31993L0116[1]

A Bizottság 93/116/EK irányelve (1993. december 17.) a gépjárművek tüzelőanyag-fogyasztásáról szóló 80/1268/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról

A Bizottság 93/116/EK irányelve

(1993. december 17.)

a gépjárművek tüzelőanyag-fogyasztásáról szóló 80/1268/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a Bizottság 93/81/EGK irányelvével [1] módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyásáról szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a legutóbb a 89/491/EGK irányelvvel [3] módosított, a gépjárművek tüzelőanyag-fogyasztásáról szóló tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1980. december 16-i 80/1268/EGK tanácsi irányelvre [4] és különösen annak 3. cikkére,

mivel a 80/1268/EGK irányelv az EK-típusjóváhagyási eljárás egyik külön irányelve, amelyet a 70/156/EGK irányelv hozott létre; mivel következésképpen, a 70/156/EGK irányelvben a járműrendszerekkel, alkatrészekkel és önálló szerelési egységekkel kapcsolatosan megállapított rendelkezéseket ezen irányelvben is alkalmazni kell;

mivel különösen a 70/156/EGK irányelv 3. cikkének (4) bekezdése és 4. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy minden egyes különálló irányelvhez mellékelni kell az említett irányelv I. mellékletének megfelelő, részletes adatokat tartalmazó adatközlő lapot és a VI. mellékletnek megfelelő típusbizonyítványt, annak érdekében, hogy a típusjóváhagyás elektronikus formában előállítható legyen;

mivel utalni kell a legutóbb a 93/59/EGK [5] irányelvvel módosított, a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/220/EGK [6] tanácsi irányelvre; mivel azon irányelv olyan műszaki és közigazgatási rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ezen irányelvre is vonatkoznak;

mivel a szén-dioxid-kibocsátások környezeti hatásaival kapcsolatos növekvő aggodalomra való tekintettel az Európai Közösségek környezetvédelemmel foglakozó, a Tanács által 1992. december 16-án jóváhagyott ötödik cselekvési programja az említett kibocsátások stabilizálásának célkitűzéséről intézkedik; mivel szükség van a könnyű gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának meghatározására az EK-típusjóváhagyás keretében; mivel helyénvaló a szén-dioxid mérését a 70/220/EGK irányelvben bevezetett, a gépjárművek levegőszennyező-anyagainak mérésére szolgáló vizsgálati eljárásra alapozni, majd ezt követően az tüzelőanyag-fogyasztást e mérési eredmények alapján kiszámítani;

mivel az ezen irányelvben foglalt intézkedések összhangban vannak a 70/156/EGK irányelv által létrehozott, az irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 80/1268/EGK irányelv a következőképpen módosul:

1. A cím helyébe a következő szöveg lép:

"A Tanács 80/1268/EGK irányelve a gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásáról és tüzelőanyag-fogyasztásáról."

2. A 2. cikk az alábbival helyettesítendő:

"2. cikk

Egyetlen tagállam sem tagadhatja meg egy járműre vonatkozó EK-típusjóváhagyás vagy nemzeti típusjóváhagyás megadását, tagadhatja vagy tilthatja meg egy jármű értékesítését, nyilvántartásba vételét, forgalomba helyezését vagy használatát szén-dioxid-kibocsátásával vagy tüzelőanyag-fogyasztásával kapcsolatos okokból, ha a kibocsátási és fogyasztási értékeket az I. és II. mellékletnek megfelelően határozták meg, és azokat a tulajdonátruházás időpontjában a tulajdonosnak átadott dokumentációban az egyes tagállamok által meghatározott módon és formában közölték."

3. A mellékleteket ezen irányelv mellékleteivel kell helyettesíteni.

2. cikk

(1) 1994. április 1-jétől kezdve a tagállamok szén-dioxid-kibocsátással vagy tüzelőanyag-fogyasztással kapcsolatos okokból:

- nem tagadhatják meg valamely gépjárműtípusra vonatkozó EK-típusjóváhagyás megadását vagy nemzeti típusjóváhagyás megadását; vagy

- nem tilthatják meg járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését,

ha a kibocsátási és fogyasztási értékeket úgy határozták meg, hogy azok megfeleljenek az ezen irányelvvel módosított 80/1268/EGK irányelv követelményeinek.

(2) 1996. január 1-jétől kezdődően a tagállamok:

- többé nem adnak EK-típusjóváhagyást, vagy

- megtagadhatják a nemzeti típusjóváhagyás megadását

egy járműtípusra a szén-dioxid-kibocsátással vagy tüzelőanyag-fogyasztással kapcsolatos okokból, ha a kibocsátási és fogyasztási értékeket nem az ezen irányelvvel módosított 80/1268/EGK irányelv követelményeinek megfelelően határozták meg.

(3) 1997. január 1-jétől kezdődően a tagállamok

- az új járművekhez a 70/156/EGK irányelv rendelkezéseinek értelmében adott megfelelőségi bizonyítványt nem tekintik többé érvényesnek az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének céljára, és

- megtagadhatják olyan új járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését és forgalomba helyezését, amelyek nem rendelkeznek a 70/156/EGK irányelv szerinti megfelelőségi bizonyítvánnyal,

a szén-dioxid-kibocsátással és a tüzelőanyag-fogyasztással kapcsolatos okokból, ha a kibocsátási és fogyasztási értékeket nem az ezen irányelvvel módosított 80/1268/EGK irányelv követelményeinek megfelelően határozták meg.

3. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1994. március 31-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 1993. december 17-én.

a Bizottság részéről

Martin bangemann

a Bizottság tagja

[1] HL L 264., 1993.10.23., 49. o.

[2] HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

[3] HL L 238., 1989.8.15., 43. o.

[4] HL L 375., 1980.12.31., 36. o.

[5] HL L 186., 1993.7.28., 21. o.

[6] HL L 76., 1970.4.6., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

A CO2-KIBOCSÁTÁS ÉS A TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS MEGHATÁROZÁSA

1. HATÁLY

Ez az irányelv minden M1 kategóriájú gépjármű szén-dioxid- (CO2-) kibocsátására és tüzelőanyag-fogyasztására érvényes.

2. EK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

2.1. Egy járműtípus CO2 kibocsátása és tüzelőanyag-fogyasztása szempontjából történő, a 70/156/EGK irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti EK-típusjóváhagyás iránti kérelmet a gyártó nyújtja be.

2.2. A 70/220/EGK irányelv II. mellékletében található az adatközlő lap mintája. Ha már rendelkezésre áll, meg kell adni a típus-jóváhagyási számot is. Adott esetben be kell nyújtani más típusjóváhagyások másolatát a vonatkozó adatokkal együtt, hogy lehetővé váljék a jóváhagyások kiterjesztése a 11. pontnak megfelelően. A vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat vagy a gyártó kérésére kiegészítő műszaki információkat is figyelembe lehet venni bizonyos különösen kis fogyasztású járművek esetében.

2.3. E melléklet 6. pontjában leírt vizsgálathoz egy, a jóváhagyandó járműtípust bemutató járművet kell rendelkezésre bocsátani, ha a típus-jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat maga végzi el a vizsgálatokat. A vizsgálat során a műszaki szolgálat ellenőrzi, hogy ez a jármű az adott típusra érvényes, a 70/220/EGK irányelv legutolsó módosításában meghatározott határértékekkel rendelkezik-e.

3. EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

3.1. Ha a vonatkozó követelmények teljesülnek, a 70/156/EGK irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján megadják az EK-típusjóváhagyást.

3.2. Az EK-típusbizonyítvány egy mintája a II. mellékletben található.

3.3. Minden jóváhagyott jármű egy jóváhagyási számot kap a 70/156/EGK irányelv VII. mellékletének megfelelően. Ugyanaz a tagállam nem adhatja ki ugyanazt a számot egy másik járműtípusra.

4. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

4.1. A CO2-kibocsátást a 91/441/EGK tanácsi irányelv [1] III. mellékletének 1. függelékében leírt városi és országúti üzemmódokat szimuláló vizsgálati ciklus során kell mérni.

4.2. A vizsgálat eredményeit g/km szén-dioxid-kibocsátásként kell megadni a legközelebbi egész számra kerekítve.

4.3. A tüzelőanyag-fogyasztást a 7. pont szerint, a karbonmérleg-módszer segítségével kell kiszámítani, felhasználva a mért CO2-kibocsátás, valamint a többi, szénnel kapcsolatos (CO- és HC-) kibocsátás értékeit. Az eredményeket az első tizedesre kell kerekíteni.

4.4. A vizsgálathoz használt tüzelőanyag

A vizsgálathoz a 91/441/EGK irányelv VIII. mellékletében meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyagot kell használni.

A 4.3. pontban leírt számításhoz az alábbi tüzelőanyag-jellemzőket kell használni:

a) sűrűség: a vizsgálathoz használt tüzelőanyagon az ISO 3675 vagy más egyenértékű módszer szerint mérve;

b) hidrogén-szén arány: a megadott értékeket kell használni, ez benzinnél 1,85, dízelolajnál 1,86.

5. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

5.1. A vizsgált jármű

5.1.1. A járművet jó mechanikai állapotban kell vizsgálatra bocsátani. A vizsgálatot legalább 3000, de legfeljebb 15000 kilométeres bejáratásnak kell megelőznie.

5.1.2. A motor és a jármű működtető berendezése beállításainak a gyártó előírásainak megfelelőnek kell lenniük. Ez a követelmény különösen érvényes az alapjárati beállításokra, a hidegindító berendezésre és a kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátást csökkentő rendszerre.

5.1.3. A laboratórium ellenőrizheti, hogy a jármű teljesítménye megegyezik-e a gyártó által megadott értékkel, és hogy a jármű üzemszerűen működtethető-e, különösen hideg- és melegindításnál.

5.1.4. A vizsgálat előtt a járművet 293 K és 303 K (20 és 30 °C) közötti hőmérsékletű helyiségben kell tárolni. Ez a kondicionáló időszak legalább 6 órán keresztül tart egészen addig, amíg a motor kenőolajának és a motor hűtőfolyadékának hőmérséklete ±2 K-re megközelíti a helyiség hőmérsékletét. A gyártó kérésére a vizsgálatot legfeljebb 30 órán belül el kell végezni azt követően, hogy a járművet üzemi hőmérsékleten használták.

A gyártó kérésére a benzinüzemű motorral szerelt járművek előkondicionálhatók a 91/441/EGK irányelv VI. mellékletének 5.1.11. pontjában leírt módszer szerint; a kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek előkondicionálhatók ugyanezen irányelv III. mellékletének 5.3. pontjában leírt módszer szerint.

5.1.5. Csak azon berendezéseknek kell üzemben lenniük, amelyekre a jármű vizsgálat alatti működtetéséhez szükségesek. Ha a porlasztó beömlésénél kézzel állítható levegőmelegítő berendezés van, annak "nyári" helyzetben kell lennie. Alapjában véve azoknak a segédberendezéseknek kell működniük, amelyek a jármű szokásos üzemeléséhez szükségesek.

5.1.6. Ha a hűtőventilátor termosztátvezérlésű, úgy kell működnie, mint szokásos üzemi körülmények között. Sem az utastérfűtő berendezés, sem a légkondicionáló rendszer nem működhet, míg kompresszorának üzemszerűen kell működnie.

5.1.7. Ha a motoron feltöltőberendezés található, annak üzemszerűen kell működnie.

5.2. Kenőanyagok

Minden kenőanyagnak meg kell felelnie a járműgyártó előírásainak, és azokat fel kell tüntetni a vizsgálati jegyzőkönyvben.

5.3. Gumiabroncsok

A gumiabroncsoknak a járműgyártó által valamely eredetinek megjelölt típusúnak, illetve a vizsgálati terheléshez és sebességekhez ajánlott nyomásúnak kell lenniük (ha szükséges, a vizsgálati viszonyoknak megfelelő járműfékpadi működéshez beállítva). Az alkalmazott nyomásokat fel kell tüntetni a vizsgálati jegyzőkönyvben.

6. A CO2 ÉS A SZÉNTARTALMÚ VEGYÜLETEK SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSÁNAK MÉRÉSE

6.1. Vizsgálati ciklus

A vizsgálati ciklust a 91/441/EGK irányelv III. mellékletének 1. függelékében határozták meg, beleértve annak 1. részét (városi ciklus) és 2. részét (országúti ciklus). A CO2-mérésnél az e függelékben lévő összes üzemeltetési előírást be kell tartani.

6.2. Fogalommeghatározás

6.2.1. Referenciatömeg

Az üzemkész állapotban lévő jármű tömege, levonva a járművezető 75 kg-os átlagos tömegét, és hozzáadva 100 kg átlagos tömeget.

6.3. A próbapad beállításai

6.3.1. A próbapad terhelését és tehetetlenségi nyomatékát a 91/441/EGK irányelv III. mellékletében meghatározott módon kell beállítani az 5.1. pont és a II. függelék 3.3.1. pontja kivételével.

6.3.2. A CO2-kibocsátás és az ezzel összefüggő tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásához a próbapad beállításához használt tehetetlenségi tömeget az alábbiak szerint kell megválasztani:

A jármű referenciatömege RW (kg) | A próbapad által elnyelt teljesítmény, Pa (kW) | Egyenértékű tehetetlenségi nyomaték I (kg) |

RW ≤ 480 | 3,8 | 455 |

480 < RW ≤ 540 | 4,1 | 510 |

540 < RW ≤ 595 | 4,3 | 570 |

595 < RW ≤ 650 | 4,5 | 625 |

650 < RW ≤ 710 | 4,7 | 680 |

710 < RW ≤ 765 | 4,9 | 740 |

765 < RW ≤ 850 | 5,1 | 800 |

850 < RW ≤ 965 | 5,6 | 910 |

965 < RW ≤ 1080 | 6,0 | 1020 |

1080 < RW ≤ 1190 | 6,3 | 1130 |

1190 < RW ≤ 1305 | 6,7 | 1250 |

1305 < RW ≤ 1420 | 7,0 | 1360 |

1420 < RW ≤ 1530 | 7,3 | 1470 |

1530 < RW ≤ 1640 | 7,5 | 1590 |

1640 < RW ≤ 1760 | 7,8 | 1700 |

1760 < RW ≤ 1870 | 8,1 | 1810 |

1870 < RW ≤ 1980 | 8,4 | 1930 |

1980 < RW ≤ 2100 | 8,6 | 2040 |

2100 < RW ≤ 2210 | 8,8 | 2150 |

2210 < RW ≤ 2380 | 9,0 | 2270 |

2380 < RW ≤ 2610 | 9,4 | 2270 |

2610 < RW | 9,8 | 2270 |

Ha megfelelő egyenértékű tehetetlenségi nyomaték nem áll rendelkezésre a próbapadon, a jármű referenciatömegéhez legközelebb álló nagyobb értéket kell alkalmazni.

6.3.3. Ha a próbapad beállításához a másik módszert használják, a padot a fenti táblázatban felsorolt Pa értékeknek megfelelően kell beállítani.

6.4. A kibocsátás kiszámítása

6.4.1. Általános rendelkezések

6.4.1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátását az alábbi képlettel kell kiszámítani:

M

=

V

· Q

· C

· 10

(1)

ahol:

Mi = az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben;

Vmix = a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálatban kifejezve és szabvány állapotra (273,2 K és 101,33 kPa) átszámítva;

Qi = az i szennyező anyag sűrűsége g/literben, rendes hőmérsékleten és nyomáson (273,2 K és 101,33 kPa);

Ci = az i szennyező anyag koncentrációja a hígított gázban ppm-ben kifejezve és a hígító levegőben lévő i szennyező anyag mennyiségével korrigálva. Ha a Ci térfogat-%-ban van kifejezve, a 10-6 tényező helyett 10-2 tényezőt kell használni;

d = a lefutott ciklus alatt megtett távolság km-ben.

6.4.1.2. A térfogat meghatározása

6.4.1.2.1. Egy állandó térfogatáramú, változó hígítású berendezés alkalmazása esetén a térfogat kiömlőnyílással vagy Venturi-csővel határozható meg. Folyamatosan regisztrálni kell a térfogati gázáramra jellemző adatokat, és ki kell számítani az össztérfogatot a vizsgált időtartamára.

6.4.1.2.2. A térfogat kiszámítása térfogat-kiszorításos szivattyú használata esetén. A térfogat-kiszorításos szivattyút tartalmazó rendszerekben a hígított gáz térfogatát a következő képlettel kell kiszámítani:

V = V

· N

,

ahol:

V = a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálatban kifejezve (átszámítás előtt);

V0 = a térfogat-kiszorításos szivattyú által a vizsgálati feltételek mellett szállított gáz térfogata liter/fordulatban;

N = a vizsgálat alatt megtett fordulatok száma.

6.4.1.2.3. A hígított kipufogógáz térfogatának átszámítása normál állapotra. A hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlettel számítható át:

V

= V · K

·

(2),

amelyben:

K

=

= 2,6961

K · kPa− 1 (3),

ahol:

Pp = az abszolút nyomás a térfogat-kiszorításos szivattyú bemenő nyílásánál kPa-ban;

Tp = a vizsgálat alatt a térfogat-kiszorításos szivattyúba belépő hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete (K).

6.4.1.3. A mintavevő zsákban lévő szennyező anyagok korrigált koncentrációjának számítása:

C

= C

− C

1

DF

(4),

ahol:

Ci = az i szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban ppm-ben vagy térfogat %-ban kifejezve, korrigálva a hígító levegőben lévő i szennyező anyag mennyiségével;

Ce = az i szennyező anyag mért koncentrációja a hígított kipufogógázban ppm-ben vagy térfogat %-ban kifejezve;

Cd = az i szennyező anyag mért koncentrációja a hígító levegőben ppm-ben vagy térfogat %-ban kifejezve;

DF = hígítási tényező.

A hígítási tényezőt a következőképpen kell kiszámítani:

DF =

C

+

10

(5),

ahol:

CCO2 = a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja térfogat %-ban kifejezve;

CHC = a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz HC koncentrációja ppm szénegyenértékben kifejezve;

CCO = a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO koncentrációja ppm-ben kifejezve.

6.4.1.4. Példa

6.4.1.4.1. Adatok

6.4.1.4.1.1. Környezeti viszonyok:

környezeti hőmérséklet: 23 °C = 296,2 K,

légköri nyomás: PB = 101,33 kPa.

6.4.1.4.1.2. A mért, majd szabványos állapotra átszámított térfogat

V = 51961 l

6.4.1.4.1.3. A mérőkészülékről leolvasott adatok:

| Hígított kipufogógáz | Hígító levegő |

HC [2] | 92 ppm | 3,0 ppm |

CO | 470 ppm | 0 ppm |

CO2 | 1,6 térf. % | 0,03 térf. % |

6.4.1.4.2. Számítás

6.4.1.4.2.1. A (DF) hígítási tényező (lásd az 5. képletet)

DF =

C

+

10

− 4

DF =

1,6 +

10

− 4

DF = 8,091

6.4.1.4.2.2. A mintavevő zsákban lévő szennyező anyagok korrigált koncentrációjának számítása:

HC tömegkibocsátás (lásd a 4. és 1. képletet)

C

= C

− C

1

DF

(4)

C

= 92 − 3

1

8,091

C

= 89,371 ppm

M

= C

· V

· Q

·

· 10

(1)

Q

= 0,619

M

= 89,371 · 51961 · 0,619 · 10

·

1d

M

=

g/km

CO tömegkibocsátás (lásd az 1. képletet)

M

= C

· V

· Q

·

· 10

(1)

Q

= 1,25

M

= 470 · 51961 · 1,25 · 10

·

1d

M

=

g/km

CO2 tömegkibocsátás (lásd az 1. képletet)

C

= C

− C

1

DF

(4)

C

= 1,6 − 0,03

1

8,091

C

= 1,573 térf.%

Q

= 1,964

M

= C

· V

· Q

· 10

·

(1)

M

= 1,573 · 51961 · 1,964 · 10

·

1d

M

=

g/km

6.4.2. Különleges intézkedések kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművekre

HC mérése kompressziós gyújtású motoroknál

A kompressziós gyújtású motorok által kibocsátott HC tömeg meghatározásához használt átlagos HC koncentrációt a következő képlet segítségével kell kiszámítani:

C

=

∫

C

· dt

t

− t

(7),

ahol:

∫

C

• dt

= a fűtött lángionizációs detektor által regisztráltak integrálja a vizsgálat ideje (t2 - t1) alatt;

Ce = a hígított kipufogógáz mintájának az integrált HC-görbéből számított HC koncentrációja, ppm szénegyenértékben.

6.5. Az eredmények kiértékelése

6.5.1. A típus-jóváhagyási értékként elfogadott CO2 érték a gyártó által deklarált érték, ha a műszaki szolgálat által mért érték 4 %-nál kisebb mértékben haladja meg a deklarált értéket. A mért érték korlátozás nélkül kisebb lehet.

6.5.2. Ha a mért CO2 érték 4 %-nál nagyobb mértékben haladja meg a gyártó által deklarált CO2 értéket, akkor ugyanazzal a járművel újabb vizsgálatot kell végezni.

Ha a két vizsgálati eredmény átlaga 4 %-nál kisebb mértékben haladja meg a gyártó által deklarált értéket, akkor a gyártó által deklarált értéket kell típus-jóváhagyási értéknek tekinteni.

6.5.3. Ha az átlag így is 4 %-nál nagyobb mértékben haladja meg a deklarált értéket, ugyanazon a járművön egy végső vizsgálatot kell végezni.

A három vizsgálati eredmény átlagát kell típus-jóváhagyási értéknek tekinteni.

7. A TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS SZÁMÍTÁSA

7.1. A tüzelőanyag-fogyasztást a 6. bekezdés szerint kiszámított szénhidrogén-, szén-monoxid- és szén-dioxid-kibocsátásból kell kiszámítani.

7.2. A liter/100 km-ben kifejezett tüzelőanyag-fogyasztást a következő képlettel kell kiszámítani:

a) benzinmotoros járművek:

FC =

0,273 · CO

2

b) dízelmotoros járművek:

FC =

0,273 · CO

2

ahol:

FC = a tüzelőanyag-fogyasztás liter/100 km-ben;

HC = a mért szénhidrogén-kibocsátás g/km-ben;

CO = a mért szén-monoxid-kibocsátás g/km-ben;

CO2 = a mért szén-dioxid-kibocsátás g/km-ben;

D = a vizsgálathoz használt tüzelőanyag sűrűsége.

8. A TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK MÓDOSÍTÁSA

8.1. Az ezen irányelv alapján megadott típusjóváhagyások módosítása esetén a 70/156/EGK irányelv 5. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni.

9. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE CO2-KIBOCSÁTÁS SZEMPONTJÁBÓL

9.1. Általános szabály, hogy a járművek CO2-kibocsátás szempontjából, a gyártás minőségének biztosítása érdekében tett intézkedések ellenőrzése az ezen irányelv II. mellékletében megadott típusbizonyítványban leírtak alapján és a 70/156/EGK irányelv 10. cikke rendelkezéseinek megfelelően történik.

Ha a hatóság nem találja megfelelőnek a gyártó ellenőrzési eljárását, a 70/156/EGK irányelv X. mellékletének 2.4.2. és 2.4.3. pontjait kell alkalmazni.

9.1.1. Ha a járműtípus egy vagy több kiterjesztéssel rendelkezik, a vizsgálatokat az első típus-jóváhagyási kérelemhez mellékelt információs csomagban leírtaknak megfelelő járművön/járműveken végzik el.

9.1.1.1. A CO2-vizsgálathoz használt jármű megfelelősége.

9.1.1.1.1. A sorozatból véletlenszerűen kiválasztott három járművet vizsgálnak meg, az e melléklet 6. bekezdésében leírtak szerint.

9.1.1.1.2. Ha a hatóság megfelelőnek találja a gyártó által a 70/156/EGK irányelv X. melléklete alapján megadott gyártási szórást, a vizsgálatokat e melléklet 9.2. pontja szerint kell elvégezni.

Ha a hatóság nem találja megfelelőnek a gyártó által a 70/156/EGK irányelv X. melléklete alapján megadott gyártási szórást, a vizsgálatokat e melléklet 9.3. pontja szerint kell elvégezni.

9.1.1.1.3. A sorozatgyártást a három kiválasztott járművön elvégzett vizsgálatok alapján akkor kell megfelelőnek vagy meg nem felelőnek tekinteni, amikor eldőlt, hogy a megfelelő táblázat szerinti vizsgálati kritériumoknak megfelelően a CO2 szempontjából "elfogadható" vagy "nem fogadható el" döntés született.

Ha nem született "elfogadható" és/vagy "nem fogadható el" döntés a CO2 szempontjából, egy további járművön kell vizsgálatot végezni (lásd az I/8. ábrát).

+++++ TIFF +++++

I/8. ÁBRA

9.1.1.2. E melléklet 5.1.1. pontjának követelményei ellenére e vizsgálatokat olyan járműveken kell elvégezni, amelyek nullkilométeresek.

9.1.1.2.1. Mindazonáltal a gyártó kérésére a vizsgálatokat olyan járműveken végzik el, amelyek legfeljebb 15000 km-en lettek bejáratva.

Ebben az esetben a bejáratást a gyártó végzi, aki vállalja, hogy semmiféle beállítást nem végez e járműveken.

9.1.1.2.2. Ha a gyártó kéri, hogy elvégezhesse a bejáratási műveletet ("x" km, ahol x ≤ 15000 km), az a következő módon lehet elvégezni:

- a CO2-kibocsátást nulladik és "x"-edik km-nél kell mérni az első vizsgált járműnél (amelyik lehet a típus-jóváhagyási jármű),

- a nulladik és "x"-edik km közötti kibocsátás-változási együtthatót a következők szerint kell kiszámítani:

EC =

kibocsátás "x" kmkibocsátás nulla km

Ez lehet 1-nél kisebb,

- a további járműveket nem járatják be, de a nulla km-hez tartozó kibocsátási értéküket módosítani kell az EC változási együtthatóval.

Ebben az esetben a felhasználható értékek:

- az "x" km-hez tartozó érték az első járműnél,

- a nulla km-hez tartozó értékek, megszorozva a változási együtthatóval a további járműveknél.

9.1.1.2.3. Alternatív módszerként a jármű gyártója egy 0,92 állandó értékű EC változási együtthatót használhat, és minden nulla km-nél mért CO2 értéket ezen együtthatóval szorozhat meg.

9.1.1.2.4. E vizsgálathoz a 91/441/EGK irányelv VII. mellékletében megadott referencia-tüzelőanyagokat kell használni.

9.2. A gyártás megfelelősége, amennyiben rendelkezésre állnak a gyártó statisztikai adatai.

9.2.1. A következő pontok leírják a gyártás CO2-megfelelőségi követelményeinek igazolására használt eljárást arra az esetre, ha a gyártó gyártási szórása megfelelő.

9.2.2. A legalább három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy határozták meg, hogy annak a valószínűsége, hogy egy tétel 40 %-nyi hibás termék mellett átmenjen a próbán, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy egy tételt 65 %-nyi hibás termék mellett elfogadjanak, 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

9.2.3. A következő eljárást kell használni (lásd az I/8. ábrát).

Legyen L a CO2 típus-jóváhagyási érték természetes alapú logaritmusa:

xi = a minta i-edik járműve mérésének természetes alapú logaritmusa;

s = a gyártási szórás becsült értéke (a mérések természetes alapú logaritmusának vétele után);

n = az aktuális mintadarabszám.

9.2.4. Ki kell számítani a mintára a vizsgálati statisztikát, amely megadja a szabványos szórások összegét a határok között, a következő meghatározás szerint:

∑

i =1nL − xi

9.2.5. Ekkor:

- ha a vizsgálati statisztika nagyobb, mint a minta nagyságára az I/-/9.2.5. táblázatban megadott "elfogadható" döntési szám, a döntés: "elfogadható",

- ha a vizsgálati statisztika kisebb, mint a minta nagyságára az I/-/9.2.5 táblázatban megadott "nem fogadható el" döntési szám, a döntés: "nem fogadható el",

- egyébként még egy járművet meg kell vizsgálni e melléklet 6. pontja szerint, és az eljárást eggyel több járművet tartalmazó mintával kell elvégezni.

I/-/9.2.5. TÁBLÁZAT

Minta mérete (a vizsgált járművek összdarabszáma) | "Elfogadható" döntési szám | "Nem fogadható el" döntési szám |

(a) | (b) | (c) |

3 | 3,327 | - 4,724 |

4 | 3,261 | - 4,790 |

5 | 3,195 | - 4,856 |

6 | 3,129 | - 4,922 |

7 | 3,063 | - 4,988 |

8 | 2,997 | - 5,054 |

9 | 2,931 | - 5,120 |

10 | 2,865 | - 5,185 |

11 | 2,799 | - 5,251 |

12 | 2,733 | - 5,317 |

13 | 2,667 | - 5,383 |

14 | 2,601 | - 5,449 |

15 | 2,535 | - 5,515 |

16 | 2,469 | - 5,581 |

17 | 2,403 | - 5,647 |

18 | 2,337 | - 5,713 |

19 | 2,271 | - 5,779 |

20 | 2,205 | - 5,845 |

21 | 2,139 | - 5,911 |

22 | 2,073 | - 5,977 |

23 | 2,007 | - 6,043 |

24 | 1,941 | - 6,109 |

25 | 1,875 | - 6,175 |

26 | 1,809 | - 6,241 |

27 | 1,743 | - 6,307 |

28 | 1,677 | - 6,373 |

29 | 1,611 | - 6,439 |

30 | 1,545 | - 6,505 |

31 | 1,479 | - 6,571 |

32 | - 2,112 | - 2,112 |

9.3. A gyártás megfelelősége, ha a gyártó statisztikai adatai nem megfelelők, vagy nem állnak rendelkezésre.

9.3.1. A következő pontok leírják a gyártás CO2-megfelelőségi követelményeinek igazolására használt eljárást arra az esetre, ha a gyártó kimutatása a gyártási szórást illetően nem megfelelő, vagy nem áll rendelkezésre.

9.3.2. Legalább három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy határozták meg, hogy annak valószínűsége, hogy egy tétel 40 %-nyi hibás termék mellett átmenjen a próbán, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy egy tételt 65 %-nyi hibás termék mellett elfogadjanak, 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

9.3.3. A CO2 mérést rendes eloszlásúnak kell tekinteni, és először a mért értékek természetes alapú logaritmusát kell venni. Meg kell jelölni "m0" és "m" legkisebb, illetve legnagyobb mintanagyságot (m0 = 3 és m = 32) és "n" érvényes mintaszámot.

9.3.4. Ha egy sorozat méréseinek természetes alapú logaritmusai x1, x2,..., xj, és L a CO2 típus-jóváhagyási érték természetes alapú logaritmusa, akkor meg kell határozni, hogy:

d

= x

− L

d

=

∑

d

j

és

V

=

∑

j = 1ndj − d-n2

9.3.5. d

-n/Vn arány - az alábbiak szerint használható annak eldöntésére, hogy a sorozat "elfogadható" vagy "nem fogadható el":

ha m0 ≤ n ≤ m:

- d

-n/Vn ≤ An,

- d

-n/Vn ≥ Bn,

- újabb mérést kell végezni, ha An <

d

/Vn < Bn.

9.3.6. Megjegyzések

A következő rekurzív képletek használhatók a vizsgálati statisztikák egymást követő értékeinek kiszámításához:

d

=

1

n

d

− 1 +

d

n

V

=

1

n

V

− 1 +

d

− d

n2n − 1

n = 2, 3,...; d

= d

; V1 = 0

I/-/9.3.5. TÁBLÁZAT

Minta mérete (a vizsgált járművek összdarabszáma) n | "Elfogadható" döntési szám An | "Nem fogadható el" döntési szám Bn |

(a) | (b) | (c) |

3 | - 0,80381 | 16,64743 |

4 | - 0,76339 | 7,68627 |

5 | - 0,72982 | 4,67136 |

6 | - 0,69962 | 3,25573 |

7 | - 0,67129 | 2,45431 |

8 | - 0,64406 | 1,94369 |

9 | - 0,61750 | 1,59105 |

10 | - 0,59135 | 1,33295 |

11 | - 0,56542 | 1,13566 |

12 | - 0,53960 | 0,97970 |

13 | - 0,51379 | 0,85307 |

14 | - 0,48791 | 0,74801 |

15 | - 0,46191 | 0,65928 |

16 | - 0,43573 | 0,58321 |

17 | - 0,40933 | 0,51718 |

18 | - 0,38266 | 0,45922 |

19 | - 0,35570 | 0,40788 |

20 | - 0,32840 | 0,36203 |

21 | - 0,30072 | 0,32078 |

22 | - 0,27263 | 0,28343 |

23 | - 0,24410 | 0,24943 |

24 | - 0,21509 | 0,21831 |

25 | - 0,18557 | 0,18970 |

26 | - 0,15550 | 0,16328 |

27 | - 0,12483 | 0,13880 |

28 | - 0,09354 | 0,11603 |

29 | - 0,06159 | 0,09480 |

30 | - 0,02892 | 0,07493 |

31 | - 0,00449 | 0,05629 |

32 | - 0,03876 | 0,03876 |

10. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

10.1. A jövőben különlegesen kis fogyasztású technológiát alkalmazó járművek jelenhetnek meg, amelyeket kiegészítő vizsgálati programoknak lehet alávetni. E programokat egy későbbi fázisban fogják meghatározni, és ezeket a gyártó a megoldás előnyeinek bemutatására igényelheti.

11. A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

11.1. A jóváhagyás kiterjeszthető ugyanolyan típusú járművekre, vagy olyan más típusú járművekre, amelyek a II. mellékletben felsorolt jellemzők közül a következők tekintetében különböznek, feltéve hogy a műszaki szolgálat által mért CO2-kibocsátás 4 %-nál kisebb mértékben haladja meg a típus-jóváhagyási értéket:

11.1.1. Tömeg

11.1.2. Legnagyobb megengedett tömeg

11.1.3. A karosszéria típusa: szedán, kombi, kupé

11.1.4. Teljes sebességváltó-áttétel

11.1.5. A motor felszerelése és tartozékai

[1] HL L 242., 1991.8.30., 1. o.

[2] ppm szénegyenértékben

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

MINTA

(legnagyobb méret: A/4 (210 × 297 mm))

EK-TÍPUSBIZONYITVÁNY

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------