1538/B/1996. AB határozat

jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Budapest főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 38/1993. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet 17. § (2) bekezdésének harmadik mondata, a 19. § b) pontja, valamint a 36. és 37. §-ok alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozók Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének - a Budapest főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló - többször módosított 38/1993. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelete (a továbbiakban: Kgy. r.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik.

1.1. Az indítványozók álláspontja szerint alkotmányellenes a Kgy. r. 17. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint "FŐutakra (Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő közutakra és közterületekre) lakossági, illetve intézményi parkolási engedély nem adható ki." Hátrányos megkülönböztetést jelent ez a rendelkezés a főútvonalon lakókra, mert ők csak a kerület mellékútjain - akár a lakásuktól több kilométer távolságra - kaphatnak parkolási engedélyt, hiszen a főútvonalon kizárólag parkolási díj fizetése mellett lehet parkolni. Kifogásolják azt is, hogy parkolási engedély hiányában a gépkocsi tulajdonosa - a parkolási díj anyagi terhe miatt - akkor is mozgásra kényszerül gépkocsijával, amikor egyébként ez nem állna szándékában, ami pedig az alapvető emberi jogok megsértésének minősül, a tartózkodási hely szabad megválasztása alkotmányos jogába ütközik, de sérti a pihenéshez való alkotmányos jogot is. A kifogásolt rendelkezés sújtja azokat, akiknek a munkája ellátásához a személygépkocsi használata nélkülözhetetlen, gyakran alkalmazási követelmény, ezáltal pedig sérti a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, továbbá a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való alkotmányos jogot. A személygépkocsinak a lakóhelytől távoli kényszerű leállítása és parkolása a tulajdonhoz való alkotmányos jogot is sérti, mivel a tulajdonos a járművet nem tudja hatásosan megvédeni a gépkocsifeltörés, lopás ellen.

Az indítványozók álláspontja szerint a Kgy. r. 17. § (2) bekezdés harmadik mondata az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésébe, a 9. § (1) és (2) bekezdésébe, a 13. § (1) bekezdésébe, az 58. § (1) bekezdésébe, a 70/A. § (1)-(3) bekezdésébe és a 70/B. § (1)-(4) bekezdésébe ütközik.

1.2. Az egyik indítványozó sérelmezi a Kgy. r. 19. § b) pontja rendelkezését is, mely szerint a várakozási, illetve korlátozott várakozási övezetben az ott lakó állampolgár betegsége esetén a kezelőorvos gépkocsija csak korlátozott ideig (az indítvány benyújtása idején 60 perc, az indítvány elbírálásakor hatályos Kgy. r. előírás szerint 120 perc) várakozhat. Ez a rendelkezés az indítványozó szerint az Alkotmány 70/D. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik, mert akadályozza a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog érvényesülését, az orvosi ellátás zavartalan igénybevételét.

1.3. Az egyik indítványozó kifogásolja a Kgy. r. 36. és 37. §-ait is. A várakozási övezetek területén, a közterületen szabálytalanul elhelyezett járművekre a kerékbilincs felszerelését előíró rendelkezés (36. §) álláspontja szerint az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, 9. § (1) bekezdése, 57. § (1)-(5) bekezdése, 70/A. § (1) bekezdése előírásaival ellentétes; az eszköz használatáról, a járművezetők tájékoztatásának módjáról szóló előírás (37. §) pedig az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és a 70/D. § (1) bekezdésébe ütközik. A Kgy. r. 36. §-át érintően az indítványozó érvelése csak a közterület-felügyelő kerékbilincset elhelyező intézkedése elleni megfelelő jogorvoslat hiányát, valamint azt említi meg, hogy "...halaszthatatlan intézkedést semmi nem indokol, s mégis megfosztják az intézkedés áldozatát még a védekezés lehetőségétől is." A Kgy. r. 37. §-át illetően felveti azt, hogy a járművezetők tájékoztatása az eszköz alkalmazásáról nem kielégítő, és az eszköz alkalmazása rendeleti szabályozásának kiindulási alapja pontatlan önkormányzati helyzetelemzésen alapul (hiszen számos közterület mentén nincs is jelentős járműforgalmat igénylő középület), mindezek miatt pedig ellentétes a demokratikus jogállamisággal, de az eszköz alkalmazása az emberi egészségre is káros, mert balesetveszélyt hordoz.

2. Az egyik indítványozó kiegészítő indítványában a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 15. § (2) bekezdésének alkotmányossági felülvizsgálatát is kéri. Ez a rendelkezés véleménye szerint sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, amely szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Ezért kéri az indítványozó az Alkotmánybíróságtól a támadott rendelkezés megsemmisítését.

Az indítványokat az Alkotmánybíróság - a Kgy. r. egyes rendelkezéseire kiterjedő tárgyi azonosság okából - egyesítette.

II.

Az indítványok által érintett jogszabályok a következők:

1. Alkotmány:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.

(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."

"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."

2. A Kgy. r. kifogásolt rendelkezései:

"17. § (2) Az (1) bekezdésben meghatározott engedély kiadásának feltétele, hogy a személygépkocsi a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényben meghatározott gépjárműadó tekintetében az adott kerület nyilvántartásában szerepeljen és a gépjármű tulajdonosának gépjárműadó tekintetében adóhátraléka ne legyen, vagy a törvény alapján gépjárműadó tekintetében adómentességet élvezzen.

Az engedélyek kiadásának további feltételeit a kerületi önkormányzat rendeletben szabályozhatja, ám a jelen rendeletben már szereplő kedvezményezettek körét tovább nem bővítheti.

Főutakra (Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő közutakra és közterületekre) lakossági, illetve intézményi parkolási engedély nem adható ki."

"19. § A várakozási, valamint az időtartamban korlátozott várakozási övezet területén várakozási díj megfizetése nélkül várakozhat

a) ...

b) szolgálatának ellátása idejére, de legfeljebb 120 percig:

- a részére kiadott engedéllyel és a parkolás megkezdésének idejét (óra, perc) jelző parkolótárcsa működtetésével a területi kötelezettséget vállaló háziorvos és gyermekorvos, valamint az önkormányzattal szerződéses viszonyban az adott területen a szociális házi gondozási tevékenységben részt vevő személy. Az engedélyt és a parkolótárcsát az ÁNTSZ illetékes fővárosi kerületi intézete javaslata alapján az illetékes jegyző adja ki. Az engedélyen fel kell tüntetni a gépkocsi forgalmi rendszámát, típusát és színét. A- kiadott engedélyek másolatát a jegyző a kiadást követő tíz napon belül tájékoztatásul megküldi a főjegyzőnek."

"36. § (1) A 74/1999. (XII. 30.) Főv. Kgy. rendelet 4. § c) pontjában foglalt rendelkezés szerint a közterület-felügyelő a várakozási és a korlátozott várakozási övezetek területén a közterületen szabálytalanul elhelyezett járművekre kerékbilincset helyez el.

(2) A 2. § (2) bekezdésben részletezett korlátozott várakozási övezetekre előírt várakozási időtartamot túllépő járműre a közterület-felügyelő

- egyórás várakozási időtartam túllépése esetén 15 perc,

- kétórás várakozási időtartam túllépése esetén 20 perc,

- háromórás várakozási időtartam túllépése esetén 30 perc,

- négyórás várakozási időtartam túllépése esetén 35 perc

türelmi idő letelte után szereli fel a gépjárműre az elindulást gátló eszközt (kerékbilincs; továbbiakban: eszköz).

(3) Az eszköz alkalmazásáért (felszereléséért és eltávolításáért) költségtérítést kell fizetni, amelynek összege

a) a kerékbilincs felszerelése napján történő fizetés esetén 12 000 Ft (+áfa)

b) három naptári napon belüli fizetés esetén 16 000 Ft (+áfa)

c) három naptári napon túli fizetés esetén 20 000 Ft (+áfa) A határidők számításába a felszerelés napja nem számít bele.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt eljárás alkalmazására a parkolási feltételeket jelző táblán ábrával vagy felirattal a figyelmet fel kell hívni.

(5) Nem rögzíthető kerékbilinccsel

a) a tűzcsapnál vagy tűzcsapszekrénynél álló jármű;

b) a tűzoltási felvonulási úton álló jármű;

c) a közúti forgalom biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyeztető jármű;

d) a megkülönböztető fény- és hangjelző készülékkel jogszerűen felszerelt jármű;

e) a diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint nemzetközi szervezetek és ezek nemzetközi szerződés alapján kiváltságokat és mentességeket élvező tagjai és családtagjai megkülönböztető rendszámmal ellátott járműve;

f) a 19. § b) pontjában meghatározott jelzéssel ellátott járművek közül a háziorvosi és gyermekorvosi szolgálatot ellátó orvos járműve;

g) a figyelmeztető jelzést jogszerűen alkalmazó jármű;

h) az érvényes igazolvánnyal ellátott mozgássérült járműve, ha az igazolványt a jármű szélvédője alatt jól látható módon helyezték el;

i) az a jármű, amelyre e rendelet 16-17. §-aiban meghatározott engedélyt adták ki, az engedély érvényessége időszakában, az engedélyen jelzett övezetben;

j) e rendelet IV. fejezetében meghatározott, kizárólagos használatú várakozóhelyen."

"37. § Az eszköz használata során a jármű első szélvédőjén - vagy ha ez nem lehetséges, más alkalmas módon -jól látható helyen az intézkedéssel kapcsolatos, ábrával kiegészített értesítést, több nyelvű tájékoztatást kell elhelyezni, amelynek

a) utalni kell arra, hogy a jármű vezetője jogszabályellenes magatartást tanúsított, és emiatt a közterület-felügyelő olyan eszközt alkalmazott, amelynek eltávolítása nélkül a jármű sérülésmentesen nem helyezhető üzembe,

b) tartalmaznia kell az eszköz eltávolításának módját, alkalmazásának költségeit, s a költség befizetésének rendjét."

3. A KRESZ kifogásolt rendelkezése:

"15. § (2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett jelzőtáblák hatálya a táblánál kezdődik és a következő útkereszteződésig tart, kivéve

a) ha a jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla ennél rövidebb távolságot jelöl meg,

b) ha ellenkező értelmű jelzőtábla a tilalmat előbb feloldja,

c) a (3) bekezdésben említett esetet."

III.

Az indítványok nem megalapozottak az alábbiak szerint:

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Kgy. r.-beli szabályozás, különösen pedig a 17. § (2) bekezdés és a 36. §, az alapvető emberi jogok lényeges tartalmát korlátozza-e, ezáltal az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik-e.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 8. § (1) bekezdés a) és c) pontjai értelmében a közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatok közé tartozik - egyebek között - a közúti közlekedés szabályozása és ellenőrzése, továbbá a közúti közlekedési hatósági feladatok ellátása. A Kötv. 9. § (2) bekezdése szerint a közúti közlekedéssel összefüggő önkormányzati feladatok ellátásáról a helyi önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik. Ugyanezen törvény 34. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közútkezelő köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen; a (2) bekezdés értelmében pedig - főszabályként - a közút forgalmi rendjét a közút kezelője alakítja ki.

A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 92. § (10) bekezdése szerint a közút kezelőjén a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat képviselő-testületét kell érteni. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzat feladataként határozza meg a helyi közszolgáltatások körében a helyi közutak és közterületek fenntartását, a közbiztonság helyi feladatairól való gondoskodást. Az Ötv. 63/A. § g) és h) pontjai alapján Budapesten a fővárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozik a főváros forgalomtechnikai feladatainak ellátása, továbbá a főváros parkolási és parkolásgazdálkodási rendszerének, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteknek rendeletben történő szabályozása.

A fentiekből kitűnik, hogy Budapest főváros közterületein a járművel való várakozás rendjének egységes kialakítása, a várakozás díjának és üzemképtelen járművek tárolásának szabályozása a parkolási és a parkolásgazdálkodási rendszer szervezett kiépítésének körébe, továbbá a forgalomtechnikai feladatok megállapításának körébe tartozik. A Kgy. r.-ben foglaltak a közterületek közlekedési célú használatának védelmét, a járművel való várakozás rendjét állapítják meg, mindezek pedig a hivatkozott törvények szerint a Fővárosi Közgyűlés szabályozási feladatai sorába tartoznak.

Az Alkotmánybíróság az 1256/H/1996. AB határozatában megállapította, hogy a kerékbilincs közterület-felügyelői alkalmazása a fővárosban nem alkotmányellenes és leszögezte: "A közlekedés biztonsága (szervezettsége, folyamatossága) olyan alkotmányos védelmet igénylő közérdek, amely más, ugyancsak az Alkotmányban védeni rendelt értékek, így a polgárok élete, testi épsége és javai, valamint a környezet megóvását is szolgálja, és amelynek megvalósulása érdekében a közútkezelő önkormányzat számos korlátozás elrendelésére jogosult. Így pl. jogosult a gépkocsi-közlekedés elől elzárt övezetek kijelölésére, meghatározott településrészeken a sebességhatárok jelentős mértékű csökkentésére vagy bizonyos övezetekben a maximális parkolási időtartam előírására." (ABH 1996. 789., 796.)

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat a törvény állapítja meg, az alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így elvi jelleggel a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában felhívta a figyelmet arra is, hogy "nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is." (ABH 1991. 297., 300.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a járművel való várakozás és az ahhoz kapcsolódóan megtehető intézkedések önkormányzati szabályozását törvényi felhatalmazás teszi lehetővé. A korlátozó rendelkezések (a Kgy. r.-ben előírt intézkedések) alkalmazására pedig ugyancsak a törvényi felhatalmazásból fakadó önkormányzati feladatok ellátása érdekében közérdekből kerülhet sor. A kifogásolt rendelkezések nem sértik az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdéseit, ezért az indítvány e részét az Alkotmánybíróság elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság vizsgálta az indítványozóknak azt a felvetését is, mely szerint a Kgy, r. 17. § (2) bekezdése és ezen belül az az előírás, hogy a fővárosi önkormányzat tulajdonában levő közutakra és közterületekre, lakossági, illetve intézményi parkolási engedély nem adható ki, az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik, sérti a tulajdon egyenjogúságát, továbbá a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt előírás nincs ellentétben a tulajdonformák közötti megkülönböztetést tiltó alkotmányos rendelkezéssel. A Fővárosi Közgyűlés azzal, hogy a fővárosi önkormányzat tulajdonában levő közutakra és közterületekre tiltotta meg a lakossági, illetve intézményi parkolási engedély kiadását, nem sértette meg a különböző tulajdonformák egyenrangúságának alkotmányosan elismert elvét. A Kgy. r. nem a fővárosi önkormányzati tulajdon egyoldalú védelmét juttatta kifejezésre a kifogásolt rendeleti előírásban, hanem éppen a rendeletalkotási felhatalmazás lehetőségével élt [Ötv. 63. § h) pont], amikor a parkolásgazdálkodás szabályai körében, a saját tulajdonában levő közterületre vonatkozóan tiltó szabályt állapított meg a lakossági, intézményi parkolási engedélyek kiadására. Ha ugyanis a főutakon az ott élő gépjármű-tulajdonosok, illetőleg az ott működő intézmények a saját használatukban levő gépjárművekre külön parkolási engedélyt kaphatnának, ez meggátolhatná éppen a legnagyobb közlekedési forgalmat lebonyolító közutakon a parkolást, de még a korlátozott várakozást is. A Kgy. r.-beli szabályozásnak pedig a fő célja a közérdek kielégítése, hogy minél többen használhassák, viszonylag rövid, maximált időtartamú parkolással a közterületet, főútvonalakon fekvő közintézményeket gépkocsival felkereshessenek, mindez pedig nem hozható kapcsolatba a tulajdonformák egyenrangúságának követelményével.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés a Kgy. r. 17. § (2) bekezdés harmadik mondata és az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének a tulajdonformák egyenjogúságát hangsúlyozó rendelkezése között, emiatt az indítványt e részben elutasította.

2.2. Az indítványozó szerint a Kgy. r. 17. § (2) bekezdése az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe is ütközik, sérti a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Kifogásolja az indítványozó, hogy parkolási engedély hiányában azok, akik főútvonalon laknak és akik számára a munkájuk ellátásához a személygépkocsi használata nélkülözhetetlen, alig képesek vállalkozási feladataiknak eleget tenni, mert a személygépkocsit a lakóhelyüktől csak nagy távolságban tudják leállítani, ami pedig korlátozza vállalkozói tevékenységüket.

Az Alkotmánybíróság a vállalkozáshoz való alapjog alkotmányosságának kor-látozhatóságát abban az értelemben vizsgálta, hogy ez a korlátozás a vállalkozás szabad megválasztását vagy annak gyakorlását veszélyezteti-e. Az 1105/B/1993. AB határozat szerint: "A vállalkozáshoz való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az állam a vállalkozást valamely vállalkozási tevékenység folytatásából teljesen kizárja és ezáltal a vállalkozó azt nem választhatja." (ABH 1994. 637., 640.)

A vállalkozás szabadságával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság több döntésében kifejtette, hogy a vállalkozás joga a vállalkozások számára az állam által megteremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását jelenti. Az 54/1993. (X. 13.) AB határozat leszögezte: "A vállalkozás joga annyit jelent - annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." (ABH 1993. 340., 342.)

A Kgy. r. 17. § (2) bekezdés harmadik mondata alkotmányellenességét állító érvelés nem megalapozott. Sem a vállalkozás jogát, sem a gazdasági verseny szabadságát nem érinti az a Kgy. r.-beli szabályozás, mely szerint a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő közutakra és közterületekre (főutak) lakossági és intézményi parkolási engedély nem adható. A Kgy. r. kifogásolt szabálya semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a vállalkozói tevékenység folytatásából való kizárásról, nem is befolyásolja azokat a közgazdasági feltételrendszereket, amelyekbe a vállalkozó belép. Az Alkotmánybíróság - alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés hiányában - az indítványt e részében is elutasította.

3. Nincs alkotmányos összefüggés az Alkotmány 13. § (1) bekezdése, valamint a Kgy. r. 17. § (2) bekezdésének a kifogásolt előírása között sem. A járművel való parkoláshoz való jog nem alapjog. Nemcsak azért, mert az Alkotmány arról nem rendelkezik, hanem főleg azért, mert alapjogi volta az Alkotmány 13. §-ából nem is következik. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot az állammal szemben védi.

Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben felhívta a figyelmet arra, hogy a tulajdonjog korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége. "A közérdek és a tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál pedig az Alkotmánybíróság határozza meg azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás arányosságát eldöntik." [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 382.]

A jármű tényleges parkolásának a helye és az üzemeltető lakása közötti távolság és az abból eredő - állítólagosan megnehezült - gépjármű vagyonvédelem nem vezethet olyan következtetés levonására, hogy a tulajdonhoz való alkotmányos alapjog a Kgy. r. korlátozó rendelkezése (a várakozási, valamint az időtartamban korlátozott várakozási terület kijelölése; továbbá főutakon a parkolási engedély kiadásának tilalma) folytán sérülne. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt e részében is elutasította.

4. Az indítványozó a Kgy. r. 36. §-át - amely a kerékbilincs közterület-felügyelő általi elhelyezésének szabályait tartalmazza a várakozási és korlátozott várakozási övezetek területén - az Alkotmány 57. § (1)-(5) bekezdéseibe ütközőnek tartja. E jogszabályhelyek közül csupán ahhoz fűz indokolást, hogy a kifogásolt rendeleti szabály alkalmazásának következményeként a kerékbilincs felszerelésével "...megfosztják az intézkedés áldozatát még a védekezés lehetőségétől is," valamint azt veti fel kifogásként, hogy a közterület-felügyelőnek a kerékbilincset elhelyező intézkedése elleni jogorvoslat biztosításának hiánya alkotmánysértő.

4.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (1)-(4) bekezdései elsősorban a büntetőeljárás lefolytatásának alkotmányosságát garantálják, nevezetesen a törvény előtti egyenlőséget, a bírósághoz fordulás jogát, az ártatlanság vélelmét, a védelemhez való jogot, valamint a visszaható büntető jogalkotás tilalmát. Ezen alkotmányos szabályok és a Kgy. r. 36. §-a között alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés nem áll fent, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság e vonatkozásban is elutasította.

4.2. Külön vizsgálta az Alkotmánybíróság a Kgy. r. 36. §-a, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdése (a jogorvoslathoz való jog) közötti összefüggést.

A jelen eljárás szempontjából is meghatározó elvek szerint a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 27., 31.]. Az Alkotmánybíróság 513/B/1994. AB határozata szerint a jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti az, ha az eljárásban a törvény garantálja az érintett számára, hogy ügyét az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv bírálja el. (ABH 1994. 731., 734.).

A Kgy. r. 38. §-a szerint:

"A közterület-felügyelő intézkedése ellen a Fővárosi Közterület-felügyelet vezetőjénél lehet panasszal élni, a panasztétel az intézkedés Végrehajtását nem akadályozza."

A Kgy. r. tehát lehetőséget biztosít arra, hogyha a közterület-felügyelő a járművön kerékbilincset helyez el, intézkedése ellen az eljáró közterület-felügyelő feletteséhez panasszal lehet élni. A jogorvoslathoz való jog tehát érvényesíthető, mégpedig úgy, hogy a közterület-felügyelői intézkedés (mint érdemi határozat) az ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumnál panasszal kifogásolható.

Az Alkotmánybíróság az 1437/B/1990. AB határozatában megállapította, hogy az Alkotmány a különböző eljárásokra vonatkozó törvényi szabályozásra bízza a jogorvoslati formák megjelölését, a jogorvoslatot elbíráló fórumok megállapítását, valamint annak meghatározását, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesülhet. (ABH 1992. 453., 454.) A Kgy. r. akkor korlátozná a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjog lényeges tartalmát, ha egyáltalán nem biztosítana a kerékbilincs felszerelésére irányuló közterület-felügyelői intézkedés ellen jogorvoslatot. Minthogy a Kgy. r. 38. §-a ezt biztosítja, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak a jogorvoslathoz való jog hiányát kifogásoló részét elutasította.

5. Az indítványozó szerint a Kgy. r. 17. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, melynek értelmében parkolási engedély a fővárosi önkormányzat tulajdonát képező közutakra és közterületekre nem adható ki, gátolja a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát, ezért sérti az Alkotmány 58. § (1) bekezdését.

Az Alkotmánybíróság a 60/1993. (XI. 29.) AB határozatban megállapította: "A szabad mozgáshoz való jog a helyváltoztatáshoz való jog szabadságát jelenti. A magyar Alkotmány a közlekedés szabadságát külön nem nevesíti, de a szabad mozgáshoz való jog magában foglalja a járművön vagy járművel és anélkül való helyváltozás, a közlekedés szabadságát is." (ABH 1993. 507., 509-510.)

A szabad mozgáshoz való jog és így a közlekedés szabadsága nem fogható fel korlátozhatatlan jogosultságként. A jogalkotó kellő indokok alapján határozza meg azokat a szabályokat, amelyek a közúti közlekedésben részt vevő személyekre vonatkoznak. A Fővárosi Közgyűlés alapvetően a fővárosi közlekedés biztonságára, a forgalomtechnikai szabályok érvényesítésére, a parkolás céljára rendelkezésre álló korlátozott nagyságú közterület ésszerű felhasználására törekedve határozta meg a Kgy. r.-ben Budapest közterületein a járművel történő várakozás rendjét. A fővárosi közlekedés szabadságát biztosító és korlátozó normák alapvetően törvényi szintűek, a fővárosi önkormányzati szabályok a törvények alapján, azok felhatalmazása nyomán, a törvényi előírások helyi végrehajtására tartalmaznak részletező rendelkezéseket. A rendeleti korlátozás célja a közlekedés biztonsága (szervezettsége és folyamatossága), mint alkotmányosan védendő érték erősítése. A járművezetők közlekedéshez való szabadságának lényeges tartalmát a vizsgált előírás nem érinti, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.

6. Az Alkotmánybíróság vizsgálta a Kgy. r. 17. § (2) bekezdés, valamint a 36. § előírásait abból a szempontból is, hogy azok sértik-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, hátrányosan különböztetik-e meg a fővárosi főútvonalak mentén, illetőleg a várakozási és a korlátozott várakozási övezetek területén lakó járműhasználókat.

Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-a szerinti megkülönböztetés alkotmányossági kérdéseivel. Rámutatott arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha Összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjog sérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Az önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetés sérti az emberi méltóság alapjogát, mert ilyen esetben kétséget kizáróan megállapítható, hogy a törvényhozó nem kezelte az érintetteket azonos méltóságú személyként, és nem értékelte mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel és méltányossággal. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indokok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 47-48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203- 204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 138-140.]

A Kgy. r. kifogásolt rendelkezéseiben a jogok és a kötelezettségek megosztása a különböző csoportok között egyenlő elbírálás szerint történt. A főútvonalon a Kgy. r. 17. § (2) bekezdése értelmében senki számára nem adható ki parkolási engedély, úgyszintén a 36. § is egységes szabályokat nyújt a várakozási és a korlátozott várakozási övezetek területén a szabálytalanul parkoló járműhasználók gépkocsijainak kerékbilinccsel történő felszerelésére. Nincs szó tehát arról, hogy a jogegyenlőség sérelmét eredményezné a kifogásolt két önkormányzati rendeleti előírás. Alapjogi sérelmet okozó megkülönböztetés hiányában az Alkotmánybíróság az indítvány e részét is elutasította.

7. Az indítványozók egyike úgy vélte, hogy a Kgy. r. 17. § (2) bekezdésének harmadik mondatában szereplő szabályozás akadályozza azoknak a munkavállalóknak a munkavégzését, akiknek a személygépkocsi használata nélkülözhetetlen. A szabályozás - az indítványozó szerint - sérti a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való alkotmányos jogot, ezért az az Alkotmány 70/B. § (1)-(4) bekezdésébe ütközik.

A munkához való jog helyes értelmezése az, hogy abban mindenfajta foglalkozás, hivatás megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik. Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában kimondta: "A munkához (foglalkozashoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja." (ABH 1994. 117-121.)

A Kgy. r. kifogásolt szabálya sem a munkához való jogot, sem az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elvét, sem pedig a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jogot nem sérti azzal, hogy a Kgy r. 17. § (2) bekezdése megtiltja a fővárosi főutakra a parkolási engedély kiadását. Az indítvánnyal támadott rendelkezés nem valósít meg olyan hátrányt, amely alkotmányellenesen korlátozná a munkavállalókat a munka és a foglalkozás szabad megválasztásában, mint alkotmányos alapjog gyakorlásában.

Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel nem állapította meg a Kgy. r. 17. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/B. § (1)-(4) bekezdéseibe ütközését, ezért az erre irányuló indítványt elutasította.

8. Az Alkotmánybíróság vizsgálta az indítványozók egyikének azt a kifogását is, mely szerint a Kgy. r. 19. § b) pontja szerint a várakozási, valamint az időtartamban korlátozott várakozási övezet területén várakozási díj megfizetése nélkül a területi kötelezettséget vállaló háziorvos és gyermekorvos csupán a szolgálatának ellátása idejére (legfeljebb 120 percig) várakozhat, ezért az időbeli korlátozás miatt az orvos nem képes hivatását zavartalanul gyakorolni. Ugyanez az indítványozó úgy véli, hogy a kerékbilincs felszerelése és az arra utaló tájékoztatás hiányos tartalma balesetveszélyt okozhat, az emberi egészséget veszélyeztető következménnyel járhat. Az indítványozó emiatt az Alkotmány 70/D. § (1) és (2) bekezdés sérelmét látja fennforogni.

Az egészséghez való jog biztosításának alkotmányos kötelezettsége azt jelenti, hogy az állam köteles kialakítani azt a gazdasági és jogi környezetet és azt az intézményrendszert, amelyek biztosítják az egészséges életvitel feltételeit, továbbá a megfelelő egészségügyi intézmények kiépítését. Az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésére irányuló kötelezettség, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog azonban nem sérül azáltal, hogy a Kgy. r. legfeljebb kétórás várakozási időtartamot állapít meg a területi kötelezettséget teljesítő orvosoknak a szolgálatuk ellátása idejére. Ez az időtartam elegendő arra, hogy az érintett orvos a beteg vizsgálatát elvégezze, a megfelelő gyógymódot maga alkalmazza, illetőleg a beteget a járóbeteg- esetleg a fekvőbeteg-szakellátás intézményeibe beutalja.

A kerékbilincs felszerelése és leszerelése pedig gondos és szakszerű alkalmazás mellett nem okozhat sem a szabálytalanul parkoló járműben, sem pedig a mellette álló járművekben olyan kárt, amely a műszaki meghibásodás folytán a járművezetők egészségét közvetlenül veszélyeztetné.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvények előírásain alapuló forgalomtechnikai és közlekedésbiztonsági tartalmú önkormányzati szabályozás nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben a lehető legnagyobb szintű lelki és testi egészséghez való jog érvényesülésével. Ezért az indítványnak a Kgy. r. 19. § b) pontja megsemmisítésére irányuló részét is elutasította.

9. Az indítványozó a Kgy. r. 37. §-ában foglalt (a kerékbilincs elhelyezését figyelmeztető tájékoztatás tartalma) szabályozást illetően arra is hivatkozott, hogy az a jogbiztonság elvét sérti, így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik.

A Kgy. r. kifogásolt szabálya előírja azt, hogy a kerékbilincs alkalmazása esetén az intézkedéssel kapcsolatban a jármű első szélvédőjén (vagy más alkalmas módon) ábrával kiegészített értesítést, többnyelvű tájékoztatást kell elhelyezni, amelyben utalni kell arra, hogy a jármű vezetője jogszabályellenes magatartást tanúsított, emiatt vele szemben a közterület-felügyelő olyan eszközt (kerékbilincs) alkalmazott, amelynek eltávolítása nélkül a jármű sérülésmentesen nem helyezhető üzembe, továbbá tartalmaznia kell az eszköz eltávolításának módját, alkalmazásának költségeit és a költség befizetésének rendjét.

Az Alkotmánybíróság az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatában megállapította, hogy: "a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket." (ABH 1991. 454., 456.)

Az a rendelkezés amely szerint a kerékbilincs elhelyezéséről a jármű vezetőjét tájékoztatni kell, jól értelmezhető, a parkolóhelyen kihelyezett jelzőtáblákkal együtt a járműhasználók számára kellő eligazítást ad a teendőikről, a következményeket tekintve is kiszámítható, jogbizonytalanságot nem teremt. A gépjármű vezetője a parkolóhely elfoglalásával egyidejűleg tudomásul veszi, a parkolási idő túllépésével pedig vállalja a Kgy. r. 36. §-ában meghatározott, a parkolóhelyen pedig külön jelzőtáblán is feltüntetett hátrányos intézkedést, amelyek szerint a szabálytalan parkolás esetére a jelzett feltételek mellett a közterület-felügyelet a gépjárműre kerékbilincset szerel.

Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel az indítványnak a Kgy. r. 37. §-át kifogásoló részét is elutasította, mert az nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe.

IV.

Az egyik indítványozó a KRESZ 15. § (2) bekezdése alkotmányossági felülvizsgálatát is kéri. Álláspontja szerint ez a rendelkezés azt eredményezi, hogy a korlátozott várakozási övezetet jelző tábla hatályát nem oldja fel a következő útkereszteződés, ami pedig a gépjárművezetők körében bizonytalansághoz vezet, ugyanis a gépjárművel várakozó járművezetők nem tudják biztonsággal megállapítani azt, hogy az adott területen érvényben van-e a parkolási korlátozás. Az indítványozó szerint ezt a félreértésre okot adó helyzetet a KRESZ 15. § (2) bekezdésének a 104/1997. (VI. 8.) Korm. rendelet 7. §-ával végrehajtott módosítása idézte elő. A módosítás következtében 1997. szeptember 15-től - állítja az indítványozó - vitássá vált, hogy a KRESZ 61/a. ábra szerinti jelzőtábla (korlátozott várakozási övezet) meddig tart akkor, ha az érintett útszakaszon útkereszteződés is van. Az indítványozó e módosítás következtében úgy véli, nem lehet megállapítani, hogy az adott utcasaroktól a következő utcasarokig terjedő területen van-e érvényben parkolási korlátozás, hiszen ha a járművezető más irányból érkezik, mint ahol e jelzőtábla kihelyezésre került, a korábbi útszakaszon levő táblát kontrollálni nem tudja. Az indítványozó szerint a KRESZ hatályos szabálya sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, amely szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, de az alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja.

Az indítványozónak a KRESZ támadott rendelkezésére vonatkozó következtetése a vonatkozó jogszabályi rendelkezés téves értelmezésén alapul.

A KRESZ módosítása után a 15. § (1) bekezdés c) pontja úgy rendelkezik, hogy: "Korlátozott várakozási övezet" (61/a. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az úton "Korlátozott várakozási övezet vége" (61/b. ábra) tábláig "a várakozás a 113. és 114. ábra szerinti kiegészítő táblán feltüntetett időtartamig, illetőleg feltételekkel engedélyezett." Ebből az előírásból megállapítható, hogy mind a "Korlátozott várakozási övezet", mind "a Korlátozott várakozási övezet vége" tábla a járművek várakozását tiltó olyan jelzőtáblák, amelyek egyértelmű eligazítást nyújtanak a járművezetőknek arra, hogy a korlátozott várakozási övezet hol kezdődik és hol fejeződik be, illetőleg a kiegészítő táblákkal arról is, hogy a várakozás milyen időtartamig, illetőleg milyen feltételekkel engedélyezett.

Az övezet határait az övezet belépő pontjain elhelyezett 61/a. számú jelzőtáblák és az övezet kilépő pontjain elhelyezett 61/b. számú jelzőtáblák jelölik ki. Ezek a táblák a várakozási tilalmat egy nagyobb városrészi övezetre terjesztik ki. A jelzőtáblákat a korlátozott várakozási övezet minden belépő és kilépő pontján el kell helyezni, így nem fordulhat elő az, hogy a járművezető a várakozási övezetben a jelzőtáblával nem jelzett ponton hajtson be. A várakozási övezeteken belül is érvényesek a megállást tiltó és szabályozó táblák, utóbbiak hatálya pedig a KRESZ 15. § (2) bekezdése értelmében változatlanul az útkereszteződésig, illetőleg az ellenkező értelmű jelzésig érvényesek.

Az indítványozónak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére történő hivatkozása a jelen ügyre nem vonatkoztatható. A KRESZ szabályainak megállapítása és azok betartatása nem minősül alapvető alkotmányos jognak vagy kötelességnek, hiszen az Alkotmány nem tartalmaz egyetlen olyan szabályt sem, amelyből olyan következtetés vonható le, hogy a felsoroltak alkotmányos alapjogok, kötelességek lennének.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem talált alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggést az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, valamint a KRESZ 15. § (2) bekezdésének kifogásolt előírása között, ezért az indítványnak ezt a részét is elutasította.

Budapest, 2001. május 16.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró