A Fővárosi Törvényszék Pf.639898/2014/5. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 24. §, 54. §, 78. §, 195. §, 217. §, 235. §, 239. §, 253. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 8. §, 28. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 74. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 7. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §, 3. §] Bírók: Király Róbertné dr. Johanovits Lívia, Kovács Zsuzsanna, Tulipán Mariann

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

47.Pf. .../2014/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a dr. Puja Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Puja János Attila ügyvéd) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek

a dr. Tóka Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Tóka Tamás ügyvéd) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2014. július 8. napján kelt 14.P. .../2014/12. számú ítélete ellen a felperes 14. számú fellebbezése folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 127.000 (egyszázhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illeték megfizetésére a felperes köteles az állam javára külön felhívásra.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 304.800 forint perköltséget, az államnak pedig külön felhívásra 1.500.000 forint feljegyzett illetéket.

Indokai szerint nem volt vitás a perben, hogy a felek 2007. október 11. napján hitelszerződést kötöttek; az azonban nem minősül fogyasztói szerződésnek a szerződéskötés időpontjában hatályban volt 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685.§ d/pontja alapján, mert a felperes a hitelt nem a gazdasági és szakmai érdekkörén kívül, hanem üzlettársa üzletrészének megvásárlása céljából vette fel; továbbá a hitel egy része a felperes ügyvezetése alatt álló ... Kft. tulajdonában levő zálogingatlant terhelő hitel kiváltását is célozta.

Miután a felek nem vitatták a közokiratba foglalt szerződés valódiságát, a lefolytatott bizonyítás alapján az 1952. évi III. törvény (Pp.) 195.§ (1) és (7) bekezdésére utalással az abban foglaltakat valónak fogadta el, annak alapján megállapította, hogy a szerződés Magyarországon jött létre, mert azt (közjegyző neve) soproni közjegyző 2007. október 11. napján, .../2007. számon foglalta közokiratba, azaz, a szerződés -az alperes álláspontjával ellentétben- nem távollevők között jött létre.

Megállapította továbbá a szerződéskötés időpontjában hatályban volt 1996. évi CXII. törvénynek (Hpt.) 3/A.§ (1) és (4) bekezdése, a 15.§ (4) bekezdése és a Hpt. 1. számú melléklete 43. pontjában rögzítettekre tekintettel, hogy az alperes jogosult volt Magyarországon határon átnyúló szolgáltatás keretében pénzügyi tevékenység végzésére, így hitel nyújtására is. A felperes által hivatkozott 2009. évi LXXVI. törvény 2009. október 1-jén hatályba lépett hatályba, ezért az nem volt figyelembe vehető. A felek közötti szerződés érvényességét nem érintené az a körülmény sem, ha az alperes nem lett volna jogosult pénzügyi tevékenység folytatására, mert az engedély nem a kölcsönszerződés megkötéséhez, hanem a tevékenység üzletszerű folytatásához szükséges; pénzügyi tárgyú törvény pedig nem rögzíti külön szankcióként az engedély hiányában megkötött megállapodás semmisségét (BDT 2007. 1643.).

Az alkalmazandó jog tekintetében rámutatott, hogy a felek hitelszerződésükre alapvetően az ... jogalkalmazását kötötték ki. Ezzel szemben a felperest terhelte azon állításának bizonyítása, hogy ez a kikötés az 1979. évi 13. tvr. 8.§ (1) bekezdésébe ütközik, valamint annak bizonyítása is, hogy azért nem lehet az ... jogot alkalmazni, mert annak kikötése az egyébként irányadó jog megkerülése céljából mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik (csalárd kapcsolás). A felperes nem bizonyította, hogy az ... jog kikötésére kizárólag a fogyasztói jogok megkerülése végett került sor azért, hogy az alperes kivonja a felperesnek mint fogyasztónak a jogát a magyarországi hatályos garanciális szabályokat tartalmazó szabályozás alól, és nem jelölte meg azt az ... anyagi jogszabályt sem, amelyre hivatkozással a végrehajtás megszüntetése iránti keresetét alapította.

Utalt az alperes által is megjelölt a 2006. évi XXVIII. törvénnyel kihirdetett Róma I. megnevezésű Egyezmény 3. cikk (3) bekezdésére is azzal összefüggésben, hogy a jogválasztásnak kifejezettnek kell lenni, ami a perbeli esetben meg is valósult.

A pervesztes felperest a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 2.§ (1) bekezdés a/pontja alapján ügyvédi munkadíj, valamint a 6/1986. (VI.26. ) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján a le nem rótt illeték állam részére történő megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, és kérte elsődlegesen annak megváltoztatását, keresetének helyt adó döntés meghozatalát, azaz a végrehajtás megszüntetését a Pp. 369.§ a) pontja alapján; másodlagosan a végrehajtás alapjául szolgáló F/2. alatt csatolt szerződés semmisségének megállapítását a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a), b), d) pontja alapján; harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a 2007. október 11. napján létrejött kölcsönügylet - az alperes által sem vitatottan - fogyasztási kölcsönszerződésnek minősül, azonban a felmerült előkérdések miatt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az megfelel-e a Hpt. hivatkozott rendelkezéseinek. Fenntartotta a semmiség körében a keresetében tett hivatkozását a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a), b) és d) pontjával összefüggésben, valamint utalt a 212.§ (1) - (3) bekezdéseire is. Érvelése szerint törvényi vélelem szól az ilyen szerződési kikötés érvénytelensége mellett, mellyel szemben az alperest terheli a bizonyítás.

Kifejezetten hivatkozott a szerződés VI/19. pontjában foglalt kikötés érvénytelenségére, és változatlanul a mellett érvelt, hogy a szerződéses jogviszonyra az 1979. évi 13. tvr. 28.§-a alapján is a magyar jogot kell alkalmazni, ezzel összhangban rendelkezik a 2006. évi XXVIII. törvény, a Róma 1. egyezmény 3. cikk (3) bekezdése is. Az alperes ... jog alkalmazására való hivatkozása kizárólag a fogyasztói jogok megkerülésére irányul a csalárd kapcsolás célzatával történt (1979. évi 13. tvr. 8.§ (1) bek.). A jogválasztási kikötés azonban nem irányulhat egy adott állam kötelezően alkalmazandó kógens szabályainak megkerülésére azzal, hogy a pénzügyi szolgáltató úgy köti ki az alkalmazandó jog tekintetében székhelyének jogát, hogy ahhoz az ügylet semmilyen módon nem kapcsolódik. Ez azt célozza, hogy mentesüljön a tényleges szolgáltatási hely valamennyi garanciális szabálya alól, ami nyilvánvalóan jogellenes. A perbeli esetben ugyanis a hitelező székhelye az egyetlen külföldi elem, és ez önmagában jogellenessé teszi a külföldi jog kikötését. A szerződés minden elemében Magyarországhoz kapcsolódik; azért nincs jelentősége annak, hogy az alperes honossága ..., mert ő magyar magánszemély, és magyar közjegyző előtt, magyar nyelven, Magyarországon, magyar ügyvédi iroda közreműködésével, magyarországi biztosítéki ingatlan bevonásával kötött szerződésről van szó, ekként a magyarországi kötelező jogszabályok alkalmazását a jogkikötés nem sértheti.