ÍH 2023.39 MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ KÖVETELÉS ELÉVÜLÉSE, ELÉVÜLÉS NYUGVÁSA

Az alperes kártérítési felelőssége érdemben akkor vizsgálható, ha a követelés érvényesíthető, azaz nem évült el. A munkajogban az elévülést hivatalból kell vizsgálni. Az elévülés nyugvását kizárólag olyan körülmény okozhatja, amely ténylegesen megakadályozta a felet a követelése érvényesítésében, és a fél részéről a követelés érvényesítésével kapcsolatban önhiba nem állapítható meg. [Mt. 179. § (1), (2), (5) bekezdés, 286. § (1), (3), (4) bekezdés; Ptk. 6:22. § (2) bekezdés, 6: 532.§]

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes volt a felperes gazdasági társaság ügyvezetője 1993-tól 2016. június 30. napjáig, amely tevékenységet munkaviszony alapján látta el. A felperes társaság tulajdonát képezte a B., Gy. utca 2. szám alatti, a korábbi T. M.-i Gabonaforgalmi Vállalat telephelyén található, három gabona tárolására alkalmas csarnoktároló és az azokhoz tartozó porta, mérlegház, szociális épület és gépészeti berendezések. Azokat a felperes társaság maga hasznosította 2008-2009. évig, majd 2014. évig üresen álltak, nagyobb esőzések idején a víz befolyt az épületekbe.

Az alperes taggyűlést hívott össze ügyvezetőként 2014. március 31. napjára, amelynek a meghívójában tájékoztatta a tagokat arról, hogy az épületek állaga romlik, a vízbeszivárgás miatt abban terményt tárolni veszélyes, és közölte, hogy B. L. szeretné megvásárolni az egyik csarnokot nettó 20.000.000 forintért, amely árat elfogadhatónak tartotta. A taggyűlésen szóban azt adta elő, hogy létkérdés a csarnoktárolók értékesítése, és több szakember megkérdezése után került sor a 20.000.000 forintos ár kialakítására. A taggyűlés ennek alapján az egyik csarnoktároló értékesítését elfogadta a 10/2014. (III. 31.) számú határozatával. Erre tekintettel 2014. április 17. napján a felperes eladó, akit az alperes képviselt, valamint a B. L. ügyvezető által képviselt "L." Kft. vevő adásvételi szerződést kötöttek, mellyel a felperes eladott a V.-i és Társai Kft. által B-23/2014 munkaszámon készített változási vázrajz szerinti, a földhivatalba benyújtott telekalakítási kérelmen szereplő 2525/17 helyrajzi számú ingatlan területéből 5146 m2-nyi területet, amellyel a vevő tulajdonát képező 2525/8 helyrajzi számú ingatlan területe nőtt. Ebből 586 m2-nyi terület a 2525/17 és a 2525/8 helyrajzi számú ingatlanok kelet-nyugati határvonala módosításának eredménye, míg további 4560 m2-nyi terület az ingatlan déli részén található, természetben egy magtárépületet is magába foglalt. A vevő a 4560 m2 nagyságú ingatlanrészt a rajta található valamennyi felépítménnyel együtt a kölcsönösen kialkudott 20.000.000 forint nettó vételárért vásárolta meg 2014. december 31. napjáig tartó részletfizetéssel. Az adásvételi szerződés szerint a tulajdonjog a szerződés aláírásával szállt át, míg a birtokbaadás 2014. december 31-én történt meg, mivel az ingatlant bérbeadás útján hasznosították, a bérleti díj 2014. december 31-ig az eladót illette. Emellett a felperes a 2525/15 helyrajzi számú ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát a további 1/2 tulajdoni hányaddal rendelkező vevő tulajdonába adta 200.000 forint vételárért, amely vételárat a vevő a 2007. július 9. napján megkötött adásvételi szerződéssel már megfizetett.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a visszterhes vagyonátruházási illeték alapjaként az ingatlanok 20.000.000 + 200.000 forint értékét elfogadta.

K. G., a felperes társaság tagja 2015. március 10. napján feljelentést tett a T. M.-i Rendőr-főkapitányságon ismeretlen tettes ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanújával az ingatlan áron aluli értékesítése miatt, a nyomozóhatóság azonban bűncselekmény hiányában megszüntette a büntetőeljárást 2015. július 12. napján.

Az alperes 2015. május 8. napjára taggyűlést hívott össze, amelynek a meghívójában 2. napirendi pontként szerepelt a bérbeadott és értékesített vagyonelemek szerződéseinek és számláinak ismertetése 2007. évtől kezdődően. A taggyűlésen a szerződések és számlák megtekinthetők voltak, és az alperes K. G. kérdéseire 15 napon belüli írásbeli választ ígért. A 2015. május 26. napján megtartott taggyűlésén, amelynek témája a 2014. évi gazdasági évről szóló jelentés volt, az alperes vállalta, hogy K. G. feljegyzésére 15 napon belül írásban választ küld.

2015. július 28. napján Sz. K. H.-t ügyvezetővé választották az alperes mellé önálló képviseleti jogosultsággal. Ezután, a 2016. június 30. napján megtartott taggyűlésen H. J.-t választották ügyvezetővé, amikor is mind az alperes, mind Sz. K. H. ügyvezetői tisztsége megszűnt.

A feleres 2016. november 8-án ismét taggyűlést tartott, ahol K. G. összefoglalta a per tárgyát képező szerződéssel kapcsolatos álláspontját. A K. M. Kft. 2017. január 5. napján küldte meg a felperes társaság részére az ingatlanforgalmi szakvélemény elkészítésére vonatkozó árajánlatát. A szakvéleményt 2017. január 27. napján vette kézhez H. J. ügyvezető, amelynek tartalmáról a 2017. január 31. napján megtartott taggyűlésen tájékoztatta a társaságot. Mivel a szakvélemény a perbeli ingatlan 2014. évi forgalmi értékét 53.500.000 forintra tette, a taggyűlés felhatalmazta az ügyvezetőt arra, hogy a telep összes szerződését felülvizsgálja. Ezután a 2017. március 30-i taggyűlés felhatalmazta az ügyvezetőt a korábbi ügyvezető kártérítési felelősségének megállapítása céljából a peranyag előkészítésére. A felperes végül a 2017. május 16. napján tartott taggyűlésen döntött arról, hogy pert indít az alperessel szemben a 2014. évi adásvételi szerződés megkötésével okozott kár megtérítése iránt. A keresetlevelet 2017. július 14. napján nyújtotta be a B.-i Járásbírósághoz 1.100.000 forint kár és járulékai megtérítése iránt.

Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban a felperes módosított keresetében 3.260.000 forint kár és ennek 2014. április 18. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 179. §-ára, a 208. § (1) bekezdésére és a 209. § (5) bekezdésére hivatkozva, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:24. § (1) bekezdése és a 6:142. §-a alapján.

A felperes előadása szerint az ügyvezetőként eljárt alperes a szerződéskötéstől számított egy éven keresztül nem tájékoztatta a társaság tagjait a perrel érintett szerződés konkrét tartalmáról, hiszen a taggyűlés csak 2015. május 8. napján ismerte meg a szerződés szövegét, annak tényleges tartalmát. Ezután, a 2016. június 30-i ügyvezetőváltást követően került abba a helyzetbe, hogy igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő útján megismerje az ingatlanilletőség valós forgalmi értékét és a kár összegét. 2017. január 27. napján, a szakvélemény kézhezvételekor állt rendelkezésére mind az az információ, amelynek alapján a kárigényét érvényesíteni tudta, ezért eddig az időpontig nyugodott az elévülés, és 2017. július 14. napján a kereset előterjesztése a Ptk. 6:24. § (1) és (2) bekezdése szerinti egyéves határidőn belül megtörtént. Kérte figyelembe venni az 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény 11. pontját, továbbá a BH 1993.313. számú eseti döntésben írt jogelvet. A perrel érintett szerződéskötés idején az alperes volt a társaság ügyvezetője, vezető állású munkavállalónak minősült, ezért a teljes kárért felel, mivel nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna tőle, figyelemmel a Ptk. 3:21. § (2) bekezdésére és a 3:112.§ (2) bekezdésére, valamint az EBH 2012.M.11. számú elvi döntésre. Valótlan információkat nyújtott a társaság részére, amikor több szakember megkérdezésére hivatkozva a 20.000.000 forint vételárat elfogadhatónak tartotta, illetőleg az értékesítést létkérdésnek minősítette. A taggyűlés határozatától eltért a társaság hátrányára, hiszen a csarnoktárolón kívül más épületet is eladott, és a tulajdonjog a vételár megfizetését megelőzően szállt át a vevőre.