Tudoran, Florin Iulian Tudoran, valamint Ilie Tudoran és az SC Suport Colect SRL (a továbbiakban: Suport Colect) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát ingatlan tulajdonjogának megszerzése céljából kötött, jelzáloggal biztosított hitelmegállapodásból eredő tartozás behajtásának módjai képezik.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 93/13 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdése ekként rendelkezik:

„Minden 1994. december 31-e után megkötött szerződésre [a 93/13] irányelvben előírt rendelkezések alkalmazandók”.

4 A 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének szövege az alábbi:

„Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

a)      olyan hitelmegállapodások, amelyek fedezete ingatlanfedezetű jelzálog vagy a tagállamokban az ingatlanokra általánosan alkalmazott más hasonló biztosíték vagy az ingatlanokhoz kapcsolódó valamely jog;

b)      a földterület vagy meglévő vagy tervezett épület tulajdonjoga megszerzését vagy fenntartását célzó hitelmegállapodások;

[…]”

A román jog

5 A polgári eljárásjogi törvénykönyv 372. cikke ezt írja elő:

„Végrehajtásra kizárólag ítélet vagy valamely egyéb olyan írásbeli okirat alapján kerülhet sor, amely – törvény alapján – végrehajtható okiratnak minősül”.

6 E törvénykönyv 379. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ingó és ingatlan dolgokra vonatkozó végrehajtási eljárás lefolytatására kizárólag biztosan fennálló, likvid és lejárt követelés esetén kerülhet sor”.

7 Az említett törvénykönyv 399. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A végrehajtási eljárással érintett vagy károsult valamennyi személy kifogást terjeszthet elő a végrehajtási eljárással, valamint bármely végrehajthatási aktussal szemben”.

8 A hitelintézetekről és a tőkemegfelelőségről szóló, 2006. december 6-i 99. sz. sürgősségi rendelet ( Monitorul Oficial al României 1027. sz., a továbbiakban: 99. sz. sürgősségi rendelet) 120. cikke kiköti:

„A hitelintézettel kötött hitelmegállapodások, beleértve a dologi és személyi biztosítékokra vonatkozó szerződéseket is, végrehajtható okiratnak minősülnek”.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 2006. október 5 én az alapeljárás felperesei a Banca Comercială Română-val hitelmegállapodást kötöttek, amelyben a bank 17 200 euró összegű hitelt nyújtott Câmpalungban (Románia) található ingatlan vásárlása céljából.

10 E megállapodás kiköti, hogy az éves kamatláb a hitel rendelkezésre bocsátását követő első évben állandó. Az első év elteltét követően az aktuális kamatláb mértéke a bank székhelyén kihirdetett változó kamatláb úgynevezett „hitelfelvevői fizetőképesség” változóval növelt mértékének felel meg, amely fogalom az adós fizetőképességét jelenti a tartozás lejáratkor történő kiegyenlítésére vonatkozóan, amely a lejárat napjához viszonyított fizetési késedelem napjaiban kerül meghatározásra.

11 Ezenfelül e megállapodás kamatláb-növekedést köt ki a megállapodás folyamán, az adós törlesztési képességének függvényében. Ekként a felülvizsgált kamatláb a fizetési késedelem hosszának függvényében emelkedik.

12 2006. október 11-én Florin Iulian Tudoran és L. Tudoran ugyanezen bankkal a 2006. október 5-i hitelmegállapodásból eredő fizetési kötelezettségek biztosítékaként az ingatlanra vonatkozóan 1. ranghelyű jelzálogjogot alapított.

13 2009. május 12-én a bank arról értesítette az alapeljárás felpereseit, hogy nem teljesítették szerződéses kötelezettségeiket, mivel elmulasztották a hitel egyes törlesztőrészleteinek megfizetését. A bank 233,91 euró összegnek az ezen értesítés kézhezvételét követő 7 napon belül történő megfizetésére szólította fel őket. Nemfizetés esetén a fennmaradó esedékes összeg teljes egésze végrehajthatóvá válik, és a bank végrehajtási eljárást indít.

14 Az alapeljárás felpereseivel szembeni követelés két egymást követő engedményezés tárgyát képezte. Végül azt a Suport Colectre ruházták a követelés engedményezésére vonatkozó, 2009. augusztus 5-i szerződés útján.

15 2012. május 18-án a Suport Colect végrehajtási eljárást indított az alapeljárás felpereseivel szemben.

16 2013. március 15-én a Suport Colect által megbízott végrehajtó az alapeljárás felperesei által kötött, jelzáloggal biztosított hitelmegállapodás alapján fizetési felszólítást bocsátott ki 16 980,75 euró összeg behajtása céljából.

17 E felszólítás képezi az alapját a végrehajtási aktusoknak, azaz a fizetésből való letiltásnak és az érintett ingatlanra vezetett végrehajtásnak.

18 2013. június 13-án az alapeljárás felperesei a Judecătoria Câmpulung előtt keresetet terjesztettek elő valamennyi végrehajtási aktus ellen. Az alapeljárás felperesei az említett aktusok, valamint a fizetési felszólítás megsemmisítését kérik.

19 Az ügy érdemét tekintve az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy a végrehajtás alapját olyan követelés képezi, amely nem teljesíti a polgári eljárásjogi törvénykönyv 379. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket, lévén hogy nem biztosan fennálló, likvid és lejárt. Az említett követelést kitevő tételek teljes összegét nem határozták meg pontosan.

20 A kérdést előterjesztő bíróságban, miután könyvvizsgáló szakértő kirendeléséről határozott a követelés összegének pontos meghatározása céljából, felmerül az a kérdés, hogy a kamatláb meghatározására vonatkozó, az alapügy tárgyát képező hitelmegállapodásban foglaltakhoz hasonló kikötések összeegyeztethetők-e a 93/13 és 2003/48 irányelvvel, illetve a 99. sz. sürgősségi rendelet 120. cikke összeegyeztethető-e az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 56. cikkel, valamint a Charta 47. cikkével.

21 A Judecătoria Câmpulung ilyen körülmények között határozott úgy, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      A [93/13 és 2008/48 irányelvben] szereplő rendelkezéseket alkalmazni kell-e a 2006. október 5-én, Románia Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt kötött azon hitelmegállapodásra is, amely a jelenben is joghatást vált ki, mivel rendelkezései jelenleg képezik végrehajtási eljárás tárgyát az említett megállapodás szerinti követelés egymást követő engedményezései következtében?

2)      Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, a [93/13 irányelv] szerinti tisztességtelen kikötésnek minősülnek-e az olyan kikötések, mint amilyen az adós fizetési késedelmének fennállására vonatkozó »hitelfelvevői fizetőképességre«, valamint a kamatláb egy év elteltét követő, a Banca Comercială Română által meghatározott és székhelyén kihirdetett változó kamatláb 1,90 [százalékponttal] történő megemelésére vonatkozó kikötések?

3)      Ellentétes-e a jogalanyok uniós jogból származó jogainak hatékony bírói jogvédelmére vonatkozó, a [Charta] 47. cikkében biztosított elvvel a […] 99. sz. sürgősségi rendelet 120. cikkéhez hasonló nemzeti jogi rendelkezés, amely elismeri a szerződési feltételek adóssal történő megtárgyalása lehetőségének kizárásával, írásban kötött olyan banki hitelmegállapodás végrehajtható okirati minőségét, amely alapján a végrehajtó egyszerű vizsgálattal és a végrehajtás lefolytatására vonatkozóan nemperes eljárásban szerzett engedéllyel, valamint a bíróság hitel összegének értékelésére vonatkozó korlátozott lehetőségének fennállása mellett megindíthatja a végrehajtást az adós dolgaira vonatkozóan?

4)      Úgy kell-e értelmezni a [93/13 irányelvet], hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amilyen a korábbi polgári eljárásjogi törvénykönyv 372. és azt követő cikkei, amelyek a hitelező számára oly módon teszi lehetővé a tisztességtelen szerződési feltételekből eredő kötelezettség teljesítésének a követelését, hogy a hitelező a szerződési feltételek valamely független bíróság által történő vizsgálata nélkül a fogyasztó tiltakozása ellenére a biztosítékul szolgáló dologra vonatkozóan az ingatlan dolog eladása útján végrehajtást kezdeményezhet?

5)      A […] 99. sz. sürgősségi rendeletnek a banki hitelmegállapodás végrehajtható okirati minőségét elismerő 120. cikkéhez hasonló szabályozás sérti-e az [EUMSZ] 49. cikkben előírt letelepedés szabadságát, valamint az [EUMSZ] 45. cikkben előírt szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel eltántorítja az uniós polgárokat egy olyan tagállamban való letelepedéstől, amely valamely magánjogi intézménnyel kötött banki szerződést valamely ítélettel azonos végrehajtható okirati minőséggel ruház fel?

6)      Az előző kérdésekre adott igenlő válasz esetén a nemzeti bíróság hivatalból tekintheti-e úgy, hogy nem végrehajtható az olyan okirat, amely alapján az ilyen szerződésben megjelölt hitelre vonatkozóan végrehajtási eljárás indul?”

A Bíróság előtti eljárásról

22 A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő.

23 Mindazonáltal e szabályzat 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

24 Mivel a jelen ügyben alkalmazni kell e rendelkezést, a gyorsított eljárás iránti kérelem tárgyában nem szükséges határozni.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

25 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a 93/13 és 2008/48 irányelvet akként kell-e értelmezni, hogy rendelkezéseiket alkalmazni kell a Románia Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően kötött, ám jelenleg is joghatást kifejtő hitelmegállapodások tekintetében, illetve lényegében arra, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik-e a második és a negyedik kérdés megválaszolására.

26 Először is, ami a 93/13 irányelvet illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező hitelmegállapodást 2006. október 5-én kötötték, illetve az ennek fedezetéül szolgáló jelzálogjogot ugyanazon év október 11-én alapították, azaz 2007. január 1-jét, Románia Unióhoz történő csatlakozásának időpontját megelőzően.

27 Márpedig, egyrészt a Bíróság az uniós jog értelmezésére kizárólag e jognak a tagállamnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásakor kezdődő alkalmazása tekintetében rendelkezik hatáskörrel (Pohotovosť végzés, C-153/13, EU:C:2014:264, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 Másrészt, mivel a 93/13 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből az következik, hogy az irányelv kizárólag az 1994. december 31-ét, azaz az irányelv átültetésének határidejét követően megkötött szerződésekre alkalmazandó, ezen irányelv e szerződés tekintetében történő alkalmazhatóságának meghatározása céljából a szerződés megkötésének időpontját kell figyelembe venni, míg az az időszak, amelynek folyamán e szerződés joghatást vált ki, nem releváns.

29 Ennélfogva, tekintettel arra, hogy az alapügy tárgyát képező hitelmegállapodást 2006. október 5-én kötötték, jelzálog-fedezettel pedig 2006. október 11-én látták el, meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv nem alkalmazható az alapeljárás tekintetben.

30 Másodszor, ami a 2008/48 irányelvet illeti, elegendő annyit megállapítani, hogy 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében ezen irányelv hatálya alól ki vannak zárva az olyan hitelmegállapodások, amelyek fedezete ingatlanfedezetű jelzálog, illetve meglévő vagy tervezett épület tulajdonjoga megszerzését vagy fenntartását célzó hitelmegállapodások.

31 Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező szerződés ingatlan tulajdonjoga megszerzését célzó hitelmegállapodás, amelynek fedezete ingatlanfedezetű jelzálog, a 2008/48 irányelv nem alkalmazható az alapügy tényállása tekintetében.

32 Következésképpen sem a 93/13 irányelv, sem a 2008/48 irányelv rendelkezései nem alkalmazhatók az alapeljárás tekintetében.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és negyedik kérdésről

33 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második és a negyedik kérdésre nem kell válaszolni.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről

34 Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 56. cikket akként kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely elismeri a bankhitel-megállapodás végrehajtható okirati jellegét.

35 Meg kell állapítani, hogy a Bíróság saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálja azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult (lásd ebben az értelemben: Volker und Markus és Eifert ítélet, C-92/09 és C-93/09, EU:C:2010:662, 39. pont, valamint Susisalo és társai ítélet, C-84/11, EU:C:2012:374, 16. pont).

36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásásra, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jogszabály, amelynek értelmezését a Bíróságtól kérik, nem alkalmazható (Caixa d’Estalvis i Pensions de Barcelona ítélet, C-139/12, EU:C:2014:174, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Ami azon uniós jogi szabályokat illeti, amelyek értelmezésére a kérdés irányul, emlékeztetni kell arra, hogy az EUM-Szerződésnek a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyek minden eleme egyetlen tagállamon belül valósul meg (lásd a letelepedés szabadsága vonatkozásában: Bizottság kontra Franciaország ítélet, C-389/05, EU:C:2008:411, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, a szolgáltatásnyújtás szabadsága vonatkozásában: Omalet-ítélet, C 245/09, EU:C:2010:808, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy bizonyos pontosan meghatározott feltételek között az érintett helyzet tisztán belső jellege nem akadályozza meg azt, hogy a Bíróság válaszoljon az EUMSZ 267. cikk alapján előterjesztett kérdésre.

39 Ez az eset állhat fenn különösen, amennyiben a nemzeti jog előírja a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy az e bíróság joghatósága szerinti tagállam állampolgárát ugyanazon jogokban kell részesíteni, mint amelyekkel más tagállam állampolgára hasonló helyzetben rendelkezne az uniós jog alapján (lásd ebben az értelemben: Guimont-ítélet, C-448/98, EU:C:2000:663, 23. pont; Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti ítélet, C-451/03, EU:C:2006:208, 29. pont, valamint Cipolla és társai ítélet, C-94/04 és C-202/04, EU:C:2006:758, 30. pont), vagy ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem azon uniós jogi rendelkezésekre vonatkozik, amelyekre a tagállam nemzeti joga ezen állam tisztán belső jogviszonyára alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében hivatkozik (lásd ebben az értelemben különösen: Dzodzi-ítélet, C-297/88 és C-197/89, EU:C:1990:360, 36. pont; Poseidon Chartering-ítélet, C-3/04, EU:C:2006:176, 15. pont, valamint Romeo-ítélet, C-313/12, EU:C:2013:718, 21. pont).

40 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az alapjogvita valamennyi tényállási eleme egyetlen tagállamon belül valósul meg, mivel e jogvita tárgya olyan követelés végrehajtására vonatkozó eljárás, amely román állampolgárok között létrejött, jelzáloggal biztosított hitelmegállapodásból származik, amely eljárást egy román társaság, e követelés jogosultja indított.

41 Márpedig nem tűnik ki az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti jog értelmében olyan bánásmódban kell, hogy részesítse az alapeljárás feleit, amely az uniós jog alapján más tagállam, ugyanezen helyzetben lévő gazdasági szereplőinek nyújtott bánásmód alapján kerül meghatározásra. Az sem tűnik ki, hogy az uniós jogszabályok értelmezéséből kell kiindulnia a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti jog tartalmának meghatározásához.

42 Következésképpen, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem nyújt elegendő konkrét tényezőt az EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 56. cikk, valamint az alapügy körülményei között alkalmazandó nemzeti jogszabályok között fennálló kapcsolatra vonatkozóan, amely alapügy minden eleme az érintett tagállamon belül valósul meg, az ötödik kérdés elfogadhatatlan.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

43 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a jogalanyok uniós jogból származó jogainak hatékony bírói jogvédelmére vonatkozó, a Charta 47. cikkében biztosított elvet akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés, mint a 99. sz. sürgősségi rendelet 120. cikke, amely akként rendelkezik, hogy a hitelintézettel kötött hitelmegállapodások végrehajtható okiratoknak minősülnek.

44 Ami az alapvető jogok védelméből eredő követelményeket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy azok minden olyan esetben kötik a tagállamokat, amikor az uniós jogot kell alkalmazniuk (lásd: Asparuhov Estov és társai végzés, C-339/10, EU:C:2010:680, 13. pont, valamint Chartry-végzés, C-457/09, EU:C:2011:101, 22. pont).

45 Továbbá a Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése és a Charta 51. cikkének (2) bekezdése világossá teszi, hogy ez utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.

46 Márpedig, amint az a jelen végzés 32. és 42. pontjából kitűnik, sem a 93/13 és 2008/48 irányelv rendelkezései, sem pedig az EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 56. cikk nem alkalmazható az alapeljárás tekintetében.

47 Másrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz egyetlen konkrét tényezőt sem, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapügy tárgyánál fogva más uniós jogi rendelkezésekhez kapcsolódik, vagy olyan nemzeti szabályozásról van szó, amely – a Charta 51. cikke (1) bekezdésének értelmében – az uniós jogot hajtja végre.

48 Következésképpen a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésének a megválaszolására.

49 E megfontolások összességéből kitűnik, anélkül hogy a hatodik kérdés vizsgálata szükséges lenne, hogy az eljárási szabályzat 53. cikke (2) bekezdésének értelmében egyrészt a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés megválaszolására, másrészt hogy az ötödik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

A költségekről

50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv nem alkalmazható az alapeljárás tekintetében.

Továbbá, egyrészt az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Judecătoria Câmpulung (Románia) 2014. február 25-i határozatával előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés megválaszolására; másrészt az ugyanezen bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: román.