EH 2009.2042 A károsulttól elvárható magatartás elmulasztása alapot adhat a kármegosztásra, a szokásosat meghaladó készenlét azonban tőle nem várható el.
A kármegelőzési kötelezettség nem terjeszthető ki annyira, hogy a szolgáltató hibája miatt kimaradt áramellátás esetén - bármikor javítja majd ki a hibát - a károsult a teljes időre biztosítsa az áramellátást [Ptk. 340. §].
A peres felek 2004. október 25-én általános közüzemi szerződést kötöttek a V., külterület 6. szám alatti fogyasztási helyre villamosenergia szolgáltatására, illetőleg vételezésére. Ezen a helyen a felperes halászati tevékenységet folytat, lénai tokhalakat nevel kaviár termelés céljából. A halakat medencében neveli, ahová a vizet biológiai tisztítást követően, oxigénnel dúsítva folyatja be. Ez a halfajta rendkívül oxigénigényes, az oxigén előállítása és a víztisztítás is villamosenergiát igényel. A halak életben tartása csökkent oxigénellátás mellett még órákon át lehetséges, de az idő múlásával a vízben növekvő nitrit mennyiségére figyelemmel megindul a halak pusztulása.
A felperes telepén 2006. június 29-én 15 óra 45 perc - 16 óra között megszűnt az áramellátás. A felperes képviselői 16 órától 22 óráig tizenhat alkalommal jelzetten próbálták ezt bejelenteni az alpereshez, de csak este 22 óra körül jártak sikerrel. Ezt követően az alperes ügyeletes gépkocsija 30-40 percen belül kiérkezett és a transzformátorállomás hibáját néhány percen belül elhárította. Az áramellátás hiánya miatt több mint 20 ezer darab különféle érettségű hal elpusztult.
A felperes keresetében szerződésszegéssel okozott kártérítés jogcímén 63 007 106 forint és 2006. június 30-tól járó kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes 2006. június 29-én 16 órától kezdődő hívásait csak hat óra elteltével fogadta, emiatt késett a hibaelhárítás, amely a halak pusztulásához és az ő károsodásához vezetett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes halnevelő telepén 2006. június 29-én áramkimaradás volt, és azt sem, hogy a hibabejelentést csak 22 órakor tudta fogadni. Arra hivatkozott azonban, hogy a perbeli időben az egész dél-alföldi térségre kiterjedő, kivételes erejű vihar volt, amelynek folytán a hibabejelentések száma több mint a tízszeresére emelkedett. Az időjárási helyzet vis maior eseménynek minősül, és az elvárható gondosságot tanúsítva, dolgozók berendelésével sem biztosíthatta a fogyasztói hívások több, mint 80%-ának egyidejű fogadását. Nem róható a terhére, hogy a felperes hívásait csak késve tudta fogadni, és a hiba elhárítása a fogadást követően csak 30-40 perc elteltével történt meg. Arra hivatkozott, hogy a felperestől a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kárelhárítási, illetőleg kármegelőzési kötelezettsége folytán elvárható volt, hogy tartalék áramforrásról gondoskodjon, s mert ezt nem tette, a kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségét megszegte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 63 007 106 forint és 2006. június 30-tól járó késedelmi kamata megfizetésére. Megállapította, hogy a felek között a Ptk. 387. §-ában szabályozott közüzemi szerződés jött létre, amelynek megsértése folytán az alperest a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség terheli.
Megállapította a bíróság, hogy a felperes halállományának elpusztulása az áramszünet miatt következett be. Miután a hibabejelentés az alpereshez telefonon keresztül lehetséges, elvárható volt, hogy az átlagostól eltérő időjárási helyzet miatt az átlagostól eltérő számú bejelentésre számítva megnövelje azoknak a dolgozóknak a számát, akik a hívásokat fogadni tudják. Az alperes azonban nemhogy növelte, hanem az idő elteltével folyamatosan csökkentette a hívást fogadó munkavállalók számát, így az ő felróható magatartásával összefüggésben következett be a halak pusztulása és a felperes kára.
Az elsőfokú ítélet szerint a felperes a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. A perbeli káresemény előtt rendelkezésére állt egy nagy teljesítményű agregátor, de ez két nappal korábban meghibásodott, és javításra elszállították. A káresemény napján a felperes igyekezett beszerezni más agregátorokat, de nagy teljesítményűt, amely alkalmas lett volna az áram fejlesztésére, nem sikerült beszereznie. Két kisebb teljesítményűt beszerzett ugyan, de az egyik nem működött, a másik beindításával pedig nem volt megoldható a teljes rendszer működtetése közel hat órán át. A felperes a kárelhárítással összefüggésben kellő gondossággal járt el, rajta kívül álló okok miatt nem tudott olyan agregátort beszerezni, amely a kár megelőzésében, illetőleg az enyhítésében segített volna. A kár bekövetkezésével összefüggésben semmiféle felróható magatartás nem terheli. A felperes kárát a szakértő véleménye alapján állapította meg és a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a (4) bekezdés szerinti mértékű kár megtérítésére.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperest terhelő kártérítés összegét 31 503 553 forintra és kamatára leszállította. Mérsékelte az alperest terhelő perköltség és az államnak fizetendő illeték összegét, és kötelezte a felperest a pervesztességéhez igazodó kereseti illetéknek az állam részére való megtérítésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a másodfokú bíróság a felperes kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségének teljesítésével kapcsolatos bizonyítékok értékelésével és a felperes kárának részletezésével.
Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes az áramszünet bekövetkezésekor a kárenyhítési kötelezettsége körében minden tőle telhető tevékenységet elvégzett, és mindent megtett annak érdekében, hogy a halállomány életben tartásához szükséges berendezéseket működtethesse. A kár csökkentése érdekében az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította. A kármegelőzési kötelezettségét azonban nem teljesítette, mert nem gondoskodott arról, hogy az átmeneti időszakra megfelelő tartalék energiaforrás rendelkezésére álljon. A felperestől elvárható lett volna, hogy amikor kiderült: a korábban bérelt nagy teljesítményű agregátor pótlására megrendelt hasonló agregátor leszállítása csak 3-4 hét múlva lehetséges, gondoskodjon az akkor vásárolt 4 kilowattos agregátor mellett további tartalék áramforrás biztosításáról. A kármegelőzési kötelezettség teljesítése körében rendelkezésre álló bizonyítékokat a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően mérlegelte. A felülmérlegelés eredményeként pedig azt állapította meg, hogy a felperes a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kármegelőzési kötelezettsége körében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezért e kötelezettségszegés súlyára is tekintettel mentesítette az alperest a bekövetkezett kár és igazolt költség 50%-ának megtérítési alól.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésére és a kármegelőzési kötelezettségének téves értelmezésére hivatkozott. Álláspontja szerint ez a kötelezettsége nem terjedhet addig, hogy a fő tevékenységként elektromos energia szolgáltatásával foglalkozó alperessel azonos szintű és mértékű, folyamatos áramellátás biztosítására kész legyen. Az alperes üzletszabályzata az áramszolgáltatásban keletkező zavarok esetére a hét minden napján, egész nap történő hibabejelentésre ad lehetőséget. Az üzemzavarok szakszerű és gyors elhárítása érdekében ügyeleti rendszert tart fenn, a vagyonbiztonságot fenyegető üzemzavar elhárítására elsőbbséget biztosít és felár ellenében sürgősséget is. Ha az alperes e kötelezettségeit teljesítette volna, a sorrendiséget betartja, a kára nem következett volna be. Órákon keresztül még biztosítani tudta a halállomány életben tartását, tehát a tőle elvárt mértékű kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenesen állapította meg, hogy a hibabejelentések fogadására létrehozott call-centert nem megfelelő személyi feltételek mellett működtette. A túlmunka elrendelése megtörtént és az operátorok létszámát sem csökkentette. A jogerős ítélet ezért sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Álláspontja szerint a felperes azt sem bizonyította, hogy az operátorok létszámának állítólagos csökkentése és a halpusztulás miatt bekövetkezett kár között fennállana az okozati összefüggés. A jogerős ítélet csak vélelmezte, hogy az operátorok létszámának növelése önmagában alkalmas lett volna a felperes hívásainak fogadására. A jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 318. §-ának (1) és 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Ismételten hivatkozott arra, hogy az adott időben bekövetkezett rendkívüli időjárási helyzet miatt a hívásforgalom objektíve kezelhetetlen volt. A nagy területet és jelentős számú fogyasztót egyidejűleg érintő meghibásodások tipikus vis maior eseményt keletkeztettek, így a felek jogviszonyára alkalmazandó általános szerződési feltételek 17. pontja értelmében a kártérítési felelőssége nem állapítható meg a késedelmes hívásfogadásból származó kárért.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme azonban alaptalan.
A felperes szerződésszegésből eredő kárigényét érvényesítette az alperessel szemben, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése szerint neki kellett bizonyítania az alperes szerződésszegését és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett kárát.
A perben nem volt vitás, hogy a felek között a Ptk. 387. §-ában szabályozott közüzemi szerződés jött létre, amelynek alapján az alperes folyamatos áramszolgáltatásra vállalt kötelezettséget. A felek jogait és kötelezettségeit a szerződés tartalma, az általános szerződési feltételek és a közüzemi villamosenergia ellátásról szóló üzletszabályzat rendelkezései együttesen határozzák meg. Ezek szerint az alperes az áramszolgáltatás során bekövetkező hibák bejelentésére - a javítás érdekében - folyamatosan működő telefonos ügyfélszolgálatot, és az üzemzavarok szakszerű és gyors elhárítására ügyeleti rendszert tart fenn. A hibák elhárításánál - az egyidőben fellépő üzemzavarok esetén - elsőbbséget biztosít az életet, testi épséget és a vagyonbiztonságot veszélyeztető üzemzavarok esetén. Ezeknek a követelményeknek a teljesülése vizsgálandó annak eldöntésénél, hogy az alperes szerződésszegése megállapítható-e.
Tény, hogy 2006. június 29-én a délutáni óráktól a felperes telepén az áramszolgáltatás hosszú órákra kimaradt, tehát az alperes a szerződéses kötelezettségét nem teljesítette. Ez a szerződésszegő magatartása okozta a felperes halállományának elpusztulását, és így a felperes károsodását. A felperes tehát a kártérítés feltételeit bizonyította.
A továbbiakban az alperest terhelte a kártérítési felelősség alóli kimentés annak bizonyításával, hogy az üzemzavar elhárítása érdekében az elvárható magatartást tanúsította. Ez a hibabejelentés fogadásának és a hiba gyors kijavításának a bizonyítása lett volna. Ha ugyanis az alperes e kötelezettségeit teljesíti, a szerződéses kötelezettségének eleget tesz.
A hibabejelentés fogadására az alperesnek olyan rendszert kellett kiépítenie, és azt úgy is kellett működtetnie, hogy alkalmas legyen a hibáról való értesülésre. Az alperes fogadórendszere a hibabejelentések fogadására objektíve alkalmas volt, de a működtetése nem felelt meg az elvárhatóság követelményének. A felperes nagyon sok hívása be sem érkezett a fogadóhoz, a tizenhat fogadott hívását pedig senki sem hallgatta meg. Maga az alperes jelentette be a hiba időszaka alatt dolgozó operátorok számát, amelyből éppen az következik, hogy a hívások fogadására alkalmas személyek száma ebben az időben nem érte el a szokásos nappali átlag felét sem. A felperes mindent megtett annak érdekében, hogy az áramszolgáltatás hibáját az alperessel tudassa, az alperes tudomásszerzése viszont éppen a neki felróható okból maradt el. Miután a hibáról 22 óráig saját felróható magatartása miatt nem szerzett tudomást, a javítási kötelezettségét sem tudta teljesíteni annak ellenére, hogy gyors és szakszerű hibaelhárítást vállalt.
Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a vis maior kérdését nem önmagában, hanem a szerződéses kötelezettség teljesítése körében kell vizsgálni és értékelni. Ha a szerződésszegéssel okozott kár megállapítható, az azért való helytállást a vis maior kizárja. Az adott esetben azonban a hiba bejelentésének fogadásában ilyen ok nem volt. A fogadórendszer működött, csak az alperes hibájából nem megfelelően. A hiba kijavításában nem a vis maior akadályozta az alperest. Az adott időben széllel, esővel járó vihar volt a térségben, de ez nem minősül a szerződés szerinti elemi kárnak, vagyis az ember által el nem háríthatónak. A hívás fogadását és a kijavítás elvégzését még objektív ok sem gátolta, vis maior pedig nem akadályozta. Az átlagosat meghaladó, ritkán előforduló, de nem elháríthatatlan helyzet esetén az áramszolgáltató rendszer egészének olyannak kell lennie, hogy működésre, illetőleg a hiba elhárításához szükséges bejelentés fogadására alkalmas legyen. Az alperes fogadórendszerének működtetése nem felelt meg ennek a követelménynek. Az alperes tehát a kártérítési felelősség alól nem mentette ki magát, ezért a szerződésszegéssel okozott kárért felelősség terheli.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kármegosztásnak akkor van helye, ha a kár előidézésében, a kár bekövetkezésében, illetőleg súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott. Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság jogerős ítéletében, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének mindenben eleget tett, de tévedett akkor, amikor a kármegelőzési kötelezettség teljesítésének elmulasztását a felperes terhére rótta amiatt, hogy a meghibásodott, és június 27-én javításra elszállított agregátor pótlására ugyanilyen teljesítményű gépet nem szerzett be. A károsulttól elvárható magatartás elmulasztása alapot adhat a kármegosztásra, a szokásosat meghaladó készenlét azonban tőle nem várható el. A felperes kármegelőzési céllal, e kötelezettsége körében megfelelő áramfejlesztőt tartott. Ez volt a tőle elvárható magatartás, és amikor ez június 27-én meghibásodott és javításra elszállították, a felperes haladéktalanul intézkedett ugyanilyen teljesítményű áramfejlesztő beszerzése iránt. Az nem várható el tőle, hogy mindig két azonos nagy teljesítményű gép álljon a rendelkezésére. Az újabb áramfejlesztő megérkezéséig terjedő időre - a próbálkozásai ellenére - ugyanolyan teljesítményű gép beszerzésére nem volt lehetőség, de kisebb teljesítményűt sikerült vásárolnia, amellyel a szivattyú részleges működtetése lehetővé vált.
A tényleges halpusztulás az áramszünet ötödik órájától kezdődött, mert addig a beállított áramfejlesztővel még biztosítani lehetett a halak oxigénellátását. A bíróság jogerős ítéletében a konkrét helyzettől függetlenül, szinte objektivizálta a kárelhárítási kötelezettséget a felperes terhére. Ez a kötelezettség nem általában, és nem az adott helyzettől elválasztva terheli a károsult felperest, hanem éppen ahhoz képest, hogy a szerződéses jogviszony alapján a szolgáltató-károkozónak milyen kötelezettségei vannak. Ezeket az elsőfokú bíróság értékelte helyesen, ehhez képest a kárelhárítási kötelezettség csak meghatározott tartalommal fogalmazható meg.
A kármegelőzési kötelezettség akként értelmezhető, hogy a károsult addig, ameddig a hiba bejelentését az alperes fogadja és a hibát elhárítja, tanúsítsa az elvárható magatartást. Ez azonban nem terjeszthető ki annyira, hogy a szolgáltató hibája miatt kimaradt áramellátás esetén - bármikor is javítja majd ki a hibát - a károsult a teljes időre biztosítsa az áramellátását.
A kármegosztásra alapot adó, a kármegelőzés körében elvárható magatartás hiánya nem állapítható meg a károsult felperes terhére. Az alperes ezért a felperes teljes kárának megtérítésére köteles.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.