845/B/1997. AB határozat
Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a szociális igazgatásról és az egyes szociális ellátási formák szabályairól alkotott 13/1993. (IV. 29.) számú önkormányzati rendelet 9. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt 7. Kp. 22.744/1996. szám alatt folyamatban levő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a szociális igazgatásról és az egyes szociális ellátási formák szabályairól alkotott 13/1993. (IV. 29.) számú önkormányzati rendeletnek a Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt folyamatban levő 7.Kp.22.744/1996. számú ügyben alkalmazandó 9. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenes.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányellenes rendelkezés a Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt folyamatban levő 7.Kp.22.744/1996. számú ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a szociális igazgatásról és az egyes szociális ellátási formák szabályairól alkotott 13/1993. (IV. 29.) számú önkormányzati rendelet 9. § (3) bekezdés e) pontjának megsemmisítése iránt kezdeményezett eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
A Zalaegerszegi Városi Bíróság az előtte folyamatban levő, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló ügyben - a per tárgyalásának felfüggesztése mellett - indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a szociális igazgatásról és az egyes szociális ellátási formák szabályairól alkotott 13/1993. (IV. 29.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Kr) 9. § (3) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. A Kr-nek ez a rendelkezése kizárja a lakásfenntartási támogatásból azokat a lakástulajdonosokat, akik a vételi jog vagy elővásárlási jog alapján nem a lakás bérlőjeként, hanem egyéb jogosultként vásárolták meg az önkormányzati bérlakást. Indítványozó álláspontja szerint ez a szabályozás, amely a lakás megszerzésének módja szerint diszkriminál a lakásfenntartási támogatáshoz való jogosultság szempontjából a lakástulajdonosok között, mivel az Alkotmány 70/E. §-ában szabályozott alapvető jog, a szociális biztonsághoz való jog szempontjából tesz megkülönböztetést a jogalanyok között, az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott diszkrimináció tilalmába ütközik. A vitatott szabály egyúttal sérti a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 38. §-ában foglalt rendelkezéseket is.
II.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően az önkormányzat a Kr-t módosította, e módosítás eredményeként a 9. § (3) bekezdésének e) pontjában meghatározott rendelkezés megjelölése 8. § (5) bekezdés d) pontjára változott. A megyei közigazgatási hivatal törvényességi felhívása alapján a közgyűlés módosította a Kr-t, és e módosítás során a Kr 8. § (5) bekezdés d) pontja 1998. április 1-jei hatállyal hatályát vesztette.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint - amint erre a 25/1993. (IV. 23.) AB határozat (ABH 1993, 188., 190.) is rámutatott - a testület a már hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát is megvizsgálja az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírósági előterjesztés, illetőleg az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében, amennyiben az érintett vagy sérelmezett eljárásban a hatályban már nem levő jogszabályi rendelkezést kellene alkalmazni. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kr-nek a bíróság előtt folyamatban levő ügyben alkalmazandó 9. § (3) bekezdés e) pontjában foglalt, már nem hatályos rendelkezés alkotmányosságát érdemben vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány megalapozott.
Az egyes szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit az Szt., illetőleg az Szt. felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet állapítja meg.
A lakásfenntartási támogatásra vonatkozó speciális szabályokat az Szt. 38-39. §-a tartalmazza. Az Szt. 38. §-a a támogatásra való jogosultság feltételeit a következőképpen szabályozza:
"(1) A települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást nyújthat annak a családnak vagy személynek, aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben lakik, és lakás hasznosításából származó jövedelemmel nem rendelkezik.
(2) A lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit, valamint a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget a települési önkormányzat rendeletében határozza meg.
(3) Különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás akkor, ha
a) a lakásfenntartás indokolt havi költsége eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 35%-át,
b) a lakás fűtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20%-át
és a háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.
(4) Költségeken
a) a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lakbért vagy albérleti díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztő részletét, a fűtés díját, illetve költségét, a csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségeit, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz- és gázfogyasztás költségeit, továbbá, ha az önkormányzat rendelete lehetővé teszi, a lakáskarbantartás költségeit,
b) a (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a lakás fűtéséhez felhasznált hőenergia fűtési szezonban felmerülő - az önkormányzat rendeletében elismert - költségének, díjának 1/6-át
kell érteni."
Az Szt. e rendelkezései a támogatás feltételei tekintetében keretjellegű, a jogalkotó számára megalkotott orientáló jellegű szabályok. A törvény a jogosultság feltételeinek szabályozását rábízta a települési önkormányzatra. E törvényi keretek között a képviselő-testület széles körű döntési szabadsággal rendelkezik ahhoz, hogy a helyi körülményeket a lakosság szociális és lakáshelyzetét mérlegelve, más ellátási formák helyi szabályozását is figyelembe véve határozza meg a lakásfenntartási támogatás feltételeit és mértékét. Az önkormányzat rendeletalkotási felhatalmazása azonban nem korlátlan.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már vizsgálta a települési önkormányzat lakásfenntartási támogatással kapcsolatos szabályozási jogkörének terjedelmét. A 32/1994. (VI. 2.) AB határozatában állást foglalt a lakásfenntartási támogatásnak a szociális ellátás és a települési önkormányzat feladatainak rendszerében elfoglalt helyét illetően. Megállapította, hogy a lakásfenntartási támogatás az Szt. 25. § (3) bekezdése alapján olyan szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátási forma, amely a szociális alapellátás körébe tartozik, s így annak biztosítása az Ötv. 8. § (4) bekezdése alapján a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladata. A települési önkormányzat az Ötv. e rendelkezése alapján a szociális alapellátás körébe tartozó ellátásokról rászorultság esetén köteles gondoskodni. (ABH 1994, 172-174.)
Az Alkotmánybíróság a 9/1998. (III. 27.) AB határozatában a jogalkotási felhatalmazás korlátait illetően megállapította, hogy az Szt. idézett rendelkezései a lakásfenntartási támogatás rászorultsági feltételeinek szabályozására adnak felhatalmazást a helyi önkormányzatnak. A képviselő-testület az Szt. alapján nem rendelkezik felhatalmazással arra, hogy az ellátásokat a rászorultságon kívül, más, nem szociális természetű feltételtől tegye függővé. Az önkormányzatnak a támogatás feltételeit az Szt. 38-39. §-aiban foglalt rendelkezésekre figyelemmel, az Ötv. 8. § (4) bekezdésére is tekintettel, úgy kell szabályoznia, hogy az arra rászorulók, akik olyan élethelyzetbe kerültek, hogy lakhatásuk feltételeinek megőrzése veszélybe került, szociális alapellátás nélkül ne maradjanak. Az önkormányzat rendeletében a lakásfenntartási támogatás nyújtását nem kötheti olyan feltételekhez, amely a lakásfenntartási támogatás törvényi rendeltetésével ellentétesen, az Szt.-ben és az önkormányzat rendeletében meghatározott rászorultsági feltételek alapján ellátásra jogosultakat, nem szociális indok alapján kizár a támogatásból. (ABK 1998. március, 110.)
A lakásfenntartási támogatásra való jogosultság rászorultsági feltételeit, a településen elismert lakásnagyságot és a rászorultságot megalapozó jövedelmi viszonyokat a Kr 9. §-a, valamint mellékletei határozzák meg. A Kr 9. § (3) bekezdésének vitatott e) pontja e rászorultsági feltételek esetén sem teszi lehetővé lakásfenntartási támogatás nyújtását azon családok számára:
"e) ahol vételi (elővásárlási) jog alapján nem a volt bérlő, hanem a jogszabályban meghatározott egyéb jogosult vásárolta meg az önkormányzati bérlakást, ..."
Ezzel a Kr lehetőséget ad a jogalkalmazónak arra, hogy olyan személyeket kizárjon az ellátásból, akik tekintetében a támogatásnak valamennyi az Szt.-ben, valamint a Kr-ben szabályozott feltétele fennáll, pusztán azért, mert a vételi jog alapján nem a lakás bérlőjeként, hanem egyéb jogosultként vásárolták meg a lakást.
A vitatott szabályozás nem rászorultsági feltételektől, hanem a lakás megszerzésének módjától függően tesz megkülönböztetést az ellátásra rászorulók között.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezi. Több határozatában kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 203. stb.]
A Kr vitatott rendelkezésének megalkotása során a közgyűlés szociális szempontból indokolatlan, önkényes megkülönböztetést alkalmazott, amikor a lakástulajdon megszerzésének módja alapján tett különbséget a lakásfenntartási támogatásra rászorulók között. Ez a szabályozás sérti az Szt.-nek a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó szabályait, és az Alkotmány 70/A. §-ának a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezésébe ütközik.
Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Kr-nek a Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt folyamatban levő 7. Kp. 22.744/1996. számú ügyben alkalmazandó 9. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenes. Tekintettel arra, hogy a vitatott rendelkezés már nem hatályos, az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján megállapította, hogy az alkotmányellenes rendelkezés a bíróság előtt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. A hatályát vesztett jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette.
Budapest, 1998. május 18.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró