1068/B/2005. AB határozat

Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Főv. Kgy. rendelet alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Főv. Kgy. rendelet alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV.22.) Főv. Kgy. rendeletet (a továbbiakban: Kgy. r.) kérte teljes egészében megsemmisíteni arra való hivatkozással, hogy a Kgy. r. az Alkotmány 58. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel az a szabad mozgáshoz való jogot korlátozza.

Az indítványozó álláspontja szerint "a várakozás, így a gépjárművel való várakozás joga szükségszerűen része a szabad mozgás és a tartózkodási hely megválasztása jogának", amiből az következik, hogy a gépjárművel való várakozás jogát is, az Alkotmány 58. § (1) bekezdése értelmében kizárólag törvényben lehet korlátozni. Tekintettel arra, hogy a várakozásra, illetve parkolásra vonatkozó szabályokat a Kgy. r. szabályozza és nem törvény, így a szabályozás szintje miatt, a Kgy. r. teljes egészében alkotmányellenes.

Az indítványozó által kifejtett álláspont szerint a szabad mozgáshoz való jognak "a jogalkotó magasabb jogvédelmet kíván adni, vagyis e körben (... ) az Alkotmány 8. § (2) bekezdése nem alkalmazható, csak az Alkotmány 58. § (1) bekezdése".

II.

Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Kgy. r.-ben foglalt rendelkezések ténylegesen sértik-e a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának a jogát, s ez által ellentétesek-e az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében megfogalmazottakkal.

Az Alkotmány 58. §-ának ma is hatályos szövegét az 1989. évi XXXI. törvény állapította meg. A törvényjavaslat indokolása értelmében "[a] szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga magában foglalja a lakóhely, vagy az ország elhagyásához való jogot. A Magyarország területén törvényesen tartózkodó személyek - magyar állampolgárok, érvényes úti okmányokkal rendelkező külföldiek stb. - belátásuknak megfelelően jogosultak a lakóhely, vagy tartózkodási hely önmaguk számára történő meghatározására, ebben nem korlátozhatók".

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 58. §-át értelmezvén, a helyváltoztatás szabadságát a szabad mozgáshoz való jogba tartozóként értékelte.

A 60/1993. (XI. 29.) AB határozatban a szabad mozgáshoz való jog alkotmányos tartalmát a következők szerint definiálta az Alkotmánybíróság: "A szabad mozgáshoz való jog a helyváltoztatáshoz való jog szabadságát jelenti. A magyar Alkotmány a közlekedés szabadságát külön nem nevesíti, de a szabad mozgáshoz való jog magában foglalja a járművön, vagy járművel való helyváltoztatás, a közlekedés szabadságát is." (ABH 1993, 507, 509-510.) Vagyis a közlekedés - különösen a közúti közlekedés - szabályozásának alkotmányos alapja az Alkotmány 58. §-a.

2. A gépjárművel történő parkolás, várakozás, mint nyugvó közlekedés, a közlekedés részét képezik és így a közlekedés szabadsága elvének ezek vonatkozásában is érvényesülnie kell. Mivel a szabad mozgáshoz való jog az Alkotmányban biztosított alapjog, amely magában foglalja mind a helyváltoztatással együtt járó, mind a nyugvó közlekedést, az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése, e jog szabályozására és korlátozására is alkalmazandó. A szabad mozgáshoz való jog, beleértve a közlekedés szabadságát is, az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint tehát csak törvényben korlátozható, ahogyan azt az Alkotmánybíróság korábbi 1538/B/1996. AB határozatában (ABH 2001, 1198, 1208.) már kimondta. Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában azonban azt is megállapította, hogy "nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is." (ABH 1991, 297, 300.) Így a megfelelő törvényi felhatalmazáson alapuló rendeleti szabályozás nem tekinthető alkotmányellenesnek.

A Közgyűlés az indítványozói kifogással érintett rendelet megalkotására a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. §-ában, valamint 63/A. §-ának h) pontjában, továbbá a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15. § (3) bekezdésében, valamint a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 20. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt felhatalmazó rendelkezések alapján jogosult.

A Közgyűlés által kibocsátott rendelet a fent nevezett törvényekben foglalt rendelkezések végrehajtása érdekében tartalmaz részletes előírásokat. A korlátozás elsődleges forrása tehát, nem maga a Kgy. r., hanem azok a törvények, amelyek a Fővárosi Közgyűlésnek felhatalmazást adtak a főváros területén a járművel történő várakozás rendjének részletekbe menő szabályozása rendeleti formában történő megalkotására.

A fent megjelölt törvényekben foglaltak végrehajtása érdekében a Fővárosi Közgyűlés által megalkotott rendeletben megállapított korlátozások célja a közlekedés biztonságának a fenntartása, annak további erősítése a közlekedés folyamatosságának és szervezettségének a biztosítása útján, amely célok alkotmányosan védendő értékeket képviselnek (ld.: 1538/B/1996 AB határozat, ABH 2001, 1198, 1208.).

3. Ezt követően az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a közlekedés szabadsága, mint egy alapjog része korlátozásával elérni kívánt cél alkotmányos-e, és az ezáltal felmerülő alapjog-korlátozás szükséges és arányos-e.

A jogalkotó megfelelő indokok - mint amilyen például a parkolás céljára rendelkezésre álló közterületek korlátozott nagyságának racionális felhasználása, forgalomtechnikai szabályok - alapján határozta meg a Budapest közterületein járművel történő várakozás rendjének szabályait.

A gépjárművel történő várakozás, és általában a közúti közlekedés szabályozása nem a szabad mozgáshoz való jog korlátjaként, hanem éppen ennek az alapjognak, a járművel vagy anélkül történő közlekedés tekintetében, valamennyi állampolgár számára egyenlő feltételekkel történő gyakorlásának szükséges előfeltételeként fogható fel.

Az Alkotmánybíróság ezek alapján megállapította, hogy a Fővárosi Közgyűlés által Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozása vonatkozásában megalkot ott 19/2005. (IV. 22.) számú rendel et, a szabad mozgáshoz való jog lényeges tartalmát nem korlátozza, és így nem áll ellentétben az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2008. július 8.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró