BH 2009.3.86 A felügyelő bizottság tagjai és a könyvvizsgáló felelősségének megállapításánál irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: Gt.) 32. § (1)-(3) bek., 36. § (1) és (2) bek., 39. § (1) bek., 41. § (1) bek., 42. § (1) bek.].

A P. Kft. az 1994. augusztus 12-én elfogadott társasági szerződéssel jött létre. A cég bejegyzésére 14-09-301369 cégjegyzékszám alatt került sor. A társaság alapítói P. P., G. P. és L. R. voltak. Az alapítók üzletrészeiket utóbb átruházták a tulajdonosi érdekeltségeikbe tartozó társaságokra. A peres eljárás megindulásakor 1998. november 30-án, a P. Kft.-nek, az I. r. felperes A. S.A. 25%-os, a II. r. felperes R. S.P.A. 24%-os, a perben nem álló W. S.A. 24%-os, B. S.R.L. 13%-os üzletrésszel rendelkezett. A P. Kft. tagja volt még a felpereseken kívül, a P. C. elnevezésű milánói cég is. A társaság ügyvezetője 1997. május 16-a és 1999. augusztus 6-a között G. R. volt.

A társaság három főből álló felügyelő bizottságot hozott létre. A felügyelő bizottság elnöke volt 1997. december 18-ától, 1999. augusztus 6-áig dr. K. T. I. r. alperes, a felügyelő bizottság tagja 1996. május 18-ától, 1998. május 28-áig, a IV. r. dr. T. L., valamint az V. r. N. Gy. voltak. 1998. május 28-án a felügyelő bizottság új tagjaivá választották, dr. F. M. B. II. r., valamint V. K. III. r. alperest. II. r. alperes megbízatása 1999. augusztus 6-áig tartott, V. K.-é 1999. május 27-éig állt fenn.

A társaság könyvvizsgálója, 1998. május 28. és 1999. május 27-e közötti időszakban R. É. volt.

G. R. ügyvezetőt a taggyűlés 1999. augusztus 6-án visszahívta, majd augusztus 13-án munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. 1999. augusztus 6-án a cég tulajdonosi körében is változás állt be. A felperesek a többségi tulajdont megszerezték, a cég elnevezését K. Kft.-re változtatták. A társaság 2006. március 31. óta zártkörű részvénytársaságként működik.

1997. június 1-jén az ügyvezető vállalkozási szerződést kötött házastársával, R. D.-vel, az exporttevékenységgel kapcsolatos szaktanácsadói munkára, havonta kiállított számla ellenében fizetendő 40 000 000 ITL fejében. 1997. július 6-a, és december 10-e között 106 100 $ kifizetésre került sor a cég részéről. Ezt a szerződést az I., IV., V. és VI. r. alperes jelenlétében megtartott, 1998. február 9-ei taggyűlésen 75%-os szavazati aránnyal, a 3/1998. sz. határozattal, a jelenlévők utólag jóváhagyták. Az I. r. felperes a határozat ellen szavazott.

Az 1997. szeptember 13-án tartott taggyűlésen a tagok az egyhangúan hozott 10/1997. sz. határozattal kimondták, hogy a cég által felvehető hitelek legmagasabb összege 2 milliárd Ft lehet. Ennek ellenére a taggyűlés jóváhagyása nélkül az ügyvezető 651 000 000 Ft-tal meghaladta az engedélyezett hitelkeretet. A valamennyi alperes jelenlété­ben tartott, 1998. május 28-ai taggyűlésen, a 14/1998.sz. határozattal 51%-os szavazattal a tagok kimondták, hogy a cég által felvehető hitelek legmagasabb összegét felemelik, és azt 2,7 milliárd Ft-ban állapítják meg. A felperesek a határozatot azzal hagyták jóvá, hogy ezzel csak a taggyűlés napjáig felvett hiteleket veszik tudomásul.

1997. november 17-én G. R. a P. nevében bizományosi szerződést kötött a P.-C. Kft.-vel a cég termékeinek kizárólagos külföldi értékesítésére. Az ügyvezető a szerződés megkötésének célját, az exporttevékenység hatékonyságának növelésében, a költségek csökkentésében jelölte meg. A felperesek képviselői, G. P. és F. R. vitatták, hogy a szerződés előnyős lenne a cég számára, miután ezzel a teljes külkereskedelmet kiengedték a kezükből. Végül az 1997. december 17-én tartott taggyűlésen, az ügyvezető indítványára, a társaság akkori két másik tagjának 51%-os szavazatával hozott 11/97. számú határozatával a taggyűlés a bizományosi szerződést jóváhagyta.

Az I., IV., V. és VI. r. alperes jelenlétében, 1998. február 9-én megtartott taggyűlésen, a felperesek képviselői ismételten kifejtették aggályaikat a szerződéssel szemben. Az ügyvezető a szerződést utóbb, 1998. május 25-én felmondta, a felmondást a tagok az 1998. május 28-i taggyűlésen tudomásul vették. Az ügyvezető ez alkalommal azt hangsúlyozta a jelen lévő tagoknak, hogy a húsipar válsága és nem a szerződő fél magatartása miatt nem tudta a megállapodás, a várt hatást a cég életére megfelelő hatásfokkal kifejteni. Vitatta azt, hogy a céget az üzletkötésből bármilyen kár érte volna.

Az ügyvezető 1997. november 24-én a cég képviseletében eljárva szerződést kötött a müncheni T. N. GmbH-val a cég termékeinek német nyelvterületen való kizárólagos forgalmazására. Az exportra legyártott szalámiból azonban annak csak elenyésző része került értékesítésre. A megbízottnak minőségi kifogásai voltak az át nem vett áruval szemben. A legyártott szalámi több mint 90%-át a cégnek utóbb más külföldi piacon, illetve belföldön sikerült csak önköltség feletti áron, de a tervezett bevétel alatt értékesíteni.

1998 márciusa és augusztusa között, a P. Kft. tulajdonjog fenntartással 1 213 467 kg húsárut szállított Dél-Koreába. Az eredetileg kiszámlázott 3 177 344 $ helyett, 2 255 146 $ árbevétel folyt be. A P.-t az ügylet kapcsán 184 380 000 Ft veszteség érte.

A jelen per I. r. felperese 1998. március 13-án benyújtott keresetében megtámadta a P. Kft. és az R. D. között létrejött szerződést, a keresetben a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisségre hivatkozott. A megyei bíróság előtt folyamatban volt perben, az elsőfokú bíróság, első fokon jogerőre emelkedett 57. sorszám alatti ítéletével a szerződés semmisségét megállapította, és kötelezte R. D.-t, hogy fizessen meg a P. Kft.-nek 20 696 728 Ft-ot.

Az 1998. május 28-án megtartott taggyűlésen a felperesek, mint kisebbségi tulajdonosok indítványozták az ügyvezető felelősségre vonására irányuló eljárás lefolytatását. Az indítványt a taggyűlés 11/98. sz. alatti határozatával elvetette. A felperesek ezt követően terjesztették elő keresetüket, G. R. felelősségének a megállapítása iránt. A munkaügyi bíróság 2006. december hó 14. napján első fokon jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte G. R.-t, hogy fizessen meg a P. Kft. jogutódjának, a K. Zrt.-nek 55 696 725 Ft-ot, és ennek az összegnek a törvényes kamatát. A munkaügyi bíróság az ügyvezető felelősségét két sérelmezett tényállás kapcsán látta megállapíthatónak. Megállapította a felelősségét a Dél-Koreával kötött ügylet miatt, az alábbiak szerint. A munkaügyi bíróság álláspontja szakértői bizonyítás lefolytatását követően az volt, hogy a Dél-Koreával való üzleti kapcsolat felvétele a húsipar válságos helyzete miatt, bár kockázatos, de nem indokolatlan döntés volt. A szerződéseket azonban úgy kötötték meg, hogy nem volt megfelelő garancia a külföldi partner teljesítése tekintetében. Ez a helyzet már viszonylag korán, 1998. május végén nyilvánvalóvá vált. Ehhez képest az 1998 júliusában útnak indított további szállítmányok már ésszerűen fel nem vállalható kockázatot jelentettek, tekintettel arra, hogy e szállítások teljesítésének semmiféle garanciája, biztosítéka nem volt. Ebben az időben ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a korábbi külföldi vevők az árut nem veszik át, így a különleges kezelést igénylő nagy mennyiségű árut úgy rendelte útnak indítania, hogy tudnia kellett, arra vevőt a helyszínen kell a cég képviselőjének keresnie, és az árut így kell értékesítenie. Ezért az ügyvezető július 7-étől a szállítások elrendelésével vétkesen, gondatlanul járt el, jelentős mértékű és indokolhatatlan kockázatot vállalt. A perben megállapításra került az is, hogy egy szállítmány ellenértéke egyáltalán nem térült meg, így a P. Kft.-t ezen ügylet kapcsán legalább 35 000 000 Ft kár érte.