31991L0441[1]

A Tanács irányelve (1991. június 26.) a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/220/EGK irányelv módosításáról

A Tanács irányelve

(1991. június 26.)

a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/220/EGK irányelv módosításáról

(91/441/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

az Európai Parlamenttel együttműködve [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel intézkedések elfogadása szükséges a belső piac 1992. december 31-ig tartó fokozatos létrehozása céljából, mivel a belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, amelyen belül az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított;

mivel az Európai Közösségnek a Tanács által 1973. november 22-én jóváhagyott első környezetvédelmi cselekvési programja szerint a gépjárművek kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemben a legújabb tudományos eredményeket is figyelembe kell venni, és a korábban elfogadott irányelveket ennek megfelelően módosítani kell;

mivel a harmadik cselekvési program előírja, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a gépjárművek által kibocsátott szennyező anyagok jelenlegi szintjének jelentős csökkentése érdekében;

mivel a legutóbb a 89/491/EGK irányelvvel [4] módosított 70/220/EGK irányelv [5] határértékeket állapít meg a gépjárművek motorjainak a szénmonoxid- és az el nem égetett szénhidrogének kibocsátására; mivel ezeket a határértékeket először a 74/290/EGK irányelv [6] szállította lejjebb, valamint a 77/102/EGK irányelvvel [7] összhangban kiegészítette a nitrogénoxid-kibocsátás megengedett határértékeivel; mivel e három szennyező anyagra vonatkozó határértékeket a 78/665/EGK irányelv [8], a 83/351/EGK irányelv [9] és a 88/76/EGK irányelv [10]folyamatosan lejjebb szállította, és a 88/436/EGK irányelv [11] határértékeket állapított meg a dízelmotorok által kibocsátott légszennyező részecskékre, és a 89/458/EGK irányelv [12] szigorúbb európai szabványokat állapított meg az 1400 cm3 hengerűrtartalom alatti személygépkocsikhoz;

mivel a Bizottság által e területen végzett munka megmutatta, hogy a Közösség számára már rendelkezésre állnak olyan elérhető vagy jelenleg fejlesztés alatt álló technológiák, amelyek lehetővé teszik minden méretű motorhoz a szóban forgó határértékek lényeges csökkentését;

mivel a 89/458/EGK irányelv szigorúbb európai szabványokat állapított meg az 1400 cm3 hengerűrtartalom alatti személygépkocsikhoz, ezért ezen irányelv 5. cikkével összhangban az 1400 cm3 vagy ennél nagyobb hengerűrtartalmú személygépkocsik szennyezőanyag-kibocsátására megállapított határértékeket szükséges összehangolni ezekkel az előírásokkal, ugyanazon időponttól kezdődően alkalmazva, és egy városon kívüli menetciklust is magában foglaló továbbfejlesztett európai vizsgálati eljárás alapján;

mivel célszerűnek látszik ezzel egyidejűleg követelmények megállapítása a párolgási emisszióra és a kibocsátással kapcsolatos járműalkatrészek tartósságára, valamint a 88/436/EGK irányelv 4. cikkével összhangban a dízelmotorokkal felszerelt személygépkocsik légszennyező részecskék kibocsátására vonatkozóan a szabványok második szakaszának bevezetése, egységesítve ezzel az Európai Közösségnek a személygépkocsik légszennyező részecskék kibocsátására vonatkozó követelményeit; mivel a tartóssági vizsgálatnak a jármű által megtett 80000 km-en kell alapulnia, és ezt olyan eljárás segítségével kell végrehajtani, amelyeknél a járműveket ténylegesen országúti vizsgálat során vagy járműfékpadon vizsgálják;

mivel annak érdekében, hogy az európai környezetnek a legnagyobb mértékben hasznára váljanak ezek a rendelkezések, és ezzel egyidejűleg biztosítva legyen a piac egységessége, szükségesnek tűnik a teljes harmonizáción alapuló szigorúbb európai szabványok végrehajtása;

mivel az új szabványokat és a vizsgálati eljárást az Európai Közösségben a forgalom jövőbeli alakulásának figyelembevételével kell megállapítani; mivel az egységes belső piac létrejötte valószínűleg a bejegyzett járművek számának növekedéséhez vezet, ami a szennyezőanyag-kibocsátás növekedését fogja eredményezni;

mivel figyelembe véve a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátásának jelentőségét és ennek hozzájárulását az üvegházhatásért felelős gázok mennyiségéhez, különösen a gépjárművek széndioxid-kibocsátását kell stabilizálni, majd csökkenteni, az Egyesült Nemzetek Környezeti Program (UNEP) Kormányzótanácsának 1989. május 24-i kormányzótanácsi határozatával és különösen annak 11. pontja d) alpontjával összhangban;

mivel a Bizottság javaslatot nyújt be a motor-tüzelőanyagok párolgási veszteségének a tárolási és értékesítési folyamat minden szakaszában való csökkentését célzó intézkedésekről szóló irányelv elfogadásához;

mivel sürgős szükség van az tüzelőanyagtöltő állomásokon lévő tüzelőanyag minőségének jelentős javítására is;

mivel a szigorúbb előírások bevezetése is felgyorsulhatna, ha a tagállamok az új járművek vásárlóit ösztönző rendszert vezetnének be régi járműveik kiselejtezésére vagy, amennyire lehetséges, újrafeldolgozására;

mivel kívánatos, hogy a tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy lehetőség szerint a régi járműveket kipufogógáztisztító-berendezéssel szereljék fel;

mivel a szigorúbb előírások környezeti hatása nagymértékben megnövekedne és felgyorsulna, ha a tagállamok 1992. december 31. után adókedvezménnyel ösztönöznék olyan berendezések vásárlását és a már forgalomba helyezett járművekre történő felszerelését, amelyek biztosítják az ezen irányelvben megállapított előírásoknak való megfelelést;

mivel a Közösségben a gyors forgalomnövekedés okozta állandó környezetszennyezés-növekedés nemcsak határértékek és szigorúbb szabványok elfogadását, hanem alternatív meghajtó rendszerek és közlekedési koncepciók kifejlesztését is szükségessé teszi; mivel a Közösségnek lépéseket kell tennie pénzügyi támogatás biztosítására alternatív közlekedési koncepciók, meghajtó rendszerek és tüzelőanyagok kutatásához és fejlesztéséhez, a környezettel való összeférhetőség követelményeinek figyelembevételével;

mivel az ezen irányelvben meghatározott előírások hatásának maximalizálása érdekében a Tanács, a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel, 1992. december 31. Előtt határoz a következőkkel kapcsolatban tervezett intézkedésekről:

- a széndioxid-kibocsátás korlátozása,

- az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó járművekre - beleértve a haszongépjárműveket is - vonatkozó kibocsátási előírások (és az azokhoz kapcsolódó vizsgálatok) elfogadása,

- rendszeres vizsgálatok és eljárások megállapítása az előírt határértékek teljesítése érdekében felszerelt berendezés cseréjéhez, javításához vagy karbantartásához,

- kutatási és fejlesztési program végrehajtása környezetbarát járművek és tüzelőanyagok forgalomba hozatalának ösztönzésére,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET

1. cikk

A 70/220/EGK irányelv mellékletei helyébe ezen irányelv mellékletei lépnek.

2. cikk

(1) 1992. január 1-jétől a kibocsátás által okozott levegőszennyezéssel kapcsolatos okokból egyik tagállam sem

- tagadhatja meg az EGK-típusjóváhagyás megadását, a legutóbb a 87/403/EGK irányelvvel [13] módosított 70/156/EGK irányelv [14] 10. cikkének (1) bekezdése utolsó francia bekezdésében említett okirat kiadását vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását valamely gépjárműtípusra,

vagy

- tilthatja meg gépjárművek első forgalomba helyezését,

ha az ilyen típusú gépjármű vagy az ilyen járművek szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv rendelkezéseinek.

(2) 1992. július 1-jétől a tagállamok:

- nem adhatják meg az EGK-típusjóváhagyást, illetve nem adhatják ki a 70/156/EGK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének utolsó francia bekezdésében előírt okiratot olyan típusú gépjárműre,

- meg kell tagadniuk azon gépjárműtípusok nemzeti típusjóváhagyását,

amelyek kibocsátása nem felel meg az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv mellékleteiben foglalt követelményeknek.

(3) 1992. december 31-től a tagállamoknak meg kell tiltaniuk azoknak a járműveknek az első forgalomba helyezését, amelyek kibocsátása nem felel meg az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv mellékleteiben foglalt követelményeknek.

3. cikk

A tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó járművek esetében rendelkezéseket hozhatnak adókedvezmények bevezetéséről. Az ilyen kedvezményeknek meg kell felelniük a Szerződés rendelkezéseinek, valamint az alábbi feltételeknek:

- minden belföldön gyártott gépkocsira és a valamely tagállamban történő forgalomba hozatal céljára behozott járművekre vonatkozik, amelyeket felszereltek olyan berendezéssel, amely lehetővé teszi az 1992-ben teljesítendő európai szabványoknak való korábbi megfelelést,

- az új járművekre vonatkozó kibocsátási határértékek kötelező hatálybalépésére vonatkozó, a 2. cikk (3) bekezdésében megállapított időpontban megszűnnek,

- minden járműtípus esetében lényegesen kisebb összegűek, mint a megállapított értékek teljesítéséhez szükséges berendezés és annak a járműre történő felszerelésének tényleges költsége.

A Bizottságnak valamennyi, az első albekezdésben említett adókedvezmény bevezetésére vagy módosítására vonatkozó tervről az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatást kell kapnia.

4. cikk

A Szerződésben megállapított feltételeknek megfelelően a Tanács 1993. december 31. előtt dönt arról a javaslatról, amelyet a Bizottság, a műszaki fejlődést figyelembe véve, a határértékek további csökkentésére vonatkozóan 1992. december 31. előtt terjeszt elő.

A csökkentett határértékeket 1996. január 1. előtt nem kell alkalmazni az új típus-jóváhagyásokra vonatkozóan; ezek adókedvezmények alapjául szolgálhatnak az új irányelv elfogadása után.

5. cikk

A Bizottság által az üvegházhatást vizsgáló, folyamatban lévő munka eredményeinek figyelembevételével benyújtott javaslatról a Tanács minősített többséggel határoz a gépjárművek CO2-kibocsátásának korlátozását célzó intézkedésekről.

6. cikk

A Bizottság 1991 elején kiegészítő műszaki jelentésben megerősíti az alternatív európai tartóssági vizsgálat érvényességét [15], amelynek legalább olyan szigorúnak kell lennie, mint a VII. mellékletben meghatározott tartóssági vizsgálatnak, és jobban meg kell felelnie az európai vezetési körülményeknek. Amennyiben szükséges, a gyorsított öregítési vizsgálat1 a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottság eljárásával összhangban, a Bizottság által benyújtott javaslat alapján, 1991 végéig módosítható.

7. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1992. január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

8. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1991. június 26-án.

a Tanács részéről

az elnök

R. Steichen

[1] HL C 81., 1990.3.30., 1. o. ésHL C 281., 1991.11.9., 9. o.

[2] HL C 260., 1990.10.15., 93. o. ésHL C 183., 1991.7.15.

[3] HL C 225., 1990.9.19., 7. o.

[4] HL L 238., 1989. 8. 15., 43. o.

[5] HL L 76., 1970. 4. 6., 1. o.

[6] HL L 159., 1974. 6. 15., 61. o.

[7] HL L 32., 1977. 2. 3., 32. o.

[8] HL L 223., 1978. 8. 14., 48. o.

[9] Hl L 197., 1983. 7. 20., 1. o.

[10] HL L 36., 1988. 2. 9., 1. o.

[11] HL L 214., 1988. 8. 6., 1. o.

[12] HL L 226., 1989. 8. 3., 1. o.

[13] HL L 220., 1987.8.8., 44. o.

[14] HL L 42., 1970.2.23., 1. o

[15] HL C 81., 1990.3.30. (VII. melléklet 98-101. oldal).

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

Hatály, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS, ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE, A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE, ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

1. HATÁLY

Ezen irányelvet a külső gyújtású motorokkal felszerelt gépjárművek kibocsátására a kipufogócsőnél, párolgási emissziójára, kartergáz-kibocsátására és kibocsátáscsökkentő berendezéseinek tartósságára, valamint a 70/220/EGK irányelvnek a 83/351/EGK irányelv [1] módosítása szerinti 1. cikke által meghatározott, sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt M1 és N1 kategóriájú [2] járművek kibocsátására a kipufogócsőnél és kibocsátáscsökkentő berendezéseinek tartósságára vonatkozóan kell alkalmazni, azoknak az N1 kategóriájú járműveknek a kivételével, amelyeknél a típusjóváhagyás megadása a 88/77/EGK irányelv [3] alapján történt.

A gyártók kérésére az ezen irányelv alapján történő típusjóváhagyás kiterjeszthető már típusjóváhagyással rendelkező sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt M1 vagy N1 kategóriájú járművekről a 2840 kg referenciatömeget meg nem haladó, és az e melléklet 6. pontjában foglalt feltételeket teljesítő M2 és N2 kategóriájú járművekre (EGK-típusjóváhagyás kiterjesztése).

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

2.1. "Járműtípus": a motorból a kipufogócsövön keresztüli szennyezőanyag-kibocsátások tekintetében olyan motorral hajtott járművek egy kategóriája, amelyek nem különböznek olyan lényeges szempontokból, mint:

2.1.1. a III. melléklet 5.1. pontjában leírt referenciatömeghez viszonyítva meghatározott egyenértékű tehetetlenségi nyomaték; és

2.1.2. a II. mellékletben meghatározott motor- és járműjellemzők.

2.2. "Referenciatömeg": a menetkész jármű tömege, a járművezető 75 kg-mal figyelembe vett átlagtömegével csökkentve és megnövelve egy 100 kg átlagtömeggel.

2.2.1. A "menetkész jármű tömege": a 70/156/EGK irányelv I. melléklete 2.6. pontjában meghatározott tömeg.

2.3. A "legnagyobb tömeg": a 70/156/EGK irányelv I. mellékletének 2.7. pontjában meghatározott tömeg.

2.4. "Gáz-halmazállapotú szennyező anyagok": szénmonoxid, szénhidrogének (C:H=1:1,85 arányt feltételezve) és nitrogén-dioxid (NO)-egyenértékben kifejezett nitrogén-oxidok kipufogógázban történő kibocsátása.

2.5. "Légszennyező részecskék": a kipufogógáznak azon összetevői, amelyeket a III. mellékletben leírt szűrők segítségével, maximum 325 °K hőmérsékleten eltávolítanak a hígított kipufogógázból.

2.6 "Kibocsátás a kipufogócsőnél":

- külső gyújtású motorok esetében gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátása,

- sűrítéses gyújtású motorok esetében gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátása.

2.7. "Párolgási emisszió": valamely gépjármű tüzelőanyag-ellátó rendszeréből veszteségként eltávozó szénhidrogéngőzök, a kipufogócsövön keresztüli kibocsátások kivételével.

2.7.1. "Tüzelőanyagtartály-szellőzési veszteség": a tüzelőanyag-tartályban a hőmérsékletváltozások okozta kibocsátások (C:H=1:2,33 arányt feltételezve).

2.7.2. "Melegen tartási veszteség": a bizonyos vezetési időszak után leállított jármű tüzelőanyag-ellátó rendszeréből származó szénhidrogén-kibocsátások (C:H=1:2,20 arányt feltételezve).

2.8. "Forgattyúház": azon terek összessége, amelyek a motorban vagy azon kívül helyezkednek el, és amelyeket belső vagy külső vezetékek csatlakoztatnak az olajteknőhöz, amelyeken keresztül a gázok és gőzök megszökhetnek.

2.9. "Hidegindító berendezés": olyan berendezés, amely ideiglenesen dúsítja a motor levegő-/tüzelőanyag-keverékét, ezzel segítve a motor indítását.

2.10. "Indító segédberendezés": olyan berendezés, amely a motor levegő/tüzelőanyag-keverékének dúsítása nélkül segíti a motor indítását, például izzítógyertyák, a befecskendezés vezérlésének módosítása.

2.11. "Motor-lökettérfogat":

2.11.1. alternálódugattyús motorok esetében a névleges teljes lökettérfogat,

2.11.2. forgódugattyús (Wankel) motorok esetében a névleges teljes lökettérfogat kétszerese.

2.12. A "szennyezéscsökkentő berendezés": valamely járműnek azon elemei, amelyek szabályozzák és/vagy korlátozzák a kibocsátást a kipufogócsőnél és a párolgási emissziót.

3. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. A különböző járműtípusok kibocsátására a kipufogócsőnél, párolgási emissziójára és kibocsátáscsökkentő berendezéseinek tartósságára vonatkozó jóváhagyás iránti kérelmet a jármű gyártója vagy annak felhatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2. A kérelemhez a II. melléklet által megkövetelt adatokat kell közölni az alábbiakkal együtt:

3.2.1. a járműbe szerelt, párolgást csökkentő berendezés leírása;

3.2.2. a külső gyújtású motorokkal felszerelt járművek esetében nyilatkozat arról, hogy az 5.1.2.1. (fojtott átfolyónyílás) vagy az 5.1.2.2. (jelölés) pontot kell-e alkalmazni, és az utóbbi esetben a jelölés leírása;

3.2.3. adott esetben, más típusjóváhagyások másolatai a megfelelő adatokkal a jóváhagyás kiterjesztésének és a romlási tényezők meghatározásának lehetővé tételére.

3.3. Az e melléklet 5. pontjában leírt vizsgálatok végrehajtásához a típusjóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatnak be kell mutatni egy, a jóváhagyandó járműtípust képviselő járművet.

4. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

4.1. A IX. mellékletben bemutatott mintának megfelelő bizonyítványt kell kiadni EGK-típusbizonyítványként.

5. KÖVETELMÉNYEK ÉS VIZSGÁLATOK

Megjegyzés:

E pont követelményeinek alternatívájaként azok a járműgyártók, amelyek világméretű éves termelése kevesebb mint 10000 egység, az alábbiakban foglalt megfelelő műszaki követelmények alapján szerezhetnek be típusjóváhagyást:

- az 1989. július 1-jén módosított Szövetségi előírások jogszabálygyűjteménye, az 1987-es modell év könnyű típusú járműveire alkalmazható 40. fejezet, 86. rész, A. és B. alrész módosítva, kiadta az Egyesült Államok kormányának nyomdája (US Government Printing Office), vagy

- a gépjárművek légszennyezéséről Stockholmban tartott nemzetközi értekezlet által elkészített, 1987. szeptember 25-én elfogadott végleges szövegű Alapdokumentum, a "Gépjárművek légszennyezésének csökkentése - a könnyű gépjárművek kibocsátásának szabályozására vonatkozó általános rendelkezések" címmel.

A jóváhagyó hatóságnak értesítenie kell a Bizottságot az e rendelkezés alapján megadott minden egyes jóváhagyás körülményeiről.

5.1. Általános rész

5.1.1. Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással vannak a kibocsátásra a kipufogócsőnél és a párolgási emisszióra, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy lehetővé váljon, hogy a jármű, a szokásos üzemben, megfeleljen az ezen irányelvben foglalt követelményeknek, az esetleges vibrációs hatások mellett is.

A gyártó által végrehajtott műszaki intézkedéseknek biztosítaniuk kell a kipufogócsövön keresztüli és a párolgási emisszió hatékony korlátozását, ezen irányelvnek megfelelően, a jármű teljes szokásos élettartama alatt és szokásos üzemi körülmények között. Kipufogócsövön keresztüli szennyezőanyag-kibocsátások esetében ezeknek a rendelkezéseknek a teljesítése az 5.3.1.4., illetve 7.1.1.1. pontban foglalt rendelkezéseknek való megfeleléssel történik.

Ha oxigénérzékelőt használnak a katalizátorrendszerben, megfelelő lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy fennmaradjon a sztöchiometrikus levegő-tüzelőanyag arány (lambda) bizonyos sebesség elérésekor vagy gyorsuláskor.

Azonban az említett arányban megengedhetők ideiglenes változások, ha ezek az 5.3.1., illetve 7.1.1. pontban meghatározott vizsgálatok során is előfordulnak, vagy ezek a változások a biztonságos vezetéshez, valamint a motor és azon alkatrészek megfelelő működéséhez szükségesek, amelyek hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, vagy ezek a változások hidegindításhoz szükségesek.

5.1.2. Külső gyújtású motorral felszerelt járművet úgy kell tervezni, hogy képes legyen arra, hogy ólmozatlan benzinnel működjön a 85/210/EGK irányelv [4] előírásainak megfelelően.

5.1.2.1. Az 5.1.2.2. pontban foglaltak figyelembevételével, a tüzelőanyag-tartály töltőnyílását úgy kell kialakítani, hogy megakadályozza, hogy a tartály 23,6 mm vagy ennél nagyobb külső átmérőjű tüzelőanyag-szivattyú nyomóoldali kiömlőnyílásból legyen tölthető.

5.1.2.2. Az 5.1.2.1. pontot nem kell alkalmazni olyan járművekre, amelyek a következő két feltételt teljesítik:

5.1.2.2.1. a járművet úgy tervezték és gyártották, hogy a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére tervezett berendezésekre nincs káros hatással az ólmozott benzin; és

5.1.2.2.2. a járművet feltűnően, olvashatóan és letörölhetetlenül megjelölték az ólmozatlan benzin ISO 2575-1982-ben előírt jelzésével, a tüzelőanyag-tartályba tüzelőanyagot töltő személy számára közvetlenül látható helyen. További jelzések megengedettek.

5.2. Vizsgálatok alkalmazása

Az 1.5.2. ábra mutatja a módozatokat a járművek típusjóváhagyásához.

5.2.1. A 8.1. pontban említett járművek kivételével a külsőgyújtású motorral ellátott járműveket a következő vizsgálatoknak kell alávetni:

- I. típus (hidegindítás utáni, a kipufogócsövön keresztüli átlagos szennyezőanyag-kibocsátások szimulálása),

- III. típus (kartergáz-kibocsátás),

- IV. típus (párolgási emisszió),

- V. típus (szennyezéscsökkentő berendezések tartóssága).

5.2.2. A 8.1. pontban említett, külső gyújtású motorral ellátott járműveket a következő vizsgálatoknak kell alávetni:

- I. típus (hidegindítás utáni, a kipufogócsövön keresztüli átlagos szennyezőanyag-kibocsátások szimulálása),

- II. típus (szénmonoxid-kibocsátás alapjárati fordulatszámnál),

- III. típus (kartergáz-kibocsátás).

5.2.3. A 8.1. pontban említett járművek kivételével a sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt járműveket a következő vizsgálatoknak kell alávetni:

- I. típus (hidegindítás utáni, a kipufogócsövön keresztüli átlagos szennyezőanyag-kibocsátások szimulálása),

- V. típus (kibocsátáscsökkentő berendezések tartóssága).

5.2.4. A 8.1. pontban említett sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt járműveket a következő vizsgálat alá kell vetni.

- I. típus (hidegindítás utáni, a kipufogócsövön keresztüli átlagos szennyezőanyag-kibocsátások szimulálása - csak gáz-halmazállapotú szennyező anyagok).

5.3. A vizsgálatok leírása

5.3.1. I. típusú vizsgálat (hidegindítás utáni, a kipufogócsövön keresztüli átlagos szennyezőanyag-kibocsátások szimulálása).

5.3.1.1. Az I.5.3. ábra mutatja az I. típusú vizsgálat folyamatát. Ezt a vizsgálatot az 1. pontban említett, 3,5 tonna legnagyobb össztömeget meg nem haladó valamennyi járművön végre kell hajtani.

5.3.1.2. A járművet menetellenállás- és tehetetlenséginyomaték-szimulátorrral felszerelt járműfékpadra kell helyezni.

5.3.1.2.1. A 8.1. pontban említett járművek kivételével két részből - egyes rész és kettes rész - álló, összesen 19 perc és 40 másodpercig tartó vizsgálatot kell végrehajtani megszakítás nélkül. A gyártó beleegyezésével 20 másodpercet meg nem haladó mintavételezés nélküli időszak iktatható be az 1. rész vége és a 2. rész kezdete közé, a vizsgálóberendezés beállításának megkönnyítésére.

5.3.1.2.2. A vizsgálat első része négy elemi városi ciklusból áll. Minden egyes elemi városi ciklus tizenöt szakaszból áll (alapjárat, gyorsulás, állandó sebesség, lassulás, stb.).

5.3.1.2.3. A vizsgálat második része egy további, városon kívüli ciklusból áll. Ez a városon kívüli ciklus 13 szakaszból áll (alapjárat, gyorsulás, állandó sebesség, lassulás, stb.).

I.5.2. ábra

Különböző módozatok típusjóváhagyáshoz és kiterjesztésekhez

Típusvizsgálat | Külső gyújtású motorok | Sűrítéses gyújtású motorok |

M1 járművek - < 2,5 tonna tömegű - legfeljebb hat hely | A 8.1. pontnak megfelelő járművek | M1 járművek - < 2,5 tonna tömegű - legfeljebb hat hely | A 8.1. pontnak megfelelő járművek |

II. típus | - | Igen | - | - |

IV. típus | Igen | - | - | - |

5.3.1.2.4. A 8.1. pontban említett járművek esetében csak négy elemi városi ciklusból (első rész) álló vizsgálatot kell végrehajtani megszakítás nélkül, amely összesen 13 percig tart.

5.3.1.2.5. A vizsgálat során a kipufogógázokat hígítani kell, és arányos mintát kell gyűjteni egy vagy több zsákba. A jármű kipufogógázait az alább leírt eljárást követve kell hígítani, mintavételezni és elemezni; a hígított kipufogógáz teljes térfogatát mérni kell. Nemcsak a szénmonoxid-, a szénhidrogén- és a nitrogénoxid-kibocsátást, hanem a sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt járművekből a légszennyező részecskék kibocsátását is fel kell jegyezni.

5.3.1.3. A vizsgálatot a III. mellékletben leírt eljárás segítségével kell végrehajtani. A gázok összegyűjtésére és elemzésére és a részecskék eltávolítására és mérésére használt módszereknek a leírtakkal egyezőeknek kell lenniük.

5.3.1.4. Az 5.3.1.4.2. és 5.3.1.5. pont követelményeinek figyelembevételével a vizsgálatot háromszor kell megismételni. A 8.1. pontban említett járművek kivételével minden egyes vizsgálat esetében az eredményeket meg kell szorozni az 5.3.5. pont szerinti megfelelő romlási tényezővel. A gáz-halmazállapotú kibocsátások eredményként kapott tömegének, és sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt járművek esetében az egyes vizsgálatok során kapott részecskék tömegének kisebbnek kell lennie az alábbi táblázatban megadott határértékeknél:

Szénmonoxid-tömeg | Szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes tömege | [5]Részecskék tömege |

L1 (g/km) | L2 (g/km) | L3 (g/km) |

2,72 | 0,97 | 0,14 |

5.3.1.4.1. Az 5.3.1.4. pont szerinti követelmények ellenére minden egyes szennyező anyag vagy szennyezőanyag-kombináció esetében a tömegre kapott három eredmény közül egy legfeljebb 10 %-kal túllépheti az előírt határértéket, feltéve hogy a három eredmény számtani középértéke az előírt határérték alatt van. Ahol az előírt határértékek túllépése egynél több szennyezőanyag esetében fordul elő, lényegtelen, hogy ez ugyanabban a vizsgálatban vagy különböző vizsgálatokban történik meg [6].

5.3.1.4.2. Az 5.3.1.4. pont szerinti vizsgálatok száma a gyártó kérésére 10-re növelhető, feltéve hogy a korlátozás alá eső minden egyes szennyezőanyagra vagy két szennyezőanyag összegére kapott első három eredmény számtani középértéke (

) a határ 100 és 110 %-a között van. Ebben az esetben csak az a követelmény, hogy a korlátozás alá eső minden egyes szennyező anyagra vagy két szennyező anyag összegére kapott 10 eredmény számtani közepének kisebbnek kell lennie a határértéknél (

< L

< L).

5.3.1.5. Az 5.3.1.4. pont szerinti vizsgálatok száma csökken az alábbiakban meghatározott feltételek mellett, ahol V1 a korlátozás alá eső egyes szennyező anyagokra vagy két szennyező anyag együttes kibocsátására az első vizsgálatban kapott eredmény, V2 pedig a második vizsgálatban kapott eredmény.

5.3.1.5.1. Csak egyetlen vizsgálatot kell végezni, ha a korlátozás alá eső minden egyes szennyező anyagra vagy két szennyező anyag együttes kibocsátására kapott eredmény legfeljebb 0,70 L (azaz V1 ≤ 0,70 L).

5.3.1.5.2. Csak két vizsgálatot kell végezni, ha 5.3.1.4. pont szerinti követelmény nem teljesül, azonban a korlátozás alá eső minden egyes szennyező anyagra vagy két szennyező anyag együttes kibocsátására teljesülnek a következő követelmények:

V1 ≤ 0,85 L és V1 ± V2 ≤ 1,70 L és V2 ≤ L.

5.3.2. II. típusú vizsgálat (szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon)

5.3.2.1. Ezt a vizsgálatot a 8.1. pontban említett, külső gyújtású motorral hajtott minden járművön el kell végezni.

5.3.2.2. A IV. melléklettel összhangban végrehajtott vizsgálatkor az alapjáratban működő motor által kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid-tartalmának nem szabad nagyobbnak lennie az I. típusú vizsgálat szerinti beállításnál kapott érték 3,5 térfogatszázalékánál, és nem szabad meghaladnia a 4,5 térfogatszázalékot az ebben a mellékletben előírt beállítási tartományon belül.

5.3.3. III. típusú vizsgálat (a kartergáz-kibocsátás vizsgálata)

5.3.3.1. Ezt a vizsgálatot az 1. pontban említett minden járművön el kell végezni, a sűrítéses gyújtású motorokkal rendelkező járművek kivételével.

+++++ TIFF +++++

Folyamatábra I. típusú típusjóváhagyáshoz

(lásd az 5.3.1. pontot)

5.3.3.2. Az V. melléklettel összhangban végrehajtott vizsgálatkor a motor forgattyúház-szellőztető rendszere a légkörbe való semmilyen kartergáz-kibocsátást nem engedhet meg.

5.3.4. IV. típusú vizsgálat (párolgási emisszió meghatározása)

5.3.4.1. Ezt a vizsgálatot az 1. pontban említett minden járművön el kell végezni, a sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt járművek és a 8.1. pontban említett járművek kivételével.

5.3.4.2. A VI. melléklettel összhangban végrehajtott vizsgálatkor a párolgási emissziónak vizsgálatonként 2 g-nál kevesebbnek kell lennie.

5.3.5. V. típusú vizsgálat (szennyezéscsökkentő berendezések tartóssága)

5.3.5.1. Ezt a vizsgálatot az 1. pontban említett minden járművön el kell végezni a 8.1 pontban említett járművek kivételével. A vizsgálat a VII. mellékletben leírt programmal összhangban próbapályán, közúton vagy járműfékpadon vezetett 80000 km-es öregítési vizsgálatot képvisel.

5.3.5.2. Az 5.3.5.1. pontban foglalt követelmények ellenére a gyártók a következő táblázatból vett romlási tényezőket használhatják az 5.3.5.1.1. pont szerinti vizsgálat alternatívájaként.

Motor-kategória | Romlási tényezők |

CO | HC ± NOx | Részecskék [7] |

Külső gyújtású motor | 1,2 | 1,2 | - |

Sűrítéses gyújtású motor | 1,1 | 1,0 | 1,2 |

A gyártó kérésére a műszaki szolgálat elvégezheti az I. típusú vizsgálatot, mielőtt végrehajtásra kerülne az V. típusú vizsgálat, a fenti táblázatban megadott romlási tényezőket használva. Az V. típusú vizsgálat befejezésekor a műszaki szolgálat módosíthatja a IX. mellékletben feljegyzett típusjóváhagyási eredményeket, a fenti táblázatban közölt romlási tényezőket az V. típusú vizsgálatban mért tényezőkkel helyettesítve.

5.3.5.3. A romlási tényezőket vagy az 5.3.5.1. pont szerinti eljárás vagy az 5.3.5.2. pont szerinti, a táblázatban megadott értékek segítségével kell meghatározni. Ezeket a tényezőket annak megállapítására kell használni, hogy az 5.3.1.4. és 7.1.1.1. pont szerinti követelmények teljesülnek-e.

6. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

6.1. Kipufogócsövön keresztüli kibocsátással kapcsolatos kiterjesztések

(I. típusú és II. típusú vizsgálatok)

6.1.1. Különböző referenciatömegű járműtípusok

Valamely járműtípushoz megadott jóváhagyás a következő feltételek mellett terjeszthető ki azokra a járműtípusokra, amelyek csak a referenciatömegük tekintetében térnek el a jóváhagyott típustól.

6.1.1.1. A 8.1. pontban említett járművektől eltérő járművek

6.1.1.1.1. A jóváhagyás csak olyan referenciatömegű járműtípusokra terjeszthető ki, amelyek a következő nagyobb egyenértékű tehetetlenségi nyomaték vagy bármilyen kisebb egyenértékű tehetetlenségi nyomaték használatát igénylik.

6.1.1.2. A 8.1. pontban említett járművek

6.1.1.2.1 A jóváhagyás csak olyan referenciatömegű járműtípusokra terjeszthető ki, amelyek mindössze csak a következő nagyobb vagy a következő kisebb egyenértékű tehetetlenségi nyomaték használatát igénylik.

6.1.1.2.2. Ha annak a járműtípusnak a referenciatömegéhez, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik, a már jóváhagyott járműtípushoz használtnál nagyobb egyenértékű tehetetlenségi nyomatékú lendkerék használata szükséges, a jóváhagyás kiterjesztését meg kell adni.

6.1.1.2.3. Ha annak a járműtípusnak a referenciatömegéhez, amelyhez a jóváhagyás kiterjesztését kérik, a már jóváhagyott járműtípushoz használtnál kisebb egyenértékű tehetetlenségi nyomatékú lendkerék használata szükséges, a járműtípus megkapja a jóváhagyást, ha a már jóváhagyott járműnél a szennyező anyagok tömegére kapott értékek arra a járműre vonatkozóan előírt határokon belül vannak, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik.

6.1.2. Különböző teljes áttételi viszonyú járműtípusok

Valamely járműtípushoz megadott jóváhagyás az alábbi feltételek mellett terjeszthető ki a jóváhagyott típustól csak az áttételi viszonyszám tekintetében eltérő járműtípusokra:

6.1.2.1. Az I. típusú vizsgálatban használt minden egyes áttételi viszony esetében meg kell határozni az alábbi arányt,

E =

− V

ahol 1000 ford/perc motorfordulatszám mellett V1 a jóváhagyott járműtípus sebessége, V2 pedig annak a járműtípusnak a sebessége, amelyhez a jóváhagyás kiterjesztését kérik.

6.1.2.2. Ha minden egyes áttételi viszony esetén E ≤ 8 %, a jármű megkapja a kiterjesztést anélkül, hogy meg kellene ismételni az I. típusú vizsgálatokat.

6.1.2.3. Ha legalább egy áttételi viszony esetén E > 8 % és minden áttételi viszony esetén E ≤ 13 %, meg kell ismételni az I. típusú vizsgálatot, de ez végrehajtható a gyártó által kiválasztott laboratóriumban, a típusjóváhagyást kiadó hatóság jóváhagyása esetén. A vizsgálati jelentést el kell küldeni a típusjóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatnak.

6.1.3 Különböző referenciatömegekkel és különböző teljes áttételi viszonyokkal rendelkező járműtípusok

A valamely járműtípushoz megadott jóváhagyás kiterjeszthető olyan járműtípusokra, amelyek csak a referenciatömegük és a teljes áttételi viszonyszámuk tekintetében térnek el a jóváhagyott típustól, feltéve hogy a 6.1.1. és a 6.1.2. pontban említett valamennyi feltétel teljesül.

6.1.4. Megjegyzés:

Ha valamely járműtípust a 6.1.1-6.1.3. pontnak megfelelően hagytak jóvá, az ilyen jóváhagyás nem terjeszthető ki más járműtípusokra.

6.2. Párolgási emisszió (IV. típusú vizsgálat)

6.2.1. Párolgási emissziót csökkentő berendezéssel felszerelt járműtípushoz megadott jóváhagyás a következő körülmények között terjeszthető ki:

6.2.1.1. A tüzelőanyag-/levegőellátás alapelvének (például egypontos befecskendezés, porlasztó) azonosnak kell lennie.

6.2.1.2. A tüzelőanyag-tartály alakjának, valamint a tüzelőanyag-tartály és a folyékonytüzelőanyag-tömlőkhöz használt vezetékek anyagának azonosnak kell lennie. A keresztmetszet és a megfelelő tömlőhosszúság tekintetében a legrosszabb esetek együttesét kell vizsgálni. A típusjóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálat határozza meg, hogy nem azonos gőz/folyadék szétválasztók elfogadhatók-e. A tüzelőanyag-tartály térfogatának ± 10 % tartományon belül kell lennie. A tartályba szerelt lefúvató (biztonsági) szelep beállításának azonosnak kell lennie.

6.2.1.3. A tüzelőanyag-gőzök tárolási módszerének azonosnak kell lennie, például a csapda alakja és térfogata, tárolóközeg, légszűrő (ha használják a párolgási emisszió csökkentésére) stb.

6.2.1.4. Az úszóházban a tüzelőanyag térfogatának a 10 ml-es tartományon belül kell lennie.

6.2.1.5. Azonosnak kell lennie a tárolt gőz tisztítási módszerének (például levegőáram, kiindulási pont vagy térfogattisztítás a menetciklus során).

6.2.1.6. Azonosnak kell lennie a tüzelőanyag-ellátó rendszer tömítési és szellőzési módjának.

6.2.2. További megjegyzések:

i. különböző motorméretek megengedettek;

ii. különböző motorteljesítmények megengedettek;

iii. automata és kézi sebességváltó, két- és négykerék-meghajtás megengedett;

iv. különböző kocsiszekrénytípusok megengedettek;

v. különböző kerék- és gumiabroncsméretek megengedettek.

6.3. Kibocsátáscsökkentő készülékek tartóssága

(V. típusú vizsgálat)

6.3.1. Valamely járműtípushoz megadott jóváhagyás kiterjeszthető más járműtípusokra, feltéve, hogy a motor/szennyezéscsökkentő rendszer kombináció azonos a már jóváhagyott járműben lévővel. Erre figyelemmel, azokat a járműtípusokat, amelyeknek az alábbi leírt paraméterei azonosak, vagy az előírt határértékeken belül vannak, úgy kell tekinteni, hogy ugyanahhoz a motor/szennyezéscsökkentő rendszer kombinációhoz tartoznak.

6.3.1.1. Motor:

- a hengerek száma,

- motor-lökettérfogat (± 15 %),

- a motorblokk elrendezése,

- a szelepek száma,

- tüzelőanyag-rendszer,

- a hűtőrendszer típusa,

- az égési folyamat.

6.3.1.2. Szennyezéscsökkentő rendszer:

- Katalizátorok:

- a katalizátorok és az elemek száma,

- a katalizátorok mérete és alakja (térfogat ± 10 %),

- a katalitikus reakció típusa (oxidáló, háromjáratú,...),

- nemesfémmennyiség (azonos vagy nagyobb),

- nemesfémarány ( ± 15 %),

- hordozó (szerkezete és anyaga),

- cellasűrűség,

- a katalizátor(ok) házának típusa,

- a katalizátorok elhelyezkedése (hely és méret a kipufogórendszerben, mely nem hoz létre 50 K-nál nagyobb hőmérséklet-változást a katalizátor belépő nyílásánál).

- Légbefúvás:

- igen/nem

- típus (pulzáló levegő, légszivattyúk,...).

- EGR (kipufogógáz-visszavezetés):

- igen/nem.

6.3.1.3. Tehetetlenséginyomaték-kategória: a közvetlenül felette lévő tehetetlenséginyomaték-kategória és minden alatta lévő egyenértékű tehetetlenséginyomaték-kategória.

6.3.1.4. A tartóssági vizsgálat végrehajtható olyan jármű, kocsiszekrénytípus, sebességváltó (automata vagy kézi) és gumiabroncs- vagy kerékméret használatával, amelyek eltérnek azon járműtípusétól, amelyre a típusjóváhagyást kérik.

7. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1. Általános szabályként a járműből a kipufogócsövön keresztüli kibocsátás és a párolgási emisszió korlátozása tekintetében a gyártás megfelelőségét a IX. mellékletben bemutatott típusbizonyítványban található leírás alapján és - amennyiben szükséges - az 5.2. pont szerinti I., II., III. és IV. típusú vizsgálatok közül mindegyike vagy némelyike alapján kell ellenőrizni.

7.1.1. Az I. típusú vizsgálat tekintetében a járművek megfelelőségét a következőképpen kell ellenőrizni:

7.1.1.1 Ki kell választani egy járművet a sorozatból és alá kell vetni az 5.3.1. pontban leírt vizsgálatnak. A romlási tényezőket azonos módon kell alkalmazni. Azonban az 5.3.1.4. pontban foglalt határértékek helyébe a következők lépnek:

Szénmonoxid-tömeg | Szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes tömege | [8]Részecskék tömege |

L1 (g/km) | L2 (g/km) | L3 (g/km) |

3,16 | 1,13 | 0,18 |

7.1.1.2 x

+ k.S ≤ L

ahol:

L a 7.1.1.1. pontban megállapított határérték,

k egy n-től függő statisztikai tényező, amelyet a következő táblázat ad meg:

n | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |

k | 0,973 | 0,613 | 0,489 | 0,421 | 0,376 | 0,342 | 0,317 | 0,296 | 0,279 |

n | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |

k | 0,265 | 0,253 | 0,242 | 0,233 | 0,224 | 0,216 | 0,210 | 0,203 | 0,198 |

k =

7.1.2. A sorozatból vett valamely járművön végrehajtott II. vagy III. típusú vizsgálatban teljesíteni kell az 5.3.2.2. és az 5.3.3.2. pontban meghatározott feltételeket.

7.1.3. A III. melléklet 3.1.1. pontjának követelményei ellenére a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséért felelős műszaki szolgálat a gyártó hozzájárulásával végrehajthatja az I., a II., a III. és a IV. típusú vizsgálatokat olyan járműveken, amelyek előzőleg 3000 km-nél kevesebbet futottak.

7.1.4. A VI. melléklettel összhangban végrehajtott vizsgálatkor minden legyártott, jóváhagyott típusú járműhöz megállapított átlagos párolgási emissziónak kisebbnek kell lennie, mint az 5.3.4.2. pont szerinti határérték.

7.1.5. Szokásos gyártósorvégi vizsgálat esetében a jóváhagyás tulajdonosa bizonyíthatja a megfelelőséget a VI. melléklet 7. pontjában foglalt követelményeket kielégítő járművekből vett mintával.

8. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

8.1. Az alábbi járművek típusjóváhagyásához és megfelelőségének ellenőrzéséhez:

- az M1 kategóriától eltérő járművek,

- a járművezetővel együtt hatnál több utas szállítására tervezett, vagy 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb össztömegű, M1 kategóriájú utasszállító járművek,

- a legutóbb a 87/403/EGK irányelvvel [10] módosított 70/156/EGK irányelv I. mellékletében meghatározott−ak szerinti terepjáró járművek,

a vizsgálatnak az első résznek megfelelő vizsgálatnak kell lennie. Az 5.3.1.4. pontban (típusjóváhagyás) és 7.1.1.1. pontban (megfelelőség-ellenőrzés) szereplő táblázatban látható határértékek helyébe a következők lépnek:

A jármű típusjóváhagyásához:

Referenciatömeg RW (kg) | Szénmonoxid L1 (g/vizsgálat) | Szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes kibocsátása L2 (g/vizsgálat) |

RW < 1020 | 58 | 19,0 |

1020 < RW < 1250 | 67 | 20,5 |

1250 < RW < 1470 | 76 | 22,0 |

1470 < RW < 1700 | 84 | 23,5 |

1700 < RW < 1930 | 93 | 25,0 |

1930 < RW < 2150 | 101 | 26,5 |

2150 < RW | 110 | 28,0 |

A gyártásmegfelelőség ellenőrzéséhez:

Referenciatömeg RW (kg) | Szénmonoxid L1 (g/vizsgálat) | Szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes kibocsátása L2 (g/vizsgálat) |

RW < 1020 | 70 | 23,8 |

1020 <RW < 1250 | 80 | 25,6 |

1250 < RW < 1470 | 91 | 27,5 |

1470 < RW < 1700 | 101 | 29,4 |

1700 < RW < 1930 | 112 | 31,3 |

1930 < RW < 2150 | 121 | 33,1 |

2150 < RW | 132 | 35,0 |

8.2. A következő rendelkezéseket 1994. december 31-ig kell alkalmazni az újonnan forgalomba helyezett, illetve olyan járművek esetén, amelyek típusjóváhagyására 1993. július 1-je előtt került sor:

- a 88/436/EGK irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv I. mellékletének 8.3. pontjában (a 8.3.1.3. pont kivételével) megállapított átmeneti rendelkezések,

- a 88/76/EGK irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv I. mellékletében említett, 2 liternél nagyobb hengerűrtartalmú külső gyújtású motorokkal felszerelt M1 kategóriájú járművekre vonatkozóan megállapított rendelkezések, a melléklet 8.1. pontjában említett járművek kivételével,

- a 89/458/EGK irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelvben említett, 1,4 liternél kisebb hengerűrtartalmú motorral felszerelt járművekre vonatkozóan megállapított rendelkezések.

A gyártó kérésére az e követelményekkel összhangban végrehajtott vizsgálatok vehetők igénybe a típusjóváhagyáshoz a 91/441/EGK irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv I. melléklete 5.3.1., 5.3.5. és 7.1.1. pontjának megfelelő vizsgálatok végrehajtása helyett.

8.3. A típusjóváhagyás tekintetében 1994. július 1-jéig, az első forgalomba helyezés tekintetében 1994. december 31-ig a közvetlen befecskendezéses típusú, sűrítéses gyújtású motorokkal felszerelt járművek esetében, a 8.1. pontban említett járművek kivételével, a szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes tömegére, valamint a részecskék tömegére vonatkozóan előírt határértékek az 5.3.1.4. (típusjóváhagyás) és 7.1.1.1. (megfelelőség-ellenőrzés) pontban szereplő táblázatban az L2 és L3 értékeknek 1,4 szorzótényezővel történő szorzásával kapott értékek.

[1] HL L 197., 1983.7.20., 1. o.

[2] A 70/156/EGK irányelv (HL L 42., 1970.2.23., 1. o.) I. mellékletének 0.4 pontjában meghatározottak szerint.

[3] HL L 36., 1988. 2. 9., 33. o.

[4] HL L 96., 1985. 4. 3., 25. o.

[5] Sűrítéses gyújtású motorok

[6] Ha az egyes szennyező anyagoknak vagy összevonásoknak megfelelő három vizsgálat közül egy több, mint 10 %-kal lépi túl az 5.3.1.4. pontban előírt határértéket, az érintett járműhöz az 5.3.1.4.2. pontban leírtaknak megfelelően folytatható a vizsgálat.

[9] A szórás:S2 = ∑ x − x2n − 1 ahol x a kapott n eredmény közül az egyik.

[10] HL L 220., 1987.8.8., 44. o.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

... SZÁMÚ ADATKÖZLŐ LAP

a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekről és az EGK-típusjóváhagyásról szóló 70/156/EGK tanácsi irányelv I. mellékletével összhangban

(A legutóbb a 91/441/EGK irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv)

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(A kipufogócsövön keresztüli átlagos szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzése hidegindítás után)

1. BEVEZETÉS

E melléklet az I. melléklet 5.3.1. pontjában meghatározott I. típusú vizsgálati eljárást írja le.

2. MENETCIKLUS A Görgős JÁRMŰFÉKPADON

2.1. A ciklus leírása

Ennek a mellékletnek az I. függeléke írja le a menetciklust a próbapadon.

2.2. A menetciklus végrehajtásánakáltalános feltételei

Szükség esetén előzetes vizsgálati ciklusokat kell lefolytatni annak meghatározására, hogy miként lehet legjobban működtetni a gáz- és a fékpedált ahhoz, hogy a menetciklus az előírt határértéken belül megközelítse az elméleti menetciklust.

2.3. Sebességváltó használata

2.3.1. Ha az első sebességfokozatban elérhető legnagyobb sebesség 15 km/h alatt van, a második, a harmadik és a negyedik sebességfokozatot kell használni elemi városi ciklusokhoz (első rész), a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik sebességfokozatot városon kívüli ciklushoz (második rész). A második, a harmadik és a negyedik sebességfokozat akkor is használható a városi ciklushoz (első rész), a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik sebességfokozat városon kívüli ciklushoz (második rész), amikor a vezetési utasítások vízszintes talajon második sebességfokozatban való indítást ajánlanak, vagy amikor az utasításokban az első sebességfokozat terepjárásra, kúszásra vagy vontatásra fenntartott sebességfokozatként van meghatározva.

30 kW-nál nem nagyobb maximális motorteljesítményű és 130 km/h-t meg nem haladó legnagyobb sebességű járművek esetében a városon kívüli ciklus (második rész) legnagyobb sebessége 1994. július 1-jéig 90 km/h-ra van korlátozva. Ezután az időpont után azokat a járműveket, amelyek nem érik el a menetciklusban szükséges gyorsulási és legnagyobb sebességértékeket, a gázpedál teljes benyomásával kell működtetni, amíg még egyszer elérik a szükséges menetgörbét. A működési ciklustól való eltéréseket fel kell jegyezni a vizsgálati jelentésben.

2.3.2. A félautomata sebességváltókkal felszerelt járműveket a vezetéshez szokásos körülmények között használt sebességfokozatok alkalmazásával kell vizsgálni, és a sebességfokozatot a gyártó utasításaival összhangban kell használni.

2.3.3. Automatikus sebességváltókkal felszerelt járműveket a legnagyobb bekapcsolt sebességfokozattal (drive) kell vizsgálni. A gázpedált úgy kell használni, hogy a lehető legegyenletesebb gyorsulást érjék el, a különböző sebességfokozatok rendes sorrendben történő kapcsolásának lehetővé tételére. Továbbá az e melléklet I. függelékében látható sebességváltási pontokat nem kell alkalmazni; a gyorsításnak folyamatosnak kell lennie a minden egyes alapjárati szakaszok végét az ezt követő állandó sebességű szakasz kezdetével összekapcsoló egyenes vonal által képviselt időszakon keresztül. A 2.4. pontban megadott tűréseket alkalmazni kell.

2.3.4. A vezető által működtetett gyorsmeneti fokozattal felszerelt járműveket kikapcsolt gyorsmeneti fokozattal kell vizsgálni a városi ciklus (első rész) esetében, és bekapcsolt gyorsmeneti fokozattal a városon kívüli ciklus (második rész) esetében.

2.4. Tűrések

2.4.1. Gyorsítás alatt, állandó sebességnél és a lassítás alatt, amikor a jármű fékeit használják a kijelzett sebesség és az elméleti sebesség között ± 2 km/h tűrés megengedett. Ha a jármű gyorsabban lassul a fékek használata nélkül, csak a 6.5.3. pont előírásait kell alkalmazni. A leírtnál nagyobb sebességtűrések fogadhatók el a szakaszváltások során, feltéve hogy a tűréseket soha nem lépik túl 0,5 s-nál tovább.

2.4.2. Az időtűrések értéke ± 1,0 s. A fenti tűréseket épp úgy kell alkalmazni a városi ciklus (első rész) minden egyes sebességváltási időszakának kezdetén és végén [1], mint a városon kívüli ciklus (második rész) 3., 5. és 7. számú műveleteihez.

2.4.3. A sebesség és időtűrések összekapcsolását az 1. függelék mutatja.

3. JÁRMŰ ÉS TÜZELŐANYAG

3.1. Vizsgálati jármű

3.1.1. A vizsgálati járművet jó műszaki állapotban kell bemutatni. Bejáratott járműnek kell lennie, amely a vizsgálat előtt legalább 3000 km-t futott.

3.1.2. A kipufogórendszerben nem lehet olyan szivárgás, amely feltehetően csökkenti az összegyűjtött gázmennyiséget, amelynek viszont egyenlőnek kell lennie a motorból kilépő gáz mennyiségével.

3.1.3. Ellenőrizni lehet a levegőszívó rendszer tömítettségét annak biztosítására, hogy a porlasztásra ne legyen hatással a nem kívánt levegőbeszívás.

3.1.4. A motor és a kezelőszervek beállításának a gyártó által előírt beállításoknak kell lenniük. Ez a követelmény különösen az alapjárat (fordulatszám és a kipufogógázok szénmonoxid-tartalma), a hidegindító berendezés és a kipufogógázkibocsátás-csökkentő berendezés beállításaira vonatkozik.

3.1.5. A vizsgálandó járművet vagy egy azzal egyenértékű járművet szükség esetén fel kell szerelni a görgős próbapad beállításhoz szükséges jellemző paraméterek 4.1.1. pont szerinti mérésének lehetővé tételéhez szükséges berendezésekkel.

3.1.6. A műszaki szolgálat ellenőrizheti, hogy a jármű teljesítménye megfelel-e a gyártó által megadott teljesítménynek, használható-e a jármű rendes üzemben, különösen pedig azt, hogy képes-e hideg és meleg állapotban indulni.

3.2. Tüzelőanyag

A vizsgálathoz a VIII. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyagot kell használni.

4. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

4.1. A görgős járműfékpad

4.1.1. A próbapadnak képesnek kell lennie a menetterhelés szimulálására a következő kategóriák valamelyikén belül:

- próbapad meghatározott terhelési görbével, azaz olyan próbapad, amelynek fizikai jellemzői egy meghatározott alakú terhelési görbét hoznak létre,

- próbapad állítható terhelési görbével, azaz olyan próbapad, amelynél legalább két útterhelési paraméterrel lehet beállítani a görbe alakját.

4.1.2. Az idő elteltével próbapad beállítása nem változhat. A próbapad nem hozhat létre semmilyen rezgést, amelyek a járművön észlelhetők, és amely valószínűleg hatással lenne a jármű üzemszerű működésére.

4.1.3. A próbapadot fel kell szerelni a tehetetlenségi nyomaték és a menetellenállás szimulálására alkalmas eszközzel. Ezeket a szimulátorokat kétgörgős próbapad esetében a mellső görgőhöz kell csatlakoztatni.

4.1.4. Pontosság

4.1.4.1. A jelzett menetellenállásnak ± 5 %-os pontossággal kell mérhetőnek és leolvashatónak lennie.

4.1.4.2. Meghatározott terhelési görbéjű próbapad esetében a próbapad menetellenállását úgy kell beállítani, hogy az úthoz viszonyított pontossága ± 5 % legyen 80 km/h sebességnél. Állítható terhelési görbéjű próbapad estében a próbapad menetellenállását úgy kell beállítani, hogy az úthoz viszonyított pontossága 5 % legyen 100 km/h, 80 km/h, 60 km/h, és 40 km/h sebességnél, illetve 10 % legyen 20 km/h sebességnél. Ez alatt a próbapad-abszorpciónak pozitívnak kell lennie.

4.1.4.3. A forgó részek teljes tehetetlenségi nyomatékának (beleértve adott esetben a szimulált tehetetlenségi nyomatékot is) ismertnek kell lennie, és ± 20 kg-mal térhet el a vizsgálatra vonatkozó tehetetlenséginyomaték-osztálytól.

4.1.4.4. A jármű sebességét a görgő (kétgörgős próbapad esetében a mellső görgő) fordulatszámának segítségével kell mérni. Ezt a sebességet ± 1 km/h pontossággal kell mérni 10 km/h feletti sebességek mellett.

4.1.5. A menetellenállás és a tehetetlenségi nyomaték beállítása

4.1.5.1. Próbapad meghatározott terhelési görbével: a menetellenállás-szimulátort úgy kell beállítani, hogy felvegye a hajtókerekeken 80 km/h állandó sebességnél leadott teljesítményt és fel kell jegyezni az 50 km/h sebességnél leadott teljesítményt. A menetellenállás meghatározásának és beállításának eszközeit a 3. függelék rögzíti.

4.1.5.2. Próbapad állítható terhelési görbével: a menetellenállás-szimulátort úgy kell beállítani, hogy felvegye a hajtó kerekeken 100, 80, 60, 40 és 20 km/h állandó sebességnél leadott teljesítményt. A menetellenállás meghatározásának és beállításának módját a 3. függelék rögzíti.

4.1.5.3. Tehetetlenség

Az elektromos tehetetlenséginyomaték-szimulátorral felszerelt próbapadoknál be kell bizonyítani, hogy egyenértékűek a mechanikus tehetetlenséginyomaték-rendszerekkel. Az egyenértékűség meghatározásának módját a 4. függelék határozza meg.

4.2. Kipufogógáz-mintavevő rendszer

4.2.1. A kipufogógáz-mintavevő rendszernek képesnek kell lennie a mérni kívánt, a kipufogógázokban kibocsátott szennyező anyagok tényleges mennyiségének mérésére. A méréshez állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszert kell használni. Ehhez szükség van a jármű kipufogógázainak folyamatos hígítására környezeti levegővel, szabályozott körülmények mellett. Az állandó térfogatú mintavevővel történő mérés esetében két feltételt kell teljesíteni: mérni kell a kipufogógázok és hígító levegő keverékének össztérfogatát, és folyamatosan arányos térfogatú mintát kell gyűjteni elemzés céljára.

A kibocsátott szennyező anyagok mennyiségét a mintában meglévő koncentrációból kell meghatározni, a környezeti levegő szennyezőanyag-tartalmának és a vizsgálat ideje alatti összesített áramlásnak a figyelembevételével korrigálva.

A szilárd részecskék kibocsátott mennyiségét alkalmas szűrők segítségével kell meghatározni, amelyek a szilárd részecskéket a vizsgálat során egy arányos részáramból összegyűjtik. A részecskék mennyiségét gravimetrikusan kell meghatározni a 4.3.2. pontban foglaltak szerint.

4.2.2. A rendszeren keresztüli áramlásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a vizsgálatok során esetleg előforduló minden körülmény között kiküszöbölje a vízkondenzációt, az 5. függelékben meghatározottaknak megfelelően.

4.2.3. A III. 4.2.3 ábrában az általános elvet bemutató vázlatos diagram látható. Az 5. függelék példákat ad meg az ebben a mellékletben megállapított követelményeket kielégítő állandó térfogatú mintavevő rendszer három típusára.

4.2.4. A gáz-levegő keveréknek homogénnek kell lennie a mintavevő szonda S2 pontjában.

4.2.5. A szondának valódi mintát kell vennie a hígított kipufogógázokból.

4.2.6. A rendszernek gázszivárgástól mentesnek kell lennie. A rendszer felépítésének és anyagainak olyannak kell lenniük, hogy a rendszer ne befolyásolja a szennyezőanyag-koncentrációt a hígított kipufogógázban. Ha a rendszer bármely alkatrésze (hőcserélő, fúvó, stb.) megváltoztatná a hígított gázban lévő bármely szennyező gáz koncentrációját, akkor ehhez a szennyezőanyaghoz a mintavételt ez előtt az alkatrész előtt kell végrehajtani, ha a probléma nem szüntethető meg.

+++++ TIFF +++++

A kipufogógáz-mintavevő rendszer ábrája

4.2.7. Ha a vizsgálandó jármű több elágazást tartalmazó kipufogócsővel van felszerelve, a csatlakozó csöveket a járműhöz a lehető legközelebb kell csatlakoztatni.

4.2.8. A jármű kipufogócsövénél (kipufogócsöveinél) a statikus nyomásváltozásoknak a próbapadon végrehajtott menetciklus során a kipufogócsőhöz (kipufogócsövekhez) csatlakoztatás nélkül mért statikus nyomásváltozásoktól ± 1,25 kPa-nál nagyobb mértékben nem szabad eltérnie. A statikus nyomás ± 0,25 kPa-n belül tartására képes mintavevő rendszert kell használni, ha valamely gyártó a jóváhagyást kiadó illetékes hatóságnak elküldött írásbeli kérésben megindokolja a kisebb tűrés szükségességét. A kipufogócsőben az ellennyomást a cső végéhez a lehető legközelebbi helyen vagy egy azonos átmérőjű csőtoldatban kell mérni.

4.2.9. A kipufogógázok terelésére használt különböző szelepeknek gyorsbeállítású, gyorsműködésű típusúaknak kell lenniük.

4.2.10. A gázmintákat megfelelő térfogatú mintavevő zsákokba kell összegyűjteni. Ezeket a zsákokat olyan anyagból kell készíteni, amelyek ± 2 %-nál nagyobb mértékben nem változtatják meg a szennyező gázt 20 perces tárolás után.

4.3. Gázelemző készülék

4.3.1. Követelmények

4.3.1.1. A szennyező gázokat a következő készülékekkel kell elemezni:

Szénmonoxid (CO)- és széndioxid (CO2)-elemzés:

A szénmonoxid- és széndioxid-elemző készülékeknek nem diszperzív infravörösabszorpció elvén működő, nem diszperzív (NDIR) gázelemző készülékeknek kell lenniük.

Szénhidrogén (HC)-elemzés - külső gyújtású motorok:

A szénhidrogén-elemző készüléknek lángionizációs (FID) típusú, szénatomokkal (C1) egyenértékben kifejezett propángázzal kalibrált készülékeknek kell lenniük.

Szénhidrogének elemzése- sűrítéses gyújtású motorok:

A szénhidrogén-elemző készüléknek lángionizációs típusúnak kell lennie detektorral, szelepekkel, csövezéssel, stb. ellátva és 463 °K (190 °C) ± 10 °K hőmérsékletre fűtve (HFID). Ennek a készüléknek szénatomokkal (C1) egyenértékben kifejezett propángázzal kalibráltnak kell lennie.

Nitrogén-oxidok (NOx) elemzése:

A nitrogénoxidokat elemző készüléknek kémiai lumineszcencia elvén működő (CLA) vagy nem diszperzív ultraibolya-rezonanciaabszorbció elvén működő (NDUVR) gázelemzőnek kell lennie, mindkettő NOx - NO konverterrel felszerelve.

Részecskék:

Az összegyűjtött részecskék meghatározása gravimetrikus módszerrel történik. Ezeket a részecskéket minden egyes alkalommal a mintagázáramban elhelyezett két, sorba kapcsolt szűrővel gyűjtik össze. Az egyes szűrőpárokkal összegyűjtött részecskék mennyiségének a következőknek kell lenniük:

- | Vep: | a szűrőkön keresztüli áramlás |

- | Vmix: | a hígítóalagúton keresztüli áramlás |

- | M: | a részecskék tömege (g/km) |

- | Mlimit: | a részecskekibocsátás határértéke (határtérték g/km-ben) |

- | m: | a szűrők által összegyűjtött részecskék tömege, (g) |

- | d: | a menetciklusnak megfelelő tényleges távolság (km) |

| M = Vmix · mVep · d vagy m = M.d · VepVmix |

| A részecskék mintavételi térfogatáramát (Vep/Vmix) úgy kell beállítani, hogy M = Mlimit esetén 1 ≤ m ≤ 5 mg legyen (47 mm átmérőjű szűrők használatakor). |

| A szűrőfelület olyan anyagból kell állnia, amely a kipufogógáz alkotórészei tekintetében hidrofób és inert (fluorkarbon bevonatú üvegszál szűrők vagy ezzel egyenértékű szűrők). |

4.3.1.2. Pontosság

A gázelemzőknek a kipufogógáz-mintában lévő szennyező anyagok koncentrációinak méréséhez szükséges pontossággal összhangban lévő mérési tartománnyal kell rendelkezniük.

A mérési hibának nem szabad meghaladnia a ± 3 %-ot, tekintet nélkül a kalibráló gázokhoz tartozó valós értékekre.

100 ppm-nél kisebb koncentrációk esetében a mérési hibának nem szabad meghaladnia a ± 3 ppm-et. A környezetilevegő-mintát ugyanazon az elemző készüléken és tartománnyal kell mérni, mint a megfelelő hígítottkipufogógáz-mintát.

Az összegyűjtött részecskék mérésének 1 μg pontosságúnak kell lennie.

Valamennyi szűrő tömegének meghatározására használt mérlegnek 1 μg pontosságúnak (szórás) és leolvashatóságúnak kell lennie.

4.3.1.3. A kipufogógáz hűtése (kondenzvíz kifagyasztása)

Semmilyen gázszárító készüléket nem szabad használni a gázelemző készülékek előtt, kivéve ha bizonyíthatóan semmilyen hatással nincs a gázáram szennyezőanyag-tartalmára.

4.3.2. A sűrítéses gyújtású motorokra vonatkozó különleges követelmények

A folyamatos HC-elemzéshez regisztráló készüléket (R) tartalmazó lángionizációs detektorral (HFID) ellátott fűtött mintavevő vezetéket kell használni. A mért szénhidrogének átlagos koncentrációját integrálással kell meghatározni. A vizsgálat teljes időtartama során a fűtött mintavevő vezeték hőmérsékletét 463 °K (190 °C) ± 10 °K értéken kell tartani. A fűtött mintavevő vezetéket fel kell szerelni olyan fűtött szűrővel (FH), amely 99 %-os hatásfokkal leválasztja a > 0,3 μm részecskéket az elemzésre kerülő gázáramból. A mintavevő rendszer válaszidejének (a szondától az elemző készülék belépő nyílásáig) nem szabad 4 másodpercnél nagyobbnak lennie.

A HFID-t állandó áramlású (hőcserélős) rendszerrel kell használni reprezentatív minta biztosítására, kivéve a CFV- vagy CFO-áramlás változásának kiegyenlítésekor.

A részecske-mintavevő rendszer egy hígító alagútból, mintavevő szondából, szűrőegységből, részáramlás szivattyúból és egy áramlási sebességszabályozó- és mérőegységből áll. A részecske-mintavevő részáramlás két sorba kapcsolt szűrőn halad keresztül. A szilárd részecskék mintaáramához a mintavevő szondát úgy kell elhelyezni a hígító szakaszon belül, hogy reprezentatív mintagázáramlás legyen vehető a homogén levegő/kipufogógáz keverékből és a mintavétel helyén a levegő/kipufogógáz keverék hőmérséklete ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket. Az áramlásmérőben a gázáramlás hőmérséklete nem ingadozhat ± 3 K-nél nagyobb mértékben és nem lehet ± 5 %-nál nagyobb tömegáram ingadozása sem. Ha a térfogatáram, a túl nagy szűrőterhelés eredményeként elfogadhatatlan mértékben megváltozna, le kell állítani a vizsgálatot. A vizsgálat megismétlésekor csökkenteni kell az áramlási sebességet és/vagy nagyobb szűrőt kell használni. A szűrőket legkorábban a vizsgálatok kezdete előtt egy órával kell kivenni a kamrából.

A szükséges részecskeszűrőket por bejutása ellen védett nyitott tálon, legalább nyolc órán és legfeljebb 56 órán keresztül klimatizált kamrában kondicionálni kell (hőmérséklet és nedvességtartalom tekintetében). A kondicionálás után a nem szennyezett szűrőket meg kell mérni és felhasználásukig tárolni kell.

Ha a szűrők felhasználására a tömegmérő kamrából történő kivételüktől számított egy órán belül nem kerül sor, újra meg kell mérni azok tömegét.

Az egyórás határ nyolcórás határral helyettesíthető, ha egyik vagy mindkettő a következő feltételek közül teljesül:

- a stabilizált szűrőt ledugózott tartóvégekkel rendelkező zárt szűrőtartó egységbe helyezik és itt tárolják, vagy

- a stabilizált szűrőt olyan zárt szűrőtartó egységbe helyezik, amelyet ezután azonnal egy olyan mintavevő vezetékbe helyeznek, amelyen keresztül nincs áramlás.

4.3.3. Kalibrálás

Minden elemző készüléket a szükséges gyakorisággal, a típusjóváhagyási vizsgálat előtti hónapban minden esetben, és legalább egyszer hat hónaponként, a gyártásmegfelelőség ellenőrzésére kalibrálni kell. A 4.3.1. pontban említett elemző készülékekhez használandó kalibrálási módszert a 6. függelék ismerteti.

4.4. Térfogatmérés

4.4.1. Az állandó térfogatú mintavevőben a teljes hígított kipufogógáz térfogat mérési módszerének olyannak kell lennie, hogy a mérés ± 2 % pontosságú legyen.

4.4.2. Állandó térfogatú mintavevő kalibrálása

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer térfogatmérő berendezését olyan módszerrel kell kalibrálni, amely biztosítja az előírt pontosságot, és olyan gyakorisággal, amely elegendő e pontosság fenntartásához.

A 6. függelék egy példát tartalmaz a szükséges pontosságot biztosító kalibrálási eljárásra. A módszer olyan dinamikus áramlásmérőt használ, amely alkalmas a állandó térfogatú mintavevővel végrehajtott vizsgálat során előforduló nagy áramlási sebesség mérésére. E berendezésnek jóváhagyott nemzeti vagy nemzetközi szabványnak megfelelően kalibrált pontosságúnak kell lennie.

4.5 Gázok

4.5.1. Tiszta gázok

A következő tiszta gázoknak kell rendelkezésre állniuk szükség esetén történő kalibráláshoz és működtetéshez:

- nagy tisztaságú nitrogén

(tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤400 ppm CO2, ≤0,1 ppm NO),

- nagy tisztaságú szintetikus levegő

(tisztaság, ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 térf.% között,

- nagy tisztaságú oxigén (tisztaság ≤ 99,5 térf.% O2),

- nagy tisztaságú hidrogén (és hidrogéntartalmú keverék)

(tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 400 ppm CO2).

4.5.2. Kalibráló gázok

A következő kémiai összetételű gázoknak kell rendelkezésre állniuk: az alábbiak keverékei:

- C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (4.5.1),

- CO és nagy tisztaságú nitrogén,

- CO2 és nagy tisztaságú nitrogén,

- NO és nagy tisztaságú nitrogén.

(Az e kalibráló gázban lévő NO2-mennyiségnek nem szabad meghaladnia az NO-tartalom 5 %-át.)

Valamely kalibráló gáz tényleges koncentrációjának nem szabad ± 2 %-nál nagyobb mértékben eltérnie a megadott számértéktől.

A 6. függelékben megadott koncentrációk egy gázkeverő segítségével is megkaphatók, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel történő hígítással. A keverőkészülék pontosságának olyannak kell lennie, hogy a hígított kalibráló gázok koncentrációi ± 2 %-on belül legyen meghatározhatók.

4.6. Kiegészítő berendezések

4.6.1. Hőmérsékletek

A 8. függelékben jelzett hőmérsékleteket ± 1,5 K pontossággal kell mérni.

4.6.2. Nyomás

A légköri nyomásnak ± 0,1 kPa-n belüli pontossággal kell mérhetőnek lennie.

4.6.3. Abszolút nedvességtartalom

Az abszolút nedvességtartalomnak ± 5 %-on belüli pontossággal kell mérhetőnek lennie.

4.7. A kipufogógáz-mintavevő rendszert a 7. függelék 3. pontjában leírt módszerrel kell ellenőrizni. A bevezetett gáz mennyisége és a mért gázmennyiség között a legnagyobb megengedhető eltérés 5 %.

5. A VIZSGÁLAT ELŐKÉSZÍTÉSE

5.1. A tehetetlenséginyomaték-szimulátoroknak a jármű össztehetetlenségi nyomatékához történő igazítása

Olyan tehetetlenséginyomaték-szimulátort kell használni, amely lehetővé teszi a forgótömegek teljes tehetetlensége meghatározását a referenciatömeggel arányosan, a következő határokon belül:

A jármű referenciatömege RW (kg) | Egyenértékű tömeg I (kg) |

< RW ≤ 750 | 680 |

750 < RW ≤ 850 | 800 |

850 < RW ≤ 1020 | 910 |

1020 < RW ≤ 1250 | 1130 |

1250 < RW ≤ 1470 | 1360 |

1470 < RW ≤ 1700 | 1590 |

1700 < RW ≤ 1930 | 1810 |

1930 < RW ≤2150 | 2040 |

2150 < RW ≤ 2380 | 2270 |

2380 < RW ≤ 2610 | 2270 |

2610 < RW | 2270 |

5.2. A próbapad beállítása

A menetellenállást a 4.1.4. pontban említett módszernek megfelelően kell beállítani.

A használt módszert és a kapott értékeket (egyenértékű tehetetlenségi nyomaték - jellemző beállítási paraméter) fel kell jegyezni a vizsgálati jelentésben.

5.3. A jármű előkezelése

5.3.1. Sűrítéses gyújtású motorokkal ellátott járművekhez a részecskék mérésének érdekében legfeljebb 36 órával és legalább hat órával a vizsgálat előtt az 1. függelékben leírt második ciklusrészt kell használni. Három egymást követő ciklust kell vezetni. A próbapad beállításnak az 5.1. és 5.2. pont szerintinek kell lennie.

A sűrítéses gyújtású motorok előkezelésének a végrehajtása után és a vizsgálat előtt a sűrítéses gyújtású és külső gyújtású motorral ellátott járműveket olyan helyiségben kell tartani, melyben a hőmérséklet viszonylag állandó marad 293 és 303 K (20 és 30 °C) között. Ezt az előkezelést legalább hat órán át kell végezni, és addig kell folytatni, amíg a motorolaj hőmérséklete és - amennyiben van - a hűtőközeg hőmérséklete nem tér el ± 2 °K-nál nagyobb mértékben a helyiség hőmérsékletétől.

A gyártó kérésére a vizsgálatot legkésőbb 30 órával azután kell végrehajtani, miután a jármű rendes üzemi hőmérsékleten már működött.

5.3.2. A gumiabroncsnyomásoknak meg kell egyezniük a gyártó által megadott és a fékbeállításhoz az előzetes országúti vizsgálat során használt nyomással. A gumiabroncsnyomás legfeljebb 50 %-kal a gyártó által javasolt beállítás fölé növelhető, kétgörgős próbapad esetében. Az alkalmazott tényleges nyomást fel kell jegyezni a vizsgálati jelentésben.

6. PRÓBAPADOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

6.1. A menetciklus végrehajtásának különleges feltételei

6.1.1. A vizsgálat során a vizsgálókamra hőmérsékletének 293-303 °K (20-30 °C) között kell lennie. A vizsgálókamrában a levegő vagy a motorba beszívott levegő abszolút nedvességtartalmának (H) olyannak kell lennie, hogy:

5,5 ≤ H ≤ 12,2 g H2O/kg száraz levegő legyen.

6.1.2. A járműnek a vizsgálat során közelítőleg vízszintes helyzetben kell lennie a rendellenes tüzelőanyag-eloszlás elkerülésére.

6.1.3. A vizsgálatot felemelt motorháztetővel kell végrehajtani, kivéve ha ez műszakilag lehetetlen. A hűtőn (vízhűtés) vagy a levegőszívón (léghűtés) működő segédventilátort lehet alkalmazni, ha ez szükséges a motorhőmérséklet normális értéken tartásához.

6.1.4. A vizsgálat során fel kell jegyezni a sebességet az idő függvényében, hogy kiértékelhető legyen a végrehajtott ciklusok helyessége.

6.2. A motor indítása

6.2.1. A motort az e célra szolgáló berendezések segítségével kell indítani, a gyártó utasításának megfelelően úgy, ahogyan ezt a sorozatgyártású járművek vezetői kézikönyve ismerteti.

6.2.2. A motort 40 másodpercen keresztül alapjáratban kell járatni. Az első ciklust a fent említett 40 másodperces alapjárati időszak végén kell kezdeni.

6.3. Alapjárat

6.3.1. Kézi sebességváltó vagy félautomata sebességváltó

6.3.1.1. Az alapjárati időszakok során a tengelykapcsolónak bekapcsolva, a sebességváltónak üres állásban kell lennie.

6.3.1.2. A gyorsulások normál ciklusnak megfelelő végrehajtásának lehetővé tételére a járművet az első sebességfokozatba kell kapcsolni, miközben oldva van a tengelykapcsoló, öt másodperccel az elemi városi ciklusnak (első rész) tekintett alapjárati időszakot követő gyorsulás előtt.

6.3.1.3. A városi ciklus (első rész) elején lévő első alapjárati időszak üres sebességfokozatban, bekapcsolt tengelykapcsoló melletti hat másodperces alapjáratból, és első sebességfokozatban kioldott tengelykapcsoló melletti öt másodperces időszakból áll.

A fent említett két alapjárati időszaknak egymást kell követnie.

A városon kívüli ciklus (második rész) elején lévő alapjárati időszak első sebességfokozatban húsz másodperces alapjáratból áll, kioldott tengelykapcsoló mellett.

6.3.1.4. Az egyes városi ciklusok (első rész) alatti alapjárati időszakok során a megfelelő idő 16 másodperc üres sebességfokozatban, és öt másodperc az első sebességfokozatban, miközben oldva van a tengelykapcsoló.

6.3.1.5. Két, egymást követő elemi városi ciklus (első rész) közötti alapjárati időszak 13 másodperces üres sebességfokozat melletti időszakból áll, miközben be van kapcsolva a tengelykapcsoló.

6.3.1.6. A városon kívüli ciklus (második rész) lassítási időszakának (a jármű megállítása a görgőkön) végén az alapjárati időszak üres sebességfokozatban húsz másodperces időszakból áll, miközben be van kapcsolva (fel van engedve) a tengelykapcsoló.

6.3.2. Automata sebességváltó

Az első bekapcsolás után a sebességválasztót a vizsgálat során nem szabad működtetni, kivéve a 6.4.3. szakasz szerinti esetben, vagy ha a sebességválasztó a gyorsmeneti fokozatot is működteti (ha van).

6.4. Gyorsítások

6.4.1. A gyorsításokat úgy kell végrehajtani, hogy a gyorsulás, amennyire lehetséges, a teljes szakasz során állandó legyen.

6.4.2. Ha valamely gyorsítás nem hajtható végre az előírt idő alatt, a szükséges többletidőt, ha lehetséges, le kell vonni a sebességváltáshoz megengedett időből, vagy ha ez nem lehetséges, az ezt követő állandó sebességű időszakból.

6.4.3. Automatikus sebességváltók

Ha valamely gyorsítás nem hajtható végre az előírt idő során, működtetni kell a sebességválasztót, a kézi működtetésű sebességváltókra vonatkozó követelményekkel összhangban.

6.5. Lassítás

6.5.1. Az elemi városi ciklus (első rész) minden lassítását a lábnak a gázpedálról való teljes levételével kell végrehajtani, miközben a tengelykapcsoló bekapcsolva marad. A tengelykapcsolót 10 km/h sebességnél kell oldani, a sebességváltó kar használata nélkül.

Az városon kívüli ciklus (második rész) minden lassítását a lábnak a gázpedálról való teljes levételével kell végrehajtani, miközben a tengelykapcsoló bekapcsolva marad. A tengelykapcsolót az utolsó lassításhoz tartozó 50 km/h sebességnél kell oldani, a sebességváltó kar használata nélkül.

6.5.2. Ha a lassítási időszak hosszabb, mint a megfelelő szakaszhoz előírt időtartam, a jármű fékeit kell használni a menetciklus időbeállítási követelményeinek teljesítése érdekében.

6.5.3. Ha a lassítási időszak rövidebb, mint a megfelelő szakaszhoz előírt időtartam, az elméleti menetciklus összidejét a következő műveletbe beiktatott állandó sebességű vagy alapjárati időszakkal kell helyreállítani.

6.5.4. Az elemi városi ciklus (első rész) lassítási időszakának (a jármű megállítása a görgőkön) végén a sebességváltót üres állásba kell kapcsolni bekapcsolt tengelykapcsoló mellett.

6.6. Állandó sebességek

6.6.1. El kell kerülni a gázpedál "pumpálását" vagy zárását a gyorsításról a következő állandó sebességre való áttéréskor.

6.6.2. Az állandó sebességű szakaszokat a gázpedál rögzített helyzetben tartásával kell elérni.

7. GÁZ- ÉS RÉSZECSKE-MINTAVÉTEL ÉS ELEMZÉS

7.1. Mintavétel

A mintavétel az első elemi városi ciklusnak a 6.2.2. pontban meghatározott kezdetén kezdődik és a városon kívüli ciklus (második rész) utolsó alapjárati időszakának vagy - a végrehajtott vizsgálat típusától függően - az elemi városi ciklus (első rész) utolsó alapjárati időszakának végén fejeződik be.

7.2. Elemzés

7.2.1. A zsákban levő kipufogógázokat, amint lehetséges, de minden esetben legkésőbb 20 perccel a menetciklus vége után elemezni kell. A használt részecskeszűrőket legkésőbb egy órával a vizsgálat befejezése után a kamrába kell helyezni, és két óra és 36 óra közötti ideig ott kell tartani azokat, majd meg kell mérni a tömegüket.

7.2.2. Minden minta elemzése előtt a gázelemző készüléknek az egyes szennyező anyagokhoz használandó tartományát a megfelelő nullázógáz segítségével nullára kell állítani.

7.2.3. A gázelemző készülékeket ezután be kell állítani a kalibrálási görbékhez, a tartomány 70 és 100 %-a közötti névleges koncentrációjú kalibráló gázok segítségével.

7.2.4. Ezután újra ellenőrizni kell a gázelemző készülékek nulla beállításait. Ha a jelzett érték a tartomány 2 %-ánál nagyobb mértékben tér el a 7.2.2. pontban beállított értéktől, meg kell ismételni az eljárást.

7.2.5. Ezután elemezni kell a mintákat.

7.2.6. Az elemzés után újra ellenőrizni kell a nulla és a kalibráló pontokat, ugyanazokat a gázokat használva. Ha az újbóli ellenőrzéseknél kapott értékek eltérése nem nagyobb 2 %-nál a 7.2.3. pont szerint kapott értékektől, az elemzés elfogadhatónak tekinthető.

7.2.7. Ebben a szakaszban minden pontban a különböző gázok áramlási sebességeinek és nyomásainak meg kell egyezniük az elemző készülékek kalibrálása során alkalmazott áramlási sebességekkel és nyomásokkal.

7.2.8. A gázokban mért, az egyes szennyezőanyag-koncentrációkhoz elfogadott számértékek a mérőkészüléken a stabilizálódás után leolvasott számértékek. A sűrítéses gyújtású motorok szénhidrogén-tömegkibocsátását a HFID-ről leolvasott integrált értékből kell kiszámítani, szükség esetén, a teljes átáramlást figyelembe vevő korrekcióval, az 5. függelékben megadottak szerint.

8. A KIBOCSÁTOTT GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐ ANYAGOK ÉS LÉGSZENNYEZŐ RÉSZECSKÉK MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

8.1. A vizsgált során kapott térfogat

A mért térfogatot 101,33 kPa és 273,2 K állapotra korrigálni kell.

8.2. A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és szilárd részecskék teljes tömege

A vizsgálat során a jármű által kibocsátott minden egyes gáz-halmazállapotú szennyezőanyag "m" tömegét a kérdéses gáz térfogatszázalékos koncentrációja és az össztérfogat szorzatának kiszámításával kell meghatározni, a fent említett referenciakörülmények között, a következő sűrűségek figyelembevételével:

- szénmonoxid (CO) esetében: d = 1,25 g/l,

- szénhidrogének (CH1,85) esetében: d = 0,619 g/l,

- nitrogén-oxidok (NO2) esetében: d = 2,05 g/l.

A vizsgálat során a járműből a légszennyező részecskék kibocsátása "m" tömegét a két szűrővel összegyűjtött részecskék tömegének mérésével kell meghatározni, az első szűrővel m1, a második szűrővel m2 tömegű részecskét kapunk:

- ha 0,95 (m1 + m2) ≤ m1, m = m1,

- ha 0,95 (m1 + m2) ≤ m1, m = m1 + m2,

- ha m2 > m1, a vizsgálat érvénytelen.

A 8. függelék ismerteti a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátott tömegének meghatározására használt számításokat, amelyeket példák követnek.

[1] Meg kell jegyezni, hogy a megengedett 2 másodperces időtartam magában foglalja a sebességváltás idejét és, ha szükséges, a ciklus utoléréséig eltelt bizonyos időt.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

II. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon)

1. BEVEZETÉS

E melléklet az I. melléklet 5.3.2. pontjában meghatározott II. típusú vizsgálat eljárását írja le.

2. MÉRÉSI FELTÉTELEK

2.1. A tüzelőanyagnak referencia-tüzelőanyag kell lennie, amelynek előírásait a VIII. melléklet tartalmazza.

2.2. A II. típusú vizsgálatot közvetlenül az I. típusú vizsgálat negyedik elemi ciklusa (első rész) után kell elvégezni, alapjárati fordulatszámnál, a hidegindító berendezés használata nélkül. A szénmonoxid-tartalom minden egyes mérése előtt közvetlenül egy elemi városi ciklust (első rész) kell végrehajtani, a III. melléklet 2.1. pontjában foglaltak szerint.

2.3. Kézi működtetésű vagy félautomata sebességváltóval felszerelt járművek esetén a vizsgálatot a sebességváltó kar "üres" állásában és bekapcsolt tengelykapcsolóval kell lefolytatni.

2.4. Automata sebességváltóval felszerelt járművek esetén a vizsgálatot a sebességválasztó "üres" vagy "parkoló" állása mellett kell végrehajtani.

2.5. Az alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló szerkezetek

2.5.1. Fogalommeghatározás

Ezen irányelv alkalmazásában "alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló szerkezetek": a motor alapjárati állapotainak megváltoztatására szolgáló olyan kezelőszervek, amelyeket egy szerelő csupán a 2.5.1.1. pontban leírt szerszámok segítségével könnyen működtetni tud. Különösen nem tekinthetők beállító szerkezeteknek a tüzelőanyag és levegőáramlás kalibrálására szolgáló berendezések, ha állításuk a beállításrögzítők eltávolítását igényli, amely olyan művelet, amelyet rendszerint csak hivatásos szerelő végezhet el.

2.5.1.1. Az alapjárati fordulatszám állítására szolgáló szerkezetek beállításához használható szerszámok: csavarhúzók (közönséges vagy keresztfejű), csavarkulcsok (csillagkulcs, villáskulcs vagy állítható csavarkulcs), fogók, imbuszkulcsok.

2.5.2. A mérési pontok meghatározása

2.5.2.1. Először az I. típusú vizsgálathoz alkalmazott beállítás melletti mérést kell elvégezni.

2.5.2.2. Minden egyes folyamatosan állítható beállító szerkezetnél elégséges számú jellemző beállítási helyzetet kell meghatározni.

2.5.2.3. A kipufogógázok szénmonoxid-tartalmának mérését az állító szerkezetek összes lehetséges helyzeténél végre kell hajtani, de a folyamatosan állítható szerkezeteknél csak a 2.5.2.2. pontban meghatározott helyzetben kell mérni.

2.5.2.4. A II. típusú vizsgálat akkor tekinthető kielégítőnek, ha a következő két feltétel közül legalább egy teljesül:

2.5.2.4.1. A 2.5.2.3 pontnak megfelelően mért értékek közül egy sem lépi túl a határértékeket.

2.5.2.4.2. A beállító szerkezetek egyikének folyamatos változtatásával, a többi ilyen szerkezet stabil állapota mellett, kapott legnagyobb tartalom nem lépi túl a határértékeket, és ez a feltétel teljesül a szabályozó jellemzők különböző kombinációinál annak az egynek kivételével, amelyet folyamatosan volt változtattak.

2.5.2.5. A beállító szerkezetek lehetséges helyzetét korlátozza:

2.5.2.5.1. egyrészt a következő két érték közül a nagyobbik: a motorral elérhető legkisebb alapjárati fordulatszám; a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszámból levonva 100 ford./perc-et;

2.5.2.5.2. másrészt a következő három érték közül a legkisebb: az alapjáratifordulatszám-beállító szerkezetek működtetésével elérhető legnagyobb motorfordulatszám; a gyártó által ajánlott fordulatszám hozzáadva 250 ford./perc-et; és az automata tengelykapcsolók bekapcsolási fordulatszáma.

2.5.2.6. Ezenkívül mérési beállításként nem fogadhatók el a motor megfelelő futásával össze nem egyeztethető beállítások. Különösen ha a motor több porlasztóval van felszerelve, akkor az összes porlasztó beállításának azonosnak kell lennie.

3. GÁZOK MINTAVÉTELE

3.1. A mintavevő szondát be kell helyezni a kipufogócsövet a mintavételi zsákkal összekötő csőbe, a kipufogócsőhöz a lehető legközelebb.

3.2. A szénmonoxid (CCO) és a szén-dioxid (CCO2) koncentrációját a mérőműszeren leolvasott vagy feljegyzett értékekből kell meghatározni megfelelő kalibrálási görbék felhasználásával.

3.3. A szénmonoxid korrigált koncentrációja négyütemű motorok esetében:

korrigált = C

+ C

térfogatszázalék

3.4. A 3.3. pontban megadott képlet szerint mért CCO-koncentrációt (lásd 3.2.) nem kell korrigálni, ha a mért teljes koncentráció (CCO + CCO2) a négyütemű motoroknál legalább 15 térfogat%.

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

III. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(A kartergáz-kibocsátás ellenőrzése)

1. BEVEZETÉS

E melléklet az I. melléket 5.3.3. pontjában meghatározott III. típusú vizsgálat eljárását írja le.

2. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

2.1. A III. típusú vizsgálatot olyan benzinüzemű motorral felszerelt járművön kell végrehajtani, amelyen az I. típusú és a II. típusú vizsgálatot már elvégezték.

2.2. A vizsgálatot a szivárgásmentes motorokon is el kell végezni, kivéve az olyan tervezésűeket, amelyeknél enyhe szivárgás is elfogadhatatlan működési hibákat okozhat (például bokszermotorok).

3. VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK

3.1. Az alapjáratot a gyártó ajánlásának megfelelően kell szabályozni.

3.2. A méréseket a motorra vonatkozóan az alábbi három üzemi körülménynek megfelelően kell elvégezni:

Üzemi körülmény száma | A jármű sebessége (km/h) |

1 | Alapjárat |

2 | 50 ± 2 (harmadik sebességfokozatban vagy "vezetés") |

3 | 50 ± 2 (harmadik sebességfokozatban vagy "vezetés") |

Üzemi körülmény száma | A fék által felvett teljesítmény |

1 | Nulla |

2 | Az I. típusú vizsgálatok beállításainak megfelelő |

3 | A 2. számú üzemi körülménynek megfelelő, szorozva 1,7-es tényezővel |

4. VIZSGÁLATI MÓDSZER

4.1. A 3.2. pontban felsorolt üzemi körülményeknél ellenőrizni kell a forgattyúház szellőztető rendszerének megbízható működését.

5. A FORGATTYÚHÁZ SZELLŐZTETŐ RENDSZERÉNEK ELLENŐRZÉSI MÓDSZERE

(Lásd még az V.5. ábrát)

5.1. A motor nyílásait a talált állapotban kell hagyni.

5.2. Egy megfelelő helyen meg kell mérni a nyomást a forgattyúházban. A nyomást ferdecsöves manométerrel kell megmérni az olajszintjelző pálca furatánál.

5.3. A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a forgattyúházban mért nyomás a 3.2. pontban meghatározott mérési állapotok egyikében sem haladja meg a méréskor fennálló légköri nyomást.

5.4. A fent leírt módszerrel végzett vizsgálat során a szívóvezetékben a nyomást ± 1 kPa pontossággal kell mérni.

5.5. A próbapadon jelzett járműsebességet ± 2 km/h pontossággal kell mérni.

5.6. A nyomást a forgattyúházban ± 0,01 kPa pontossággal kell mérni.

5.7. Ha a 3.2. pontban meghatározott mérési állapotok egyikében a forgattyúházban mért nyomás meghaladja a légköri nyomást, akkor a gyártó kérésére a 6. pontban meghatározott kiegészítő vizsgálatokat kell elvégezni.

6. KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATI MÓDSZER

6.1. A motor nyílásait a talált állapotban kell hagyni.

6.2. Az olajszintjelző pálca furatához csatlakoztatni kell egy, a kartergázokat át nem eresztő és körülbelül öt liter űrtartalmú rugalmas zsákot. A zsákot minden mérés előtt ki kell üríteni.

6.3. A zsákot minden mérés előtt le kell zárni. Minden egyes, a 3.2. pontban előírt mérési állapotban a zsákot a forgattyúház felé öt percre ki kell nyitni.

6.4. A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a 3.2. pontban előírt mérési állapotok egyikében sem következik be a zsák látható felfúvódása.

6.5. Megjegyzés

6.5.1. Ha a motor szerkezeti kialakítása olyan, hogy a vizsgálat a fenti 6. pontban leírt módszerekkel nem hajtható végre, akkor a méréseket a módszer következők szerinti módosításával kell elvégezni:

6.5.2. a vizsgálat előtt a gázok visszavezetéséhez szükséges nyílás kivételével minden nyílást le kell zárni;

6.5.3. a zsákot egy olyan leágazásra kell csatlakoztatni, amelyik nem okoz járulékos nyomásveszteséget, és amelyik a berendezés kartergázokat visszavezető körébe van beiktatva, közvetlenül a motor csatlakozási nyílásánál.

+++++ TIFF +++++

III. típusú vizsgálat

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

IV. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

A KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTOROKKAL FELSZERELT JÁRMŰVEK PÁROLGÁSI EMISSZIÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA

1. BEVEZETÉS

E melléklet az I. melléklet 5.3.4. pontjának megfelelő, IV. típusú vizsgálat eljárását írja le.

Az eljárás szerinti módszerrel a külső gyújtású motorokkal felszerelt járművek tüzelőanyag-ellátó rendszeréből párolgással eltávozó szénhidrogén-veszteséget lehet meghatározni.

2. A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

A párolgási emisszió vizsgálata (VI.2. ábra) négy fázisból áll:

- a vizsgálat előkészítése,

- a tüzelőanyagtartály-szellőzési veszteség meghatározása,

- városi (első rész) és városon kívüli (második rész) menetciklus,

- melegen tartási veszteség meghatározása.

A tüzelőanyagtartály-szellőzési veszteség és a melegen tartási veszteség fázisából a szénhidrogének tömegkibocsátásait össze kell adni a vizsgálat összesített eredményének megállapítására.

3. JÁRMŰ ÉS TÜZELŐANYAG

3.1. Jármű

3.1.1. A járműnek jó műszaki állapotú, bejáratott, a vizsgálat előtt legalább 3000 km-t megtett járműnek kell lennie. A párolgási emissziót csökkentő berendezést csatlakoztatni kell, és annak a vizsgálat alatt megfelelően kell működnie. A szénszűrő betétet a szokásos módon kell használni rendellenes öblítés vagy rendellenes terhelés nélkül.

3.2. Tüzelőanyag

3.2.1. A megfelelő referencia-tüzelőanyagot kell használni, az ezen irányelv VIII. mellékletében meghatározottak szerint.

4. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

4.1. Görgős járműfékpad

A próbapadnak meg kell felelnie a III. mellékletben foglalt követelményeknek.

4.2. A párolgási emisszió mérésére szolgáló fülke

4.2.1. A párolgási emisszió mérésére szolgáló fülkének gáztömör, derékszögű oldalakkal rendelkező mérőkamrának kell lennie, amely képes a vizsgált jármű befogadására. A járműnek minden oldalról elérhetőnek kell lennie, a fülkének zárt állapotban gáztömörnek kell lennie, az 1. függelékkel összhangban. A fülke belső felületének szénhidrogének számára áthatolhatatlannak kell lennie. A felületek közül legalább az egyiknek egy rugalmas áthatolhatatlan anyagot kell tartalmaznia, a kismértékű hőmérséklet-változásokból származó nyomásváltozások kiegyensúlyozásának lehetővé tételére. A falnak olyan tervezésűnek kell lennie, hogy elősegítse a jó hődisszipációt. A fülkefal hőmérsékletének sehol sem szabad 293 °K (20 °C) alá csökkennie a vizsgálat során.

+++++ TIFF +++++

A párolgási emisszió meghatározása

3000 km bejáratási időszak (nincs túl nagy öblítés/igénybevétel)

A jármű gőzzel való tisztítása (ha szükséges)

Megjegyzés:

1. A párolgási emissziót csökkentő készülékcsalád - részletek tisztázva.

2. A kibocsátás a kipufogócsőnél mérhető a própabados vizsgálat során, azonban ezt nem használják törvényi előírások betartásának ellenőrzésére. A kipufogógáz-kibocsátás törvényi előírások betartását ellenőrző vizsgálat külön vizsgálat marad.

4.3. Gázelemző rendszerek

4.3.1. Szénhidrogén-elemző készülék

4.3.1.1. A kamrán belüli légkör ellenőrzése lángionizációs detektor (FID) típusú szénhidrogén-detektor segítségével történik. A mintagázt a kamra egyik oldalfalának vagy tetejének középpontjáról kell szívni és minden megkerülő áramlást vissza kell vezetni a fülkébe, lehetőleg a közvetlenül a keverő ventilátor utáni helyre.

4.3.1.2. A szénhidrogén-elemző készüléknek 1,5 másodpercnél kisebb válaszidővel kell rendelkeznie a végleges mért érték 90 %-áig. A készülék stabilitásának jobbnak kell lennie a teljes skála 2 %-ánál a nulla pontban és a teljes skála 80 ± 20 %-ánál 15 percen keresztül minden üzemi tartományban.

4.3.1.3. A készülék egy szórásként kifejezett reprodukálhatóságának jobbnak kell lennie a teljes skála 1 %-ánál a nulla pontban és a teljes skála 80 ± 20 %-ánál minden alkalmazási tartományban.

4.3.1.4. A készülék üzemi tartományait úgy kell kiválasztani, hogy a legjobb felbontást biztosítsák a mérési, kalibrálási és szivárgás-ellenőrzési eljárások során.

4.3.2. A szénhidrogén-elemző készülék adatregisztráló rendszere

4.3.2.1. A szénhidrogén-elemző készüléket megfelelő berendezéssel kell felszerelni az elektromos jelkimenet regisztrálására, például szalagos öníró műszerrel vagy más adatfeldolgozó rendszerrel. A regisztrálásnak legalább percenként egyszeri gyakorisággal kell történnie. A regisztráló rendszernek a regisztrálandó jellel legalább egyenértékű üzemi jellemzőkkel kell rendelkeznie, és biztosítania kell az eredmények állandó jellegű feljegyzését. A regisztráló készüléknek mutatnia kell a tüzelőanyag-tartályoknál a melegítési és a melegen tartási időszakok kezdetét és végét, az egyes vizsgálatok kezdete és befejezése között eltelt idővel együtt.

4.4. A tüzelőanyag-tartály melegítése

4.4.1. A jármű tüzelőanyag-tartályában (tüzelőanyag-tartályaiban) lévő tüzelőanyagot szabályozható hőforrással kell melegíteni, erre például alkalmas egy 2000 watt teljesítményű fűtőelem. A fűtőrendszernek egyenletesen kell átadnia a hőt a tüzelőanyagszint alatti tartályfalakra úgy, hogy ne okozza a tüzelőanyag helyi túlmelegedését. A tüzelőanyag feletti tartályrészben elhelyezkedő gőzt hőhatás nem érheti.

4.4.2. A tartályfűtő-készülék a tartályban lévő tüzelőanyagot 14 K-kal egyenletesen melegíti, 289 K-ról (16 °C-ról) kiindulva, 60 percen át az 5.1.1. pontban leírt hőmérséklet-érzékelő helyen mérve. A fűtőrendszer a tüzelőanyag hőmérsékletét úgy szabályozza, hogy a tartály melegítési folyamata során a hőmérséklet ne térjen el a szükséges hőmérséklettől ± 1,5 K-nál nagyobb mértékben.

4.5. A hőmérséklet regisztrálása

4.5.1. A kamrában uralkodó hőmérsékletet két ponton kell regisztrálni olyan módon csatlakoztatott hőmérséklet-érzékelőkkel, hogy azok átlagértéket mutassanak. A mérési pontok körülbelül 0,1 méterrel nyúlnak be a fülkébe, minden oldalfal függőleges középvonalától mérve 0,9 ± 0,2 méter magasságban.

4.5.2. A tüzelőanyag-tartály(ok) hőmérsékletét a tüzelőanyag-tartályba az 5.1.1. pontnak megfelelően behelyezett érzékelő segítségével kell regisztrálni.

4.5.3. A hőmérsékleteket a párolgási emisszió mérése során végig regisztrálni kell vagy be kell vinni egy adatfeldolgozó rendszerbe, legalább percenként egyszeri gyakorisággal.

4.5.4. A hőmérséklet-regisztráló rendszer pontosságának ± 1,0 K-n belül kell lennie, és a hőmérsékletnek 0,4 K-ra felbonthatónak kell lennie.

4.5.5. A regisztráló vagy adatfeldolgozó rendszernek képesnek kell lennie az idő ± 15 másodperces felbontására.

4.6. Ventilátorok

4.6.1. Egy vagy több fúvó vagy ventilátor használatával - miközben nyitva van(nak) a vizsgálófülke ajtaja(i) - a szénhidrogén-koncentrációt a kamrában a környezeti szénhidrogénszintre kell lecsökkenteni.

4.6.2. A kamrához egy vagy több hasonló, 0,1-0,5 m3/s kapacitású ventilátort vagy fúvót kell felszerelni, amellyel alaposan összekeverhető a levegő a fülkében. A mérés során a kamrában egyenletes hőmérsékletet és szénhidrogén-koncentrációt kell elérni. A helyiségben lévő járművet nem szabad kitenni a ventilátorokból vagy fúvókból közvetlenül kiáramló levegő hatásának.

4.7. Gázok

4.7.1. A következő tiszta gázoknak kell rendelkezésre állniuk a kalibráláshoz és működtetéshez:

- nagy tisztaságú szintetikus levegő (tisztaság: < 1 ppm C1 egyenérték, < 1 ppm CO, < 400 ppm CO2, < 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között,

- szénhidrogén-elemző készülék fűtőgáz (40 ± 2 % hidrogén és semleges hélium kevesebb, mint 1 ppm C1 egyenértékű szénhidrogénnel, kevesebb, mint 400 ppm CO2-vel),

- min. 99,5 %-os tisztaságú propán (C3H8).

4.7.2. Kalibráló gázoknak kell rendelkezésre állniuk, amelyek propán (C3H8) és nagy tisztaságú szintetikus levegő keverékéből állnak. A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának nem szabad ± 2 %-nál nagyobb mértékben eltérnie a megadott értékektől. A hígított gázoknak a gázkeverő használatakor kapott pontosságának a tényleges érték ± 2 %-án belül kell lennie. Az 1. függelékben megadott koncentrációk hígító gázként szintetikus levegőt használó gázkeverő használatával is megkaphatók.

4.8. Kiegészítő készülékek

4.8.1. A vizsgálati területen az abszolút nedvességtartalomnak ± 5 %-on belüli pontossággal kell mérhetőnek lennie.

4.8.2. A vizsgálati területen belül a nyomásnak ± 0,1 kPa-n belüli pontossággal kell mérhetőnek lennie.

5. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

5.1. Vizsgálat előkészítése

5.1.1. A járművet a következőképpen kell műszakilag előkészíteni a vizsgálat előtt:

- a jármű kipufogórendszerének semmilyen szivárgást nem szabad mutatnia,

- a jármű a vizsgálat előtt gőzzel tisztítható,

- a jármű tüzelőanyag-tartályát hőmérséklet-érzékelővel kell ellátni, a hőmérséklet mérésének lehetővé tételére, amelyet úgy kell elhelyezni, hogy a tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyag középpontjában legyen, amikor a tartály a térfogat 40 %-áig van feltöltve,

- kiegészítő szerelvényeket, készülékcsatlakozó darabokat, stb. kell felszerelni a tüzelőanyag-tartály teljes kiürítésének lehetővé tételére.

5.1.2. A járművet a vizsgálati területre kell vinni, ahol a környezeti hőmérsékletnek 293-303 K (20-30 °C) között kell lennie.

5.1.3. A jármű szűrőbetétjét 30 percen keresztül kell öblíteni, a gépkocsi 60 km/h sebességgel történő vezetésével, a III. melléklet 2. függelékében előírt próbapad-beállítás mellett, vagy ( környezeti hőmérsékletű és nedvességtartalmú) levegőnek a szűrőbetéten történő átvezetésével, olyan áramlási sebességgel, amely azonos a szűrőbetéten keresztüli tényleges levegőáramlással, a gépkocsi 60 km/h sebességgel történő vezetésekor. Ezután a szűrőbetétet két 24 órás kibocsátási vizsgálattal kell terhelni.

5.1.4. Ki kell üríteni a jármű tüzelőanyag-tartályát (tüzelőanyag-tartályait) az erre a célra biztosított tüzelőanyagtartály-ürítő(k) segítségével. Ezt úgy kell végrehajtani, hogy ne kerüljön sor a járműre szerelt párolgáscsökkentő berendezések rendellenes átöblítésére vagy rendellenes terhelésére. Ennek eléréséhez általában elegendő az tüzelőanyagtöltő-sapka (sapkák) eltávolítása.

5.1.5. Újra meg kell tölteni a tüzelőanyag-tartályt (tüzelőanyag-tartályokat) az előírt, 283-287 °K (10-14 °C) közötti hőmérsékletű vizsgálati tüzelőanyaggal a teljes tüzelőanyag-kapacitás 40 % ± 2 %-áig. Egyelőre nem szabad visszahelyezni a jármű tüzelőanyag-tartályának sapkáját (sapkáit).

5.1.6. Egynél több tüzelőanyag-tartállyal felszerelt járművek esetében minden tartályt azonosan kell melegíteni, az alábbiakban leírt módon. A tartályok hőmérsékletének azonosnak kell lennie ± 1,5 K-n belül.

5.1.7. A tüzelőanyag mesterségesen is felmelegíthető a 289 K (16 °C) ± 1 K kiindulási hőmérsékletre.

5.1.8. Amint a tüzelőanyag eléri a 287 K (14 °C) hőmérsékletet, le kell zárni az tüzelőanyag-tartályt (tüzelőanyag-tartályokat). Amikor a tüzelőanyag-tartály hőmérséklete eléri a 289 K (16 °C) ± 1 K hőmérsékletet, 14 ± 0,5 K lineáris melegítés kezdődik 60 ± 2 perces időtartamon keresztül. A melegítés során a tüzelőanyag hőmérséklete az alábbi függvénynek felel meg ± 1,5 K-n belüli pontossággal:

= T

+ 0,2333.t

ahol:

Tr = szükséges hőmérséklet (K),

T0 = a tartály kezdeti hőmérséklete (K),

t = idő a tartály melegítésének kezdetétől, percben.

Az eltelt melegítési időt és hőmérsékletet fel kell jegyezni.

5.1.9. Bizonyos, 1 óránál nem hosszabb időtartam eltelte után el kell kezdeni a tüzelőanyag-ürítési és -töltési műveleteket az 5.1.4, 5.1.5., 5.1.6 és 5.1.7 pontban foglaltaknak megfelelően.

5.1.10. Az első tartálymelegítési időszak végétől számított két órán belül el kell kezdeni az 5.1.8. pont szerinti második tüzelőanyagtartály-melegítési műveletet, és ezt a hőmérséklet-növekedés és az eltelt melegítési idő regisztrálása mellett kell végrehajtani.

5.1.11. A második tartálymelegítés végétől számított 1 órán belül a járművet járműfékpadra kell helyezni, és egy első résznek és két második résznek megfelelő menetciklust kell végrehajtani. Ez alatt nem kell mintákat venni a kibocsátott kipufogógázból.

5.1.12. Az 5.1.11. pontban előírt előkondicionálási művelet befejezésétől számított 5 percen belül teljesen le kell zárni a motorháztetőt, a járművel le kell hajtani a járműfékpadról, és a járművet a melegen tartási felületre kell állítani. A járműnek legkevesebb 10 órán és legfeljebb 36 órán át kell itt tartózkodnia. A tartózkodási időszak végén a motorolaj és hűtőközeg hőmérsékletének ± 2 K-n belül el kell érnie a környezet hőmérsékletét.

5.2. A tüzelőanyagtartály-szellőzés miatti párolgási emisszió vizsgálata

5.2.1. Az 5.2.4. pontban leírt művelet az előkondicionáló menetciklus után legkorábban 9 órával és legkésőbb 35 órával kezdődhet.

5.2.2. A mérőkamrát több percig át kell tisztítani, közvetlenül a vizsgálat előtt, amíg stabil háttér nem kapható. Ezen idő alatt a kamra keverőventilátorát (ventilátorait) is be kell kapcsolni.

5.2.3. A szénhidrogén-elemző készüléket közvetlenül a vizsgálat előtt nullázni kell, majd be kell állítani a mérési tartományt.

5.2.4. A tüzelőanyag-tartályt (tüzelőanyag-tartályokat) az 5.1.4. pontban foglaltak szerint le kell üríteni, majd újra meg kell tölteni a vizsgálati tüzelőanyaggal - amelynek hőmérséklete 283-287 K (10 és 14 °C) között van - a tartály névleges térfogatának 40 ± 2 %-áig. Ekkor nem szabad felhelyezni a jármű tüzelőanyag-tartályának sapkáját (sapkáit).

5.2.5. Egynél több tüzelőanyag-tartállyal felszerelt járművek esetében minden tartályt azonos, az alábbiakban leírt módon kell melegíteni. A tartályok hőmérsékletének ± 1,5 K-on belül azonosnak kell lennie.

5.2.6. A vizsgálandó járművet kikapcsolt motorral, nyitott ablakokkal és nyitott csomagtérrel be kell vinni a vizsgálati fülkébe. Csatlakoztatni kell a tüzelőanyagtartály-érzékelőket, és ha szükséges, a tüzelőanyag-tartályt fűtő készüléket. Azonnal el kell kezdeni a tüzelőanyag-hőmérséklet, illetve a fülkén belüli levegő-hőmérséklet regisztrálását. Ekkor ki kell kapcsolni az átfúvató ventilátort (ha még mindig működik).

5.2.7. A tüzelőanyag mesterségesen felmelegíthető a 289 K (16 °C) ± 1 K kiindulási hőmérsékletre.

5.2.8. Amint a tüzelőanyag hőmérséklete eléri a 287 K (14 °C) értéket, le kell zárni a tüzelőanyag-tartályt (tüzelőanyag-tartályokat) és be kell zárni a kamrát úgy, hogy gáztömör legyen.

5.2.9. Amint a tüzelőanyag eléri a 289 K (16 °C) ± 1 K hőmérsékletet:

- meg kell mérni a szénhidrogén-koncentrációt, a légköri nyomást és hőmérsékletet a tartálymelegítési vizsgálathoz, a kiindulási CHC, i, Pi és Ti értékek megállapítására,

- meg kell kezdeni egy 14 ± 0,5 °K lineáris hőmérséklet-növelést, 60 ± 2 perces időtartamon keresztül. A melegítés során a tüzelőanyag hőmérséklete, ± 1,5 K-on belül az alábbi függvénynek kell megfelelnie:

= T

+ 0,2333 · t

ahol:

Tr = szükséges hőmérséklet (K),

T0 = a tartály kezdeti hőmérséklete (K),

t = tartály melegítésének kezdetétől eltelt idő percben.

5.2.10. Közvetlenül a vizsgálat vége előtt nullázni kell a szénhidrogén-elemző készüléket, és be kell állítani a mérési tartományt.

5.2.11. Ha a hőmérséklet már 14 K ± 0,5 K-val növekedett a 60 ± 2 perces vizsgálati időszak során, meg kell mérni a végleges szénhidrogén-koncentrációt a helyiségben (CHC, f). Fel kell jegyezni az ehhez szükséges vagy eltelt időt a melegítéshez tartozó Tf véghőmérséklettel és Pf végső légköri nyomással együtt.

5.2.12. Ekkor ki kell kapcsolni a hőforrást, és a fülke ajtaját a tömítés eltávolítása után ki kell nyitni. A melegítő készülék és a hőmérséklet-érzékelő csatlakoztatását meg kell szüntetni. A jármű ajtajait és csomagterét most már be lehet zárni, majd a jármű a helyiségből kikapcsolt motorral kivihető.

5.2.13. Elő kell készíteni a járművet az ezt követő menetciklusokhoz és a melegen tartás miatti párolgási emisszió vizsgálatához. A hidegindítási vizsgálatnak legkésőbb 1 órával kell követnie a tüzelőanyagtartály-szellőzési vizsgálatot.

5.2.14. Az illetékes hatóság úgy tekintheti, hogy a jármű tüzelőanyag-ellátó rendszerének konstrukciója miatt tüzelőanyag-gőzök kerülhetnek a külső légkörbe. Ebben az esetben műszaki elemzést kell végezni az illetékes hatóság számára annak igazolására, hogy a gőzök a szénszűrő betéthez kerülnek, és ezek a gőzök megfelelően tisztításra kerülnek a jármű üzemelése során.

5.3. Menetciklus

5.3.1. A párolgási emisszió meghatározása egy városi és városon kívüli menetciklust követő 60 perces melegen tartási időszak során a szénhidrogén-kibocsátás mérésével fejeződik be. A tüzelőanyagtartály-szellőzési veszteségek vizsgálatát követően a járművet a járműfékpadra kell tolni vagy más módon odavinni, kikapcsolt motorral. Ezután a járművet egy hidegindítási városi és városon kívüli vizsgálaton keresztül kell vezetni, a III. mellékletben leírtaknak megfelelően. A művelet alatt mintákat lehet venni a kibocsátott kipufogógázból, de az eredményeket nem lehet a kipufogógáz-kibocsátáson alapuló típusjóváhagyás céljára felhasználni.

5.4. A melegen tartás miatti párolgási emisszió vizsgálata

5.4.1. A vizsgálati futtatás végrehajtása előtt a mérőkamrát több percig tartó fúvatással át kell tisztítani, amíg stabil szénhidrogénháttér nem jön létre. Ezen idő alatt a helyiségben a keverőventilátort (ventilátorokat) is be kell kapcsolni.

5.4.2. Közvetlenül a vizsgálat előtt nullázni kell a szénhidrogén-elemző készüléket, és be kell állítani a mérési tartományt.

5.4.3. A menetciklus végén teljesen zárni kell a motorháztetőt, és a jármű és a próbapad közötti minden csatlakozást bontani kell. Ezután a járművet a mérőkamrába kell vezetni, a gázpedál minimális működtetésével. Ki kell kapcsolni a motort, mielőtt a jármű bármely része bekerülne a mérőkamrába. A párolgási emisszió mérési adatait regisztráló rendszerben fel kell jegyezni a motor kikapcsolásának idejét, ekkor kezdődik el a hőmérséklet regisztrálása. Ebben a szakaszban ki kell nyitni a jármű ablakait és csomagterét (ha még nincsenek nyitva).

5.4.4. A járművet be kell tolni vagy más módon a mérőkamrába kell vinni, kikapcsolt motorral.

5.4.5. A motor kikapcsolásától számított 2 percen belül és a menetciklus végétől számított 7 percen belül gáztömör módon be kell csukni és le kell zárni a fülke ajtajait.

5.4.6. A kamra gáztömör lezárásakor 60 ± 0,5 perces melegen tartási időszak kezdődik. Mérni kell a szénhidrogén-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, a melegen tartási vizsgálathoz a CHC,i, Pi és Ti kezdeti értékeinek megállapítására. Ezeket az értékeket kell használni a 6. pontban leírt párolgásiemisszió- számításban. A T környezetilevegő-hőmérsékletnek a kamrában nem szabad 296 K-nál kisebbnek és 304 K-nál nagyobbnak lennie a 60 perces melegen tartási időszak során.

5.4.7. Közvetlenül a 60 ± 0,5 perces vizsgálati időszak vége előtt nullázni kell a szénhidrogén elemző készüléket, és be kell állítani annak mérési tartományát.

5.4.8. A 60 ± 0,5 perces vizsgálati időtartam végén meg kell mérni a kamrában a szénhidrogén-koncentrációt. Mérni kell a hőmérsékletet és a légköri nyomást is. Ezek a 6. pontban ismertetett számításhoz használt, a melegen tartási vizsgálathoz tartozó végső mért CHC,i, Pf és Tf értékek. Ezzel befejeződik a párolgási emisszió vizsgálati eljárása.

6. SZÁMÍTÁS

6.1 Az 5. pontban leírt párolgási emissziók vizsgálata lehetővé teszi a tüzelőanyag-tartály szellőzési és melegen tartási fázisaiból származó szénhidrogén-kibocsátások kiszámítását. A fázisok mindegyikében a párolgási veszteségeket a fülkében fennálló kezdeti és végső szénhidrogén-koncentrációk, hőmérsékletek és nyomások, valamint a fülke nettó térfogata segítségével kell kiszámítani.

Az alábbi képletet kell használni:

= k.V. 10

· P

ahol:

MHC = a vizsgálati fázis során kibocsátott szénhidrogén tömege (gramm),

CHC = mért szénhidrogén-koncentráció a helyiségben [ppm (térfogat) C1 egyenértékben],

V = a helyiség nettó térfogata m3-ben a nyitott ablakok és csomagtér melletti járműtérfogat figyelembevételével korrigálva. Ha nincs meghatározva a jármű térfogata, 1,42 m3 térfogatot kell levonni,

T = környezeti kamrahőmérséklet, K,

P = légköri nyomás kPa-ban,

H/C = hidrogén/szén arány,

k = 1,2 (12 ± H/C);

amikor:

i a kezdeti érték,

f a végső érték,

H/C 2,33-ra kell venni a tüzelőanyagtartály-szellőzési veszteségekhez,

H/C 2,20-ra kell venni a melegen tartási veszteségekhez.

6.2. Összesített vizsgálati eredmények

A járműre vonatkozóan a teljes szénhidrogén-tömegkibocsátást az alábbinak kell venni:

= M

+ M

ahol:

Mösszes = a jármű teljes tömegkibocsátása (gramm),

MCH = a tartálymelegedés miatti szénhidrogén-tömegkibocsátás (gramm),

MHS = a melegen tartás miatti szénhidrogén-tömegkibocsátás (gramm).

7. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1. Gyártósor végi folyamatos ellenőrzés esetében a jóváhagyás tulajdonosa igazolhatja a követelményeknek való megfelelést olyan járművek mintavételezésével, amelyek teljesítik a következő követelményeket.

7.2. A szivárgás vizsgálata

7.2.1. El kell zárni a kibocsátáscsökkentő berendezésből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat.

7.2.2. 370 ± 10 vo. mm nyomást kell adni a tüzelőanyag-ellátó rendszerre.

7.2.3. Hagyni kell a nyomást stabilizálódni a tüzelőanyag-ellátó rendszer nyomásforrásról történő leválasztása előtt.

7.2.4. A tüzelőanyag-ellátó rendszer leválasztását követően a nyomásnak nem szabad 5 perc alatt 50 vo. mm-nél nagyobb mértékben csökkennie.

7.3. Aszellőzés vizsgálata

7.3.1. El kell zárni a kibocsátáscsökkentő berendezésből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat.

7.3.2. 370 ± 10 vo. mm nyomást kell alkalmazni a tüzelőanyagellátó-rendszerre.

7.3.3. Hagyni kell a nyomást stabilizálódni a tüzelőanyag-ellátó rendszer nyomásforrásról történő leválasztása előtt.

7.3.4. Vissza kell állítani üzemi állásba a kibocsátáscsökkentő berendezésből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat.

7.3.5. Az tüzelőanyag-ellátó rendszer nyomásának legalább 30 másodperc, de legfeljebb 2 perc alatt 100 vo. mm alá kell csökkennie.

7.4. Tisztításvizsgálat

7.4.1. A tisztító belépőnyíláshoz olyan berendezést kell csatlakoztatni, amely képes észlelni az 1 perc alatti 1,0 literes levegőáramlási sebességet, és egy kapcsolószelepen keresztül olyan elegendő méretű nyomásálló tartályt kell csatlakoztatni a tisztító belépőnyíláshoz, amelynek elhanyagolható hatása van a tisztító rendszerre; vagy

7.4.2. a gyártó a saját választásának megfelelő áramlásmérőt használhat, ha az elfogadható az illetékes hatóság számára.

7.4.3. A járművet úgy kell működtetni, hogy észlelhető legyen a tisztító rendszer minden olyan tervezési jellemzője, amely korlátozhatja a tisztítási műveletet, és feljegyezhetők legyenek ennek körülményei.

7.4.4. A motornak a 7.4.3. pontban említett határokon belüli működtetése közben meg kell határozni a levegőáramlást:

7.4.4.1. a 7.4.1. pontban jelzett készülék bekapcsolásával. A nyomásnak légköri nyomásról olyan értékre történő csökkenését, amely azt jelzi, hogy 1,0 liter térfogatú levegő áramlott a párolgási emissziókat csökkentő berendezésbe 1 percen belül, meg kell figyelni; vagy

7.4.4.2. alternatív áramlásmérő készülék használata esetén percenként 1,0 liternél nem kevesebb értéknek kell észlelhetőnek lennie.

7.5. A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártási egységekhez alkalmazható megfelelőség-ellenőrzési módszereket.

7.5.1. Az ellenőrnek elegendő mennyiségű mintát kell vennie a sorozatból.

7.5.2. Az ellenőr az I. melléklet 7.1.4. vagy 7.1.5. pontja alkalmazásával vizsgálhatja meg ezeket a járműveket.

7.5.3. Ha az I. melléklet 7.1.5. pontjának megfelelően, a jármű vizsgálati eredményei kívül esnek az I. melléklet 5.3.4.2 pontjában megállapított határokon, a gyártó kérheti az I. melléklet 7.1.4. pontjában említett jóváhagyási eljárás alkalmazását.

7.5.3.1. A gyártó számára nem szabad engedélyezni a járművek semmilyen beállítását, javítását vagy módosítását, kivéve ha azok nem felelnek meg az I. melléklet 7.1.4. pontja követelményeinek és az ilyen munka dokumentálva van a gyártó járműszerelési és vizsgálati eljárásaiban.

7.5.3.2. A gyártó egyetlen ellenőrző vizsgálatot kérhet ahhoz a járműhöz, amelynek a párolgási emisszióra vonatkozó jellemzői valószínűleg a 7.5.3.1. pontjában ismertetett tevékenységek miatt változtak meg.

7.6. Ha nem teljesülnek a 7.5. pontban foglalt követelmények, az illetékes hatóságnak biztosítania kell minden szükséges lépés megtételét annak érdekében, hogy a gyártás megfelelőségét a lehető leggyorsabban visszaállítsa.

--------------------------------------------------

VII. MELLÉKLET

A kibocsátáscsökkentő berendezések tartósságának ellenőrzésére szolgáló öregítési vizsgálat leírása

1. BEVEZETÉS

Ez a melléklet a szikragyújtású vagy sűrítéses gyújtású motorokkal ellátott járművekre felszerelt kibocsátáscsökkentő berendezések tartósságának egy 80000 km-es öregítési vizsgálatban történő ellenőrzésére szolgáló eljárást írja le.

2. VIZSGÁLATI JÁRMŰ

2.1. A járműnek jó műszaki állapotban kell lennie; a motornak és a kibocsátáscsökkentő berendezéseknek újaknak kell lenniük.

A járműnek az I. típusú vizsgálathoz bemutatott járművel azonosnak kell lennie; ezt az I. típusú vizsgálatot azután kell végrehajtani, miután a jármű legalább 3000 km-t lefutott az 5.1. pontban ismertetett öregítési ciklusból.

3. TÜZELŐANYAG

A tartóssági vizsgálatot a kereskedelemben kapható, ólmozatlan benzinnel vagy dízelolajjal kell végrehajtani.

4. A JÁRMŰ KARBANTARTÁSA ÉS BEÁLLÍTÁSAI

A vizsgálati jármű karbantartását, beállítását, valamint kezelőszerveinek használatát a gyártó által javasolt módon kell végezni.

5. A JÁRMŰ ÜZEMELTETÉSE PRÓBAPÁLYÁN, ORSZÁGÚTON VAGY JÁRMŰFÉKPADON

5.1. Menetciklus

Próbapályán, országúton vagy görgős próbapadon történő működtetés során a távolságot az alábbiakban leírt vezetési menetrendnek (lásd a VII.5.1. ábrát) megfelelően kell megtenni:

- a tartóssági vizsgálat ütemterve egyenként 6 km megtételéből álló 11 ciklusból tevődik össze,

- az első 9 ciklus során a járművet négyszer kell megállítani a ciklus közepén, miközben minden alkalommal 15 másodpercig a motor alapjáratban működik,

- szokásos gyorsítás és lassítás,

- 5 lassítás mindegyik ciklus közepén, amelynek során a sebesség a ciklussebességről 32 km/h-ra csökken le, majd a jármű újra fokozatosan gyorsul a ciklussebesség eléréséig,

- a tizedik ciklust 89 km/h állandó sebességgel kell végrehajtani,

- a tizenegyedik ciklus a legnagyobb gyorsítással kezdődik álló helyzetből 113 km/h-ig. Félúton működtetni kell a féket, általában addig, amíg a jármű meg nem áll. Ezt egy 15 másodperces alapjárati időszak, majd egy második legnagyobb gyorsítás követi.

Ezután újra kell kezdeni az eljárást az elejétől kezdve. A következő táblázat adja meg minden egyes ciklus legnagyobb sebességét.

VII.5.1. táblázat

Az egyes ciklusok legnagyobb sebessége

Ciklus | Ciklussebesség km/h-ban |

1 | 64 |

2 | 48 |

3 | 64 |

4 | 64 |

5 | 56 |

6 | 48 |

7 | 56 |

8 | 72 |

9 | 56 |

10 | 89 |

11 | 113 |

+++++ TIFF +++++

Vezetési menetrend

5.1.1. A gyártó kérésére alternatív országúti vizsgálati menetrend is használható. Az ilyen alternatív vizsgálati menetrendeket a vizsgálat előtt jóvá kell hagynia a műszaki szolgálatnak, és ezeknek lényegében ugyanolyan átlagsebességet, sebességeloszlást, valamint ugyanolyan számú kilométerenkénti megállásokat és ugyanolyan számú km-enkénti gyorsításokat kell tartalmazniuk, mint a próbapályán vagy a görgős próbapadon végrehajtott vizsgálathoz alkalmazott vezetési menetrendnek, úgy, ahogyan ezeket az 5.1. pont és a VII.5.1. ábra részletesen ismerteti.

5.1.2. A tartóssági vizsgálatot, vagy ha a gyártó úgy határozott, a módosított tartóssági vizsgálatot addig kell végezni, amíg a jármű legalább 80000 km-t meg nem tett.

5.2. Vizsgálóberendezés

5.2.1 Járműfékpad

5.2.1.1. Amikor a tartóssági vizsgálatot járműfékpadon hajtják végre, a próbapadnak lehetővé kell tennie az 5.1. pont szerinti ciklus végrehajtását. Különösképpen fel kell szerelni a tehetetlenségi nyomatékot és a menetellenállást szimuláló rendszerekkel.

5.2.1.2. A féket úgy kell beállítani, hogy fel tudja venni a 80 km/h állandó sebesség mellett a hajtókerekekre leadott teljesítményt. E teljesítmény meghatározására és a fék beállítására a III. melléklet 3. függelékében leírt módszerekkel azonos módszereket kell alkalmazni.

5.2.1.3. A jármű hűtőrendszerének lehetővé kell tennie, hogy a jármű az országúti hőmérsékletekhez hasonló hőmérsékleteken (olaj, víz, kipufogórendszer, stb.) működjön.

5.2.1.4. Bizonyos más próbapad-beállítások és jellemzők azonosnak tekinthetők az ennek az irányelvnek a III. mellékletében leírtakkal (például a tehetetlenség, amely lehet tömegtehetetlenség vagy mechanikus tehetetlenség), amennyiben szükséges.

5.2.1.5. A jármű, amennyiben szükséges, egy másik próbapadra helyezhető át, kibocsátás-mérési vizsgálatok végrehajtására.

5.2.2. Üzemeltetés próbapályán vagy országúton

Amikor a tartóssági vizsgálatot próbapályán vagy országúton hajtják végre, a jármű referenciatömegének legalább egyenlőnek kell lennie a járműfékpadon végrehajtott vizsgálatokhoz alkalmazott tömeggel.

6. SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁS MÉRÉSE

A vizsgálat kezdetén (0 km) és minden 10000 km-nél (± 400 km) vagy ennél gyakrabban, rendszeres időközönként, 80000 km megtételéig, a kibocsátásokat a kipufogócsőnél az I. típusú vizsgálattal összhangban kell mérni, az I. melléklet 5.3.1. pontjában meghatározottaknak megfelelően. A betartandó határértékek a I. melléklet 5.3.1.4. pontjában megállapított határértékek. Azonban a kibocsátások a kipufogócsőnél az I. melléklet 8.2 pontjának rendelkezéseivel összhangban is mérhetők.

A kipufogócsövön keresztüli kibocsátások eredményeit grafikusan ábrázolni kell a megtett távolság függvényében, a legközelebbi km-re kerekítve, és minden ilyen adatponton keresztül fel kell rajzolni a legkisebb négyzetek módszerével meghatározott, legjobban illeszkedő egyenes vonalat. Ez a számítás nem veszi figyelembe a 0 km-nél kapott vizsgálati eredményeket.

Az adatok csak akkor lesznek elfogadhatóak a romlási tényező számításához történő használathoz, ha ezen a vonalon az interpolált 6400 km-es és 80000 km-es pontok belül vannak a fent említett határokon. Az adatok még mindig elfogadhatók, amikor valamely legjobban illeszkedő egyenes vonal negatív meredekséggel keresztez egy alkalmazható határt (a 6400 km-es interpolált pont magasabban van, mint a 80000 km-es interpolált pont), de a 80000 km-es tényleges adatpont a határ alatt van.

Minden szennyezőanyaghoz ki kell számítani egy kipufogógáz-kibocsátás romlási szorzó tényezőt a következőképpen:

D.E.F. =

ahol:

Mi1 = az i szennyezőanyag tömegkibocsátása gramm per kilométerben, 6400 kilométerre interpolálva,

Mi2 = az i szennyezőanyag tömegkibocsátása gramm per kilométerben, 80000 kilométerre interpolálva,

Az interpolált értéket számítását a tizedes ponttól jobbra legkevesebb négy tizedesjegy pontossággal kell elvégezni, az osztás elvégzése előtt, a romlási tényező meghatározására. Az eredményt a tizedes ponttól jobbra három tizedesjegyre kell kerekíteni.

Ha valamely romlási tényező kisebb, mint 1, úgy kell tekinteni, hogy 1-gyel egyenlő.

--------------------------------------------------

VIII. MELLÉKLET

MŰSZAKI ADATOK ÉS REFERENCIA-TÜZELŐANYAGOK

1. A KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEK VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-TÜZELŐANYAG MŰSZAKI ADATAI

CEC referencia-tüzelőanyag, RF-08-A-85

Típus: szuperbenzin, ólmozatlan (1)

[1]

Megjegyzések:

(1) Ennek a tüzelőanyagnak a keveréséhez csak hagyományos európai olajfinomítói komponenseket lehet használni.

(2) Az előírásokban megadott értékek "valós értékek". A határértékek meghatározása az "Alap meghatározása olajtermékek minőségi vitáihoz" című ASTM D 3244 szabvány alapján történt, és a maximális érték meghatározásánál a zérus feletti 2 R minimális különbség lett figyelembe véve, a maximum és a minimum meghatározásánál a minimális különbség 4R (R = reprodukálhatóság).

E statisztikai okokból szükséges előírásoktól függetlenül, a tüzelőanyag gyártójának zérus értékre kell törekednie, ahol a megadott maximum 2R, és egy átlagértékre, ha maximum és minimum van megadva. Annak tisztázására, hogy egy tüzelőanyag megfelel-e az előírt követelményeinek, az ASTM D 3244 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

(3) Egyenértékű ISO-módszerek kerülnek elfogadásra, amikor a fent felsorolt valamennyi tulajdonsághoz kiadják azokat.

(4) A megadott számértékek a teljes elpárologtatott mennyiségeket mutatják (visszanyert % + veszteség %).

(5) A tüzelőanyag tartalmazhat oxidációgátlókat és fémdeaktivátorokat, amelyeket általában a finomítói benzináramlás stabilizálására használnak, azonban a tüzelőanyaghoz nem szabad hozzáadni detergens hatású/diszpergáló hatású adalékanyagokat, valamint oldószerolajokat.

| Határértékek és mértékegység (2) | ASTM módszer (3) |

Maximum | Minimum |

Oktánszám | 95,0 | | D 2699 |

Motor oktánszám | 85,0 | | D 2700 |

Sűrűség 15 °C hőmérsékleten | 0,748 | 0,762 | D 1298 |

Reid-féle gőznyomás | 0,56 bar | 0,64 bar | D 323 |

Desztilláció(4) | | | |

-kezdeti forráspont | 24 °C | 40 °C | D 86 |

-10 térfogat% pont | 42 °C | 58 °C | |

-50 térfogat% pont | 90 °C | 110 °C | |

-90 térfogat% pont | 155 °C | 180 °C | |

-végforrpont | 190 °C | 215 °C | |

Maradék | | 2 % | D 86 |

Szénhidrogén-elemzés: | | | |

-olefinek | | 20 térf.% | D 1319 |

-aromás vegyületek | (legfeljebb 5 térfogat% benzolt is beleértve) [1] | 45 térf.% | [1] D 3606/D 2267 |

-telített vegyületek | a maradék | | D 1319 |

Szén/hidrogén arány | Arány | |

Oxidációs stabilitás (5) | 480 min | | D 525 |

Maradó gyantatartalom | | 4 mg/100 ml | D 381 |

Kéntartalom | | 0,04 tömeg% | D 1266/D 2622/D 2785 |

Rézkorrózió 50 °C-on | | 1 | D 130 |

Ólomtartalom | | 0,005 g/1 | D 3237 |

Foszfortartalom | | 0,0013 g/1 | D 3231 |

2. DÍZELMOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEK VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-TÜZELŐANYAG MŰSZAKI ADATAI

CEC referencia-tüzelőanyag: RF-03-A-84 (1)

Típus: dízelüzemanyag

Megjegyzések:

(1) Ha ki kell számítani valamely motor vagy jármű termikus hatásfokát, a tüzelőanyag fűtőértékét a következő módon számíthatjuk ki:

+ 9,420s − 2,499x

Ahol:

d a sűrűség 288 °K /15 °C hőmérsékleten,

x víztartalom, tömegarány (%/100),

y hamutartalom, tömegarány (%/100),

s kéntartalom, tömegarány (%/100).

(3) A megadott számértékek az elpárologtatott mennyiségeket mutatják (visszanyert % + veszteség %).

(4) A cetántartomány nincs összhangban a minimális 4R tartományra vonatkozó követelménnyel. Azonban a tüzelőanyag szállítója és a tüzelőanyag felhasználója közötti vita esetén az ASTM D 3244 előírásait lehet használni az ilyen viták feloldására, feltéve hogy egyszeri meghatározások helyett a szükséges pontosság eléréséhez elegendő számú megismételt mérést hajtanak végre.

(5) Egyenértékű ISO-módszerek kerülnek elfogadásra, amikor a fent felsorolt minden tulajdonsághoz kibocsátják azokat.

(6) A járműgyártó kérésére 0,05 tömegszázalék maximális kéntartalmú dízelolaj használható a jövőbeni piaci tüzelőanyag-minőség bemutatására, mind típus-jóváhagyáshoz, mind a gyártásmegfelelőség vizsgálatára.

(7) Még ha ellenőrzik is az oxidációs stabilitást, valószínű, hogy korlátozott a tárolási időtartam. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az élettartamra vonatkozóan.

(8) Ez a tüzelőanyag csak közvetlen lepárlású és krakkolt szénhidrogén-desztillációs összetevőket tartalmazhat; kénmentesítés megengedett. A tüzelőanyag nem tartalmazhat semmilyen fémes adalékot vagy cetánszámjavító adalékokat.

| Határértékek és mértékegységek (2) | ASTM módszer (3) |

Cetánszám (4) | min. 49 | D 613 |

max. 53 |

Sűrűség 15 °C hőmérsékleten (kg/l) | min. 0,835 | D 1298 |

max. 0,845 |

Desztillácó (5) | | D 86 |

-50 %-os pontnál | min. 245 °C |

-90 %-os pontnál | min. 320 °C |

max. 340 °C |

-végforrpont | max. 370 °C |

Lobbanáspont | min. 55 °C | D 93 |

CFPP | min. - | EN 116 (CEN) |

max. - 5 °C |

Viszkozitás, 40 °C hőmérsékleten | min. 2,5 mm2/s | D 445 |

max. 3,5 mm2/s |

Kéntartalom (6) | min. meg kell adni | D 1266/D 2622/D 2785 |

0,3 tömegszázalék |

Rézkorrózió | max. 1 | D 130 |

Conradson szén-maradék (10 % DR) | max. 0,2 tömeg% | D 189 |

Hamutartalom | max. 0,01 tömeg% | D 482 |

Víztartalom | max. 0,05 tömeg% | D 95/D 1744 |

Közömbösítési (erős sav) szám | max. 0,20 mg KOH/g | |

Oxidációs stabilitás (7) | max. 2,5 mg/100 m1 | D 2274 |

Adalékanyagok (8) | | |

[1] Oxigénnel telített anyagok hozzáadása tilos.

--------------------------------------------------

IX. MELLÉKLET

Modell

(maximális formátum: A4 (210 x 297 mm))

EGK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNY

(jármű)

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31991L0441 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31991L0441&locale=hu

Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bíró, ügytárgy keresése

Közhiteles cégkivonat

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

Keresés "elvi tartalomban"

Mínuszjel keresésben

Link jogszabályhelyre

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

Egy bíró ítéletei

Jogszabály paragrafusára ugrás

Önnek 2 Jogkódexe van!

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Változásfigyelési funkció

Módosult §-ok megtekintése

Iratminták a Pp. szövegéből

31991L0441[1]

A Tanács irányelve (1991. június 26.) a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/220/EGK irányelv módosításáról

I. MELLÉKLET

II. MELLÉKLET

III. MELLÉKLET

IV. MELLÉKLET

V. MELLÉKLET

VI. MELLÉKLET

VII. MELLÉKLET

IX. MELLÉKLET

Tartalomjegyzék