31980L1268[1]

A Tanács irányelve (1980. december 16.) a gépjárművek tüzelőanyag-fogyasztására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1980. december 16.)

a gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásáról és tüzelőanyag-fogyasztásáról

(80/1268/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel azokat a műszaki előírásokat, amelyeket a gépjárműveknek az egyes nemzeti jogszabályok értelmében teljesíteniük kell, és amelyek többek között a tüzelőanyag-fogyasztás mérési módszerére vonatkoznak, egy járműtípus tüzelőanyag-fogyasztásának meghatározásánál alkalmazni kell;

mivel ezek az előírások tagállamonként különbözőek; mivel ezért a kereskedelem olyan technikai akadályait eredményezik, amelyek megszüntetésére minden tagállamnak - vagy kiegészítésképpen, vagy jelenlegi jogszabályai helyett - egységes előírásokat kell elfogadnia annak érdekében, hogy különösképpen a legutóbb a 80/1267 EGK ( 4 ) irányelvvel módosított, a gépjárművek és pótkocsijak ( 5 ) típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv szerinti EGK-típus-jóváhagyási eljárást minden egyes járműtípusra alkalmazni lehessen;

mivel kiemelkedően fontos, hogy a közösségi jogszabályokban egy mérési módszert határozzanak meg a gépjárművek tüzelőanyag-fogyasztására;

mivel a tüzelőanyag-fogyasztás mérésének közösségi módszerére különösen a vevők és fogyasztók tárgyilagos és pontos tájékoztatásának biztosítása miatt is szükség van;

mivel ezen irányelv követelményeit csak a 70/156/EGK irányelvben meghatározott nemzetközi gépjármű-besorolásnak megfelelő, M1 kategóriába tartozó gépjárművekre kell alkalmazni; mivel a többi gépjármű-kategóriára vonatkozóan akkor határoznak meg mérési módszert a tüzelőanyag-fogyasztás mérésére, amikor bizonyos technikai akadályokat elhárítottak,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában "jármű": valamennyi, a közúti forgalomban való részvételre szánt, felépítménnyel rendelkező vagy felépítmény nélküli olyan jármű, amely legalább négy kerékkel rendelkezik, és legnagyobb tervezési sebessége több mint 25 km/h, a sínen mozgó járművek, a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok és munkagépek kivételével.

2. cikk

Egyetlen tagállam sem tagadhatja meg egy járműre vonatkozó EK-típusjóváhagyás vagy nemzeti típusjóváhagyás megadását, tagadhatja vagy tilthatja meg egy jármű értékesítését, nyilvántartásba vételét, forgalomba helyezését vagy használatát szén-dioxid-kibocsátásával vagy tüzelőanyag-fogyasztásával kapcsolatos okokból, ha a kibocsátási és fogyasztási értékeket az I. és II. mellékletnek megfelelően határozták meg, és azokat a tulajdonátruházás időpontjában a tulajdonosnak átadott dokumentációban az egyes tagállamok által meghatározott módon és formában közölték.

3. cikk

Azokat a módosításokat, amelyek a mellékletek követelményeinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükségesek, a 70/156/EGK irányelv 13. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően fogadják el.

4. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 18 hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal hazai joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A CO2-KIBOCSÁTÁS ÉS A TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS MEGHATÁROZÁSA

1. HATÁLY

Ezen irányelvet az M1 és N1 kategóriájú gépjárművek széndioxid (CO2)-kibocsátásának és tüzelőanyag-fogyasztásának mérésére kell alkalmazni.

Ezen irányelvet nem kell alkalmazni az N1 kategóriájú járműtípusra, ha:

- az adott járműtípusba szerelt motortípus a 88/77/EGK irányelv szerint típusjóváhagyást kapott, és

- a gyártó az N1 kategóriába tartozó járműből az egész világon évente kevesebb mint 2 000 egységet gyártott.

2. EK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

2.1. Egy járműtípus CO2 kibocsátása és tüzelőanyag-fogyasztása szempontjából történő, a 70/156/EGK irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti EK-típusjóváhagyás iránti kérelmet a gyártó nyújtja be.

2.2. A 70/220/EGK irányelv II. mellékletében található az adatközlő lap mintája. Ha már rendelkezésre áll, meg kell adni a típus-jóváhagyási számot is. Adott esetben be kell nyújtani más típusjóváhagyások másolatát a vonatkozó adatokkal együtt, hogy lehetővé váljék a jóváhagyások kiterjesztése a 11. pontnak megfelelően. A vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat vagy a gyártó kérésére kiegészítő műszaki információkat is figyelembe lehet venni bizonyos különösen kis fogyasztású járművek esetében.

2.3. A 6. pontban leírt vizsgálathoz egy, a jóváhagyandó járműtípust reprezentáló járművet kell benyújtani, ha a típus-jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott felelős műszaki szolgálat maga végzi el a vizsgálatokat. Az M1 és N1 kategóriába tartozó, a kibocsátások tekintetében a 70/220/EGK irányelv szerint típusjóváhagyást nyert járművek esetében a műszaki szolgálat megvizsgálja, hogy a jármű megfelel-e az adott típusra érvényes, a 70/220/EGK irányelvben meghatározott határértékeknek.

3. EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

3.1. Ha a vonatkozó követelmények teljesülnek, a 70/156/EGK irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján megadják az EK-típusjóváhagyást.

3.2. Az EK-típusbizonyítvány egy mintája a II. mellékletben található.

3.3. Minden jóváhagyott jármű egy jóváhagyási számot kap a 70/156/EGK irányelv VII. mellékletének megfelelően. Ugyanaz a tagállam nem adhatja ki ugyanazt a számot egy másik járműtípusra.

4. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

4.1. A CO2-kibocsátást a legutóbbi módosított 70/220/EGK irányelv III. mellékletének 1. függelékében leírt városi és országúti vezetési módot szimuláló menetciklus alatt kell mérni.

4.2. A vizsgálat eredményeit g/km szén-dioxid-kibocsátásként kell megadni a legközelebbi egész számra kerekítve.

4.3. A tüzelőanyag-fogyasztást a 7. pont szerint, a karbonmérleg-módszer segítségével kell kiszámítani, felhasználva a mért CO2-kibocsátás, valamint a többi, szénnel kapcsolatos (CO- és HC-) kibocsátás értékeit. Az eredményeket az első tizedesre kell kerekíteni.

4.4. A vizsgálati tüzelőanyag

4.4.1. Benzin- és dízelüzemű járművek

A vizsgálathoz a legutóbbi módosított 70/220/EGK irányelv IX. mellékletében meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyagot kell használni.

4.4.2. PB-gázüzemű és földgázüzemű járművek

A PB-gázüzemű és földgázüzemű járműveknél azt a tüzelőanyagot kell használni, amelyet a gyártó a hasznos teljesítménynek a 80/1269/EGK irányelv I. mellékletének megfelelő méréséhez választott. A választott tüzelőanyag jellemzőit a II. melléklet szerinti tájékoztató dokumentumban meg kell adni.

4.4.3. A 4.3. pontban említett számításhoz az alábbi jellemzőkkel rendelkező tüzelőanyagot kell használni:

a) sűrűség: a vizsgálati tüzelőanyagon az ISO 3675 vagy más egyenértékű módszer szerint mérve; benzin és dízelolaj esetében a 15 °C-on mért sűrűséget kell használni; PB-gáznál és földgáznál az alábbi referenciasűrűséget kell használni:

0,538 kg/l PB-gázhoz

0,654 kg/m3 földgázhoz ( 6 )

b) hidrogén-szén arány: a következő rögzített értékeket kell használni, amely

1,85 benzinnél

1,86 dízelolajnál

2,525 PB-gáznál

4,00 földgáznál

2,93 földgáznál (NMHC).

5. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

5.1. A vizsgált jármű

5.1.1. A járművet jó mechanikai állapotban kell vizsgálatra bocsátani. A vizsgálatot legalább 3000, de legfeljebb 15 000 kilométeres bejáratásnak kell megelőznie.

5.1.2. A motor és a jármű működtető berendezése beállításainak a gyártó előírásainak megfelelőnek kell lenniük. Ez a követelmény különösen érvényes az alapjárati beállításokra, a hidegindító berendezésre és a kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátást csökkentő rendszerre.

5.1.3. A laboratórium ellenőrizheti, hogy a jármű teljesítménye megegyezik-e a gyártó által megadott értékkel, és hogy a jármű üzemszerűen működtethető-e, különösen hideg- és melegindításnál.

5.1.4. A vizsgálat előtt a járművet 293 K és 303 K (20 és 30 °C) közötti hőmérsékletű helyiségben kell tárolni. Ez a kondicionáló időszak legalább 6 órán keresztül tart egészen addig, amíg a motor kenőolajának és a motor hűtőfolyadékának hőmérséklete ±2 K-re megközelíti a helyiség hőmérsékletét. A gyártó kérésére a vizsgálatot legfeljebb 30 órán belül el kell végezni azt követően, hogy a járművet üzemi hőmérsékleten használták.

A gyártó kérésére a külső gyújtású motorral felszerelt járművek előkondicionálhatók a legutóbb módosított 70/220/EGK irányelv VI. mellékletének 5.2.1. pontjában leírt módszerrel. A kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek előkondicionálhatók ugyanezen irányelv III. mellékletének 5.3. pontjában leírt módszerrel.

5.1.5. Csak azon berendezéseknek kell üzemben lenniük, amelyekre a jármű vizsgálat alatti működtetéséhez szükségesek. Ha a porlasztó beömlésénél kézzel állítható levegőmelegítő berendezés van, annak "nyári" helyzetben kell lennie. Alapjában véve azoknak a segédberendezéseknek kell működniük, amelyek a jármű szokásos üzemeléséhez szükségesek.

5.1.6. Ha a hűtőventilátor termosztátvezérlésű, úgy kell működnie, mint szokásos üzemi körülmények között. Sem az utastérfűtő berendezés, sem a légkondicionáló rendszer nem működhet, míg kompresszorának üzemszerűen kell működnie.

5.1.7. Ha a motoron feltöltőberendezés található, annak üzemszerűen kell működnie.

5.2. Kenőanyagok

Minden kenőanyagnak meg kell felelnie a járműgyártó előírásainak, és azokat fel kell tüntetni a vizsgálati jegyzőkönyvben.

5.3. Gumiabroncsok

A gumiabroncsoknak a járműgyártó által valamely eredetinek megjelölt típusúnak, illetve a vizsgálati terheléshez és sebességekhez ajánlott nyomásúnak kell lenniük (ha szükséges, a vizsgálati viszonyoknak megfelelő járműfékpadi működéshez beállítva). Az alkalmazott nyomásokat fel kell tüntetni a vizsgálati jegyzőkönyvben.

6. A CO2 ÉS A SZÉNTARTALMÚ VEGYÜLETEK SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSÁNAK MÉRÉSE

6.1. Menetciklus

A menetciklust, beleértve az I. részt (városi ciklus) és a II. részt (városon kívüli ciklus), a legutóbb módosított 70/220/EGK irányelv III. mellékletének 1. függeléke írja le. A CO2-mérésnél az említett függelék valamennyi üzemeltetési előírását alkalmazni kell.

Azon járműveket, amelyek nem érik el a vizsgálati ciklusban meghatározott gyorsulási és legnagyobb sebességi értékeket, teljesen lenyomott gázpedállal kell működtetni addig, amíg a meghatározott menetgörbét ismét el nem érik. A vizsgálati ciklustól való eltéréseket a vizsgálati jelentésben rögzíteni kell.

6.2. Fogalommeghatározás

6.2.1. Referenciatömeg

Az üzemkész állapotban lévő jármű tömege, levonva a járművezető 75 kg-os átlagos tömegét, és hozzáadva 100 kg átlagos tömeget.

6.3. A próbapad beállításai

6.3.1. A próbapad terhelésének és egyenértékű tehetetlenségi nyomatékénak beállítását a legutóbb módosított 70/220/EGK irányelv III. mellékletében meghatározott módon kell megállapítani.

6.4. A kibocsátás kiszámítása

6.4.1. Általános rendelkezések

6.4.1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátását az alábbi képlettel kell kiszámítani:

(1) ahol:

Mi = az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben;

Vmix = a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálatban kifejezve és szabvány állapotra (273,2 K és 101,33 kPa) átszámítva;

Qi = az i szennyező anyag sűrűsége g/literben, rendes hőmérsékleten és nyomáson (273,2 K és 101,33 kPa);

Ci = az i szennyező anyag koncentrációja a hígított gázban ppm-ben kifejezve és a hígító levegőben lévő i szennyező anyag mennyiségével korrigálva. Ha a Ci térfogat-%-ban van kifejezve, a 10-6 tényező helyett 10-2 tényezőt kell használni;

d = a lefutott ciklus alatt megtett távolság km-ben.

6.4.1.2. A térfogat meghatározása

6.4.1.2.1. Egy állandó térfogatáramú, változó hígítású berendezés alkalmazása esetén a térfogat kiömlőnyílással vagy Venturi-csővel határozható meg. Folyamatosan regisztrálni kell a térfogati gázáramra jellemző adatokat, és ki kell számítani az össztérfogatot a vizsgált időtartamára.

6.4.1.2.2. A térfogat kiszámítása térfogat-kiszorításos szivattyú használata esetén. A térfogat-kiszorításos szivattyút tartalmazó rendszerekben a hígított gáz térfogatát a következő képlettel kell kiszámítani:

,

ahol:

V = a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálatban kifejezve (átszámítás előtt);

V0 = a térfogat-kiszorításos szivattyú által a vizsgálati feltételek mellett szállított gáz térfogata liter/fordulatban;

N = a vizsgálat alatt megtett fordulatok száma.

6.4.1.2.3. A hígított kipufogógáz térfogatának átszámítása normál állapotra. A hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlettel számítható át:

(2),

amelyben:

(3),

ahol:

Pp = az abszolút nyomás a térfogat-kiszorításos szivattyú bemenő nyílásánál kPa-ban;

Tp = a vizsgálat alatt a térfogat-kiszorításos szivattyúba belépő hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete (K).

6.4.1.3. A mintavevő zsákban lévő szennyező anyagok korrigált koncentrációjának számítása:

(4),

ahol:

Ci = az i szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban ppm-ben vagy térfogat %-ban kifejezve, korrigálva a hígító levegőben lévő i szennyező anyag mennyiségével;

Ce = az i szennyező anyag mért koncentrációja a hígított kipufogógázban ppm-ben vagy térfogat %-ban kifejezve;

Cd = az i szennyező anyag mért koncentrációja a hígító levegőben ppm-ben vagy térfogat %-ban kifejezve;

DF = hígítási tényező.

A hígítási tényezőt az alábbiak szerint kell számítani:

Benzin- és dízelüzemre : [Kép #1]

Kép #1

PB-gázra : [Kép #2]

Kép #2

Földgázra : [Kép #3]

Kép #3

ahol:

CCO2 = a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja térfogat %-ban kifejezve;

CHC = a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz HC koncentrációja ppm szénegyenértékben kifejezve;

CCO = a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO koncentrációja ppm-ben kifejezve.

6.4.1.4. Példa

6.4.1.4.1. Adatok

6.4.1.4.1.1. Környezeti viszonyok:

környezeti hőmérséklet: 23 °C = 296,2 K,

légköri nyomás: PB = 101,33 kPa.

6.4.1.4.1.2. A mért, majd szabványos állapotra átszámított térfogat

6.4.1.4.1.3. A mérőkészülékről leolvasott adatok:

6.4.1.4.2. Számítás

6.4.1.4.2.1. A (DF) hígítási tényező (lásd az 5. képletet)

6.4.1.4.2.2. A mintavevő zsákban lévő szennyező anyagok korrigált koncentrációjának számítása:

HC tömegkibocsátás (lásd a 4. és 1. képletet)

(1)

CO tömegkibocsátás (lásd az 1. képletet)

(1)

CO2 tömegkibocsátás (lásd az 1. képletet)

(4)

6.4.2. Különleges intézkedések kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművekre

HC mérése kompressziós gyújtású motoroknál

A kompressziós gyújtású motorok által kibocsátott HC tömeg meghatározásához használt átlagos HC koncentrációt a következő képlet segítségével kell kiszámítani:

(7),

ahol:

[Kép #4] = a fűtött lángionizációs detektor által regisztráltak integrálja a vizsgálat ideje (t2 - t1) alatt;

Kép #4

Ce = a hígított kipufogógáz mintájának az integrált HC-görbéből számított HC koncentrációja, ppm szénegyenértékben.

6.5. Az eredmények kiértékelése

6.5.1. A típus-jóváhagyási értékként elfogadott CO2 érték a gyártó által deklarált érték, ha a műszaki szolgálat által mért érték 4 %-nál kisebb mértékben haladja meg a deklarált értéket. A mért érték korlátozás nélkül kisebb lehet.

6.5.2. Ha a mért CO2 érték 4 %-nál nagyobb mértékben haladja meg a gyártó által deklarált CO2 értéket, akkor ugyanazzal a járművel újabb vizsgálatot kell végezni.

Ha a két vizsgálati eredmény átlaga 4 %-nál kisebb mértékben haladja meg a gyártó által deklarált értéket, akkor a gyártó által deklarált értéket kell típus-jóváhagyási értéknek tekinteni.

6.5.3. Ha az átlag így is 4 %-nál nagyobb mértékben haladja meg a deklarált értéket, ugyanazon a járművön egy végső vizsgálatot kell végezni.

A három vizsgálati eredmény átlagát kell típus-jóváhagyási értéknek tekinteni.

7. A TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS SZÁMÍTÁSA

7.1. A tüzelőanyag-fogyasztást a 6. bekezdés szerint kiszámított szénhidrogén-, szén-monoxid- és szén-dioxid-kibocsátásból kell kiszámítani.

7.2. A (benzin, PB-gáz vagy gázolaj esetében) liter/100 km, vagy (földgáz esetében) m3/100 km mértékegységben kifejezett tüzelőanyag-fogyasztást az alábbi képletekkel kell kiszámítani: ( 7 )

a) benzinüzemű, külső gyújtású motorral felszerelt járműveknél:

b) PB-gázüzemű, külső gyújtású motorral felszerelt járműveknél:

Ha a vizsgálathoz felhasznált tüzelőanyag összetétele különbözik attól az összetételtől, amelyet a szabványos fogyasztás kiszámításához elfogadtak, a gyártó kérésére egy cf korrekciós tényező alkalmazható az alábbiak szerint:

Az alkalmazható cf korrekciós tényező az alábbiak szerint határozható meg:

ahol:

ntényleges = a felhasznált tüzelőanyag tényleges H/C aránya

c) földgázüzemű, külső gyújtású motorral felszerelt járműveknél:

d) kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveknél:

Ezekben a képletekben:

FC = a (benzin, PB-gáz vagy gázolaj esetében) liter/100 km vagy (földgáz esetében) m3/100 km mértékegységben kifejezett tüzelőanyag-fogyasztás

THC = a mért teljes szénhidrogén-kibocsátás, g/km

CO = a mért szénmonoxid-kibocsátás, g/km

CO2 = a mért széndioxid-kibocsátás, g/km

D = a vizsgálat során használt tüzelőanyag sűrűsége 15 °C-on.

8. A TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK MÓDOSÍTÁSA

8.1. Az ezen irányelv alapján megadott típusjóváhagyások módosítása esetén a 70/156/EGK irányelv 5. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni.

9. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE CO2-KIBOCSÁTÁS SZEMPONTJÁBÓL

9.1. Általános szabály, hogy a járművek CO2-kibocsátás szempontjából, a gyártás minőségének biztosítása érdekében tett intézkedések ellenőrzése az ezen irányelv II. mellékletében megadott típusbizonyítványban leírtak alapján és a 70/156/EGK irányelv 10. cikke rendelkezéseinek megfelelően történik.

Ha a hatóság nem találja megfelelőnek a gyártó ellenőrzési eljárását, a 70/156/EGK irányelv X. mellékletének 2.4.2. és 2.4.3. pontjait kell alkalmazni.

9.1.1. Ha a járműtípus egy vagy több kiterjesztéssel rendelkezik, a vizsgálatokat az első típus-jóváhagyási kérelemhez mellékelt információs csomagban leírtaknak megfelelő járművön/járműveken végzik el.

9.1.1.1. A CO2-vizsgálathoz használt jármű megfelelősége.

9.1.1.1.1. A sorozatból véletlenszerűen kiválasztott három járművet vizsgálnak meg, az e melléklet 6. bekezdésében leírtak szerint.

9.1.1.1.2. Ha a hatóság megfelelőnek találja a gyártó által a 70/156/EGK irányelv X. melléklete alapján megadott gyártási szórást, a vizsgálatokat e melléklet 9.2. pontja szerint kell elvégezni.

Ha a hatóság nem találja megfelelőnek a gyártó által a 70/156/EGK irányelv X. melléklete alapján megadott gyártási szórást, a vizsgálatokat e melléklet 9.3. pontja szerint kell elvégezni.

9.1.1.1.3. A sorozatgyártást a három kiválasztott járművön elvégzett vizsgálatok alapján akkor kell megfelelőnek vagy meg nem felelőnek tekinteni, amikor eldőlt, hogy a megfelelő táblázat szerinti vizsgálati kritériumoknak megfelelően a CO2 szempontjából "elfogadható" vagy "nem fogadható el" döntés született.

Ha nem született "elfogadható" és/vagy "nem fogadható el" döntés a CO2 szempontjából, egy további járművön kell vizsgálatot végezni (lásd az I/8. ábrát).

I/8. ÁBRA

9.1.1.2. E melléklet 5.1.1. pontjának követelményei ellenére e vizsgálatokat olyan járműveken kell elvégezni, amelyek nullkilométeresek.

9.1.1.2.1. Mindazonáltal a gyártó kérésére a vizsgálatokat olyan járműveken végzik el, amelyek legfeljebb 15 000 km-en lettek bejáratva.

Ebben az esetben a bejáratást a gyártó végzi, aki vállalja, hogy semmiféle beállítást nem végez e járműveken.

9.1.1.2.2. Ha a gyártó kéri, hogy elvégezhesse a bejáratási műveletet ("x" km, ahol x ≤ 15 000 km), az a következő módon lehet elvégezni:

- a CO2-kibocsátást nulladik és "x"-edik km-nél kell mérni az első vizsgált járműnél (amelyik lehet a típus-jóváhagyási jármű),

- a nulladik és "x"-edik km közötti kibocsátás-változási együtthatót a következők szerint kell kiszámítani:

-

- Ez lehet 1-nél kisebb,

- a további járműveket nem járatják be, de a nulla km-hez tartozó kibocsátási értéküket módosítani kell az EC változási együtthatóval.

- Ebben az esetben a felhasználható értékek:

-

- az "x" km-hez tartozó érték az első járműnél,

- a nulla km-hez tartozó értékek, megszorozva a változási együtthatóval a további járműveknél.

9.1.1.2.3. Alternatív módszerként a jármű gyártója egy 0,92 állandó értékű EC változási együtthatót használhat, és minden nulla km-nél mért CO2 értéket ezen együtthatóval szorozhat meg.

9.1.1.2.4. A vizsgálathoz a legutóbb módosított 70/220/EGK irányelv IX. és IXa. mellékletében leírt referencia-tüzelőanyagokat kell használni.

9.2. A gyártás megfelelősége, amennyiben rendelkezésre állnak a gyártó statisztikai adatai.

9.2.1. A következő pontok leírják a gyártás CO2-megfelelőségi követelményeinek igazolására használt eljárást arra az esetre, ha a gyártó gyártási szórása megfelelő.

9.2.2. A legalább három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy határozták meg, hogy annak a valószínűsége, hogy egy tétel 40 %-nyi hibás termék mellett átmenjen a próbán, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy egy tételt 65 %-nyi hibás termék mellett elfogadjanak, 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

9.2.3. A következő eljárást kell használni (lásd az I/8. ábrát).

Legyen L a CO2 típus-jóváhagyási érték természetes alapú logaritmusa:

xi = a minta i-edik járműve mérésének természetes alapú logaritmusa;

s = a gyártási szórás becsült értéke (a mérések természetes alapú logaritmusának vétele után);

n = az aktuális mintadarabszám.

9.2.4. Ki kell számítani a mintára a vizsgálati statisztikát, amely megadja a szabványos szórások összegét a határok között, a következő meghatározás szerint:

9.2.5. Ekkor:

- ha a vizsgálati statisztika nagyobb, mint a minta nagyságára az I/-/9.2.5. táblázatban megadott "elfogadható" döntési szám, a döntés: "elfogadható",

- ha a vizsgálati statisztika kisebb, mint a minta nagyságára az I/-/9.2.5 táblázatban megadott "nem fogadható el" döntési szám, a döntés: "nem fogadható el",

- egyébként még egy járművet meg kell vizsgálni e melléklet 6. pontja szerint, és az eljárást eggyel több járművet tartalmazó mintával kell elvégezni.

I/-/9.2.5. TÁBLÁZAT

9.3. A gyártás megfelelősége, ha a gyártó statisztikai adatai nem megfelelők, vagy nem állnak rendelkezésre.

9.3.1. A következő pontok leírják a gyártás CO2-megfelelőségi követelményeinek igazolására használt eljárást arra az esetre, ha a gyártó kimutatása a gyártási szórást illetően nem megfelelő, vagy nem áll rendelkezésre.

9.3.2. Legalább három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy határozták meg, hogy annak valószínűsége, hogy egy tétel 40 %-nyi hibás termék mellett átmenjen a próbán, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy egy tételt 65 %-nyi hibás termék mellett elfogadjanak, 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

9.3.3. A CO2 mérést rendes eloszlásúnak kell tekinteni, és először a mért értékek természetes alapú logaritmusát kell venni. Meg kell jelölni "m0" és "m" legkisebb, illetve legnagyobb mintanagyságot (m0 = 3 és m = 32) és "n" érvényes mintaszámot.

9.3.4. Ha egy sorozat méréseinek természetes alapú logaritmusai x1, x2,..., xj, és L a CO2 típus-jóváhagyási érték természetes alapú logaritmusa, akkor meg kell határozni, hogy:

és

9.3.5. Az I/-/9.3.5. táblázat az "elfogadható" (An) és a "nem fogadható el" (Bn) értékeit mutatja az érvényes mintaszám függvényében. A vizsgálati statisztika - a

/V

n

arány - az alábbiak szerint használható annak eldöntésére, hogy a sorozat "elfogadható" vagy "nem fogadható el":

ha m0 ≤ n ≤ m:

- "elfogadható a sorozat, ha

/V

n

≤ A

n

,

- "nem fogadható el" a sorozat, ha

/V

n

≥ B

n

,

- újabb mérést kell végezni, ha An<

.

9.3.6. Megjegyzések

A következő rekurzív képletek használhatók a vizsgálati statisztikák egymást követő értékeinek kiszámításához:

I/-/9.3.5. TÁBLÁZAT

10. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

10.1. A jövőben különlegesen kis fogyasztású technológiát alkalmazó járművek jelenhetnek meg, amelyeket kiegészítő vizsgálati programoknak lehet alávetni. E programokat egy későbbi fázisban fogják meghatározni, és ezeket a gyártó a megoldás előnyeinek bemutatására igényelheti.

11. A TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

11.1. A típusjóváhagyást ki lehet terjeszteni az ugyanolyan típusú járművekre vagy olyan különböző típusú járművekre, amelyek a II. melléklet következő jellemzői tekintetében különböznek, abban az esetben, ha a műszaki szolgálat által mért CO2-kibocsátás nem lépi túl több mint 4 %-kal a típusjóváhagyásra meghatározott értéket az M1 kategóriájú járműveknél. és több mint 6 %-kal az N1 kategóriájú járműveknél:

- referenciatömeg,

- megengedett legnagyobb tömeg,

- felépítmény típusa:

-

M1 esetén: lépcsőshátú limuzin, ferdehátú limuzin, kombi, kupé, kabrió, többcélú jármű;

N1 esetén: nehéz-tehergépjármű, kistehergépkocsi,

- teljes áttételi viszonyszám,

- hajtómotor és segédberendezések.

11.2. N - 1

kategóriájú járművek jóváhagyásának kiterjesztése egy járműcsaládon belül:

11.2.1. Az I. melléklet 12.2. pontjában meghatározott eljárás szerint járműcsalád tagjaként jóváhagyott N1 kategóriájú járművekre a típusjóváhagyás az ugyanazon járműcsaládhoz tartozó más járművekre csak akkor terjeszthető ki, ha a műszaki szolgálat véleménye szerint az új jármű tüzelőanyag-fogyasztása nem haladja meg annak a járműnek a tüzelőanyag-fogyasztását, amelyen a járműcsalád tüzelőanyag-fogyasztása alapul.

A jóváhagyások kiterjeszthetőek olyan járművekre is, amelyek:

- tömege legfeljebb 110 kg-mal haladja meg a járműcsalád vizsgált járművének tömegét, amennyiben a járműcsalád legkönnyebb járművénél legfeljebb 220 kg-mal nagyobb tömegűek,

- teljes áttétele kizárólag az abroncsméret változása következtében kisebb, mint a járműcsalád vizsgált járművéé, és

- minden egyéb szempontból megfelelnek a járműcsaládnak.

11.2.2. Az I. melléklet 12.3. pontjában meghatározott eljárás szerint járműcsalád tagjaként jóváhagyott N1 kategóriájú járművekre a típusjóváhagyás az ugyanahhoz a járműcsaládhoz tartozó más járművekre további vizsgálat nélkül csak akkor terjeszthető ki, ha a műszaki szolgálat véleménye szerint az új jármű tüzelőanyag-fogyasztása a járműcsalád legkisebb és legnagyobb tüzelőanyag-fogyasztású járművének tüzelőanyag-fogyasztása által megszabott határok közé esik.

12. N1 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA EGY JÁRMŰCSALÁDON BELÜL

N1 kategóriájú járművek a 12.1. pontban meghatározott járműcsaládon belül a 12.2. és a 12.3. pontban leírt két módszer egyikének alkalmazásával hagyhatók jóvá.

12.1. Ezen irányelvnek alkalmazásában az N1 kategóriájú járművek akkor sorolhatók egy járműcsaládba, ha a következő paraméterek azonosak vagy a meghatározott határértékeken belül vannak.

12.1.1. Azonos paraméterek:

- a gyártó és típus a II. melléklet I. szakaszának 0.2. pontjában meghatározottak szerint,

- motor lökettérfogata,

- a kibocsátáscsökkentő rendszer típusa,

- a tüzelőanyag-ellátó rendszer típusa a II. melléklet 1.5.2. pontja szerint.

12.1.2. A következő paramétereknek az alábbi határértékeken belül kell lenniük:

- teljes áttételi viszonyszám (legfeljebb 8 %-kal lehet nagyobb, mint a legkisebb érték) a II. melléklet 1.6.3. pontja szerint,

- referenciatömeg (legfeljebb 220 kg-mal lehet kisebb, mint a legnehezebb változat),

- elülső felület (legfeljebb 15 %-kal lehet kisebb, mint a legnagyobb változat),

- motorteljesítmény (legfeljebb 10 %-kal lehet kisebb, mint a legnagyobb érték).

12.2. A 12.1. pontban meghatározott járműcsaládra típusjóváhagyás adható, ha a CO2-kibocsátás és a tüzelőanyag-fogyasztás adatai azonosak a család összes tagjára vonatkozólag. A műszaki szolgálat vizsgálatra a járműcsaládnak azt a tagját választja ki, amelynek a szolgálat véleménye szerint a legmagasabb a CO2-kibocsátása. A méréseket a 6. pont szerint kell végezni és a 6.5. pontban leírt mérési eljárás szerinti eredményeket kell használni típus-jóváhagyási értékként, amely a járműcsalád összes tagjára vonatkozóan azonos.

12.3. A 12.1. pont szerint egy járműcsaládba sorolt járművek típusjóváhagyása megadható a család minden egyes tagjának egyedi CO2-kibocsátási és tüzelőanyag-fogyasztási adatai alapján. A műszaki szolgálat vizsgálatra a járműcsaládnak azt a két járművét választja ki, amelynek a szolgálat véleménye szerint a legnagyobb, illetve a legkisebb a CO2-kibocsátása. A méréseket a 6. pontban leírtak szerint kell végezni. Ha a gyártó által erre a két járműre megadott adatok a 6.5. pontban meghatározott tűréshatárok közé esnek, abban az esetben a gyártó által a járműcsalád összes tagjára megadott CO2-kibocsátási érték alkalmazható típus-jóváhagyási értékként. Ha a gyártó adatai nem esnek a tűréshatárok közé, abban az esetben a 6.5. pontban meghatározott eljárás szerinti eredmények alkalmazhatók típus-jóváhagyási értékekként, és a műszaki szolgálat a járműcsalád megfelelő számú más járművét választja ki további vizsgálatokra.

II. MELLÉKLET

MINTA

(legnagyobb méret: A/4 (210 × 297 mm))

EK-TÍPUSBIZONYITVÁNY

( 1 ) HL C 104., 1980.4.28., 1. o.

( 2 ) HL C 265., 1980.10.13., 76. o.

( 3 ) HL C 182., 1980.7.21., 3. o.

( 4 ) HL L 375/36., 1980.12.31., 34. o.

( 5 ) HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

( 6 ) Ez a G20 és G23 referencia-tüzelőanyag középértéke 15 °C-on.

( 7 ) Meg kell ismételni benzinre és gáz-halmazállapotú tüzelőanyagra olyan járműnél, amely mind benzinnel mind gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemelhet. Azokat a járműveket, melyek mind benzinnel mind gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal is üzemelhetnek, de amelyeknél a benzinüzem csak szükséghelyzetek esetére vagy indításra szolgál, és benzintartályuk legfeljebb 15 liter benzin tárolására alkalmas, a vizsgálat szempontjából olyannak kell tekinteni, mint amelyek csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működnek.