Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - tekintse meg kisfilmünket!

...Tovább...

PKv 2008.2 A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 2/2008. (V. 19.) PK véleménye

[1]az egyes, polgári eljárásban meghozott végzések elleni fellebbezés lehetőségéről

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján a következő véleményt nyilvánítja.

I. A képviselő képviseleti jogának hiányát megállapító végzés ellen - a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja értelmében - nincs helye fellebbezésnek.

II. A határozat rendelkező részét érintő kijavítás iránti kérelmet elutasító végzés ellen - a Pp. 233. § (1) bekezdése és a Pp. 224. §-ának (4) bekezdése értelmében - fellebbezésnek van helye. A kijavítás iránti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság - ha annak helyt ad és a kijavításhoz szükséges adatok rendelkezésre állnak - a Pp. 259. §-a szerint irányadó Pp. 253. § (2) bekezdése szerint a támadott végzés megváltoztatásával maga rendelkezik a kijavításról.

III. A határozat kiegészítése iránti kérelmet elutasító végzés ellen a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése szerint fellebbezésnek van helye. A kiegészítés iránti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság - ha a fellebbezésnek helyt ad - a támadott végzést hatályon kívül helyezi és a támadott végzést meghozó bíróságot utasítja a kiegészítésre.

IV. A viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasító végzés ellen - a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése alapján - fellebbezésnek van helye.

V. A fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasító végzés ellen a Pp. 233/A. §-a alapján fellebbezésnek van helye.

VI. Az 1/2006. KPJE számú jogegységi határozat csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a permegszüntetés a Pp. 157. § a) pontjára alapítottan történik. Abban az esetben, ha a permegszüntetés oka a másodfokú eljárás alatt következik be és ezért a másodfokú bíróság a pert megszüntette, ez a végzése fellebbezéssel támadható.

A Pp. jelenleg hatályos szabályai szerint a határozatok elleni fellebbezés előterjesztésének lehetőségét a 233. § és a 233/A. § biztosítja.

A

1. A Pp. 233. § (1) bekezdése az elsőfokú bíróság valamennyi, a Pp. 233. § (3) bekezdésében ki nem zárt határozata ellen megengedi a fellebbezést. A Pp. 233. §-ának (3) bekezdése kizárja a fellebbezhető határozatok közül a per folyamán hozott végzéseket, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi. Az elsőfokú bíróság által hozott határozatok közül tehát fellebbezhetők:

- az ítélet, részítélet, közbenső ítélet;

- az eljárást befejező végzések (keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés, áttételt elrendelő végzés, pert megszüntető végzés, és az egyezséget jóváhagyó végzés, valamint a fellebbezést, perújítási kérelmet elutasító végzés, ezek azonban már nem részei az elsőfokú eljárásnak);

- azok a per folyamán hozott végzések, amelyek ellen a fellebbezést a törvény külön megengedi (ideértve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket is).

2. A Pp. 233. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján fellebbezhető egyes végzések

A gyakorlatban vita van arról, hogy mely végzések tekinthetők "pervezető" végzésnek. Ezt a fogalmat azonban a hatályos Pp. nem ismeri, a Pp. 233. §-a (3) bekezdésének b) pontja az "eljárás folyamán hozott" végzésekről szól. Nem annak van tehát jelentősége, hogy a végzés ügyviteli jellegű rendelkezést tartalmaz-e, hanem annak, hogy az adott végzés - joghatását tekintve - az eljárást befejezi-e, vagy sem. Számos olyan eljárás folyamán hozott, a törvény kifejezett rendelkezése hiányában fellebbezéssel nem támadható végzés nem fellebbezhető volta azért vált kérdésessé, mert tartalmukat tekintve nem tekinthetők ügyviteli jellegűnek. [Lehetnek olyan, a per folyamán hozott végzések, amelyekkel szemben a fellebbezést a törvény külön nem engedi meg, de amelyek fellebbezhető voltát az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint szükséges lenne elismerni. Ez azonban jogalkotással oldható meg.]

Ebben a körben a véleménynyilvánítás a következő végzések fellebbezhetőségével foglalkozik:

I. képviseleti jog hiányát megállapító végzés;

II. határozat kijavítása tárgyában hozott végzés;

III. határozat kiegészítése tárgyában hozott végzés;

IV. viszonkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasító végzés.

B

1. A Pp. 233/A. §-a alapján fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.

A másodfokú bíróság által hozott határozatok közül tehát fellebbezéssel támadhatók:

- azok a végzések, amelyek ellen az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye;

- a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés, valamint a Pp. 249/A. §-a alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasító végzés.

(Nincs helye fellebbezésnek: az ítélet, részítélet, közbenső ítélet ellen, valamint a fellebbezést érdemben elbíráló végzések ellen.)

2. A Pp. 233/A. §-a alapján fellebbezhető egyes végzések

A Pp. 233/A. §-a a Pp. 259/A. §-át váltotta fel, amelynek megalkotására a 22/1995. (III. 31.) AB határozat nyomán került sor.

Ez a határozat mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg amiatt, hogy a Pp. nem biztosított jogorvoslati jogot a másodfokú bíróság pénzbírságban marasztaló és szakértői díjat megállapító végzése ellen. A határozat indokolása szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogból kényszerítőleg következik, hogy az "érdemi [ügydöntő, az (elítélt) helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló] határozatok" elleni jogorvoslati kérelem elbírálását a jogalkotó a döntést hozó szervtől eltérő szerv hatáskörébe utalja. A jogorvoslat iránti igényt annak számára kell biztosítani, akinek jogát, illetve jogos érdekét a döntés érinti.

Az Alkotmánybíróság tehát valójában nem a jogorvoslati lehetőség hiánya, hanem a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség (Pp. 114. §-a) elégtelensége miatt állapította meg a jogorvoslati jog sérelmét. Döntő jelentőséget e kérdésben a határozattal érintett jogoknak, illetve jogos érdekeknek (azok súlyának), nem pedig a határozatot hozó fórumnak tulajdonított.

Az 1996. évi CXXII. törvény 2. §-a alkotta meg a Pp. 259/A. §-át (Kifogás). A törvény indokolása kifejezetten utal az alkotmánybírósági határozatra, valamint arra, hogy a jogorvoslati jogot nem csupán a két vizsgált esetben, hanem más, hasonló esetekben is indokolt megadni. A szabályozás két irányban is tágította a kört: kiterjedt nemcsak a fellebbezési, hanem a felülvizsgálati eljárásban hozott végzésekre, és nem csupán a pénzbírságban marasztaló és szakértői díjat megállapító, hanem minden olyan végzésre, amelyek ellen - ha azokat elsőfokú bíróság hozza meg - a törvény megengedi a fellebbezést.

A Pp.-t módosító 1997. évi LXXII. törvény 17. §-a iktatta be a 233/A. §-t, amely az 1999. évi CX. törvénynek a 2002. évi XXII. törvény 7. §-ának (1) bekezdésével módosított 164. §-ának (1) bekezdése értelmében 2003. július 1. napján lépett hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az ezt követően indult ügyekben kell alkalmazni. Az ítélőtáblák működésének megkezdése tette lehetővé, hogy a Pp. 233/A. §-ában felsorolt végzések esetében is rendes fellebbezési eljárás valósuljon meg a már említett kifogás helyett.

A Pp. 233/A. § értelmezésénél döntő jelentősége nem a támadott határozatot meghozó fórumnak van - ez minden esetben a "másodfokú bíróság" - hanem a másodfokú bíróság által a döntés meghozatalánál alapul vett eljárási szabályoknak. Ezt támasztja alá az is, hogy maga a Pp. 233/A. §-a sem arra utal, hogy az "elsőfokú eljárásban", hanem arra, hogy az "elsőfokú eljárás szabályai szerint" lenne helye fellebbezésnek.

Ez a szabály a Pp. 239. §-ával hozható kapcsolatba, amely szerint - ha a másodfokú eljárás szabályai eltérően nem rendelkeznek - a törvény Második Részének az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú eljárásban is megfelelően alkalmazni kell. Mivel az általános szabályokat az elsőfokú eljárásban is alkalmazni kell, a Pp. 233/A. § értelmezésénél az elsőfokú eljárás szabályai között érteni kell egyfelől az általános szabályokat, másfelől a Pp. Második Részébe foglalt szabályokat, feltéve, hogy azok alkalmazását a másodfokú eljárás szabályai nem zárják ki.

Ebben a körben a véleménynyilvánítás a következő végzések fellebbezhetőségével foglalkozik:

V. fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasító végzés;

VI. másodfokú bíróság által hozott permegszüntető végzés.

C

I. A képviseleti jog hiányát megállapító végzés elleni fellebbezés lehetősége.

A képviseleti jog meglétét a bíróság hivatalból vizsgálja [Pp. 50. § (1) bekezdés, Pp. 72. §], így a per egész folyamán hozható olyan végzés, amely a képviseleti jog hiányát állapítja meg.

A képviselő képviseleti jogosultságának vizsgálata tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés lehetőségéről a törvény külön nem rendelkezik, ezért a Pp. 233. §-ának (3) bekezdése b) pontjának nyelvtani és rendszertani értelmezése szerint ez olyan, a per folyamán hozott végzés, amely ellen önálló fellebbezésnek sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nincs helye.

Azt kell eldönteni, hogy a képviselőként fellépő személy képviseleti joga hiányának megállapítása jár-e olyan jogkövetkezménnyel, amelyre tekintettel az egyébként rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek elégtelennek minősíthetők az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése alapján.

A perben képviselőként eljárhat:

- meghatalmazott [Pp. 66. § (1) bek.], a meghatalmazott képviseleti jogosultságát a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja (Pp. 72. §);

- törvényes képviselő [Pp. 49. § (2) bek.], a törvényes képviselő képviseleti jogosultságát a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja [Pp. 50. § (1) bek.].

A meghatalmazottként fellépő személy képviseleti joga hiányának megállapítása esetén a bíróság a Pp. 135. § (4) bekezdése alapján - megfelelő határidő tűzésével - felhívja a cselekvőképes felet, hogy a perben személyesen vagy a törvénynek megfelelő meghatalmazott útján járjon el.

A törvényes képviselőként fellépő személy képviseleti joga hiányának megállapítása esetén, ha a félnek van másik törvényes képviselője, őt - a Pp. 135. § (4) bekezdése alapján, határidő tűzésével - fel kell hívni arra, hogy a perben személyesen vagy meghatalmazottja útján járjon el.

Amennyiben a fél, illetőleg a felhívott a felhívásnak nem tesz eleget, vele szemben - az okozott többletköltség megtérítésére kötelezés mellett - a Pp. 135. §-ának (5) bekezdése alapján a mulasztás jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A fél ebben az esetben nem marad jogvédelem nélkül, hiszen a mulasztás tényét - ennek kapcsán a képviseleti jog hiányát - ugyanúgy vitathatja, mintha maga mulasztott volna, illetőleg igazolással élhet. Ha visszamenőleges hatállyal kizárt meghatalmazott részére kézbesítés történt, azt a kézbesítés szabálytalansága folytán meg kell ismételni. Ezért a "képviselt" felet jogsérelem nem éri, így külön jogorvoslatot biztosítani nem indokolt.

Ha a bíróság cselekvőképtelen, illetőleg jogi személy fél nevében eljáró személy képviseleti jogának hiányát állapítja meg, akkor a Pp. 49. § (2) bekezdése értelmében a Pp. 135. §-ának (4) bekezdése szerinti felhívást a fél törvényes képviselőjéhez kell intézni.

Amennyiben a félnek törvényes képviselője nincs, illetőleg a félnek másik törvényes képviselője nincs, akkor a Pp. 111. §-a (3) bekezdése alapján az eljárás félbeszakadását kell megállapítani. [Jogi személy természeténél fogva cselekvőképtelen, ezért kizárt, hogy cselekvőképessé váljék, így a Pp. 111. §-a (3) bekezdésének második fordulatában írt mindkét feltétel megvalósul.] E végzés ellen a Pp. 112. § (4) bekezdése szerint fellebbezésnek van helye, amelynek keretében a képviseleti jog hiánya vitatható.

Ha a megfelelő képviselet hiánya miatt bekövetkező félbeszakadás vagy annak túlságosan hosszú tartama valamelyik fél méltányos érdekeit sértené, a bíróság a Pp. 111. §-ának (5) bekezdése alapján a fél részére akár kérelemre, akár hivatalból a Pp. 49. § (2) bekezdésének alkalmazásával ügygondnokot (74. §) rendel ki; az ügygondnok kirendelése ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a fél bármikor kérheti az ügygondnok felmentését az 1998. évi XI. törvény 34. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján.

Összefoglalva az mondható, hogy a képviselő képviseleti jogának hiányát - helytállóan, vagy alaptalanul - megállapító végzés nem okoz a félnek olyan érdeksérelmet, amely a Pp. által biztosított más jogvédelmi eszközök igénybevételével nem, csak önálló fellebbezési jog engedésével lenne orvosolható.

A képviseleti jog meglétét, illetve annak terjedelmét a bíróság az eljárás bármely szakaszában, hivatalból köteles vizsgálni, így a fellebbezést elbíráló bíróságnak akkor is vizsgálat tárgyává kell tenni a kizárásról szóló döntést, ha a fellebbező fél arra kifejezetten nem hivatkozott, sőt erre alapítottan adott esetben a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül is helyezheti az elsőfokú bíróság határozatát. Elvben tehát a másodfokú bíróságnak külön fellebbezés nélkül is felül kell bírálnia az elsőfokú bíróságnak a képviseleti jog fennállta és terjedelme tárgyában hozott döntését.

A képviseleti jog fennállta és terjedelme tárgyában a bíróságnak nem kell alakszerű végzéssel határoznia. A bíróság természetesen a felet, illetve a képviselőt alakszerű végzésben tájékoztatja, ha a képviselőként fellépő személyt képviselőként nem fogadja el, ez a tájékoztatás azonban nem tekinthető fellebbezhető végzésnek.

II. A határozat rendelkező részét érintő kijavítás iránti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés lehetősége.

A Pp. 224. § (4) bekezdése értelmében a kijavítás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha az a rendelkező részre vonatkozik.

Ez a rendelkezés a "kijavítás tárgyában" hozott végzés és nem a "kijavító" végzés ellen engedi meg a fellebbezést, vagyis a kijavítás iránti kérelmet elutasító végzés ellen is megengedett a fellebbezés. A kijavítás tárgyában hozottnak kell tekinteni az annak elutasítását tartalmazó végzést is, amely ellen ugyancsak helye van fellebbezésnek akkor, ha a kérelem a rendelkező részre vonatkozik.

A Pp. 224. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kijavítás tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül is határozhat. A kijavítás tárgyában ugyanis a Pp. 224. §-ában szabályozott eljárást kell lefolytatni, ahol sor kerülhet a felek meghallgatására is. A nyelvtani értelmezés mellett tehát a rendszertani értelmezés is azt támasztja alá, hogy a határozat rendelkező részét érintő kijavítás iránti kérelmet elutasító végzés ellen is fellebbezésnek van helye.

A Pp. 233/A. §-ából következően fellebbezésnek van helye a másodfokú bíróság jogerős határozatának rendelkező részét érintő kijavítás iránt előterjesztett kérelmet elutasító végzés ellen is.

Abban az esetben, ha a kijavításhoz szükséges adatok rendelkezésre állnak, a másodfokú bíróság a támadott végzés megváltoztatásánál maga rendelkezik a kijavításról. Ezt támasztja alá a Pp. 259. §-a szerint irányadó Pp. 253. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 258. § (1) bekezdése, amelyek szerint ha a határozat érdemben nem helyes, de a másodfokú bíróságnak a megváltoztatáshoz szükséges adatok rendelkezésre állnak az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.

III. A határozat kiegészítése iránti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés lehetősége.

A határozat kiegészítése tárgyában hozott döntés eljárást befejező határozatnak minősül, tehát a Pp. 233. § (1) bekezdése szerint van helye ellene fellebbezésnek; ezt támasztja alá a Pp. 248. §-a is.

A kiegészítés tárgyában hozott végzés nem tekinthető a "per folyamán hozott" végzésnek, mert a kiegészítés iránti kérelem - Itv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjából is kitűnően - önálló jogorvoslati eljárást megindító beadvány, ekként nem vonatkozik rá a Pp. 233. §-ának (3) bekezdésének b) pontja, így ellene a Pp. 233. § (1) bekezdése szerint fellebbezésnek van helye, feltéve, ha a határozatnak olyan rendelkezésére vonatkozik, amely önálló fellebbezéssel támadható.

A Pp. 233/A. §-ából következően fellebbezésnek van helye a másodfokú bíróság jogerős határozatának kiegészítése iránt előterjesztett kérelmet elutasító végzés ellen is.

A Pp. 259. §-a szerint irányadó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében, ha az elsőfokú bíróság végzése érdemben nem helyes, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg közbenső ítéletet vagy részítéletet hoz. A Pp. 258. §-a szerint ha a fellebbezéssel megtámadott végzés jogszabályt sért, a megváltoztatásához szükséges adatok pedig nem állapíthatók meg, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasítja. Felmerül a kérdés, hogy e rendelkezésekre tekintettel a másodfokú bíróság maga is meghozhatja-e a kiegészítő ítéletet (végzést), ha a döntéshez szükséges adatok megállapíthatók.

A jogszabály szövegének szigorú értelmezése szerint ilyenkor a végzés megváltoztatására, és a kiegészítő határozat meghozatalára lenne lehetőség. Önmagában az, hogy végzés megváltoztatása folytán kiegészítő ítélet nem hozható, valamint, hogy ebben az esetben a kiegészítő végzés ellen ugyan a Pp. 233/A. §-a szerint lenne helye fellebbezésnek, a kiegészítő ítélet ellen viszont nem, azt támasztja alá, hogy ez a megoldás a gyakorlatban nem alkalmazható, illetőleg a felekre méltánytalan helyzetet teremtene. Ezért a kiegészítés iránti kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság, ha a fellebbezést alaposnak tartja, csak úgy dönthet, hogy a támadott végzést hatályon kívül helyezi és az azt meghozó bíróságot utasítja a kiegészítésre.

IV. A viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasító végzés elleni fellebbezés lehetősége.

A PKT 3/1975. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánítása vetette fel azt a kérdést, hogy vajon a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasító végzés ellen van-e helye fellebbezésnek.

A Pp. 147. §-ának (1) bekezdése szerint az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az alperes a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasíthatja a viszont­keresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.

A viszontkereset tehát az alperesnek a felperessel szemben indított keresete, amelyet a Pp. 147. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén a felperes keresetével együtt, ugyanabban az eljárásban tárgyalhat a bíróság. A viszontkeresetet a bíróság akkor is köteles tárgyalni, ha a felperes keresetétől elállt, illetve a felperes keresete tárgyában a pert megszüntette [Pp. 159. § (2) bekezdés]. Ebből következően a viszontkereset hivatalból, vagy érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról hozott, és e tekintetben az eljárást befejező végzés ellen a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése alapján fellebbezésnek van helye.

A PKT 3/1975. számú állásfoglalásban kifejtett jogelvet tehát a Legfelsőbb Bíróság változatlanul fenn kívánja tartani, a hatályon kívül helyezés oka csupán az volt, hogy a vitatott jogalappal bíró PKT állásfoglalásokra a bíróságok a továbbiakban ne hivatkozzanak.

V. A fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés lehetősége.

A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy van-e helye a Pp. 233/A. §-a alapján fellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet utasítja el.

Mind az 1997. évi LXXII. törvény 17. §-ának mind az 1999. évi CX. törvény 37. §-ának indokolása utal egyfelől a másodfokú bíróságnak a fellebbezést hivatalból elutasító végzésére, mint olyan végzésre, amelyet az elsőfokú bíróság nem hozhat meg, de amely ellen - a törvény kifejezett rendelkezése folytán - a Pp. 233/A. §-a szerint fellebbezésnek van helye; másfelől arra, hogy "fellebbezésnek van helye, ha a Pp. 109. § (1) bekezdése alapján az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság dönt".

Ez is alátámasztja azt, hogy a másodfokú bíróság által - az általános szabályok szerint - hozott, az igazolási kérelmet elutasító végzés is támadható fellebbezéssel, akkor is, ha az igazolási kérelem elbírálását maga a törvény [Pp. 109. § (1) bekezdés] utalja a másodfokú bíróság hatáskörébe. [A Pp. 233/A. §-ától függetlenül ezt támasztja alá a Pp. 110. § (1) bekezdése is, amely általános - tehát a másodfokú eljárásban is alkalmazandó - szabályként mondja ki, hogy az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye].

VI. A másodfokú bíróság által hozott permegszüntető végzés elleni fellebbezés lehetősége.

A Legfelsőbb Bíróság ez a rész lesz a link szerint a másodfokú eljárásban a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján hozott pert megszüntető végzés a Pp. 233/A. § alapján fellebbezéssel nem támadható meg.

Ez a jogegységi határozat csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a permegszüntetés a Pp. 157. § a) pontjára alapítottan történik. Miután a jogegységi kezdeményezés is erre az esetkörre korlátozódott a határozat nem szól azokról az esetekről, amikor a pert a bíróság nem a Pp. 157. § a) pontja alapján szünteti meg.

A Pp. 157. §-ának a), b), d) pontjaiban megjelölt permegszüntetési ok szükségképpen az elsőfokú eljárásban merül fel, a c), e)-h) pontjaiban megjelölt permegszüntetési ok azonban a másodfokú eljárásban is felmerülhet. [A Pp. 242. §-a értelmében a perköltség-biztosíték adásának elmulasztása a jogkövetkezmények tekintetében különbözik az elsőfokú eljárásban ilyen címen alkalmazott szankciótól, mert amíg az elsőfokú eljárásban a biztosíték nyújtásának elmulasztása a 157. § c) pontja értelmében a per megszüntetését eredményezi, addig a fellebbezési eljárásban ilyen esetben az alperes kérelmére a fellebbezésnek tárgyalás kitűzése nélküli elutasítására kerül sor.] Az utóbb említett esetekre a jogegységi határozat indokolásának érvelése nem vonatkozik, hiszen ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság még nyilvánvalóan nem vizsgálhatta. Ráadásul a Pp. 157. §-ának a c), e)-f) és h) pontjaiban megjelölt permegszüntetési ok esetén a határozat ellen felülvizsgálatnak sincs helye, így a kétfokú eljárás követelménye ekként sem érvényesül.

A másodfokú bíróság által hozott permegszüntető végzés fellebbezéssel támadható, ha a permegszüntetés oka a másodfokú eljárás alatt következett be.

Budapest, 2008. május 19.

Lábjegyzetek:

[1] A Kúria polgári jogegységi tanácsának döntése alapján e kollégiumi vélemény az új Pp. alapján elbírálandó ügyekben nem irányadó; az csak a régi Pp. alapján elbírálandó ügyekben alkalmazható (lásd az 1/2017. Polgári jogegységi határozat Indokolásának VI. pontját).