BH+ 2010.2.64 A kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség értelmezése [Ptk. 340. §].

A peres felek 2004. október 25-én általános közüzemi szerződést kötöttek a V., külterület 6. szám alatti fogyasztási helyre villamosenergia szolgáltatására, illetőleg vételezésére. Ezen a helyen a felperes halászati tevékenységet folytat, lénai tokhalakat nevel kaviár termelés céljából. A halakat medencében neveli, ahová a vizet biológiai tisztítást követően, oxigénnel dúsítva folyatja be. Ez a halfajta rendkívül oxigénigényes, az oxigén előállítása és a víztisztítás is villamosenergiát igényel. A halak életben tartása csökkent oxigénellátás mellett még órákon át lehetséges, de az idő múlásával a vízben növekvő nitrit mennyiségére figyelemmel megindul a halak pusztulása.

A felperes telepén 2006. június 29-én 15 óra 45 perc - 16 óra között megszűnt az áramellátás. A felperes képviselői 16 órától 22 óráig tizenhat alkalommal jelzetten próbálták ezt bejelenteni az alpereshez, de csak este 22 óra körül jártak sikerrel. Ezt követően az alperes ügyeletes gépkocsija 30-40 percen belül kiérkezett és a transzformátorállomás hibáját néhány percen belül elhárította. Az áramellátás hiánya miatt több mint 20 ezer darab különféle érettségű hal elpusztult.

A felperes keresetében szerződésszegéssel okozott kártérítés jogcímén 63 007 106 forint és 2006. június 30-tól járó kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes 2006. június 29-én 16 órától kezdődő hívásait csak hat óra elteltével fogadta, emiatt késett a hibaelhárítás, amely a halak pusztulásához és az ő károsodásához vezetett.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes halnevelő telepén 2006. június 29-én áramkimaradás volt, és azt sem, hogy a hibabejelentést csak 22 órakor tudta fogadni. Arra hivatkozott azonban, hogy a perbeli időben az egész dél-alföldi térségre kiterjedő, kivételes erejű vihar volt, amelynek folytán a hibabejelentések száma több mint a tízszeresére emelkedett. Az időjárási helyzet vis maior eseménynek minősül, és az elvárható gondosságot tanúsítva, dolgozók berendelésével sem biztosíthatta a fogyasztói hívások több, mint 80%-ának egyidejű fogadását. Nem róható a terhére, hogy a felperes hívásait csak késve tudta fogadni, és a hiba elhárítása a fogadást követően csak 30-40 perc elteltével történt meg. Arra hivatkozott, hogy a felperestől a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kárelhárítási, illetőleg kármegelőzési kötelezettsége folytán elvárható volt, hogy tartalék áramforrásról gondoskodjon, s mert ezt nem tette, a kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségét megszegte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 63.007.106 forint és 2006. június 30-tól járó késedelmi kamata megfizetésére. Megállapította, hogy a felek között a Ptk. 387. §-ában szabályozott közüzemi szerződés jött létre, amelynek megsértése folytán az alperest a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség terheli.

Megállapította a bíróság, hogy a felperes halállományának elpusztulása az áramszünet miatt következett be. Miután a hibabejelentés az alpereshez telefonon keresztül lehetséges, elvárható volt, hogy az átlagostól eltérő időjárási helyzet miatt az átlagostól eltérő számú bejelentésre számítva megnövelje azoknak a dolgozóknak a számát, akik a hívásokat fogadni tudják. Az alperes azonban nemhogy növelte, hanem az idő elteltével folyamatosan csökkentette a hívást fogadó munkavállalók számát, így az ő felróható magatartásával összefüggésben következett be a halak pusztulása és a felperes kára.

Az elsőfokú ítélet szerint a felperes a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. A perbeli káresemény előtt rendelkezésére állt egy nagy teljesítményű agregátor, de ez két nappal korábban meghibásodott, és javításra elszállították. A káresemény napján a felperes igyekezett beszerezni más agregátorokat, de nagy teljesítményűt, amely alkalmas lett volna az áram fejlesztésére, nem sikerült beszereznie. Két kisebb teljesítményűt beszerzett ugyan, de az egyik nem működött, a másik beindításával pedig nem volt megoldható a teljes rendszer működtetése közel hat órán át. A felperes a kárelhárítással összefüggésben kellő gondossággal járt el, rajta kívül álló okok miatt nem tudott olyan agregátort beszerezni, amely a kár megelőzésében, illetőleg az enyhítésében segített volna. A kár bekövetkezésével összefüggésben semmiféle felróható magatartás nem terheli. A felperes kárát a szakértő véleménye alapján állapította meg és a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a (4) bekezdés szerinti mértékű kár megtérítésére.

A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperest terhelő kártérítés összegét 31 503 553 forintra és kamatára leszállította. Mérsékelte az alperest terhelő perköltség és az államnak fizetendő illeték összegét, és kötelezte a felperest a pervesztességéhez igazodó kereseti illetéknek az állam részére való megtérítésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a másodfokú bíróság a felperes kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségének teljesítésével kapcsolatos bizonyítékok értékelésével és a felperes kárának részletezésével.

Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes az áramszünet bekövetkezésekor a kárenyhítési kötelezettsége körében minden tőle telhető tevékenységet elvégzett, és mindent megtett annak érdekében, hogy a halállomány életben tartásához szükséges berendezéseket működtethesse. A kár csökkentése érdekében az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította. A kármegelőzési kötelezettségét azonban nem teljesítette, mert nem gondoskodott arról, hogy az átmeneti időszakra megfelelő tartalék energiaforrás rendelkezésére álljon. A felperestől elvárható lett volna, hogy amikor kiderült: a korábban bérelt nagy teljesítményű agregátor pótlására megrendelt hasonló agregátor leszállítása csak 3-4 hét múlva lehetséges, gondoskodjon az akkor vásárolt 4 kilowattos agregátor mellett további tartalék áramforrás biztosításáról. A kármegelőzési kötelezettség teljesítése körében rendelkezésre álló bizonyítékokat a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően mérlegelte. A felülmérlegelés eredményeként pedig azt állapította meg, hogy a felperes a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kármegelőzési kötelezettsége körében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezért e kötelezettségszegés súlyára is tekintettel mentesítette az alperest a bekövetkezett kár és igazolt költség 50%-ának megtérítési alól.

A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésére és a kármegelőzési kötelezettségének téves értelmezésére hivatkozott. Álláspontja szerint ez a kötelezettsége nem terjedhet addig, hogy a fő tevékenységként elektromos energia szolgáltatásával foglalkozó alperessel azonos szintű és mértékű, folyamatos áramellátás biztosítására kész legyen. Az alperes üzletszabályzata az áramszolgáltatásban keletkező zavarok esetére a hét minden napján, egész nap történő hibabejelentésre ad lehetőséget. Az üzemzavarok szakszerű és gyors elhárítása érdekében ügyeleti rendszert tart fenn, a vagyonbiztonságot fenyegető üzemzavar elhárítására elsőbbséget biztosít és felár ellenében sürgősséget is. Ha az alperes e kötelezettségeit teljesítette volna, a sorrendiséget betartja, a kára nem következett volna be. Órákon keresztül még biztosítani tudta a halállomány életben tartását, tehát a tőle elvárt mértékű kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.