38/1999. (XII. 7.) AB határozat

Maklár Község Önkormányzatának az önkormányzat által pénzben és természetben nyújtott szociális ellátásokról alkotott 4/1997. (II. 18.) számú rendelete törvényességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Maklár Község Önkormányzatának az önkormányzat által pénzben és természetben nyújtott szociális ellátásokról alkotott 4/1997. (II. 18.) számú rendelete 7. §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Heves Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdésének a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben Maklár Község Önkormányzatának az önkormányzat által pénzben és természetben nyújtott szociális ellátásokról alkotott 4/1997. (II. 18.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 7. §-a törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, mivel a képviselő-testület a törvényességi észrevételével nem értett egyet. Az indítványozó az Ör. 7. §-ában foglalt rendelkezést amiatt tartja törvénysértőnek, mert az a rászorultságtól függő lakásfenntartási támogatás megállapításához egy szociális helyzettől független feltétel, nevezetesen a rendelet hatálybalépését megelőző ötévi "maklári állandó lakcím" meglétét írja elő. Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett szabályozás "a jogegyenlőség alkotmányos alapelvét" is sérti.

II.

Az indítvány megalapozott.

Az Ötv. 8. § (3) és (4) bekezdéseiben foglaltak szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladata a szociális alapellátásról való gondoskodás. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 25. § (3) bekezdése a szociális alapellátás formái között nevesíti a lakásfenntartási támogatást. Ezt a rászorultságtól függő pénzbeli ellátást a települési önkormányzat a törvényben és az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint állapítja meg. Az önkormányzati rendeleti szabályozás speciális előírásait a felhatalmazást adó Sztv. a következőképpen határozza meg:

"38. § (1) A települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást nyújthat annak a családnak vagy személynek, aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben lakik, és lakás hasznosításából származó jövedelemmel nem rendelkezik.

(2) A lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit, valamint a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget a települési önkormányzat rendeletében határozza meg.

(3) Különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás akkor, ha

a) a lakásfenntartás indokolt havi költsége eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 35%-át,

b) a lakás fűtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20%-át

és a háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.

(4) Költségeken

a) a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lakbért vagy albérleti díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztő részletét, a fűtés díját, illetve költségét, a csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségeit, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz- és gázfogyasztás költségeit, továbbá, ha az önkormányzat rendelete lehetővé teszi, a lakáskarbantartás költségeit,

b) a (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a lakás fűtéséhez felhasznált hőenergia fűtési szezonban felmerülő - az önkormányzat rendeletében elismert - költségének, díjának 1/6-át

kell érteni."

A lakásfenntartási támogatásra való jogosultság feltételei között az indítvánnyal támadott Ör. 7. §-a úgy rendelkezik, hogy "az a személy kaphat támogatást, aki jelen rendelet hatálybalépésétől visszamenőlegesen 5 évi maklári állandó lakcímmel rendelkezik".

Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az önkormányzatoknak a szociális ellátásokkal kapcsolatos jogalkotási kötelezettségével, és ezek között a lakásfenntartási támogatás szabályozásával. Az Alkotmánybíróság a 9/1998. (III. 27.) AB határozat ában a lakásfenntartási támogatásra jogosultság feltételeinek helyi szabályozásával összefüggésben megállapította, hogy az Sztv. rendelkezései "a támogatás feltételei tekintetében keretjellegű, a jogalkotó számára megalkotott orientáló jellegű szabályok. A törvény a jogosultság feltételeinek szabályozását rábízta a települési önkormányzatra. E törvényi keretek között a képviselő-testület széles körű döntési szabadsággal rendelkezik ahhoz, hogy a helyi körülményeket a lakosság szociális és lakáshelyzetét mérlegelve, más ellátási formák helyi szabályozását is figyelembe véve határozza meg a lakásfenntartási támogatás feltételeit és mértékét. Az önkormányzat rendeletalkotási felhatalmazása azonban nem korlátlan. A támogatás feltételeit az Sztv. 38-39. §-aiban foglalt rendelkezésekre figyelemmel, az Ötv. 8. §-ának (4) bekezdésére is tekintettel, úgy kell szabályoznia, hogy az arra rászorulók, akik olyan élethelyzetbe kerültek, amelyben lakhatásuk feltételeinek megőrzése veszélybe került, szociális alapellátás nélkül ne maradjanak. Az önkormányzat rendeletében a lakásfenntartási támogatás nyújtását nem kötheti olyan feltételekhez, amely a lakásfenntartási támogatás törvényi rendeltetésével ellentétesen, arra rászorulókat kizár a támogatásból." (ABH. 1998, 424.)

Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 7. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely ötéves állandó maklári lakcím meglétéhez köti a lakásfenntartási támogatás odaítélését, és így a rászorultságra tekintet nélkül tesz különbséget az ellátásra szorulók között, törvénysértő.

Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben azt is megállapította, hogy a sérelmezett szabályozás a diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütközik. Az Alkotmánybíróság már a 845/B/1997. AB határozatában (ABH 1998. 1019.) kifejtette, a lakásfenntartási támogatásra rászorulók közötti szociális szempontból indokolatlan, önkényes megkülönböztetés az Sztv.-nek a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó szabályain túl az Alkotmány 70/A. §-ának a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezését is sérti. "Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezi. Több határozatában kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990. 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 203. stb.]" Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a törvénysértő és egyben alkotmányellenes rendelkezést megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1251/H/1997/4.